Uj Szó, 1951. február (4. évfolyam, 27-50.szám)

1951-02-27 / 49. szám, kedd

8 rasztságot azzal, hogy pénzt hitelez, vagy igákat ad nekik, stb. Nem kell, hogy falusi gazdag legyen a húsz hektáros földműves a hegyes vidékeken, ugyanakkor a termékeny vidékeken húsz hektáron aluli földdel rendelkező földműves is falusi kizsákmányoló lehet Annak ellenére, hogy a Központi Bizottság legutóbbi ülésén megmondtuk, hogy a falusi gazdagokat nem fogjuk és nem szabad az Egységes Földműves Szövetkezetekbe befogadni, — hogy az Egységes Földműves Szövetkezeteket nem tudjuk a falusi gazdagok részvételével építeni, hanem csak az azok ellen folytatott harccal — mégis az Egységes Földműves Szövetkezetek tagjaiul felvettek falusi gazdagokat. A falusi gazdag az Egységes Földműves Szövetkezetek legnagyobb ellensége, mert tudatában van annak, hogy az Egységes Földműves Szövetkezetek aranyvilágának végét jelenti, amikor a kis- és középparasztok vére és verejtéke árán meggazdagodott. A falusi gazdagok minden módon arra törekszenek, hogy megakadályozzák az Egységes Földműves Szövetkezetek létezését, a mezei közös munkák megszervezését, a gazdaság-technikai rendezések végrehajtását Erre vonatkozólag számtalan bizonyítékaink vannak. Ott azonban, ahol nem sikerül neki a kisés középparasztságot az Egységes Földműves Szövetkezetek építésétől eltéríteni, taktikát változtat. Arra törekszik, hogy az Egységes Földműves Szövetkezetekbe bekerüljön és azt belülről bomlassza. Munkái át ügyesen hajtja végre, a kisparasztok éberségét azzal igyekszik kijátszani, hogy a szövetkezet sorsa iránt feltűnő gondoskodással viseltetik, hogy „önzetlenül" felajánlja szakismereteit, igáit, sőt földjeinek egy részét ingyen a szövetkezetnek felajánlja. A Szovjetúnió tapasztalataiból tudjuk, hogy a kulák a szövetkezetben még veszedelmesebb, mint a szövetkezeten kívül és hogy soha sem hagy föl a szövetkezet elleni harcával. A fcüusi gazdagot ezért nem szabad beengednünk az Egységes Földműves Szövetkezetbe. Ezért mindenütt ott, ahol az Egységes Földműves Szövetkezetbe beengedték, taggyűlést kell összehívni és a tagoknak meg kell magyarázni, miért kell végrehajtani kizárását. Meggyőződtünk arról, hogy a legjobb Egységes Földműves Szövetkezeteink ott vannak, ahol az elvtársak az egész község előtt leleplezték a falusi gazdagok kizsákmányoló arcát, ahol tőlük felvásárolták az összes nehéz mezőgazdasági gépeket, ahol kényszerítették őket a termelési és beszolgáltatási feladatok teljesítésére és nem engedték őket belépni a szövetkezetbe. Szükséges továbbá a falusi gazdagok ajánlatát, hogy földjeik egy részét a szövetkezetnek eladják, hogy így aztán közép vagy kisparasztoknak minősíthessék őket és így befogadást nyerjenek az Egységes Földműves Szövetkezetbe, a szövetkezetek ne fogadják el. A falusi gazdag azáltal, hogy eladja földjének egy részét, nem adja fel ellenséges és kapitalista gondolkodási módját, kizsákmányoló szokásait Amennyiben a falusi gazdag földjeit nem tudja megművelni, elhanyagolja gazdaságát, úgy az Egységes Földműves Szövetkezet átveszi gazdaságát, de tagjai sorába nem veszi fel. Az Egységes Földműves Szövetkezetek csak akkor növekedhetnek és szilárdulhatnak meg, ha a lenini-sztálini tanulsághoz tartják magukat, hogy a falun támaszunk a kisföldműves, hogy szövetségesünk a középparaszt és egy percre sem szabad alábbhagynunk a falusi gazdag elleni harcot. A falun végzendő munkánknak ez adja a fő irányelvet. Főfeladat - az Egységes