Uj Szó, 1951. március (4. évfolyam, 51-76.szám)
1951-03-16 / 64. szám, péntek
UJSZ0 1951 március 16 A helyes oktatás — az alapszervezetek jó politikai munkájának biztosítéka Xz évzáró taggyűlések a sok jó tapasztalat mellett rámutattak arra is, mily nagy jelentőségű a Párt alapízervezeteinek jó oktatása. Igen sok oktató előtt még eddig nem áll világórán, hogy miben rejlik az ő feladatuk, milyen kötelezettségek várnak rájuk az ílapszervezetekben. Eljárnak ugyan a taggyűlésekre és néha a bizottsági ülésekre is, de számos esetben semmiféle segítséget nem nyújtanak a szervezeteknek. Nem vezetik a bizottságokat ťjgy, hogy önálló munkát végezzenek, hanem ellenkezőleg, a gyenge szervezetekben a bizottság kezdeményezését elnyomják, úgy, hogy ezek mindenben a járási bizottság oktatójára támaszkodnak és nem igyekeznek önálló munkatervet kidolgozni — mert senki sem vezeti őket rá. E szervezetek elnökei rendszerint %sak megnyitják a gyűlést, üdvözlik a Jelenlevőket és a továbbiakban a járási bizottság oktatójának engedik át a szót, aki néha nem is ismeri az alapszervezet problémáit és ezért általánosságban, konkrét beállítás nélkül beszél és egyáltalán nem vonatkoztatja megállapításait a járásra vagy pedig 8Z üzem helyzetére. Olyan esetek is előfordultak, hogy amikor az oktató valami oknál fogva nem jelent meg a gyűlésen, akkor a bizottság tagjai nem tartották meg a gyűlést, mert ők maguk nem tudták levezetni. Az oktatónak segíteni kell a bizottság munkájában Olyan alapszervezetekben, ahol néhány fejlett elvtárs érdeméből már önálló munkát végeznek, ahol a szükségletnek és a körülményeknek megfelelően hívják össze a bizottsági és a taggyűléseket. az oktató rendszerint feleslegesnek érezte magát, mert nem nyújthatott hathatós segítséget és nem adhatott tanácsokat, mivel azokat a problémákat, amelyeket a gyűlésen megtárgyaltak, főleg a bizottsági gyűléseken, nagyrészt nem ismerte, vagy pedig e problémák olyan technikai jellegűek voltak, amelyekhez nem értett. Ez helytelen és az oktatónak itt is segítenie kell azzal, hogy az elvtársakat megtanítja a munka rendszeres végzésére és a járási bizottság munkamódszereit átülteti az alapszervezetbe. Szadilek elvtárs helyes megállapítása Az eperjesi Krizsik-Dukla üzem pártszervezetének évzáró taggyűlésén Szadilek elvtárs igen helyesen állapította meg erre vonatkozólag a következőket: »Az üzemi szervezet eddig mind a bizottsági, mind a taggyűléseken mindig rögtönzött. A szervezetnek nem volt áttekintése a gyűlés anyagán, egyik esetről a másikra tért át. Ha valami ügv felvetődött, amelyben a bizottságnak állást kellett foglalnia, akkor egv órán belül összehívták az elvtársakat és' »megtárgyalták a dolgot«. A bizottság különféle kérdésekkel, mondhatnók az üzem összes káder- és technikai problémáival foglalkozott, de politikai szempontból nem a kérdéseket készítették helyesen elő és így az üzemi pártszervezet bizottsági ülései semmiben sem különböztek a technikusok és mesterek tanácskozásaitól. A rögtönzés további hátránya az volt, hogy a bizottság tagjai, akik majdnem mindift más funkciókkal is túl vannak terhelve — mind technikai funkciókkal üzemükben, mind politikai funkciókkal az üzemen kívül — nem