Uj Szó, 1951. március (4. évfolyam, 51-76.szám)

1951-03-17 / 65. szám, szombat

6 U J SZO 1951 március 17 t^KOZsyiyóbáytya leljesíleni fogja a feroei A bánya várószobája megtelik. A bányászok a padokon ülnek. Egyesek még esznek. A lámpásokat a kezükben tartják, töbeknek a kabátjukra akaszt, va ág. A munkában kifak: I sapkák alól markáns, kemény arcok tekintenek fel :k Névsorolvasást tarían ik. Néhány k állás hangzik el. csoportvezetők be mdják, melyikük hány emberrel megy drlgozni A második váltás előtt vagyunk. Még van 15 percünk. Ezt az időt besz-'ljeíésre használjuk fel. A bánya nem teljesítette februári tervét. Elnézzük az embereket, sok az idősebb, tapasztaltabb bányász, vannak köztük ifjak és feltűnik egy lány is. Kassai lány. Fiatal és életerős, jó bányász lesz belőle. Ahogy nézzük az embereket és kérges, erős kezükre siklik tekintetünk, szinte nem értjük, miért nem teljesül itt a terv Pedig a helyzet ez. Rozsnyó-bánya munkásai a dobsinaiakkal együtt lemaradtak. Itt valami hiba van, itt valamit tenni kell. Ismerjük a nehézségeket, tudjuk, hogy kevés a munkaerő és hogy decemberben sok volt a rohammunka, ami mellett megfeledkeztek a lanuári tervteljesítést biztosító előkészületekről. De ez még nem minden. A rozsnyói bányászoK harcos forradalmi múltja elegendő biztosíték arra, hogy a szocializmus építésében sem riadnak vissza ilyen akadályoktól és szilárdan zárkóznak fel a munkásosztály élcsapata, szeretett Pártjuk mögé. Ketten újságírók, felkerestük a rozsnyói bányát. Sirokay elvtárs, a Východoslovenská Pravda szerkesztője szólott a bányászokhoz, a fiatalokhoz és az öregekhe? egyaránt. Arról beszélt, hogy mit is jeelnt számunkra a tei vteljesftés. Arinyit jelent, hogy több ércet adunk az iparnak és több terméket tudunk ebből gyártani, annyit elent, hogy el tudjuk látni a dolgozók egyre növekvő szükségleteit Emlékeztette a bányászokat a korompa

; ünnepségre, amelyen a szepesi ércbányák dolgozói azt kiáltották ši

roký elvtárs felé: „Érccel teli vagónjaink, a mi atomjaink." A bányák adjak a nehéziparnak a legfontosabb nyersanyagot. A bán/ák a szocializmus építésének égfontosabb alapjai Kell. hogy menjen itt a munka De a rozsnyoi bányában nem teljesítették a tervet. Nem teljesfte+.ték annak ellenére hogy előttük állt a lanuári figyelmeztetés. ainelyneK intő példaként kellett volna a munka jobb megszervezésére lelkesítenie a rozsnyói bányák dolgozóit A termelékenység növelése szempontjábói szükségessé vált az, hogy az eddigi szombati hatórás műszakot is rendes 8 órásra cseréljék fel. Természe'esen ezt politikailag kellett volna megmagyarázni a rozsnyói bányák dolgozóinak Azonban ebben az irányban semmi sem történ' így tő tént az, hogy a bányászok közül sokan nem értették tjieg ennek szükségességét Lenkey elvtárs, a januári tervteljesitésben »lenjáró vájár elvtárs, felállt és úgy nyilatkozott, hogy igen. _meg tesszük ezt, de követeljük a tömegszervezetek vezetőségének azonnali kicserélését Nem téit ki afra, hogy ezt a felszólalást indokolja, de mi megértettük, hogy itt van a kutya eltemetve. Ha nem dolgozik a Párt üzemi szervezete, ha nem dolgozik a szakszervezeti csoport, ha nem világosítják fel a munkásokat, ha nem szólnak hozzájuk meleg emberi szavakkal, akkor szól hozzájuk a reakció És a reakció kihasználja az alkalmat mint ahogyan Sirokay elvtárs is megállapította: az ellenség dolgozik A teremben ezekre a szavakra halotti csend lett A bányászok szinte mozdulatlanok maradtak. Erősen figyeltek és a szemek csillogása fokozodot Érezni lehetett, hogy b'ntották őket ezek a szavak A szemek beszéltek: „Éberen dolgozunk mi elvtársak, a szocializmus építői vagyunk