Uj Szó, 1951. február (4. évfolyam, 27-50.szám)

1951-02-25 / 48. szám, vasárnap

6 m%m 1951 február 24 <J)iLikut íiJlenin Puskin nem éppen ' a legli izelgőbb %izonyítványokat állította ki aj-- angol­szászokról Az angol demoki JSciát a humanista szemével bírálta: „Oív-asd el az angol gyárimunkások panaszait és hajad az égnek fog meredj i a bor­talomtól. Micsoda hidegvérű karbariz­mus az egyik oldalon és milytí n rette­netes szegénység a másikon!'* Ameri­káról ezt mondja: „Az ember csodál­kozva döbben erre a visszataszító ci­nizmussal eléktelenített demokráciá­ra ... Négierrabszoigaság műveltség és, szabadság közepette." Százegynéhány év múlva a moszkvai Puskin-i ünnepsé­geken a szovjet író — K. Szirn onov — a kiélezett helyzetnek megfelelően; még élesebb szavakat talál: „Azolj, akik négereket lincselnek, ne vyMfk­nak Puskinhoz! Azok, kik éhesük szá,. zainak szémei előtt gabonát iígetotl*, ne nyúljanak Puskinhoz! Aaiök, IiVk népek lelkiismeretét tojásport al akar­ják megvásáioloi, ne nyúl járt *k Ptjs­ídnhoz!" Ez bizony a kiátkozáfc ny<tf|ve és stílusa! E napokban — Pua kin l'o'lá­la 114. fordulóján, a másik (Sd.ijf/iák jött meg a hangja. A nyűg,fii rárfliók adásaikban a magukénak fallal jáj. le Puskin emlékét, kit kortársá annak idején „az orosz kötészet a ep iá nak" neveztek A mai oroszoktól iílvý.atják azt a Puskint, aki Belinszky izerint „egyhangúlag let* orosz nemi (eá. nép­köTtővé ütve" és aki Oerrtfjtvevszki szerint ..az irodalmat a nemz té ügyé­vé emelte". Puskin maga tiiwdofta: „Esküszöm minderre, ami *a Bit, hogy hazámat a világon semmi m- fcért fel nem cserélném". Es most méw fis meg­tagadják a Szovjetuniónak h$ gjsá való jogát. írót kisajátítani nem lehet. "Hat á sá­lak etat szabni, korlátokat emeini: •Meddő, haszontalan dolog. Miniden iga­zi íróban beruie van az őt elein'görgető nehézkedési erő: a világmotjiíauivaló. Az indíték azonban a jelen esetben orosz, épúgy, mint Petőfiben vagy Adyban a magyar. Az író nye-h;közös­ségének mond a legtöbbet: srárRtazé­ka a vitathatatlan. A kis Magyarorszá­gon egy évszázadok óta — a lakosság számarányát tekintve —, mini len más nemzetet felülmúló Shakesp* sww-kul­tusz van, ée ebből a tényből m nki sem fog az angolok ellem érvet kopácsolni. A legtöbb Shakespeare-darafcot a íSzov­jetúnióbair játsszák, de azért jenki, józan ember nem fogja elvitatni Sha­kespeare angol-jellegét és elsőbbs £gét. Ibsent sem fogják a németek a kis Norvégiától kikérni, pedig viláfjhíré­nek szülőföldje, hatóterületa Nért etor­szág volt. És most Puskint mésjfc. el­vitatják a mai oroszoktól, mora Iván, hogy mai kultusza mestersége?, 'iV'ilfo­kozás, előtte senki sem törőddSK: rele. Es bizonyítéknak felhozzák Lelín ne­vét, azt a tényt, hogy Lenin 3lf Iföte­tében egyszer sem szerepel Puskin neve. Micsoda vérszegény, ostoba Érvelés ez! Az angolok talán kutyába \*ítzik Shelleyt, a nagy forradalmi ktilőt, mert Lloyd George könyveiben, egy­szer sem szerepel a neve? Wilsirfc* mű­veiben nincs nyoma Walt Wfitttnwn­nak. az amerikaiak tehát nem iciéKók a demokrácia nagy költőjére?! Jafj a franciáknak, amiért Jean Jaurés -e'tnu­lasztotta a szegényélet cinikus bt^eda­költőjét, Villont felemlíteni! KtM.'tuth talán nem volt elég magyar, merít, sok kötetes emigrációs irataiban, "epv­szer sem szerepel mondjuk Riijs-sa Bálintnak, a költőnek neve? Puskjlrf és Lenin esetében most mégis mie*ijpró­bálják