tudták mindig úgy beosztani az idejüket, hogy a gyorsan összehívott gyűlésre eljussanak Eboől következik az, — folytatta Szadilek elvtárs — hogy a jövőben a szervezetnek tervet kell kidolgoznia és nemcsak arra, hogy pontosan meghatározza és beossza a bizottsági taggyűlések időpontját, hanem meg kell terveznie a gyűlések pontos tárgysorozatát is, hogy az elvtársak előre tudják, mit tárgyalunk a.gyűléseken és felkészülhessenek rá, és a lehető legnagyobb számban résztvehessenek a vitában. A pártmunka új formái felé baladunk Látjuk, hogy a párttagok már nem elégszenek meg a pártmunka régi formáival, hanem új, jobb formákat követelnek és keresnek. Ebben az irányban széleskörű lehetőség nyílik az oktatók számára, hogy segítséget nyújtsanak az alapszervezeteknek a járási bizottságok munkájában szerzett jó tapasztalatok átvitelében az üzemi és helyi pártszervezetekbe egyaránt. Igen fontos azonban az, hogy a kezdeményezést itt is alapszervezeteknek engedjék át, hogy az oktatók ne vigyék át gépiesen a járási bizottságok munkaterveit az alapszervezetekre, hanem hogy az alapszervezet bizottsági tagjaival és az elvtársakkal megbeszéljék, megtanácskozzák a munkatervet, segítségükre legyenek e munkaterv kidolgozásában, rámutassanak arra, hogy a pártéletben és a pártmunkában milyen főkampányok folynak és hogyan kell ezekbe aktuálisan és tevékenyen bekapcsolódni. Az oktatók feladata, hogy helyes bolsevik kritikára és önkritikára vezessék az alapszervezetben dolgozó- elvtársakat. Ez a taggyűléseken jelentős mértékben főként ott következett be, ahol az oktató helyesen készítette elő az évzáró taggyűlést. Ahol résztvett azon a bizottsági ülésen, amely az évzáró jelentést előkészítette, helyes, konkrét kritikát tudott gyakorolni a pártszervezet munkája felett Száz és száz az évzáró jelentések és beszámolók közül igen értékes bizonyítéka annak, hogy oktatóink alapszervezeteinkben jó és lelkiismeretes munkát végeztek. Helytelen álláspont De voltak olvan oktatók is, akik nemcsak hogy nem használták a bolsevik fegyvert. — a kritikát és az önkritikát, hanem ellenkezőleg még el is fojtották, fgy járt el Baran elvtárs is, a moldavai járás luciabánvai üzemi szervezetének oktató ia. Baran elvtárs nem vett magának elég fáradságot, hogv a rábízott szervezetben jól előkészítse az évzáió taggyűlést. Az egész munkát a bizottságra bizta s ígv történt, hogv a szervezet tevékenységéről szóló beszámoló, amelynek a helves v ta alapját kellett volna képeznie, nem felelt meg hivatásának, mert igen rövid volt (nem egész egy gépelt oldal) és kizárólag annak megállapítására szorítkozott, hogy az üzemben hogvan teljesítették az ötéves terv második évét. Amikor a járási bizottság vezető titkára ezt a fogyatékosságot megbírálta. Baran elvtárs kereken szembehelyezkedett a kritikával, ezeket mondva: „A luciabánvai elvtársak tó és öntudatos elvtársak és nincs miért kritizálni őket. A vezető titkárnak tudnia kellene azt. hogv ez a járás legjobb szervezete és önkritikát inkább a náluk sokkal rosszabb szervezetekről kívánjon." Az oktató ilven kezdeményezéssel nemcsak hogv nem segíti a szervezetet, hanem ellenkezőleg egyenesen kárt tesz benne, mert az elvtársakban elbizakodottságot