Uj Szó, 1951. február (4. évfolyam, 27-50.szám)

1951-02-03 / 29. szám, szombat

1951, február 3 UJSZÖ A% asszonyok mozgósításának főfeltétele a gyermekotthonok kiépítése Az elmúlt napokban tartották meg gyűlésüket a kerületi pártszervezet, a Nőszövetség, az Egészségügyi Meg­bízotti, a Népjóléti Megbízotti hiva­tal képviselői, a csecsemőgondozók, a napközi otthonok dolgozói a mai mun­kafolyamat legfontosabb kisegítőjének, tán áll a bölcsődék, a napközi ottho­nok kérdésének megtárgyálása je­gyében. Ma már mindenki előtt tisz­tán áll a bölcscődék, a napközi ottho­nok, a gyermekotthonok eléggé nem hangsúlyozható fontossága és jelentő­sége. Minden jóakaratú asszonynak, aki egészséges, be kell kapcsolódnia az építő munka folyamatába. Ez első­rendű kötelesssége családjával, hazá­. jávai és önmagával szemben. Min­den erőt, amely mozgósítható be kell állítani az építő munka folyamatába. Minden nehézséget, amely utunkban áll, el kell hárítani „Az akadályok azért vannak, hogy leküzdjük őket." Erős akarat előtt nincs tehetetlenség, különösen olyan cél követésében, amely ma előttünk áll: a szocialista építésben, a békeharcban. Ma minden asszonynak meg kell értenie, hogy nem babra megy a já­ték. A nyugati háborús uszítók tehe­tetlen dühükben a koreai csúfos ku­darcra további kardcsörtetéssel felel­nek. Nekünk, a béketábor asszonyai­nak, példát kell adnunk a nyugati asz­szonyoknak és méltóknak kell lennünk a szovjet asszonyokhoz. Meg kell mu­tatnunk, hogy mi már magasabb fej­lettségi fokon állunk, öntudatosak va­gyunk és kiléptünk női elszigeteltsé­günkből, amelyben tragédia volt a dátumra pontosan el nem készült kosztüm, ahol a férj idegeit tönkre­tették az asszonyok, mert két keze munkájával nem tudta nyújtani azt, amit a szomszédnő kapitalista férje nyújtani tudott Mi már öntudatosan nézzük az előttünk álló célkitűzéseket, napról napra növekedik azoknak az asszonyoknak a száma, akik dolgozni, segíteni akainak. De először a gyer­mekeinket kell elhelyezni. Azzal is mindnyájan tisztában vagyunk, hogy egy anya csak úgy tud nyugodtan dolgozni, ha a gyermekeket jó he­lyen tudja, ha a gyermekére nincs gondja, ha összpontosítani tudja min­den energiáját és figyelmét a mun­kájára. Ez pedig csak úgy lehet, ha gyermekjóléti intézményeink felada­tuk magaslatán vannak. A fentemlí­tett gyűlés célja az volt, hogy meg­vitassa ezeket a kérdéseket és erélyes kézzel lásson hozzá az esetleges hibák eltávolításához, illetve minden segít­séget vegyen igénybe arra, hogy a bajok orvoslást nyerjenek. A szocialista építés folyamán gyak­ran halljuk, hogy nem tudunk a gyors fejlődéssel lépést tartani és ebben kell keresni a nehézségek magyarázatát, így van ez ezen a vonalon is. A nők, az anyák megmozdultak, dolgoz­ni akarnak, de a bölcsődéket és nap­közi otthonokat is most szervezik és a gyönyörű pozitív eredmények mel­lett, aminők például a Dynamitka­üzem gyermekjóléti intézményei, meg vannak még a negatívumok is. A gyűlésen szót kért többek között a Dynamitka-üzem dolgozója, Pollák­né, aki 5 gyermek anyja és meghatott­ságtól remegő hangján egyszerre ki­tört belőle az anyai szív túláradó ér­zelme: „én nagyon, nagyon boldog anya vagyok! Őt gyermekem az üzem gyermekotthonában olyan gondozás­ban és ápolásban részesül, hogy én azt soha, de soha nem adhattam vol­na meg a