Uj Szó, 1951. március (4. évfolyam, 51-76.szám)

1951-03-17 / 65. szám, szombat

1951 március 1T UJSZÖ Egymással szemben ülnek a „Vörös nyíl" kényelmes kupéjában, a z ala­csony ülésen. Az ablakon túl téli köd gomolyog. Az útitársak már alusznak. Csönd van. Valami befejeződött; hol­nap új élet kezdődik. Génya fél az értekezlettől jobb len­ne, ha Márin. aki most csukott szem­mel ül vele szemközt, tenné meg a je­lentést; ő legfeljebb a kérdésekre vá­laszolna. Különben nem is biztos, hogy lesznek kérdések. Azok ott tapasztalt emberek, félszóból is megértenek min­dent. — Pjotr Ivanovics — szólal meg halkan Genya. — volt már valamikor ilyen értekezleten a minisztériumban? — Voltam j- felelte Márin, csukott szemmel. — Kik vesznek azon részt? — A miniszter, a helyettese, a Párt Központi Bizottságának kéDviselője... — A Központi Bizottság képviselő­je is? Akkor nem bírok maid beszélni. Szavamra, teljesen elveszítem a fe­jem . . . — Nem kell félned... Üjra hallgatnak. Henrik előtt a nemrég lezajlott le­ningrádi napok vonulrak el. Látja Oglobint és hallja szavait: „Jól dolgo­zik és ami fő: ésszel. Tanulnia kellene. Valamelyik intézetben kellene kísér­leti munkákkal foglalkoznia ... Jöjjön el hozzánk a Politechnikai Intézetbe, nézze meg a laboratóriumunkat... Bizony jó lenne tanulni. De ez nem olyan egyszerű! Eszébe jut Minyin. Pavlik ... Kel­lemes lenne, ha ők most vele utazná­nak. Eszébe.jut első napja a gyárban, az­után, hogy visszatért a hadseregből. Akkor megkérdezte Jasa Minyin­től: „Mit csinált, amkor hazajött a hadseregből?" Azt, amit te csinálsz. Azonnal dolgozni kezdtem. „Tagja vagy te a Pártnak?" — Genva zavar­ba jött: — „Nem, még csak komszo­molista vagyok." De még ma is csak az. Miért? ideje volna belépni a Párt­ba. A Pártba! Valahányszor erre gondolt, heves szívdobogást kapott. Most is izgatot­tam tekint Márinra, mintha támogatást c/l rSzifí/tft -fiíjíi S keresne nála. Vájjon alszik-e Márin? De Pjotr Ivanovics nem alszik. Le­eresztett szempilláin keresztül látja, hogy Genya figyeli. Márin is emléke­zik. Mennyire megváltozott a gyár. Már szó sincs lemaradásról a tervek nemtel jesítéséről. Az üzem terv sze­rint egymás után bocsát ia ki a gépe­ket. Optikával kombinált gépeket is. Most meg egy új gép van soron. Egy orsója 16 tonnát nvom. — Alszik. Pjotr Ivanovics? — Nem. — Késő van már. — Hát te miért nem fekszel le? — Virrasztó váltásban vagyok, mint a fronton. — Nem helyes, zavaros feijel érke­lel majd Moszkvába. Hogyan teszed meg a jelentést a miniszter előtt, ha olyan kábult vagy, mint egv őszi légy. — Jó, hát aludjunk. Leoltsam a lám­pát? Kívánjon nekem jó éjszakát . — Jó éjszakát Henrik! Genya kioltja a világítást, elnyuitó­zik a díványon, becsukja szemét és akkor meghrllja Márin hang iát. — Tudod, mit kívánok neked, Hen­rik? Most jóleső szavakat fogsz hal­lahi. dicsérnek írnak rólad az újsá­gok . . . Hallgass meg minden', de ne vedd komolyan. Világért se bízd el magád. Igy válsz kommunistává. Ba rátian, atyaian mondom ezt neked .. Mintha csak Sztász mondaná. Genya kinyitja szemét. Nem láthat­ja Márint. mert felülről lelóg valami ta kató. Az ablakban fénvek villannak fet... A vonat kereszteződő sinenen halad át nehézkes rázkódással, mintha máris meg szeretne állni. — Kár, hogv ezt mondta. P|otr Ivá novics — szól Genva —, akartam va Laiii t kérdezni, de most már nem ne­rem. — Kérdezz csak..