kelt. Elfojtja további sikerekre iránvuló kezdeményezésüket, főként az önkritikához való helyes bolsevik viszonv elnyomásával, — az önkritikát fölöslegesnek minősítésével. Az ilyen oktatással az elvtárs olcsó „népszerűségre" tehet szett a rábízott szervezetben, azonban ..népszerűsége" előbb-utóbb dicstelenül végződik, mert a szervezet az első nehéz próbatételnél, az első sikertelenségnél meglátja, hogv a sikertelenség főoka az aktató, aki hízelgéssel elpalástolta a politikiai munka hiányait. A járási bizottságoknak ilven szempontból kell értékelniök az évzáró taggyűlések előkészítését és lefolyását. A jó tapasztalatoknak általános érvényt kell szerezni és ilven ió tapasztalat van elég a járásokban. A hibáktól pedig mindenütt óvakodni kell. Hogy a járási bizottságok' tiogvantudják irányítani az oktatókat munkájukban, ettől függ mindenekelőtt azhogy vájjon az alapszervezet kapcsolata a magasabb pártszervvel jó lesz-e vagy sem. Csak*a ió oktatás, amelyet a járási pártbizottság helvesen irányít, biztosítja a Párt alapszervezeteinek re javuló politikai munkáiáf. Salman D. - UJSZ0 /jpíttf munkánál a természet átala U ításáIrt A sivatag megtermékenyítésének nagy terve Irta: M. JEFANOV, a Kara-Kalpak Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság Tervhivatalának elnöke Vessünk egy pillantást Közép-Ázsia térképére. Északnyugati részén, ott, ahol az Amu-Darja törtető rohanása lelassul és a tengerbe ömlik, terül el a Horezm-oázis földje. A folyó mentén keskeny zöld övként húzódnak az AmuDarja vizével öntözött megművelt területek. Észak felé a Kizil-Kum futóhomokja, dél felé pedig a Kara-Kum szürke homokbuckái teszik sivárrá a területet, ftt van a hatalmas Amu-Darja folyam deltája, melynek területe másfélszer akkora, mint a Nilusé. Ezt nádasok dzsungeljével benőtt, járhatatlan mocsárszigetek borítják. A nagy Amu-Darjával szövődik össze a kara-kalpak nép sok évszázados történelme. A folyó a földek megtermékenyítője, de egyben nagy pusztítások forrása is volt. A nyári hónapokban, amikor a Pamír fennsíkon olvadnak a jégmezők, a lezúduló víz magával ragadta az elmosódó partokat, a védőgátakat, kimosta a vetéseket, elárasztotta a városokat és falvakat. A szeszélyes folyóval folytatott harcban telt el a környék népének élete. Örült folyamnak is nevezték. Csak a Nagv Októberi Szocialista Forradalom után jutott el a kara-kalpak nép odáig, hogv az Amu-Darját a nép szolgálatába kényszerítse, hogy a folvamot ne a pusztulás, hanem a bőség folyamává tegvék. A sztálini ötéves tervek évei alatt a folyó bő vizének felhasználásával számos öntözőcsatornát építettek, melyek hatalmas területeket öntöznek. Az 1950-es év szeptembere úgy szerepel majd a kara-kalpak nép történelmében, mint életük nagy dátuma. A szovjetkormány rendeletet adott ki az Amu-Darja—Krasznovodszk közötti Turkmén-főcsatorna építésére. Ez a csatorna lehetővé fogja tenni NyugatTurkménia Káspi-tenger melléki síksága déli részének, az Amu-Darja alsó folyása vidékének és a Kara-Kum sivatag nyugati részének öntözését és vízellátását. Ezek az öntözőrendszer- és csatornaépítkezések a történelem legnagyobb ilyen építkezései lesznek. Még a Szuezi csatorna sem hasonlítható hozzá. az építkezések