Uj Szó, 1951. február (4. évfolyam, 27-50.szám)

1951-02-27 / 49. szám, kedd

1951 február 25 Üi SOT Klemen! Gottwald elvtárs jelentése Csehszlovákia Konistiynisia Partja miamii Bizottságának 1951 febr. 22-í illésén Hogy ez a növekedés gyakorlatilag mit jelent, arról az a körülmény tanúskodik, hogy az 1950. év végén Köztársaságunk ipari termelése kb. 50 százalékkal volt nagyobb, mint a kapitalista Csehszlovákia ipari termelése, bár Köztársaságunk lakosságának a száma lényegesen alacsonyabb. ftefiáziparunk gyorsabbütemű felépítése A Központi Bizottság tavalyi ülésének további irányelve volt nehéziparunk gyorsabb ütemű felépítése, vagyis annak az iparnak felépítése, amely számára a legtöbb hazai nyersanyagunk van és gyártmányainak tartós kelendősége számunkra leginkább biztosítva van. E tekintetben főleg az 1950. év utolsú negyedévében jelentős haladást észlelünk, mivel a nehézipar termelése az 1949. év azonos időszakához képest 19 százalékkal nőtt. Azonban újból ismétlem, hogy csupán az első lépésékről van szó. Az 1951. esztendő és a további évek nehéziparunk fajsúlyának további lényeges emelkedését, gyorsabb növekedését hozzák egész ipari termelésünk keretében. A Köztársaság ellenségei a határokon innen és túl tajtékzó dühvel fordulnak a nehézipart fejlesztő irányzatunk ellen. Az ellenségnek már ez az őrjöngése egymagában elárulhatná minden értelmes embernek, hogy helyes úton járunk. Valóban így is van. Mert a tapasztalat arra tanít bennünket, hogy a szocializmus építéséhez a lakosság életszínvonalának javításához elsősorban a nehézipart tekinthetjük megbízható alapnak. Már volt szó arról, mennyire fontos, hogy lehetőleg minden beruházási tárgyat magunk állítsunk elő. Már nem egyszer beszéltünk arról, mennyire jelentős, hogy ne csak ismerjük saját nyersanyagforrásainkat, hanem teljes mértékben merítsünk is belőlük. És ha emellett nehéziparunk gyártmányai számára a tartós piac biztosítva van, — piacunk pedig van mindenekelőtt a Szovjetúnióban és a népi demokráciák országaiban, — úgy a józan ész diktálja, hogy ezen az alapon, árucsere útján könnyű fogyasztási iparunk minden sürgős szükségletét biztosithatjuk. Ezért a nehézipar fejlesztésére vett irányzatunk helyes és ezt továbbra is követni fogjuk, tekintet nélkül a reakciós sakálok üvöltésére. Emelkedett a könnyűipar termelése ís Vájjon a nehézipar fejlesztése a könnyűipar termelésének a lakosság szükségletei mögött elmaradó csökkenését jelenti-e? Semmiképpen sem. Hogy ez pedig így van, az 1950. év eredményein láthatjuk. Bár ebben az évben a nehézipari termelés 15.6 százalékkal nőtt, egyidejűleg azonban nőtt a könnyűipar termelése is, még pedig 10:8 százalékkal és az élelmiszeripar termelése, még hozzá 24.9 százalékkal. Ha ehhez hozzátesszük, hogy az 1950. évben a könnyűipar és az élelmezési ipar termékeinek exportját csökkentettük, ebből az következik, hogy lakosságunk szükségleteinek fedezésére több áru maradt, mint azelőtt. Ezzel kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy két olyan ipari ágazatunk, amely azelőtt szinte kizárólagosan külföldről behozott nyersanyagokra támaszkodott, saját nyersanyagforrásainkból kezdi magát ellátni. A bőrfeldolgozó iparra gondolok, amely az 1950. évben a nehéz bőrök 64.7 százalékát és a könnyű bőrök 46.1 százalékát fedezte hazai nyersanyagforrásokból. Hasonlóan dolgozott a textilipar is, amely az 1950. évben szükségletét 27.6 százalékban belföldi nversanya.gforrásokból fedezte. Mindezeket az ipari ágazatainkat törekvéseikben minden erővel támogatni kell. Ai építőipar Az építőipar termelésünk fontos részét képezi. Ebben az ágazatban ugyan a tervet nem