Uj Szó, 1951. február (4. évfolyam, 27-50.szám)

1951-02-14 / 38. szám, szerda

6 UJSZ0 WbllíÉP A szakszervezetek sportegyesületei a testnevelési tömegmozgalom alapvető szervezeti formái a Szovjetűníóban A Szovjetúnióban, a győztes szocia­lizmus országában a testnevelés és a sport fontos és előkelő helyet fog­lal el. A szovjet testnevelésnek és sport­nak elsőrendű állami jelentősége van: a dolgozók kommunista nevelésének s magas termelékenységű munkára és a nagy szocialista haza megvédésére való előkészítésének egyik legfontosabb eszköze. i Annak a gondoskodásnak a követ­keztében, amellyel a Bolsevik Párt, a I szovjet kormány és személyesen Sztá­lin elvtárs a szoviet emberek minden­oldalú testnevelése felé fordul, a Szov­jetúnio sportszervezetei igen nagy si­kereket értek el: a testnevelés és sport szerves része lett a szoviet polgárok életének, mindennapi tevékenységé­nek. Rövid idő alatt létrejött a testne­velésnek az egész világon leghaladóbb rendszere, a szoviet szocialista test­nevelési rendszer. A szoviet ifjak és leányok tízmilliói foglalkoznak rend­szeresen testneveléssel és sportolással a gyári, üzemi és hivatali öntevé­keny sportszervezetekben, iskolákban, technikumokban és főiskolákon, fal­vakban és kolhozokban. A szovjet ha­talom évei alatt a Szovjetúnióban sok­milliós sportmozgalom fejlődött és alakult ki, az ország társadalmi tö­megszervezetének egyike, mely arra hivatott, hogy testileg és lelkileg erős ifjúság nevelésének nagy ügyét szol­gálja. hogy az ifjúság harmonikusan fejlett, vidám legyen, bízzék saját ere­jében, ne féljen semmiféle nehéz­ségtől, kész legyen bármilyen akadály legyőzésére a szeretett szocialista ha­za nevében. A dolgozók körében a testnevelés és sport fejlesztésének az ügyére igen nagy figyelmet fordítanak a szovjet szakszervezetek. A szakszervezetek tagjai között a tömeges testnevelési és sportmunka széleskörű megszerve­zése és kifejlesztése a szoviet szak­szervezetek kulturális nevelőmunkájá­nak egyik legfontosabb területe. Erről szemléltetően tanúskodik a szakszer­vezetek alapszabálya, melyet a Szak­szervezetek X. kongresszusán fogad­tak el 1949-ben. Ez kötelezi a szak­szervezeteket, hogv állandóan vezes­sék a sportegyesületeket és a sport­munkát széles körben terjesszék ki a vállalatoknál és üzemeknél A Szovjetunióban a sportolók szer­vezett egyesülésének fő formája a szakszervezetek vonalán: a tömeg­sportegyesület. A szakszervezeti tö­megsportegyesületeket 1936-ban kezd­ték megalakítani. Akkor a Szakszerve­zetek össz-szövetségi Tanácsának 1936 május 21-i határozata alapján 64 sportegyesületet alakítottak. Olyan egyesületek vannak köztük, mint a Bolsevik, Lokomotív. Torpédo, Krilja Szovjetov, Burevesztnyik. Medik, Ze­nit, stb. A szakszervezeti sportegvesületek a sportolókat a termelés ágai szerint tö­möiítik, így pl. a fémiparban dolgozó sportolók a „MetaIlurg"-sportegyesü­letben tömörülnek, az autó- és trak­toriparban dolgozók a „Torpedo"­sportegyesületben, a vasutasok pedig a „LokomohV'sportegyesületben. A sportegyesületek szervezetileg a megfelelő szakszervezetek központi bizottságaihoz tartoznak és ezeknek a közvetlen vezetése alatt dolgoznak a testnevelés területén. A tömegsport­egyesületekre való áttérés elősegítet­tette a vállati és hivatali sportszerve­zetek szervezeti megerősítését, a sportolók eredményeinek növelését, szervezettségük és öntevékenységük emelkedését. Gyorsaság, felkészültség és szolgálatkészség Sm beromefenMítöhetiTWtaiv Ai étévei terv 3 esztendejében nem vállalatunk ezzel ajándéWa mij gépjárművezetőinket flLenjLuuft «UO»»t * o • M t f A sportegyesületek feladatait meg­határozó alapokmány az egyesület alapszabályzata, amelv a széleskörű szovjet demokrácia és a sportolók ön­tevékenységének elvein