Uj Szó, 1951. március (4. évfolyam, 51-76.szám)

1951-03-24 / 71. szám, szombat

Filág proletárjai egyesüljetek í •M^élr?: Ä* Bratislava, 1951 március 24, szombat 3 Kčs IV. évfolyam, 71. szám FELLEGI ISTVÁN: hálóét — békeii

nne.pt Húsvét az alig beköszöntött tavasz, a sarjadó új élet, a győzedelmes életrekelés ünnepe. Soha még nem ünnepeltük húsvétot a

z új életrekelés olyan rohamos áradatában, mint amelynek manapság vagyunk részesei. Soha még nem voltunk olyan gazdagok, soha még nem volt annyit védenünk a gonosz rontása ellen, mint ma. Kedves olvasó! Mint mindenki, vagy mint olvasóink legtöbbje, te is otthon, a hozzád legközelebb állók között töltöd a húsvétot. Vagy hazautaztál, ha nem voltál otthon, vagy ha otthon voltál, megülsz most odahaza a jól végzett munka tudatában, hogy átadd magadat a biztonságos otthon derűs örömeinek. Ha már deres a fejed, megértő mosollyal veszed tudomásul a fiatalok életörömből fakadó bohóságait, ha apa vagy anya vagy, örömmel figyeled kicsinyeid hancurozását és talán elmerengsz egy időre saját gyermekéveid fölött, amelyek nem voltak olyan dúsak és szabadok, mint a jelen. Ha városi dolgozó vagy és kicsalogat a koratavaszi nap egy sétára, biztosan arra gondolsz majd, vájjon hol fogsz üdülni nyári szabadságod alatt? Ha dolgozó paraszt vagy, elkerülsz egy kicsit a mezők felé, megnézed a vetést, vájjon az őszi mélyszántás után jól kihajtott-e és összemérve az egyénileg gazdálkodók keskeny földsávjait a szövetkezetesek széles tábláival, már az aratásra gondolsz, hogy ugyan jobban fog-e az idén fizetni a mag, mint tavaly? Szép a húsvét, ha békés és ha az ember előre néz és nem hátra. Előre nézel, de talán arra is gondolsz, vájjon a jövő húsvét is békés lesz-e? Tőled is függ, békés lesz-e vagy sem, mert „a háború nem földrengés és nem számum, a háborút emberek csinálják és emberek meg is akadályozhatják". Te is megakadályozhatod! Kérded, hogy mivel? A munkádba öltött békeakarásoddal! Ne hidd, hogy egymagad kevés vagy ahhoz, hogy eldöntsd a béke és háború ügyét. Sokan vagyunk, egy egész világ, a dolgozók világa és te is egy vagy közülünk. Tőled függ, hogy csak egy, vagy pedig két téglával járulsz hozzá a béke bástyájának építéséhez! Becsülettel dolgoztunk eddig is és meg is van a látszatja. De tudod-e vájjon, milyen feladatokat tűztünk magunk elé? Vájjon megszámoltad-e, kedves olvasó, hogy mikor hazautaztál, jobbra és balra az utad mentén, hány építkezést láttál? Akárhányat is láttál, mindaz csak kicsiny része annak a 157 milliárdnyi befektetésnek, melyet 1949-ben és 1950-ben közös, társadalmi gazdálkodásunkba beruháztunk. Olyan összeg ez, „amilyenről a régi urak még csak nem is álmodtak". Érted-e vájjon, hogy ebben a lendületben Pártunk és mindnyájunk közös erőfeszítése nyilvánul meg — neki köszönhetjük, hogy már 1950-ben, a második tervévben a felével túlhaladtuk a kapitalista idők össztermelését. Sőt a nehéziparban már megdupláztuk a kapitalista idők legmagasabb termelését. És tudnod kell azt is, — hiszen Pártunk, Gottwald elnökünk beszámolt neked róla, — hogy ez nekünk mind kevés, hogy ez csak a kezdet, összipari termelésünket az első gottwaldi terv rövid öt éve alatt megkettőzzük, amiből a nehézipar termelése a kapitalista termelés négyszerese