Uj Szó, 1951. február (4. évfolyam, 27-50.szám)

1951-02-25 / 48. szám, vasárnap

1951 február 25 Üi SOT g tomonf IFolvte'á? az I >.daüól) tck, ugyanúgy K 0be és Jokohama dukLjait is az amerikai haditengeré­szei támpontjaiul használják. A számláján példából egy-kettőt ki­emeLünk, amelyek bizonyítják, hogy a pénzügyi tőkések érdekeiket szem előtt tartva új háborút készítenek elő, hogy e vállalkozók egy csoportjának a jöve­delme megszaporodjék, mert gyarma­tosítani kívánják az egész világot. E példákat azért hoztuk tel, hogy egy-, ben leszögezhessük, egyetlen nemzet­nek a világon nem lehet érdeke, hogy ez a gigantikus fenyegető vállalkozás megvalósulhasson, nem szabad hozzá csatlakozni, nem vehet ebben részt egy nép sem. Ez valamennyi nemzetre vonatkozik, a német, a japán és az amerikai népre egyaránt. A hazugság sűrű felhőjében néha időről időre az igazság villáma hasít és bevilágítja a há 1 rús előkészületek útját. Acheson ý 1947 június 25-én az amerikai kon­'lesszus hitelbizottsága előtt ezeket mondotta: „A német termelés megújí­tását az amerikai kormány oly terv alapjául vette, melyet az európai álla­moknak a Marshall-terv zerint kellene kidolgoznia." Ezt a veszélyes figyel­meztetést Pearson kanadai miniszter ezekkel a szavakkal toldotta meg: „Az Atlanti-paktum nemcsak Maginot­vonalunk, hanem egy lehetőségünk a rossz erők elleni új támadásra." L. Clay tábornok állásfoglalása ha­tározottabb volt annakidején. Kije­lentése: „Az Atlanti-paktum, bár erő­szak útján, de békét teremt." Tru­man úr pedig az erőszakos úton való békemegteremtés definiálásában még messzebb ment: „Ha a béke megőr­zésének érdekében szükségesnek bi­zonyulna az atombomba felhaszná­lása, nem gondolkoznánk, annak fel­használásán, akárcsak 1945 júliusár ban." Churchill úr Nyugat-Németország felfegyverzésével kapcsolatban 1945 március 29-én ezeket mondta: „Nem látom semmi indokát annak, hogy a közös védelmet becsületes barátság­ban miért ne vehetnék át az angol, amerikai, francia és német katonák". Ez egy tipikus churchilli kijelentés, együtt halad a háborús előké­születek hírverésével. Arról akar meggyőzni bennünket, hogy a békét a Szovjetúnió veszélyezteti, ugyan­akkor tudjuk, hogy ez aljas hazug­ság. Az a céljuk, hogy a félelem ve­gyen erőt rajtunk. Mi nyugodtan fo­gunk aludni, ha Harriman vagy Mc Cloy úr üzleti vállalkozásai rosszul is mennek. Ma már, 1951 februárjában, tud­juk, hogy a felaprózódott politikai erők Nyugat-Németországban köny­nyen egy náci blokkot hozhatnak lét­ra Vájjon Hans Grin nem ezt vála­szolta-e a canterbury érseknek, hogy a nemzeti szocaütaimus „alapjában véve" egészséges mozgalom volt. Vájjon az apró pártocskák, amelyeik a német jobboldal szétverésével ke­letkeztek, megtalálhatják-e az egy­ségesítő j üket, ha ezt az angolszász megszállók nem kívánnák? A West­arp, a volt SS funkcionárius ma a szocialista birodalmi pártban jelen­tős szerepet tölt be. Braunschweig­ban a párt egyik tagja 300 hallgató helyeslése mellett jelentette ki, „ha ma egy olyan emberünk lenne, mint Hitler, talán segíthetnénk magun­kon". Vagy Meisler, a német blokk egy másik funkcionáriusa, aki Nyu'­gat-Németország újrafelfegyverzését ezekkel a szavakkal követelte: „az amerikaiak boldogok lennének, ha SS-divizióik lennének". Vagy Wolfgang Hedler képviselő, akinek bátorsága volt kijelenteni, hogy „helyes volt a zsidókat a gáz­kamrákba küldeni. Különbözők le­hetnek erről a vélemények, lehet, hogy ma más eszközöket találná­nak, hogy megszabaduljanak tőlük". És mily határtalan provokáció, amit a „Hannoversche Presse" című lap augusztus 22-i száma írt: „A Keleti-tenger partján, nem messze a szovjet övezet határától, miniatűr kiadásban létezik a harmadik biro­dalom ... fekete, fehér, vörös zász­lók lengenek az árbocokon, minde­nütt ősi germán jelvények és a he­gyek, az erdők visszhangoznak a „heill" kiáltástól. Yves Farge dr. Friedrich-hea, a német békedelegáció tagjához for­dulva folytatta majd beszédét: Tisztelt Elnök úr! Ön német em­ber és annak az ülésnek az elnöke, amelyen most egy francia a német probiémákról beszél. Szeretném itt hangsúlyozni, hogy a francia delegáció Ismeri azokat a feladatokat, amelyeknek meg­oldása önökre vár. Mint fran­cia, ald a Wehrmacht ellen fegy­vert fo :Ttam és buzdítottam a ná­cik elleni felkelésre, nagyon is tisz­tában vagyok azzal, mit kell ten­niük, hogy megtörjék mindazokat az erőket, amelyeknek segítségével újból feléledhetne a nácizmus. Mi nem tudjuk eltörölni a mult em- j lékeit. Ez lehetetlen. A mult emlé- i keire szükségünk van. Az ön fövá- j rosában és itt, valamennyiük előtt emlékeztetek Romáin Rollandra, aki oly sokat tett annak érdekében, hogy egymást kölcsönösen megért­sük. Minden újból kezdődik elejétől fogva. Az egyik élet elhal, a másik megszületik és ennek tudatában nem beszélhetünk az egyik vagy másik németről. Az összes békeerökkel, nyugaton és keleten, meg kell érte­nünk közösen, hogy az emberiségért folyó döntő harc az önök országá­nak területén játszódik le és a mi felelősségünk ugyanakkora, mint az önök felelőssége. Január 11-én a „Richmondo Ti­mes Dispatcher" című lap a követ­kezőket írta: „Vájjon nem a sors iróniája-e, hogy a Szovjetúnió ol­dalán állva megvertük Németorszá­got és Japánt és most előkészülete­ket teszünk Németország és Jajpán felfegyverzésére a Szovjetúnió el­len." Párizsba katonai konferenciát hív­tak egybe s ezen a konferencián Speidel és Heusinger német tábor­nokoknak is részt kellett volna ven­niök. Békebizottságunk ösztönzésé­re hatalmas tiltakozások voltak Pá­rizsban. Az utolsó pülanatban a né­met generálisok nem jötték el. A konferenciát megelőzőleg az ellen­állási mozgalom volt harcosai és a volt deportáltaid hatalmas tiltakozó menetben vonultak fel Párizs utcáin, amely megbénította a francia fő­város közlekedését. Békebizottsá­gunk a francia miniszterelnök és nemzetvédelmi miniszter ellen ha­zaárulás büntette címén Vádat emelt a legfelsőbb bíróságnál. A harc min­denütt folyik és az igazság minde­nütt áttépi a hazugság propaganda­hálóját Yves Farge ezután a Washing­ton által tervbevett és Japánnal kö­tendő külön békeszerződésről szólt. Washington — mondotta — a nem­zetközi egyezmények újbóli megsér­tésével egy külön /békeszerződés megkötését készíti elő Japánnal. A szerződést Dulles csoportja készí­tette elő és a következő intézkedé­seket tartalmazza: 1. Japánban engedélyt adnak arra, hogy a háború után foganatosított intézkedéseket beszüntessék, főleg ami a közélet tisztogatását illeti. 2. A japán fegyveres erők újjá­élesztése. 3. Japánban meghagyják az ame­rikai egységeket „védelmi biztosí­tékként" és az „Egyesült Államok önkéntes amerikai főparancsnoksá­got" szervez, Mac Arthur tábornok pedig ezt a megbizatást „önkénte­sen" átveszi. 4. Japán jogot kap arra, hogy fel­lebbezzen a Szovjetúniótól megszállt szigetek szabaddátételére. (E terü­leteket a potsdami egyezmény adta a Szovjetúnió felügyelete alá.) A washingtoni kormány kikény­szerítette a Kínai Népköztársaság megrágaimazását, ez újabb bizonyí­ték arra, hogy az Egyesült Álla­mok meg akarja akadályozni Kíná­nak és a Szovjetuniónak részvételét azokon a tárgyalásokon, amelyek az áizsiai kérdésekkel foglalkoznak majd. Az Egyesült Államok napról napra mindjobban elszigeteli magát poli­tikája következtében és most arra törekszik, hogy mihamarabb gyar­matosítsa Japánt és ugyanakkor Nyugat-Németországot ezen orszá­gok katonai potenciálja, földrajzi és sztratégiai helyzetük miatt, hogy emberi erőtartalékjaikat egy adan­dó háborúban felhasználhassa. Amikor Eisenhower tábornok lát­ta, hogy Európa mennyire idegenke­dik az amerikai tervektől, sietett látszólag megnyugtatni Európát. Ugyanakkor két amerikai személyi­ség Adenauernak olyan biztosítékot adott, hogy „az Egyesült Államok mindig azon a véleményen voltak, hogy Nyugat-Németország támoga­tása rendkívül szükséges Nyugat­Európa védelme szempontjából". Fi­gyelemreméltó, hogy Nyugat-Német­ország renülitarizációjának politikai és pszichológiai előkészítése együtt halad a Csehszlovák és Lengyel né­pi köztársaságok elleni éles táma­dásokkal. És pedig ugyanolyan sé­ma szerint történik, mint amilyet Hitler támadásai előtt használtak. Február 7-én a csehszlovák jegyzék rámutatott a mai politika és az 1938—39. évben használt politika közti hasonlatosságra. A jegyzék megállapítja, hogy a nyugati hatal­mak a Csehszlovákiából és Lengyel­országból kitelepített német csopor­tokkal visszaélnek, lehetetleiné teszik számukra, hogy gazdasági és szoviália szempont­A CsKP Kozsonü bizottságának üdvözlete W. Z. Fosternek, az US$ SCommuniista Pártja elnökének hetvenesül! születess lapján ból bekapcsolódhassanak az ottani környezetbe, hogy egyenjogú né­met polgárokká válhassanak. Az így és mesterségesen kiváltott nyug­talansággal támogatják és éltetik a reváns szellemét és egyben az érvényes nemzetközi döntések fe­lülvizsgálását akarják kiprovokál­ni. A revizionista propaganda kétségte­lenül ahhoz a tervhez tartozik, amellyel Nyugat-Németország fel­fegyverzésének politikai feltételeit előkészítik. A prágai egység figyelmeztetőül szolgál minden európai népnek, mindazoknak, akik a hitleri ag­resszió szenvedésein átestek. Ezek Nyugat-Németország felfegyverzé­sének kérdésében saját országuk védelme érdekében egységes har­cot fognak folytatni, mert meg van rá az okuk, nehogy még egy­szer a német imperializmus áldo­zatai legyenek. Az imperialista körök most uszító kampányokat intéznek azok ellen, akik leleplezik aljas mesterkedéseiket. Étien-" ne Gilson francia katolikus frót kény­szerítették, hogy elhagyja hazáját azért, mert ellenük nyilatkozott. „Az Egyesült Államok Európában erős szö- \ vetségesek után vágyik. Ideálja a po­litikai és katonai szemDontból egysé­ges Európa, amely a Szovjetúnió elle­ni esetleges báboiúban táborának első vonalát képezné. A probléma az, hogy gyalogságot találjanak. Ezt az USA ismételten kijelentette és közvetlenül ezután bejelentette, hogy Nyugat-Né­metország felfegyverzése szükséges." Értékeljük azon erőknek