ezt a nyilvánvaló leheter tsnsé­get döntő érvként beállítani. ífieödő fáradtság és valótlanság. Mert 'JLenin műveiben kimutathatóan ott varj Pus­kin nyoma, neve, hatása, sőt — fcíteá­nalma. Kicsit lelkiismeretesebbet,! ker­Iett volna fovább lapozni. A feh ileYes­aég mindig megbosszulja magát' t Lenin, akinek Tolsztoj-cikkei v alósá. gos Tolsztoj-breviáriumot adna k ki, Lenin aki az író Gorkijjal állandó í -ösz­szeköttetésben állt, Lenin, aki a i iro­dalom dolgait ataposan belekall tulálta számításaiba pont Puskint hagyt-jf voä­na ki?! íme a helyreigazítás: Lenin az emigrációban, ott! i icnre­kedt könyvtára és orosz könyvel' k nél­kül kénytelen élnŕ. Bevallja: , jamire egyenest ki vagyunk éhezve — az a szépirodalom... itt viszont nem Jehet seholsem orosz könyveket 1 kapni.' Né­ha írigyséETsef olvasom az antik Jtrrin­sok hirdetéseit... Puskin 10 k' H eté­ről". Ezzel a sóhajjal Lenin el: fcrulta Puskin-szerelmét. Csak könyvszer tlmes érzi kf ebből a szemérmes sóhai iibwl a mélységes Puskin-hűséget!... O Kbon, a hatalmon lévő államférfi sokat iíoti­dol az orosz kultúra egyik alaphi' Sryá­ra: a modern orosz nyelvnek sincs kritikai szótára! Todosiányos bíz tótsá­got küld ki e hiány mnlasztásár a és sürgetéseiben figyelmeztetésként "min­dig ott szerepel a záróiéi, melv a t leg­főbb lelőhelyre utal: „(Puskintól <T*w­kjjig)". A Puskinra való gwdoíí is és az emlékéről való gondoskodás jj'ILa­ratra sem hagyja el. Itt van emlS-äa ata a felállítandó szobrokról. „írók és- - köl­tők: Toísztoj. Dosztojevszkij, Ler­montov Puskin, Gogol, stb." Ezek hirtelen összeszedett f brgá­csok Lenin írásainak irdatlan tói Hegé­ből, de itt vannak a tanúk és kö- ftük a leghitelesebb: özvegye, Krups ekája, ^í&h ájf 3Cu'táhait £e&2ja VJk%almha icátta és fav&adaÍMáx, PA. Nemzetközi Nőszövetség berlini rta/^ygyűléséröl hazatérőben két kínai i:üridött ellátogatott hozzánk is Bra­lfi? lávába. Rövid itt tartózkodásuk ar­ia szolgált, hogy erősítse a benső ba­Hi tságot hazájuk és köztársasagunk fcözött. Amit nekünk az orszagukban égbement nigy változáaokról elmon­U kíttak. az azt mutatta, hogy Kína e ,'legvégső szegénységből felszabault s mogt napról napra halad a boldog éleit felé. Rabszolganők ielszabaduinak Az új Kim születésaripja 1949 ok­tóber elseje. A francia nök öt évezre­den «t a feudalizmus jármában, el­nyomatásban és jogtalanságban él­teik. Születésük percétől halalukig rabszolganők voltak, adhattuk, ve­hették őket, mint lélektelen árut, verhették, agyon ia üthették őket, rabszolgái voltak szüleiknek, fér­jüknek. Most szabadon iélekzenesk, kivívták egyenjogúságukat és szaba­don fej ehetik ki teremtő erejüket. Az új demokratikus Kína programjá­ban ez čli: A Kínai Népköztársaság eltörli a hűbéri rendszert, amely a nôt szol­gaságban tartotta. A nőnek a politi­kai, gazdasági, művelődési, nevelési éa társadalmi éleiben ugyanazok a. jogai, mint a férfinak. A háaasság­kötés szabadsága •gyformán meg­illet férfit és nőt. Az ifjúmunkások és dolgozó nők sajatoi érdekeit kü­lön törvény védi. Minden ipari vál­lalat és bánya köteles a munkások biztonságára és egészségének fenn­tartására irányuló előírásokat betar­tani. A népjóléti és közegészségügyi intézkedéseket tovább kell fejleszte­ni és különös gondot kell fordítani az anyák és a gyermekek egészségére. Nők a közigazgatásban és állam vezetésben Rövidesen a felszabadulás után a helyi kossigazgaUs a nép kezébe ke­rült és vezető helyekre asszonyokat is tettek és ezzel egyszersmind fel­szabadították a férfiakat a frontszol­gálatra. Kína női. felelősségteljes magas ál­lásokat töltenek be. A Kínai Népi Köztársaságnak két asszonyminiszte­r« van. Számos; iskolát és gyárat igazgató­nők veze&nek. És erre nem női lényük varázsa képesíti a kinai nőket, ha­nem az a kemény próba és harc, amelyen szabadságharcuk hosszú évei alatt átestek. Elismert, szeretett és kiváló vezeftJk. Sdóng-Ching-LitBg asszony egyike azoknajfi a kínai nőknek, aki nemzet­közileg ismeretes- Ismerjük öt egy új kínai filmből is. A legvéresebb terror évei alatt is hűségesen kitartott fér­jének. legközvetlenebb politikai mun­katársának, Szun-Yat-Szennek hár­mas irányelve mellett: barátság a kommunistákkal, barátság a Szovjet­únióval. barátsag a munkásokkal és parasztokkal. A legvadabb terror idején merészen vezette a pénzgyűjtő akciókat az ellenforradalom áldozatai számi í-a. tanítónők és ápolónők ki­képzésiébe. árvák támogatására, nyolc nemzetközi kórház létesítésére, orvosi egyetemek támogatására. A bé­kéért. a kínai-szovjet barátságért folytartoťt harcban szerzett érdemei most magas állásra emelték őt. A kí­nai nép a központi népi kormány el­nökévé választotta. Fan Hsiao Feng. egy fiatal mun­kásné. 12 éves korában kezdte meg a rabszolgamunkát az nagolok, a japá­nok és a Kuomintang birtokában levő gyárakban. Itt tanulta meg gyűlölni az ellenséget, szeretni honfitórsnőit •és értük küzdeni. Mikor Sanghaj fel­szabadult. akkor a nép egyhangú lel­kesedéssel beválasztotta ôt a köz­ponti néptanácsba. Határtalan munkaszeretet A ktoaá nőknek egyforma nagy ré­sjBÜk VMa a katonai front és a terme­lési front munkáiban. Mielőtt egy város felszabadulására került sor, a munkások gondjukba vették a gyá­rakat, hogy a Kuomintang banditaR. ki ne rabolhassák. Mihelyt a város felszabadult, ők voltak azok, akik a­lehető leggyorsabban ismét üzembe helyezték a gyárakat Sanghajban, « könnyűipar legnagyobb központjában a dolgozók 75—80 százaléka nő. A tegnagyobb textilüzemben nők ve­zették a földalatti mozgalmat. Fel­váltva ügyeltek fel a gyárra. Ebben a gyárban nem is fordult elő egyet­len szabotázs sem. a gyár rögtön a felszabadulás után újra megkezdhette a munkát. A felszabadított területeken nagy lelkesedéssel indult meg a munka. Itt van például a félénk Chi-Kwei­Ce. Mint szakképzetlen munkásnő dolgozott az esztergapad mellett. Mindig ugyanazt a munkát, mindig ugyanazokat a mozdulatokat végez­te. És mégis szerette a gépét, titok­ban tanult, megtanult olvasni- Egy kissé segítettek neki a szakképzett munkások. És az öreg mester, aki különben a nőket, mint állatokat le­nézte, mikor látta nagy buzgalmat, elkezdte őt szintén tanítani. Most Chi-Kei-Ce maga tanítja rendszere­sen munkásnő társait az esztergapad technikájának finomságára és a gyár magas munkafejlettségének jó részét neki köszönheti. Szép munkájáért meg is jutalmazták, megválasztották a mandzsúriai munkahösök értekez­letére kiküldöttnek. „Kövessétek Chi­Kwei-Ce példáját" — ez most a mun­kásnők jelszava. Falun is hatalmas forradalmi át­alakulás ment végbe. A földreform­törvény kimondta, hogy a nők ugyan­annyi földet kapnak, mint a férfiak. Erre a nők önként késznek nyilat­koztak arra, hogy a front javára töb­bet fognak termelni. A nőmozgalom városon és falun egyaránt nagy szerepet