Uj Szó, 1951. március (4. évfolyam, 51-76.szám)

1951-03-17 / 65. szám, szombat

UJSZ0 AMERIKA 11 i\ M G J A Borisz Lavrenyov színrrmve a Nová s énaban Borisz Lavrenyov ls, akár Kornejcsuk, Szimonov, Polevoj, Szofronov, Pagogyin és a többi szovjet drámaíró főkövetelménynek azt tartja, hogy olyan kérdésekre próbáljon feleletet adni, amelyek a béketábor dolgozóit felvilágosítják és hathatósabb harcra buzdítják. Ilyen időszerű kérdés ma Amerika fastzálódása és koreai agressziója, a nemzetközi osztályharc kiéleződése és NyugatNémetország újrafelfegyverzése idején a haladó erőknek egyre erősbödő ellenállása magában Amerikában és ezeknak az erőknek összecsapása a tőke mindenható uraival. 1945 tavaszán a szovjet haderő győzelmes csapásai alatt összeomlik a német nácizmus barbár világa. A fasizmus öldöklő kényszere alól felszabadult ember szabadon lélekzik fel és nem gyanítja, hogy már felszabadulása pillanatában új vásár kezdődőt új gyilkos merénylet terve ébred a dollártól elködösített agyakban. A legyőzött fasizmus új hivekre_talál Trumanék Amerikájában és a dolgozó emberiségnek és felszabadítónknak, békénk legfőbb őrének, a Szovjetuniónak új, veszedelmes ellensége támad a háborúra készülődő és háborúra uszító amerikai imperializmusban. Borisz Lavrenyov izgalmasan érdekes drámájában az új fasizmusnak ezt az ébredését mutatja be és Amerika urainak nagy félelmét a békétől, a Szovjetunió építő lendületétől. Egy amerikai tőkésagy a maga roppan korlátoltságában el sem tudja képzelni, hogy profithalmozás és háború nélkül is lehet élni és hogy az élet értelme nem a haszonlesés, kevesek dúskálása és uralmi tébolya, hanem a békés építés, közös célokért folyó munka, százmilliók boldogságának megteremtése. Nem érti ezt Borisz LavVenyov drámájának Fait Zsigmond életében 1949 június 10-e volt a legboldogabb nap. Reggel, amikor a VII. számú kapun betette a lábát, odaállt a portásfülke nyitott ablaka elé — Jó reggelt, Csergő szaktárs. — No, mi újság, Zsigó? Lehet gratulálni? — Lehet. — Fiú? — Fiú. — Hány kilós? — Három és fél... Csergő kidugta a balkezét az ablakon es gratulált A jobbkeze béna volt, amióta egv próbajáratásnál beszorult a mozdonv és a szerkocsi közé — Teljesült a szíve vágya, Zsigó .. Fajt menni készült már, mikor • portás utánakiáltott: — Ezt ne hagvia itt. Zsigó! Egv borítékot nyújtott ki az ablakon. »Mozdonv és Fémipari NV Újítási Irodája .. .« Fajt feltépte s lappogó pillákkal kezdte olvasni. Arca kivörösödött, aztán elfehéredett, majd vérvörös színt váltott megint. — No? Elfogadták? Szó nélkül átnyújtotta a levelet. Csergő elolvasta, aztán mégegyszer kezet szorított a szerelővel, nem csakélv irigységgel a szívében Mégis csak sok, ha valaki egv napon kétszer üti meg a főnvereménvt... Mikor a Fémesztergában elvégezte a dolgát, odament az egvik esztergapadhoz A barátja dolgozott ott, Lugosi Sándor. — Nem tudom, mondtam-e már. Fiam született az éjjel. Sándor. Lugosi meghúzta az előtolási kart: a szán visszacsúszott, a kés elvált az orsótól, melv hangtalanul pörgött tovább a gépen »Oratulálok«. mondta s ahogv idősebb apák szokták" ráejtette Fait vállára a kezét, lói megrázta a sovány szerelőt és nevetett — Erről beszél mindenki a házban. Fajt földerült Szóval a házban már tudják . Egv emelettel följebb laktak, mint Lugosiék. Fajt átadta a levelet. — Ehhez mit szólsz, öregem? Lugosi olvasni kezdte A szeme fönnakadt, a lélegzete elállt . »Fajt Zsigmond javaslatát az Újítási Iroda megvalósíthatónak tartja.® Valamilven csalóka káprázat folvtán. egv pillanatig úgv látta, mintha nem Fajt, hanem az ő neve állna ott: »Lugosi Sándor javaslatát az Újítási Iroda megvalósíthatónak tartja* . .. összerázkódott és visszaadta az írást. — Hát te megfogtad az isten lábát, j elvtárs. Nem érzett irigységet. Inkább megkönnyebbült; lám. Fajtnak sikerült. Pedig Fajt se tanultabb nála, nem járt több iskolát, éppolvan ember, mint ö... — Most persze, jön mindenki Édes elvtársam, én tudtam előre... Én esküdni mertem volna rá ígv beszélnek most Az a nyakigláb Bellus összecsapta a kezét, mikor mutattam neki az írást. »Hogv neked milyen szerencséd van...« — Miért van nekem szerenföhőse, a jószándékú és becsületesen gondolkodó Kidd kapitány sem, a Lincoln és Franklin hagyományain nevelt jó amerikai és jó katona. Abba a német kisvárosba, ahol Kidd kapitány 1945-ben szolgálatot teljesít, egy tábornoki egyenruhába öltözött szenátor érkezik éppen aznap, amikor a megszálló hadsereg csonka százada kitüntetéseket kap. Kidd kapitány hősi magatartásáért szovjetkitüntetésben is részesül. Willer szenátor résztvesz az ünnepségen és beszédet tart a századhoz. Ez a beszéd úgyszólván pőrére Vetkőzteti: a kommunisták, az oroszok ellen, lázít és egy új háború szükségességét hangoztatja. Önáiló véleményt nyilvánít-e Willer szenátor? Dehogyis! Azt szajkolja, amivel az amerikai rádió, Trumanék szócsöve, az „Amerika hangja" próbálja otrombán széditeni és beugratni p világot. Pontosan az*ellenkezőjéf mondja mindannak, amit alig két évvel azelőtt Roosewelt elnök állított a yaltai konferencián. Nem kell a világ békéje, a Yaltában tervezett békés együttműködés, a profit urainak haszon és háború kell, hogy kikecmeregjenek a válságból. „Amerika hangja" bömböl Mr. Willer szenátor torkából, uszító hang a béke legfőbb bástyája, a Szovjetunió és a népi demokráciák ellen. Kidd kapitány megelégeli ezt az uszítást és a bömbölő szenátor orra elöl elvezényli embereit. A „tábornok űr" ezért bosszút forral, bepanaszolja Kiddet ezredesénél, akinek tanácsára Kidd kapitány visszahajózik Amerikába. Az amerikai otthonban új fejezet kezdődik. Kidd továbbra is katonai szolgálatot teljesít, a parti őrség parancsnoka és látszólagos béké. családi élete körül Willer szenátor jóvoltából viharfellegek gyűlnek. Házassági évfordulójának ünnepén Kidd húgának, Merrielnek vőlegénye a házba hozza Willer szenátort. Ólyan véletlen ez, amilyet az élet ezrével produkál. És Willer szenátor a családi ünnepen folytatni akarja azt az uszító szónoklatot, amelyet Kidd kapitány Európában beléje fojtott. Kidd itt sem marad adósa: kiutasítja házából a pökhendi, habzószájú uszítót. Ennek a tettének még rosszabbak a következményei. Kidd idézést kap az „Amerikaeilenes tevékenységet Vizsgáló Bizottságtól". Könnyelműen semmibe veszi ezt az idézést, de Mac Donald, a századában szolgált őrmester, aki jelenleg egy sztrájk szervezése miatt a „szabadság hazájában" kénytelen illegalitásban élni, figyelmezteti, hogy készüljön fel kemény harcra. Kidd kapitány még mindig