Uj Szó, 1951. március (4. évfolyam, 51-76.szám)

1951-03-23 / 70. szám, péntek

6 \ IIJSZ0 1951 március 23 UJSZ0 Sohasem engedjük meg Hja Erenburg cikke a moszkvai Pravdában. Vájjon megengedi-e az emberiség a szörnyű mészárlást, évszázados alkotó munkájának elpusztítását, az emberek millióinak pusztulását? „Soha!" — válasizclják a népek. Ez a szó „Soha!", bejárja az egész világot. A jövő történetírója csodálkozással állapítja majd meg, mily rendkívüli gyorsasággal fejlődött a békemozgalom a XX. század negyvenes éveinek végén és ötvenes éveinek elején. Látja majd, hogy az élenjáró emberek eszméi, eljutva a népek szívébe és tudatába, legyőzhetetlen erővé váltak. Még két évvel ezelőtt a Wall Street szédelgőit kiszolgáló újságok agyonhallgathatták a párizsi congreszGZUSt. A Wall Street vérszomjas spekulánsai kényszerülnek maguk is elismerni, hogy már nincs támaszuk Ázsiában, Európában is kevés hívük maradt: az aranyimádók csőcseléke, amelyből még egy tucatra való büntetőszázadot sem lehetne összeállítani. A francia nép szíve régóta felháborodástól izzik, régóta hallatszik az olasz nép felháborodott hangja is. Most már jó állásban lévő, címekkel és rangokkal rendelkező személyek is a szédelgők ellen lépnek fel. „Dobiák bombáikat az elvadult állapotban lévő Nevada kietlen pusztaságaira, de ne ide, ahol minden talpalatnyi földet megművelnek, ahol minden ház emlékmű" — így beszél most a francia burzsoá. Az angolok hosszú ideig in gadoztak, de már ők sem bírják: egyre hangosabban mondják, hogy a nép nem akar zsoldos katona lenni. Az amerikai átlagpolgár is kinyitja már a száját. Bármit is mondjanak, az amerikai nem gonosz, nem romlott ember. Hosszú ideig latolgatott min dent, de most már kezdi megérteni, hogy a gazfickók pusztulással fenyegetik házát, családját, Amerikát. Az egyszerű emberek az egész világon követelik: „Üljenek össze. Egyezzenek meg Kössék meg a békeegyezményt. Elég volt a nyűgtalan éjszakákból. Az emberiség szenvedéseivel kivívta a jogot a békére" Tudom, hogy a szédelgők tovább fogják folytatni csaló fondorlatajkat, össze fogják zavarni a kártyákat, hazudozni fognak, kibúvókat fognak keresni, mégis kénytelenek lesznek válaszolni Rá fogják kényszeríteni őket, hogy mondják meg egyenesen, mit akarnak: megegyezést-e vagy katasztrófát. Pell, volt amerikai diplomata elmondta, hogy az Egyesült Államokban most mindenkit üldöznek, aki a háborúnál többre becsüli a tárgyalásokat, a megegyezést, a békét. Az amerikai diplomata feltette a kérdést, hogyan áll ez a dolog a Szovjetunióban? Szívemre teszem a kezem és nyugodtan azt felelhetem neki, hogy országunkban nincs egyetlen férfi, egyetlen asszony sem, aki háborút akar. A Legfelső Tanács törvényt fogadott el a béke védelméről s ezzel az egész nép akaratát juttatta kifejezésre. Párizsban, a Rózsamárvány Palotában a Szovjetunió képviselője egy erős és békeszerető, háborút gyűlölő nép nevében beszél. Vájjon legyőzheti-e az emberiséget az őrültek és gonosztevők maroknyi csoportja? Nem! Soha! A Nemzetgyűlés forró üdvözletét küldi Barcelona hős népének A Nemzetgyűlés teljes ülésén Dávid képviselő, a nemzetgyűlés alelnöke, az összes jelenlevő képviselők lelkes tapsa és helyeslése közepette felolvasta a csehszlovák Nemzetgyűlés forró üdvözletét Barcelona hős dolgozó népének. A levél így hangzik: Drága spanyol elvtársak r Egyesüljünk a béke megvédésére Az elmúlt napokban egy kis olaszországi falucska, Marzabotto lakossága tüntető békemanifesztációra gyűlt egybe. A béketábor harcosai nagyon is jól ismerik e falucska szomorú történetét. A nitleri gyilkosok a földdel tették egyenlővé a falucskát és lakóit szörnvű kegyetlenséggel lemészárolták. Olaszország Lidicéje elsőnek