teljesen átalakítják a földművelést, az állattenyésztés*, megjavítják a közlekedést és kultúrát teremtenek a sivatagok roppant térségein. Az Amu-Darja-vize egy 1100 kilométer hosszú nagyszerű csatornán a kara-kumi sivatagon át eljut a Káspi-tenger partjaihoz Nyugat-Turkménia Káspi-tenger melléki víztelen körzeteibe. A Kara-Kalpak Köztársaság területén a Tahia-Tas foknál, — ott, ahol az Amu-Darja sziklás partok közt folyik, óriási gátat építenek, ott kezdődik majd a hataletas csatorna. A Turkmén főcsatorna 350—400 köbméter, később pedig 600 köbméter vizet kap majd másodpercenként az Amu-Darjá^ól az iparvállalatok vízellátására, a művelés alá vont területek öntözésére, a legelők vízgazdasága céljára és arra, Hogy az ipar és mezőgazdaság számára villamosenergiát termeljenek. Az új csatorna 1,300.000 hektárnyi újonnan megművelésre kerülő földet öntöz majd. Ebből az öntözéses művelés alá vont főidből több mint 100 ezer hektárt — háromszor annyit, mint amennyi ma Kara-Kalpakiában van — gyapotültetvények foglalnak majd el. Ezenkívül maglucernát, rizst, jutát, gyümölcsöt és kerti növényeket termelnek majd az öntözéssel megművelt földeken. Kifejlődik majd a szőlőtermelés és nemcsak csemegefajtákat termelnek majd, hanem borszőlőket is. A gyümölcskertészet a mezőgazdaság fontos ágává lesz é« még jobban megnöveli a kolhozok bevételét. A kiterjedt eperfaültetés lehetőv.é teszi, hogy sokszorosára bővítsék a *elyemgubók termelését. Roppant perspektívák nyílnak az állattenyésztés előtt is. A határtalan legelőket, az Uszt-Urt fennsíkot áll ittenyséztésre fogják felhasználni. A juhtenyésztés még jobban fellendül. Az Amu-Darja partjain iparvállalatok keletkeznek és ezek az új ipartelepek nyerspamutot, ételolajat, szappant, bőrárukat, szöveteket, cipőt, pamutfonalat fognak gyártani. A Tahia-Tasná! épülő gátnál hatalmas vízierőmíívet létesítenek. Ez az iparvállalatoknak és a mezőgazdaságnak fog energiát szolgáltatni. Ez a villanyáram elkerül a jelenlegi sivatag legtávolabbi részeibe is. Hét év múlva nem lehet majd ráismerni Kara-Kalpaklára. Megváltozik a föld képe és megváltozik a kara-kalpak nép életmódja és kultúrája. Uj városok, új kultúrintézmények épülnek és ez a nagyarányú építkezés megkönnyíti az emberek egész munkáját, még gyönyörűbbé teszi az életét. Amiről a kara-kalpak nép évszázadokon át ábrándozott, most a sztálini korban valósággá válik. Angol világfájdalom (A. Bazsenev rajza a moszkvai Krokodilból.) Semmiképpen sem tudom megérteni, mitől van olv nyomott hangulatom ... „Nem csalódtatok bennem 9 elvtársak 6 6 A kapu alatt, ott, ahol óriási betűk hirdették: »Belgrádi büntető törvényszék*, két sötétképű géppisztolyos ember ordított a hullámzó embertömegre: — Hátrább! Hátrább! Aztán már halkabban mormolták! — Akinek meghívója van, bejöhet. Az épület másodikemeleti folyosóján tompa zsibongás terjengett. Az egvik oszlopnál két feketeruhás férfi, könyökét az alblakpárkányhoz támasztva, beszélgetett. Az egyik Vucsetics volt, a tanácselnök, a másik Bédnics, az ügyész. Vucsetics időnként hunyorgatva magyarázott: — Nézze, kolléga, én változatlanul meg vagvok győződve arról, hogv ezzel a perrel komoly sikert érünk el. Ez a gyerek gyáva kukac. Sírva fogja beismerni, hogy ő is szabotált a gyárban Megtörjük! Megalázzuk! Ebből láthatja majd mindenki, hogy ez az egész ellenálló mozgalom nem sok gondot okoz nekünk. Vucsetics a nyomaték kedvéért még széles mozdulattal kitárta a áarját. Majdhogv orrba nem verte az ügvészt. Aztán lassan elindultak a terem felé. — Midrág Rodoljubor. Lépjen elő. A szélső padsorból alacsony, römöktestű fiú indult el a bírói asztal felé. Karjait hátul tartotta, fiatal arcát, amelyből szinte kivilágítottak nagy, sötétkbarna szemei — — előreszegezte, mint aki nem sok tudomást vesz arról, hogy két marcona börtönőr lépked mellette. — Tudja, mi a vád maga ellen? — kérdezte Vucsetics. — Igen, hogy közreműködtem a a Léna-tölténygyár gépeinek megrongálásában. VUCSETICS: Beismeri bűnösségét? RODOLJUBOV: Az elkövetett tettet beismerem. VUCSETICS: A bűnösségről van szó Bűnösnek érzi magát? RODOLJUBOV: Nem! A teremben a legkisebb zaj is eltűnt Mindenki Vucseticsre nézett. A tanácselnök alsóajká idegesen mozgott. De azért látszólag nyugodtan folytatta: — Miért nem érzi magát bűnösnek? RODOLJUBOV: A Léna-gyár fegyvereket gvárt, olyan fegyvereket, amelyek a mi sorainkat pusztítják Én a bűnt akadályoztam meg, tehát nem vétkeztem. VUCSETICS: Micsoda okfeüés' Utasítom, licgv egyenes választ adjon. Nagyon jól tudja, hogy a mi törvényeink tiltják az ilyen romboló tetteket és szigjrú megtorlást alkalmaznak a felforgatók ellen. RODOLJUBOV: Az emberi törvények viszont engem igazolnak, önök fegyvereket gyártanák, hogy gyilkoljanak, mi pedig harcolunk a gyilkosságok ellen. Hát ki itt a bűnös, tanácselnök úr? VUCSETICS: Rendreutasítom! Magának nincs joga kérdezni. Magát felforgató elemek hálózták be, s bűnbe sodorták. Kik ezek az elemek? RODOLJUBOV: Ha úgy tetszik, minden becsületes ember Jugoszláviában. VUCSETICS: Talárf azt akarja mondani, hogy a törvény emberei?! RODOLJUBOV: Nem, tanácselnök úr. Csak azok, akiket ma becsületes szándékok vezérelnek Jugoszláviában. Es ezeknek egyáltalán nincs hálójuk, hanem az igazságért vívott küzdelem köti őket össze .. . ÜGYÉSZ (közbekiált): Maga taknyos. Hogy meri sértegetni a törvényszéket Súlyos büntetést kap! RODOLJUBOV.: Ez csak azért fog elszomorítani, mert ideig-óráig nem harcolhatok azok ellen, akik nap mint nap követnek el bűnöket becsületes emberek ellen. VUCSETICS: Hagyja abba! Ha nem viselkedik tisztességesen megbilincseltetem. RODOLJUBOV (megfordul és — mutatja): Ne fáradjon, tanácselnök úr, előzékeny segédei már gondoskodtak róla. A teremben valaki hangosan felnevetett. Vucsetics elvörösödött, ránézett az ügyészre, aztán bejelentette: — A tanácsnak nincs több kérdése. Kérem a következő vádlottat. • A két börtönőr kituszkolta Miodrágot a folyosóra. Amikor beértek a kanyarba, az egyik hátulról arculcsapta, azatán belökték a fogdába. Miodrág szájából keskeny vércsík csurrant ki. Hirtelen összezsugorodtak az arcizmai, mintha sírás fogná el. De csak egy pillanatra. A következő percben mosolyogni kezdett. A büszkeség mosolya volt ez. Arra a sokmillió emberre gondolt, akik szerte a világon, ha különböző eszközökkel is, de egy célért küzdenek: a békéért. Mosolygó ajkai megmozdultak. Azt suttogták: — Nem csalódtatok bennem elvtársak.
