Uj Szó, 1951. március (4. évfolyam, 51-76.szám)

1951-03-16 / 64. szám, péntek

1951 március 1« UJSZG három nvngati nagyhatalotn képviselői Párizsban a megegyezést gátié javaslatokkal akarják megakadályozni a tanácskozások sikerét A kOlCgymlniszterhelyettesek ked den, március 13-án folytatták tárgya lásukat, amelynek célja, hogy kidől gozza a külügyminisztertanács tárgyalásának tárgysorozatát. A keddi gyűlésen Jessup amerikai képviselő el nökölt. Mint már ismeretes, a szovjet delegáció hétfőn előterjesztette a szovjetjavaslat programmjának második pontját. E pont eredeti szövegezése kővetkező volt: Németország egységének felújítása, a Németországgal való békeszerződés azonnali megkötése és ezzel kapcsolatban kivonni a megszálló csapatokat Németországból.* A három nagyhatalom küldöttségei ellenvetésüknek adtak kifejezést ennek a pontnak azon részéhez, amely a békeszerződés megkötését és a megszálló csapatoknak Németországból való kivonását érinti. A szovjetdelegáció, hogy a megegyezést lehetővé tegye, hajlandó volt a második pont szövegét megváltoztatni. A megváltoztatott pont szövege következő: »Németország egységének felújítása és a vele való békeegyezmény megkötése.* Gromyko, a Szovjetunió képviselője megjegyezte a hétfői ülésen, hogv a szovietiavaslat második pontjának új szövege tartalmilag megegyezik a nyugati nagyhatalmak delegációinak harmadik pontjában lévő javaslatával. Parodi, Franciaország képviselője, a keddi gyűlésen kijelentette, hogy »még nem foglalhat állást* a szovjetjavaslat második megváltoztatott pontjához, habár elismerte, hogy ez az új szövegezés »alapvető haladást jelent*. Parodi beszédét további részében arra összpontosította, hogy komplikálja a szovjetjavaslat második pontjáról való megállapodás elérését, összehasonlította ezt a pontot a nyugati nagyhatalmak harmadik pontjával, de emellett csak azoknak a problémáknak vizsgálásáról beszélt, melynek Németország egységesítését és a Németországgal való egyezség megkötését érintik. Parodi hangoztatta, hogy e között a két pont között különbség van és rámutatott arra, hogy .ez a különbség abban rejlik, hogy a szovjetjavaslat a Németországgal való békeszerződés megkötéséről beszél, a nyugati hatalmak javaslatának harmadik pontja pedig csak a békeszerződés előkészítéséről. A francia képviselő beszéde második részében a nagyhatalmak javaslatának első pontját védte, mely március 10-én lett előterjesztve és mindenféle frázissal a nemzetközi helyzet feszültségéről beszélt. Ez a pont arra irányul, hogv helyettesítse azokat a szovjet j avaslatokat, amelyek Németország demilitarizálására és a fegyverkezés megakadályozására, valamint a négy nagyhatalom fegyveres erőinek csökkentésére irányulnak. Parodi beszéde további részében még hangoztatta, hogy Németország demilitarizá ciója és a fegyverkezés megakadályozása nagyon nehéz kérdés. Újból hangoztatta azt az elcsépelt hazugságot, hogy Európában a Szovjetunió politikája következtében elégedetlenség uralkodik • Ezután Davies angol képviselő emelkedett szólásra és egyetértett azzal, amit Parodi hangoztatott a szovjetjavaslat második pontjára nézve. Davies továbbra is kitart amellett, hogy fogadják el a három nagyhatalom javaslatának első pontját és a potsdami egyezmény kérdését Németország lefegyverzéséről és a fegyverkezés megakadályozásáról és a négy nagyhatalom fegyveres erejének csökkentéséről külön tárgyaljanak. A brit delegátus elismerte, hogy a fegyveres erők kérdésének vizsgálata megengedhető, azonban más alakban. Gromyko, a Szovjetunió