Teljesíteni akarjuk a tervet A rozsnyói bányászok még jól emlékeznek a múltra, a Rimamurányi társaságra, amely havonta csak két hetet engedte őket "dolgozni. , Zánotof-H otvtárs a Központi Szaktanár'. o!enári« ülésének záró napján tarM! hpszédében rátért erre a fontos tfé-vt-'-p is. hogy mién szükséges a bányában a szombati napokon is bevezeti a nyolcórás munkaidőt. — A munkát úgy kel) megszerveznünk/* hogy a rendes műszakokban teljesítsük a tervet és ne emelkedjenek a termelési költségek Sokszor már az is me -?sik, hogv egyesek nem akarnak hétkö~~ip dolgozni, csakhogy vasárnap dolgozhassanak. — Az egyik bányában — hangsúlyozta Zápotocký elvtárs — a bányászok ellene vannak annak, hogy bevezessük szombatra is a nyolcórás műszakot És azt hozták fel ellene, hogy a háborúelőtt harcoltunk a hatórás munkanap bevezetéséért a bányákban. Igen, de miért? Azért, mert akkor sok tízezer bányászunk volt munkanélkül. Sok tízezer bányász volt, aki egy héten csak két vagy három műszakot dolgozott Mindezeket a kérdéseket alaposan meg kel' tárgyalni, aktivizálni kel szervezeteinket, tagsági kádereinké' és akkor teljesíteni tudjuk a t

e

r- '= fokozni tudiuk a béreket is, de ' tudiuk a munka termeléken tó' fs Zánotoekv elvtárs szavai a rozsnyói bánvászokhoz is szóltak. Ezek a szavak arra intenek, hogy minden erőnkkel azon legyünk, hogy a termeléj kenység fokozásával, a i tésének biztosításával ervek teljeslharcoljunk a j szocializmus felépítéséért, a békéért. S ebből a harcból a becsületes rozsnyói bányászok sem vonhatják ki magukat. De nem is akarják kivonni magukat. Csak küzdjék le nehézségeiket s meglátják, hogy a munka menni fog. A rövid ideig tartó gyűlés végetért. A bányászok kabátjukon lógó lámpással, az ételt és a teával teli fiaskót rejtő táskájukkal felálltak Többen kimentek s a vágányon várakozó „vonat jukba" ültek. Hívja már őket a bánya. De még ftem mentek el mindnyájan. Sokan ott maradtak. Félrehívtak bennünket s a panaszok áradtak belőlük, mint a vízfolyás Személyes nézeteltéréseik vannak Kritizálják a tömegszervezetek gyenge munkáját Ezért akarnak ők új vezetőséget, mely többet törődne velük, mint Káva Kálmán, a volt üzemi biztonsági felügyelő Diktátornak tartják Idők izben már el is helyezték Kávát, aki viselkedésével mély és a termelést hátráltató nyomokat hagyott a bányászokban. Fájt nekik. hogy így bánt velük az, aki szintén közülük került ki — Dolgozunk mi elvtárs — mondja Jarábek János élbányász, — csak nem mindenki iparkodik. — Jobban kellene az időt kihasználni . — majd hozzáteszi. — nálunk még gyenge az agitáció, a pártszervezet és a szakszervezet megbízottai keveset járnak közénk. Miért nem jönnek, amikor agitálni és nevelni kell? Ez fáj nekik a legjobban. És jogosan. — Kötelezettséget vállaltam^ — mondja ezután Jarábek elvtárs, — hogy Farkas József munkatársamat ráveszem, hogy szombaton nyolc órát dolgozzék. Hasonló kötelezettséget vállaltak mások is. Ez is az egyik legjobb példája annak, hogy csak a személyes meggyőzésre támaszkodva érhetjük el a várt eredményeket. A gyűlés után még ott marad' bányászok, akik között Lenkey elvtárs is ott volt, megfogadták, hogy ezentúl szombaton is ledolgozzák a nyolc órát. Mi ebből a tanulság? A bányászok nem mernek nyilvánosan kritizálni, csak egymás között beszélnek. A gyűlésen hallgattak és csak utána szóltak hozzá a dolgokhoz. Hiányzik belőlük az építő, a bolsevista kritika. Ha fáj nekik valami, mondják meg azt bátran és fejtsék ki nézetüket. De erre őket nevelni kell. A pártszervezet nagy hibát követett el, hogy ennyire elszakadt a dolgozóktól és nem mozgósította őket eléggé a terv teljesítésére, a verseny elmélyítésére