Uj Szó, 1951. március (4. évfolyam, 51-76.szám)

1951-03-02 / 52. szám, péntek

UJSZO 1951 mftreíus 2 A vitában kristályosodnak kí a feladatok A füleki Dr evőin dustriábam az évzáró taggyűlés második szakasza keretében megválasztották az u) vezetőséget. Mielőtt azonban er­re sor került volna. Farkas igazgató elvtárs ismertette az ötéves terv második évében elvégzett munkát. — Igaz, hogy 1950-ben a terveket egészben 107.19fc-ra teljesítettük mondotta —, de részeleteiben az egyes mflhelyrészekben mégsem sikerült mindenütt egyformán, jól teljesíteni. — Ennek okát abban kell keresni, hogy az egyes műhelyekben a villany­áram hiánya is hátráltatta a tervek teljesítését. A termelékenységgel is ez volt a helyzet, bár teljes egészében 105.15%-ot értünk el. Nehézségek mutatkoztak a szocia. lista versenyben is Az év elején a munkások még nem igen ismerték fel annak nagy jelentőségét. A helyzet csak az év februárjában változott meg, amikor versenyre hívták ki a testvérvállalatokat, A verseny győz­tese az lett, ahol a legtöbben kapcso­lódtak be a szocialista versenyekbe. így aztán a füleki DrevoindustHa munkássága mult év augusztusára már 100%-osan bekapcsolódott a szo­cialista versenyekl>e és december l-re ékrrunkásiizem lett. A szocialista ver­senyek sikerét a jó meggyőző munká­nak és a helyes szervezésnek köszön­hetjük. Az üzem a tervek teljesítésénél elsősorban azokra a kommunistákra és kiváló munkásokra támaszkodott, akik a gépek teljesítményét ismerve és kihasználva segítettek a részlet­tervek teljesítésénél. — De meg kell állapítani azt is — folytatja Farkas igazgató —, hogy a műhelybizottságok nem álltak felada­tuk magaslatán. Azon feladatukat, hogy az üzembizottsággal a kapcsola­tot fenntartsák és azt segítsék mun­kájában, nem teljesítették kellőképpen. Most, hogy a munkásság saját ere­jéből új üzemet épített és új alapokra fektette a termelést az egész üzemben, minden előfeltétel meg van, hogy túl­szárnyaljuk a tavalyi eredményeket is. Az új alapokra fektetett termelés új normák bevezetését is szükségessé tette és ezzel az élmunkásmozgalom újra olyan fejlődésnek indulhat, mint tavaly, sőt a tavalyi színvonalat túl is haladhatja. Farkas igazgató elvtárs beszámolója után megindult a vita, amelyben a megjelent párttagok igen élénken vet­tek részt. Solymosi elvtárs az üzemi bizottság elnöke arról beszélt, hogy a kiörege­dett elvtársak nem tudnak lépést tar­tani a fokozott és gyors fejlődéssel. Av fiatal káderek hiánya nagyon érez­hető az üzem életében. Az idősebb funkcionáriusokat fiatal erőkkel kelle­ne pótolni: „Ne féljen ezért senki a fiatalabb párttagok közül sem vala­milyen funkciót elvállalni, majd beleta­nul" — hívták fel munkára a fiatalo­kat. Solymosi elvtárs azután azt hibáz­tatta, hogy az elvtársak sok esetben nem értik meg, hogy mit jelent az, hogy az üzem az államé, a munkássá­gé. Igen szép az, hogy tulajdonuk­nak érzik a gyárat, hanem ez még nem jogosítja fel őket arra, hogy há­zaik befedésére cserepeket, samotot, téglát követeljenek az üzemi bizott­ságtól. Ugy gondolják, hogy az üzem­bizottság köteles kielégíteni ilyenirá­nyú kéréseiket is. Ezután egy idősebb munkás, Berki elvtárs szólalt fel. Válaszolt az elhangzottakra és han­goztatta, hogy az idősebb munkások, kommunisták tudják, hogy az üzem az államé és az állam mi vagyunk. A mi célunk is a közvagyon fejlesz­tése — mondotta. — De szükséges lenne, hogy a fiatalabb elvtársak töb­bet olvassanak jó könyveket, mint mi idősebbek tettük annakidején. Nem elég a lelkesedés tudás is kell a funk­ciók elvállalásához. Fodor Gyula elvtárs, á lakatosmü­hely tanácselnöke ezeket mondotta: — Elvtársak, sok mindenféléről be­szélünk itt, ami mind nagyon fontos, de égje dologról megfeledkezünk. Ke­veset beszélünk a Szovjetunióról. A Szovjeílrarátok Egyesületében is keve­sen