Uj Szó, 1951. március (4. évfolyam, 51-76.szám)

1951-03-02 / 52. szám, péntek

A kenyétuuszfítás az ellenség munkája Népi demoki aciank szüksé­gesnek látta, hogy különleges intézkedésekkel biztosítsa dolgo­zóink kenyér- és lisztellátását. Erre az intézkedésre azért ke­rült sor, me rt népi demokrá­ciánk ellenségei nálunk számos helyen óriási méretű kenyér­pazarlást, sőt pusztítást folytat­lak, ami zavari okozott közellá­tásunkban. Szükséges, hogy eb­ben a kérdésben CsISz-szerve­zetünk minden tagja világosan lásson, me rt ellenségeink min­den átmeneti nehézséget igye­keznek kihasználni propagan­dájukban ellenünk. Erre az évre több gaboná"t szállított ne­künk a Szovjetúnió, mint ezelőtt Az ellenség munkája okozta, hogy ezen a téren mégis zava­rok mutatkoztak özellátásunk­ban. A pánikkeltők munkája kö. vetkeztében az utóbbi időben sokan rendkívül nagymennyisé­gű lisztet vásároltak Az ilyen jelenségekre éberen fel kell figyelnie Ifjúsági Szö­vetségünk minden tagjának Különösen falvainkban meg sok helyen mindig feltűnően nagy a kenyérpazarlás. Ennek elsősor­ban az az oka, hogy ezeken a helyeken igen sok ellensége van népi demokráciánknak. Természetesen, vannak jóindu­latú dolgozóink közt is olyanok, akik még nem látják világosan, hogy mennyire káros a mi álla­munkban a kenyérrel való pa­zarlás és hogy ez zavarhatja dolgozóink ellátását Több helyen megtörtént, hogy a kulákok és a spekulánsok pálinka. iUii.tr gaboná­ból, főleg rozsból. Még elterjedtebb a kulákok­nak az a szokása, hogy állatai­kat etetik kenyérgabonával vagy liszttel. Azt mondják, megéri, hiszen a liszt nem drága. Az ilyen esetekben kötelessé­ge CsISz-szervezeteink tagjai­nak, hogy ezt az illetékes ható­ságoknak tudomására hozzák. Biztosítanunk kel! a kulákokat arról, hogv az ilyen szokások, amelyek dolgozóink zavartalan ellátását veszélyeztetik, drágák­ká és nagyon kellemetlenekké válnak számukra. Néhány helyen súlyos hibát követtek el élelmiszerüzleteink elárusítói is, amikor nem vették figyelembe, hogy ki és miért vásárol lisztet, hanem zsák­számra adták el a kulákoknak, akik disznókat etettek vele. Az ilyen és hasonló esetekben nem könnyelműségről, pazarlás­ról van szó, hanem az ellenség kártevő munká iáról. Meg kell tanulnunk az ilyen hibákban észrevenni az ellenség kezét és gondoskodnunk kell arról is, hogy ellenségeink ráfizessenek piszkos tevékenységükre. Be­csületes dolgozóinknak pedig meg kell magyaráznunk, nogy népi demokráciánk intézkedése nem jelenti az életszínvonal csökkenését Ezzel a rendelke­zéssel éppen biztosítjuk munká­saink és becsületes dolgozóink ellátását, akik nem érnek rá sorbanállni és nagy készleteker felvásárolni. es. s. Villany Kistárkányon Ifjúságunkban szinte felbecsül­hetetlen értékű kezdeményező­készség és erő rejlik. Ezt lép­ten-nyomon bebizonyítja. Csak egy példát ragadok ki a sok közül a kistárkányi ifjúság éle­téből. Községünkbe most vezetik be a villanyt. Lázas munka folyik az utcákon, házakban, háztető­kön egyaránt. A talu lakosságát magával Tagadja a gyors mun­katempó Az ifjúság néhány tagja is összedugja a fejét. Ar­ról tárgyalnak: segíteni kellene 0 munkában nekik is, mégpe­dig együtt, csoportban. Tóth Ferenc hangjái halljuk: — Fiúk, állítsunk össze egy brigádot és holnap délután kivo­nulunk gödörásásra a falunak arra a részére, ahol még nem ásták k ; a gödröket a villany­oszlopok számára öt perc alatt készen volt a brigád. Másnap délután 2 órakor gyülekeztek a brigád tagjai, ki ásóval, ki la­páttal: Tóth Ferenc élmunkás, Várady Miklós, Kasko^. Gyula, Sz'anko János, Berta Ottó, Nóg­rády Béla, az egyik Makláry. Tolvaj Bertalan és a többiek Voltak, akik útközben csatlakom, tak hozzánk — Az ilven" vesz az első. mondja magára mutatva Várady elvtársnő. Azzal nekigyűrkőzik a munkának. A föld nagyon agyagos volt, pehezen hatolt bele az ásó, de az ifjúság meg­mutatta, hogy nem ismer aka­dályt. Pillanatok alatt a sík te­repen földbuckák sora emelke­dett, s alig több, mint egy, óra leforgása alatt csak némelyik nagyobb elvtárs feje látszott ki a gödrökből. A két legelső: Tóth Ferenc élmunkás és Vá­rady elvtársnő, aki munkahe­lyén is villanyszerelő. Vígan folyt a munka. Senkinek nem jutott eszébe, hogy hazamenjen, amíg az oszlopokat is fel nem állítottuk. Jó munkát akartunk végezni. Sike rült. Az addig puszta mezőn most egy szép egyenes sor oszlop áll Az ifjúság ereje, munkakedve igy járul hozzá az egész község munkája eredményéhez- minde­nütt áll az oszlop, kifeszítve a drót, s néhány nap még és fel­csillan a fény: beérkezik a tény a faluba, hogy hirdesse az új, szebb, jobb világot, hirdesse a szocialista társadalmi és gazda­sági rend fölényé' a kapitalista rend fölött, hirdesse az ifjúság élniakarását, építőtö-ekvéseit, elszántságát az új. 'eazságos rend kiépítésére To'vr» Ber' "in. Maié Trakany. brigád t %s beszámol.„. Az ifjúság . épitő ieiadatairól beszélgettünk az egyik értekez­leten. Ilkó Béla elvtárs, ki a Szövetségi Vasútvonalról reggel érkezett, nagyszerű eredmé-' nyékről számolt be. Egyszerű, de sokat kifejező szavakkal vá­zolta előttünk a Szövetségi Vas­útvonalon dolgozó brigádosok életét és munkáját. Tavaly is nagyszerű eredmé­nyeket értek el ezen az építke­zésen a magyar brigádosok. Emlékszünk valamennyien a bri­gádok munkaversenyére és fe­lejthetetlenül él még bennünk tavalyi látogatásunk emléke. Az a néhány nap, amit ott töl­töttünk csupa örömteli, fiatalos, boldog nap volt. A reggeli éb­resztő után a munkacsoportok kivonulása egy harcra induló sereg menetelése volt. Délután már ez a sereg a győztesek új­jongásával jött be a táborba. Aztán következtek a kultúrórák. A testnevelési órák. Készülődés a környék falvainak meglátoga­tására. Este pedig a borsai kas­tély udvarán katonás rendbe fel­állva várták a brigádok az esti parancsolvasást. A győztes cso­portok újjongva vették át a zászlót és vígan vonultak be a termekbe. Nyugovóra készültek, de még fel-felharsant egyik másik szobában a vidám nóta­szó. .Kint pedig a tábori őrök sötétben imbolygó alakja felől enyhe duruzsolással hallatszott a nóták halk zümmögése. A tervező irodában pedig boldog mosollyal jegyezték a grafikon­ra a tervezők a szebbnél szebb eredményeket. 156—180—200%. Aztán ők is nyugovóra tértek. Egy dolgos nap elmúlott. — Gyönyörű volt! Ezekre emlékszünk most, ami­kor Ilkó elvtárs beszél. Beszá­molója nyomán nemcsak a ta­valyi emlékek idéződnek fel, ha­nem szinte látjuk magunk előtt a brigádmozgalom új életét. Most már állami norma sze­rint dolgoznak brigádosaink — mondja Ilkó elvtárs. Ez a való­ságban annyit jelent, hogy most igazi norma szerint dolgoznak. Aztán mosolyogva megjegyzi: De azért a kezdés után egy-két nap múlva már minden csoport 120—130%-os eredménnyel dol­gozik. Üjszerű még az is, hogy most a brigádosok fizetést kapnak. Igy például most számoltuk el az egyik csoport teljesítményét és kétheti munkáért az ellátá­son, lakáson kívül 1900 koronát kapott a csopor' minden tagja. — Milyen az ellátás most? — kérdezzük Megint elmosolyodik. Sokkal jobb. mint tavaly! Mit mondjak? Naponta kétszer ka­punk húst A tízórait kiviszik a munkahelyekre És a munkaidő? — kérdezzük tovább. — Nos az csak nap hét óra De csökken­teni foeiuk Újra csak hat órát dokroztini majd A több' "löt , kultúrórákon, testnevelési órá­kon töltjük el. Nagyszerű ma­gyar könyvtárunk van. Tanul­hatunk is. Sok mindent szeretnénk egy­szerre tudni. Egymás után hangzanak a kérdések. — Szok­tatok kultúrestéket rendezni? — Természetes. A múltkor még mulatságot is rendeztünk. Mi­lyen a munkaverseny lendülete? — Nagyszerű! Most a győzet, mes februári ea-mények tiszte­letére minden munkacsoport üt külön órát dolgozott le. Egyik elvtársunk aggodalmasa meg­kérdi: és ha valaki megfázik? Ilkó edvtárs kissé sértődötten, kissé büszkén így felel: Mit gondolsz!? Orvosunk van! És olyan betegszobánk, hogy egy városi kórháznak is megfelel! Beszélj még elvtárs! — kérjük. De Ilkó elvtárs nem bőbeszédű és nem a nagy szavak embere és ezért kérésünkre csak így válaszd: írok majd. Bú iratok a többiekkel, hisz most is dolgozik nálunk egy hatvantagú magyar brigád. Ez­zel be is fejezte mondanivalóját. Mi sem kérdezgettük tovább, hanem eg,y új, nagyszerű terv elkészítésébe kezdtünk. Ifjúsági Építkezéseinkre meg kell szer­vezni Szövetségünk tagjaiból az önkéntes brigádokat. Az ország, a mi országunk tőlünk, az ifjú­ságtód várja, hogy megvalósít­suk az iparosítás nagy terveit. A Szövetségi Vasútvonal, a Vízduzzasztó, az osztravai „acél­szív", az Ifjúság Bányája,' a* Ifjúság Falva mind-mind a rx>. cializmus, a boldog holnap épí­tését jelentik. A holnap hősei, a boldog jövő örökösei pedig mi, fiatalok vagyunk. Jöjjetek hát építeni! H. K. 300.000 szászországi fémipari munkás Nyugat-Németország újraieliegy vérzésé ellen Drezda, február (MTI). Szászország háromszázezer fémipari munkása határozatban tiltakozott a náci háborús bű­nösök szabadonbocsátása ellen. A tiltakozó határozat leszögezi: a nyukati/háborús gyújtogatok ismét bizonyságát adták annak, hogy a fasiszta gonosztevőket legjobb barátaiknak, háborús ter-eik végrehajtóinak tekintik. A szászországi fémipari mun­kások fogadalmat tesznek hogy nyugatnémet társaikkal együtt fokozzák harcukai Nyugat­! Németország újra'.ellegyverzé­• se ellpp a békéért, az egységes 1 Németországért. ,

Next

/
Thumbnails
Contents