Földműves Szövetkezetet megtanítani a jó gazdálkodásra Ha Egységes Földműves Szövetkezeteink számára a további feladatokat kell most megállapítanunk, akkor itt abból kell kiindulnunk, hogy csak nemrégen az ősszel szövetkezeteink legnagyobb száma áttért a mezsgyék felszántására, a közös vetésre, hogy ezek a szövetkezetek még nem bírnak tapasztalattal és szervezetileg kevéssé szilárdak. Ez megmutatkozott az őszi munkák során is, amikor is sok szövetkezet az őszi szántással és vetéssel lemaradt. A lemaradás főoka nem volt sem a rossz időjárás, sem pedig az, hogy a gazdaság-technikai rendezések keresztülvitele késleltette volna. A fő ok abban rejlett, ahogy ezt a tények is igazolják, hogy a szövetkezetek új vezetőségei nem rendelkeztek tapasztalatokkal. El tudjuk képzelni azokat a nehézségeket, amelyekkel az olyan szövetkezeti elnök találkozik, aki azelőtt 5 vagy 8 hektár földet munkált meg és ma néhány száz hektár tagosított földön kell a munkát irányítania. Hisz azelőtt az ilyen magán vagy állami gazdaság élén iskolázott intéző vagy agronóm állott. Hisz a szövetkezet a gazdálkodásnak egy egészen új formája, ahol le kell küzdeni a tagok régi szokásait, akik eddig egyénileg gazdálkodtak, meg kell őket tanítani a munkához és a közös vagyonhoz való új viszonyra. A Párt döntő feladata tehát most, ahogy azt Gottwald elvtárs megállapította, az Egységes FI Mműves U J SZU Szövetkezetek megszilárdítása, megszilárdításuk gazdaságilag és szervezetileg. Ez mindenekelőtt azt jelenti, az EFSz-eket meg kell tanítani úgy gazdálkodni, hogy jobb eredményeket érjenek el, mint az egyénileg gazdálkodó földművesek, hogy magasabb termeléshozamokat érjenek el, az állatállomány nagyobb hasznosságát, az egészévi gazdálkodás magasabb jövedelmét. Az egész Pártnak az Egységes Földműves Szövetkezetek segítségére kell sietnie, hogy azok gazdálkodásukat megjavítsák. Ugyanúgy, ahogy a kommunistáknak az üzemek államosítása után segédkezniük kellett azok vezetésében, ugyanúgy átveszik a felelősséget az EFSz-ek gazdálkodásáért is. A Párt számára nincs fontosabb feladat ma a falun, mint a szövetkezetek megszilárdítása, különös tekintettel a magasabb típusú szövetkezetekre és gazdálkodásuk jobb eredményeinek biztosítására. Hogy ezt elérjük, az Egységes Földműves Szövetkezetekben azokat az intézkedéseket kell megvalósítanunk, amelyeket Gottwald elvtárs beszédében oly világosan kitűzött. Én csak részletesebben akarom ezeket a feladatokat kifejteni. Elsősorban, ami a szövetkezetben a munka igazság gos jutalmazási módszerének bevezetését illeti. A szövetkezetek többsége tagjait eddig a ledolgozott órák száma szerint jutalmazza. Az ilyen, a munka mennyisége és minőségére való tekintet nélküli jutalmazás előnyben részesíti a lustákat és megkárosítja a lelkiismeretes dolgozókat. Ez az ellenség malmára hajtja a vizet, aki megfélemlíti a földműveseket, hogy a szövetkezetben mindenki egyformán részesül jutalomban, a szorgalmas dolgozó és a lusta is, a jó gazda és a semmirekellő is. A szövetkezetben annak az elvnek kell érvényesülnie, hogy a kevés munka és rossz munka kevés jutalommal jár. A szövetkezet tagját a mennyiség, a munka terhessége és minősége szerint kell jutalmazni. Ezért szükséges, hogy minden EFSz megtárgyalja és bevezesse az egyes munkafajok szerinti munkanormákat, azokat a munka terhessége és minősége szerint határozza meg és annak alapján állapítsa meg a munkaegységeket. Meg kell magyarázni a szövetkezet tagjainak, hogy a munkaegység nem bér, hogy a szövetkezeti tag nem alkalmazott, hogy az Egységes Földműves Szövetkezet nem nemzeti vállalat, hogy a szövetkezeti tulajdon nem állami tulajdon. A szövetkezet éppen abban különbözik a nemzeti vállalattól, hogy a gépek és a szövetkezet élő és holt leltára, a közös pénzvagyon nem az állam tulajdona, hanem a szövetkezet tulajdona, a tagok közös tulajdona, hogy tehát a tag társtulajdonos, hogy a szövetkezet vezetésében együtt dönt a jövedelem felosztásáról is. A munkaegység nem bér, hanem részesedés a közös gazdálkodás eredményeiben, amely a tag munkája szerint van megállapítva és kifizetése részben pénzben, részben természetben történik. Ezért a munkaegység értéke nem állandó jellegű, hanem attól függ, hogy a tagok a szövetkezetben miképpen gazdálkodnak. Ha jól gazdálkodnak, a jutalom nagy, ha rosszul, a jutalom alacsony. A pobezsovcei Egységes Földműves Szövetkezetben, ahol a tagok jól gazdálkodtak, ott egy munkaegységért 75 korona készpénzt és azon kívül természetben 2.5 kg búzát, 1 kg-ot meghaladó rozsot, 0.5 kg árpát, 1 kg zabot és 13 kg burgonyát állapíthattak meg. Matyejka elvtárs, a szövetkezet tagja, aki 500 munkaegységet dolgozott le, a felesége jövedelmén kívül 40.050 koronát kapott készpénzben, 19 q kenyérgabonát, 8.14 q takarmánygabonát és 70 q burgonyát. Más szövetkezetekben, ahol rosszul gazdálkodtak, a felét sem fizethették ki annak, amit ebben a mintaszövetkezetben. A szövetkezetek az év folyamán csak előleget fizetnek a munkaegységekre, mert ha teljes értékét kifizetnék, akkor ez adósságba sodorná és a földművesek nagyon jól tudják, hogy az adósság a közös tál rovására megy. Az Egységes Földműves Szövetkezetek helyesen járnak el, amikor úgy döntenek, hogy a feltételezett munkaegység értékének csak 50 százalékát fizetik ki előlegként és csak különleges esetekben azon szövetkezeti tagoknak, akik nem rendelkeznek saját háztáji gazdálkodással, emelik az előleget 70 százalékra. Az állatállomány közös istáUózásánák kérdéséről. Gottwald elvtárs azt mondta, hogy amikor a szövetkezeti tagok a mezsgyék felszántása, a közös vetés és betakarítás mellett döntöttek, úgy ebből logikusan következik, hogy a közös gazdálkodás megköveteli az állatállomány közös istállózását is. 1951 február 24 Természetes, hogy minden szövetkezeti tagnak jogában áll meghagyni egy tehenet, egy-két borjút, tarthat disznót, birkát és korlátlan számban szárnyasokat. Azonban, ha istállójában nagyobb mennyiségű marhaállománya lenne, ez idejéből jelentős időt venne el, a közös gazdálkodástól elvonná érdekét és egy lábbal a szövetkezetben, eggyel pedig a szövetkezeten kívül állna. A tehenek közös istállózása a szövetkezet jövedelmének és egyben a szövetkezeti tag jövedelmének emelkedését jelenti. A Párt elnöksége helyesen ajánlotta, hogy a tehenek istállózása adaptáció útján történjék, amelyet maguk a szövetkezeti tagok szerveznek meg és új építkezések csak kivételes esetekben történjenek. A szövetkezeti tagok helyesen értelmezték ezt és nagy találékonyságot mutattak fel alkalmas épületek megkeresésében, az építkezési anyag beszerzésében, az építkezések szervezésében és végrehajtásában. Az adaptálásokat gyakorta olcsóbbá teszik azzal, hogy idegen munkaerők felhasználása nélkül dolgoznak, hogy az építkezési anyagot romépületekből szerzik stb. Vannak olyan szövetkezetek, ahol egy tehén istállózása az adaptált tehénistállóban 800—900 koronába került. Most szükségessé vált, hogy a tervbevett tehénistállók befejezését meggyorsítsuk és hogy azokban közösen elhelyezzék az állatállományt. A közös istállóba helyezéssel a szövetkezeti tagoknak a szövetkezetnek a szükséges takarmánymennyiséget is el kell adnok, hogy az elégséges legyen az új betakarításáig, e tekintetben kedvező készfizetési feltételek vannak biztosítva. A tehenek közös istállózása a szövetkezeti tagok érdeke, mert munkaerőt takarítanak meg vele, fokozzák a tehenek tejhozamát, a tehenek jobb tartását eredményezi és növeli a szövetkezetesek életszínvonalát A továbbiak során a helyes könyvelésről szólok. Az Egységes Földműves Szövetkezetekben már meggyőződnek arról, hogy a könyvelésben való rend nélkül a szövetkezet gazdálkodásában sincs rend. Sok Egységes Földműves Szövetkezetben az ősz folyamán a közös munkák megkéstek. Ennek oka abban rejlik, hogy az aratási munkákról nem volt helyes nyilvántartás vezetve, a jutalmak nem voltak rendesen elkönyvelve, kifizetve és a tagoknak nem volt kedvük a mezei munkákhoz látni. Ezért azt ajánljuk az Egységes Földműves Szövetkezeteknek, ne értékeljék le az egyszerű könyvelés bevezetését, amely a szövetkezet vezetőségének és tagjainak lehetővé teszi, hogy figyelemmel kisérhessék és ellenőrizhessék a szövetkezet gazdálkodását, hogy idejében közbeléphessenek minden hiba és nehézség kiküszöbölésére. Ez megköveteli, hogy minden szövetkezetben felelős könyvelő legyen, aki nem holmi irodai írnok, hanem a szövetkezet fontos funkcionáriusa, aki ügyel arra, hogy a költségvetést betartsák, hogy a szövetkezet közös vagyona nökekedjék, hogy a szövetkezeti alapot kiegészítsék, hogy a munkáért azt a jutalmat fizessék, ami megállapítást nyert stb. A könyvelő legyen a szövetkezeti jó gazdálkodás őre. Az egész évi termelési és munkatervek kérdéséről. A nagy földegységeket, a nagy szövetkezeti közös gazdálkodást nem lehet helyesen vezetni az egész évre kidolgozott termelési és munkaterv nélkül, amely előre látja, hogy hol mit kell vetni, mennyi gépre mutatkozik szükség és mennyi igára, munkaerőre és végül mennyi takarmányra, az állatállománý tartásának biztosítására stb. A termelési és munkatervet a bevételek és kiadások költségvetésének kell alátámasztania. Ez áttekintést nyújt a szövetkezeti gazdálkodás előre látható eredményeiről és lehetővé teszi a munkaegységek értékének megállapítását. A termelési tervet gondosan kell kidolgozni, az összes szövetkezeti tag részvételével és figyelemmel kell lenni arra, hogy annak betartását rendszeresen ellenőrizzék. Gottwald élvtárs további féladatul tűzte ki a csoportos munka megszervezésének bevezetését. A szovjet kolhozok hosszúéves tapasztalatai megmutatták, hogy a nagybani szövetkezeti gazdálkodás munkamegszervezésének egyedüli helyes formája az állandó munkacsoportok. Minden egyes csoport, a munka bizonyos szakaszát kapja. Vannak mezei csoportok, állattenyésztő csoportok, szőlészeti, komló-csoportok. Minden egyes mezei csoport hosszabb időre, kéthárom, sőt több évre egy bizonyos földrészt kap megmunkálásra, megkapja a szükséges leltárt és munkáját a kiosztott földön elért betakarításból,lehet a legjobban elbírálni. A csoportmunkák első tapasztalatai nálunk azt bizonyítják, hogy a munkának ezt a szervezését gyorsított ütemben vezessük be az összes Egységes Földműves Szövetkezeteknél, Szükséges továbbá a tagság kiterjesztése. Emiitettem már, hogy azokban a községekben, ahol magasabb típusú Egységes Földműves Szövet* kezetek vannak, a kis- és középparasztok egyhar-