játszik. Hogy az anyák nyugodtan dolgozhassanak, ahhoz arra a biztos tudatra van szük­ségük, hogy gyermekük jól el van he­lyezve- így aztán egymásután létesí­tenek gyermekkerteket a gyári és a mezei munkásnők gyermekei részére. Példiául Hsu-Fong-Ying, egy halász­hálókötőnő, amíg gyermekei nem voltak gyermekotthonban elhelyez­ve, naponként 30 hálót szőtt. Mióta gyermekei gyermekkertben vannak elhelyezve, napi termelése először 80, majd 100 hálóra emelkedett. Csu­pán Pekingben, Tiencsinben, Sang­hajban és Nankingban a felszabadu­lás utáni évben 81 gyermekkertet nyitottak meg. Mihelyt új óvónők és segédóvónök befejezik tanfolyamu­kat, további gyermekkerteket fognak megnyitni. A Kínai Demokratikus Nőszövet­ség- azon fárad, hogy a falusi anyá­kat tudományos és egészségügyi módszerekre tanítsa, amelyek sze­rint gyermekeiket neveljék. Egyszer­F#nind leveszi róluk annak terhét, hogy egyedül maguknak kelljen a gyermekekről gondoskodniok és ez­zel is elősegíti új, egészséges, fiatal nemzedék nevelését. A régi szülész­nőket átiskolázzák, megtanítják őket műszereik tisztántartására, sterili­zálására és kioktatják őket, hogy nem elég azzal törődni, hogy a gyer­mek a világra jöjjön, hanem ehhez biztosítani kell a lehető legjobb köriil­mfl^yeket. A tanulás eltörli a mult átkát A tudatlanság, amelyben a népet tartották, most helyet ad a tudás­nak. Eltűnik a faluról falura ván­dorló kuruzsló és helyébe áll a fiatal orvos vagy orvosnő. A tudomány Kínában egyike a legújabb jelenségeknek. Nem régibb, mint 40 esztendős és eredetileg csak kevés kiváltságos ember előjoga voft. A gazdagok tudománya volt. Most a tudomány a népé, csak olyan tudományágak müvelhetök szaba­don, amelyek a népnek szolgálnak. Első helyen áll ezek között is az egészségügyi tudomány, az orvostu­domány. A 470 milliós népből éven­ként legalább 100 millió szorul or­vosi segítségre. Most nemcsak or­arki a «zibériai száműzetés idejére em­lékezve, eet írja: „Magammal vittem Szibériába Puskint, Lermontovot, Njekrászovot. Vladimír Iljics fekhelye mellé tette őket, Hegel mellé és esténként újra meg újra olvosgatott belőlük. Leg­jobban Puskint szerette." Legjobban Puskint szeiette! Termé­szetszerűen, mert irodalmi rangsorá­ban változatlanul ő álft első helyen, íme a bizonyíték: „Egy este kedve támadt megnéz­ni, hogyan ä a kommunában az If­júság. Iljics nézte a fiatalokat. .. megmutatták neki naiv rajzaikat, el­haknorták kérdésekkel De ő csak mosolygott, kitért a válasz elöl, s a kérdésre kérdésekkel felelt: „Mit ol­vasnak? Olvassák Puskint?" — „Nem" — tört ki valamelyik — „hi­szen burzsuj volt! Mi Majakovszkijt olvassuk". Iljics elmosolyodott: „Sze­rintem — Puskin különb!" És ezzel a tanúvalomással el is dőlt a per Puskin, illetve Lenin javára. Akik Leninből terhelő tanút igyekeztek faragni, enyhén szó'va, törököt fogtak. Törököt, aki nem enged: érvet, mely visszaüti A terhelő koronatanúból fel­mentő igazolás lett: Puskint és Lenint szétszakítani, kettéosztani, egymás el­len kijátszani többé nem lehet! Fábry Zoltán. vosokat, betegápolőkat és ápoló nő­véreket képeznek ki, hanem minden segítő kézre szükség van. Olyan jár­ványok, amelyek nálunk századok óta ki vannak irtva, Kinában csak most, a. felszabadulás után kezde­nek megszűnni. 1950-ben a lakosság 15 millió patkányt irtott ki és ez­zel a betegségek egyik föterjesztö­jét szüntette meg. De ennek az az óriási országnak összesen csak 90 ezer kórházi ágya van. Éa így minden új ágy, amit a gyárakban készíte­nek, egy-egy megmentett emberéle­tet jelent Eddigelé az emberélet Kí­nában nem számított Most a leg­szentebbnek tekintik, az ember lett az isten, aki minden csodát véghez­visz és az új ember varázsszava: a munka. A kínai nő még ökörfogatos, kez­detleges eke mögött ballag, de már érzi, hogy munkája fontos, mert föl­szabadítja vele férjét vagy fivérét aki így a fronton küzdhet a szabad­ságért, amíg az asszony a földet szántja, hogy termést hozzon. Megszűnik az írástudatlanság Ott megy a nő az eke mögött, de gondolatai sokkal nagyobb dolgokkal foglalkoznak. Gyermekére gondol, aki vidáman játszik, szabad. óráira gondol, amelyekben ő maga olvasni és Írni tanul. Rengeteg feladatat je­lent Kínában az írástudatlanság megszüntetése. Nehéz dolog megta­nulni az írás-olvasást annak, akinek nem volt módjában iskolába járnia. De a kínai nő nehezebbhez is hozzá van szokva és ezért örömmel tanul. Ha megtanult írni-olvasni, nyitva áll előtte az út minden tanulmányhoz és minden" művészethez is. A kínai művészetnek őai hagyo­mányai vannak. De csak a felszaba­dulás óta fejlődhet szabadon. Csak egy példát hozunk fel, a balettet. Egy szép kínai színes filmen láttuk Ez az egész estét betöltő film a va­rázsos békegalambról szól, amelyet a gonosz Uncle Sam, az angol-ame rikai imperializmus szimbóluma megtámad. Meg is sebzik a kis ga­lambot. Aztán a legnagyobb szere­tettel ápolják, jönnek a parasztlány balettáncosnők, jönnek a munkásnő balettáncosnők. Az egész nép nagy szeretete meggyógyítja a sebzett ga­lambot és az a többivel együtt röppen fel. 140 táncosnő és táncos szerepel ebben a balettben, fis aki az 4949. évi prágai békekongresszuson volt az bizonyára emlékezni fog a seb­zett galambra, a kecses, gyöngéd és bátor kis Tai-Ali-lienre, a kiküldöt­tek egyikére. A kínai kiküldött nők most haza­térnek, hogy tapasztalataikról be­számoljanak és elmondják otthon beszélgetésüket a békéről Prága, Bratislava, Berlin, Moszkva nőivel. Minekünk azonban új alkalmunk nyílik arra, hogy az új Kína életé­vel közelebbről megismerkedjünk. Szombaton, február 24-én nyílt meg Bratislavában „Az új Kína" kiállí­tás. Ennek keretében látjuk, hogyan harcolt, vérzett Kína és hogyan tá­madt fel. Kína legjobb barátja a Szovjet­únió. Nekünk is legjobb barátunk a a Szovjetúnió. A Kínai Népi Demo­kratikus Köztársaság és Csehszlo­vákia, hála a mi nagy tanítónknak és segítőnknek, a Szovjetúniónak, egymás mellett szoros szövetségben haladnak a naponkénti békeharcban a szocializmus felé. Wt HHO MH MW MMWMMMMM Ht MMHMH A magyar színházak képviselői Prágában Burjakovszkij darabjának az „Üze­net az élőknek" prágai bemutatójára Prágába érkeztek a budapesti magyar színházaknak képviselői, köztük Somló István és Bulla Elma, a magyar szín­játszás élenjáró művészei, akik a bu­dapesti előadáson a főszerepeket játsz. szák. A küldöttség további tagjai Hor­vai István, a Színészek Szakszerveze­tének titkára és Szendrő Ferenc, a Belvárosi Színház. Igazgatója, a Fu­csik-dráma rendezője. Vasárnap érkezik meg Budapestről Gáspár Margit is, a Fővárosi Operett­színház igazgatónője. A magyar mű­vészeket a fővárosban nagy örömmel és szeretettel fogadták. Ukrajna népe február 25-én emlé­kezik meg a Szovjetúnió összes nem­zeteivel együtt Leszja Ukrajinkáról, a nagy ukrán írónőről (Larissza Ko­szacsováról). Az írónő legelső müveiben is már Tarasz Sevcsenko, a nagy író ha­gyományát ápolta. Az orosz klasszi­kus irodalmat tanulmányozva, min­denekelőtt Belinszkij Csernisevszkij és Dobroljubov felé fordult és ez megerősítette azt a meggyőződését hogy az igaz népi költőnek harcba kell — ólítania a nemzeteket a nép felszabadításáért. A mult század utolsó éveiben, amikor Oroszországban a munkás­mozgalom egyre erősebb lett, Leszja Ukrajinka lírai politikai müveket írt és bennük köszöntötte a ,,virradat tüzeit amelyeket a munkásosztály erős keze lobbantott lángra". Ver­seiben a népi felkelés hőseit és ösz­tönzőit ünnepelte, akik a népet harc­ba vitték a hazai és külföldi elnyo­mók hatalmának megdöntésére. Ukrajna ily merész, lángoló éS költői szavakat Sevcsenko kora óta nem hallott, mert Leszja Ukrajinka valóban nemcsak a tehetséges költő talentumával rendelkezett hanem egyszersmind elszánt harcosa is volt a nép boldogságának. Egész életén át az akkori ukrán irodalmi körök­ben mozgott. Az ukrán demokrata írók első soraiban haladt mint Iván Frankov, M. Kocjubinszki, P. Nyírni. A haladószellemü orosz filozófu­sokkal közvetlen kapcsolatot tartott fenn. Irodalmi kritikai cikkeit a pé­tervári „Zizny" („Élet") című fo­lyóiratban közölték, amelyet Maxim Gorkij közvetlen együttműködésével adtak ki. Az 1905-ös forradalom az ukrán költőnő alkotó tevékenységének újabb hatalmas virágzását jelentet­te. A reakció 1905-ben aratott győ­zelme után nem vált mag harci fegyverétől, a költészettől, hanem leleplezte az árulókat és kishitüe­ket. Müveiben megrajzolta a népért küzdő elszánt és bátor harcosok alakjait. Élete utolsó éveiben a színi iroda­lomnak szentelte magát „Az erdfi dala" című müvében az ukrán folla­lor nagyszerű világát mutatja be nekünk és egy izgalmas elbeszélés keretében igaz képet ad az emberi szellem szépségéről és erejéről. Müveit átszövik a filozófiai elmél­kedések. éspedig a legkülönfélébb tartalommal, tárgyuk azonban min­dig haladószellemü és eszmével telí­tett. Müveinek tárgyát különféle or­szágok és nemzetek történelméből és kultúrájából merítette, de mindig a való élet legégetőbb problémáit juttatta kifejezésre és arról írt, ami a legmélyebben érintette öt. A haza sorsa, az egyszerű embe­rek sorsa, ez alkotásának alapvető témaköre. Alkotásának alapja a szodailsta realizmus. Lírában, drámában és prózában egyaránt megkísérelte az alapvető életigazságot megírni és et­től sohasem eltérni. Müveinek nyel­vezete egyszerű, kifejezéseit, a me­taforákat, hasonlatokat mindig a va­ló életből meríti. A nehéz élet és betegsége arány­lag hamar megtörték egészségét Még az első világháború kitörése előtt halt meg. Hazája fővárosába*, Kievben temették el. A Szovjetúnió legjobb költői for­dítják Leszja Ukrajinka költemé­nyeit drámáit anyanyelvükre. Köny­vei százezres példányszámokban je­lennek meg Ukrajna színpadjain és az orosz nemzeti színházakban is előadják drámáit. A nagy költőnő forró óhaja mm már valóság. Hazája, amikor szüle­tésének 80. évfordulóját ünnepli, szabadon, boldogan él, mert a nép kivívta szabadságát és ő az úr sza­bad hazájában. Ukrajna népe, amely a szovjet nemzetek családjában a kommunizmust építi, ma megemlé­kezik költőnőjéről, aki minden al­kotóerejét a. sötétség és a reakció elleni liarc szolgálatába állította.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents