Uj Szó, 1951. február (4. évfolyam, 27-50.szám)

1951-02-27 / 49. szám, kedd

10 ASIasni gépállomások Az állami gépállomásokról nem kell teljes terjedelemben beszélnem, mert a közelmúltban közzé volt téve a Párt Központi Bizottsága elnökségének határozata, amelyben meg voltak határozva a főfeladatok és Gottwald elvtárs ezeket a feladatokat újból hangsúlyozta. Csak három kérdést akarok érinteni. Először. Az állami gépállomásoknál, amelyeknél a traktorok száma az utóbbi év során háromszorosra emelkedett, az önkötözőgépeké ötszörösre és a cséplőgépek száma kilencszeresre, a még mindig elégtelen teljesítmények oka az, hogy a gépeket nem használják ki kellően, a sérült gépek száma igen nagy é sjavításuk lassan folyik. Véget kell vetni a traktorosok helytelen viszonyának a gépekhez. A traktorosokat felelősekké kell tenni a nekik kiosztott traktorokért, meg kell őket tanítani, hogy helyes technikai karbantartással elejét vegyék az üzemzavaroknak és e szerint kell nekik rendkívüli jutalmakat juttatni. Álljanak előttünk példaként a szovjet traktorállomások, amelyek gondos kezeléssel mindeddig üzemben tartották azokat a traktorokat, amelyek az első ötéves terv éveiben készültek, amivel szemben nálunk a traktor élete jelentősen rövidebb. Másodszor. Mindenütt állandó traktor-brigádokban kell megszervezni a munkát éspedig két váltásban. Azonkívül jobban kell gondoskodni a traktorosokról, különösen azokról, akik az éjjeli váltásban dolgoznak, elszállásolásukról, munkaruháikról és lábbelijükről. Harmadszor. Járási bizottságainknak, ahogy Gottwald elvtárs mondotta, az állami gépállomások megjavításának ügyét közvetlenül a saját maguk ügyévé kell tenniök. A pártpolitikai munka megjavítása nélkül az állami gépállomások elégtelenségeit nem sikerül kiküszöbölnünk. Az üzemi szervezeteknek, az igazgatóhelyetteseknek a politikai munka érdekében gondoskodniok kell róla, hogy a Párt valamennyi tagja egytől-egyig megtanulja a nehézségek leküzdését, az elégtelenségek kiküszöbölését, hogy minden traktorost rávegyenek, hogy a szocializmus valódi apostolai legyenek falun, hogy a gépek magasminőségű munkájával, tanácsukkal, segítségükkel hozzájáruljanak a földműves szövetkezetek megszilárdításához. A gépállomásokon a kommunistáknak felelősséget kell érezniök a járásaikhoz tartozó Egységes Földműves Szövetkezetek valamint a mezei munkák helyzetéért, a termés magas hozamának biztosításáért. Ezekben a napokban gondoskodniok kell a gépjavítások gyors befejezéséről. Csak így tudják az állami gépállomások azt a fontos szerepet betölteni, amelyről Gottwald elvtárs beszélt, csak így válhatnak az Egységes Földműves Szövetkezetek gazdasági és szerevezeti megszilárdításának egyik legjelentősebb tényezőjévé. Állami birtokok Mezőgazdaságunk átépítése terén jelentős szerep jut az állami birtokoknak is. Megszilárdulásuk folyamata azonban egyre csak lassan halad. Gottwald elvtárs már megállapította, hogy a szervezetlenség miatt növekedésükben mutatkozó nehézségek nem szolgálhatnak folyton mentségül a nagy fogyatékosságokra. A legnagyobb gyöngéjük a káder-kérdés, különösen a kulcsopozíciók káderei, amelyekben még mindig sok a régi, megbízhatatlan és bürokratikus elem. Ez a magyarázata annak, hogy az állami birtokok fejlődésében miért érünk el még mindig olyan kis sikert, miért mutatkozik annyi akadály, huzavona, az állami birtokok gazdálkodásában, hogy miért oly aránylag alacsony színvonalú a növényi termelés hozama, miért nem teljesült a komló, a len, a zöldség, stb. termelési terve. Ezért az állami birtokok első feladata, hogy még gyorsabban pótolják a