képviselője, felszólalásában megállapította, hogy a nyugati hatalmak képviselői éppen úgy mint tegnap, ma sem fejezték ki állásfoglalásukat a szovjetjavaslat második megváltozott pontja iránt, melyben Németország egységének felújításáról és a Németországgal való békeszerződés megkötéséről van szó. Gromyko hozzáfűzte, hogy a három nagy hatalom képviselői a szovjetjavaslat második pontja ellen azért érveltek, mert abban a megszálló csapatok Németországból való kivonásáról és Németországgal való békeszerződés mielőbbi megkötéséről volt szó. Ennek a pontnak új, megváltozott alakjában már erről a két kérdésről nincs szó, habár a szovjetdelegáció fontosnak tartja. Ezzel ei lettek távolítva azok az akadályok, melyek a hácom nyugati hatalom képviselői szerint akadályozták a szovjet ja vaslat elfogadását. Ezek a képviselők azonban az új szövegben is igyekeznek elfogadhatatlan pontokat keresni. Parodinak azon kijelentéséhez, hogy a szovjetjavaslat e pontjának új szövegezésében a békeszerződés megkötéséről van szó, holott szerinte csak a békekötés előkészítéséről lehetne beszélni, Gromyko a következőket fűzi: „A dolog úgy áll, hogy a szovjetjavaslat a jobb, mert a Németországgal Spanyolország népe folytatja határozott harcát Franco véres diktatúrája ellen A független Spanyolország rádiója hangoztatja szolidaritását Barcelona lakosságával és felhívást intéz a spanyol, katalán és baszk néphez, melyben a következőket mondja: »Barcelona dolgozói általános sztrájkba kezdtek a szégyenteljes, éhséget és nyomort okozó francoista politika ellen. Tiltakozásuk után, mely az utolsó napokban kezdődött a villamosjegyek árának emelkedése miatt, a gyárak munkásai elhatározták, hogy tovább nem hajlandók eltűrni szörnyű életfeltételeket, melyekbe őket a francoista háborús politika sodorta és általános sztrájkba kezdtek, amelyet egyöntetűen támogatnak a kereskedések alkalmazottai, a textilmunkások és más szakmában dolgozó munkások is. A sztrájk a vásártérre is kiterjedt. Egész Barcelona népe, asszonyok, Ifjúság, iparosok, hivatalnokok, kiskereskedők szolidárisak a sztrájkolókkal. Az egész népi Barcelona erélyesen tiltakozik a Franco-kormány bűnös politikája ellen. Spanyol dolgozók, antifrancoisták, nők, békevédők! A barcelonai nép harca « ti harcotok. Madridi dolgozók, baszkvidék munkásai, asturiai és andalúziai bányászok, valenciai és alicantei kikötőmunkások, Spanyolország dolgozó népe! Fejezzétek ki szolidarítástokat a Barcelonában sztrájkoló munkásokkal. A katalániai nép harca az egész spanyol népnek harca, a francoista háborús politika és nyomor ellen. Katonák, szellemi dolgozók, diákok, Spanyolország egész népe, akik elégedetlenek vagytok Franco nemzetellenes politikájával! Támogassátok aktíve Barcelona népét, amelv a jelen pillanatokban az egész spanvol nép érdekeiért harcol. A francoizmus csak akkor győzhető le, ha a barceloniai munkásokkal va^ó szolidaritás kifejlődik. B« a győzelem a gyűlölt Franco-rendszer végét jelentheti. Éljen a hős kataláni dolgozók harca! El a francoista éhség- és háborús politikával! Egyesüljetek közös akcióba Spanyolország városaiban és falvaiban, hogy a francoizmust legyőzzétek. Harcoljatok szolidárisán Barcelona népével.