gyermekeimnek! Nyugod­tan dolgozhatom és hálás vagyok ezért rendszerünknek!" — A negatí­vumok, a hiányok mutatkoznak még a helyiségek, bútorok, higiéniai be­rendezések körül. Azonban ezek mind leküzdhető akadályok, csak fáradságot és időt kell venni hozzá és nem csu­pán kritikus szemmel figyelni a dol­gokat és aztán „jól megmondani" a gyűlésen, hanem ha megállapítjuk a hiányokat, hozzáfogni erős kézzel ki­küszöbölésükhöz, mint legszemélye­sebb ügyünk rendbehozásához. A szü­lőket is be kell vonni ebbe az építő­munkába. A Živena Csehszlovákiai Nőszövet­ség minden egyes gyermekotthon föiött védnökséget vállal, azonban a gyermekotthonok dolgozói sok helyen félreértik ezt a védnökséget. Ez nem azt jelenti, hogy csendőrködni fognak ott,' hanem szorosan együttműködnek mind az otthonok dolgozóival, mind a szülőkkel, hogy olvan bölcsődéket és napközi otthonokat teremtsenek meg, amelyekbe a dolgozó anvák nyugodtan adhatják be gyermekeiket. Ezenkívül a legfontosabb munka, amely ezen a téren mind a Nőszövet­ség're, mind a közigazgatásra vár, a gyermekjóléti intézménvek vezetőinek és dolgozóinak politikai és szakmai át­nevelése. Ezeknek meg kel! érteniök hivatásuk fontosságát, egyrészt meg kell érteniök azt. hogv az anyák leg­drágább kincsüket, gyermekeiket bíz­zák rájuk, másrészt tudniok kell, hogy kormányunk elvária tőlük, hogy ezek az emberpalánták már itt, a kez­det kezdetén a szocializmusnak meg­felelő légkörében éljenek, hogv aztán az iskolába már ilyen alanot hozzanak magukkal. Ez elsősorban egészségi, azaz testi jó ellátásukra vonatkozik itt. Másrészt meg kell érteni a gyer­mekotthonok dolgozóinak az anyákat is. Elhangzottak a gyűlésen olyan pa­naszok, hogy a fiatal anvák szórakozni is akarnak és szombat este is ott hagyják a gyermekeiket. Ez termé­szetes. Aki egész héten becsületesen dolgozik, az megérdemli, hogy néha szórakozáshoz és kultúrához jusson. Ez természetesen mindkét részre ér­tendő, tehát ezt a kérdést úgy lehet megoldani, ha a gyermekotthonok be­rendezkednek két váltásra, akkor nem lesz megoldhatatlan ügv többé, hogy mind az anvák, mind az intézetek dol­gozói élvezhessék a nekik iáró szabad órákat. Ez a munka az, amelyet nem lehet másképpen jól elvégezni, csak ha szív­vel és szeretettel végezzük. A gyer­mekjóléti intézményekben főleg fiatal lányokat foglalkoztatnak, ami bizonyos szempontból helyes is. Azonban hely­telen az, hogy eddig a negyven éven­felüli asszonyok ki voltak zárva eb­ből a munkakörből. Lélektanilag biz­tos tény pedig az, hogy a nők, akik maguk is anyák, vagy anyák voltak, sokkal lelkiismeretesebben végzik el a gyermekekkel járó munkát, mert fej­letteb az anyai érzésük mások gyer­mekeivel szemben is és ez az egyik alapvető feltétele annak, hogy a gyer­mekek jól érezzék magukat a gyer­mekotthonokban. A gyermek ösztöne biztos és csalhatatlan Vonzódik ahhoz, aki szereti és aki gondoskodik róla. En­nek a vonzalmának állandóan kifeje­zést is ad. Egy érettebb, tapasztaltabb asszony, akit már az életből nem ér­dekelnek annyira azok az örömök, amelyek a fiatalságnak még hiányza­nak, teljes egészében hivatásának tud­ja magát szentelni és neki magának is teljes életörömöt ad a gyermekek felügyelete. Még egyszer hangsúlyozzuk, hogy az asszonyok mozgósítását az iparba, azaz általában a munkafolyamatba „építsd hazádat és erősíted a békét" jelszóval csak úgy tudjuk keresztül­vinni, ha mindéi! szervezet a maga eszközeivel és minden egyén a maga körében a bölcsődék és napközi ottho­nok tökéletesítését szem előtt tartja, lelkén viseli. Ha nem fogunk ezzel csak arra várni, hogy az illetékes fó­rumok, akiknek a hatáskörébe tarto­zik, szervezzék, akkor egész biztos elérjük rövidesen azt, hogy asszo­nyaink nyugodtan mehetnek munka­helyeikre, azzal a biztos érzéssel, hogy szocialista államunkban megkapták a jogot a munkára, de megadták nekik a lehetőséget is rája, legelsősorban azzal, hogy gyermekeik testi és lelki fejlődéséről gondoskodnak, hogy gyer­mekeik lelkiismeretes, becsületes, me­legszívű asszonyok gondoskodására vannak bízva. Turí Mária. Kell-e tornáztatni a csecsemőt? Az egészséges csecsemő állandóan mozog, fejét- forgatja, emeli, lábával rugdos, ha nagyobb, hasára fordul, ha még idősebb, mászik, felül és fel­áll. Minél fiatalabb egy élőlény, an­nál többet mozog, ez így van az álla­toknál és így van az embernél is. Erre a mozgásra a csecsemőnek szük­sége van, ilyenkor jól érzi magát, ez­zel erősödnek az izmai és végered­ményben ezeknek a mozgásoknak kö­vetkezménye, hogy megtanul ülni, állni, járni. Ezekben a mozgásokban nem sza­bad a csecsemőt korlátozni, mert ak­kor rosszul érzi magát és nem erősö­dik. — Tehát már a párnapos csecse­mőnek sem szabad karját a pólyába bekötni, párheteS korában pedig egyál­talában legjobb már a pólyából kiven­ni, hogy szabadon rugdalózhassék. Az 5—6 hónapos csecsemőnek, a mozgás­hoz már nagyobb helyre van szüksé­ge, ilyenkor már lehet járókába, vagy egy nagyobb takaróra a földre tenni. Amennyire helytelen a csecsemőt ebben a neki természetes és szükséges mozgásban korlátozni, éppen annyira felesleges ezenkívül még külön tor­násztatni is, mert ezek a tornagyakor­latok a csecsemő részére természet­ellenesek és értelmük sincs. Ülni, állni, járni se „tanítsuk" a cse­csemőt, mert ezt megtanulja magatói, akkor, amikor az testi erejének már megfelel. Ha az ülést vagy járást siet­tetjük, vagy erőszakoljuk, ebből a gyermeknek kára lehet; rossz ' lesz a tartása, esetleg elferdülnek a csont­jai, míg abból, ha magától később ta­núi meg állni vagy járni, soha semmi baj nem származik. Egyedül a szülők hiúságának használ a dicsekvés, hogy mit tud már gyermekük! Más elbírálás alá esnek a beteg cse­csemők, akiknek például egyik vagy másik végtagjuk bénult vagy gyen­gébb, ami legtöbbször szülési sérülés következménye. Az ilyen bénult, vagy rosszabbul mozgó végtagot nemcsak lehet, hanem k~ll is szakszerűen tor­náztatni; az ilyen gyermeket meg kell tanítani járni, ha a lába volt béna. vagy fogni, ha a keze volt sérült.. Az egészséges csecsemőnek aionban csak lehetőséget kell adni a szabad mozgás­ra. Természetesen más a helyzet a na­gyobb gyermekek tornásztatásánál. A bratislavai kerület szövetkezeti asszonyai az EFSz-ek építésével harcolnak a békéért Ezekben a napokban a bratislavai kerület járásaiban a szövetkezeti asz­szonyok gyűléseket tartanak, hogy megbeszéljék eddigi munkájukat és hogy kicseréljék a békéért folytatott harcukban szerzett tapasztalataikat. A bratislavai kerületben eddig 15 ilyen értekezletet tartottak. Ezeken az értekezleteken bebizonyult, hogy az asszonyok között is vannak kiváló ká­derek. Az elmúlt napokban a vág­újhelyi járás szövetkezeti asszonyai tartották értekezletet, összesen 35 szövetkezeti asszony vett rajta részt. Az értekezletet Schwarz Margit, a földmüvesszövetség járási titkárnője Ö. Olga meséiből: Sírany szárnyú kispillangő... i. Aranyszárnyú kis pillangó Röpdösött a réten. Vacsorához virágmézet Gyűjtögetett éppen. Arra jött egy ifjú lánvka A kis lepkét megkívánta. Üldözőbe vette ... Hiába sír szegény árva. Könyörtelen volt a lánvka. Rabságra vetette! II. Nagyszakállú ordas farkas Bandukalt a réten. Vacsorához ió falatot Keresgélt ő éppen. Mivel arra jött a lánvka. A zord farkas megkívánta. Üldözőbe vette ... Hiába sírt szegény árva. A farkas biz' meg nem szánta, Egészbe lenyelte! III. Hetyke bajszos fjú legény Vadászott a réten. Meglátta a gonosz farkast Jóllakva — kövéren. Nem sokáig töprengett 5. Szólt a puska — villant a cső, Elterült a beste .. Szabad lett a lány — s a pille, Am az ifjú vadász szíve — Rab lett aznap estei <R ravasz pulikutya A falu szélén két hatalmas komon­dor marakodott egv konc felett. Egyi­kőjük sem akarta -8 másiknak átadni a zsákmányt és ezért dühös csaholás­sal marták, harapdálták egymás bun­dáját. Már mindegyikőjük több sebből vérzett, amikor a nagv verekedés lár­májára odavetődött egv kis puli­kutya. „Ugyan miért .ez a nagy kutya­háború, bátya?" — szólította meg a puli a verekedők egyikét. — „Mi az oka, hogy ilven csúfosan marjátok, harapdáljátok egymást?" „Már hogyne civakodnánk. — mor­gott dühösen a megszólított eb, ami­kor nem tudunk megegyezni, hogy melyikünké legyen ez a finom marhc­csontocska." „Egyszerre találtuk és egyikünk sem akarja átengedni a má­siknak!" „Szamarak vagytok!" — mondta a kis puli nagy lenézéssel a hangjában. — „Hát azt hiszitek, hogv marako­dással zöldágra fogtok valaha is jut­ni?" — Mondanék én e helyett sokkal okosabbat. — .Látjátok amott azt a nagy terebélyes dió­fát? Fussatok odáig versenyt és amelyikötök hamarabb éri el a célt, legyen azé a zsákmány egyedül!" Hej, megörült a két marakodó ko­mondor az okos tanácsnak! Ügy neki­iramodtak a versenyfutásnak, hogy még a nyelvük is kilógott a nagy igye­kezettől. Az okos kis puli pedig ez­alatt szépen, kényelmesen kereket ol­dott az otthagyott zsákmánnyal. így szokott az életben is lenni. Az ostobák ölre szoktak menni. Tanuljátok meg hát fiúk — lányok, Hogy a viszály — a legnagyobb átokl fl póruljárt autós Lassú komótossággal egv szegé­nyes bivalyfogat döcögött az ország­úton. A szekeresgazda békésen szun­dikált a bakon, a két fekete bivaly pe­dig jámboran kér^lzött az ütött-ko­pott taliga előtt. Amint így mentek-mendegéltek, egyszerre csak vad tülköléssell egy csillogó-villogó automobil tűnt fel a taliga háta mögött. „Hé kocsis!" — kiáltott a szekeres­gazdára csúfondárosan az autó hety­ke vezetője, — „jól tartsd ám féken fekete táltosaidat, nehogy versenyez­ni kerekedjen kedvük!" — És hangos kacagással, mint a szélvész suhant el a lassú bivalyfogat mellett. Igen ám, de mit hozott a végzet! Még talán egy óra sem telt el a csú­folódás után, amikor a gazda ismét megpillantotta a hetvke autóvezetőt. Ott ja jgatott árokbafordut autója mel­lett s addig, könyörgött, addig rimán­kodott a jószívű gazdának, amíg az be nem húzatta tönkre ment alkotmá­nyát a legközelebbi faluba. No, de meg is kapta a magáét osto­ba csúfolódásáért! Ügv kikacagták a falusi gyerekek bivalvhúzta autójával együtt, hogy még öregségére sem fe­ledte el csúfos kaland iának tanúlsá­gát: Aki jó sorsában csúfolia a gyengét, Annak buta gőgjét ' más gúnyja tépi szét. nyitotta meg. Beszámolójában meg-, magyarázta a szövetke»eti asszonyok­nak, hogy hogyan kapcsolódjanak be az EFSz építésébe, — a szocializmus építésébe és a világ béke megvédé­séért folytatott harcba. Schwarz elv­társnő beszédére a szövetkezeti asz­szonyok békefetajánlásokkal válaszol­tak. így többek közt Tanová . Anna szövetkezeti asszony elvállalta, hogy meggyőző tevékenységet fog folytatni asszonytársai között és így négy új tagnőt szerez az EFSz számára. Sőt, mi több, ezt a négy új tagot ráveszi arra, hogy ők is szerezzenek két-két tagot az EFSz-nek Tanova elvtársnő ezt a békefelajánlását február 20-ig teljesíti. Az asszonyok a bratislavai kerület többi járásaiban is békefelajánlásokkal és fokozott munkával tesznek tanúsá­got békeakarásukról. (Babszem (Jankó a Fiatárban Babszem Jankó októberben minden­nap kijárt a határba. Segített szülei­nek összegyűjteni és behordani az érett termést. Gyümölcsöt sízedtek, burgonyát ástak, káposztafejeket vágtak, vagy - kukoricát törtek. Bi­zony, 6ok dolguk akadt. Babszem Jankó fogott egy nagy cső kukoricát, a vállára vetette, s gye­rünk csak, szépen rakásra hordta. Vagy mind a két kezévei nekitámasz­kodott egy tönknek, gurítgatta, gu­rítgatta, amíg a szekérhez nem gurí­totta. Csak azt az egyet sajnálta, hogy nem ér föl a szekérig, hogy föl is dobhatná rá. A mezőn meleg volt. Babszem Jan­kó izzadt homlokát törülgette. A le­vegőben vékonyka, apró fonalak röp­ködtek, mintha megannyi selyemszál lett volna. Jankó utánuk szaladt, addig ugrált, amíg megfogta őket, Apja az­tán megmagyarázta, hogy ezek a se­lyemszállak mindig ott röpködnek a levegőben, amikor itt van már a „vén­asszonyok nyara". Aakaratlanul is megtudta, hogy honnan kerülnek elő ezek a szálacs­kák. Egyszer a dűlő végén egy fa­törzsre ült. Ott pihengetett. Egyszer­re csak látja, hogy valami mozog a fatörzsön. Hát egy pók mászott rajta! Jankó csaik nézte, hogy mit csinál a pók. Nézi, nézi, egyszerre csak el­kezd nevetni, hogy könnyei csorog­nak belé. Odaszaladt az édesanyja: — Mi az csöppecském, min nevetsz olyan jót? Babszem Jankó csak úgy dőlt a ne­vetéstől. — Jaj, jaj, nini, édesanyám, nézze, csak, hogy milyen mester van ittl Oda néz az édesanyja is. Hát látja, hogy a pók lábacskáival belekapaszko­dik a fatörzsbe, kis hasát fölfelé fe­szíti, s a hasától fonódik, szövődik a pókháló, amit aztán elkap a szellő. Amikor már sok volt a kis fonál, a pók elnegedte a fatörzset, s a szellő hálóstul elvitte. Babszem Jankó még akkor is a ha­sát fogta nevettében — Jaj, anyukám, ha én is így te­hetnék! Ügy repülnék, mintha repülő­gépen ülnék! Klačko R. Munk éban. láriatágban é» ott hooAbao ölsötéke mindig itMm Imtl H<UI»MÍ tiobasramK-rt, ticrp «•'»» • VKUS - Melatflc* «ru»ní>k.iy Ptafto II liaa'iiikô ui i |i«'itie>O S'oi>»O»o MI II (•»<c« >0 Tr»q»o * Ko*Oct *'»ltniiko*o Mán • d'osbaa I • . m • m á • » laqvcbb n^aľč^u Lüiis\ jXcibc^rníritčuJo CU2, J WW»WW»M>HMWWm HI MHMW>I Mt Mt »m Gyorsaság, felkészültség és szolgálatkészség f"" ""^íäruílMhelvelnW AJ ttóvB terr J ONTNDEJÉB^ r, Íípjaimflvaaflujco, RenzÍMUfi 1738/ v

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents