Uj Szó, 1951. február (4. évfolyam, 27-50.szám)

1951-02-27 / 49. szám, kedd

1951 február 27 mada még a szövetkezeten kívül áll. A mi feladatunk, hogy valamennyi kis- és középparasztot megnyerjünk a szövetkezet számára. Sokan a szövetkezetesek közül nem akarják megnyerni és a szövetkezetbe .felvenni azokat, akik annak megalapításánál ellene voltak és kinevették őket, stb. Az EFSzek tagjai most azt mondják: „Most, hogy már túl vagyunk a legrosszabbon, nincs már szükségünk rájuk". A Szovjetúnióban is hasonló jelenségek voltak és Sztálin elvtárs egyik beszédében figyelmeztette a kolhoztagokat, hogy rossz az a vezető, aki nem tudja elfelejteni a sértéseket és aki az érzéseit a szövetkezet érdekei fölé helyezi. Sztálin elvtársnak ezeket a bölcs tanácsait megfogadják szövetkezeteseink is. Nem fogjuk az EFSz-ek számára természetesen a falusi gazdagokat megnyerni, de azon leszünk, hogy minden becsületes kis- és középföldművest megnyerjünk. Helyesen kell előkészíteni és végrehajtani az, évzáró közgyűléseket és tanítani az új EFSz-tagokat. valamennyi szövetkezetes taníttatása és iskolázta tása szükséges, főként a szövetkezeti funkcionáriusoké. Politikai szakiskoláztatásuk fontos,. mert ez kulcskérdést jelent a szövetkezet gyorsabb fejlődéséhez. természetesen biztosítani kell, hogy a Rosszá időtartamú tanfolyamokra a legjobb és legalkalmasabb embereket válasszák ki, akik visszatértük után valóban jól fognak érvényesülni. Az a fontos, hogy a számbeli verseny ne menjen a minőség kárára. Végül a tavaszi munkákat elő kell készíteni és lelkiismeretesen végrehajtani. Idén tavasszal az Egységes Földműves Szövetkezetek felszántott mezsgyékkel komoly vizsgán esnek majd át, amelynek eredményétől nagymértékben függ a magas terméshozam elérése. Az Egységes Földműves Szövetkezeteknek jól fel kell készülniük a tavaszi munkákra, mert mint ismeretes, a gyorsan végrehajtott tavaszi munkák a nagy termés előfeltétele. Ezért az Egységes Földműves Szövetkezetek mozgósítsák valamennyi tagjukat annak érdekében, hogy a gépeket rendbehozzák, a takarmányt előkészítsék, szervezzenek munkacsoportokat, hogy a téli talajnedvesség megmaradjon, hogv a földek előkészítését és bevetését a leggyorsabban és leggondosabban hajtsák végre. Elvtársak és Elvtársnők! Ezek azok az intézkedések, amelyek hozzásegítenek, hogy legfontosabb feladatunkat teljesíthessük, amelyeket Gottwald elvtárs kitűzött számunkra, hogy Egységes Földműves Szövetkezeteinket gazdaságilag és szervezetileg megszilárdítsuk. A továbbiakban néhány további problémáról akarok szólni. Elsősorban az EFSz-ek további építési ütemének kérdéséről és magasabb típusokra való áttéréséről. Gottwald elvtárs azt az irányelvet adta számunkra, hogy a főfeladattal egyidejűleg, azaz a létező szövetkezetek megszilárdításával fokozatosan új Egységes Földműves Szövetkezetek alapításához kell látnunk azokban a községekben, ahol még nincsenek és az alacsonyabb típusú szövetkezeteket magasabb típusra kell átállítani. Gottwald elvtárs a fokozatos alapításról beszélt és ez azt jelenti, hogy nem fogunk semmiféle élkampányokat vezetni Egységes Földműves Szövetkezetek gyors alapítására, nem fogunk a mennyiség után szaladni, gondoskodni fogunk arról, hogy az új Egységes Földműves Szövetkezet alapításának politikai előkészítése vagy az alacsonyabb típusoknak magasabb típusra való áttérése, a mezsgyék felszántása a további szövetkezetekben még gondosabban történjék és hogy ez a földművesek tökéletes meggyőzése útján menien végbe. Újból és újból érvényes, hogy ebben a dologban minden sietség káros. Különösen káros volna, ha gyorsan akarnánk hozzálátni, hogy a harmadik típusú EFSz-ek negyedik típusra térjenek át, amelyben már mindennemű földjáradék megszűnt. Számolunk azzal is, hogy egyes vidékeken, így a határ mentén a szövetkezetek építésének üteme gyorsabb, ami azzal magyarázható, hogy ott az előfeltételek különösen kedvezőek. Más vidékeken. így például Gottwaldovo környékén, ahol a feltételek nehezebbek, az ütem lassabb és nem fogjuk az elvtársak szemére vetni, ha más kerületekhez viszonyítva lemaradnak. És most a kert-, illetőleg a háztáj-gazdálkodás kérdéseiről. Ebben kettős veszély mutatkozik. Az egyik abban áll, hogy a szövetkezetesek háztáji gazdálkodásra túl nagy földet kívánnak, annak pedig megművelése nagy időbe kerülne és lehetetlenné tenné, hogy a szövetkezeti közös munkának szentelhessék magukat. Az Egységes Földműves Szövetkezetek helvesen állapítják meg a háztáji födterület nagyságát, maximálisan fél hektárban és a hegyes vidé keken maximálisan 1 hektárban. Amennyiben a ház táji föld nem volna elégséges a tehén, sertés és szárnyasállatok takarmányára, amelyekkel a tagok háztáji gazdálkodásukban rendelkeznek, a szükségemennviséget a szövetkezeti természetbeni iövedelembol meríthetik a ledolgozott munkaegységek alap ján. A másik ves^ede

1'

3™ phb?n r Hsérletbei reilik. amely ugyan csak egyedülálló, de itt és amott mégis II

J sz® — jelentkezik, hogy meg akarnak szabadulni egyáltalában a magángazdálkodástól, nem akarnak tehenet sem, de azt kívánják, hogy az EFSz gondoskodjék naponta a tejről és minden másról. Ez is helytelen. Azt akarjuk, hogy a szövetkezetesek saját gazdálkodásban egy tehenet neveljenek, egy vagy két borjút, sertést, birkát és tetszés szerinti mennyiségben szárnyasállatot. Ez lehetővé teszi, hogy a szövetkezeti tag a szövetkezeti gazdálkodásból eredő része mellett, amelynek főjövedelmének kell lennie, a háztáji gazdálkodásból származó pótjövedelemmel is rendelkezzék. Még egy fontos kérdésről, az önkéntesség alapelvének betartásáról, a földműveseknek a szövetkezeti tagok sorába való megnyerésénél. Gottwald elvtárs már néhányszor és ma ismét hangsúlyozta, hogy a falunak szocialista átépítésére való törekvésünk az önkéntesség alapelvére és a szemléltető meggyőzésre van alapítva. A tapasztalatok igazolják, hogy azok a szövetkezetek, amelyedet oly földművesek alapítottak, akiket a szövetkezeti nagygazdálkodás előnyeiről való tökéletes meggyőzés útján nyertünk meg, szilárdak, jól fejlődnek ós szélesbítik tagállományukat. Ezzel szemben ott, ahol a gyors siker érdekében megfeledkeztek a meggyőzésről és a parancsolás különféle formáit használták fel, ott az Egységes Földműves Szövetkezet eszméjét ezzel rossz hírbe hozták és megkönnyítették a falusi gazdagok harcát. Különösen káros, ha a gazd^s'

g technikai intézkedések politikailag nincsenek kellően előkészít9 ve és az elvtársak megelégszenek a földművesek 51 százaléka formális beleegyezésének hirtelen megnyerésével. Nem csodálható aztán, hogy a falusi gazdag sok kis- és középföldművest tud befolyásolni az Egységes Földműves Szövetkezet ellen. Ezért következetesen és határozottan félre kell tenni mindennemű adminisztratív intézkedést, amely a kisés középföldművesek állandó és türelmes meggyőzését akarja pótolni. . Végül egy szót még az Egységes Földműves Szövetkezeteken kívül álló földművesekhez váló viszonyunkról. Nem szabad minden kis- és középparasztra, akik minden felhívás ellenére az Egységes Földműves Szövetkezetbe belépni nem akarnak, úgy tekinteni mint az EFSz-ek javíthatatlan ellenségeire. Tovább kell folytatnunk a meggyőzés munkáját és idővel sikerül minden becsületes és tisztességes dolgozó parasztot az Egységes Földműves Szövetkezetek számára megnyerni. És nemcsak erről van szó. Érdekünk az, hogy az ő földjeiken a termés jó legyen és minden tekintetben segítenünk kell, amiben csak segítségükre lehetünk. Természetesen ügyelni fogunk arra, hogy teljesítsék beszolgáltatási kötelezettségeiket, hogy ne használják takarmányként a kenyérgabonát, hogy tetteikkel igazolják, hogy ió hazafiak, akik szívükön viselik népünk közellátását. CsKP Központi Bizottságának ülése