* A barcelonai események bizonyítják, hogy a Franco-rendszer hosszú évei sem törték meg a spanyol nép harckészségét. Az elégedetlenség nemcsak Barcelona környékén terjed, de már más tartományokban is megnyilvánult. Északnyugat-Spanyolországban, Astúria bányatartományba új csendörségi erősítéseket küldtek, mivel gyakoriak a fasisztaellenes, éhség- és háború elleni népi tüntetések. való békeszerződés megkötése feltételezi ennek az akciónak az előkészítését is, míg a békeszerződés előkészítése nem feltételezi annak feltétlen megkötését." A Szovjetunió képviselője megcáfolta Parodinak azon állítását, hogy a Szovjetunió politikája Európában elégedetlenséget és félelmet kelt. A háborútól való félelmet — mondta Gromyko — nem a Szovjetunió békeszerető politikája okozza, amely védi a békét és megtiltotta a háborús propagandát és amely a négy nagyhatalom fegyveres erejének azonnali csökkentése mellett van, hanem a nyugati nagyhatalmak politikája, melyIyel támaszpontokat építenek ki a Szovjetunió és a demokráciák ellen. A félelem és elégedetlenség előidézői azok a nyugati hatalmak, melyek Németország felfegyverzését és az új háború propagandáját terjesztik. Parodinak azon kijelentésére, hogy a szovjetjavaslatnak a Németország demilitarizálásra vonatkozó része a francia nyelvnek „túl nehézkes" Gromyko a következőket fűzi: magasabbra értékelem a francia nyelvet — Rousseau, Voltaire és Robespierre nyelvét — és az a meggyőződésem, hogy ebben a nyelvben is, éppen úgy mint az orosz nyelvben is mindenféle gondolat kifejezhető. Nem kételkedem, hogyha megegyezünk, találunk kifejezéseket feleletünkre mindhárom nyelven." A Szovjetunió képviselője bebizonyította a lehetetlenségét Davies angol delegátus kísérletének, aki azt állította, hogy a szovjet delegáció a német kérdést a többi problémáktól elszigetelve akarja tárgyalni. Semmi hasonlót nem javasol a szovjet delegáció mondta Gromyko •— a szovjetjavaslatok többek között Európa általános helyzetének kivizsgálását is tartalmazzák. Itt a szovjetjavaslat harmadik pontjáról van szó, amely az európai helyzet javításáról és a négy nagyhatalom fegyveres erejének azonnali csökkentéséről beszél. Hogy lehet az, hogy ilyen forma nem teszi lehetővé a különféle kérdések kivizsgálását? Maga a tény, hogy a szovjetdelegáció javasolta, hogy a külügyminiszterek tanácsának tárgyalásának tárgysorozatába felvegyék a négy nagyhatalom fegyveres erejének csökkentését és Németország lefegyverzésének kérdését, igazolja, hogy a szovjetdelegáció egyáltalán nem igyekszik a német kérdéseket 3 többiektől függetlenül vizsgálni. Következőnek az USA képviselője, Jessup szólalt fel és ahhoz ragaszkodott, hogy a külügyminiszterek tanácsának programmjába vegyék be a három nagyhatalom javaslatának első pontját, jóllehet ennek elfogadhatatlanságát a szovjetdeiegáció már bebizonyította. Jessup kijelentette, hogy a szovjetjavaslat második pontja, mely Németország egységének felújítását és a Németországgal való békeszerződés megkötését célozza, nem ütközik nehézségekbe. Rögtön hozzáfűzte azonban, hogy ennek a pontnak végleges elfogadása a programm többi pontjának elfogadásától függ. A külügyminiszterek helyetteseinek következő ülése szerdán, március 14éa lesz. A szórj et-koremi egyemmémy második évfordulójára t Szombaton lesz két esztendeje, hogy Moszkvában a Szovjetunió és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság között gazdasági és kulturális egyezmény jött létre. P. Krajnov szovjet publicista, e nap jelentőségét értékelve, többek kőzött ezeket írja: A szovjet és a koreai nép közötti barátságnak mély gyökerei vannak. A Szovjetunió, amely következetesen folytatja békepolitikáját a nagy és kisnemzetek függetlenségének és szuverenitásának elvét, hosszú éveken keresztül következetesen harcolt a nemzetközi politika fórumain a koreai nép szabadságáért és függetlenségéért. 