Uj Szó, 1951. február (4. évfolyam, 27-50.szám)

1951-02-28 / 50. szám, szerda

tlJSZd 1951 február 28 Az ötéves gazdasági terv felemeléséről Dr. Jarontfr Dolánský elvtárs beszámolója a CsKP Központi Bizottságának 1951 február 22-én tartott illésén Gottwald elvtárs Pártunk Központi Bizottságának ülésén, amely éppen egy évvel ezelőtt folyt le, a nem­zetközi helyzet fejlődésének részletes taglalásából, valamint az ötéves terv megvalósításának tapasztala­taiból levonta az irányelvet: még bátrabban és ha­tározottabban haladjunk előre azon az úton, amelyet főirányvonalakban a IX. Kongresszus megjelölt szá­munkra a szocializmus felé vezető úton hazánkban. Ami azután az ötéves tervek teljesítését különösen illeti, Gottwald elvtárs az ipar gyorsított reorganizá­lását, átépítését és átállítását tűzte ki a Párt felada­tául. Ezen irányelvből, valamint a Központi Bizottság utolsó ülésének határozatából, valamint az utolsó év új tapasztalataiból kiindulva, a Központi Bizottság elnöksége ma az ötéves gazdasági terv emelésének javaslatát terjeszti elő. I. Miért emeljük ötéves tervünk feladatait ötéves tervünk feladatait és a szocializmus felé való fejlődés ütemét azért gyorsítjuk meg, hogy a bé­ke fenntartásáért folyó hatalmas történelmi küzde­lemben nemcsak le ne maradjunk, hanem, hogy min­den erőnkből hozzájáruljunk a békeszerető országok és az egész békevilágtábor egységének, erejének és hatalmának megszilárdításához, amelynek élén a Szovjetúnió áll. Mert ahogy azt Gottwald elvtárs a Központi Bizottság multévi ülésén megmondotta — „az imperialisták előszeretettel viselnek háborút, ha szembenálló partnerük gyöngébb. De ha erősebb áll velük szemben, hamarább lehet velük beszélni". És miben áll mindenekelőtt a győztes szocializmus országainak és a szocializmust építő országoknak ere­je? Abban, hogy történelmi szempontból magasabb­rendű, haladóbb társadalmi termelési módszert épí­tenek és fejlesztenek, ami megmutatkozik az állandó, válságoktól mentes társadalmi gaadagság és a társa­dalmi termékek növekedésében, a munkaerők állan­dó, kiterjedt megújulásában, a dolgozók kvalifikáció­jának és kultúrájának emelkedésében, munkaterme­lésük növekedésében, — egyszóval olyan ütemben növekszik termelési ereje, amilyet az emberiség tör­ténelme nem ismer, amilyenről a kapitalizmus nem is álmodott, különösképpen a fejlődés utolsó fázisában. És a szocialista gazdaság erejének ez az ál­landó progresszív növekedése éppen az, amiben a szo­cializmus történelmi ereje megmutatkozik a kapita­lizmus felett és ami a szocialista országoknak az im­perialista országok feletti reális győzelmi perspektí­váját mutatja meg a béke harcában is. Ezért mi, ha fokozzuk ötéves tervünk feladatait és meggyorsítjuk a szocializmushoz vezető fejlődés ütemét, úgy a világ békeerőinek megnövekedéséhez és megszilárdulásához járulunk hozzá. Munkásaink és technikusaink, akik a szocialista versenyben a terv feladatait teljesítik és túlteljesítik, kvalifikációjukat emelik, magasabbrendű technikát sajátítanak el, az új hazafiasság mintaképéül szolgálnak és egyben a dolgozók egységének, politikai, erkölcsi növekedésé­nek előfeltételeit szabják meg. És mindez egyidejűleg elősegíti a hazugságok és csalások megtörését, ami­vel a háborús uszítók törekszenek országaikban a né­pet megtéveszteni, e népeknek és a rabságba döntött nemzeteknek megmutatja a válságból és a háborúból kivezető utat és meggyöngíti és szétbomlassza a