s nem tudott közöttük eredményes agitációt kifejteni. S ezt egész mostanáig is halogatták. Láthatjuk. hogy az elintézetlen személyi nézeteltérések milyen rossz és hátráltató hatással vannak a termelésre. S az üzemi pártszervezet gyenge munkájának Következtében a szervezet sem tesz mindenben eleget feladatainak. ami kiviláglik abból is, hogy az üzmi klub és az üzemi újság nem teljesíti hivatását. Az üzemi pártszervezetben vannak olyan tagok, akik félnek a nyilt magatartástól és tartózkodnak a méltó feleletadástól. Erre a helytelen felfogásra aiz elvtársak ie rájöttek. Amikor felhangzottak a vádoló szavak, hogy „köztetek az ellenség dolgozik" megszólaltak: Jól beszéi az elvtárs. így kell beszélni!" Most nézzük meg az üzemi pártszervezet munkáját. Az üzemi pártszervezetnek nincsen előre elkészített munkaterve. A gyűlések tárgysorozatát az üléseken dolgozzák ki. Mi következik ebből? Nem tudnak tervszerű munkát végezni és a szükséges feladatokkal idejében foglalkozni. Csak azokhoz a dolgokhoz nyúlnak, amelyek már égetők, sü

rgősek. Nem bízzák meg feladatokkal az egyes elvtársakat, az igazgatót, a műszakiakat, akik kezükbe vennék az egyes ügyek intézését, « szeivező munka egyes részeit, amivel szintén megjavíthatnák tevékenységüket. A tervszerűtlenség a fejlődés és javulás fő hátráltatója. S azzal pedig, hogy nem osztják ki az elvtársak között a feladatokat, hátráltatják az egyéni kezdeményezés kifejlődését. A havi taggyűlésen 50—60%-os a részvétel. A bizottsági ülésen az elvtársak összejönnek ugyan, de a bizottság munkájában csak 3—4-er, vesznek tevékeny részt S ezek az elvtársak más funkciókkal' is agyon vannak halmozva, ami szintén a pártmunka rovására megy Most az évzáró taggyűlés során megválasztásra kerülő új bizottságnak gyökerében kell megváltoztatni az eddigi munkát Be kell vezetnie a tervszerűséget, a munkatervet elkészíteni és az elvtársakat előre kiértesíteni a tárgyalás pontjairól, hogy alaposan felkészüljenek rájuk.. Ki kell küszöbölniök azt a hibát, hogy csak a pillanatnyilag felmerülő kérdésekkel, a terv teljesítéssel foglalkozzanak, hanem előrelátóan a jövőre való tekintettel más fontos feladatokat is tűzzenek ki, hogy ne fordulhasson elő többé, ami eddig történt, hogy a pártszervezet bizottsági ülésein nem foglalkoztak káderkérdésekkel. Erre a dologra pedig nagy figyelmet kellett volna fordítaniok. mert csak az új tehetséges káderek bevonásával erősíthetik pártszervezetüket. Ezen a téren is a meggyőzés és a nevelés hiánya mutatkozik. S ennek róható fel az is, ami a szakszervezet hibájául is felhozható, hogy a régebbi munkaerők nem foglalkoznak kellően az új munkaerőkkel. Nem szervezték meg a kiváló bányászok munkamódszereinek rendszeres átadását. Ezeknek a bányászoknak, akik jóval túlteljesítik a százszázalékot, másfél emberként is dolgoznak, bizonyára jobb munkamódszerrel végzik feladataikat, gazdaságosabban használják ki a munkaidőt, mozdulataikat, amivel növelik a termelékenységet. Az üzem politikai tíktatásával olyan elvtársat bíztak meg, aki azelőtt szintén bányász volt, s aki nem tartozott a legjobbak közé. Épp ellenkezőleg ezzel a funkcióval, szakmájában kiváló bányászt kellett volna megbízniok. akinek oktatását a bányászok örömmel fogadnák. S itt van a műszakiak kérdése is. A műszakiaknak erőteljesebben kellene bekapcsolódniok a szocialista építőmunkába, a munkaverseny kifejlesztésébe. A műszakiaknak jobb és barátibb yiszonyt kellene teremteniök az új munkásigazgató és a bányászok kőzött, mert csak a jó kollektív megalkotásával érvényesíthetik és vezethetik be ebben a bányában is a fejlett szocialista munkamódszereket. Pártunk Központi