lesz. Az 1950-es év befektetései „csak" 92 milliárdot tettek ki és ez nekünk bizony kevés. Mi — tehát te is — az ötödik tervévben 150 milliárdot fogunk a közös gazdaságunk fejlesztésébe befektetni, úgy, hogy ez 1951-től 1953-ig összesen 588 milliárdot fog kitenni. Talán már szédül is a fejed a sok milliárdtól és azt mondod — „sok befektetés, sok költség". Igaz, de a befektetés az a bőségszaru, melynek ajándéka nem lesz se Péteré, se Pálé, hogy egyesek a mi munkánkon hízzanak, hanem mindnyájunké, a tiéd is, mert a nemzeti jövedelem 1950-től 1953-ig 351 milliárdról évi 508 milliárdra növekszik, vagyis 39 százalékkal és ebben az arányban lesz az életünk dúsabb, mint ma. Az én,, a te és minden becsületes dolgozó élete. Igen, mi nagyon igényesek vagyunk, nekünk minden kevés, mi az ötéves tervgazdálkodásunk eredeti feladatait 3 és fél év alatt teljesíteni fogjuk. És ez ad nekünk jogot ahhoz, hogy igényesek legyünk. Ha valaki a munkahelyeden szemedre vetné, hogy minden kevés neked, folyton többet akarsz, — ne hagyd magad, vágj vissza neki: „Igen, mindig többet akarok, de nemcsak magamnak, hanem minden társamnak és ezért versenyezek, azért vagyok élmunkás, mert előbb kitermelem azt a többet, amit akarok!" Most talán azt gondolod, kedves olvasó, „ejnye, de furcsa húsvéti vezércikk, mi köze ennek a hústvéthoz?" Pedig sok köze van. Mert a húsvét — békeünnep! És mi az elkövetkező húsvétokat is békében akarjuk veled együtt ünnepelni! Már pedig fegyveres poroszlók acsarkodnak a mi békés húsvétjainkra, amiket nekünk meg kell tudni védenünk, hogy gyermekeink jövőre is vígan hancúrozzanak és az elvetett mag a mezőn még dúsabb kalászba szökjön. És fegyver ellen az imádság vajmi keveset segít. Többet kell termelni, hogy folyton erősödjék a szocializmus bástyája, amelyen kivásik a foga minden kardcsörtetőnek. K<jdves olvasó! Ha anya vagy, gondolj arra, mikor gyermekeidnek megszeged a húsvéti kalácsot, hogy a nehéziparban és az építkezésben 1953-ig 380.000 emberrel növekszik a munkások száma és gondolj vissza arra az időre, mikor az urad munka nélkül volt, vagy ha volt munkája, attól reszketett, hogy kiesik a sovány keresetből. Ma úgy állunk, hogy kevés a munkáskéz, pedig mi békében és a békéért termelünk. Nem a háborúba küldjük a férfiakat, hanem a béke frontjára hívjuk őket, a nehéziparba és az építkezésbe, mert még nagyon kevés a központi fűtéses és fürdőszobás munkáslakás, kevés az iskolaépület, a kultúrház, még nagyon sok mezőgazdasági gépre és traktorra van szük^günk, kevés a vasút, kevés az autóbusz, no meg ami van is, hamar tönkre megy, mert a te falud táján is rossz az út. hogy ezt mind megteremthessük, azért kell a nehéziparunknak a kapitalista termelés négyszeresét kiadnia 1953-ig. Ma pedig a nehézipar gépei csak félig vannak kihasználva, mert csak 8 órát futnak naponta és 16 órát állnak, mert kevés a munkás. Hát még ha hamarosan megindul a csallóközi csatornamű építkezése, menynyivel több munkáskézre lesz szükség! Hol itt a segítség? Tenálad! Állj be te is, kedves olvasó, akár lány vagy, akár feleség és anya, az országépítők, a békés húsvétok védői közé, váltsd fel a férfiakat a munkában, amit ugyanolyan jól, vagy még jobban elvégezhetsz, mint ők. Egy lesz a becsületed a