ielentősé­gét, amelyek szembehelyezkednek a felfegyverzés tervével. Azon a véle­ményen vagyunk itt az alkalmas pillanat arra. hogv Nyugat­Németország retnilitarizálása ügyé­ben nemzetközi konferenciát hívjunk össze. Ez a konferencia lehetővé tenné azon körök közös akaratának kifejezését, amelyek ugyan egy­mástól messze vannak, a német fel­fegyverzés elítélésének kérdé-'ben mégis egységesek. Ezek a békeerők ünnepélyesen felszólít iák a nagyha­talmakat, hogy mihamarabb valósít­sák meg a négy nagyhatalom konfe­renciáját azzal a világos céllal, amely elől kitérni nem lehet: demili­tarizálják Németországot Ez az a konkrét javaslat, amelyet a Béke Hívei világszövetségének el­nöksége, a francia-belga szövetség, a francia békemozgalom, továbbá azon kötelezettségvállalások nevében ír­tunk alá, amelvet Prágában lengyel barátainkkal kötöttünk és ezt a kon­krét javaslatot most aa ülés elé ter­jesztem. Franciaország ez évben eddig három és félmillió polgár aláírásával igazolta, hogy határozottan szembe­helyezkedik Németország felfegyver­zésének kérdésével. Essenben nemrég jelentőségteljes konferencia folyt le, amely egységesítette a jogászokat, ta­nárokat, papokat, mindazokat, akiknek jelentős szerepük van a oártok veze­tésében, a szakszervezetekben. az üzemi szervezetekben, a földművesek és az ifjúság körében. E konferencia jelenlevői kiáltvánnyal fordultak a néphez, amelyben követelték, hogy Nyugat-Németországban népszava­zást indítsanak a felfegyverzés kérdé­sének ügyében. ,,A városokban és falvakban bizott­ságok alakultak a népszavazás meg­valósításának érdekében. A népmozga­lom egységesítése és vezetése érde­kében a békeszerető lakosság minden rétegéből képviselőket választottak, hogy ezek részvételével megalakítsák a felfegyverzés elleni előkészítő bi­zottságot. A harmadik világháborút meg lehet akadályozni, a békét meg lehet őriz­ni, ha a német néo felhasználja de­mokratikus jogát, hogv maga dönt­sön a háború és béke kérdéséről, hogy maga juttassa kifejezésre nép­szavazással elutasító állásfoglalását a felfegyverzéssel kapcsolatban. Csak ígv lehet biztosítani a német nép boldog és békeszerető jövőjét," hangzik az esseni határozat. Pontosan három hónaonal ezelőtt Varsóban közösen szerkesztettünk meg hat rövid sort. az ENSz-hez kül­dött kiáltványunk második pontját: Határozottan elítélünk minden olyan kísérletet és intézkedést, amelyek a nemzetközi egyezmények megsértését jelentik, mert a nemzetközi egyezmé­nyek kifejezetten tiltiák Németország és Japán újrafelfegyverzését. mert ezek a kísérletek & intézkedések a bé­ke komoly veszélyeztetését jelentik. Minden határozottsággal követeljük a békeszerződések megkötését, az egy­séges és demilitarizált Németország­gal éa Japánnal, valamint a megszálló csapatok kivonását ezen országokból. A CsKP Központi Bizottsága Wll­liam Z. Fosternek, az USA KommU' nista Pártja elnökének hetvenedik: születésnapja alkalmából a következ őt táviratot küldte: „Drága elvtárs! A Csehszlovákiai Kommunista Párt Közpoti Bizottsága hetvenedik szüle­tésnapodon legforróbb üdvözleteit küldi neked. A csehszlovák nép úgy becsül téged, mint az amerikai mun­kásosztály legjobb képviselőinek egyi­két, aki egész életét a dolgozók jogai­ért folytntott harcnak szentelte. Születési évfordulódat olyan idők­ben éred meg, amikor az USA Kom­munista -Pártja