Uj Szó, 1951. március (4. évfolyam, 51-76.szám)

1951-03-24 / 71. szám, szombat

6 UJSZ Ö 1951 március 24 A szovjet kolkozok a tavaszi vetés előtt A szovjet földművesek sikeresen be­fejezték az 1950-es gazdasági évet és ezzel az első háború utáni sztálini öt­éves tervet. Az állam által kitűzött fel­adatokat az egész vonalon túlhaladták. A gabonafélék termése jóvai túlhalad­ta a háborúelőtti terméseket. Több mint 7.6 milliárd pudot tett ki. össze­sen 3,750.000 tonna gyapotot takarí­tottak be, vagyis 650.000 tonnával töb­bet, mint ahogy azt az 1950-es évre tervézték. A cukorrépa termés szintén magasan, még pedig 1,200.000 tonná­val haladta túl az 1950-es évben az előző évi cukorrépatermést. A vetési te­rület az 1950-es évben 6.6 millió hek­tárral megnövekedett. Ezek nagyjában az elmúlt gazdasági év sikerei a Szov­jetunióban. A szovjetemberek azonban nem áll­nak meg ezeknél a sikereknél. A kolhoztagok és a szovhozok, vala­mint az állami traktorállomások dol­gozói mindent megtesznek, hogy az idén még nagyobb terméseket érje­nek el, mint az 1950-es évben. Ez hatalmas nemzetgazdasági feladat. Szibériában, Ukrajnában, Kubánban és Közép-Ázsiában a kolhozok 20—25 má­zsa gabonát és 30—40 mázsa gyapo­tot termeltek hektáronként. Ez a ter­més azonban még nem jelenti a kol­hoztagok számára a határt. Az Idén az élenjáró kolhozok 30—35 mázsa gabo­natermést, 50—80 mázsás gyapotter­mést és 300—400 mázsás burgonya­termést akarnak elérni hektáronként. Hatalmas mennyiségű műtrágyát szállítottak a földekre. A kolhoztagok megtették a szükséges intézkedéseket a téli csapadék vissza­tartására. Ezáltal 2—3 mázsás túlter­melést lehet elérni. A téli időszakban megrendezett falusi agrotechnikai tan­folyamokban az állam költségén több millió kolhoztag és kolhozasszony ta­nult. Az állatni traktorállomásokon és a szovhozokban gondosan megjavít­ják az összes traktorokat és gépeket. Az 1950-es évben a kolhozparasztok további hatalmas lépést tettek a kol­hozrendszer megszilárdításának útján. A kis kolhozokat óriás kolhozokká egyesítették. Ezáltal biztosították a mezőgazdasági munkaerők teljesítmé­hye fokozásának előfeltételeit. Az idén a Szovjetunióban új elárasz­tási akciókat kezdenek. Közép-Azsiá­ban és a Kaukázus vidékén az elárasz­tásnak hatalmas a jelentősége a ter­melés emelésében. A Szovjetunió euró­pai részein lévő sztyeppés vidékek kol­hozai számára az elárasztás kétszere­sen jelentős a szárazság ellen vívott harcban, másrészt pedig a természet kénye-kedvének kiküszöbölésében. Az idén a szovjetállam az elárasztás alá kerülő vidékekre 11.000 mellékfelszere­lési gépet, 8000 pótgépet és 3000 uni­verzális gépet küld az elárasztó csa­tornák kiépítésére. A Szovjetunió mezőgazdaságának színvonala évről évre növekszik. Az 1951-es évben a Szovjetunió szov­hozaiban és kolhozaiban még na­gyobbméretű agrotechnikai intézke­déseket tesznek a termés emelésére. Megemlítjük pl. a mélyszántás kimé­lyítését. Ezt a módszert több mint 15 millió hektáron alkalmazzák. A fekete földben a szántás mélysége 25—30 centiméter, a közönséges talajban pe­dig 20—22 centiméter lesz. A mély­szántás elősegíti a talaj tápanyagai­nak összegvülemlését és megkönnyíti a kártevők elleni harcot. Ezáltal az átla­gos termés lényegesen emelkedik. így pl. a »Cservonij Slach« kolhozban az odesszai vidéken az ugar 25—27 centi­méter mélyen való felszántásával hek­táronként 27—35 mázsa őszi búzater­mést értek el. Az »Avantgard« kolhoz­ban a gzilordini vidéken, ahol kb. 30 centiméter mélyen szántottak, több mint 100 mázsa rizst takarítottak be. A kujbisevi vidék kolhozai a 30 centi­méter mélvségű szántás után 30, sőt 35 százalékkal magasabb termést ér­tek el a tavaszi búzánál, mint a cse­kélyebb szántásnál. A magasabb termést biztosító intéz­kedések közé tartozik a sSrűsoros vetés és a keresztbe való vetés is. A burgonyánál és a kukori­cánál pedig a fészekbe való vetést használják. » . A kolhozokban, a traktorállomásokon és a szovhozokban hatalmas méreteket ölt a szocialista munkaverseny a ta­vaszi munkák legjobb megvalósításá­ban. A kolhozok, szovhozok és a trak­torállomások minden erejüket latbave­tik, hogy az 1951-es év a szocialista mezőgazdaság új, hatalmas sikereinek éve legyen. A Német Demokratikus Köztársaság földművesei a béke jegyében kezdték meg a tavaszí munkákat A „Szebb jövőért szántunk" és „A tavaszi munkák idejében való megva­lósításával megerősítjük a békét" — jelszó alatt kezdték meg a Német Demokratikus Köztársaság földműve­sei a tavaszi munkákat. Az elmúlt he­tekben lázas előkészület folyt. A föld­művesek az elmúlt napokban még egy­szer felülvizsgálták, hogy minden gép, minden fogat készenlétben áll-e, hogy van-e elegendő mennyiségű vetőmag, stb. A Szabad Német Ifjúság központi bizottsága felhívta az egész Német Demokratikus Köztársaság ifjúságát, hogy segítsen a földműveseknek a tavaszi munkák elvégzésében. A felhívásban a központi bizottság hangsúlyozta, hogy a földműveseknek nyújtott segítséggel az ifjúság hozzá­Ž 'ártil az ötéves terv teljesítéséhez, a éke megszilárdításához és a német dolgozók életszínvonalának emeléséhez. A német földművesek tényleg nagy segítségben részesülnek. A mezőgazdasági gépek juttatásá­nak tervét a tavaszi munkákban a gépügyi minisztérium jelentése sze­rint március 15-ig jelentős mérték­ben túlhaladták. A tervezett 900 traktor helyett 1000 traktort'kapcsol­tak be a munkába. A traktorekék juttatásának tervét 170 százalékra, a traktorboronákét 595 százalékra, a kultivátorokét 110%-ra, a vetögépekét 350%-ra, a fogatokkal vontatott vetőgépek tervét pedig 170 százalékra teljesítették. Az önkéntes munkával nyújtott se­gítség is egyre nagyobb méreteket ölt. A stralsundi járásban több cpint ezer férfi és nő dolgozott önkéntes brigádokban. A mecklenburgi vidéken 250 hektár mocsarat csapolnak le. A „Falu és a város karöltve halad" jelszó alatt vasárnaponként több mint húszezer földműves, mun­kás, diák és hivatalnok dolgozik. így néz ki a Német Demokratikus Köztársaság mezőgazdasága, ilyen a munkások és a földművesek szövetsége náluk. Több mint félmillió földműves gaz­dálkodik ma olyan földeken, amelyek azelőtt feudális uraké, junkereké, nagybirtokosoké, és a nád párté voltak. A német kis- és középparasztok ma olyan földön gazdálkodnak, amely az­előtt olyan egyéneké volt, akik ezeket a földeket támadási céljaikra használ­ták. A következetesen megvalósított földreform a Német Demokratikus Köztársaságban fő céljául a német im­perializmus fő képviselői földjeinek ki­sajátítását tűzte ki. A földreform szá­mai arról tanúskodnak, hogy tényleg következetesen járnak el ebben az ügy­ben. Az 1949 január elsejei helyzet sze­rint összesen 3,225.364 hektár földet sajátítottak ki. Ebből 7.112 gazdaság, hektárokban kifejezve 2,504.732 hektár junkereké és nagybirtokosoké volt. A nagybirtokosok és a német nemesség földtulajdonának kisajátításával a Né­met Demokratikus Köztársaságban le­döntötték a német imperializmus tartó oszlopait. Kisajátították pl. von Putbus 18.850 hektárját, Ármin gróf 15.800 hektárját, Bismarck 2044 hektárját, Schulenburg gróf 1563 hektárját, Stin­nes iparvállalat tulajdonos 3161 hek­tárját, stb. Ezeket a földeket több mint 544.079 kisparaszt és mezőgazdasági munkás között osztották szét. Az átlagos juttatás négy hektár volt. Több mint 90.000 Lengyelországból és Cseh­szlovákiából áttelepített földműves család is részesü't földjuttatásban. Az áttelepíttettek Kelet-Németor­szágban új hazára találtak, ahol új életet kezdhettek. Azon a földön, amely azelőtt a német militarizmus, fasizmus és háborús ex­panzió melegágya volt, ma kis-és kö­zépföldmüvesek dolgoznak. A volt úri birtokokon ma nem beszélnek már más nemzetek elleni támadásokról, hanem a tavaszi munkák előkészületeiről, az ötéves terv teljesítéséről, a földmunkák gépesítéséről, stb Az emberek itt már a Német Demokratikus Köztársaság békés építéséről beszélnek, arról az országról, amely egyszersmindenkorra leszámolt a militarizmussal és a reak­cióval és amely ma már a világbéke táborának egyik szilárd támasza és a mi barátunk és szövetségesünk. Kiküszöböljük a multéví hibákat és megjavítjuk szövetkezetünk munkáját A nagymegyeri EFSz március 18­án tartotta meg évi közgyűlését és ebből az alkalomból beszámolok a szövetkezet eddigi munkájáról. Szö­vetkezetünk az elmúlt évben az aratási és cséplési munkáknál bi­zonyos sikereket ért el a közös munka megszervezésében. Nem ta­gadhatjuk le azonban, hogy ezek az eredmények nem hozták meg azt, amit szövetkezetünk tagsága várt a közös munkától. Ez pedig- azért történt, mert a szövetkezet tagsá­gának határozatai sokszor csak pa­píron maradtak és nem hajtottuk végre őket. Szövetkezetünk ebből is okul. Ezentúl a legnagyobb figyel­met fordítjuk arra, hogy a határo­zatok a gyakorlatban is megvalósul­janak, mert hiszen a terv csak úgy ér valamit, ha azt végre is hajtják Mult év augusztusában tagositot­tuk a szövetkezet földjeit. Ezzel megteremtettük előfeltételét a ma­gasabb típusra való áttérésnek és szeptember 10-én a taggyűlés hatá­rozata alapján áttértünk a harma­dik típusra. Szövetkezetünk tagjai között akadt egynéhány, akik meg­inogtak és nem helyeselték a tag­gyűlés határozatát és ezek nem is írták alá a harmadik típusra való áttérést. A harmadik típust 71 tag­gal kezdtük meg és azóta 224-re szaporodott fel. A nagymegyeri szövetkezet tag­ságának birtok szerinti megoszlása azt mutatja, hogy szövetkezetünk valóban a dolgozó parasztok szövetkezete A földnélküli tagok száma 28, fél hektárral rendelkező tagunk négy van, két hektárig terjedő 39, 5 hek­tárig 46, 10 hektárig 21 és 15 hek­tárig terjedő földterülettel rendel­kező tagja egy van a szövetkezet­nek. Ezen kívül még nő tagjai is vannak a szövetkezetnek, valamint nem földműves tagjai is. Szövetkezetünk 1753 hektár föl­dön gazdálkodik. Ebből 1307 hektár szántóföld, a többi rét és legelő és terméketlen terület. Öszi vetésünk 220 hektáron van. A tavaszi vete­mények alá 1006 hektár földet hagy­tunk, a tagok háztáji gazdálkodá­sára pedig 81 hektár földet adtunk. A földműves raktárszövetkezettel a műtrágya- és vetömagellátásról szerződést kötöttünk, úgyhogy mind a műtrágya, mind pedig a vetőmag biztosítva van. Hogy földjeinken biztosítsuk a jő ter­mést, hektáronként S métermázsa műtrágyát szórtunk eL Az ősziek alá összesen 220 mázsa szuperfoszfátot, 220 mázsa kálisót és 220 mázsa nitrogénműtrágyát ad­tunk. A tavasziak alá 32 vagon mű­trágya van már raktáron, aminek egy részét már el is szórtuk a föl­dekre. A rétek és a legelők felja­vítására 126 mázsa műtrágyát hasz­náltunk fel. Szövetkezetünk a mult év őszén az állam segítségével felépített egy új istállót 100 szarvasmarha befo­gadására. Ezenkívül a tél folyamán megjavítottunk 9 istállót, amelyek­be lovakat, növendékmarhákat, ser­téseket és baromfit helyezünk el. Ugyancsak a tél folyamán 2 teljesen használhatatlan istál­lót lebontottunk és az így nyert épuletanýagból megkezdtük egy sertéshizlalda építését. A taggyűlés határozata alapján megkezdtük egy fürdőnek átalakí­Minden csalás a napvilágra kerül egyszer A királyhelrneci járásban lévő Nagy­tárkányon lakik egy Králik Erich ne­vű falusi spekuláns. Húsz hektár föld­je van. Emellett a belai állomás főnöke. Nős, — három gyermeke van. Odahaza szolgát tart, aki dolgozik rá. 1950 őszén spekulálni kezdett földjei­vel. Szabotálta a termelést és ezért földjeit elkobozták. Mivel Nagytárkány­ban ebben az időben még nem volt megalakítva az EFSz, nem tudták ki­nek átadni a földeket. Ezért a helyi nemzeti bizottság felhívta Králikot, hogy földjeit továbbra is művelje meg, még pedig lelkiismeretesen. Ezt azon­ban Králik nem tette meg. Földjeiről egyáltalán nem gondoskodott, — sza­botált. Még 1950 nyarán Králik arra a meg­győződésre jutott, hogy jó lenne lo­vaival valamit tenni, nehogy aztán ké­sőbb hivatalos áron az EFSz-be kelljen beadni őket. Rábeszélte szolgáját, Zivák Józse­fet, hogy ha valamire sor kerül, mondja azt, hogy a lovak az övéi. Hazugságának alátámasztására még passzust is állíttatott ki Zivák nevé­re. Ezeket a passzusokat azonban magánál tartotta, hogy azért a tulaj­donos továbbra is ő maradjon. Mi­vel a földmunkát elhanyagolta, de azért a lovait ki akarta használni, jelentkezett a belai építészetnél, mint fuvaros, ahová Zivák József, szol­gáját küldte dolgozni. Králik Zivák József munkájáért és a lovakkal va­ló fuvarozásért napi nyolc órai mun­kája után 500 koronát vágott zsebre. Ezzel szemben a lovak és a többi állatok etetéséért Králik Ziváknak havonta 2000.— Kčs-t fizetett. A községi terv szerint az 1950-es évben Králiknak egy hektár cukorré­pát kellett volna vetnie, o azonban ezt a feladatot is szabotálta. Ennek elle­nére 1950 őszén Zivák Králik udvará­ra három szekér cukorrépa szeletet hozott, ami igazság szerint kizárólag csak a cukorrépatermelőknek járt. A nagytárkányi helyi nemzeti bizottság megállapítása szerint Králik az 1950-es évben 4.650 kg cukorrépát szolgáltatott be a cukor­gyárba, ezért hat kilogramm cukrot kapott többek között. Nagyon érde­kes, hogyan sikerült Králiknak így kispekulálni a dolgokat, hogy ege­szem répát sem vetett és mégis any­nyit be tudott szolgáltatni. Érdekes, hogyan tudta Králik a belai vasúti állomáson elintézni azt, hogy az ő nevében kerüljön az a bizonyos 4650 kg cukorrépa a cukorgyárba. Ezt a közeljövőben megállapítják a bizton­sági szervezetek. 1950 november 20-án a nagytárká­nyi biztonsági testület feljelentést tett Králik Erich ellen a vetési terv be nem tartásáért, vagyis az ötéves terv sza­botálásáért a királyhelrneci járási ügyészségen, ahol talán szándékosan „fektették" ezt az ügyet, vagyis nem törődtek az ügy kivizsgálásával. Lehet, hogy a járási ügyészség elaludt vagy pe­deg itt is vannak Králiknak „jó em­berei?" Ez év februárjában a helyi nemzeti bizottság felszólította Králikot, hogy adja be lovait az EFSz-be. Králik azon­ban jól kispekulált tervével érvelt, va­gyis, hogy a lovak már nem az övéi és ha az övéi lennének is, akkor sem adná be őket az EFSz-be, mert erre ma még törvény nincs. Ezenkívül Krá­lik különféle kijelentéseket tett, mint pl. csak az én udvaromba próbáljon valaki bejönni a lovakért, majd meg­látja, stb... 'ivák József azonban leleplezte alat­tomos gazdáját. Kijelentette, hogy soha nem is gondolt arra, hogy Krá­lik lovait megvegye és hogy az ilyen vásárlásokra neki pénze nem is volt soha. Március 13-án Králik Erichet a nagy­tarkányi biztonsági testület letartóz­tatta. Emellett házkutatást is tartottak nála. A házkutatáskor felesége beis­merte, hogy a 220 kg-os sertésen kí­vül, amelyet engedéllyel öltek, még egy 180 kg-os sertést és egy egy­éves borjút is levágtak feketén, ame­lyeknek a húsát felfüstölték. Ezen a napon a nevezettnél 80 kg húst és zsírt L.iáltak. A fent említett példákból világosan kitűnik, hogy milyen körmönfont mó­don tudnak a zsírosparasztok szabo­tálni. Azonban előbb, vagy utóbb nap­világra kerülnek a csalások. Králik is már ül és rövid időn belül felelni fog a törvény előtt gaztetteiért, amelyek­kel dolgozó népünket meg akarta ká­rosítani. tását, illetve újjáépítését. Két kád­fürdő és 8 személy részére zuhanyo­zó lesz benne. Ugyanebbe <*r. épü­letbe szereljük be a mosodát is. A nagymegyeri szövetkezet állat­állománya ma a kővetkező: 16 te­l hén, 41 növendékállat, 4 tenyészbi­ka, 21 igásló, 50 süldösertés van a hizlaldában, 6 választott malac, 3 tenyészkan és 170 tyúk. Az 1951-es évben az összes mun­kák elvégzésére 44.000 munkaegy­ség ledolgozására lesz szükség. A munkaegységek értéke ebben az év­ben 104 korona és 3 kg búza. A taggyűlés határozata alapján év­közben a munkaegységek 70 száza­lékát fizetjük ki mint előleget. A tavaszi munkákra minden előkészületet megtettünk Nagyban elősegíti munkánk he­lyes menetét a munkacsoportok megalakítása és az állami trak­torállomással kötött szerződés az egész évi munkákra. Szövetkezetünkben van néhány fontos kérdés, amit még ma sem tudunk kellőképpen eimélyíteni szö­vetkezetünk tagjai közt. A szövet­kezet több tagja olyan nézetet vall, hogy ö csak mint napszámos dol­gozik a szövetkezetben és megfe­ledkezik arról, hogy a szövetkezetben a tag nem al­kalmazott, hanem a szövetkezeti vagyon társtulajdonosa. Népi de­mokráciánk lehetővé tette, hogy valóra válthassuk a jelszót: A föld azé, aki megműveli. Ez az elv pedig teljes mértékben érvé­nyesül a szövetkezeti életben. Ha értékelni és felbecsülni akar­juk mai helyzetünket, akkor vissza kell gondolnunk a múltra, arra, ho­gyan ütötték dobra a kisember egyetlen tehénkéjét, eladták feje alól a várflrost is és a kisparaszt­nak sohasem termett, annyi, hogy családja kenyerét biztosítani tudta volna. Mindez ma a népi demokrá­tek a koldusok, a nyomorgók és a tek a koldusok, a nyomorgók és — falu dolgozó népének a szövetkezeti gazdálkodás minden lehetőséget megad, hogy gazdaságát korszerűvé tegye, termelését fokozza és hogy életét mindennap szebbé és boldogab­bá tegye. Ezt adja meg számunkra a Párt és ezért kell minden erőnkkel arra'törekednünk, hogy a gottwaldi ötéves terv tel­jesítéséből becsületesen kivegyük részünket. A nagymegyeri EFSz tagjai már­cius 18-án megtartott évzáró köz­gyűlésükön az alábbi kötelezettség­vállalást tették: ígérjük, hogy április 5-ig 276 hektáron befejezzük az árpa ve­tését és 120 hektáron pedig a zab vetését. Április 5-től május 15-ig 911 hektáron elvégezzük a takarmány, a kapásnövények és az ipari nö­vények vetését. Az őszi vetéseinkre hektáron­ként 1 mázsa péti sőt szórunk el, hogy ezzel is elősegítsük a szö­vetkezeti földek termésének eme­lését. így a búza hektárhozamát 18 mázsáról 20 mázsára, az ár­páét 17-ről 19-re, a zabét 15-ről 17-re, a cukorrépáét pedig 220­ról 230 mázsára emeljük. A tehenek tejhozamát átlag 5 literről 6 literre emeljük fel. Április 15-ig befejezzük egy 150 sertés befogadására alkalmas hiz­lalda építését, amit saját forrá­sainkból és saját magunk munka­erejével építünk fel. Május l-ig a kis- és középpa­rasztok soraiból 20 új tagot szer­zünk szövetkezetünknek. Szövetkezetünk közgyűléséről üd­vözlő táviratot küldtünk Gottwald és Široký elvtársaknak, amelyben köteleztük magunkat, hogy szövet­kezetünket a legrövidebb időn belül mintaszövetkezetté építjük ki. Arvai József, az EFSz elnöke, Nagymegyar.

Next

/
Thumbnails
Contents