« — Nem; azt fogja gondolnii hogy már el is bíztam magam. Márin hosz­szan hallgat. Talán megfeledkezett Genyáról? A gyorsfejtés mestere Egy ifjúsági brigád munkájáról A tárnanyitó vájárokat nem hiába szokták összehasonlítani a fel­derítőkkel. Valóban azok is. Ok azok, akik elsőnek hatolnak be az új tárnákba, a föld mélyébe, akik először veszik fel a harcot a vízzel, az Iszapos rétegekkel. Mubaraksa Nyizamov. nem is olyan nagyon régen még kombájnvezetőként dolgozott egy tá­voli tatáT faluban. Csak a múlt év ele­jén érkezett a Moszkva melletti bányá­ba. Hogy miért? Mert egész eletében vágyott a bánya után. Nem is csaló­dott. Már a tanulás ideje alatt össze­nőt a bányászatta), még jobban meg­szerette ezt a munkát és különösen az elővájár munkáját. Ez a szakma meg­tetszett az egykori szerpuhovi kőmű­vesnek, Viktor Asztapkovicsnak is. Mihail Jeroskinnal és Vladimír Aszta­hovval, a volt gépgyári komszomolista munkásokkal, ,akik valamennyien egy­időben kerültek a bányához, hamarosan meg is alakították az ifjúsági brigá­dot. Brigádvezetőnek Mihail Kuznye­cov komszomolistát választották. A brigád a mult év júniusában és júliu­sában a gyorsfejtés két világrekordját állította fel. Az ifjú elővájárok számára a Kuznyecov-brigádban végzett munka nagyszerű iskola volt. Érett bányászokká váltak. Amikor pedig egy új tárna nyitását kezdték meg, Nyizamovot a komplex-brigád vezetőjének nevezték ki, Viktor Asz­tapkovicsot pedig csoportvezetőnek Nyizamovot egy ízben a bányarész­Ieg főnökéhez, M. L. Kisszhez hívták A vezető szobájában ott volt Dunajev, a párttitkár, Zamahajev főmérnök, Kovaljov főmechanikus és Kajbulov, a bányavezető is. — Minden intézkedést meg kell ten­nünk — mondotta a bányarészleg ve­zetője, -7- hogy meggyorsítsuk a fej­tést. Már beszéltünk erről a kérdés­ről és úgy döntöttünk, hogy a tárna­építőknek ön fog példát mutatni Nyi­zamov elvtárs. Mi a véleménye erről? Az ifjú munkás elgondolkozott, s így feleit: — Nehéz dolog, de remélem sikerül­ni fog. A következő napon a komszomolista brigád összeállította a gyorsfejtés ter­vét. Alapul Kuznyecov és Lebegyev gyorsfejtők munkamódszereit vették. Legmegfelelőbbnek Lebegyev brigád­jának módszerei mutakoztak Ugyanis ott a fejtésnél a legkülönbözőbb gépe­ket használták. Lebegyev gépesl [.ette a legnehezebb műveletet: a szén csí­lébe rakását is. Erre a célra az „Sz—153" típusú szénrakodó gépet alkalmazta, újszerkezetű transportőr­rel. A szén fejtését a réteg alsó részén Lebegyev brigádjának bányászai rob­banó töltésekkel végezték, a réteg fel­ső részét pedig fejtőkalapáccsal ter­melték ki. Az újítás. Sajnos azonban ebben a bányában, ahol Nyizamov dolgozott, nem lehetett alkalmazni a szénrakodógépet. Geoló­giai okokból a fejtés robbantással tör­ténő elvégzése lehetetlen volt, ugyan­is a szénréteg felett hatalmas, vízzel teli homokréteg volt. Az ifjú elővájá­rok elhatározták, hogy visszakapcsolós transzportőrt fognak alkalmazni, ame­lyik visszafelé menet átkapcsolással támfákat hoz a tárnába. Ilymódon szükségtelenné vált, hogy síneket rak­janak le a csillék számára és ez lé­nyegesen csökkentette a segédmunká­sok számát. A szén réselését és fejté­sét a brigád három fejtőkalapáccsal igyekezett elvégezni, a rakodási pe­dig „P— G—4" típusú rakodóval. Ezt a gépcsoportot úgy kellett felállítani a tárnában, hogy a réteg felső részé­ből kikerülő szén egyenesen a rakodó­ra essék. A tárnába két légvezetőt fektettek le és időmegtakarítás céljá ból az elővájárok elhatározták, hogy azonnal állandó ácsolást készítenek. A tárnaépítők több napig készültek a gyorsfejtés megkezdésére. Először Viktor Asztapovics csoport­ja ereszkedett le a tárnába. A trans­portőr szalagja végtelen áradatban hozta a szenet. Egy óra múlva, mikor az elővájárok már majdnem egy mé­tert haladtak előre, a szalagon geren­dákat küldtek a tárnába. Az első na­pon 15 métert tettek meg és ezt a si­keres munkát állandósították. A brigád gyorsan haladt előre. Az ifjú elővájárokat azonban nem elégítet­ték ki az első sikerek. Még jobban ki­használták és lecsökkentették a feles­leges állásokat. Egy hónap utánra remélték az elő­rehaladást. Az eredmény bámulatos volt. A brigád 473.8 folyómétert tett meg. Ez 10.3 méterrel több, mint Le­begyev brigá< jának csúcseredménye. A komszomolista brigád elővájáral azonban még ezt sem tartják a leg­felső határnak. Fáradhatatlanul tökéle­tesítik munkájukat, hogy túlszárnyal­ják és ismét túlszárnyalják az eddigi i ezer fordulatszám helvett kétezret tud eredményeket. | végezni. A hatalmas gép. amelyet a — Nos, mi a baj. — mondja végül, —, nem gondolog semmit. — Beléphetnénk-e a Pártba, vagy még korai? — A rajzokat és késeket elhozták? — kérdezi a Gépinari minisztérium alacsony, rövidrenvírt haiú mérnöke. — Minden itt van. — Kész a jelentés? — Márin elvtárs fogja megtenni. — Nem, fiatalember: nálunk az a szokás, hogy ha idehívnak egy szta­hánovistát. annak kell a jelentést el­mondani. Mérnököket gyakran hal­lunk. — Fél — veszi pártfogásba Márin. — Ugyan, fiatalember! A napiren­den az önök dolga a neevedik pont; addig még van ideje átgondolni a mon danivalóiát. Nincs mit tenni! Amíg a többi ügy gyei foglalkoznak, magad felkészül. Le is jegyezze talán egy papírra? De belép a titkár és átad ia a minisz ter üzenetét: Borlkovics jelentését el­sőnek hallgatják meg. — Jöjjenek be . .. A kísérő mérnök, Bortkevics és Má­rin belépnek az úgynevezett „kiste rémbe". Ez a' helység már tele van emberekkel és Henriknek az az érzé­se, hogy itt mindenki akadémikus, tu­dós, de legalábbis igazgató. Nincs ideje, hogy elfogódottá vál­jék. Fel kell akasztani a magukkal ho­zott rajzokat a falra, s az asztalra kell helyezni a késeket. Végül minden rendben van. Egy ol­dalajtón belépnek a miniszterhelyette­sek. Azután jön a miniszter. Leül az asz­talhoz és végigtekint az összegyűte­ken. t , — Bortkevics elvtárs eliött hoz­zánk Leningrádból — szól és megke­resi pillantásával Genvát. aki az első sorban ül. Henrik meghallja a nevét és összerezzen. — Megkérjük őt, ad­ja elő tapasztalatait. Genya feláll, miközben Márin oda­súgja neki: „Ne izgulj.'kérlek, ne ide­geskedj!" Genya a falhoz lép. a rajzok elé. A beszédét nem készíthette elő; hozzá még az a pár bevezető szó is. amelyet közben kieszelt, kirepül feiéból De összeszedi magát, elveszi a miniszter asztaláról a fogaskerekeket és magya­rázni kezdi, hogyan dolgozott rajta. Pjotr Ivánovics figyelmesen követi előadását és látszik, hogv meg van vele elégedve. Most a szovjetgyárt­mányú keménvötvözetrő! beszél, a gyors járású gépekről, a rezgésekről. Elmondja a bevágás jelentkezését, a kések újszerű geometriai beállítását. A miniszter hirtelen félbeszakítja. — Miért jelentkezett a fogaskeré­ken „tördelés"? Hol vett észre tördelést a miniszter? Bele akar kötni, vagv zavarba akarja hozni? Bortkevics kiveszi a miniszter kezéből a fogaskereket. Alig észreve­hető „tördelés" látszik raita. Még az ellenőrzésen is átcsúszott, de a mi­niszter észrevette. Ogvlátszik, ő ma­ga is kiváló esztergályos. A tördelés említése visszatéríti Ge­nyát a rezgések elbeszéléséhez és Henrik a feszült csendben elmeséli, hogy fedezte fel az okot. a gép ki­egyensúlyozása után. A miniszter figyelmesen nézi a raj­zokat. Azután úiabb kérdést ad fel Genyának. — A pontosságot két századra szá­mította? „Tapasztalt esztergályos — állapít­ja meg róla ismét Genva. — Csak szakember tud ilven kérdést feltenni." — Nem. — felel Bortkevics és elpi­rul, mert nem érti egészen a kérdést. — Hogyan dolgozik a fogaskerék kúpos felületén; önműködően vagy át­tétellel? — Áttétellel... — És miért írja, hogy a pontosság magánál 0.22 század? — Hol áll ez? — Jöjjön ide. Nézze mesr. — Ezt nem én írtam: a raizolók té­vedése. .Nem elég nehéz a dolgom, — gon­dolja Genya, — még ezek is összeza­varják ... Szórakozottságból írták fel a 0.22 számjegyet." ,Csak menjek haza, maid kapnak a rajzolók", — gondolja ebben a perc­ben Márin. ^ A miniszter mosolyog. — Köszönjük Bortkevics elvtárs. — szól. — A Szverdlov-üzem főmérnöke óhajt még valamit hozzátenni? Márin felemelkedik. — Igen, szük­séges, hogv hozzáfűzzöm még egyet­mást Bortkevics elvtárs jelentéséhez. Pjotr Tvánovics arról beszél, hogy az egyik kibocsátott gép megnevezé­séből már eltűnt a „könnvű ötvények esztergálása számára" mondat. Ezen­kívül sebességkapcsoló iát jf, úgy ala­kították át. hogy a tervezett másfél gyárban „sorhajónak" neveznek, per­cenként ezer méteres vágási sebessé­get ígér... De ez még nem elég. Még több je­lerlegi gyártmányukat át kell alakí­tani. — Bortkevics bebizonyította, — mondja Márin —, hogv lehet még gyorsabban dolgozni. A szovjet ötvé­nyek nagy lehetőségeket tartogatnak. Üzemünk a keménvötvözetek gyártá­sára vesz irányt, hogy biztosítsuk a gépgyárak ellátását és emelhessük az eredményeket. Meg vagvunk győződ­ve arról, hogy nemsokára könnyebb lesz esztergálni a fémet, mint most a fát. Nem bocsátkozott túlvakmerő jósla­tokba a Szverdlov-üzem főmérnöke? Nem, a miniszterhelyettes megértően mosolyog; a miniszter helyeslően bó­logat. Valamikor a miniszter is munkás volt, komszomolista. Akkor még ez a fiatalember — Bortkevics — nem is volt a világon. Tüzes dalokat énekeltek akkor ban: „Előre, a kommunizmus a cél..." és bár fiatalok voltak még, nagykomolyan beszélgettek a követ­kező nemzedékről, amelv a helyükbe lép majd. És most lám, megtörtént... A miniszter gyengédséget érez a leningrádi fiú iránt. Keresi a szavakat, melyekkel lezár ia az értekezlet eső napriendi pont iát. Megköszöni Bortkevicsnek nagysze­rű kezdeményezését és előadását. A „Gépipar kiváló szakembere" címet adományozza neki. ^Cözli a határoza­tot. amely szerint minden segítőtársát megjutalmazzák, az igazgatót. Márint, a mérnököket is. Csak a munkások és műszaki értelmiségiek együttes mun­kája vezet fejlődésre. De ez csak bevezető egv fontosabb dologhoz Nem a hála szavai a lénye­gesek. Az imént helyesen beszélt az üzem főmérnöke Márin elvtárs. Előre kell nézni és túlszárnyalni a mai ered­ményeket Ezért a miniszter elrendeli a tudományos és kutató intézetek ve­zetőinek, hogy az új felszerelésre irá­nyuló tervezeteiket vegyék revízió alá. Meg kell oldani azt a kérdést is. ho­gyan modernizálják a meglévő felsze­relést, hogv olyan sztahánovisták, mint Bortkevics, Bikov Márkov Ugoljkov sikeresen tudjanak dolgozni A moszkvai „Vörös proletár" üzem rövid időn belül elkészít egv olvan esztergagépet, amelv megfelel a leg­újabb követelménveknek. A technoló­gusok pedig tanulmányozzák és vizs­gálják felül a kés tartósságának fel­tételeit. A miniszter gyorsírónőnek diktálja a tervezetet. Egymásután íelsorolja a pontokat. Genya figyelmesen hallgat és csodálkozik, hogv miiven hatalmas hullámokat ver fel az ő munkája nyo­mán szinte csak véletlenül elindult ügy. Az egész akkor kezdődött, ami­kor Koráblvev azt mondta: „Nem is gép ez. hanem alvó csoda. Ébressze fel.. ." A miniszter a gyorsírónőnek diktálja megkérdezi: — Ismeri Pável Bikovot? Henrik már hallott róla és módsze­réről. de nem ismeri őt Pedig nagyol szeretne személyesen találkozni vele. — Látogassa meg a csiszológép­gyárát, a „Vörös proletárt" és mutas­sa be ott is módszerét: talán tőlük is tanul valamit. Az értekezlet a következő napirendi pontra készül. De a miniszter még megkérdezi­— Nincs valami kívánsága, Bortke­vics elvtárs? Henriknek van kívánsága és vona­kodás nélkül ki is mondia. Azt szeret­né, ha a „Vörös proletár" első gyors­járású gépét a Szverdlov-gvárnak ad­nák és ő. Bortkevics, dolgozhatna raita. — Vegyük jegyzőkönyvbe. Ennek a kérésnek eleget teszünk Pjotr Ivánovics és Genva együtt mennek ki az utcára. Moszkva esti lámpafénvben ragyog. — Most hová? — kérdi Márin. — Színházba, a Tretvanovkába, kávét inni? — Csak iáriunk az utcákon... Menjünk a Vörös-térre, a Szpaszkij bástyára, vagv a Puskin emlékműhöz. Különben azt jobb nappal megnézni. Egészen mindegy, hová megyünk, csak nézzük és nézzük Moszkvát... J. Gorelik. Vdoviak és Gábor elvtársak is negatív szöggel vágnak ! A myjavai Armaturka-üzemben szin­te gombamódra szaporodnak azok, akik Vdoviák elvtárs gyorsvágási mód­szereit elsajátítva, igen szép eredmé­nyeket értek el. Ki kell emelnünk Stefecsek és Dt: dás elvtársakat, akik a gyorsvágás te­rén mint új kiváló teljesítményű szak­munkások tűntek fel. Stefecsek elv­társ annyira vitte, hogy negatívszögű gyorsvágási módszereit átadhatja mun­katársainak, sőt a Vdoviak-módszer átadását a testvérüzemek számára is megkezdte. Stefecsek elvtárs a szovjet sztaha­novisták példáján tanult és rájött, hogy a tapasztalatátadás a legjobb ne­velő munka, amely által ő maga is to­vább fejlődik. Az ilyen öntudtos mun­kások az új munkamódszerek érvé­nyesítésével frissebb vérkeringést visz­nek ötéves tervünk ereibe. Ujszellemű sztahanovistáink közé tartozik Dudás elvtárs is, aki Bykov, Svoboda, Slabej és Vdoviak elvtársakat vette példaképül. Dudás elvtárs rájött arra, hogy ezektől a kiváló sztahano­vistáktól mennyit tanulhat és helyesen választotta a maga részére is az ő útjukat. Minden öntudatos munkás büszkén sorakozhat ezek mellé a példás és kiváló szakmunkások mellé, hogy ezáltal a szocializmus építésének iga­zi és lelkes úttörője legyen. A negatívszöggel való gyorsvágást az Armaturkában többen is kipróbál­ták. Gábor elvtárs is megpróbálkozott vele. Nem volt könnyű munka. Gábor elvtárs azonban az eszével Is dolgo­zott és azon törte a fejét, hogyan tud­ná gépén alkalmazni Vdoviák módsze­rét. Hosszas próbálgatás után mégis rájött a dolog nyitjára és ma már gépén a negatív szöget ő is alkalmaz­za. Elért eredményét látva, mindjárt megállapítjuk, hogy Gábor elvtárs vasakaratú, szívvel-lélekkel munkájá­nak élő ember. Gábor elvtárs egyetlen pinasza, hogy nincs jobb gépe, amely­lyel túlszárnyalhatná az eddig elért, percenkénti 1.055 m vágási sebessé­get. Egyelőre arra törekszik, hogy eddigi eredményét meglévő gépén Is túlteljesítse. Gábor elvtárs a myjavai Armaturka­üzemi CsISz-szervezetnek is kiváló tagja. Naponta vonaton utazik munká­jába, és így jut ideje az elmélkedésre. Gábor elvtárs pedig szeret gondolkod­ni. Huszonegyé ves kora ellenére is komoly problémát lát abban, hogyan lehetne mind többet és többet tenni a békéért, és a szocializmus mielőbbi megvalósításáért. Mint az egyik CsISz csoport elnöke, funkcióját öntudatos munkáshoz illően végzi. Üzeméhez hű­ségesen ragaszkodik. Az Armaturká­ban tanult ki és már több mint egy éve, mint segéd dolgozik. Ez Gábor elvtárs, az öntudatos esz­tergályos újító. Olyan ember, aki nem fog megpihenni eddig nyert babérain, hanem tapasztalatait továbbfejleszti, hogy Stefecsek elvtárs példájára to­vább adhassa őket. . Stefecsek és Gábor elvtársak, vala­mint a többi újítók és sztahanovista ' elvtársaink erős szemei annak a lánc­nak, amely ötéves tervünket és gazda­sági életünk győzelmét biztosítja. Hoksza István munkáslevelező. Obchodné domy nár. pod. sektor ANTIKVA a prágai FN0 hivatal együttműködésével 1951 március 17 és 18-án kiállítást rendez Bratislavában a régi városháza üléstermében. Kiálítva lesznek arany- és ezüsttárgyak, továbbá porce­lán és keleti szőnyegek. Ugyanott lesznek a kiálított tár­gyak ez év március 19 és 20-án elárverezve. A kiállítás március 17-én, azaz szombaton 10—13 óráig és 15—18 óráig, március 18-án, vasárnap 9—13 óráig van nyitva. Az árverés a megállapított napokon 16 órakor lesz megtartva. 1785/v

Next

/
Thumbnails
Contents