Uj Szó, 1951. február (4. évfolyam, 27-50.szám)

1951-02-06 / 31. szám, kedd

260 UJSZG 1951 február 8 O illa a Mellékutcák CM cSza /tikôíi-Se^edfiit A főiskcvások előadása a Pedagógiai gimnáziumban A magyar főiskolások kultúregyüttese mult héten a Pedagóg.aí gimnázium zsúfolásig megteli kultúrtermében óriási érdeklődés mellett adta elő a Tur testvérek „Vi'la a mellékutcában" cimü szovjet színmüvét. A színmii cselekménye egy moszkvai külföldi követség működését tárja fel és drámai, meggyőző erővel mutatja meg, hogy az imperialisták képviselői milyen eszközökkel dolgoznak a háborús konfliktus kirobbantásán. A követség valamennyi tagja válogatott, megbízható embere az imperializmusnak, akik évtizedek óta sikeresen végezték el megbízóik feladatát. Stockholmban épúgy, mint Sztambulban. Elszánt gengszterek ezek, a profit, a haszon kedvéért nem riadnak viszsza a gyujtogatástól, a gyilkolástól sem, hogy megbízásukat teljesítsék. Ezek a nagystílű háborús uszítók nem elégednek meg többé gengszter elődeik kicsinyes munkamódszereivel, akik holmi gyermekrablással pénzt zsarolnak, hanem nemzeteket, országokat akarnak gúzsbakötni, sőt az egész világot akarják kíméletlenül térdrekényszeríteni. Hatalmi hó-, bortjuk nem ismer határt, gyilkos, szenvedélyükben szinte vakok és nem veszik észre, hogy a világ valamennyi dolgozó népe, beleértve saját népüket is, békét, szabadságot akar. A Tur testvérek színmüvének drámai magva éppen itt bontakozik ki. A követségre új munkatárs érkezik, egy fiatal asszony, aki férjét elvesztette az elmúlt háborúban és aki félrevezetve az imperialisták háborús uszító propagandájától, kiváló orosz nyelvtudásával azért jött Moszkvába, hogy a kommunizmus ellen harcoljon, mert hiszen minden könyvben, minden újságban azt olvasta. hogy a kommunizmus, a Szovjetúnió az, amely a világot háborúval fenyegeti. Ám legnagyobb meglepetésére azt tapasztalja, hogy Moszkvában az emberek a béke gondolatát ápolják és az óriási építkezések mind azt bizonyítják, hogy a szovjet nép minden erőfeszítésével a szocializmust építi. Ugyanakkor a fiatal özvegy azt is észreveszi, hogy Moszkvában valóban csakis a követség tagjai azok, akik a háború gondolatát dédelgetik éš ténykedésükkel, kémkedéssel, rágalmakkal, szemenszedett hazugságokkal a háború kitörésén mesterkednek és izgalommal lesik azt a pillanatot, hogy lángba borítsák a világot, hogy a dolgozó népek munkája por és hamuvá váljon és imperialista gazdáiknak földig lerombolt, hullaszagú piacot szállíthassanak. A külföldi követség háboríts uszítői a fiatal özvegyből is kiváló diplomatát akarnak .nevelni és be akarják vonni a rágalmazás hadjáratába. De a fiatal asszony, aki egyetlen gyermeke jövőjére gondol, a béke Kiienc óro felé iárt az idő; lassanként elcsendesedett a körzeti párthelyiség. Az előadóteremben, a piros posztóval borított széles asztalnál Molnár, a faliújság felelőse harmadmagával friss . közieménveket ragasztott a jókora, díszes kartonlapra. Bizony itt volt az ideje. Már három-, sőt négyhetes cikkek éktelenkedtek a faliújságon: múzeumba illő régiségek! Szentesi bácsi kisideig a faliújságosok körül őgyelgett, aztán duzzogva odébbállt Még nem volt sehogy sem hazamehetnék je. Pedig már öt órakor a párthelyiség előszobájában ült a lócán, kissé borzas kucsmával a fején (télen-nyáron kucsmát viselt) és rézkupakos kurta pipájával a szája sarkában. Már közeledett a hetvenhez, de a legbuzgóbb pártmunkásnak tartották a körzetben. Különben favágó volt. a ti'ízifatelepen dolgozott. Ha a párthelv

:ségben elromlott az egyik ajtózár. eldugult a vízcsap, vagy hirtelen rövidzárlat támadt, csák neki kelle

(t szólni. Értett ,ő valamit minden mesterséghez: ez volt a .Pártmunkaja. azaz. hogv soha semilven apró-cseprő dolog, bosszúság meg ne akassza az elvtársak munkáját. Ügy vigyázott a párlhelviségre. mintha saiát otthona let* volna. Valójában íffv is volt: Szentes

1 bácsinak esztendők óta a Párt vôl* az igaz' otthona Ezen a napon valahogv nem akadt mjmkája; még csak egv vill"nvkörte se égett ki. amit pótolnia kellett volna. Máris úgy érezte, hogv mihaszna öreg-ember. fes'k iárt-kelf az előszobában. eregette a füstöt, vizsgálgatta a falakat, drótkeretíí szemüvege mögül. de messze elkerülte az ajtókilincset. — Hát te miért strázsálod a négy falat. Szentes' elvtárs? — kérdajte tőle S

:mon, a körzeti titkár, aki már fiem tudta elképzelni, ki ^zPszmötölhet az előszobában: kinézett hát az irodájából. Nagv darab, rózsásarcú ember volt: cipőgvári munkás. Néhány híveinek százmilliós táborához csatlakozik és egy sajtókonferencián a vil '.g valamennyi nemzeteinek újságírói előtt leleplezi honfitársait és nyíltan rámutat arra, hogy míg itt, a Szovjetunióban a szovjet dolgozók milliói bátran a szocializmust építik, . addig az imperializmus arra törekszik, hogy borzalmas pusztuI

lásba taszítsa a világ békés, szabadságszerető népeit. Nyíltan lerántja a leplet a követség tagjairól is, a háborús uszítókról, akik alumíniumot szállítottak a németeknek a háború ideje alatt. Ebből az alumíniumból készült repülőgépekkel • bombázták a német fasiszták az angol, francia és amerikai nép harcosait és az ő férje is bizonyára egy olyan bombázónak áldozata lett, amelynek anyagát az amerikai imperialisták szállították. Soha még egy színműnek tartalma »nem volt olyan aktuális, mint ezé a szovjet darabé, amikor látjuk, hogy napjainkban az amerikai imperialisták szavazógépezetiikkel, fenyegetéssel és zsarolással keresztülvitték, hogy a népi demokratikus Kínát az ENSz agresszornak nyíl- , vánítaa. Ám éppen ezért, mert a ] színmű mindannyiunk számára döntően fontos mondanivalót tartalmaz, helyesnek tartjuk, ha felhívjuk a főiskolások figyelmét arra, ha máskor ilyen fontos kultúrmunkára vállalkoznak, akkor készüljenek fel alaposabb tudással az ilyen előadásra. A legértékesebb mondanivaló is hatását veszti, ha dadogva mondjuk el. Ez a színmű megérdemelte volna^ hogy több gondot fordítsanak a szerepek betanulására, a jellemek kidomborítására. A hiba annál súlyosabb, mert a főiskolások kultúregyüttese elsőrangú, igen tehetséges szereplökkel rendelkezik. Ugy értesültünk, hogy a főiskolások rövid három hét alatt tanulták be a színmüvet pár próbával, ezért volt az, hogy az előadás alatt, de különösen az első képeknél kirívó rések támadtak és vontatottá tették a darab cselekményét. Előfordult például az, hogy amikor a szereplőknek az ablak előtt kellett állniok, egyszerűen a súgólyuk közelében foglaltak helyet. Persze, az ilyesmi zavarólag hat a közönségre épúgy, mint a szereplőkre. Szerencsére a színmű bővelkedik izgalmas jelenetekben és az első felvonás után a mondanivaló ledületes irama magával ragadta a szerplöket is és átjutva a kezdet nehézségein, egyes szereplők kitűnő játékában érvényre jutott az alakító művészet ábrázoló ereje. így kiváló volt a pincér szerepében Kocka Iván már az első perctől kezdve és ez érthető, mert csak párszavas szerepe volt és módjában állt tanulmányozni a pincér figuráját. Jó volt továbbá Druga a követségi titkár szerepében. Mintha már évek óta színpadon mozgott volna, egy tehetséges, ^íivatásos színész biztonságával domborította ki ennek a korrupt és romlott diplomatának alakját. Egyetlen moziiuláta nem volt fölösleges és flegmatikus hanghordozása hitelessé tette mindazt az erkölcstelenséget, amely az ilyen rothadt imperialista cinkos magatartásából árad. A tanácsos nehéz szerepét Bakos Károly alakította és nem fér kétség hozzá, ha nagy szerepét jóP megtanulta volna, kitűnő fellépése és kitűnő beszélőképessége révén sokkal jobban érvényesült volna. Ugyanez érvényes Láng Magdára, a fiatal özvegy alakítójára. Ha alaposabban készült volna a szerepére, hatásos megjelenésévei sokkal meggyőzőbben tudta volna megjátszani az özvegyet, aki síkra száll az igazságért, a tartós béke védelméért. Már pedig ez annál fontosabb lett volna, mert a szerzők erre az alakra építették fel darabjukat. Ezzel a szereppel akarták bebizonyítani,. hogy a kapitalista országokban is a dolgozó nép szive mélyén a békét óhajtja. Láng Magdában komoly. igyekezet élt, sajnos, mégsem tudta megeleveníteni az elszánt, fiatal özvegy harcos magatartását. Partnere, Somogyi László a tudósító szerepét tévesen .fogta fel. Egy romlott stricit játszott. Nos, igaz, a tudósító valóban romlott is volt, strici is volt, viszont köztudomású az is, hogy ilyen külföldi követségen ezek a stricik nagyvonalúak. Hát ez a nagyvonalúság, a gonoszságnak a nagyvonalúsága hiányzott játékstílusából. A színmű többi szereplői közül ki kell emelnünk két szereplő kiegyensúlyozott játékát, Peti Sándort és Somogyi Jolánt Kasztanov őrnagy, illetve Kuzius Erna megszemélyesítőit. Mig Peti Kasztanov, a szovjet ember bátor, félelmet nem ismerő higgadtságát, nyugodtságát és fegyelmezettségét játékával meggyőző módon érzékeltette, addig Somogyi mindenre elszánt, hatalomratörő fasisata kalandornöt alakításával jól tudta életre kelteni, aki a háborúban. a tömeggyilkolásban látta hazája hatalmát és jövőjét biztosítva. Az előadásnak a felsorolt elégtelenségek ellenére határozott sikere volt. Mi mégis fontosnak tartottuk a hibákra rámutatni, mert olyan tehetséges együttesből, mint a főiskolások színieárdája, jobbat, többet és szebbet várunk. Reméljük, hogy figyelmeztetésünket megértették és legközelebb alaposabb felkészültséggel mutatkoznak be a bratislavai magyar dolgozóknak. Hálás közönség ez s feltétlenül megérdemli, hogy a szocialista kultúrát minél művészibb formában, minél hatásosabb módon terjesszük. Ez nehéz feladat, de annál érdemesebb megbirkózni vele. Sz. B. KORA Százhuszonöt esztendővel ezelőtt született egy orosz nemesi földesúr gyermekeként a világirodalom egyik legnagyobb szatirikus írója, Mihail Jevgrálofovics Szaltikov. Annak a századnak volt a fia, amely a példátlanul tiszta emberi lelkiisiv?ret sugallatára orosz ípldön kialakította a világirodalom egyik legnagyobb korszakát, a Puskinok, Goncsárovok, 'I'urgenyevek, a Bjelinszkijek, a Csernisevszkijek, a Dobroljubovok korát. 1875-ben kezdett működni az orosz forradalmi proletariátus első nagy összefogása, a Délorosz MunJcásszövetség; a század első hetvenöt esztendejében az írók tartották ébren a szabadság gondolatát, a zsarnokság eltiprásának, a szabadulásnak a gondolatát. Majd mind száműzést, börtönt, akasztófát szenvedett; volt, aki nyilvánosan megkorbácsoltatást (Csernisevszkij). A zászlót, amelyre a szabadság volt ráírva, a 19. század hetvenöt esztendeje után az írók a munkásosztálynak adták át, amely a cári társadalom irodalmi leleplezése, a zsarnokság művészi erejű megrajzolása, az önkényuralom földesurainak, bürokratáinak, fílisztereinek, csinovnyikjainak, kispolgárainak és tántorgóinak ábrázolása, az egész társadalmi fekély feltárása és világgá kiáltása után megkezdték e társadalom lerombolását. A forradalom előkészítésében nem kis része volt Sztaltikov-Scsedrinnek is. ÉLETE Első tanítója jobbágy volt. Első em,-ke az elnyomás. Egyik első gondolata, amelyet mint gyermek irodalmi köntösbe öltöztetett, ez volt: „Miért ülnek egyesek kocsiban, mig mások gyalog baktatnak?" Puskint Arina nevezetű jobbágy-dajkája ébresztette az elnyomott nép elrettentő Sorsára, Turgenyev vadászat közben döbbent rá apja birtokán sínylődő parasztok elnyomatására, Szaltikov első tanítója ugyancsak az orosz muzsik volt; a szótlanul dolgozó, görnyedő, urainak adózó, embertelenül kizsákmányolt „fekete pontocskák", amit főművében, a Galavljov-családban nevezte őket. Ezzel az elménnyel eszméletében kezdett írni. írói fellépését rövid idő múlva száműzetés követte; száműzetése helyén megismerte az orosz vidéki város egész erőszak-szervezetének gépezetét, a cári önkényt végrehajtó üres hivatalnokokat a tolvaj csinovnyíkokat, a tántorgó, szikkadt nyárspolgárokat, az elrettentő bürokratákat, a szemforgató városi polgárokat. 1856-ban, I. Miklós cár halála után megengedték, hogy visszaérjen Szentpétervárra. A kormány le akarta szeF. RACZ KALMAN: űzeti testi báeii oi&ígá&k szál haja a fejebúbján mindig az ég felé állt és mindig hamiskásan, bátorítóan mosolvgott az emberekre. — Segítenék valamiben. Simon elvtárs — mondta Szentesi bácsi kissé megszeppenten, tisztelettudóan. A pár, titkár végigsimította rakoncátlan hajszá.ait. Elgondolkodott. Varion mive. is csillapíthatná az <r:g ügybuzgalmát. Végre megszólalt: — Hát gyéré be. Szentesi elvtvs. Itt van egv csomó papírszelet mondta k svártatva. már odabent a szobában. — Diktáld nekem ezeket a címváltozásokat. Van 'elég a má-jusi költözködés óta, hogv annvi romház újjáépült. Szente«i bácsi . azonban csak dermedten ült — nem nvútt a napírszeletekhez. Aztán reszkető kézzé! még a pipáját is kivette a szá iából (ami ritkán fordult elő) és feje alig észrevehetően megcsuklott. A párttitkár kíváncsi arcot vágott — Miért nem diktálod az új címeket? — kérdezte. Az öreg egyre hallgatott. — No, mi a bai? — firtatta a másik most már értetlenül. — Simon elvtárs... az a baj... — akadozott Szentesi bácsi 'Tomorú hangon —, hogy én ezt a nártrmmkát nem tudom elvégezni... mert én netn tudok ... se írni.. ^ se olvasni... A párttitkár az első pillanatban nem akart hitelt adni az öreg vallomásának. — De hiszen mindenhova magad írod a nevedet... Szentesi bácsi felemelte bütykös mutatóújját. — Csak éppen a nevemet tudom aláírni — jelentette ki ezúttal már tárgyilagos helyesbítéssel. Meg aztán, ha úgy vesszük, ismerek néhánv kisbetűt és nagybetűt is. De bizonv még azt az egy elemit sem jártam ki egészen, mert annakidején a tél vége felé leszakadt a csizma a lábamról. Aztán hatan voltunk testvérek: apám szegény béres volt tanván. LajosraizSe környékén. Tudod te ezt. Simon elvtárs .. — Tudom, mindent tudok — mondta halkan a párttitkár, aztán hozzáfűzte: — De ezt a dolgot sem lett volna szabad eltitkclnod előttünk. Már régen, segítettünk volna a baiodon. No de nem számit: jobb későn, mint soha ... így történt aztán, hogv Szentesi bácsi másnaponként este kilenc óra után Simonnal, a párttitkárral maradt „bizalmas pártmunkára" a kis irodában Az ügy nagy tapintatot és áldozatkészséget kívánt: a párttitkár később, az érdekelt hozzájárulásával másokat is bevont a ..bizalmas pártmunká"-ba. Kivált a körzeti pedagógusok vállalkoztak . arra.' hogv Szentesi bácsival rendszeresen foglalkozzanak. Hajdan a királvok csemetéinek sem volt annvi jeles házitanítója, mint az öreg favágónak. Még gimnáziumi igazgató, sőt egyetemi magántanár is volt közöttük. Valamennvi vetélkedett tan'tványa jó ..előmeneteléért". Rá is szolgált a vetélkedésre, meri egyetlen alkíilmat sem mulasztottéi, hogy.egyre közelebbről megsmerkedhessék az alapfokú nyelvismeret szép. de szigorú síabályairal. Amellett állandó pártmunkáját sem hanyagolta el. Sőt, soha nem volt minden annvira a helyén a párthelységben, mint ezekben a gyorsan pergő nyári hónapokbaa. Mert telt-múlt tm idő — már közeledett az ősz —. M első oktatási évad. A pártszervezet vezetősége taggyűlést hívott össze: Simon, a párttitkár ismertette az úi feladatokat. A hozzászólások >után újra felállt és végezetül így szólt: — Javaslom, hogv az oktatási évad alkalmával küldjünk köszönő táviratot Pártunk Központi Vezetőségének. A pártszervezet elnöke pedig így folytatta: — Aki Simon elvtárs javaslata mellett van. emelje fel a kariát Köszönöm. Tehát a tagság egyhangúan megszavazta a javaslatot. Most pedig felkérem Szentesi elvtársat, hogy olvassa fel a távirat szövegét. A teremben elült a zsibongás: minden tekintet az öreg favágót figyelte, amint az első sorból átvette a távirat szövegét az elnöktől. Ugye már korántsem volt titok: a nvár vége felé ő maga beszélt róla a körzetben. Most mindenki feszülten leste vaijon hogyan vizsgázik 3 „bizalmas pártmunkásból? Szentesi bácsit is váratlanul érhette a felszólítás, mert eleinte zavaran pislogott, hol jobbra, hol balra, igazgata a szemüvegét, aztán mégis megemberelte magát és kissé tvoltan, de magabiztos, bensőséges l\ngon ezt olvasta a papírlapról: — Köszönjük, hogv a Párt alkalma*, ad nekünk a tanulásra. Erre valamenynyiünknek igen nagv szüksége van. Megfogadjuk, hogv szorgalmasan és kitartóan élni fogunk a lehetőséggel. Azt is megfogadjuk... Erre már nem lehetett ölhetett kézzel ülni: felzúgott a tapsvihar, amely ezúttal nemcsak a Párt legelső embereinek szólt, hanem Szentesi bácsinak is. aki hűségéből; és későn n vert tudományából egyformán sikerrel vizsgázott Csak megilletődötten állt az ünneplés közepett és kereste, kutatta a szivébe zárt arcokat, amelvek hónapokon át oly türelmesen és szeretetteljesen hajoltak feléje a titkári szobában. De nagy zavarának és rövidlátó szemének csak egyetlen támpontja volt: Simon, a párttitkár, aki félfeijel kimagaslott az elnöki asztalnál. Most is mosolygott, ahogvan szokott. Hamiskásan, bátorítóan, relni ellenzéki magatartását és magas közhivatalt ajánlott fel neki. Szaltikov elfogadta a magas állást; azt hitte, hogy munkakörében segíteni fog tudni azokon, akikkel élete összeforrt, az elnyomott orosz népen. Csalódott s mikor rádöbbent kísérlete kilátástaianságára, otthagyta magas hivatalát s az irodalomban folytatta tovább hárcát. 1889-ben, a bátor, szabadságszerető hazafiak szeretetétől övezve, az elnyomott orosz parasztság egyik hív harcosaként, a cári önkény egyik legnagyobb leleplezőjeként halt meg, hatvanháromesztendös korában. MÜVE Irodalmi^ munkásságában példátlanul sokoldalú vrit. Irt regényt, újságcikket, elbeszélést, vezércikket, mesét, színdarabot, karcolatokat. De egyetlen olyan írása sincs, amelyet a zsarnokság megvetésének, az elnyomott nép végtelen szeretetének gondolata ne hatna át. „Ahogy végigtekintek multamon, írta egyik levelében, szívemre tett kézzel mondhatom, hogy lelkiismeretemet egyetlen restelni való dolog .' m terheli." A cenzorral szakadatlan küzdelmet folytatott. Hol nyíltan irt és bátran kimondta megsemmisítő véleményét a cári rendszerről; hol rejtett formában 'közölte mondanivalóit, áilatmesékbe szőve, ha a szükség így kívánta. Főműve, a Galavljov-család, a világirodalom egyik legkeserűbb, legmegrázóbb regénye. Egy orosz nemesi birtokos-család életét rajzolta meg benne, egy széthulló családét; egy osztály bukásának alig állítottak a világirodalomban ilyen megdöbbentő emléket. Regénye hősei jelképpé váltak, a Galavljov-család feje, Juduska például azóta a szemforgató árulás, a kegyes szavak mögé bújt gonosztevő, a hazugsággal védekező zsarnok, a képmutatás világirodalmi jelképévé lett. Lenin, mikor egy alkalommal az áruló Koutskyt bélyegezte meg, Juduska nevét használta Kautszky jellemzéseként. Marx Károiy többek közt azért tanult meg oroszul, hogy eredetiben olvashassa Szaltikovot, Lenin és Sztálin többszázszor idéztek beszédeikben Szaltikov műveiből, s Krupszkája asszony Lenin életének utolsó heteiben gyakran olvasott fel a nagy író egy-egy munkájából. A szovjet emberek Szaltikov.ban egyik legnagyobb klasszikusukat tisztelik, a forradalom előkészítésének egyik legbátrabb íróját. Sz. A. Makasin szovjet esztéta két esztendővel ezelőtt Sztálin-díjat kapott Szaltikov-Scsedrinről írt tanulmányáért. „Egy város történeté"-ben a cári rendszer kegyetlen etoyoraatiását leplezte le; „a mű a korlátolt és erkőlcstelen cári bürokrácia örökbecsű szatírája". „Meséi"-ben a cári élet fonáksáait pellengérezte ki. Állatmeséiben az orosz élét egy-egy „nagyságát" rajzolta meg s állatképekben, a cári elnyomás egy-egy magasra ngú hivatalnokának arcát festette meg. IROI EREJE Legnagyobb írói ereje megragadó "emberábrázolása s írásművészete. A legnagyobb művészek sajátjaként csodíá latos egyszerűséggel rajzolta meg az emberi jellemet s gazdag nyelve meg tudta szólaltatni az emberi érzések legszélesebb változatait; a meleg emberi szeretet, a másokért való munkát, a tiszta jóságot, a képmutatóst, a gyávaságot, a hazugságot, a zsarnokságot, az álnokságot, a félelmet, a töprengést, a kapzsiságot s a halálfélelmet. írói magatartásában —• ez volt egyik legngyobb ereje — tovább lepett Puskinnál, Turgenyevnél, Goncsárovnál. Goncs&rov megrajzolta Obkmov, a dologtalan földesúr legnagyobb alakját, de ki rí >dná, hogy sorai közt olykor bánaifs melegség bujkáC, amely alakja felé árad. Turgenyev együttérzett a bukásához közeledő földesúri osztiálival, akár a mi Mikszánhunk, aki kegyetlen éleslátással leplezte le a dzsentrit, de hangjába belevegyült a szomorúság is e bukás megrajzolásakor. Szaltikov nem érzett együtt a földesurakkal, akiket á'bróz»it. Szaltikov nem hitt abban, hogy a földesúri rendszert meg lehet „javítani", a efárt engedményekre lehet birnd, a népet a polgári aTkotm-ány „áldásaive." fel lehet emelni. Szaltikov nem reförmer volt. Szaltikov forradalmár író volt. Tehát kemény. ítélete nyers és világos: a földesúri rendszer rossz, tehát meg kell buknia, ö már neru érzett együtt Judusfcával, egyik regényének főalakjával. A szatina példátlanul gazdag eszközeivel megrajzolta e társadalmat, leleplezte hitvány sá gát és megsemmisítő ítéletet mondott felette. Ezért nem olvashattuk mi — Turgenyevtől, Tolszojtól. Puskintól eltérően — a régi kapitalista rendszer alatt Szaltifeowt (r.)