épül fel. Min­den sportegyesületnek van saját zász­lója, jelvénye, sportegyenruhája és tagsági igazolványa. Az alapszabályok szerint az egyesü­let vezető szerve a sportolók össz­szövetségi konferenciája. Ez állapítja meg az egyesület fő faladatait és mun­kájának irányát. Az össz-szövetségi konferenciákon választják meg a sportegyesületek központi tanácsait. Ezek vezetik az egyesületek tevékenységét a konfe­renciák közti időben. A területi és körzeti szakszervezeti bizottságokban működnek a sport­egyesületek területi és körzeti taná­csai. Ezek vezetik a sportkollektívák munkáját a vállalatok és intézmények szakszervezeti szervezeteiben. A sportegyesületek alapszabálya meghatározza az egyesület tagjainak jogait és kötelességeit: a tagoknak jo­guk van arra, hogy az általuk kivá­lasztott szakosztályokban bármelyik sportággal foglalkozhassanak és e kollektíve színeiben indulhassanak ver­senyeken, spartakiádákon és sport­ünnepségeken, hogv használhassák 'a felszerelést, létesítményeket és igény­be vegyenek edzőt és orvost. A sportegyesület tagjainak joguk van arra, hQgy küldötteket válassza­nak és maguk is megválaszthatok le­gyenek egyesületük konferenciájára és kongresszusaira, hogv javaslatot tehessenek a sportegyesület és sport­kollektíva munkájának a megjavításá­ra. Az egyesület tagjainak legelső kö­telessége az, hogv betartsák az alap­szabályokat és aktívan résztvegyenek a sportkollektívák munkájában. Az egyesület tagja köteles mindenolda­lúan fejleszteni testi felkészültségét, vigyázni a sportkollektíva vagyonára, mint szocialista tulajdonra, példásan vi­selkedni a sportmunkában, a minden­napi életben és a termelésben. A sportolóknak sportegyesületekbe való tömörülése, mint a Szovjetunió polgárainak sérthetetlen joga, a szo­cialista állam alapvető törvényében, a Sztálini Alkotmányban biztosítva van. Az Alkotmány 126. cikkelyében ez áll: .. a dolgozók érdekeinek megfelelő­en és a néptömegek szervezkedési ön­tevékenységének és politikai aktivitá­sának fejlesztése céljából a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége polgárai számára biztosítva van a jog, hogy társadalmi szervezetekbe tö­mörülhessenek ..." A társadalmi szer­vezetekben említés történik a sport­egyesületekről is. A Sztálini Alkotmány a társadalom történetének először szegezte le tör­vénybe a sportszervezetek szerepét és jelentőségét a szovjet társadalom­ban és meghatározta ezeknek nemes szerepét a mindenoldalú testnevelés, a sportolók szervezkedési öntevékeny­sége és politikai aktivitása, nevelése ügyének szolgálatában. A szakszervezeti sportegyesületek óriási szerepet játszanak a 6zovjet sportmozgalom fejlesztésében, töme­gességének emelésében és a sport­eredmények javításában. A szakszervezetek, a Párt és a Szakszervezetek X. kongresszusának testnevelésről szóló útmutatásait hajt­va végre, csak 1950-ben több mint tizenhétezer új sportkollektívát létesí­tettek vállalatoknál, intézményeknél, gép- és traktorállomásoknál s a szov­hozokban. A szakszervezeti sportegyesületek sportolóinak száma már 1950 elején több mint kétszeresen fölülmúlta a háborúelőtti színvonalat. A Szovjetúnió sok vállalatában a munkásoknak és a hivatalnokoknak majdnem egyharmada foglalkozik testneveléssel és sportolás­sal. A szovjet szakszervezeti sportegye­sületek sportmunkájának tömegessé­géről tanúskodnak a következő adatok: 1949-ben a GTO-ból munkások és alkalmazottak százezrei próbáztak le, 250.000 osztályba sorolt sportolót ké­szítettek elő, kőztük 250 mester spor­tolót. Több mint ötmillió szakszervezeti sportoló vett részt különböző verse­nyeken. A szakszervezetek válogatott csapatai több sportágban szerezték meg a Szovjetúnió bajnokságát. A szakszervezeti sportegyesületek spor­tolói sok ösz-szövetségi