teljesítettük teljesen (az 1949. év árait véve alapul, csupán 96.5 százalékra teljesítettük), azonban itt is figyelemreméltó fejlődést állapíthatunk meg. Az 1950. évben 52.6 milliárd korona értékű (az 1949. év árait véve alapul) építkezési munkát végeztünk el „kulcsátadásig", ami 37 százalékkal több, mint az 1949. évben. Az új építkezési beruházások, amelyekből 46.19 milliárd korona értékűt (az 1949. év árai szerint) már beépítettünk, 35.2 százalékkal növekedtek. Az építőipar az 1950. évben a gyáripar, az energiatermelés és a közlekedés számára 761.600 négyzetméter csarnokfelületet és 1.194.100 négyzetméter más termelési felületet adott használatba. A mezőgazdaság számára az 1950. évben összesen 1,395.300 négyzetméter építési felületet adtak használatba, amelyből 753.700 négyzetméter felület a tömeges állattenyésztés számára és 641.600 négyzetméter felület a különböző mezőgazdasági üzemek számára szolgál. Lakásépítkezések terén 21.980 lakás építését fejezték be 1,869.000 négyzetméternyi felülettel, amelynek egy része bérház, más része családi ház, ezenkívül 340 énül etet készítettek el közös elszállásolásra 300.400 négyzetméter felülettel. Bar egészben véve az építőiparral sem lehetünk teljesen elégedettek. sikerei bizonyára figyelemreméltóak. Ennek egyik fő oka aLban rejlik, hogy az építőiparban az 1950. évben a magánvállalkozás részesedését 0.55 százalékra szorítottuk le. A szövetkezeti szektor az építőipari termelésben 1.5 százalékkal részesedett, minden mást már az államosított építőipar végez. Közlekedés A közlekedés egészben véve teljesítette tavalyi tervét. A közlekedésügyi minisztérium adatai szerint az 1950. évben a közlekedés tervét 108.2 százalékra teljesítették. Az utasok száma az 1949. évhez képest 11.8 százalékkal nőtt. A teheráruforgalomban az áruszállítás az 1949. évhez képest több, mint egynegyedével nagyobb. A közúti szállítás az 1950. évben teljesítménytervét 118.5 százalékra valósította meg, 30.3 százalékkal több utast és 137.6 százalékkal több árut szállított. Az autóbuszvonalak száma 43.3 százalékkal nőtt. A városi forgalomban a tervet 100.7 százalékra teljesítették. Különleges okok következtében továbbra is terv alatt teljesített a hajózás (76.5 százalék) és a repülőforgalom (78.3 százalék). Azonban a közlekedésben elért bizonyos sjkerek ellenére még igen sok és igen komoly okunk van a nyugtalanságra. Elsősorban mind a személyi, mind a teheáruforgalomban gyakorta előfordulnak késések. Itt vannak továbbá a rendkívül gyakran ismétlődő forgalmi zavarok és vasúti szerencsétlenségek, amelyek aláássák lakosságunk bizalmát a közlekedés felelős és végrehajtó szervei iránt. Ha mindehhez még fontolóra vesSEÜk azt, hogv a közlekedés különlegesen érzékeny hely az ellenséges szabotázs és diverzió végrehajtására, akkor bizonyára helyénvaló, ha erről a helyről felhívunk a közlekedésben dolgozó minden igazi kommunistát, hogy kötelességeik pontos és fegyelmezett teljesítésével, valamint a szolgálatban tanúsítandó fokozot

f éberséggel gondoskodjanak a közlekedés szabályszerű meretéről és segítsenek leleplezni a tudatos kártevőket és szabotálókat. Hm berufiéisssk sršt forrčsiMél A külföldi rádió néhány úgynevezett bölcse néha azt kürtöli, hogy mi állítólag abból élünk, amit a kapitalistáktól „örököltünk". A valóságban napnál világosabb, hogy ez gyermekmese. A valóságban a régi kapitalista, münchenelőtti vagy megszállás utáni módszerekkel messzire nem jutnánk. A valóságban a májusi felszabadulás után, de különösen az 1948-as esztendő után gazdasági életünkben súlyos milliárdokat fektettünk be és ezek tették tulandonképpen lehetővé, hoey termelésünk