Uj Szó, 1951. március (4. évfolyam, 51-76.szám)

1951-03-24 / 71. szám, szombat

t!J §10 1931 märdus 24. A CsKP Központi Bizottsága üdvözli a svéd és belga * Kommunista Pártok kongresszusát Csehszlovákia Kommunista Pártja a jvéd Kommunista Párt kongresszusának, amely március 23-tól 26-ig tart, • következő Üdvözlő táviratot küldte: „Tisztelt elvtársak! Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága kongresszusotoknak forró testvéri üdvözletét küldi. Azt kívánjuk, hogy a kongresszus tárgyalásai pártotok megerősítését hozzák, amely Svédország dolgozó népe harcának élén áll és küzd Svédországnak az imperialista háborús blokkba való bevonása ellen és a tartós béke megőrzéséért." A belga Kommunista Párt 10. kongresszusa alkalmából, amelyet március 23-a és 25-e között tartanak meg, Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága a kővetkező üdvözletet küldte: „Drága elvtársak! Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága üdvözli pártotok 10. kongresszusát, amelynek rendkívüli jelentősége van a belga munkásosztály további harcában. A belga Kommunista Párt, amely hö a belga nép nagy harcosának, Julián Lahautnak halhatatlan emlékéhez, teljesíti feladatalt az ország függetlenségéért és a világbéke biztosításáért folytatott harcban." Uj munkamódszereket sajátítanak el a ligetfalusi Matadorban Az utóbbi időben a petržalkai Matadorban nagy súlyt fektettek a szocialista munkaverseny elmélyítésére. Ez tulajdonképpen egyben a szakma legjobbjáért folyó verseny is volt Ebben a versenyben 25 egyén és 5 kollektfv vett részt. Emellett az üzem a fősúlyt arra fektette, hogy azok, akik résztvesznek a munkaversenyben, egyben elsajátítsák az üzem legjobbjainak új munkamódszereit. Egyes szakaszokon ez sikerült is. Lesznek elvtársnő érte el az üzemben a legmagasabb teljesítményt, 220 százalékot. További hat dolgozó megközelítette Lesznek elvtársnő teljesítményét, 160—190 százalékban. Ezek a teljesítmények azt eredményezték, hogy erről a munkaszakaszról két munkaerő felszabadult és más munka »zakaszokra beosztható lett. Az üzemben hasonló módszereket fognak alkalmazni más munkaszakaszokon is és bizonyára rövidesen újabb szép eredményekkel fognak jelentkezni mások is. De hadd beszéljen most Lesznek Ludmilla élmunkásnő. — 1947 óta dolgozom az üzemben. Eleinte nehezen ment, mert nem voltam begyakorolva, de aztán megismerkedtem a munkamódszerekkel és ma 220 százalékban teljesítem a normámat. Ezt úgy értem el, hogy gazdaságosan kihasználtam az időt, beosztottam magamnak a munkát, munkaközben nem traccsoltam . Lesznek Ludmilla munkáscsaládból származik, látszik rajta, hogy nem szeret sokat beszélni, inkább az elvégzett munkája mutatja meg azt, amit mondani szeretne. Eredményei példát mutatnak a Matador többi dolgozóinak. Január óta huszonnégy százalékban szilárdított normával dolgozik és már négy hónapja, mint kiváló munkásnő, az utóbbi időben pedig mint az üzem legjobbja dolgozik. Beigazolódott, hogy a munkamódszer átadásában is megteszi kötelességét. Eddig már négy új élmunkásnőt nevelt szocialista iparunk számára, akik közül az egyik 190 és a többi három 160 százalékban teljesíti normáját. Beszélgetésünk folyamán azt vettem észre, hogy Leszneková csupán a munkájának él. Továbbá megtudtam, hogy nem olvas sem újságot, sem pedig könyveket Igaz, tagja a CsISz-nek, de ez nem elég. Jő lenne, ha a CsISz üzemi szervezete funkciót adna néki és ott az összejöveteleken ismertetné munkamódszerét. Lesznek elvtársnő még fiatal, 19 éves. Érdemes lenne vele törődni, nevelni őt. Az üzemi párt- vagy szakszervezet több gondot fordíthatna arra, hogy politikailag fejletteb legyen. Igaa, hogy kiváló és példás dolgozó, az is igaz, hogy a mimkaverseny új embert formált belőle, de Lesznek elvtársnő csak akkor lesz igazán ú i szocialista embertípus, ha Dolitikailag is olyan fejlett lesz, mint munkáiában. Es politikailag fejlett ember csak abból lehet, aki összeforr a munkájával, mint Lesznek Ludmilla. Ma még nevelésre szorul, de eljön majd az idő, mikor politikailag is fejlett elvtársnő lesz. Ezt szorgalmas tanulással érheti el és meg is ígérte, hogy tanulni fog. Hoksza István. Országunk dolgozó népe nevében A Nemzetgyűlés megszavazta az 1951-es évi állami költségvetést, a béke költségvetését Csütörtökön délután a nemzetgyűlés plénuma jóváhagyta az 1951-es évi költeségvetési törvényjavaslatot és annak a határozatnak kormányjavaslatát is, amellyel a nemzetgyűlés jóváhagyja az 1949-es zárszámadást. A nemzetgyűlés záró ülésének ünnepi jellege volt. A képviselők padsorai megteltek és az elnöki emelvényen helyet foglaltak kormányunk tagjai élükön Zápotocký elvtárs miniszterelnökkel. A vita befejezése után szót kért a kormányjavaslat főelőadója, Jauou"? képviselő, aki elismeréssel szólt a vita magas színvonaláról. Megjegyezte, hogy a vita megfelelt hivatásának és benne világosan kifejezésre jutott az, hogy a jövőben még tovább szilárdítjuk testvéri szövetségünket a Szovjetunióval, amely a világbéke első harcosa. Továbbra is a terv magasabb teljesítésének útján haladunk, fokozzuk a dolgozók kezdeményező tevékenységét, a mezőgazdaságban a termelés magasabb formáit honosítjuk meg és így építjük hazánkban a szocializmus*. A nemzetgyűlés ezután megkezdte a szavazást és amikor dr. John, a nemzetgyűlés elnöke bejelentette, hogy a nemzetgyűlés egyhangúlag hagyta jóvá az állami költségvetést, a kormány tag jai és a képviselők felálltak helyükről és hosszantartó tapssal adtak kifejezést helyeslésüknek. Az 1951-es év, a gottwaldi ötéves terv harmadik éve állami költségvetésének jóváhagyása nagyjelentőségű esemény köztársaságunk életében, amint ezt a nemzetgyűlés tárgyalásának lefolyása bizonyította. Az állami költségvetés az országépítő munka és a nagy sikerek bizonyítéka, amelyeket munkásosztályunk és dolgozó népünk e' értek szeretett Pártunk vezetésével. Bizonyítéka ez köztársaságunk gazdasági erejének, nagy és bátor céljainak amelyeket népünk tűzött ki a szocializmus építésében. Az 1949-es évi állami költségvetés 35 milliárd koronát kitevő fölöslege, valamint az az újabb 77.2 milliárd korona, amelyet az idén fektettünk be békés építkezésekbe, bizonyítják, milyen gondot fordítunk gazdasági életíinn felépítésére, milyen nagy gazdasági életünk fölénye a kapitalista gazdálkodás felett. A költségvetés tárgyalása a nemzetgyűlésben bebizonyította, hogy a dolgozók életszínvonala állandóan emelkedi, hogy az ipar felépítésével együttjár a szociális gondoskodás állandó növekedése, állandóan javul a nép egészségügyi ellátása és kulturális szükségleteinek kielégítése. Míg a kapitalista államokban az állami költségvetés túlnyomó részét fegyverkezésre fordítják és iskolaügyre, kultúrára, egészségügyre a költségvetésnek csupán jelentéktelen százaléka esik, nálunk a hadsereg szükségletei az összkiadásoknak csupán 6 százalékát teszik ki. Nem becsüljük le hazánk védelmének szükségleteit, de tudatában vagyunk annak, hogy országunk akkor lesz erősebb, ha minél nagyobb sikereket érünk el az ötéves terv minden munkahelyén, az üzemekben és az EFSz-ekben egyaránt. A kapitalista államokban az imperialisták fegyverkezési kiadásaikat passzív költségvetéseikben újabb és újabb adókkal fedezik, amelyekkel a lakosságot terhelik. A mi állami költségvetésünk kiegyensúlyozott és feltételezi azt is, hogy felesleg lesz. A mellett országunkban nem kerül sor