és világcsúcsot értek el. A szakszervezetek sportegye sületeinek minden lehetőségük meg arra, hogy a sportmunkát a legna­gyobb méretekben kifejlesszék. A szakszervezetek nagy összegeket for dítanak sportcélokra. A szakszerveze tek csak 1949-ben a tesnevelésre 265 millió rúbelt fordítottak. A sportkol­lektívák rendelkezésére 4000 stádion, sportterem, sporttér, vízi- ée síköz­pont áll. A szakszervezeti sportegyesületek számos tehetséges fiatal sportolót ne­veltek fel. A mult évben kiváRó ered­ményekkel tűntek ki olyan tehetséges sportolók, mint Socikász, Bogdanova, Raszilnyikov, Menyisova ée mások. Nagy sikert ért el a Daugava és a Sahtyor (bányászok) fiatal labdarúgó­csapatai. A szovjet szakszervezetek sport­egyesületek sikerei vitathatatlanok. Arról tanúskodnak, hogy a sportegye­sületek, mint a sportolók szervezett tö­mörítésének a formái életképesek és teljesen beváltak. A sportegyesületek elősegítik a sportmozgalom tömeges­ségének emelését és a szovjet spor­tolók sporteredményeinek növelését. Sikeresen oldják meg a dolgozók test­nevelésének, egészségük megerősítésé­nek és a munkára és a szocialista ha­zájuk védelmére való íelkészítésének feladataiL a 99 Beszélgetés dr. Mrázikkal, D i 6-bajnokság gólrekorderével Az Odeva Trečín multévi diada­lónak, a „D" bajnokság győzelmének egyik íőrészese dr. Mrázik Maxo kö­zépcsatár volt. Dr. Mrázik Maxo 30 gólt lőtt a bajnoki mérkőzéseken, aki ezzel a „D" bajnokság gólrekor­dere lett. Ha ehhez a 30 gólhoz hoz­záadjuk dr. Mráziknak azokat a gól­jait, amelyeket az Odeva Trenčín csa­patának barátságos mérkőzésein lőtt, kiderül, hogy „Maxo" barátunk a mult évben 60 gólt rúgott, ami test­vérek között is felér a szlovák góllö­vő rekorddal. Vájjon ki ő ... és merre van bazár­ja? — kérdezed kedves olvasó. Dr. Mrázik Maxo ma 26 éves s nemšovai sziármazsású. Ott kezdte el a játékot. Napestig rúgta a rongylabdát a nem­šovai vásártéren. Technikájának nö­vekedésévei egyenes arányban kop­tak cipői, így nem csodálkozunk, mi­szerint „tabu" lön hamarosan, e já­ték űzése Maxo barátunk szlámára. Maxo azonban atyai elnyomatáson keresztül is érvényesítette tudását. Maxo rövid idő alatt kinőtte a rongy­labdát s nagypályán, nagylabdával és börszöges cipővel látjuk viszont az anyaegyesületében — a NTS Nemšo­vtában. Egyet-kettőt fordul a kalendárium lapja s a fiatal Mrázik Maxo a pú­chovi közönség kedvence. 1949 de­cemberében pedig már az Odeva Trenčín csapatában találjuk. S itt tűnt fel igazián s itt bontakozott ki kivételes nagy tudása s vélt nem­csak csapatának, de a szlovák élme­zőnynek is legjoobb középcsatárává. Dr. Mrázik — magánéletében szor­galmas tisztviselője — jogásza'nem­zeti vállalatának. Nemcsak a góllö­vésben — de a hivatalában is —• el­ső. Csupa megelégedettség ez a Maxa. A józan sportember és a jóravaló dolgozó nyugalma sugárzik dr. Mrá­zik Maxo egész lényéből felénk. Szeretnénk hallani a góllövés mű­vészetéről és az eredményes csatár­játék titkáról? — teesizük fel a kér­— Itt Trenŕínben tanultam meg — ! hangzik a Válasz —, hogyan kell eredményesen játszani. A futballban egy a fontos: gólt núgni. Mert ma nem a szép játék a fontos, de az ered­mény! Nem szabad önzőnek lenni. Hogy „gólkirály" lettem, azt játékos­tiársahnnak, főleg ez összekötőimnek köszönhetem. Hosszú, nyurga fiú a Maxo. Magas­sága ISO cm. Megállapításunk sze­rint kifogástalan kétlábas játékos, nagy lövései vannak. A labdát kifo­gástalanul kezeli, jól helyezkedik és minden helyzetből lő, 1— Megvallom őszintén, a maii rend szerben nagyon nehéz a középcsatár helyzete — folytatja Maxo. — Egye dwl nem is küzdhet meg ellenfelei vei. Ahhoz, hogy x középcsatár elfo­gadható teljesítményt, jó játékot nyújtson, ahhoz okvetlenül kiváló se­gítőtársakra van szüksége. Ezek a. segítőtársak elsősorban az összekötők, de szükséges a középcsatár eredmé­nyes szerepléséhez az is, hogy a szél­sői megfelelően támogassák- A fut­ballban a mai középcsatár első fel­adata a góllövés. S azt hiszen a gól­lövés a legnagyobb erényem, Ha a labda hozzám kerül, máris azt nézein, hogy merre törhetek a kapura s ha alkalom van, akkor nincs mese: rá­szúrom a labdát A kulancsaimat állandó mozgással, helycserékkel igyekszem lenázni. Dr. Mrázik úr a földön, de a leve­gőben a fejeléssel már bizonytalan. Mikor erről kérdezzük, ő nyíltan fe­lel: — Tisztában vagyok ezen hibám­mal s tudom, hogy a fejjel való já­ték, a fejelés nem megy jól nekem. De azt hiszem még más téren is so­kat kell javulnom, ha a hozzámfűzött reményeket teljesen be is akarom Váltani. Mi a véleménye csapatáról? — Az egység, a bajtársiasság a fő­erénye. S ez vitte diadalra is. Igy a bajnokság megnyerése — mondja sze­rényen — nemcsak az én egyedüli érdemem, hanem valamennyi játé­kostársamé, vezetőinké és edzőnké, valamint a szurkolóinké, akik mind segítettek és közrejátszottak a siker érdekében. — A csapat jó s mai összetételében is még többre képes. Biztos vagyok benne, hogy a mai Odeva Trenčín még magasabb osztályban is méltóan képviselné a vállalat színeit­MH HH HMMHHHHMHUMMMMMMHMHM Igyunk Szántői, Szalvátor, Tátra­és Lienka természetes asztali ásvány­vizet. Gyomor- és bélmegbetegedése­bet gyógyít a Cigelka és Baldovszká ásványvíz. A gyomor-, bél-, vese. 69 epebajokra kitűnő orvosság a Fátra gyógyásványvíz. Bélmegbetegedése­ket és a hőlyagvezetékek megbete­gedését a bmsznói és baldovi ásvány­víz gyógyítja. ÜJ SZO, a Csehszlovákia] magyar dolgozóit napilapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bratislava, Jesenského 8. sz. Telefon: szerkesztőség 262-77 és S47-16, kiadóhivatal 262-7T. Fő­és felelősszerkesztő: Lőrincz Gyula. Feladó és irányító postahivatal: Bra­tislava H. Nyomja és kiadja a Prav­da Nemzeti Vállalat Bratislava. Kéz­iratokat nem adunk vissza. Előfize­tés 1 évre 540.—, % évre 270.—, Yí évre 135 1 hónapra 45.— Kčs. A hetilap (csütörtöki szám) előfize­tése 1 évre 150 % évre 75.—, ?4 évre 40.— Kčs. A KÉPES­KÖNYV előfizetése egy évre NÉP­NAPTAR-ral együtt 100 Kčs. fl Szokoi-nmnka feladatai a IX. Szokof-kongresszus előtt * Útmutatás az 1951 május 26-27-én tartandó Szokol Napra mm Elv, hogy a labdát vezetni kell, úgyhogy ne legyen messzebb a játékos a labdától, mint másfél mé­ternyire. Befejezni! Futólépésben! A gya­korlást elkezdeni, most! Az első csapat tagjai hármasban rövid, pontos passzolással labdave­zetést gyakorolnak. Az utánpótlás eddig azt gyakorolja, hogy hogyan kell kézzel a labdát bedobni, ho­gyan kell elfogni, vagy megállítani. .VÉGHEZVITEL* Az utánpótlás két sorba osdVk menet közben, melyek egymástól körülbelül 15 méter távolságban vannak. Az egyes játékosok közti távolság legalább két méter. Gya­korolják a kétkézzel, fej felett való bedobást, (mint az autnál). A szembenálló játékosok a labdát (stoppolás), vagy lábfejjel vagy testükkel megállítják. Azután visszadobják. Az első csapat tagjai a hátsó sarokban hármas sort al­kotnak, a játékosok közt három­négy méter közökkel. A hármas­ban való labdavezetést gyakorolják. A középső a labdát a szélsőnek ad­ja, az lefogja és rögtön a közép­sőhöz játssza, ez a másik szélső­höz, stb. Aránylag gyorsan ját­szunk, ügyelünk a pontos passzo­lásra, ezt jobb- és ballábbal vé­gezzük. Körülbelül 25 méter után (amit jelzünk) az egyik játékos a labdát hátra játssza, mert közben a már a második hármas a második labdával előre ment. A hármasok megint egymás mögött állnak fel és ugyanilyen módon visszafelé a játékot. folytatják BEFEJEZÉS. E szám utolsó ábráján at után­pótlás játékosai azt gyakorolják, hogy hogyan kell a labdát