Bizottságának februári ülésén Dolánský elvtárs a vasércbányák feladataival is foglalkozott és kiemelte beszédében, „hogy a vasérctermelés 1953. évben az eredeti tervhez viszonyítva 2.7-szeresére emelkedik és így Csehszlovákia Európa vasérctermelésében az első helyek egyikére kerül. ." Ezek a szavak azt jelentik, hogy bányáinkban fokozatosan kell emelnünk a termelékenységet, amit nemcsak az új bányák feltárásával, hanem a meglévőkben a termelésnek gazdaságosabbá tételével kell biztosítanunk. Rozsnyó-bányában az elvtársak bevallják, hogy jobb munkát tudnának kifejteni, ha a pártszervezetük kezdeményezőbben működne. A felemelt termelési tervet csak úgy teljesíthetjük, ha az üzemi pártszervezet széleskörű politikai tömegmunkába kezd, segítséget nyújt a szakszervezetnek, a CsISz üzemi csoportjának, az üzemi klubnak, az üzemi újságnak, s az elvtársakat nagyobb kezdeményezésre ösztönzi, hogy a személyes agitáció teljes kifejlesztésével, a szocialista munkamódszerek, a szocialista kultúra terjesztésével, a versenymozgalom elmélyítésével, a tapasztalatok átadásával küszöböljék ki az eddigi hibákat és biztosítsák a terv folyamatos teljesítését. P. B. A kassai RKS kuttúrbrigádjô Bratíslavában f^mwMmim^m mfflmmm A kassai munkás kultúregyesület kiv áló brigádja Finnországban szerepelt és visszatérőben bemutatkozott Bratislava ifjúságának is. Képünk a tánccsoport egyik nagysikerű számát mutatja be. Az RKS az igazi népi kultúra terjesztője, évek óta nagy sikerrel dolgozik a szovjetkultúra, a Szovjetunió dalainak, táncainak népszerűsítésében, a proletár nemzetköziség eszméjének terjesztésében. Bratislava ifjúsága örömmel fogadta és lelkes ünneplésben részesítette a Finnországból visszatérő együttest. Jlányek a bányában A lupényi pártszervezet hálószobájában az egésznapi járkálástól fáradtan ülök az ágy szélén. Holnapi munkatervemen gondolkozom. Nem is veszem észre, hogy a szobában erős szag, fojtó széngáz terjeng:-Csak a fejem fájdul meg tőle. Nyílik az ajtó, a portás jön fel, hogy ellenőrizze a tüzet. Csodálkozva néz rám s megszólal: — Az elvtárs nem zsilvölgyi, ugye? — s kitárja az ablak mindkét szárnyát, — azért nem vette észre a gázt. Maguk felé csak a mozdonyokat fűtik szénnel. Mí

ö ő beszél, én kinézek az ablakon. A pártház a völgyben épült, de a harmadik emeletről mégis messze lát az ember. Nagyon szép most Lupény. Barabás József bőbeszédű ember, szívesen magyaráz mindenféléről. Ugy, ahogy ő tudja és látja a dolgokát. — Jól van, szépen alakul minden, csak azért... mégis, vannak dolgok, amelyek nem helyesek. Anélkül, hogy kérdezném, ki is böki: — Máskor a legtöbb bányaszerencsétlenség akkor történt, ha asszony jött az akna közelébe. Borbála-napon egyetlen bányász sem szállt le a tárnába. Akkor jártak a bánya rossz szellemei, s mindenkit megbosszultak, aki dolgozott. Most meg ... szép kis dolog, hallott az elvtárs róla? Női vájárok vannak. — Legyint. Tudok, persze, hogy tudok a női bányászcsoportokról. Hiszen reggelre beszéltem meg Kovács mérnökkel, hogy lemegyünk a bányába és a munkahelyen nézzük meg, hogyan dolgoznak. Arra gondolok, amit a párttitkár, Skolnik elvtárs mondott Bordi Katalinról. — Arról elvtárs van mit írjon, az legény a talpán! Skolnik is bányász, csak sokkal fiatalabb, mint Barabás. Neki már eszébe sem jut a régi babona. Ezen gondolkozom reggel Is, mikor az István-bánya kettes számú részlegének irodája felé tartok. Kovács György mérnök a részleg vezetője — ő is bányász volt, csak néhány hónapja lett mérnök. Útközben a bánya felé arról beszél, hogy milyen nehéz az idősebb bányászok maradi felfogását leküzdeni. —' Bordi Katicának — mondja — nemcsak a mesterség tanulása ad gondot, hanem az is, hogy ne maradjon el a férfi-bányászok mögött. Keskeny sínekkel átszelt széles ud' varon megyünk át, felülünk egy személyszállító csillére, amely csaknem az akna szájáig visz bennünket. Zúgva száguldunk lefelé. Apró lámpáink fénykörében csak itt-ott csillan fel egyegy bányászlámpa. A lefelé száguldás olyanforma érzés, mint mikor repülőgépen utazik az ember és a gép légüres térbe zuhan. A bányalég forróságát és a gázakat erős szellőztető készülékek kergetik ki. Itt-ott apró föld alatti erecskék csörgedeznek. A lámpák fényénél csillogóak, tiszták. Messziről mintha tizenöt-húsz motorbicikli puffogását hallanám. — Nem az — mondja nevetve Kovács mérnök, — légfúrók. — Megállunk egy fejtőkamránál — no, itt vannak Katicáék. Hagyjuk csak őket dolgozni. Ne zavarjunk. Katica Munteanu Mária segédvájárral éppen a légpisztollyal dolgozik, a robbantást készítik elő. Olyan magabiztosan dolgoznak, mintha kint volnának a napvilágon. Több fejtőkamra mellett haladtunk el, míg ideeértünk, de egyikben sem volt ilyen rend, tisztaság. Támasztógerendák, deszkák, szép sorjában, közel a kezükhöz, hogy bármelyik pillanatban használhassák őket. A női bányászcsoport szerszámraktára tisztára sepert, üzemképes tartalék pisztolyok a polcon. Kulcsok, csavarhúzók, fogók, minden olyan rendben, mintha dísztárgyak volnának a napsütéses szoba szekrényén. Bordi Katica már felszámolta magában a kispolgári nemtörődömséget Az olajozott szerszámok arról tanúskodnak, hogy gondosan óvja a nép vagyonát. Nem csoda, ha ilyen munkamódszerrel a csoport normáját nyolc-tíz százalékkal állandóan túlteljesíti. Nagy szó, szinte azt mondhatjuk, forradalom ez a bányavidéken Ezek a lányok megtörték az ostoba előítéletet, leszálltak a bányába és még a maradi emberek előtt is becsületet szereznek maguknak. Ott állnak az ötéves tervért, a szocializmusért harcoló élbányászok oldalán. Egészen bizccs, hogy majd ők is csatlakoznak a Mátáseanu Ion és Valadi Mihály csoportjainak felhívásához, akik fogadalmat tettek, hogy ötéves tervük reájuk eső részét három év alatt teljesítik. Tovább haladunk. Visszanézek, de csak a fejtőkamra mennyezetét tartó vasoszlopra akasztott lámpa fényét látom. A lányok légpisztolyának kattogása belevegyül abba a sokhangú zenekarba, amely hetvennégy kilométerre szerteágazva a föld alatt, egy ütemben fejti a szenet. Ismét fenn vagyunk a napvilágon. — Bordi Katalinnak még sokat kell tanulnia — mondja Kovács elvtárs, — akaratos, erős leány. Politikailag is szorgalmasan képezi magát, rendszeresen jár a Demokratikus Nők Szövetségébe. Ezenkívül szaktanfolyamot hallgat és — gondolja meg — mindössze csak tizennyolc éves. Megmondom az elvtársnak, hogy tervünk van vele. Ha ilyen szorgalmasan tanul, mérnök is lehet beiőle. Hazánknak ilyen újtípusú emberekre van szüksége. Este Barabás József újra meglátogatott. Elmondtam neki, mit láttam ient, mélyen a föld alatt és csodálatosképpen nem szakadt ránk a tárna. Pedig kitűnően dolgoztak a nők. Barabás elvtárs nem szólt semmit, csak hümmögve kiment a szobából. Bonczos István. UJ SZO, a Csehszlovákia) magyar dolgozók napilapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bratislava, Jesenského 8 ss. Telefon: szerkesztőség 262-77 és 347-10, ki adóhivatal 262-71. Fflés telelősszerkesztő: Lőrlncz Gyula. Feladó és irányító postahivatal: Bratislava H. Nyomja és Idadja a Pravda Nemzeti Vállalat Bratislava Kéziratokat nem adunk vissza Előfizetés 1 évre 540—, % 'vre 870—, U évre 135 , 1 hónapra 45. Kés. A hetilap (csütörtöki számi előfizetése 1 évre 150 % évre 75.—, % évre 40.- Kis A KEPESKÖNYV előfizetése egy évre NÉPNAPTAR-ral együtt 100 RČ&.