férfimunkással, mert ugyanazért a munkáért ugyanaz a fizetség jár, akár férfi végzi, akár asszony. Hogy a gyerek se legyen gond, ha munkába állsz, gondolj arra, hogy 1953-ra 642.000 gyerek számára lesz hely a napközi otthonokban az egész országban és ezek az otthonok leveszik a válladról a gondot a gyerek miatt. Látod, azért békeünnep a mi húsvétunk, mert nagyon megbecsüljük egymást, kevés az ember nekünk mindig, azért hívjuk segítségül egyik a másikát, paraszt a munkást, munkás a parasztot. Nincs a szocialista világnak nagyobb kincse, mint az olyan ember, aki meggyőződéssel és hittel építi a saját, egyre szebb életét. De ha húsvétkor kicsal a napfény egy sétára, kedves olvasó, akár a főtérre, akár a mezők felé, gondolj arra is, hogy van egy másik világ, a kapitalisták világa, ahol az ember igen olcsó portéka, ahol sokallják az urak Mi nem engedjük meg, hogy kitörjön a háború. Mi elfordítjuk az ágyúcsövet az emberek mellétől. Ebben mi kommunisták és katolikusok, liberálisok és szocialisták, oroszok és amerikaiak, angolok és kínaiak egyek vagyunk. Mint a szovjetnép küldötteinek egyike, azé a népé, amely ismeri a háború egész súlyát és őszintén gyűlöli a háborút, én kezet szorítok azokkal, akiket ellenségeinkként akarnak feltüntetni, az amerikaiakkal, az angolokkal, a franciákkal abban a szilárd hitben, hogy nincs olyan erő, amely meg tudná bontani ezt a kézszorítást. Ilja Erenburg. M. 'bb eg eroseüüeyi osszefogim A CsKP Központi Bizottságának februári történelmi jelentőségű ülésén Klement Gottwald köztársasági elnök elvtárs beszámolójában foglalkozott a külpolitikai helyzettel és többek között említette az amerikai imperialisták arra irányuló tevékenységét, hogy Nyugat-Németországot újra felfegyverezzék. Gottwald elvtárs rámutatott arra, hogy az amerikaiak és csatlósaik lehetetlenné akarják tenni a megegyezést a nagyhatalmak között. Beszédében foglakozott az élesedő osztályharc kérdéseivel, azzal, hogy az imperialisták miként használnak fel minden alkalmat arra, hogy a békeszerető országokban kémkedjenek, szabotáljanak és minden módon arra igyekezzenek, hogy megfordítsák a történelem kerekét. Erre törekedtek Sling, Svermová, Clementis, Husák, Novomeský és társaik, ezek az imperialista ügynökök, provokátorok, kémek, ezek a hazaárulók és hurzsoá-nacionalisták. Ugyanazt akarták, amit Tito tett Jugoszláviában, el akarták adni az országot az amerikai imperialistáknak. A csehszlovákiai munkásság utálattal fordul el ezektől a hazaárulóktól és követeli pédás megbüntetésüket. Követeljük példás megbüntetésüket mindazoknak, akik meg akarják állítani a haladást, akik fel szeretnék éleszteni a kapitalista világot. Azt szeretnék, hogy a munkásosztály újra nyomorúságban, munkanélküliségben, kizsákmányolásban éljen. De azok, akik a munkásoosztály erejével szembeszállnak, megismerik a munkásosztály öklét. Mi dolgozók hálásak vagyunk Pártunknak és Központi Bizottságának azért, hogy felfedte a munkásosztály árulóit, a burzsoá-nacionalista uszítókat. Mi munkások nagyon is jól tudjuk, hogy a múltban mit adott nekünk a szeparatisták és a burzsoá-nacionalisták politikája és ezért mi tudjuk a legjobban megbecsülni azokat a vívmányokat, amelyeket a munkásosztály kiharcolt. Ezért még iobban összefogunk, még tömörebben sorakozunk fel Pártunk gottwaldi bolsevik vezetősége köré. Tudjuk, hogv Pártunk most erősebb, mint bármikor volt és a óceánontúli imperialisták és összes csatlósaik is meglátják, hogy egv nyomorult Sling, Svermová, Clementis vagy bárki más, nem képes és nem lesz soha képes arra, hogv munkásosztályunk vívmányait tönkretegye, hogy országunkat eladia. Itt ma már a munkásosztályt nem lehet piacra dobni, ezzel néhány évvel elkéstek az imperialisták. Nem lehet azért, mert köztársaságunk minden dolgozója még nagyobb igyekezettel teljesíti most azt, amit magára vállalt, még jobban őrzi Pártunk egységét és tisztaságát, hogy hazánk, népeink, szocialista vívmányaink biztosítva legyenek. Balogh Rudolf levelező, Kostyan u Teplíc, üveggyár. a dolgozó népet. Abban látják a legnagyobb szerencsétlenséget, ha sokasodnak és ezért irtani szeretnék őket. Fagyejev, a világhírű szovjet író, egyik békekongresszuson mondott beszédében kipellengérezte egy amerikai író, William Vogt könyvét, amelyben többek között ez van leírva: ,J3ajnos, Európa népessége, a háború, a fasiszta kegyetlenkedések és az éhínségek ellenére 1930 és 19-'

t6 között 11 millióval szaporodott. Ez tíz százalékos emelkedés húsz év alatt. 870 millió üres gyomor helyett Európában rövidesen J^OJf millió gyomor korog majd... Mindaz, amit a népesség szaporodásának érdekében teszünk, Európának és magunknak is csak kárunkra va.n. A leghasznosabb, amit a béke és az általános jólét érdekében teszünk: előbb megállítani a szaporodást, azután csökkenteni Európa népességének számát." De Vogt úrnak Kínával szemben sincsenek emberségesebb szándékai. Szószerint ezt írja: „A legnagyobb szerencsétlenség, ami ma Kínát érheti, a halálozási lélekszám csökkenése. Az emberiség szempontjából az éhinség Kínában nemcsak kívánatos, hanem egyenesen szükséges." Vogt úr ugyanakkor az orvosokat tömeggyilkosságra szeretné rábírni: „Az orvosok — írja — egy pontra összpontosítják minden igyekezetüket: megmenteni az emberek életét. Tökéletesítik az orvosi ellenőrzést, egyre több gmdot fordítanak az egészségügyi követélményekre. Rosszul értelmezett felelősségtudattal milliók nyomorult életét nyújtják meg." Ne gondold, hogy Vogt űr eszeveszett bolond, akinek szavára Amerikában ki sem figyel. Vogt úr könyvéhez Bemard Baruch, Truman elnök gazdasági tanácsadója írta az előszót, tehát a hivatalos imperialista körök szemléletét tükrözik ezek a szavak. Nem újság neked sem, hogy a kapitalisták nem szeretik a népet, de talán magad sem gondoltad volna, hogy ennyire gyűlölik. És nekünk is szívünk mélyéből kell gyűlölnünk őket, mert nem tud igazán szeretni az, aki nem tudja gyűlölni a gonoszat. Választhatsz, kedves olvasó, Amerika hangja és a szocialista világ hangja között, amellyel Sztálin, a béketábor hadvezére szólott az egész világ népéhez: „A béke fennmarad és tartós lesz, ha a népek kezükbe veszik a béke megőrzésének ügyét és végig kitart,atiak mellette." Te és mi, mindnyájan, kedves olvasó, a szocializmus hangját választjuk, mert ez a hang a győzedelmes, új életre támadt dolgozók hangja, azoknak a hangja, akik nem könyörögnek, hanem építő munkával harcolnak a békéért és emellett végig ki is tartanak. A húsvét a győztes élet, a harcos béke ünnepe.