a* adók emelésére, sőt ellenkezőleg csökkentésükre, mint ahogyan erről tanúskodik az általános adótételeknek jó néhány ízben megtörtént csökkentése, amelyek pedig, mint tudjuk, bevételeink főforrását képezik. Az állami költségvetés vitája végül világos bizonyítékát szolgáltatta annak, hogy minden eddigi sikerünket a fokozott feladatok teljesítésében csupán legnagyobb szövetségesünk és barátunk, a Szovjetunió állandó segítségének köszönhetjük. Mint ahogyan a Nemzetgyűlés képviselői egyöntetűen hangsúlyozták, továbbra is a Szovjetunióval való szövetségre támaszkodunk külpolitikánkban és gazdasági politikánkban, mert csupán a Szovjetunió segít bennünket a szocializmus építésében és védi meg a számunkra oly értékes világbékét. Az állami költségvetés jóváhagyásával annak teljesítése csupán kezdetét vette. Hazánk minden dolgozójának feladata most az, hogy mindent megtegyen a költségvetés számadatainak valóraváltására. Ami mégis megvalósult A kassa-prakfalvi öntőmunkások elsők lettek az országos versenyben (V. I.) Az üzembizottság Irodájában szakadatlanul csengett a telefon. Revák elvtárs, az üzembizottság elnöke magához kérette a részüzemek vezetőit, mert igen fontos volt, hogy megbeszéljék a CsKD Sztálingrádüzem felhívását, amelyben ennek az üzemnek a dolgozói felhívták a köztársaság összes öntőit, hogy álljanak ki velük versenyre. A verseny célja az volt, hogy a versenyben fokozzák az üzemek öntőinek termelékenységét. A felhívást már igen sok üzem elfogadta és most már csak arról volt szó, hogy az ő üzemük is belépjen, hogy az ő üzemüknek az öntői is belépjenek versenyzők sorába. És az üzembizottság irodája lassan megtelt. Jöttek a különféle üzemrészek öntői. Megjött Andráska, Leska, Valatka és a többi öntők, akik már hosszú évtizedek óta dolgoznak az üzemben és átélték a kapitalista idők minden nyomorúságát. Átélték a munkanélküliséget, az üldöztetést, keresztülverekedték magukat nem egy híressé vált sztrájkon. Ezeknek az öntőknek kezében volt most az üzem becsületének a socsa, hogy megmutassák, hogy a Prakfalvai gépgyár sem marad e la többi gyárak mögött. Amikor mindnyájan elhelyezkedtek az asztal körül, Revák elvtárs végighordozta éles szemeit a jelenlevőkön és miközben idegesen simogatta végig kis .nyírott bajuszát, — beszélni kezdett. — Elvtársak, arról van szó, hogy a CsKD Sztálingrád-üzem versenykihívását a mi üzemünk is elfogadja és a mi üzemünk azon legyen, hogy az öntők versenyében az első helyet vívja ki magának, az egész köztársaságban Az örftők hallgattak, vakarták a fejüket, egyesek összesúgtak, nyilvánvaló nemtetszés látszott az arcukon Andráska élmunkás szólalt meg aztán. — Ez mind nagyon szép, szívesen részt is veszünk a versenyen, hogy megszerezzük az állami versenyben az elsőséget, de kevesen vagyunk Kellene még a műhelybe munkásokat szerződtetni, mi hajlandók vagyunk arra, hogy ezeket a tanulatlan munkásokat betanítsuk, hogy belőlük is jó öntők legyenek. Revák elvtárs helyeslően bólintott és blokkjára feljegyezte: „Sürgős munkaerőtoborzás." Aztán megszólalt. — Elvtársak, ilyen körülmények kőzött az első dolgunk az lész, hogy munkaerőket toborozzunk, hogy a versenyben teljes erőnkkel vegyünk részt. Hajlandók vagytok kijönni a közeli falvakba, hogy megmagyarázzátok a szövetkezetek parasztságának, hogy milyen fontos, hogy ők is segítsenek, hogy elsők lehessünk az öntők versenyében? — Természetesen mindnyájan megyünk! — kiáltották az idősebb munkások. Megbeszélték még az előkészületeket a versenyre. Megbeszélték, ki kivel fog dolgozni és a gyűlés szétoszlott. Revák elvtárs 1—2 nap múlva maga mellé vette az idősebb munkások egy csoportját és elindultak munkaerőtoborzási útjukra.. Mindenütt beszéltek a szövetkezetekben a dolgozó parasztokkal, mindenütt igyekeztek nekik megmagyarázni, hogy milyen fontos, hogy a szövetkezetek munkaerőket bocsássanak a prakfalvai gyár rendelkezésére, hogy milyen fontos a nehézipar kiépítése és a gyártás zavartalan menetének biztosítása. A falvak kis- és középparasztjai lelkesen csatlakoztak Praktalva munkásainak munkába hívó felhívásához. Bártfa, Homonna és Szepsi, a régi városkák, falvak dolgozói tömegesen jelentkeztek munkára a prakfalvai gyárban. A még iskolázatlan munkások az első időben félénkek voltak és idegenül érezték magukat a hatalmas csarnokokban, a műhelyrészekben, de csakhamar belejöttek a munkába és friss erejük minden hevével dolgoztak az öntéseknél, a folyékony érc megmunkálásánál. Lelkesítően hatott a munkásokra az is, hogy Koleszár Emma ifjú esztergályosnő elhatározta, hogy Szlabej elvtárs módszere szerint fog dolgozni és munkáját siker koronázta. Eisinger öntő, aki fél életét már az üzemben töltötte és sok rosszat és jót is átélt már, boldogan mutogatta az új munkásoknak az öntésnél oly fontos fogásokat, tanítgatta őket, igyekezett maga is munkájával jó példával előljárni. Eisinger sokszor mesélt a déli szünet alatt a köréje gyülekezett fiataloknak. — Bizony fiúk, én már sok mindenen keresztülmentem. Résztvettem a magyar kommünben. Azok voltak a szép idők. Amiért mi akkor harcoltunk, az most megvalósul. Nem hiába ültem 16 hónapig börtönben. Tudjátok, hogy minden újonnan kiöntött érccel a békét erősítitek, harcos akaratunkat a béke megvédéséért. Tudjátok-e, hogy mi forog kockán. Az éhéség, a nyomor, a nélkülözés tökéletesen eltűnt országunkból Jó meg kell markolnunk az öntőkanál nyelét, jól oda kell sujtanunk a kalapáccsal az üllőre, mert miénk az ország, a magunkét építjük. A fiatalok mosolyogtak Eisinger bácsi beszédein, mert számukra már egészen természetes volt mindaz, ami őket körülvette. Természetes volt a fizetett szabadság, az üdülések, a biztos munka ,a biztos kereset. És a versenv a »legjobb öntő* és a »legjobb öntőde« címéért teljes erővel megindult. Egyre-másra futottak be a jelentések. A tervek teljesítésében a darabszám, a kilogrammteljesítmény és a százalékteljesítmény volt fontos. Es egyremásra futottak be a kedvezőbbnél kedvezőbb jelentések. A súlytervben a trineci vasüzem öntői voltak a legjobbak. A darabszám szerinti versenyben a chomutovi Egyesült Acélművek öntői győztek. A kilogramm teljesítményben elsők lettek a brnoi Smeral Bohomir gépüzem öntői. Százalékarányban a legjobbak lettek a vitkovicei vasművek öntői. Ezek voltak a részleteredmények, amelyeket a prakfalvai munkások olvashattak a fekete táblán, ahol hétről hétre, napról napra megjelentek az újabb eredmények. Nekifeküdtek a munkának. Es megtörtént a csoda. Igaz, nem is nevezhető csodának, mert az öntők és az őket segítő munkások kemény akaratának volt az eredménye. A kilogramm szerinti terveket a negyedik, az időszerinti terveket harmadik, a százalékszerinti terveket, szintén a negyedik helyen teljesítették a prakfalvai öntők. Mivel a verseny minden pontjában résztvettek és egyenletesen teljesítették, a legjobb eredményt a prakfalvai öntők érték el. Amikor Revák elvtárs kihirdette előttük az eredményt, amelyet a Prágában megtartott gyűlésen hoztak nyilvánosságra, amelyen résztvettek az összes öntödék megbízottai, akkor az összegyűlt munkások egetverő éljenzésbe törtek ki. Amikor az üzemi gyűlésen részletesen ismertették az elért eredményeket, a vitában Eisinger bácsi kért szót. — Büszkék vagyunk arra, elvtársak, hogy a prakfalvai öntők elsők lettek 19 legjobb öntőműhely között. Büszkék vagyunk és boldogok, hogy mi lehettünk a Kiiment elvtárs által ajándékozott vándorzászló tulajdonosai. Igen nagyra becsüljük győzelmünket, de ez csak újabb ösztönzés nekünk arra, hogy a jövőben még jobban dolgozzunk, hogy a május előtti versenyek keretében még ennél is jobb eredményeket érfünk el és ezt az eredményt ne csak a május előtti versenyben tartsuk meg, hanem végig az egész év folyamán. Megfogadjátok ezt, elvtársak? — Megfogadjuk! — zúgta rá a munkássereg és sokan fölemelt ökleikkel integettek. A csehszlovák munkásküldöttség elutazott Berlinbe Csütörtökön, március 22-én a ruzini repülőtérről a csehszlovák dolgozók 43 tagú küldöttsége repülőgépen Berlinbe indult, ahol pénteken kezdődik az európai munkások konferenciája. Dolgozó népünk küldöttei Berlinben kifejezik határozott tiltakozásukat az angol-amerikai imperialisták gyalázatos terve, Nyugat-Németország felfegyverzése ellen. A küldöttséget Karol Marvan, a központi szaktanács titkára vezeti s a küldöttség tagjai köztársaságunk különféle iparágaiban dolgozó élmunkások és újítók: Miszka Jaroszláv a Trojice bánya újítója, Doutnács Károly, a CsKD Szokolovo-üzem hegesztője, Jancsó Mária a litvinovi Sztálin-művek gépésznője. A szlovákiai dolgozókat a következő elvtársak képviselik: Fiaska András, a podbrezovai Sverma-vasművek élmunkása, Cápák János a Rozsnyóvashegyi ércbánya élmunkása, Gerich Tamás homonnai építőmunkás, Kozár Márton, a nyitrai állami birtokok üzembizottságának elnöke, Zelenyák István a bratislavai Dinamitgyár minőségellenőrzője, Gireth József, a túiócszentmártoni J. V. Sztálin-üzemnek iizembizottsági elnöke, Szkalicky Antal, a bratislavai Szakszervezeti Tanács tit-J kára, Belus András kohómunkás. A távozás előtt a küldöttség tagjai Csehszlovákia összes dolgozójának aka« rátát fejezték ki, amikor kijelentették,hogy mindent meg fognak tenni, hogy megakadályozzák Nyugat-Németország felfegyverzését és semmivé tegyék a nyugati imperialisták őrjöngő háborús terveit. Lengyel Józseí küldött, Panyin tanítványa Szobig maga vezette a küldöttség vonatát Március 22-én, csütörtökön, Prágába érkezett a berlini európai munkáskonferenciára utazó 12 tagú magyar küldöttség. A csehszlovák határig a vonatot Lengyel József mozdonyvezető vezette, aki a budapesti fűtőház sztahanovistái közé tartozik. Lengyel József a küldöttség egyik tagja. Lényegesen csökkentette a mozdonyjavítás költségeit és munkaversenyben az utolsó három hónap alatt 102 tonna szenet takarított meg Panyin szovjet ötszázas mozdonyvezető tanítványa és a magyarországi közlekedési versenymozgalom egyik kezdeményezője. — A berlini konferencián megmondom a munkásoknak — mondotta Lengyel József —, hogy a magyar dolgozók, akiknek élete napról napra szebb, békében akarnak élni. ötéves tervünk a béke terve és behegeszti a fasizmus által okozott utolsó sebeket is. Nem azért építjük újjá a megsemmisített házakat, lerombolt hidakat és gyárakat, hogy azokat ismét rommá tegye a háború. A magyar államvasutak egy másik példás munkása, a Kossuth-díjas Szöcsei Sándor, reméli, hogy Berlinben kapcsolatba lép más országok elvtársaival, akikkel kicseréli tapasztalatait a kovácsszakmában. A küldöttek között van Urmő Erzsébet. a budapesti Kistex gyár sztahanovista munkásnője is, aki 16 gépen dolgozik és példájával nagyszerű versenymozgalmat indított meg a gyárban. A küldöttséget Bozsóki Ferenc vezeti, aki azt mondotta, hogy az európai munkásság küldötteit biztosítani fogja Rákosi Mátyás szavainak igazságáról, hogy Magyarország nem űr, hanem hatalmas bástya a béke frontján. . A délelőtti órákban érkezett meg Prágába a spanyol szakszervezetek központi szövetségének tagja, Dániel Anguiano, aki a berlini konferencián képviseli a spanyol munkásságot