az 1950. évben 50 százalékkal magasaDb volt, mint a kapitalista Csehszlovákia termelése, tekintet nélkül a lakosság összszámának csökkentésére. Bizonyítékul csupán egyetlen számot hozunk fel. Igy iparunk beruházási tételeibe csupán az utolsó két esztendőben, 1949-ben és 1950-ben úgyszólván 125 milliárd Kčs-t állítottunk be, tehát olyan összeget, amilyenről a régi urak még csak nem is álmodtak. Végezetül élesen mutatkoznak meg ezek a tervezett beruházások Szlovákiában, amely folyamatosan, de gyorsan válik agrárországból mezőgazdasági-ipari országrésszé. Bizonyítékul hozzuk fel még azt, hogy az 1950. évben Szlovákiában a nehézipari termelés több mint egv negyedével növekedett, tehát az országos átlagnál lényegesen erősebben. Az ilyen növekedés nem jön magától, hanem alapos beruházási tevékenység a feltétele. Igy lesz ez továbbra is: továbbra is meg fogjuk sokszorozni termelésünk anyagi feltételeit, mert tudjuk azt, hogy enélkül nem tudnánk megvédeni országunk függetlenségét és szabadságát és nem haladhatnánk előre, a szocializmus felé. E mfellett fontos, hogy milyen forásokból valósítjuk meg a tervezett új, nagy beruházásokat. Ismeretes, hogy a kapitalista Csehszlovákiában két főforrásból valósították meg a beruházásokat. Elsősorban a nagybankok kölcsöneiből, amelyek fokozatosan átvették az ipari üzemek részvényeit és ezen üzemek tulajdonosaivá váltak. Másodszor külföldi kölcsönökből, amelyek vagy az ipari üzemek idegen kézre juttatását jelentették, vagy pedig tartósan megterhelték az államkincstárt. Mindkét esetben aztán a külföldi tőke pénzügyi részvétele az állam fizetési kötelezettségeiben mutatkozott a külfölddel szemben, ami bizonyára nem erősítette meg az állam függetlenségét. Ámi az ipari üzemeknek nagybankok által való átvételét illeti, ennek következménye a tőke meggyorsított koncentrációja volt, különféle trösztök és monopóliumok százainak keletkezése és azon üzemek tartós leállítása, amelyek a pénzmágnások szempontjából nem voltak jövedelmezők. Nos, ilyesmi a népi demokratikus Csehszlovákiában egyáltalán nem történik meg. Ti tudjátok, hogy az 1948. évtől kezdve a kapitalista világhoz kölcsönért nem folyamodtunk és határozottan elutasítottunk és továbbra is elutasítunk minden olyan kísérletet, amely a külföldi tőke behatolását jelenténé államosított termelésünkbe. De a. beruházások cégére alatt nem fokoztuk a belső adósságot sem. Mindannyian tudjuk, hogy a felszabadulás óta egyetlen belső államkölcsönt sem írtak ki és mindezek ellenére fokozott beruházásainkat főleg állami költségvetésünk fölöslegéből fedezzük. Már a költségvetések maguk sokmilliárdos beruházási tételeket tartalmaznak. Ezenkívül és ennek ellenére az 1949. és 1950. évben az állami költségvetés útján az államosított gazdaság alapjára több mint 60 milliárd korona jut, ami a valóságban állami költségvetésünk alapvető hozzájárulását jelenti iparunk beruházási szükségletei számára. Már ebből is látható, hogy pénzügyeink egészségesek, hogy 1948 óta jelentős fölöslegekkel dolgozunk, amelyeket gazdaságosan félrerakunk. A fölösleget mutató állami költségvetések az elegendő árualappal együtt továbbá pénznemünk szilárdságát jelentik. Végezetül az 1950. évben fizetési mérlegünk is kedvező. A külkereskedelmi forgalomban ebben az évben a fizetési mérleg kb. 3.8 milliárd koronás többletet mutat fel. Idő eiö:t leHesitiie'jift e??d? i ötéves tervünket Mindezek és az ehhez hasonló intézkedések végezetül oda vezetnek, hogy a következő 2—3 esztendőben idő előtt teljesíthetjük az eredeti ötéves tervet, amennyiben az ipari termelésre vonatkozik. Igy például már 1951-ben teljesíthetjük az eredeti ötéves tervet (amely 1953 végéig lett megállapítva) a kőszénkitermelésben, a nyersacéltermelésben, a finom gépiparban az 1951. év második negyedében, a könnyűiparban az 1951. év negyedik negyedében. Az 1952. évben az eredeti ötéves tervet teljesíthetjük a barnaszén kitermelésben, a nyersvastermelésben, hengerelt árukban, gépkocsigyártásban, nitrogén műtrágyában, foszforos műtrágyában, műselyemben, szintétikus tüzelőanyagokban, cementben, az 1052. év második negyedében azután a nehéz gépiparban, az 1952. év első negyedében a szállítóeszközökben és repülőgépekben és az 1952. év második negvedében az építőiparban. Inarunknak, főleg a nehézÍDarnak ezen további fejlődése természetesen feltételezi azt. hogy egész termelésink lényegesen gazdaságosabb lesz, ahogyan erről még szólni fogok. Kereskedelmünkről Előbb azonban említést szeretnék tenni kereskedelmünkről. A tapasztalat arra tanít bennünket, hogy szocialista kiskereskedelem nélkül nem tudjuk biztosítani a százszázalékban szocializált termelést és a nagybani elosztás helyes funkcióját sem. Nem akarok itt hivatkozni a textil kereskedők példáiára, akik annak idején a nagykereskedelmi hálózattól kapott bárminő mennyiségű árut el tudták feketézni. Ma amikor már létezik a szocialista kiskereskedelem, ehhez hasonló nem lehetséges. Nagyon kritikusak és nagyon szigorúak vagyunk és kell lennünk gazdasági életünk e legfiatalabb rétegéhez. Tény marad azonban, hogy ugyanis ma az államosított iparnak és a nagykereskedelemnek megvan a biztosítéka, hogy a szocialista kiskereskedelem a rábízott árut egészében átadja azoknak a fogyasztóknak, akiknek ki kell azt szolgáltatnia. Bizonyára akadnak kivételek ez alól a szabály alól. Azonban a hibát kijavítani, az már a megfelelő személyek kiválasztásának, a célszerű szervezésnek és az ellenőrzésnek dolga. Mert szocialista kiskereskedelmünk mint egész bevált, ha csupán azt a tényt tekintjük, hogy az utolsó 3—4 hónap alatt néhány nagyon erős vásárlási rohammal szemben általában sikeresen helytállt. És most néhány adat. Mindenekelőtt kiskereskedelmi hálózatunk úgyszólván teljesen szocializálva van. (Kereskedelmi nemzeti vállalatok és szövetkezetek.) A magánszektor részesedése a piacon csupán egy százalék. A szocialista kiskereskedelem hálózata az 1950. évben 39 százalékkal nőtt. Az alkalmazottak száma emellett csupán 33 százalékkal emelkedett. Az 1950. évben több mint 180 milliárd koronát forgalmaztak, amellett az egy alkalmazottra eső forgalom emelkedett. A kereskedelem a termeléssel szerződéseket kezd kötni, aminek az eladásra kerülő árú iobb minőségét és a választéknak mesiavítását kell előmozdítania. Általában szocialista kiskereskedelmünket szélességében lényegében kiépítettnek tekinthetjük. Most arról van szó, hogy mélységben is kiterjesszük, olcsóbbá tegyük és általában javítsuk ezen ágazatnak szolgálatát városaink és falvaink lakossága számára. A lakosság ellátásáról Ami a lakosság ellátását illeti, ezen a téren is betartottuk az 1950. évben a Központi Bizottság tavalyi ülésének irányvonalát. Mindenekelőtt kiterjesz-. tettük a szabadpiacot és bevezettük az árúcikkek sok új fajtáját, 31 százalékkal kiterjesztettük a szabad üzletek hálózatát. Az élelmiszereknek több mint 60 fajtájánál leszállítottuk az árakat, úgy hogy a fogyasztó ugyanazért a pénzért több árucikket kap. Egyetlen kivételt csupán a kenyér, a péksütemény és a liszt képezett az elmúlt hetekben, aminek azonban különleges okai vannak és amelyekről még beszélni fogok. Az 1950. évben lényegesen emelkedett az élelmiszerek és más fogyasztási cikkek szükséglete az 1949. évhez képest és a termékek egész sorá-