Uj Szó, 1951. március (4. évfolyam, 51-76.szám)

1951-03-17 / 65. szám, szombat

1951 március 17 ÜJ sm Találkozásom Gottwald Kostársasági Elnök elvtárssal Äz a megtiszteltetés ért engem, hogy a párkányi járásból engem küldtek ki Prágába a Nemzetközi Nőnap al­kalmából Gottwald köztársasági elnök fogadására. Az első nap szeretett Klement Gott­wald köztársasági elnök elvtársunk és felesége Gottwald Márta elvtárs­nő meghívására felmentünk a Várba, ahol az elnökpár, a miniszter elvtársak feleségei kíséretében fogadott bennün­ket. Szívünk tele volt örömmel és iz­galommal, amikor erie a találkozásra készültünk. Mindnyáíunk arcán bol­dogság tükröződött. A Vár széles ter­mében A. Hodinová-Spurná, a cseh­szlovákiai békevédő bizottság elnök­nője, üdvözölte a köztársasági elnököt mindnyájunk nevében, azután pedig Gottwald elvtárs meleg szavakkal szó­lott hozzánk, örömét fejezte ki a Csehszlovákiai Nőszövetség munkáján és kiemelte azt, hogy igenis az asz­szonyok nagyon sokat tudnak segíteni az építőmunkában. Megállják a helyü­ket minden poszton, úgy a fizikai, mint a szellemi munka terén és ebbe az építőmunkába minden nőnek bele kell kapcsolódni. Beszéde . után Gottwald elnök elvtárs és felesége azzal tisztel­tek meg bennünket, hogy meghívtak közös ebédre A közös ebéden 170 ki­küldött vett részt. Hát bizony, kedves elvtársak és elv­társnők, elárulom nektek, hogy én folyton csak azon voltam, hogy Gott­wald elvtárs közelébe jussak. Ez sike­rült is nekem. Odaálltam eléje: „Gott­wald elvtárs, értesz magyarul?" — kérdeztem én bátran, mire ő a legba­rátságosabban válaszolt: — Egy kicsikét!" Ezen felbátorodva a párkányi járás, iszonyainak nevében kifejeztem jókí-' vánságainkat és külön a délvidéki fal­vak nevében melegen üdvözöltem Köztársasági elnökünket. E felejthetetlen órák után még el­vittek bennünket a minisztertanács házába, hol igazán kedves fogadtatás­ban volt részünk, és a ČSM kultúr­csoportja szórakoztatott bennünket. Ünnepélyes vacsora volt a tiszteletünk­re és késő esite a legmelegebb szere­tettel búcsúztunk a miniszter elvtársak feleségeitől. A második nap délelőttjén autóbu­szokkal bejártuk Prága nevezetessé­geit, délután pedig a Csehszlovákiai Nőszövetség nagy manífesztációjá-n vettünk Fészt a Nemzetközi Nőnap al­kalmából. Ezen az ünnepen ott voltak az összes Népi Demokratikus államok kiküldöttei, a szovjet elvtársnőkke! az élen. Az ünnepséget a Csehszlovákiai Nőszövetség elnöknője nyitotta meg. Azután a megjelentek nagy lelkesedé­se közepette átadta a szót Široký elv­társnak. Široký beszéde után a szovjet kiküldött beszédét hallgattuk meg nagy meghatottsággal. Sajnos, azt a számtalan élményt és azt a sok gyönyörűséget, amit Prá­gában átéltünk nem tudom itt mind írásba kifejezni. A magam részéről néha úgy érzem, mintha csak álom lett volna. De azért tudom, hogy való­ság volt. Kedves elvtársak és elvtársnők, hogy velünk falusi, egyszerű paraszt­asszonyokkal így törődnek és ilyen megtiszteltetésben van részünk, ezt Sztálin elvtársnak köszönhetjük és a Vörös Hadseregnek, akiknek révén a munkásosztály szabadsághoz és Cseh­szlovákia női egyenjogúsághoz jutot­tak. Ezt, kedves asszonytársaim a múltban egy munkásasszony elképzelni sem tudta és ma remélem, hogy min­den öntudatos munkástestvér kinyitja a szemét és meggyőződik arról, hogy csak egy út van előttünk, a szocializ­mus útja. x Látogatás a tőrei szülőotthonban. A prágai két gvönvörű napon együtt voltam Hoiková Helena elvtárs­nővel Tőréről és az esti pihenés köz­ben sokat beszélgettünk szövetkeze­teinkről. Hojko elvtárső elmesélte, hogy megy náluk a munka és a ter­melés, viszont én is beszámoltam a mi eredményeinkről. Elmesélte, hogy Tő­re községben március 11-én ünnepé­lyesen avatják a szülőházat és kedve­sen meghívott, hogv én is jöjjek el hozzájuk. Sőt meghagyta, hogy ne csak egyedül jöjjek, hanem jöjjenek velem többen a szövetkezetből. En rögtön elhatároztam, ha csak egy le­hetőség is van rá, elmeevek Tőrére, mert ez híies. nagyon nevezetes szö­vetkezet. Amikor 9-én este hazaérkeztem és beléptem a lakásomba, nemcsak fér­jem fogadott boldog arccal, hanem a faluból sok elvtárs és elvtársnő várt rám. Mindenki kíváncsi volt, hogy be­széltem-e Gottwald elnök elvtárssal. Büszkén meséltem nekik, hogy nem­csak beszéltem Gottwald elvtárssal, hanem hosszas meleg kézszorítást is váltottam vele. Mindenki velem örült. Rögtön elmondtam azt is. hogy Hojko elv társnő meghívott a tőrei ünnepség­re. Félve mondtam ezt férjemnek, hisz épphogy megérkeztem Prágából és már is menni akarok tovább. Azon­ban férjem megértéssel kijelentette, hogy el kell mennem Tőrére, mert mi­nél többet lát az ember, annál jobb és meg kell arról személvesen is győződ­ni, amit Tőréről mesélnek. Meghívtam még 5 elvtársnőt. Matuznét, Nagy Ilo­nát, Nagv Klárát. Szilvánét. Vibiignét és másnap reggel elindultunk Tőrére. Gvönyörű ünnepség volt a tőrei szülőház átvétele. Furinda elvtárs, a tőrei szövetkezet elnöke üdvözölte a megjelenteket, maid díszes ebédet adott a sok vendég tiszteletére. Ebéd után megnéztük a szülőotthont és bi­zony megállapítottuk, hogv nagyon boldogok lehetnek tőrei asszonytár­saink, mert ilven szülőotthonról a kapi­talista rendszerben, csak a nagyurak feleségei álmodozhattak, illetve csak azoknak volt ebben részük. Mi velünk bizony nem törődtek, hogv hol szül­jük meg családunkat, otthon vagv az országút árkában. Viszont ma, amikor a szocializmust építjük, a munkás anyák egészségügvi gondozása bizto­sítva van azzal is. hogv ilven szülő­házakat létesít kormányunk, amelyek­ből mind az anva. mind az újszülött egészséges állapotban kerül haza. Es mindez kormányunk jóvoltából ingyen van. Most már ml muzslai anvák s azon igyekszünk, hogv mielőbb kiérdemel­jük munkánkkal kormányunktól egy ilyen szülőházat. Igyekezni fogunk odaadó szövetkezeti munkával az el­sők közé kerülni. Nektek Dedig, tőrei asszonytársaim, azt üzeniük. hogy to­vábbra is így dolgozzatok a béke frontján, hogy ez a szülőház, amit kap­tatok, megmaradjon számotokra so­káig. Ezt csak úgv tudjuk elérni, ha mindig erősebb lesz a szövetkezet, erősítjük államunkat és szorbsan oda­állunk a szovjetasszonvok éš a népi demokráciák békeszerető asszonyai mellé, Pató Rozália. A Nemzetközi Nőnap megünneplése Dél-Szlovákiában Sztálin elvtárs 1925-ben ezekkel a szavakkal üdvözölte a Nemzetkőzi Nőnapot: „A munkásosztály forradalmi mozgalma, amely az elnyomott tömé' gek leghatalmasabb felszabadulási harca, a dolgozó nők millióit mozgósította! A Nemzetközi Nőnap a legyőzhetetlenség biztosítéka" és a munkásosztály » felszabadulási mozgalma nagy jövőjének előfutárja. A Nemzetközi Nőnap jelentősége napjainkban még a c eddigieknél is hatalmasabb méretűvé lett, hiszen békel/arcunkban igen nagy szerepe van a világ békéjéért harcoló asszonyok összefogásának. Az ez évi Nemzetkö­zi Nőnapon az asszonyok milliói a világ minden táján ismét emlékezetűkbe idézték a békeellenségeinek: millió és millió gyermekét szerető, anya kiált „nem"-et a háborúra. Nekünk továbbra Is folytatnunk kell ezt a jól megkezdett munkát. A Nemzetközi Nőnap nagy nap volt számunkra. Az Imperialisták mint a tűztől, úgy félnek az asszonyok harcos összefogásától, ezt bizonyítja a Nemzetközi Nőszövetség párizsi központjának betiltása is. Mi egyedül nem folytathatnánk sikeres harcot ellenségeink ellen, de harcunk eredményes lesz, ha a közös ellenség ellen közösen harcolunk. Hazánk asszonyai az ország mindenrészéről felkeresnek jelentéseikkel 8 Nemzetközi Nőnapon tartott ünnepségekről és ezek bizonyítékát adják an­nak, hogy mennyire egységes minálunkis a békeakarat. Nemesócsáról írják: Nemesócsán még sohasem folyt le ily impozáns keretek között és még soha ilyen szépen megrendezett ün nepély nem volt nálunk, mint március 11-ér; a Nemzetközi Nőnapon. Büszkén mondhatjuk, hogy minden ki ott volt, aki szívén viseli a béke ügyét és híve a haladásnak. Szlová kok és magyarok testvéri megértés ben együtt lelkesedtek 4e közös mű sort adtak. A műsor szereplői a szlo vák és magyar iskolák növendékei és a tömegszervezetek tagjai voltak. A megjelenteket Mudroch elvtárs a köz ségi Nemzeti Bizottság elnöke üdvö zölte és magyar és szlovák előadó nők, Beloradné és Lakyné ismertették a nap jelentőségét. Tardoskedd község haladószellemfi asszonyai és leányai gondosan elő­készítették a Nemzetközi Nőnapot. A rossz idő ellenére a községháza zsúfolásig megtelt vendégekkel, akiket Csányi Valéria magyarul és Tarlovi­csova Anna szlovákul üdvözölt. Ismer­tették beszédjükben a nap jelentősé­gét és tiltakoztak a tardoskeddi nők nevében Németország újra felfegy­verzése ellen és csatlakoztak a világ asszonyainak békemozgalmához. Felöl­vasták a kötelezettségvállalásokat: amelyek közül kiemelkedő volt Berta Mária munkája, aki 300%-ra teljesítet­te normáját. V, OLGA MESÉI: VOLT EGYSZER EGY TÖRPE.:." Vott egyszer egy törpe, Arca csupa sörte, Jó nagy púp volt a hátán Oly csúf volt, mint — a sátán! Ha utcára ment 5 Gúnyolta férfi — nő Nem tértek ki előle Csúfot űztek belőle. Hát még a sok gyerek! Az volt még csak remek! ügy dobálták a törpét Majd a fejét verték szét. Hanem egy szép napon Lett ám baj, egy halom. Megvadult egy paripa. Ebből lett a galiba. Sikongott a sok nép: sErre tart a ló épp', e Visított a sok gyerek: »Segitsetek, emberek/t Csattogott a patkó, Vágtatott a vad ló Pár lépésre volt csak már Jaj, ezekre most mi vár! Am ekkor a törpe A sort átal törte A ló elé ugrott ô Szeme tűz volt — izma kő. És ki hallott olyat! Megfogta a lovat! Igaz, nem lett többet ép — De megmenekült a nép! Az ember értéke Nem a test mértéke. Csak az olyan ember szép, Akinek a lelke ép! E <Si ERMIE Egyszer volt; hol nem volt, volt egy­szer egy egérleány. Ext az egérleányt úgy elkényeztették rokonai és ismerő­sei, hosry mire eladósorba került, azt képzelte magáról, hogy nálánál nincs különb kisasszony az egész Egéror­szágban. Igy aztán olyan gőgös és el­bizakodott lett, hogv akármilyen egy­szerű egérlegénnyel szóba se állott és széltébe-hosszába azt hangoztatta, hogy az ő jövendőbelijének heted-hét országban a legkülönb legénynek kell lennie. Történt egyszer, hogv egy daliás; de egyszerű egérfiatalembernek megakadt a szeme a szép egérkisasszonyon. El­határozta hát magában, hogy törik-sza­kad, de feleségül fogja venni szíve választottját. "lépen kitisztította hát | foltos egérgúnyáját, hegyesre pödörin­tette kackiás bejuszkáját, még egy kis virágbokrétát is összeszedett a közeli erdőszélen és így felkészülve beállított a gőgös egérleányhoz. Itt aztán legé­nyesen összeütve bokáját, szép, ékes szavakkal így adta elő mondókáját: »Szép leányka, szép virágszál Kérő szavam im' hozzád száll Szívem dobog, hogyha látlak. Otthonomba régen várlak, Te vagy a legdrágább nékem Kérlek, légy a feleségem U A szép egérkisasszonynak nagyon megtetszett a daliás egérfiatalember. No meg a szép beszéd is megdobogtat­ta hízelgésre vágyó, buta kis szívecs­kéjét. Szívesen beleegyezett volna hát a fiú kérésébe, — azonban jaj, mit szól nának ehhez a rokonok meg az ismerő­sök! Talán még csúfot is űznének belő­le, hogy a világ legkülönb egere he­lyett ezt az egyszerű, szürkegúnyás le­gényt választotta! Elcsitította hát szí­vének csábító szavait és így válaszolt az egérlegénynek! »Szép beszéded tetszik nekem, Am, de mást akar az eszem! Hiába vagy szép és daliás, Az én vágyam egészen más! Aki engem magának kér. Ne legyen az szürke egér! Mindenkinél különb legyen. Ilyen legény kell énnekem. Hej, elszomorodott ám az egérlegény a szívtelen válaszra! Azt sem tudta, hogv sompolyogjon el megszégyeníté­sének színhelyéről! Menten el is tökél­te magában, hogy inkább világgá buj­dosik, mintsem hogy rajta mulassanak a népek! És bizony talán véghez is vit­te volna szomorú elhatározását, ha a sors bele nem szólt volna terveibe. Az történt ugyanis, hogy amint ment, mendegélt, bandukolt hazafelé, egyszer­re csak furcsa látvány tárult a szeme elé. Az országút mellett két részeg pik­torlegény hortyogott az árokban, szer­számaik pedig — létrák, meszelők meg két zöldfestékkel telt vödör — gazdátlanul hevertek az egyik útszéli eperfa alatt. Nosza, egyéb sem kellett a ravasz egérlegénynek! Olyan nagyszerű terv bontakozott ki buksi fejében, amilyen­hez hasonlót nem látott még a világ! Szépen odaosont az egyik színültig telt vödörhöz, gyorsan felkapaszkodott an­nak tetejébe, hosSh'i farkincájával jól megfogódzkodott a vödör peremében s aztán zsupsz! — fejjel lefelé jól be­mártotta magát a csillogó zöld lébe! »Majd megmutatom én, hogy ki a leg­különb legény egérországban* — kun­cogta diadalmasan — és olyan zöld gúnyában mászott elő a vödörből, hogy még a tulajdon édesanyja sem ismert volna rája! Másnap aztán diadalmasan újból fel­kereste a gőgös egérkisasszonyt. Épp úgy, mint tegnap, most is összeütötte előtte bokáját s ismét elszavalta leány­kérő mondókáját: Szép leányka, szép virágszál Kérő szavam, im' hozzád száll, Szivem dobog, hogyha látlak. Otthonomba régen várlak, Légy hát a legdrágább nékem, Légy az én kis feleségem! vHej, megdobbant ám hiú kis szíve a nagyravágyó egérlánykának! »Ilyen legény kell ám nékem!« — ujjongott magában és majdnem a nyakába bo­rult a zöldruhás lovagnak! Azonban éppen az utolsó percben, jaj mit vettek észre éles kis szemei! A gyönyörű zöld gúnya alól olyan csúf, közönséges egérfarkinca kandikált elő, hogy még ránézni is, borzalom volt! Igy aztán még idejében sikerült letörölnie az ar­cára tolult boldog mosolygást és ilyen szavakkal küldte útjára a már remél kedő egérlóvagot: Tetszel nekem, szép legény. Tán hozzád is megyek én! Ám, de van egy feltételt A farkincád tüntesd el! Hogy ha túladsz majd ezen, Tied lehet a kezem! Mit volt, mit tenni a szegény egérko­mának, bizony ezt a keserű pirulát is le is kellett nyelnie. Végtére is ő volt az ügyetlen, miért nem gondolt jó előre arra, hogy kapaszkodó farkincája nem érhetett bele a festékes vödörbe. El­ment hát régi jó ismerőséhez, az öreg varjú anyóhoz és ha savanyú arccal is, de megkérte az öreget, nem nyisszan­taná le farkának festetlen részét. Varjú nagyanyó csak hümmögött­krákogott a bolond kérésen. Azonban hozzá volt már szokva a fiatalok osto­ba cselekedeteihez, na meg jó szíve is volt, nem kérette hát sokáig magát, hanem nyissz! egy pillanat alatt le­csippentette éles csőrével a felesleges farkincadarabot. Hej, szívta is a fo­gát fájdalmában egér barátunk, azon­ban hát nem is legény az, aki egy kis fájdalmat el nem tud viselni szíve hölgyének kedvééit. Nem is bánta meg ezt a fájdalmas áldozatot, olyan ked­ves lett hozzá a bolondos kis egér­lányka! Olyan mátkasága lett az eszes egérlegénykének, hogv majd megpuk­kadtak a többi legénvek irigységükben. Hanem egyszer, jaj mi történt! Éppen egy kis tavacska partján ábrándoztak közeli esküvőjük felől, amikor, hogy, hogy nem, egyszer csak megcsúszott az ejférkisasszony a meredek parton és zsupsz! — belepottyant a tó hideg vizébe! Hej, rohant ám segítségére a kétségbe esett zöld lovag, nyújtogatta mátkája felé csonka farkincáját, azon­ban hasztalan volt ott minden erőlkö­ködés. Éppen a levágott faroknyi rész­szel volt mélyebb a tavacska vize s így a szegény egérleánynak — saját hiú­sága okozta dicstelen pusztulását! A Nemzetközi 'Nőnap Alistálon. Nagy érdeklődés mellett ünnepelték Alistálon a Nemzetközi Nőnapot. A műsort a Csehszlovákiai Nőszövetség, a CsISz a CSEMADOK és ae iskolák növendékei készítették elő. A pro­gramm tartalma közös békeakaratunkat tükrözte vissza. Az ünnepi szónok a Nőszövetség elnöknője volt. Beszé­de végeztével erélyesen tiltakozott az összes alistáli asszonyok nevében a háború ellen. T. Ni. * ­1' 1 A Csehszlovák Nőszövetség magyar, béli szervezete megrendezte gazdag kultúrműsorral egybekötve a Nemzet­közi Nőnap ünnepségét. A békegyűlés résztvevői hitet tettek a mellett, hogy ők is ahhoz a táborhoz tartoznak^ amely a világ minden táján manifesz^ tál ezen a napon a béke ügye mel­lett. Magyarbél asszonyai Is megértet, ték, hogy a nőkre napról napra na-' gvobb feladat vár a béke megvédelmez zése terén. Megértették azt, hogy he­lyük a munka frontján van és hogy a Szovjetunió és a többi népi demokra­tikus országok nőivel karöltve mód­jukban áll hatalmas sz^flgálatot tenni a világ sokszázmilliós béketáborának. Dolgozó nőink öntudatosan értéke-' lik, hogy ma megnyílt előttük az ér­vényesülés minden lehetősége. Olyan munkát vállalhatnak és végezhetnek* olyan ellenszolgáltatást kaphatnak ér-J te, amilyenre a kapitalista rendszerberi' még csak gondolni sem mertek volna, ötéves tervünk sikere nagyrészt attól függ, hogy milyen mértékben kapcso­lódnak be a nők a szocializmus építé­sébe. A békeünnepély után kultúrműsor következett, amely világosan tanúsí­totta, hogy községünk szlovák és ma­gyar dolgozói egymásra találtak, hogy rájöttek arra, hogy közös a sorsuk és az érdekük és csak egy az ellenségük; az imperialista-kapitalizmus, amely a mi növekvő erőnket látva fokozott dühvel uszít a háborúra. Az ünnepség folyamán a Párt, a közigazgatás és az EFSz funkcionáriusai beszédekben mél­tatták a béke nagy ügyét, és rámu­tattak a nyugati imperialisták aljas háborús terveire. Rámutattak ezzel szemben a Szovjetunió vezette béke­tábor erejére és hatalmas békemoz-' galmára. A békegyűlésen a Csehszlo­vák Nőszövetség magyarbéli tagjai kötelezettséget vállaltak, hogy foko­zott munkával és takarékossággal vá­laszolnak a háborús uszítók terveire. Szigeti József munkáslevelezői Magyarbél. Liesková községben hatalmas tömeg gyülekezett össze a Nemzetközi Nő­nap megünneplésére. Vidám, boldog gyermekek, mosolygó asszonyok és megelégedett munkásférfiak. Mindenki érezte winek a napnak nagy jelentő­ségét. A kapitalizmus nyomorának nyoma már teljefeen eltűnt -az arcokróL / Ma már mindenkinek joga van a mun­kához, nincs elnyomott és kizsákmá­nyolt munkás és paraszt. Dolgozóink ezért a fordulatért és felszabadult éle­tükért örökké hálásak lesznek a Szov­jetunió felszabadító Vörös Hadseregé­nek és nagy vezérének Sztálin elv-' társnak. A békeünnepélyesn a magyar nemzeti iskola növendékei lelkes kultúrműsort adtak elő. A bátor, vidám gyermekek közül sokan büszkén viselték nyakuk­ban a pionír nyakkendőt. Ezek a gyér. mekek megmutatták, hogy tudnak ön­tudatosan gondolkodni és cselekedni, hogy tudják, mit jelent békeharcunk és hogy a szocializmus bátor építői és harcosai lesznek. Eötvös Klára Iskolaigazgató, Liesková. Felkérjük Sraria Anna kultúrtársnőt, aki március elején levél útján jelent­kezett nálunk, közölje velünk címét, hogy levelére érdemben válaszolhas­sunk. CSEMADOK Központi Titkársága* Bratislava. M. Őervená Armáda ô, 38

Next

/
Thumbnails
Contents