régi elemeket újakkal, lelkiismeretes, politikailag öntudatos, szakszempontból alkalmas munkaerőkkel a volt deputációsok, kisföldművesek és munkások soraiból. A gazdaságban mutatkozó minden hibát vagy lelkiismeretlenséget a legszigorúbban ki kell viszgálni és leleplezni, hogy itt általában az osztályellenség céltudatos kártevéséről van szó. Gottwald elvtárs egy évvel ezelőtt azt mondta, hogy megérti az állami birtokok minden nehézségét, de azért egyszer a nagyüzemi mezőgazdálkodásnak valódi mintapéldái kell, hogy legyenek. Gottwald elvtár3 ma újból megállapította, hogy mindmáig nem váltak ezekké és hogy szükséges, hogy ez az idő rövidesen bekövetkezzék. Kerületi és járási pártszervezeteinknek az eddiginél nagyobb mértékben kell gondoskodniok az állami birtokokról, többet kell segédkezniök az elégtelenségek kiküszöbölésében és gazdálkodásuk megjavítását kell szorgalmazniok. Fa'us* munkák úi feltételei Végül néhány kérdésről Pártunk falusi politikáját és munkáját illetőleg. Ráléptünk arra az útra, amely falvainkat szocialista falvakká változtatja. Ezen az úton megtettük U J $10 az első lépéseket. 3300 községben felszántották a mesgyéket. A szocializmus felé való e haladásunkkal érzékenyen érintjük a falusi gazdagot. Mindmostanáig pusztán korlátozásuk és elnyomásukra tettünk intézkedéseket. Már az Egységes Földműves Szövetkezet megalakítása a községben, a kis- és középparasztoknak a föld közös megművelésére való megnyerése aláássa a falusi gazdagok helyzetét. Érzékenyen érinti őket további intézkedéseink is, mint a gépek felvásárlása, igáiknak az 55-ös számú törvény értelmében való felhasználása, a beszolgáltatások igazságos széirása, stb. A falusi kizsákmányoló látja és meggyőződik róla, hogy falusi uralmának itt a vége. Ebbe nem akar belenyugodni. Míg csak a remény legkisebb szikrája megvan, védekezni akaP, minden eszközzel védekezni. Ezért további előrehaladásunkkal az osztályharc nem tompul, hanem állandóan élesedik. Erről minden nap újabb és újabb bizonyítékokat hoz nekünk. E kiélesedett osztályharcnak egyik kifejezője Sling kártevő tevékenysége is. Sling impeiralista kenyéradói ugyancsak nem akartak megbékülni azzal, hogy legutolsó reményüket, az utolsó kapitalista osztályt nálunk, a falusi gazdagok osztályát elnyomják, a nélkül, hogy megkíséreljék ellene védekezni. Sling, ahogy maga vallja, elhatározta kártevő tevékenységének fokozását éspedig a Központi Bizottság tavalyi ülése után, amelyen Gottwald elvtárs megadta az irányvonalat, hogy gyorsabban, bátrabban kell a szocializmus felé kilépnünk, gyorsobban és bátrabban kell megindulnunk a kis- és középparasztoknak megnyerésére a föld közös megmunkálására és a falusi gazdagok fokozatos kiküszöbölésére. Sling azt vallotta, hogy azért gyorsította meg ő is kártevő munkájának ütemét, mert attól félt, hogy mind kevésbbé fog támaszkodhatni a falusi gazdagokra és a többi ellenséges elemre. Sling, a kém, itt hasonlóképpen cselekedett, mint a falusi gazdag, aki ugyancsak érzi, hogy az EFSz terjedésével és megszilárdulásával veszélyeztetve van és azért aktívabb, megrögzöttebb és álnokabb ellenséggé válik. Sling, a kém, természetesen nem tudta nyíltan hangoztatni ellenforradalmi, kapitalista nézeteit. Svermovával együtt igyekezett lehetetlenné tenni a falusi gazdagok elleni harcot, annak a véleménynek hangoztatásával, hogy a fellépés ellenük káros, mert a középföldművest is elidegeníti tőlünk, és hogy lehetséges, sőt szükséges a földbirtokos és falusi gazdag „szak" ismereteinek kihasználása. Sling azt vallja, hogy Svermovával megegyezett abban, hogy a falvakon minden