dolgoznak. Azt, hogy most sza­badon összejöhettünk és minden kér­dést megtárgyalhattunk, hogy az üzem a mienk, a Szovjeti'inió dicsőséges Vörös Hadseregének köszönhetjük, amely felszabadított bemlünket. Annak a békés építőmunkának, amelyet most folytatunk, egyetlen ellensége van, az amerikai imperialisták. Ezeknek akna­munkája ellen kell harcolni! Mozer Rudolf lakatos emelkedett ezután szólásra. — Elvtársak, a mi 1 Insaerveaetfeik gyönge, mert nem tudtak a párttagok eddig olyan meggyőző munkát végez­ni, hogy megakadályozzák azt, a mi nálunk naponta történik, hogy a mun­kások még mindig nem olvasnak új­ságot és politikailag tájékozatlanok. Farkas igazgató megjegyezte még: — A fiatalság nem kapcsolódik be a gyűléseken a vitába, pedig senkinek sem kell félnie, hogy esetleg rosszul mond valamit. Vegyünk példát mun­kánkról, aki dolgozik, az hibát is kö­vet el, de a hibát ki is lehet javítani. Ezután megint Mozer elvtárs be­szélt. —• Az öregebb elvtársak szerepét igen meg kell becsülni. Szerepük ta­nácsadás. Elmondják, hogyan harcoltak az öregek. Erre mindenki felfigyelhet. A jó tanácsadással helyes irányba te­relhetjük az elvtársakat. Novenko elvtáfs portás, ugyanebbe a vitatémába kapcsolódott be, amikor rámutatott arra, hogy a fiatalság még mindig húzódozik a tanulástól, pedig szerencsésebb körülmények kö­zött él, mint valamikor mink, akik még éreztük a rabság és a korbács keservét. Az élénk és változatos vita után, melyben a tagok majdnem mind részt­vettek, az új vezetőség megválasztá­sára került sor. Hosszas tanácskozás után megint Micsuda eddigi pártelnö­köt választották meg. Az újra választott elnök szép be­szédben köszönte meg a bizalmat. — Köszönöm nektek elvtársak, hogy megint engem választottatok. Ne fe­lejtsétek el azonban, hogy ebben az évben legalább négyszer akkora fel­adatok várnak rátok, mint a múltban. Ezeket a feladatokat én is mint párt­elnök csak akkor tudom teljesíteni, ha ti a párttagság segíttek munkámban. Csak véletek tudom együttesen a fel­adatokat megoldani. Solymosi elvtárs, az üzembizottság elnöke, rámutatott ezután arra, hogy a mult év munkájának elbírálásánál kitűnt, hogy a tagság nem volt elég aktív. A párttagok nem elég olvasottak. De igaz az is, hogy támogatás nélkül, pusztán saját erőikre voltak utalva. Ezért nem is volt észlelhető olyan munkakedv, amilyen egyébként várható lett volna Nagy hiba az is, hogy az elvtársaknak nincs hol összejönniök. Az üzembizott6ág, a pártszervezet, a műhelytanácsok mind egy helyen jön­nek össze. Ezeken a bajokon is mind segít majd az új gyárépület, melyet a munkások maguk építenek fel. Ez a taggyűlés megmutatta, hogy a munkásság nagy lelkesedéssel foglal­kozik az üzem helyzetével, az üzem nehézségeivel, és nagy hozzáértéssel bírálja a esetleges hibákat. Ez az ön­tudatos munkásság biztosítja azt, hogy az 195l-re előirányzott terveket a fü­leki Drevoindustria még sokkal jobban teljesíti, mint 1950-ben tette. Vidor István. Mit jelent a ciklusos ütemterv bevezetése a bányában A Donyec-medence bányászainak legfontosabb feladata A szénipari munkások sokmilliós hadserege az egész szovlet néppel együtt az atomfegyver eltiltását követeli és a világ békéiéért harcol. A bá­nyászok, akik lelkesen heiveslik a Béke Híveinek varsói II. Világkongresszu­sán hozott határozatokat, azzal is erősítik a szovjet haza hatalmát, azzal is erősítik a békét, hogv több szenet termelnek és javítják a munkájukat. A háború utáni sztálini ötéves terv éveiben a Donyec-medence bányászai komoly sikereket értek el. A helyreállított és újonnan épített gyárak, ame­Iveket a modern technika vívmányaival szereltek fel, lehetővé tették a szén­kitermelés növelését A termelés már a 1949. végére meghaladta a háború­előtti színvonalat. A siker főleg annak a fáradhatatlan gondoskodásnak az eredménye, amellvel a Bolsevik Párt és a szovjet kormány állandóan fej­leszti az ország termelő erőit. A bányászatban egvre nagyobb mértékben használják fel a legújabb technikai eszközöket, a hatalmas szén­kombájnokat, a fúró- és szállítógépe­peket, villamosmozdonvokat és más géni berendezéseket. Egyre jobban tö­kéletesítik a szén feitésének és szállí­tásának leghaladottabb módszereit. A bányászok körében, akiknek képesítése jelentős mértékben növekedett, szo­cialista munkaversenv fejlődött ki. amelynek célja az ú i bánvatechnika minél gyorsabb elsajátítása A Donyec-medencében sok sztaha­novista van, akik napról napra, hónap­ról hónapra túlteljesítik feladataikat és magasfokú termelékenységet érnek el. A medencében tucatszámra vannak ak­nák, százszámra szakaszok, melyek állandóan növelik a szénkitermelést, példát mutatnak az úi technika fel­használásában. Azok az aknák, ame­lyek nem használták ki a rendelkezés­re álló tartalékokat és még nem szer­vezték meg kielégítő módon a gépesítést, nem teljesítik az ál­lam által kitűzött feladatokat. A ha­za érdeke megköveteli, hogv a még fennálló hibákat minél gyorsabban ki­küszöböl iiik. A Donvec-medence kombinátjaihoz, vállalataihoz és aknáihoz beosztott vezetőknek, valamint a Bányamun­kások Szakszeryezetének legfonto­sabb feladata, hogv emeljék a terme­lékenységet, a termelés úiiászerve­zésének, a technika helves kihaszná­lása és a technika rezetés megerő­sítése alapján. Az aknák munkájának gyökeres megjavításáért A Donyec-medence aknáiban jelen­leg számos olvan intézkedést fogana­tosítanak, amelv feltétlenül lehetővé teszik ezeknek a feladatoknak sikeres végrehajtását. Több mint 500 réteg tér át a ciklikus ütemtervre A mun­kanormákat összhangba hozzák a vál­lalatok technikai felszerelésével és a munkások képesítésével. Több ak­nát, vezetőségét és vállalatot egyesí­tenek, a sznkaszokat megnagyobbítják. Az aknákhoz nagyszámban osztanak be mérnököket és technikusokat. Az új rendszer szerint számit iák ki a munka után járó progresszív darab­bért, a munkások, bánvamesterek, mérnökök és technikusok jutalomban részesülnek. Ez ösztönző hatással van a termelékenység növelésére és lehe­tővé teszi ciklusos ütemterv szerinti munkaütem minél gvorsabb elsajátítá­sát. Kidolgozták a Donvec-medence aknáiban a rétegek és szakaszok kö­zötti szocialista munkaversenyt és megállapították „A Donvec-medence aknáinak szénmestere" kitüntető cím adománvozásának feltételeit. Nehéz felbecsülni ezeknek az intézkedéseknek jelentőségét Ezek lehetővé teszik az aknák munkájá­nak gyökeres megjavítását, a ren­delkezésre álló tartalékok üzembe­helyezését és a termelékenység je­lentős növelését. A szénkitermelést meg kell szervezni! Még a XVIII. Pártkongresszus meg­állapította annak a szükségességét, hogy „... meg kell szervezni a szén­kitermelést és be kell vezetni az or­szág valamennyi szénkörzetében a ciklusos ütemtervet, amelv a bányá­szok sztahanovista munkateljesítmé­nyének alapja." A ciklusos ütemterv bevezetése előtt a „Krasznogvargye'jszkugol" bá­nyánál az Ordzsonikidze nevű akna szakaszának egyik rétege el­maradt munkateljesítményével. A gé­pekyfermelékenysége alacsony volt, a munkások rendszeresen alatta marad­tak a normáknak Amikor a réteg a ciklusos ütemterv­re tért át, azonnal meglepő válto­zások történtek: a munka termelé­kenysége állandóan növekedett, a fúrógép havi teljesítménye megha­ladja a 14 ezer tonnát, a bányászok rekord-eredményeket értek el a szénk'termelésben. a réteg minden nap rendszeresen egv ciklust vég­zett el. i Sok ilyen példát lehetne felhozni, amelyek mind megerősítik a ciklusos ütemterv döntő jelentőségét a szén­kitermelés további növekedésével kap­csolatban. A feladat lénvege az, hogy bátran és határozottan építsék át az aknák munkáját a ciklusos ütemterv alapján. A rétegek 24 óra alatt egy ciklust végezzenek el. két váltás telje­sen rakja ki a szenet a réteg egész hosszúságában, a 'harmadik váltás pe­dig javítási és előkészítő munkálato­kat végezzen. Valamennyi réteg szá­mára biztosítani kell' a megfelelő gé­peket. Az embereket nonlosan be kell osztani komplex-brigádokba és sok­oldalúan fel kell használni a sztahano­vistáknak és a legjobb kollektíváknak tapasztalatait, akik sikeresen dolgoz­nak a ciklusos ütemterv alap ián A ciklusos ütemterv bevezetésével, a technika tökéletesebb kihasználásáért folyó munkaversennvel. a munkanor­mák teljesítésével és túlteljesítésével, a munka termelékenységének állandó növelésével hozzájárulnak a bányá­szok az egész világ békéiének ügyé­hez. A romániai Calani vasüzemeknél női öntőbrigád alakult, amely kilenc­hónapos tevékenysége folyamán min­den hónapban átlag 50—100 százalék­kal haladja tói a termelési előirány­zatot. A brigád tagjai a tanulás, szak­mai továbbképzés és a társadalmi munka terén sem maradtak le többi tfársuk mögött. Az ötéves terv kez­detén elhatározták, hogy tervelő­irányzatuk állandó 10 százalékos túl­teljesítése mellett két százalékkal csökkentik a selejtet és teljesen fel­számolják az igazolatlan hiányzáso­kat. • Albániában a felszabadulás előtt mindössze 15 kiskapacitású, "kezdet­ieges nyomda működött. Az újságok példányszáma nem haladta meg a napi 2—3 ezret. Az iskolai tanköny­veknek csupán kis töredéke készült nyomdában, a többit ezekről másol­ták le kézírással. A felszabadulás után a nyomdákat államosították, A Szovjetúnió számos korszerű nyom­dai berendezést küldött. Ma a nyom­diák százezres példányszámban adnak ki különböző műveket. 9 napilapokat ötvenezres, a folyóiratokat négyezres példányszámban nyomják. • A román gépipar szép sikereket ért el új típusú gépek gyártása terén. Ä mult évben a romián gépgyárak 35 újtípusú gép tömeges gyártását kezdték meg, köztük szövőgépek és kombájnok gyártását is. A fejlődő romén gépipar szép sikereit a Szov­jetúnió állandó segítségével érte el. Gomörpatonyíton is folyik a pártmunka... A gömörpanyit; pártszervezet is megtartotta évzáró taggyűlését. A taggyűlést a helyiszervezet pártelnö­ke Barczi Béla nyitotta meg ünnepé­lyes keretek között. Az évzáró tagyű­t Ql4 világ a bányában A felvonó gyorsan ereszkedik le a sötét aknába. Zökkenés nélkül ér az akna mélyére. Az akna földalatti csarnoka a moszkvai Metróra emlékeztet. Tá­gss, magas, vasbeton falai nappali fényben ragyognak. A hatalmas szeliőztetőkészülék állandóan frissen tartja a levegőt. Átmegyünk az egyik szellőztető ajtón. Az alagút boltozata alatt, ameddig a szem ellát, erős, egyenle­tesfényű lámpák villognak. A vil­lanyvasút felsővezetékének drótjai fémesen csillognak. A kis vasút tel­ies sebességgel robog, szállítja a fekete gyémántot. Fehér, gyantaillatú fenyőből ké­szült ajtó vezet a földalatti irányí­tó szobába. Hófehér falain kábelek kígyóznak, a közepén asztal műszer­táblával, zöld és piros ellenőrző­lámpák, feketevonalak jelzik a föld­alatti utakat és biztonsági berende­zéseket. Az irányító a műszerasz­talnál ülve állandóan figyelemmel kiséri, hol jár a kisvasút. Ha vala­melyik szerelvény útját meg kell változtani, az irányító egyetlen gombnyomással intézkedik. Éppen új munkaszakasz kezdő­dik. A szénszállító futószalag és a szénfal között helyezkedik el a bá­nyakombájn. Ez a hatalmas erejű gépezet kisebb helyet foglal el, mint az egyszerű réselőgép. Ez a hihetetlenül szellemes gép olyan, mint valami hatalmas élére állított Irta: Avgyejenko acélvasaló. A vágórésze lekerekített profilos kiképzésű, mint valami kis kétméteres boltív, melynek kerüle­tén a legkeményebb acélfogakkal felszerelt lánc mozog. A vágórész ívéhez egyrészről a gép lábához, a második oldalon az acél kotrórako­dóhoz van kapcsolva, amely olyan mint egy hatalmas méretű ekevas. A kombájn fejénél a gépész ül. Hallgatag, fegyelmenett, nyugodt és pontos fiatal munkás. A gép végénél, a futószalag két oldalán Jakov Kovaljev és Vlagyimir Leo­nov ifjúmunkások éppen a rögzí­tő-keretek felállítását végzik. Mö­göttük a másik 'rögzítőpár. Hlaber nyikov és Hrudih csendesen nézik a szénrétegen ezt a helyet, ahova a bontás után be kell állítaniok a rögzítő keretet. A kombájn kotrórakodójánál Pe­hetorov brigádvezető áll. — Indulás! — kiáltja. A gépész megindítja a kombájnt s a vágó vaá tempóvai vájja ma­gát a szénrétegbe. A gép alól az elevátor mozgószalagjára szóródnak a szénszilánkok. A nehéz vas olyan puhán hatol a szénfalba, mint a kés a vajba. A rakodó szorosan követi láncán a gépet, magára húzza az átvágott szénréteget, felaprózza és futószalagra önti. Minden munka­fr' amat egyidőben történik. A gép egyenletesen halad előre, nyomában ömlik • szén a futósza­lagra. Kovaljev és Leonov állan­dóan követik a gépet s a rögzítők első sorában igazítják a vaskeretet. Átlag 4—5 re alatt állítják át a rögzítőkeret menetirányát egyik oldalról a másikra. A kombájn dolgozói lelkes össze­forrottságban dolgoznak, a közös munka kovácsolta őket össze. Vi­lágosan látszik, hogy mindegyikük­ben ég a szocialista munka öntu­data. Csak az öregek tudják, hogy milyen volt a bányász élete a cá­ri Oroszországban. Ezek a lelkes fiatalok, akik a szovjetipar legtö­kéletesebb, legkorszerűbb gépeivel dolgoznak, tudják, hogy a bányász­kombájn a Szovjetúnióban szü letett meg. Ez fejezi ki azt, hogy a szov­jet állam számára valóban legdrá­gább kincs az ember. Látják, nogy a mérnökök és tudósok egyre tö­kéletesebb munkagépekkel kimélik az ő erejüket és egészségüket. Az a lendiijetes munkaverseny, melýet a szovjet bányászok folytatnak, megmutatja, hogyan fejlődnek az emberek a szocializmus országában, hogyan növekszik a munka terme­lékenysége az újtfpusú gépek, az újtfpusú emberek munkája nyo­mán. A bányászok munkahelyén, a tárnákban ma már világosan láthat­juk az új korszak, a kommunizmus hajnalának ragyogó sugarait. lésre eljött a járási pártelnök, Krivul­ka lelvtars is. A tagok szép számban jelentek meg, 98%-uk jött el az év­záró taggyűlésre Barczi Béla elvtárs beszámolójában arról beszélt, hogy a pártszervezet mi­lyen munkát végzett az elmúlt év fo­lyamán. Rámutatott arra, hogy a Párt határozata szerint megszervezték a párttagok oktatását, politikai Iskolázá­sát és eredményesen folytatták le. A politikai tömegmunka terén megszer­vezték a sajtó olvasását és terjeszté­sét is az egész község lakossága kö­zött. A magyarnyelvű Népnaptárt az egész község lakossága százszázalék­ban megrendelte és a napi sajtó ter­jesztésében is szép eredményeket ér­tek el. A békeívek aláírási akciójába a pártszervezet teljesen bekapcsolódott és a község lakossága százszázalék­ban a békére szavazott. A pártszerve­zet irányításával és szervezésével 1950 március havában megalakították az első típusú Egységes Földműves Szövetkezetet kis- és középparasztok­ból. A szövetkezet olyan szépen fejlő­dött, hogy már november havában har­madik típusú szövetkezetté alakult át. A falu belterületén fekvő útak meg­javításán 3 pártszervezet tagiai a la­kossággal együtt brigádmunkában há­romezer munkaóra alatt elvégezték hatszáz méter út kikavicsolását. A taggyűléseket rendesen megtar­tották, 12 rendes gyűlést és hat érte­kezletet tartottak a felülvizsgálással kapcsolatban Barczi elvtárs beszámolójában fel­hívta a párttagokat, hogy még hatha­tósabb munkába fogjanak, bírálta azo­kat az elvtársakat, akik nem vették kl részüket a pártmunkából és hangsú­'yozta, hogy a Párt tisztaságán jobban kell őrködni, mint jaját szemünk vilá­ga fölött. Ezután az új vezetőség megválasz­tására került soi. A Part elnökévé újra Barczi elvtársat választották. Barczi Béla, Gömörpanyit.

Next

/
Thumbnails
Contents