az üldözés és elnyo­más ellenére is harcol a világbékéért és a támadás ellen, amelyet az ame­rikai imperialisták Korea ellen intéztek. A következő évekre kívánunk ne­1 ked sok egészséget és sikert a béké­ért, a Ihaladásért és szocializmusért folytatott harcban. Csehszlovákia Kommunisa Pártjának Központi Bizottsága." Budapest ünnepi iköntösben várja a kongresszusi kiküldötteket A Magyar Népköztársaság fővárosa napok óta ünnepi lázban készülődik, hogy minél díszesebb külsőben fogad­ja a Magyar Dolgozók Pártja ll-ik kongresszusára érkező hazai és kül­földi kiküldötteket. Az egész város riszlóerdőbe öltözött, az üzemek, a kereskedések alkalmazottai, a házak lakói versenyezve díszítik Budapest utcáit és tereit. A magyar fővárosba "ár megérkeztek a román, lengyel, , francia, finn, spanyol, holland, és svájci küldöttek, ibaton délután a Magyar Dol­g.^. Pártja II. kongresszusa tiszte­letére a budapesti pártbizottság a Hő­sök-terén ünnepi nagygyűlést rendez, amelyen Rákosi Mátyás fogja üdvözöl­ni és köszönteni a dolgozó nép, a bé­két és szocializmust építő élharcosok küldötteit. A magyar dolgozó nép a kongresz­szusi napok tiszteletére kongresszusi versenyt indított, amely hatalmas ered­ményeket hozott. Az ózdi kohászati művek 18 millió forint értékét termel­tek a versenyben terven felül. A Hof­herr-gyárban a dolgozók kötelezett­ségvállalása, a 20 traktor már elké­szült, a csepeli autógyárban 24 darab terven felüli teherautót készítettek. A tatabányai XII. tárna dolgozói 20 %-kal teljesítették túl terv-előirány­zatukat, a Ganz-hajógyárttaa Kiss Bé­la elvtári. üj munkamódszer bevezető* sey el Iűi0% -os teljesítményt ért el. Az egész országból, az ország min­den üzeqiéből, munkahelyéről napról­napra és óráról-órára kiemelkedő mun­kateljesítményekről érkeznek hirek. A munkásosztállyal karöltve halad a kongresszusi versenyben a falu lds­és ki/izéflparasztsága. A magyar fal­vakban rohamosan szaporodnak a teremli Kvgoportok, de folyik a verseny az egyjíjf'eg dolgozó parasztok között is a tavai zi munkák jó előkészítéséért. Szómba ton Budapest népe megmu­tatja erjiít, elszántságát, megmutatja a megbonthatatlan egységet, amellyel a Párt, Rákosi Mátyás elvtárs mellé felsoraki #ik. A Magyar Dolgozók Pártjának kös* ponti lapj a, a Szabad Nép „Fokozzuk tovább t kongresszusi verseny len­dületét* című vezércikkét a követke­1 ző szavtíkkal fejezi be: „Telije szívünkből együtt érzünk, teljes e'jpnkkel együtt küzdünk a Szov jettftj ió vezette nemzetközi bé­kemozgalom minden nép békeharcosai­val,. Minden nép, amely a békéért, ha­zája iüigjgetlenségéért és szabadságá­ért k iba a világuralomra törő impe­rialista i rablók elien: testvérnépe a magyarnak. Ezt érzik és azt akarják világgá kiáltani szombaton a Hősöké terére felvonuló százezrek. fiz areerijfaž feadlfogftrok üzenete j Tegyetek meg minden lehefiő intézkedést ennek az esztelen vémntásnak haladéktalan beszüntetésére Negyedmillió katona és tiszt az amerik aiak és Kszmmanísták vesztesége Koreában Nem egész két hónán leforgása alaťf i 950 december 26. ftta a z ameri­kaiak és liszinmani zsoldosaik Koreában 6.0.000 katonát vesztettek halott­ban, sebesültben, valamint foglyokban. 