módon fékezzék a falusi gazdagok elleni harcot, hogy békülékeny állásfoglalás érvényesüljön a falusi gazdagokkal szemben, hogy felvegyék őket az EFSz-ek tagjai sorába. Sling azt vallja, hogy Svermovának példákkal szolgált, hogy a falusi gazdagok hol jutottak az EFSz-ekben különféle funkciókhoz. Svermová helyeselte ezt és kijelentette, hogy a Pártban beszélni kell arról, hogy különbséget kell tenni a falusi gazdagok között, nem lehet mindegyiket általában osztályellenségnek tartani. Svermová e nézeteit előttünk nyiltan nem vallhatta, de tudjuk, hogy minden pillanatban előállt velük és pánikszerűen általánosította a felmerülő egyes helytelen adminisztratív intézkedéseket és a falvakban gyakorolt nyomást úgy, mintha a Párt általában helytelenül járna el. Ezzel természetesen azt akarta elérni, hogy a Párt enyhítse a falusi kizsákmányoló elemekkel szembeni harcát. Most már értjük, miért adott Svermová tavaly ősszel a mezsgyék felszántásának idején egyes mezőgazdasági munkatársak előtt „szakszerű" aggodalmának kifejezést, hogy a mezsgyék és sövények eltávolításával megsemmisítjük a madarak fészkeit, amelyek a növényi kártevőket irtják és hogy ezáltal eltűnnek azok a helyek is, ahol a hereféléket beporzó rovarok tartózkodnak. Ma már tudjuk, hogy valójában attól félt, hogy a mezsgyék eltávolításával más madarakat bántunk: a falusi gazdagokat. Sling és Svermová esetéből tehát a tanulság az, hogy el keli vetni a falusi gazdagokkal szemben a békülékeny álláspontot, elvetni azokat a nézeteket, hogy jobb a falusi gazdaggal megegyezni, bizonyos engedményeket tenni neki, bevinni őt a szövetkezetbe. Ez szélsőségesen káros vélemény. Sok EFSz-ben meggyőződtek már, hogy a falusi gazdag, aki a ravaszság álarcában a szövetkezetbe kerül, a végén, mint a legonoszabb kártevő áleázódik le. A kommunisták a falvakon az állandóan élesedő osztályharc tüzén mennek keresztül. Uj forradalmi tapasztalatokra tesznek szert, megacélozódnak ebben a harcban és belátják, hogy kérlelhetetleneknek kell lenniök a falusi kizsákmányoló "*kal, a falusi gazdagokkal szemben. Belátják azt is, hogy fel kell lépniök azok ellen, akik eltitkolják földjeiket, nem tartják be beszolgáitatási kötelezettségeiket és kenyérgabonával etetnek. A kommunistáknak nem szabad félniök ez ellen fellépni s következetesen védeniök kell a Párt politikáját még akkor is, ha ez különféle kellemet1951 február 27 fenségeket hoz magával, még akkor is, ha ez megköveteli a harcot, ami nem könnyű a falun, mert igen sok helyen még különféle szomszédi és rokoni kötelékekkel kapcsolatos. A falusi pártszervezeteknek állandóan meg kell tisztulniok minden idegen elemtől s főleg nem szabad tűrniök azt, hogy soraikba behatoljanak a falusi gazdagok. A falvakon a kommunistáknak még jobban a kisföldművesekre és a falvakon élő munkásokra kell támaszkochniok. A Párt különben nem folytathat sikeres politikát, a falusi kapitalista elemek korlátozására és elnyomására, ha nem támaszkodnék a kis- és legkisebb földművesek és a falvakon élő élő kis darabka földekkel rendelkező munkások legszélesebb rétegeire. Nem helyes az a nézet, hogy ezeknek a falusi munkásoknak nem kell a szövetkezetben lenniök, mert — mint mondják — egyáltalán nem földűvesek, mert mint mondják — nem érdekük az Egységes Szövetkezet, sőt ők benne csak alkalmatlanok volnának. Ezeket a nézeteket mindenekelőtt a falusi reakció terjeszti, amely arra törek» szik, hogy a falusi munkások ne vegyenek aktív részt az Egységes Szövetkezetek építésiben, éppen azért, mert osztályszempontból a legöntudatosabbak. A Pártnak az üzemekben és a falvakon egyaránt még inkább, mint eddig, meg kell győznie ezeket a munkásokat arról, hogy részt kell venniök az EFSz munkájában és hogy ez számukra anyagilag is előnyös. Ugyanígy a kommunistáknak gondot kell fordítaniok arra, hogy a kisföldművesekkel együtt a középparasztok is belépjenek az Egységes Szövetkezetekbe. Ott, ahol az EFSz megalapítása, a gazdasági, technikai intézkedések végrehajtása, a második típusról a harmadik típusra való átmenet mellett, csak a kisparasztok foglalnak állást, akik kisebbségben vannak és a középparasztokat eddig még ennek nem nyerték meg, ott újra meg újra meg kell győzni a középparasztokat és csak azután kell megalapítani a szövetkezetet, végre kell hajtani a földek nagy táblákba egységesítését és megvalósítani a második típusról a harmadik típusra való átmenetelt, ha már velünk együtt haladnak a középparasztok is, vagy pedig legalább azok jelentős része. 3300 EFSz megalapításával, ahol már felszántották a mezsgyéket, most új előfeltételek nyíltak a pártmunka számára falun. Sztálin elvtárs arra tanít bennünket, hogy amíg a falvakon csak egyénileg gazdálkodó földművesek voltak, a Párt tevékenysége falun csak egyes beavatkozásokra korlátozódott, például a szétírásra, a termény felvásárlására, az aratási munkálatoknál a segítség megszervezésére, stb. Ez most már nem elég. A közös gazdálkodásra való áttérésnél a Párt felelősséget vállal, azért, hogy az új, eddig még tapasztalatlan Egységes Földműves Szövetkezetek gazdálkodása milyen eredményeket hoz és ezért minden erővel, minden eszközzel segítségükre kell lenniök, gondoskodni kell róluk, tanácsokkal kell ellátni őket és a nehézségeknél segítő kezet kell nyújtani. Ezért a falusi munkákkal megbízott kommunistáknak meg kell ismerkedniök az új Egységes Földműves Szövetkezetek életének minden részletével, problémáikkal, nehézségeikkel, hogy jó és hathatós tanácsokkal lássák el és segítsék őket. Az Egységes Földműves Szövetkezetek megalapításával és kiépítésével a róluk való gondoskodás nem ér véget, hegnem csak akkor kezdődik. Eddig a falvak egyötödében felszántották a mezsgyéket. A többi falvakban a földművesek százezrei mondják most: „Várunk addig, amíg majd meglátjuk, milyen eredményeket érnek el ott, ahol közösen gazdálkodnak." Ébredjünk tudatára tehát, hogy mily nagy felelősség terhel mindannyiunkat mezőgazdaságunk szocialista átépítésének további fejlesztésében. Gondoskodunk arról, hogy az Egységes Földműves Szövetkezetek gazdálkodásának már idei eredményei meggyőzzék az eddig várakozó álláspontra helyezkedő földművesek százezreit arról, hogy a közös gazdálkodásban, äz EFSz-ekben egyesült földművesek sokkal magasabb termelékenységet érnek el, mint az egyénileg gazdálkodó földműves. Ezt elérjük, ha teljesítjük azokat a feladatokat, amelyeket Gottwald elvtárs kitűzött, ha az Egységes földműves Szövetkezeteket megerősítjük, növeljük a növényi és állati termékek hozamát, fokozatosan helyettesítjük az összes nehéz mezőgazdasági munkálatokat gépmunkával. Ezt elérjük, ha egyre inkább megszilárdítjuk a munkások és a dolgozó parasztok közötti szövetséget. Ezt elérjük, ha a kisparasztokra támaszkodunk, ha a középparasztokkal a szövetséget megszilárdítjuk, ha egy pillanatra sem lankadunk a falusi kizsákmányoló elleni harcban. Ezt elérjük, ha azon az úton fogunk előrehaladni, amelynek helyességét a világ leghaladóbb mezőgazdasága, a szovjet mezőgazdaság igazolta, ha ezen az úton a mi köztársasági elnökünk és a mi Pártunk elnöke, Klement Gottwald elvtárs szilárd és bölcs vezetése alatt haladunk." (A jelenlévők felállnak és viharoséul tapsolnak.)