Uj Szó, 1951. március (4. évfolyam, 51-76.szám)

1951-03-02 / 52. szám, péntek

1951 március 2 t! J Si® RÉVAI JÓZSEF: A HAZAFISAGROL (Részlet az MDP II. Kongresszusán ideológiai és kulturális tartott beszámolójából.) feladatokról Elvtársaki A mi új, szocialista kul­túránknak — mint mondottam — le­törölhetetlen nemzeti jellegzetességei lesznek és kell, hogy legyenk, ami azt jlenti, hogy egyik legíontosabb funk­ciója a hazaszeretetre való nevelés lesz és kell, hogy legyen. Rákosi elv­társ már beszélt róla, hogy a haza­fiság és a nemzetköziség a mi szá­munkra ikertestvérek. Amikor a „Kom­munista Kiáltvány" megállapította, hogy „a proletárnak nincs hazája", akkor ezt Marx és Engels és őket kö­vetve a szociálsovinizmus elleni harc­ban Lenin és Sztálin nem úgy értet­ték, hogy a munkásosztálynak nincs köze a nemzethez, hogy a kommunis­ták hazafiatlanok. A munkásosztálynak azért nem volt hazája, mert a hatalom a nagybirtokosok és a tőkések kezében volt, mert a termelőeszközök, az ország minden kincse nem a népé volt, ha­nem a kizsákmányolóké. A munkás­osztály, a kommunisták sosem voltak közömbösek a nemzet kérdései iránt, akkor sem voltak közömbösek, amikor a haza a vagyonosok magántulajdona volt. A harc nem a haza ellen, hanem a hazáért folyt. És a helyzet gyökere­sen megváltozott azzal, hogy a haza a munkásosztály, a dolgozó nép hazá­jává lett. De a hazához való viszonyunknak ez a változása nem a ha'alomrajutás tényével következett be. A vagyonos osztályok még hatalmon voltak, de po­litikájuk nemzetellenessé vált, amikor önző osztályérdekeik fölébe kereked­tek a nemzeti érdekeknek. Marx már a párizsi kommün tapasztalatai alapján rámutatott, jhogy a burzsoázia a mun­kásosztály felszabadulásától való állati félelmében elveszti azt a képességét, hogy a nemzet vezető osztá'ya legyen és elárulva a nemzeti érdekeket ide­gen hódítók talpnyalójává és kiszolgá­lójává lesz. A nemzeti árulás a bur­zsoá politikában egyre inkább általá­nos irányzattá lett, amióta a szocializ­mus győzelmétől való állati rettegés az egyes nemzeti burzsoáziákat a leg­erősebb burzsoá hatalomnak való be­hódolásra késztette. Láttuk ezt a né­met fasizmus előretörésekor, a mün­cheni politika idején és tanúi vagyunk ennek — még sokkal fokozottabb mér­tékben — ma, amikor úgyszólván az egész világ burzsoáziája, elárulva a nemzet érdekeit, az amerikai imperia­listák védőszárnyai alá menekül és a csizmájukat nyalja. A harc a nemzet vezetéséért, a nem­zet igazi érdekeinek megvédéséért egybeolvad az imperialisták háborús politikája elleni harccal, egybeolvad a tőkések elleni osztályharccal. Ebből következik, hogy a munkásosztály még a hatalom megragadása élőt' hódítók és magyar zsoldosaik ellen, a nemzeti érdekek igazi képviselőjévé és előharcosává válik A mi Pártunk nem 1948 óta lett a szó igazi értel­mében nemzeti párttá, hanem az volt a fasiszta háború alatt, sz volt a máso­dik világháború előtt küzdve a német hódítók és magygar zsoldosaik ellen. A döntő fordulat persze a fordulat évével, a munkásosztály hatalomra ju­tásával következett be: azóta lett va­lóban hazánkká ez az ország, mostoha anyánkból édesanyánkká. És azóta, amióta ráléptünk a szocializmus épí­tésének útjára és válunk, a szocializ­must építve burzsoá nemzetből szocia­lista nemzetté: azonosul a magyar ha­zafiság egyre inkább a szocialista ha­zafisággal. (Taps.) Hazafinak lenni: ez ma azt jelenti, hogy védjük a dolgozó nép hatalmát, átalakulásunk nagy vív­mányait, békés szocialista építőmun­kánk lehetőségét. De nem szabad szem elől téveszte­nünk, hogy bár a hazafiság egyre in­kább szocialista tartalmat kap, egyre inkább azonosul a szocialista hazafiság­gal, ezt még száz- és százezrek nem látják, nem értik át tudatosan. Vannak száz- és százezren becsületes dolgozó magyarok — a parasztság, az értelmi­ség soraiban —, akik őszintén szere­tik magyar hazájukat, de még nem szocialisták. Mi együtt akarunk halad­ni ^ezekkel a még nem szocialista haza­fiakkal is. Szocialista hazafiság és de­mokratikus hazafiság nem zárják ki, hanem kiegészítik egymást. Ezt safem előtt kell tartanunk, ha meg akarjuk szilárdítani azt a nemzeti egységet, amelyrőt Riko« eMán* | legfontosabb feladatról beszámolójában szólt. Egyetlen feltétele van a még nem szocialista meggyőződésű haza­fiakkal való egységfrontunknak. Le­| het valaki hazafi, aki még nem szo­cialista, de nem lehet hazafi, aki nem szál szembe az imperialistákkal és nem védi ellenük békénket és függet­lenségünket. A szocialista és demokra­tikus hazafiság egységfrontjának platt, formja, alapja: az imperializmuselle­nesség, a békemozgalom támogatása, a magyar függetlenség védelme. Népünk hazafias nevelésének szer­ves része történelmünk, magyar kul­túránk nagy haladó hagyományainak felelevenítése. Ezen a téren még ko­rántsem teljesítettük kötelességünket. Be fogjuk hozni ezt a mulasztást. De ne feledjük, hogy a mi hazafias nevelésünknek nemcsak a múltból, ha­nem a jelenből is van mit merítenie. Ne felejtsük el, hogy nemcsak mi látjuk Kölcseyben és Petőfiben, 1848 —1849 hőseiben és előkészítőiben a mi elődeinket, hanem ők is megsejtették a felszabadult népben, ők is előre lát­ták mibennünk a sajái utódaikat. Jó­kai Mór, a nagy romantikus álmodozó írta egyik regényében, amelynek tár­gya a magyar kultúra nyomorúságos helyzete volt, a 19. század elején, a következőket: „És lesz népünk, amely hazájának örül, mely nevének díszére munkál, lesznek nagy embereink, ki­ket a világ bámulni fog, lesznek hő­seink, dicső szellemeink, kikben újjá­születünk, lesz életünk, melynek szűk lesz ez a város, leszünk nemzet, mint még soh'se voltunk és az utókor író­jának nem kell költeni, hanem csak a valót leírni, hogy dicsőítse hazáját." Jókai Mór rólunk álmodott. Volt már korszak a magyal történelemben, amelyet joggal hívunk a nemzeti újjá­születés korának: az 1848-as forrada­lom és a forradalmat bevezető és elő­készítő reformkor De a nemzeti újjá­születés több, mint száz év előtti kor­szakát méreteiben, mélységében, hatá­sában össze sem lehet hasonlítani a nemzeti újjászületésnek azzal a kor­szakával, amelynek mi vagyunk cse­lekvő részei. Az új, haladó nemzeti kultúra megteremtésének vágya akkor csak tízezreket töltött el, a szé'es dol­gozó néptömegeket még alig tudta magával ragadni. Ma ez a vágy mil­liókat tölt el, ma a szocializmus építé­sével elválaszthatatlanul összeforró kultúrforradalom egész dolgozó né­pünk ügye. Széchenyi István a „kimű­velt emberfők" szaporításában látta a száz év előtti reformkor célját. De ak­kor ezek a „kiművelt emberfők" csak a nemzet vagyonos rétegeiből tobor' zódhattak. Ma népünk sűrűjéből, mun­kásságunk és dolgozó parasztságunk egészéből. Az osztálytársadalomban a nemzeti kultúra fejlesztésére irányuló minden törekvés végső soron meg­hiúsul azon, hogy a munka és a kultúra között szakadék van. Ma a munka és a kultúra összekerült, ma dolgozni és művelődni egyet jelent. A szocialista forradalom nemcsak abban különbözik minden eddigi átalakulástól, hogy nem elégszik meg a politikai szabadság ki­terjesztésével, hanem gazdaságilag is felszabadítja a dolgozókat. A szocia­lista forradalom abban is különbözik a polgáritól, hogy meghozza a kulturális felszabadulást is, hogy a dolgozó né­pet teszi meg a kultúra hordozójává. Mi nemcsak azt értük már el, hogy a munka robotból a becsület és a dicső­ség ügyévé lett, hanem azt is elértük, hogy szégyennek számít nem tanulni, szaktudásunkat és öntudatunkat nem gyarapítani. Sikerült olyan erkölcsi légkört teremtenünk az országban, hogy minden becsületes dolgozó köte­lességének tekinti a tanulást, a műve­lődést. Egyre többen értik meg, hogy Dunapentelét építeni és az új kultúrát építeni ugyanannak a dolognak két oldala. Legyünk büszkék rá, hogy mj, kommunisták állunk az élén az ötéves terv megvalósításáért folyó hatalmas munkának éfyúgy, mint a kultúrfor­radalomnak. A nagy Lenin szavai ve­zéreljenek bennünket: „Azelőtt minden emberi ész, minden lángelme csak azért alkotott, hogy egyeseknek jut­tassa a kultúra és a technika minden áldását, másokat pedig megfosszon a legszükségesebbtől is, a művelődéstől és fejlődéstől. Ma azonban a technika minden csodája, a kultúra minden vív­mánya a nép közös tulajdona és mos­tantól fogva soha többé emberi ész és lángelme nem lehet az erőszak, a ki­zsákmányolás eszközévé." Bzt mon­dotta Lenin. Fogadjuk meg a szavait. Nálunk is a nép közös tulajdonává lesz a kultúra minden vívmánya! A biztosíték erre a mi nagy, harcokban megedzett, Lenin és Sztálin tanításai által veeeíeK, erős, qgpsége*, dtc-ső n * ni 11 "WSS V. Široký elvtárs míníszterelnökhelyettes és külügyminiszter beszéde az MDP II. Kongresszusán A MDP II. kongresszusának máso­dik napján felszólalt Viliam Široký elvtárs, köztársaságunk miniszterel­nökhelyettese és külügyminisztere, aki beszédében ezeket mondotta: — 1 Csehszlovákia Kommunista Párt­jának Központi Bizottsága és Kle­ment Gottwald, a Csehszlovák Köz­társaság elnöke — kezdte beszédét Široký elvtárs — azzal bíztak meg, hogy tolmácsoljuk Kongresszusuknak lángoló testvéri üdvözletüket és őszin­te kívánságukat, hogy Kongresszusuk tanácskozása további határkövet je­lentsen a szocializmus felépítésében Magyarországon. Külön üdvözli a csehszlovák nép a Magyar Dolgozók Pártjának főtitkárát, a magyar dol­gozó nép szeretett vezérét, Rákosi elvtársat. (Viharos taps.) A csehszlovák nép nagy örömmel és csodálattal figyeli azokat a nagy eredményeket, amelyeket a magyar dolgozó nép, Pártja vezetésével a szocializmus építésében elér. A béke és a szocializmus építéséért folytatott közös törekvésünkben megszilárdult és elmélyült Csehszlovákia és Ma­gyarország nemezeteinek testvérisé­ge és barátsága. (Zúgó taps.) Az eddigi fejlődés meggyőzően bi­zonyítja, hogy nemzeteink barátságá­nak alapja tartós és szilárd. Fejlődő együttműködésünk szem­pontjából nagyjelentőségű, hogy egy­mással szomszédos országainknak azonos az érdeke a szocializmus fel­építésében. A közös kérdések közös megoldásának jó és örömteli eredmé­nyes útját járjuk. Nemzeteink barátsága jelentős té­nyező a világbéke megőrzéséért foly­tatott harcban. Sem az imperialista háborús uszítóknak, sem a burzsoá ideológia és burzsoá imperialista ügy­nökségek különféle bérenceinek soha sem sikerül ezt a barátságot gyengí­teni és országaink nemzeteit egymás ellen uszítani. (Óriási taps.) Csehek, szlovákok, magyarok a többi népi demokratikus ország nem­zeteivel egyetemben szilárdan és tán­toríthatatlanul a Szovjetúnió vezette béketáborhoz tartoznak, azzal az el­határozással, hogy a békét védik és megvédik. (Kitörő lelkesedés.) Nem­rég lepleztünk le nálunk, Csehszlo­vákiában egy veszélyes, kártevő kém­bandát, imperialista kémközpontok ügynökségét, amely azt tűzte ki maga elé célul, hogy eltávolítja helyéről Csehszlovákia Kommunista Pártjá­nak a leninizmushoz, a Szovjetúnió­hoz és Sztálin elvtárshoz hű vezető­ségét, felújítja az országban a kapi­talizmust és átviszi a Csehszlovák Köztársaságot az imperalizmus tá­borába . Ezt az ügynökséget a mun­kásosztály irgalmatlan erejével szét­zúzta. (Nagy taps.) Újból nagy és súlyos vereséget szenvedtek az imperialista háborús uszítók. Ezért hazánk, Csehszlovákia, útálatos ócsárlások és uszítások tár­gya most az imperialista nyugat ré­széről. Csehszlovákia Kommunista Pártja, Gottwald elvtárs vezetésével ártalmatlanná tudta tenni a dicső Pártunkba befurakodott kémek és kártevők veszélyes bandáját és foko­zott éberséggel, elővigyázatossággal és fokozott energiával folytatja a szo­cializmus építését és a harcot a béke megőrzéséért. Široký elvtárs a csehszlovák-ma­gyar barátäág és a Szovjetúnió bölcs vezére, a nagy Sztálin éltetésével fe­jezte be beszédét. Beszélgetés Ilja Erenburg szovjet íróval Hja Erenburg szovjet író, a Világ­béketanács tagja, aki a Világ-béketa­nács üléséről visszatértében Prágában időzött, a Csehszlovák sajtóiroda mun­katársának nyilatkozott a Világ-béke­tanács legutolsó határozatainak jelentő­ségéről, a németek állásfoglalásáról Nyugat-Németország újrafelfegyverzé­se kérdésében, valamint a kulturális és tudományos dolgozók jelentékeny fel­adatáról a béke megőrzésével kapcso­latban. „A Vüág-béketanács berlini ülésé­nek legfontosabb határozata — mondta Ilja Erenburg — az öt nagyhatalom találkozására való felhívás és a köztük megkötendő békeegyezmény. Nem ké­telkedem abban, hogy az egész vilá­gon az emberek milliói fogják támo­gatni ezt a felhívást, mert csak a nagy­hatalmak közti megegyezés és a béke­szerződés megkötése hozhatja meg a mai nemzetközi problémák megoldá­sát, csak ez küszöbölheti ki a háború veszedelmét és teheti lehetővé a békés építést. A Világ-béketanács ülésén jelentős helyet foglalt el a német kérdés. A Szovjetúnió, Lengyelország, Csehszlo­vákia, Franciaország és más országok, továbbá Kelet- és Nyugat-Németor­szág képviselői határozottan a Wehr­macht felújítása ellen foglaltak állást. Az amerikaiaknak azon kísérletei, amellyekkel a náci hadseregek marad­ványaiból új hadsereget akarnak léte­síteni, kudarcot vallanak, ha az egész világ nemzetei ellenszegülnek ezeknek a terveknek és meghiúsítják őket. Ugyanúgy mint a Németországgal szomszédos nemzetek, rtiaguk a néme­tek sem óhajtják, hogy azok a férfiak, akik túlélték az utolsó háborút, most elpusztuljanak és hogy a városok, ame­lyek elkerülték a rombolást, most újabb háborúban megsemmisüljenek. A Világ-béketanács határozata sze­rint — mondta a továbbiakban Ilja Erenburg — tavasszal összehívják Moszkvába a gazdasági és ipari szak­emberek, a műszaki és szakmunkások közös értekezletét. Az értekezlet részt­vevői megtárgyalják annak módozatait, hogyan biztosítsák a békés építést és hogyan őrizzék meg a civilizáció ed­digi vívmányait. Párizsban megren­dezik a tudományos és kulturális dol­gozók nemzetközi értekezletét. A béke megőrzéséért folyó harcban a tudományos és kulturális dolgozók­nak rendkívül jelentős szerep jut. Az egész világ legkiválóbb tudósai és mű­vészei minden erejüket latbavetik a béke kiharcolásáért, mert nagyon jól tudják, hogy a béke megőrzése nélkül elképzelhetetlen mindannak a megőr­zése, amit az emberiség eddig alkotott. A szovjet nemzetgazdaság új nagy sikerei A Szovjetunió kormánya és a Szovjetúnió Kommunista (bolsevik) Pártja Központi Bizottsága határo­zatot hoztak, hogy az 1951-ben az ipar és a mezőgazdaság fejlődésében elért új sikerek alapján és a munka termelékenysége növekedésének és a termelési költségek csökkenésének következtében meg lehet valósítani az állami kiskereskedelmi árak szám­szerint negyedik leszállítását a tö­meges árufogyasztás terén. A Szovjetúnió minisztertanácsa és az SzK(b)P elhatározták, hogy: 1951 március 1-től az állami kiskereskedel­mi árakat csökkentik, az élelmezési és ipari termelés árucikkeinél a kö­vetkező módon: a rozs- és búzake­nyér, a sütemény és más pékgyárt­mányok árát 15 százalékkal, az élesz­tőét 15 százalékkal, a rozs-, búza-, kukorica- és más lisztekét 15 száza­lékkal. A köleskása, hajdina, dara, rizs, borsó és más hüvelyesek árát 15 százalékkal, a makarónit, száraz tész­tát, metéltet és élelmiszer kivonato­kat 15 százalékkal, a rozs, búza, zab, és mlás terniényfajta, a korpa, etetés­re szánt keverék és szalma árát 15 százalékkaL A marhahús, bárányhús, sertéshús, baromfi, szalámi, hentesáruk, kötte­tek, szardella, húskonzervek, zöld­ség- és hüvelyeskonzervek árát, vala­mint más hústermékekét is 15 szá­zalékkal. A hal, hering, halkonzervek, fe­kete és vörös kaviár és más halter­mékek árát 10 százalékkal. A vaj árát 15 százalékkal, a zsír, műzsír, sajt, tej, tejtermékek, tejkon­zervek, fagylalt és tojás órát 10 szá­zalékkal. A cukrászsütemények, töltött torta­lapok. kekszek, cukrászkészítmények, torták, mézeskalácsok és más lisztből készült cukrászsütemények árát 10 százalékkal. A tea, kávé, a teából, kávéból és kakaóból készült italok órát 10%-kal. A sót 10%-kal. A. vodka, likőrök, gyümölcslikőrök és égetett szeszesitalok órát 10 százalék­kal. A konyak árát 10 százalékkaL A paradicsom- és gyümölcskonzer­vek és szaftok árát 10%-kal, a szója­sajtok, kefir, szójaliszt, szója kivona­tok és szójagyártmányok árát 15 szá­zalékkal. Kormányválság Franciaországban a választójogi „reform" miatt A nemzetgyűlés rendkívül zavaros vita után csekély többséggel bizalmat szavazott a Pleven-kormánynak a vá­lasztójogi reform kérdésében, azonban a szavazás nem vet véget a kormány­válságnak. A választójog „reformjáról" szóló törvényjavaslatot ugyanis még nem fogadták el, a kormánytöbbség pe­dig felbomlott. A vitában Dreyfuss-Schmidt haladó képviselő azt hangoztatta, hogy ha a nemzetgyűlés elfogadná Guy Mollet tervét, ezzel a gaulleisták és a fasiz­mus előtt nyitná meg a kapukat. Pe­ron elvtárs, a Kommunista Párt kép­viselője azt mondotta: a kormánytöbb­ség pártjai is megegyeznek abban, hogy a javaslat valósággal válasT&si csalást akar végrehajtani a kom­munisták bőrére. De Menthon M*SB <káy yf co ft> pártja semmiképpen sem fogadja el a kétfordulós szavazást, még ak­kor sem, ha felbomlik a kormány­többség. Bejelentette azt is, hogy pártja tar­tózkodik a bizalmi szavazástól. Ilyen körülmények között került sor a bizalmi szavazásra. Ennek eredmé­nyeképpen 243 szavazat a Guy MoJ­let-terv „megfontolás tárgyává téte­le" meHett, 216 szavazat pedig ellene szólt. Pleven minfez terel nök azután a köztársaság elnökéhez sietett, hogy felajánlja a kormány lemondá­sát, az elnök azonban a lemondását nem fogadta el. A ma reggeli lapok egyhangúlag | megállapítják, hogy az első bizalmi szavazás semmit sem oldott meg és szerdán délután a kofnányválság is- , IjWŠt kiíöiÉeí. I A mosó- és mosdószappan árát 15%-kal. az illatszerek, ajándékdobo­zok. kölnivizek és más illatszer és kozmetikai gyártmányok árát 10%­kal, a cigaretta éa dohány árát 10 %-kal, a mahorka árát 15%-kaL Az asztalok, székek, szekrények, díványok és más bútorok árát 20 %-kal, a vasiágyakét 20%-kal, a por­cellán- és cserépedények és művészi porcelán- és cserépgyártmányok árát 20%-kal, a teáscsészék és a háztartás­ban szükséges üvegkészletek, világí­tótestek és tükrök árát 10%-kal, a gyufa árát 20%-kaL a petróleum árát 22%-kaI, a benzin árát 20%-kal, a rádiókészülékek és más rádióalkat­részekét 10%-kal, a kerékpár, motor­kerékpár és alkatrészek árát 10%­kal, a zsebórák és órák árát 10%-kal, cserép és palalemezek árát 20%-kal, az üvegtáblák árát 20%-kal, a szög, drót árát 10%-kal. a hullámos pléh és fedőpléh, a cement és tapéta órát 10%-kal a varrógépek és alkatrészeik, a húsőrlők, a petróleum- és gázfőzők, szeszfőzők és alkatrészeik árát, to­vábbá a késgyártmánok, lakatok, vasáruk, öntöttkályhák érát 10 szá­zalékkal. Közönséges és faszénre beállított vasalók, fejszék, lapátok, kaszák, vil­lák árát 10%-kal, a lószerszám, a műanyagból készüli gyártmányok árát 10 százalékkal. Egyúttal megfelelően csökkentik a vendéglőkben, étkezdékben, teázók* ban és más közétkezdékben ie ae árakat. Tüntetés Montevideóban A uruguay-i főváros dolgozói nagy­arányú tiltakozó mozgalmat indítottak az USA külügyminiszterhelyettesének, Millernek látogatása ellen. A házak falain ilyen feliratok olvashatók: „Mil­ler, takarodj Uruguaybóll" — „Nem harcolunk Koreában!" A főváros dol­gozói követelik, hogy a kormány ta­gadja meg uruguay-i csapatoknak Ko­reába küldését, követelik a béke és a nemzeti függetlenség megőrzését, aa USA imperialista törekvéseivel szénit bea

Next

/
Thumbnails
Contents