egyene­sen a levegőből, röptéből (voley) társukhoz játszani. Az első csapat 'tagjai pedig azt gyakorolják, hogy a kapura lövésnél hogyan kell ezt a módszert felhasznál™. V Az utánpótlás futólépésben há­rom sort alakít, körülbelül két és félméter közökkel. A szélső arccal befelé. A szélső a labdát a középső felet ívben a második szélsőhöü dobja, aki a labdát egyenesen a levegőből a további hármasnak szembenálló szélsőihez juttatja Amikor a labda eljut az utolsóhoz, mind a három sor helyet cserél és ugyanaz folyik tovább. (A szélső, aki dobott, most középen van, a középső rúg, a másik szélső át­futott és bedobja a labdát). Az első csapat csoportban vonul fel. A csoport előtt körülbelül három méternyire áll egy játékos és kö riilbelül 10 méternyire ez előtt egy másik. Az előretolt játékos a lab­dát gyenge ívben körülbelül 2 mé terre * dobja magától, egy játékos a csoportból utána szalad és röpté­ben az előretolt játékoshoz lövi, aki az eldobohoz juttatja vissza. A lövéseknek nem szabad túlságosan erősnek lenni, inkább a pontosság­ra törekedjünk. Befejezésül tömeges stafétafu­tásokat látunk, mint csapatver­senyt. Itt a labdavezetés és gyors, valamint pontos passzolás látható. VÉGHEZVITEL: A befejezéshez vaíó felvonulás jelzésére az utánpótlás és az első csapat két-két csoportot alakítanak, melyek mindegyike hat játékosból áll. A csoport vezetőjénél van a labda. A csoportok közti távolság körülbelül 15 méter. A csoportok előtt két kaput állítunk fel, melye­ket zászlók, vagy karók jelképez­nek, a kapuk kb. 1 és fél méter szélesek. Az első kapu kb. 8 mé­ternyire van a csoport előtt, két méterre balfelé, a másik pedig kb. 8 méternyire az első kapu mögött, két méterre jobb felé. Egy játékos a labdát az első kapun át, majd szlalom-szerűen a második kapuba viszi, onnan tovább a középen álló métához és onnan a második játé­koshoz játsza, aki ugyanezt csinál­ja. Az első játékos az első kaput megkerülve tér vissza és a csoport végére áll be.. Győztes až a cso­port, mely elsőnek áll ki vigyáz­állásban, miután a labdavezetést valamennyi játékosa elvégezte. Befejezni! —• vezényszóra a ját­szótéren mindenki befejezi munká­ját és „futólépésben!" vezényszóra az utánpótlás és az első csapat tagjai csoportosan a pálya köze­pére futnak, ahol kettős sorban állanak fel. A vezényszavak helyett sípjelzést is lehet adni, ami alkal­masabb is. Persze a jelzést úgy kell végezni, hogy azt mindenki ismerje. Válogatott szerzemények tömeges fellépésekre A tavalyi kerületi és járási ifjú­sági napok tapasztalatai alapján sok hibára jöttünk rá, amit akkor követtünk el, amikor arra szólítot­tunk fel minden kerületet, illetve járást, hogy a kerületi, illetve járá­si ifjúsági testnevelési napjainak műsorát önállóan saját maga álla­pítsa meg. A testnevelési napokra adtunk ugyan keretmüsort, de na­gyon rövidet és azt is későn. Nem mérlegeltük kellően, vájjon képe­sek-e mindenütt rövid idő alatt maguk értékes műsort összeállíta­ni. Olyan időkben élünk, amikor alapjától kezdve az egész gazda­sági élet és minden ami ezzel ösz­szefügg, átalakul — politikai né­zetek, kultúrértékek, alapjában ala­kulnak át, valamint testnevelésünk és sportunk szervezete és belső szerkezete is új alapokon épül. A régi még nem halt meg, az új pe­uig még csak születik. Ez az oka annak, amit oly sokszor látunk, hogy a sportrendezések még sok esetben a régi szellemben folynak. Megállapítottuk, hogy a szervezők maguk sem voltak megelégedve munkájuk eredményével, azonban nem tudták, hogy miben rejlik a hiba. De a saját elégedetlenség maga is haladást jelent. Sem az idén, sem a jövőre nem leszünk megelégedve. Az elért eredmények­kel sohasem lehetünk megelégedve. (Folytatjuk.) ii*j»»«ii«i!i»M a> iluimiii»

Next

/
Thumbnails
Contents