1950 június 25-től 1950 december 25-ig a koreai népi hadsereg és a kínai önkéntesek az amerikai Interven­ciósoknak és liszinmani zsoldoscsapata ikn jik súlyos veszteségeket okoztak. Számokban kifejezve 208.000 főre tehető arr amerikaiak veaztesége. A ko­reai háború megindulása óta tehát több ijiirit negyedmillió emberre tehető az amerikaiak vessteaége Korfiában. Az amerikai hadifoaivok egyre gyakrabban teszik fel a kérdést, miért is jöttünk Koreába és kinek a nevé­ben harcoltunk? A Pravda tudósító ia idézi V. Hart­man hadifogoly szavait: „A lövész­árokban feküdtünk Szöultól délre új­év éjjelén, golyók és lövedékek zápo­rában ugyanakkor, amikor a newyorki és washingtoni mágnások dőzsöltek. Én már régen azt mondtam magam­nak; elég volt és úgy igyekeztem, hogy a háború számomra befejeződjék." Kornyilov, a moszkvai Pravda tudó­sítója legutóbbi cikkében rámutatott arra, hogy az amerikai kormány, ami­kor keresztül erőszakolta az ENSz-ben a Kínai Népköztársaságot támadónak minősítő szégyenteljes tatározatot, arry számított, hogy félrevezeti kato­náit rábírja őket, hogv vadul har­coljanak az északkoreai csaoatok és kínai önkéntesek ellen. A kormány azonlwn tévedett, mert a kataiák B korpaS háborút igazságtalannak tekin­tik. A koreai amerikai hadifoglyod az amerikai néphez az alábbi felhívást inté-*ék: „Mi, Észak-Koreában lévő amerN Icai 'tisztek és katonák felhívást in­tézőink hozzátok, hogv elhárítsuk a t pv|bbi é s fölösleges emberveszte­sége! t mindkét fél részéről... felhí­vunk benneteket, tegyetek meg mimien lehetőt ennek az esztelen véijontásnak haladéktalan beszünte­t tés ére." KaSatas sztrájk az Egy&nlt ÍISamoIcbaB A textilipari munkásak a mult hét folyamán nagyarányú sztrájkakciót indítottak el. amelyben több mint 70 ezer textilmunkás vesz részt. 160 tex­tilgyár munkásait felszólították a sztrájkolok, hogv szüntessék be a munkát. A sztrájkot a textilinv»kások szaki *:ervezete indította meg, miután az a iierikai gyapottársasággal folyta­tott tárgyalásai nem vezettek ered­mény {re. A szakszervezet a textil* murt 1 rSsok nevében 1-S centes órabér* emel M követelt A kiáltvány, amelyet az ENSz-hez intéztünk, a béke alapkérdéseit szögez­te le. Akár szó van az agresszió meg­határozásáról, a háborús propaganda tilalmáról, a lefegyverzés ellenőrzésé­ről a gazdasági és kulturális csereak­ciókról, vagy a lefegyverzett és egy­ségesített Németországgal és Japán­nal megkötendő békeszerződéssel kap­csolatos mostani konfliktusról, — mind­ezek a javaslatok egy egységes prob­lémát képeznek, amelyet nem lehet szétforgácsolni, ha valóban végét aka­runk vetni a háború veszedelmének. Ha Németország és Japán felfegy­verzését megengedjük, megnöveked­nek a veszedelmek, amelyek maa né­peket veszélyeztetik, mert Németország és Japán remílitarizálása a fegyverkezés ven'ienyének legveszedelmesebb kife­jezd ie. A felfegyverzés lehetetlenné teszi t a nemzetek közötti bizalom meg» újulí tsának kilátásait. T t idatában vagyunk annak, hogy a b< ítés emberiség szempontjából ml forjjr e harcban kockán és éppen ezér t tudatosítjuk felelőségünket. Na­gyol f jól tudjuk, hogy a nemzetek velií pk tartanak, hogy a helyzetet megértették, egységre törekszenek és ezt "a? egységet meg ia teremtik. tC népeket nem lehet megcsalni ab­ban az időben, amikor a háborús poli­tika Japánban és Németországban a bűne-is erőket felújítja. Ha pedig győ­zelm linknek ezt a formáját már elér­tük, akkor a háború bástyáját aláás* tuk.

Next

/
Thumbnails
Contents