sietett eleget tenni a Béke Világtanács felhívásának. Ezer és ezer ember gyűlt össze a község főterén. Gina Borellini elvtársnő. a fasisztaellenes olasz partizanmozgalom egyik kiemelkedő hőse tartott beszédet, majd a marzabottóiak felhívást fogadtak el, amely felszólítja Olaszország népét és a világ népeit, tiltakozzanak Nyugat-Németország újrafelfegyverzése- ellen és követeljék az öthatalmi békepaktumot. „Olaszország asszonyai és férfiai és mindazok a világon, akik megismerték a háború borzalmait, a véres gyilkosságokat és most látjátok újra kivirágozni az életet, halljátok meg a mi békekiáltásunkat — mondja a többi között a felhívás. — Egyesüljünk valamennyien, hogy soha, de soha ne ismétlődhessenek meg sem Olaszországban, de sehol másutt a világon a marzabottói szörnyűségek, ne boruljanak lángba a házak, ne öljék halomra az ártatlan embereket. Egyesüljünk a béke védelmében a már szabaddá lett népek oldalán. Követeljük, hogy szavatolják a nemzetközi békét és' biztonságot, békeegyezmény megkötésével a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság, az USA, Anglia éi Franciaország között!" Népünk mély megindulással és meghatottsággal fogadta a hírt Barcelona hős népének általános sztrájkjáról. A spanyol nép véres gyükolásának, Francónak tizenkétéves garázdálkodása nem tudta megtörni szabadságszerető harci szellemeteket. A katalán munkásosztály hatalmas fegyveréhez nyúlt, az általános sztrájkhoz, hogy ennek segítségével visszaverje a fasiszta gyilkosok újabb aljas támadását, amúgy is hihetetlenül alacsony életszínvonalatok ellen. Bátor, kitartó és egyseges föllépéstek óriása visszhangra talált nemcsak a fasizmus által leigázott hazátokban, hanem az egész világon, amely nem felejtette I el hősi harcotokat a fasizmus ellen, a I megtámadott spanyol köztársaság védelmében. Sztrájkotok bebizonyította az átkozott Franco-rendszer rothadtságát, amely csupán katonai és rendőri terrorral tudja tartani magát és amelyet a nép már rógen elsöpört volna, ha nem támogatnák az amerikai imperialisták szuronyai. Az egész világ előtt még világosrbbá válik az amerikaiangol és francia imperialisták ssörnyű bűne és felelőssége azért az állatiasságért, szenvedésért és károkért, amelyek a véres Franco-rendszer által érik Spanyolország népét. Az imperialisták felelőssek azért, hogy Franco, ez a

z aljas bandita ennyi ideje kínozza Spanyolország né pét, amikor pedig már régen a népek ítélőbírósága előtt kellene állnia, mint fasiszta háborús gonosztevőnek. Sztrájkotok következtében széjjel pattant egy felfújt szappanbuborék, az imperialista háborús tábor egysége és szilárdsága és teljes nyíltságában megmutatkoztak a táboron belül mélységes ellentétek és szakadékok. Az amerikai imperialistáknak, akik Nyugat-Németország újrafelfegyverzését intézik, akik naponta provokálják a népi demokráciákat, szégyenkezve kell bevallaniok, hogy a messze nyugaton, Európa másik végében, amelyre különönsen számítottak világuralmi terveikben és amelyet megbíz ható helynek tekintettek, éppen ott került sor a népharag óriási kitörésére, az egyik fasiszta lakájrendszer csődjére. Moch katonasággal akarja letörni a franciaországi sztrájkot A francia vasutassztrájk több nagy vidéki vasúti gócpontra is átterjedt. Lyonban, Le Havreban, Toulouseban, Bordeauxban és más nagy városokban figyelmeztető munkabeszüntetésekre került sar. Chalon és Villeneuve-St Georges vasutasai ma délelőtt döntenek a sztrájkról. Párizsban, — ahol a forgalom a legtöbb pályaudvaron teljesen mebénult — a sztrájk tovább tart, annak ellenére, hogy a kormány határozatot hozott a behívóparancsok kézbesítéséről. A párizskörnyéki gázgyárakban és villanytelepeken tegnap teljes volt a sztrájk, bár a Force Ouvriere és a keresztény szakszervezetek vezetői felhívták tagjaikat arra, hogy a tárgyalások idejére« álljanak munkába. A halóságok katonasággal ürítették ki a Párizs-körzet hat legnagyobb viilanvteiepét. A sztrájkmozgalom több I vidéki villanytelepre is átterjedt Di jcnban megszüntették a munkát a gázgyár és villanytelep dolgozói. Ma reggel a párizsi vízművek alkalmazottai 24 órás sztrájkba kezdtek. Ugyancsak figyelmeztető sztrájkba léptek a temetkezési vállalat dolgozói is A párizsi szállodák és vendéglők dolgozói figyelmeztették a kormányt, hogy abbahagyják a munkát, ha nem emelik a bérüket. A Renault-gyárban figyelmeztető munkaszüneteltetésre került sor Az építőipari munkások ma délután három órakor sztrájkba kezde nek Nagy az elégedetlenség a bányászok körében is. Az iparügyi miniszter kénytelen volt bejelenteni, hogy a kormány tizenkétmilliárd frankot hajlandó biztosítani az államosított bányák munkásai bérének »kiigazítására«. A bányamunkások szakszervezete ezt az ajánlatot elveti, mert az összeg még tízszázalékos béremelést sem tenne le hetővé. ^/i a nincs ló, a • r szamár ts jo A Csehszlovák Sajtó Iroda Jelenti Párizsból: „Auriol francia köztársasági elnök a kirobbant vasutassztrájk miatt elnöki vonat helyett autóval volt kénytelen Párizsból Le Havreba utazni, hogy elérje az íle de Francét, és folytathassa útját Amerikába." Auriol a telefon berregésére boszszankodva ébredt fel. Késő éjszakáig csomagolt. Lázas izgalommal készülődött napok óta az amerikai útra s alig győzte kivárni, hogy szemtőlszembe állhasson nagy Mesterével, a legkiválóbb háborús uszítóval. Most azonban mégis bosszantotta, hogy ilyen kora hajnali órákban zavarják. Dühösen nyúlt a telefonkagylóhoz: — Mit akarnak? A vonal másik végén Moch, Franciaország véreskezű belügyminisztere jelentkezelt és akadozva bökte ki: — Elnök úr, fontos és bizalmas jelentésem van! Elnök úr, a különvonatot Le Havreba nem tudjuk reggel 9 órakor elindítani. Ma éjjel néhány állomáson sztrájkba léptek a vasutasok. — Mit beszél? — ugrott ki a puha ágyból és ordítva adta ki utasításait belügyminiszterének: — Követelem, hogy minden szükséges intézkedést megtegyenek!.. s A különvonatnak minden körülmények között pontosan 9 órakor el kell indulnia! — s feleletet be sem várva, lecsapta a kagulót. Toporzékolni tudott volna dühében. Megint ezek a kommunisták! Trumanék úgyis rossz szemmel néznek ránk, hogy Eisenhowerüket nem fogadtuk kellő tisztelettel. Igaz, mi mindent megtettünk, de ezek az átkozott kommunisták — és itt Ismét lúdbőrös lett. A hideg rázta, ha csak rájuk gondolt. No meg a Béke Híveinek franciaországi mozgalma is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Truman rossz szemmel néz ránk. — Jean. kapcsoljon Schumannal! Kis idő múlva ismét csengetett a telefon. Az elnök idegesen kapott a kagyló után és már ömlött is a szájából a szitkozódás': — Mindig mondtam Queuillenek, Plevennek, meg magának is, hogy még drasztikusabban kell fellépni a párizsi munkásság ellen. Mekkora szégyen!... Az egész világ röhögni fog rajtam, a francia köztársasági elnök lekési az Ile de Francét, mert a Béke Hívei világmozgalmának párizsi szervezete sztrájkra szólította a francia vasutasokat. Hát ki az ár Franciaországban? Én vagy más? Szavait megállás nélkül egyfolytában hörögte a telefonba s közben észre sem vette, hogy Jean, az inasa gúnyos mosollyal figyeli, s mintha ezt mormolná: — Elnök úr, igaza van, nem ön az úr Franciaországban, hanem sajnos, Truman. Es a francia nép azért tiltakozik tüntetésekkel, sztrájkokkal, mert ön nem a francia köztársaság elnöke, hanem csak az amerikiak bábja, aki a rekaciós kormánnyal együtt úgy ugrál, ahogy Truman úr fütyül. A vita Auriol és Schuman között közben percekig tartott. A külügyminiszter arra hivatkozott, jobb lenne, ha autóval sietne az elnök Le Havreba. de Auriol makacsul ragaszkodott az eredeti tervhez. Felháborodottan utasította vissza Schuman ajánlatát és valami gyerekes csökönyösséggel ismételgette: — En különvonattal akarok menni, nem érti, én különvonattal akarok menni! A belügyminisztériumban közben Moch lázas tevékenységgel sietett eleget tenni Vincent Auriol parancsainak. — Minden körülmények között biztosítani az elnök küönvonatának elindítását és pedig pont 9-kor. Megértették? Leléphetnek. — Majd leült íróasztalához, hogy átnézze a reggeli sajtót. Dühödten olvasta a jelentéseket, fogcsikorgatva szitkozódott, mert még a jobboldali sajtó első oldalain is nagybetűkkel a vasutas sztrájkról írtak. Kis idő múlva Auriol elnöki kabinetje jelentést kért. — Mondjátok meg az elnöknek, hogy a helyzet rosszabb, mint kora reggel jelentettem — makogta elkeseredetten Moch. — Egész Párizs jóformán leállt. Nemcsak a kis állomásokon szüntették be a vasutasok a munkát, hanem jóformán minden fontosabb állomáson. Es magában Párizsban is ez a helyzet. A vasutasok megtagadták a szolgálatot. A sztrájk egyre terjed. Tizenegy órakor a köztársasági elnök palotájába vendégek érkeztek. A díszes triumvirátus: Queuille, Schuman és Moch. Lehorgasztott fővel mentek jelenleni Auriolnak: különvonat nincs. — Utálatoson kellemetlen ügy — kezdte Schuman a mentegetőzést. — De hamarjában nem tudunk mit ten. ni. Ha az Ile de Francét visszatartanánk, még nagyobb lenne a botrány. Ismét eredeti javaslatomat kell előterjesztenem. Ha... Elnök úr mégis autóval menne... Ugy talán a dolgot el tudnók tussolni. Nem szabad a világnak tudomást szereznie arról, elnök úr, hogy pácban vagyunk. Es hogy a kommunisták .. t Es még egyet elnök úr. nem packázhatunk Trumannal... — s gondolatában hozzátette, — hisz tudhatja, hogy Washington nélkül tudj'isten, hol lennénk mi már. — Igen. Nem szabad egy percet sem kockáztatni. Önnek mielőbb személyesen kell biztosítania Truman elnök urat — és Queuille. e név kiejtésekor hétrét görnyedt, — hogyha Párizs és Franciaország munkásai és parasztjai el is utasítják az amerikai barátaink terveit, mi.. t mi őszintén és minden erőnk latbavetésével támogatni fogjuk Trumant. Hogy a nép mit akar? Hát ez igazán nem fontos. A fontos az, hogy ml bebizonyítsuk: az fog történni, amit mi akarunk, s ha vitatkozni akarnak velünk, ott vannak de Gaulleék és a fegyverek, majd sarokba szorítjuk ezeket a kommunistákat úgy, hogy elmegy minden kedvük az ugrálástól. Az fog történni, amit mi akarunk, — csatlant nagyképűen az új miniszterelnök hangja. — Igen, igen — sóhajtotta Auriol, majd gúnyosan hozzátette: — Ügy, ahogy ez most történt. En különvo« nattal akartam menni Le Havreba és a nép megakadályozta. Minden erőszak, minden Ígérgetés és nagy hang ellenére nem az történt, amit most maga mondott, kedves miniszterelnököm, hanem az, amit a francia vasutasok akartak. Ök azt mondták, hogy a francia köztársasági elnök nem fog vonattal elutazni és így az lett. Nem látja, kedves Queuille, hogy a helyzet kétségbeejtő? Hát nem veszi észre, hogy mindannak ellenére, amit itt említett, mégsem az történik, amit mi akarunk? Különvonattal akartam menni Le Havreig. úgy képzeltem, a nép a zászlókkal, kendőkkel integetve jog búcsúztatni s most rám erőszakolják ezt az autót. Hát ha nincs ló, a szamár is jó! Mi? Jean, Jean, a kocsimat. Keserű szívvel búcsúzott el a miniszterektől és a megerősített biztonsági alakulatok gépkocsi osztagaitól körülvéve, így utazott Le Havreba Franciaország köztársasági elnöke, hogy az Egyesült Államokba érkezve beszámolhasson Trumannak: — Elnök úr, a francia nép minden kérésének örömmel tesz eleget! (nj) Sztrájkotok bebizonyította a ,-világbéketábor hallatlan erejét, africly a spanyol népet mindig egyik szövetséges erejének tekintette. Harcotok megerősíti azt az igazságot, hogy a fasiszta diktatúra nem tudja megakadályozni a békéért folyó harcot, ha a nép felismeri az egységben és az imperialisták pozícióinak ingatag voltában rejlő erőt. Harci elszántságtokkal bizonyítjátok Sztálin generalisszimusz szavainak végtelen erejét és igazságát. Franco, a véres gyilkos, kétségbe* esetten mozgósítja most minden fejvadászát, hogy harcotokat vérbefojtsa.. Az imperialisták, a fasiszta fenevad támogatói és nevelői, segítségére sietnek repülőgépeikkel és más fegyvereikkel. Azonban semmiféle intézkedés sem törheti meg harci elszántságtokat és nem tudja megakadályozni azt, hogy a ti mozgalmatok tovább terjedjen a föld kerekségén. Hisszük, hogy minden áldozat és nélkülözés ellenéra is dicsőséges győzelmet arattok és a hősi Barcelona útcáin és az egész gyönyörű napos spanyol földön lesz még ünnep. Szabad népünk minden szimpátiája* abéke harcosainak szimpátiája felétek fordul és veletek együtt van a végetlen nagy világbéketábor, mellettetek a hősi testvéri katalán nép meN lett áll a nagy szovjetnép. Dolgozóink segítik harcatokat, úgy« hogy még fokozottabb országépítő erőfeszítésükkel segítik a szocializmus győzelmét, hogy béketáborunk még erősebb legyen, hogy az imperialista háborús uszítókra, a fasiszta Francorendszer védelmezőire újabb hatalmas csapást mérjünk. Le Fraco véres rendszerével és imperialista védelmezőivell Éljen Barcelona hősi harcoló mun-« kásosztálya és dolgozó népe! Éljen a szabad demokratikus Spa^ nyolország! Éljen á spanyol nép rettenthetetleí! vezetője, Spanyolország Kommunista Pártja, élén Dolores Ibarruri-La Passionaria elvtársnővel! Éljen a dolgozók nemzetközi szolidaritása! Éljen a világbéke és biztos bástyája, védelmezője, a Szovjetunió! Éljen népeink nagy barátja, a béka legnagyobb harcosa, Sztálin! Gyermekbörtönök Görögországban Görögországban a hivatalos adatok szerint 360.000 árva gyermek vau. Ezek közül jónéhán y ezerről az állam gondoskodik": 1200 gyermeket küldtek a Lerosz-szigetén lévő koncentrációs táborba, 330-at kínoztak halálra a makranizoszi, haláltáborban. Korfu közelében, a kopár Vidosz-szigeten egészen kis fiúk és lányok élnek száműzetésben. Az Averof-börtönben 22 gyermek van elzárva. Melpo Axioti újságíró ott járt közöttük, s a következőket írja: .. Lefterisza Sztaszinopulu apjáért két évvel ezelőtt csendőrök jöttek. Amikor nem találták otthon, az anyái és a kisgyermekét vitték el. Ez a valamikor életörömtől duzzadó leányka ma súlyos gümőkórban szenved. Mellette találjuk Lefterísz Karapanoszt. Alig volt még kéthónapos, amikor anyjával együtt börtönbe vetették. Kéí éves már, de olyan gyenge, hogy járni sem képes. Kati Kontopulu most hároméves. Anyjával együtt került a börtönbe, amikor mindössze hétnapos volt. Dimitrisz Mavromatisz pedig már a börtönben született, s azóta is ugyanabban a cellában van. Nemrég töltötte be harmadik életévét. Aleka Sztaszi — finomarcú szőkö lányka. Apját még az ő megszületése előtt végezték ki. Anyját életfogytiglani börtönre ítélték. Alexandra Kok* kinu ugyancsak a börtönben született. Apját és anyját húsz-húsz évi börtönbüntetésre ítélték. Marica Papafotiu anyjával és nagyanyjával van együtt a börtönben. A három nemzedék képviselői együtt alszanak egy porda szalmazsákon. Igen, kedves barátaim — írja befejezésül Melpo Axioti —, ilyen a mái Görögország, az a Görögország, ahol valamikor virágzott a művészet, aa irodalom, a filozófia. Ilyenné változtatták az amerikai imperialisták!