béke ellenségeinek erejét. Ebben rejlik e jelszó értelme: Építsd hazádat, a bé­két erősíted. Ezért a kohászok, bányászok, kovácsok májuselőtti versenyzése nemcsak a békéért való har­cuk töretlen akaratának manifesztációját jelenti, ha­nem tényleges erőt, amely csapást jelent a nyugati imperialistákra — ahogy azt helyesen állapították meg a vítkoviceiek —, mert a szocialista világ fejlő­désének ütemét segítik fokozni, amely mellett a ka­pitalista világnak még lélekzetvételre sem marad ide­je. A tervfeladatokat azért fokozzuk tehát, mert reá­lis perspektíváját látjuk annak, hogy a béke erőinek a háború erőivel való küzdelme a háborús gyujtoga­tókat a sarokba tudja szorítani. A másik ok, amiért a szocializmus felépítését meg kell gyorsítanunk, éppen az, hogy különösen a mai nemzetközi viszonyok közt fokozottabban kell függet­leníteni gazdaságunkat a kapitalista nyugattól, men­tesíteni a kapitalista országok válságainak következ­ményeitől, valamint a diszkriminációs politika követ­kezményeitől. Gottwald elvtárs a Központi Bizottság tavalyi ülé­sén világosan rámutatott arra, milyen féket jelentene gazdasági fejlődésünkben, ha könnyűiparunk nagy kapacitására való tekintettel (főleg a textil- és bőr­iparban) továbbra is számolnánk főleg azon gyárt­mányok kivitelével, amelyek számára a kapitalista országokban kell nyersanyagokat vásárolnunk és vi­lágos irányvonalat adott, miben kell megnyilvánul­nia iparunk átépítésének és átállításának: mindenek­előtt abban, hogy fejlesztenünk kell nehéziparunkat, főleg gépiparunkat, amelynek számára a legkevesebb idegenből importált nyersanyagra van szükség; to­vábbá abban, hogy a termelést összpontosítani kell oly dolgokra, amelyeknek kereslete állandó és tartós; hogy fel kell fedni a jelentős rejtett tartalékokat az iparban, főleg a nehéz gépiparban és a beruházáso­kat elsősorban ezekben a szektorokban kell végrehaj­tani; végezetül, hogy saját nyersanyagunkat és saját hazai nyersanyagforrásainkat sokkal messzebbme­nőleg kell kihasználni, mint eddig tettük. Ebben az irányban, ahogy erre még rámutatok, az elmúlt négy esztendőben nagy haladást tettünk. Ez különben visszatükröződik külkereskedelmünkön is, amelyben a Szovjetúnió és a népi demokratikus or­szágoknak részesedése az 1949. évi 45 százalékhoz vi­szonyítva 1951-ben 54 százalékra emelkedett. E mel­lett ezeknek az országoknak részesedése a nyersanya­gok behozatalában 10 százalékkal emelkedett, kohó­és gépipari gyártmányaink kivitelében az 1949. év 55 százaléka helyett 1950-ben 73 százalékra emelke­dett. Folytatni kell tehát gazdaságunk függetlenitését a kapitalista nyugattól és gyorsabban haladni ezen az úton tovább. Ez a második ok, ami miatt ötéves ter­vünk feladatait fokoznunk kell. E feladatokat azonban nemcsak fokoznunk kell, hanem azok fokozását meg is tudjuk oldani, ahogy erről bizonyságot tesznek az ötéves terv első és má­sodik éve teljesítésében szerzett tapasztalataink, kü­lönösen pedig a mult esztendőben szerzett tapasztala­taink. A terv teljesítése és túllépése ötéves tervünket — bár bizonyos hiányokkal — az első és második esztendőben teljesítettük és túltelje­sítettük. Különösen figyelemreméltó és fontos a kohóipar példája. Acélüzemeink gyorsöntéseiből eredő tapaszta­latok és azok a tanulságok, amelyeket élmunkásaink a Szovjetúnióban tett útjukról magukkal hoztak, le­hetővé tették nekünk, hogy a kohászati ipar ötéves tervfeladatait két évvel hamarább befejezzük, azaz már 1951-ben. Az automobil iparban a termelési ka­pacitás oly nagy tartalékjai mutatkoztak, hogy az ötéves tervet egy évvel hamarább tudjuk befejezni és pedig az új teherautógyár nélkül, amelynek felépí­tésével ötéves tervünk eredetileg számolt. A nehéz gépiparban, ahol ugyancsak nagy tartalékok mutat­koznak a termelés kapacitásában, azt a termelési színvonalat, amelyet eredetileg 1953-ban kellett vol­na elérni, már 1952-ben elérjük. A finommechanika az ötéves terv utolsó esztendejére tervezett termelési terjedelmét már 1951-ben eléri. A szénkitermelésben is elérjük az ötéves terv feladatait praktikusan már ebben az esztendőben, a villanyáram termelésében és a cementtermelésben pedig az 1952. esztendőben. A feladatokat, amelyek sokak előtt valószerűtlen­nek és teljesíthetetleneknek tűntek, amelyeket az el­lenséges külföldi sajtó kinevetett, lényegében hama­rább teljesítjük, mint a terv eredetileg megállapí­totta. Egészben véve megállapíthatjuk, hogy az eredeti ötéves tervet átlagban 3 és fél év alatt tudnánk tel­jesíteni. Az ötéves terv második tervévében a terv túlteljesí­tése annál jelentőségteljesebb, mert itt olyan tervről van szó, amelyet a Központi Bizottság utolsó ülése után már fokoztunk. A tervet felemeltük, ahogy ez előttetek ismeretes és pedig a kőszénkitermelésben 1 millió tonnával, a barna^n termelésben 600 ezer ton­nával, a nehéz gépipari átlagosan 7 százalékkal, a nehéziparban együttesen 2 százalékkal. A nehézipar tervét 1 százalékkal túlteljesítettük. Ez azt bizonyít­ja, hogy az 1950. évre szóló eredeti terv a termelés fejlődésének összes lehetőségét nem vette teljes mér­tékben számba, nem volt figyelemmel az új államosí­tott gazdaságunkban megmutatkozó tartalékok tel­jes kihasználására. A munkásosztály a terv teljesí­tésének folyamán a tervet kijavította és ezeket a ja­vításokat az ötéves terv további éveire is alkalmazni keH. A termelés megnövekedése Az ipari termelés egészben véve már 50 százalék­kal magasabb, mint a kapitalizmus idején volt. Iparunk három szektorában, — a nehéz gépipar­ban, a finnm mechanikában és energetikában már 1950-ben a Csehszlovák Köztársaság kapitalizmusa idejében elért legmagasabb termelésének kétszeresét mutatja fel. Ipari termelésünknek ez a viszonylagos gyorsütemű növekedése, amely elképzelhetetlen volt a kapitalista Csehszlovák Köztársaság idejében, világosan bizo­nyítja a szocialista gazdálkodásnak a kapitalista gaz­dálkodás feletti fölényét. A terv teljesítése, a termelés emelkedése az 1950. évben már világosan megmutatkozik az életszínvonal növekedésében. Dolgozóink szorgalmának következ­tében megjavíthattuk az élelmiszerellátást, kiterjeszt­hettük a lábbeli és textil szabad eladását és lényege­sen csökkenthettük a szabad áruk árait Uj munkaformák Az ötéves tervet a terv első és második esztende­jében, hála a dolgozók állandóan növekvő kezdemé­nyezésének, teljesítettük és túlteljesítettük. A szocia­lista verseny megnövekedéséből, az élmunkásmozga­lomból, az újítómozgalomból, az új munkaformák megnövekedéséből látható a munkásoknak és tech­nikusoknak a munkához való új viszonya. A mi gaz­dálkodásunkban is érvényesülnek Sztálin elvtárs sza­vai arról, hogy „az a tudat", hogy a munkások nem a kapitalistáknak, hanem saját országuknak, saját osztályuknak dolgoznak, ez a tudat hatalmas mozga­tóerőként jelentkezik iparunk fejlesztésében és töké­letesítésében. Az iparban versenyzők részesedése az összipari al­kalmazottak számához viszonyítva az 1950. évben 26 százalékról 60 százalékra emelkedett az ipari alkal­mazottak összlétszámát tekintve. A Központi Bizott­ság tavalyi ülése után megindult a legjobb munkás, a legjobb csoport, a legjobb műhely és legjobb üzem versenyének mozgalma. Ezenkívül azokra a felada­tokra fordítják figyelmüket, amelyeknek közvetlen befolyásuk van a terv teljesítésére, a munkatermelé­kenység fokozására, a termelőerők fejlesztésének meggyorsítására. Az utolsó hónapokban nagy mértékben elterjedt* az anyagtakarékoskodás komplex módszere. Haladást jelent egyben az is, hogy a legutóbbi időben a köte­lezettségvállalások növekedésében a legjobb eredmé­nyeket a technikusok érték el. E változások következtében a választervezés 1950­ben magasabb szintet ért el, mint az előző évek vá­lasztervezése. Első ízben vitatták meg a tervet üze­meink többségében a munkások és technikusok köz­vetlenül a munkahelyeken. Először történt, hogy a választervek valóban a dolgozó nép tulajdonai lettek. Tartalékok a termelésben A további tény, amely lehetővé teszi, hogy ötéves tervünket fokozzuk, az, hogy az ötéves tervnek 1950. évre eső tervteljesítésében, hála a munkások és tech­nikusok kezdeményezésének, sikerült a nehézipar minden ágazatában felfedni az eddig ki nem használt termelési kapacitás nagy erőtartalékait, ahogy erről már megemlékeztem. Termelési berendezésünk nagy része, 50 százaléka sincs kihasználva. A legnagyobb tartalékok egyike iparunk alacsony műszak-váltása, amely alig haladja meg az 1 együtthatót. (Kivéve az állandóan üzemben lévő üzemeket) Ez annyit je­lent, hogy üzemeinkben alig dolgoznak többet, mint egy műszak-váltást. Ezek a tartalékok bizonyítják, hogy az ötéves terv fokozott feladatainak teljesítése lehetséges. Saját nyersanyagforrásaink A mult esztendőben végezetül fordulat következett be saját nyersanyagforrásaink jobb kihasználásában, ami további bizonyíték arra, hogy ötéves tervünk fo­kozott feladatait teljesíthetjük. A kapitalizmus idején a kartellistáknak és monopolistáknak nem fűződött érdeke a színesfémek termelésének fokozásához, a naftakutatáshoz és termeléshez, a vízienergia kihasz­nálásához stb. Az az ország, amely az elmúlt száza­dokban egész Európában híressé tette nevét termé­szeti kincseivel, a legutóbbi időkig mint nyersanyag­ban szegény ország lett leírva. A bányák, ahol őseink abbahagyták a kiaknázást, mert az akkori fejtési technika mellett a készletek kimerültek, kihasználat­lanul maradtak, holott a modern fejtési technika már régen megteremtette azok újabb kiaknázásának le­hetőségét. Az újabb természeti kincsek lelőhelyének kutató munkáját teljesen elhanyagolták. A csehszlo­vák geológusok nem tudtak megélni a kapitalista Csehszlovákiában. Az állami geológiai intézet ma tíz­szer annyi geológust alkalmaz, mint a kapitalista Csehszlovákia. A kutatások azt bizonyítják, hogy meg vannak az összes előfeltételek arra, hogy az el­következő esztendőkben a vasérc kiaknázását fejlesz­szük, hogy az emelkedő vasércszükséglet lényeges részét saját forrásainkból fedezzük, hogy gyorsított ütemben fejlesszük a nafta kitermelését, a pirit ki­aknázását, hogy meggyorsítsuk a vízierőművek épí­tését, ami a kapitalizmus idején a szénbárók kon­kurrenciális okai miatt állandóan fékezve lett. A ké­miai iparban ugyancsak fordulat állott be, amely le­hetővé tette a műfonal, műkaucsuk és műanyagok termelését

Next

/
Thumbnails
Contents