gyanútlan, még mindig bízik Amerika urainak jószámdékában és meg van győződve arról, hogy a bizottság előtt tisztázni fogja magát. A vizsgálóbíró előtt azonban végre kénytelen ráébredni arra, hogy a haladás és a józan ész ellenségeivel áll szemben. Rangját elveszíti, Amerika-ellenesnek bélyegzik és csak az mentené meg, ha az oroszok ellen nyilatkozna. Kidd visszautasítja ezt az aljas ajánlatot, felháborodásában odavágja amerikai kitüntetését a vizsgálóbírónak és azzal a szilárd eltökéltséggel távozik, hogy felveszi a harcot ezekkel a hivatásos gengszterekkel. Mac Donaldnak, a régi bajtársnak figyelmeztetése beigazolódott és Kidd kénytelen belátni, hogy Willerék még a bérgyílkosságoktól sem riadnak vissza. Amikor a támadót háza előtt lelövi, Willerék új tervet szőnek, gyilkosság miatt le akarják tartóztatni és Kiddet a börtön elől csak az menti meg, hogy Breasted, a rendőr jó borravaló fejében idejében figyelmezteti. Kidd kapitány megérett a harcra, az igazi elszánt küzdelemre, Amerika mai urai ellen: Mac Donald vezetésével harcba indul Amerika felszabadításáért és jobb jövőjéért. * i Lavrenyov feszült drámai jelenetek során erös realitással mutatja be Kidd kapitány fejlődésének vonalát, hogyan válik a teljesen „apolitikus" régészből, az amerikai értelmiségiből a gengsztermetódusokkal dolgozó fasiszták „törvénykezése-' következtében cselekvő ember, a béke és az igazi demokrácia harcosa. Kiddet ösztönei, becsületes érzése vezetik, de hogy célját elérje s megérjen a harcra, melléje áll Mac Donald személyében az elmélettel és harci tapasztalatokkal felvértezett kommunista. És a nehéz megpróbáltatás idején Kidd segítségére siet a felesége is, aki a nagy veszély pillanataiban nem esik sápítozó szentímentalizmusba, hanem lelki nemességgel és igaz szerelemmel kitart mellette és küzdelemre bátorítja. Amilyen hitelesen és rokonszenvesen állítja elénk Lavrenyov drámája pozitív típusait, ugyanolyan- jó jellemábrázolónak bizonyul Willer szenátor alakjában is. Ez a Willer szenátor nem pojácaszerü figura, hanem igazi kemény ellenfél, aki mögött félelmetes hatalom, az amerikai állami rendnek egész hatalmi gépezete áll. • A Nová Scéna Magda Huszáková jól átgondolt, de keresztülvitelében mégp nem zökkenésmentes rendezésében tolmácsolta a szovjet szerző igényes mondanivalóját. A színház rokonszenves és tehetséges fiatal színészei helyenként már megtalálták a helyes hangot, volt néhány teljesen hibátlan jelenet is, de egészében játékuk még nem hatott egységesnek és összeforrottnak. Az együttesben a legmeggyőzőbb alakítást a Mac Donald szerepét játszó Ctibor Filcslk nyújtotta. Határozott, kemény és öntudatos volt, meleg emberi pillanatokkal. Már az első felvonásban jól éreztette illegális kommunista mivoltát, amit csak a játék végén fed fel teljesen. Kidd kapitány ösztönös becsületességét és küzdelmét Vla.io Durdik jól érzékeltette és minden reményünk meg van arra, hogy ha szerepébe még jobban elmélyed, több természetes egyszerűséggel, több szívvel és egyszersmind több férfiassággal is, még rokonszenvesebbé teheti alakítását. Hana ILovácslkova Cyntia, a feleség szerepében inkább a gyöngéd, érzelmes vonásokat érzékeltette, mint a férj bátorszívü segítőjét. A Willer szenátort játszó Ondrls Jariabeknek sikerült a figura öntelt, pökhendi vonásait kiemelni, de még több kell: undoksága, üressége és kegyetlensége mellett még jobban kell érzékeltetni veszélyes mivoltát. Hiszen az ilyen Willer szenátorok nem olyan könnyen eltaposható patkányok, hanem kemény ellenfelek. Walter Kidd húgát Dokvencová jól fogta fel hígvelejű, ostoba amerikai flappernek; szeszélyes, aljas és üres volt dekoratív megjelenésével, ahogy a szerep megkívánta. És jó partnernek bizonyult Jozef Simonovics a vőlegény szerepében. Ásatagnak, vízözönelőttinek tűnik a mi dolgozó világunkban egy ilyen rángólábú jampec, de elég a múltra gondolni, hogy ne érezzük túlzásnak, hanem hiteles, eleven figurának. És említenünk kell még MiJadíi Zelenszkát, Ivan Krivosuckyt, JaroszIav Rozszivalt és Olga Lihcardovát, akik jól illeszkedtek be az együttesbe. Az egész előadás kitűnő színpadképeivel helyenként elég szerencsésen érzékeltette, hogy a bömbölő „Amerika hangja" mellett létezik egy igazi, emberi amerikai hang is, a Willerek és segítőtársaik, a gyilkos O' Learyk, Scondrell-féle vizsgálóbírók mellett Kiddek, Cyntiák és Mac Donaldok is. Ezt a szerencsésen megütött hangot kellene a további előadások sorárt még erőteljesebben kihozni. EGRI VIKTOR kább zárkózott vagyok, magamba fojtom a gondolataimat, nem szeretek mások terhére lenni... — Lássa, ez nem helyes, Lugosi elvtárs. — Nem? — Nem bizony. Mihelyet a bajt néven nevezzük, már nem is olyan nagy az a baj. És ha majd magunkba fojtjuk a gondolatainkat, akkor soha nem jutnánk egy lépéssel sem tovább. Mit gondol, Lugosi elvtárs? — Bizony így van, Rákosi elvtárs. — Meg kell gondolni alaposan: jó-e az, amit akarunk. És ha jó, akkor nem szabad bezárkózni, hanem az asztalra kell ütni és megmondani: itt a hiba ... . . . Kattant az ütköző, a gép megállt. Lugosi egv pillanatig tétovázott, de ebben a pillanatban megszólalt a gőzkürt, mely az ebédidőt jelezte. Hirtelen elhatározással letörölte kezéről az olajat, aztán fogta magát és hosszú léptekkel indult a mérnöki iroda felé. Harmos az íróasztalnál ült és egy grafikont rajzolt. Csodálatos gonddal fogta a kihúzótollat, még a nyelve hegvét is kidugta a nagv vigyázatban. — Jónapot, mérnök úr — mondta Lugosi. Komoran nézte a grafikont. — A, Lugosi .. Mit kiván a szaktárs? — Jöttem az én újításom miatt. Tessék nyilatkozni, mérnök úr. Jó az, vagy nem? A tuskihúzó a levegőbe emelkedett: — Most nem érek rá. Jöjjön a jövő héten, Lugosi. — Nem. — Tessék? — Azt mondtam nem. Három hónapja várok. Most vegyük elő a rajzot és nézzük át... Harmos nyögött. Mi van ezekkel az az emberekkel.. . Felborítják az ügymenetet Nem tisztelik az akták útját, az aláírások és pecsétek gyönyörű rendjét... Könyörgő hangon szólalt meg: — Húsz percet várjon, Lugosi szaktárs. Lugosi odahajolt és a fülébe súgta: —^-Egv percet sem... Az előbb beszéltem valakivel. Engem is sürgetnek. Mások is tudnak már erről az újításról. — Kicsoda? A műhelyfőnök? — Nem. — - Hát ki? Talán az igazgatóság tud róla? — Nem az igazgatóság. — Akkorhát... Keze megremegett; a tuss — mint egy fekete könnycsepp — lehullott a rajzlapra. A mérnök nyöszörögve feltörölte, aztán kihúzta a fiókját. Szerencsére megtalálta azt az újítási javaslatot, a hozzácsatolt rajzot és a két szakvéleményt. »Jöjjön« — mondta tompa hangon, arra gondolt, hogv manapság minden lehetséges. Htáha még a minisztériumban is tudnak erről a Lugoslról... Odahúzta a lámpát és kinyitotta a rajzot. Fejük összehajolt a papíros fölött. ÖRKÉNYI ISTVÁN: ÁLMODOZÁS AZ ESZTERGAPADNAL csém, mondd meg te, Sándor! Ebben az évben háromezer újítást adtak be. No, de biztos, hogv nem kalapból húzzák ki azt, amelyiket megveszik. Bizony nem kalapból húzzák, hanem jól megrágják, megvitatják. Te tudod a legjobban, hogy mennyi könyvet bújtam a télen. Lugosi morgott. Tudta, hogvne tudta volna. Vette kölcsön a Főiskolától s cipelte haza a zsákmányt egy kopott aktatáskában .. No, de oda is együti jártak ők ketten! Fajt a fizikát kereste, ő a technológiai munkákat. Mindegyiket elolvasta, kijegyezte,

s ami kellett, meg is tanulta. Ö se az ujjából szopta a negatív esztergakést! — Hát te? Te miért nem sütsz már ki valamit, Sándor? — Én? Érthetetlenül dünnyögött valamit. Semmi pénzért be nem vallotta volna, hogv miben töri a fejét. — Neked jó neved van a szakmában, Sándor. Mégis, mi a helvzet? Mennyit vittél haza a mult héten? — Száznegyven forintot. — Na látod Mert olyan élhetetlen vagv, mint egv hátulgombolós gyerek... Lugosi mérges lett. Tudta, hogy az újítása idebenn fekszik a mérnöki irodában. teljes három hónapja . . . De ő nem járt utána. Az a baj, hogy hiányzott a bátorsága Hitvány, gyenge figurának látta magát. Fajtra nézett, belehajolt a képébe és ráförmedt: — Engem ne oktass, elvtársam, mert nem szorulok a más eszére. Te nélküled is megállok a lábamon. — Hát neked mi bajod? — Dolgom van, öregem. Én nem érek rá kaszinózni. Nagyot fújt és hátatfordított Fajtnak, aki azt se tudta, mit válaszoljon. Lugosi nem törődött vele. Megindította a gépet: menetes orsókat esztergált éppen, ami a legkedvesebb munkája volt. Könnven és finoman hánt a géppel s a gép simán, zörejek nélkül szolgálta őt. Nem voltak egymásnak idegenek. Abban a szempillantásban, mikor a kés éle nekiszaladt az acélnak. Lugosin ünnepélyes érzés vett erőt. Szerette ezt a munkát s bár régóta, hosszú-hosszú ideje gyakorolta: sohasem unta meg. Az orsó villogva pörgött a kés előtt, melyről simán folyt le a forgács, akár a csapból a víz ... Ilyenkor mindig megenyhült, levetkőzte gondját-baját, s úgv hallgatta a gép surro'gá'sát, mint egv távolról hangzó

t édes dalt, melvet már majdnem elfelejtett. Most azonban hiába próbált visszatalálni abba a szelíd örömbe, amivel máskor a munkája kedveskedett neki Fajt Zsigó újítása nem ment ki a fejéből... Tucatjával csinálta ezeket az orsókat. izmai és idegei gépiesen jelezték a soron következő mozdulatot. Talán NOVELLA azért is szerette az ilyen széria-munkát, mert közben a képzelete szabadon kalandozott, mint egy papírsárkány, melyet csak a spárga vékony fonala köt ide a földre... Most is, csak rávágta a menetorsóra a lakatot és máris felszállt álmai mennyországába. Ezek az álmok sokfélék voltak; sohasem csalódott bennük, mindig meghozták a reményt, vagy vigaszt, épp azt a balzsamot, melyre szüksége volt. . Nem, ő nem írigv Fatjra. Sem a fiára sem a sikerére, sem a pénzre. Legföljebb azt a valamit irigyli tőle, ami belőle olvan nagyon hiányzott: a szemfülességet. Azt, hogv egyáltalában beszélni tudott a maga dolgáról, pirulás nélkül tudta elmondani, hogy amit ő akar, az jó és hasznavehető... Lugosi nem írigvelt semmit, csak ezt a készséget. Van-e olvan ember a világon, akivel ő olyan szabadon és könnyen tudna beszélni, ahogyan Fajt beszél? Aki elhinné, hogy ő csak jót akar, hamisság nélkül, önző szándék nélkül, a Fémeszterga javát, az üzem, sőt talán az egész világ javát? Ilyen ember csak egy van. Sosem türelmetlenkedik. Nem iegyint, nem mosolvog a háta mögött. Azt mondja: »Uljftn csak le, kedves Lugosi elvtárs. Es beszélje el szép sorjában, mifélék is azok a nehézségek .,.« ígv kezdődik a beszélgetés. Az ember megnyugszik. Nem érez elfogódottságot, csak jobban latolgatja a szót. mint máskülönben. — Hol dolgozik maga, Lugosi elvtárs? — En a mozdony- és Fémiparban. — És mi a szakmája? — Vasesztergályos vagyok, Rákosi elvtárs. —• Lám, milyen szép mestersége van! Fárasztó, de tartalmas, gvönyörű munka. Hát, csak adja elö szépen, ami a szívén fekszik. Ilv módon nem esik nehezen a beszéd. Ugv száll a szó az ajkáról, mint télen a felhős lehellet. Elkezdi mindjárt a közepén. — Van ennekem egy gondolatom. Hogv úgv mondjam, egy találmányom az esztergályozás terén ... — Meséljen el mindent, töviről hegyire. 'Mikép jött rá és miből áll ez a dolog. Lugosinak megered a nyelve. Felkészült ő arra, hogy magyarázatot adjon. Ha álmából verik fel, akkor is így mondja el. ahogv most. — Hogvan hámozzuk az almát? Fogjuk a kést és visszük körbe-körbe. Az esztergával azonban épp fordítva áll a dolog. Mondjuk, a főtengelyen pörög az alma, a kés pedig szépen elcsúszik előtte, s szedi ef a haját, a forgácsot róla .. Csak úgy spriccel az acél, ha jó a kés. Megszeppent. Ilik-e ilyen hosszan, terjengősen beszélni? Van-e Rákosi elvtársnak ráérő ideje arra, hogy meghallgassa az ő elgondolását? Ráhajolt a gépre s gonterhelt arccal igazított a skálán valamit. — Nomármost az a tapasztalat, hogv minél élesebb a kés, annál sebesebben vág, — de annál hamarább borul ki az éle. Igv vág a régi kés, így vág minden esztergályos a világon . . . Pozitív szöge van az élnek, így mondjuk mi ezt. — Értem. Lugosi elvtárs. — Ezzel szemben az én késem negatív kés. Különösen hangzik, úgye? Mintha valaki a kés fokával akarna almát hámozni. Csakhogv én kipróbáltam ezt a kést és nagy sebesség mellett úgv vágta a vasat, hogv no.. Hatszázméteres sebességgel vágja! Izzik a forgács, úgv vágja! Pattog a sok szikra szerteszét. .. Persze még nem tökéletes. Csak egy percig vág, de vág! — Erről én hallottam a Szovjetunióban. ' —• Én is! Ezért kezdtem neki! — Ezt Bortkevics elvtárs találta ki. Ott már évek óta használják ezt a kést. Lugosrelhallgat. — És mit szóltak hozzá a szakemberek? Lugosi bólint: itt a bökkenő ... — Nem sürgős nekik a dolog? — Nem. — Húzzák-halasztják? — Igen. Főleg Harmos mérnök. — Hát ez baj. De mégse szabad elkedvetlenedni. Megijedünk ml a nehézségektől? — Nem Ijedünk meg, Rákosi elvtárs. — A gép mellett sokszor hatalmas gondolatok születnek. Ezt kéne megértetni Harmossal is. Egy kis csönd támad, mindketten tűnődnek a dolgon. — Köszönöm, hogv ilyen bizalommal van hozzám, Lugosi elvtárs. Jó érzés az, hogy ilyen találékonyak és okosak a mi elvtársaink. — Pedig én nem szeretek a magam dolgáról beszélni — mondja Lugosi és szemérmesen elmosolyodik. — Én in-