1945 esztendejében a szovjethadsereg felszabadította a koreai népet a gyarmati elnyomás alól és ugyanazon év decemberében Moszkvában létrejött a három nagyhatalom, a Szovjetunió, az Egyesült Alamok és NagyBritannia között egy egyezmény, amely megállapította, hogy Korea egységes, független állam lesz és hogy az ország demokratikus elvek alapján fogja ügyeit intézni. A Szovjetunió mindent elkövetett, hogy ez az egyezmény minden pontjában meg is valósuljon. Korea északi részében megteremtette mindazokat az előfeltételeket, hogy a koreai nép a maga ura lehessen saját hazájában. Az északi részben a nép vette a kezébe a hatalmat és a szovjetkormány hatalmas segítséget nyújtott a koreai népnek, hogy feltámaszthassa nemzetgazdaságát és újjáépíthesse nemzeti kultúráját. 1947-ben a szovjet kormány Koreából visszavonta csapatait, hogy így segítse elő az egységes és független állam létrejöttét. 1948 őszén megalakult a koreai népi kormány s ezt a kormányt a Szovjetunio ismerte el elsőnek és vette fel vele a diplomáciai kapcsolatokat A Koreai Népköztársaság öthónapos fennállása után a Szovjetunió és a Koreai Népköztársaság gazdasági s kulturális egyezményt kötött. A felszabadult koreai nép hatalmas lelkesedéssel hozzálátott országa építéséhez és a KIm-Ir Szen vezette kormány jelentős sikereket könyvelhetett el. A Szovjetunió hathatós segítségével, a koreai nép önfeláldozó munkájával Észak-Koreában rövid időn belül a politikai, gazdasági és kulturális színvonal hatalmasan emelkedett. Az amerikai imperializmus, a moszkvai- egyezménnyel ellentétben minden alkatmat megragadott arra, hogy megakadályozza az egységes koreai népköztársaság létrejöttét. Az amerikai hadsereg Koreában mint zsákmányra éhes ragadozó lépett fel. Az amerikai imperializmus Dél-Koreából mindenképpen gyarmatot, katonai bázist akart teremteni, hogy ebből kiindulva további imperialista céljait könyebben megvalósíthassa, a koreai népet lépten-nyomon zsarolhassa és rabszolgaként kezelhesse. A koreai nép békés, alkotómunkáját 1950 június 25-én megzavarta az amerikai fegyveres agresszió. Az amerikai intervenciósok azóta is folytatják rabló hadjáratukat Koreában, amelynek népe azonban egy emberként szállt harcba, hogy megvédje szabadságát és kiűzze az országból a gyűlölt ellenséget. A nép hadseregével és a kínai önkéntesekkel karöltve győzelemről-győzelemre vitte országfelszabadító mozgalmát. A szovjetkormány békepolitikájához híven, az események bekövetkezésétől kezdve állandóan követelte az Egyesült Államok gyalázatos háborús kalandjának azonnali beszüntetését. Követelte az idegen betolakodók azonnali kivonását, hogy a koreai nép így minden kiilső beavatkozás nélkül maga rendezhesse belügyeit. A Szovjetunió az ENSz-ben és az ENSz-en kívül minden alkalmat megragad arra,_ hogy leálcázza az amerikai támadókat és ugyanakkor a leghatározottabban elítéli az amerikaiak durva agresszióját. A koreai nép barátainak tábora állandóan nő az egész világon A háborús uszítók táborával szemben a hatalmas és mindjobban erősbödő béketábor áll, amelyet a nagv Szovjetunió és a béke^ábor zseniális vezére, Sztálin elvtárs vezet. A világ dolgozó népének nagy vezére és tanítója, Joszif Visszarionovics Sztálin a moszkvai Pravda munkatársának adott nyilatkozatában az amerikaiak agresszióját világosan leleplezte és rámutatott az imperializmus kikerülhetetlen csődjeinek okaira. „Nehéz meggyőzni a katonákat, — hangsúlyozta nyilatkozatában Sztálin elvtárs, — hogy az Egyesült Államoknak jogában állna biztonságát a koreai területeken a kínai határ mentén védenia és ugyanakkor, hogy Kína és Korea népének nem áll jogában biztonságát saját hazája területén, hazája határai mentén megvédenie. Amennyiben Angiia és az Egyesült Államok, a Kínai Népköztársaság békejavaslatait véglegesen elutasítanák, a koreai háború csakis az intervenciósok vereségével érhet véget." A koreai néphadsereg főparancsnokságának jelentése A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Néphadseregének főparancsnoksága március 14-én a következőket jelenti: A Néphadsereg egységei a kínai önkéntesekkel karöltve a front öszszes szakaszain folytatták kemény harcaikat az ellenség ellen. A népi íiadsereg egységei március 14-én a keleti partokon két ellenséges repülőgépet lelőttek Az amerikai intézetek gyilkolásra nevelik az ifjúságot Nagyobb a béketábor ereje Az amerikai monopolisták az USA ban a nevelés egész rendszerét átszervezték egy feladatra, még pedig barbárok kinevelésére. Az ifiú amerikaiakból professzionista gyilkosokat neveinek, akik majd a gyilkos parancsokat, melyek a nép pusztítására irányulnak, teljesíteni fogják. Az első ilyen káderekre az USA-ban katonai kalandor politikájuk megvalósítására van szükség — írja a .,Trud" moszkvai lap tudósítóra. Az amerikai if júság nevelésének célja és feladata egészen világosan kitűnik azon utasításokból, melyeket Eisenhower tábosook részvételével állítottak össae. Ezekben az utasításokban fuíbrv.jak az USA iskoJért ée acvetemeít, bo®y diákjaikat „katonai Moeófíára" barnítsák. A tanítótestületekből ettivotífótfcá'-k a haladószellemű erSkeí. Az mmrüaai iskolák könyvtáraiból kidobták a haladosieilemfi írók Mnvvett. Sak egyetemnek ée koüéeSömok tankönyveit 4C i«n»rt amerika-ťileme* tevékenység Msottsáifiróoak keltett jóváhagynia. Ae amerikai nevelőintézeteket „megtisztították" nemcsak a Haladószeliemfí. tanítóktól, de még a haladószellemű diákoktól is. A tanintézetekben megtiltották a haladószellemű írók könyveinek olvasását és egyúttal terjesztik a gangszty-regénvek és a pszychopatológikus színiátékok olvasását. Ez az irodalom az ifiúság sülylyedésére vezet és a könnvű élet utáni vágyat kelti fel becnw. A reakció az egyetemeket és kollégiumokat képzett kémek és provokátorok kiképzésére használja fel. Külön kurzusokat rendeztek be a hivatásos wovokatőrök kiképzésére. A amerikai kollégiumok és egyetemek vezető helyein reakciós, militarista személvek vannak. 22 kollégiumban már katonai tengerészeti osztályt alakítottak, és 110 kollégiumban és egyetemen megalakították a katonai repüiők kiképzésének osztályát. 170 kollégumba bevezették a katonai fakultást. Az iskolák militarizálása mésodfoljű iskolákat is érinti. A hadsereg már Šw nép- és középiskolában alakított küf lön katona osztályt. Az amerikai tarrf> tók és diákok katonai kiképzésben r<|> saesüln^k, ajjiit az egves iskolákhoz beosztott tisztek vezetnek. Ezek a tisztek nemcsak a nevelésre, de még a diákok nézeteire is befolvást gyafeor r ólnak. Az amerikai Iskoláknak «z ú légköre — írja befejezésül a ,,Tru<i — Amerika hakdőezellemű egyénei) bon a legnagyobb aggodalmait kelti. A haladóseeHemű tanítók és diákok az amerikai nép haladószellemű szervezeteivel együtt egyre határozottatbap lépnek fel az ifijúság ilyen mérgezése ellen. Az USA kalandorpolitiká'jánal? koreai kudarca a „totális (ÜDlomáeiá" veresége fokozatosan kiábrándítja az amerikai fiatalságot ebből a gyilkos légkörből. Egyre gyakrabban és hanrgosabbán hangzik fel a növekvő generáció hangja, amelv az éhségháborús poltikának meeváltozta és a munka-, béke- és de polttifca bevezetését követeti.