Uj Szó, 1951. február (4. évfolyam, 27-50.szám)

1951-02-21 / 44. szám, szerda

Világ proletárjai egyesüljetek l j Lapunk mai számának tartalmából: A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1951 február 21, szerda 2 Kčs IV. évfolyam, 44. szám Bátrabban előre Gottwald köztársasági elnökkel a békeharcbar., a szocializmus győzelméért. Miért nem teljesítik tervüket a rozsnyói bányák? A CSEMADOK-csopo-rtok mozgósítsák tagságukat a béke vedelmére „A béke fennmarad és tartós lesz, ha a népek kezükbe veszik megőrzésének ügyét A CSEMADOK országos elnökségének határozata A Csemadok országos központi elnöksége ma rendkívüli ülésen foglalkozott Sztálin elvtársnak a Pravda munkatársának adott nyilatkozatával. Az emberiség százmillióit foglalkoztatják ma azok a sorsdöntő kérdések amelyekre Sztálin elvtárs feleletet adott. A dolgozó emberiség legnagyobb barátja, a béke legnagyobb védelmezője és mindannyiunk békevágyának legnagyobb megtestesítője ebben a nyilatkozatában újra megmutatta nekünk, hogyan kell megvédeni a békét. Eltéveszthetetlen utat mutatott újra és biztos fegyvert adott kezünkbe éppen abban az időben, amikor az imperialista tábor háborúra uszít és annak kirobbantására törekszik. Sztálin elvtárs szavai a legnagyobb hozzájárulást jelentik a békeharc győzelméhez, biztos alapot adnak a szabad országok békés alkotómunkát folytató dolgozóinak és támaszt nyújtanak mindazoknak, akik ma még a kapitalizmus járma alatt nyögve felszabadulásukért küzdenek. A Csemadok elnöksége Sztálin elvtárs nyilatkozatával kapcsolatban kifejezésre juttatja azt, hogy ez a tömegszervezet minden egyes tagjával rendíthetetlen bizalommal sorakozik fel a Sztálin-vezette haladó népek táborába és a Szovjetúnió oldalán továbbra is tántoríthatatlanul folytatja a háború megakadályozására és a béke megőrzésére irányuló politikáját. A Csemadok már a koreai akcióban hitet tett a béke nagy iigye mellett, amikor a fegyverrel kiizdő hős koreaiak segítségére sietett munkafelajánlásaival és egy negyedmillió koronánál többet kitevő gyűjtésével. Ma mindennél sürgetőbb feladatának érzi, hogy Sztálin elvtárs irányt mutató szavaival megerősödve még élesebben vegye fel a harcot a háborús gyújtogatok ellen és kitartó munkájával hozzájáruljon a békeharé sikeréhez. A Csemadok elnöksége körlevélben fordul ezért összes csoportjaihoz, hogy hívják össze neihcsak tagjaikat, hanem minden dolgozót, hogy külön gyűlésen foglalkozzanak Sztálin elvtársnak bonyolult nemzetközi helyzetben teljes világosságot gyújtó nyilatkozatával, mutassanak rá Sztálin elvtárs útmutatása alapján a békemozgalom történelmi feladatára, a háborús uszítók bűnös mesterkedéseire és mozgósítsák tagságukat és az összes dolgozó magyarságot a békéért folyó harcra. A Csemadok-csoporok vegyenek példát a Galántai Usvit-bútorgyár dolgozóinak felajánlásairól és álljanak hasonló kötelezettségvállalásokkal a békeharcosok sorába. A béke megvédése rajtunk áll, mondotta Sztálin elvtárs és ezt a célt, az emberiség százmillióinak legfőbb óhaját, mindennapi munkánkkal, feladataink példás teljesítésével, a többtermeléssel szolgálhatjuk a leghatásosabban. Mindenki a maga munkahelyén legyen a béke legfőbb őre és védelmezője. Most, hogy szabadon élünk, nem tűrhetjük, hogy újból kizsákmányolás fenyegessen bennünket. Szegezzük munkalendületünket és építő akaratunkat a rombolás sötét erői ellen. Sztálin elvtárs újra kinyilatkoztatta, hogy az egész emberiség' sorsát szívén viseli, leleplezte ellenségeinket és megerősítette hitünket: „A béke fennmarad és tartós lesz, ha a népek kezükbe veszik a béke megőrzésének ügyét és végig kitartanak mellette. A háború elkerülhetetlenné válhat, ha a háborús uszítóknak sikerül hazugságaikkal behálózniok a néptömegeket, megtéveszteni és új világháborúba sodorni őket." A CSEMADOK minden tagja és minden csehszlovákiai dolgozó Sztálin elvtárs szavait idézve fogadja meg, hogy a béliéért fog dolgozni és munkája legjavát adja az ötéves terv sikeréért, hazája és a világbéke megvédéséért. A CSEMADOK fáradhatatlanul kiszélesíti békemozgalmát és Sztálin elvtárs üzenetére azzal válaszol, hogy még odaadóbban és áldozatkészebben fog dolgozni néni demokráciánk megerősítésén. 198 százalékra teljesítették a januári tervet A műszaki főiskola építkezésének dolgozói nyerték a Nontostav vándorzászlaját A műszaki főiskola építkezésén a dolgozóknak tegnap adták át ünnepélyes keretek között a Montostav vándorzászlaját Az építkezés munkásai mellett az ünnepségen résztvettek az üzemvezetés, a szakszervezeti csoport és az üzemi pártszervezet, valamint a Montostav központának képviselői. A műszaki főiskola építkezésén a januári tervet az összes bratislavai építkezés közül a legjobban teljesítették, korona értékben kifejezve 198 százalékra. Ezért volt a vándorzászló átadásának pillanata az építkezésen dolgozók számára a munka ünnepe, — ahogv ezt a munkásokhoz intézett rövid beszédében helyesen jellemezte Spevár elvtárs, a Montostav oktató ja A munka ünnepe és egy ben a béke ünnepe, mert minden lerakott tégla, minden teljesített feladat újabb hozzájárulás köztársaságunk építéséhez, a békearcvonal megszilárdításához. A rövid beszédekben a felszólalók rámutattak arra, hogv a siker az üzemi pártszervezet, a szakszervezeti csoport, valamint az üzemvezetőség jó munkáját dicséri. A ió munkát dicséri az is, hogy a dolgozók májuselőtti felajánlásukban kötelezték magukat, hogy az építkezés határideiét két hónappal lerövidítik. Az összes munkások lelkes akaratát fejezte ki Gálik elvtárs is, —"az építkezés legjobb ácscsoportjának vezetője. — amikor a vándorzászló átvételénél megígérte, hqgy a zászlót meg is tart iák, kiharcolják a következő hónaDokban is Es meg vagyunk győződve arról, hogy ígéretüket teljesítik is. mert ha januárban ilyen nagyszerű eredményt értek el, akkor most még kedvezőbb időjárás mellett teljesítménvüket fokozni tudják. A szép ünnepség során elhangzottak olyan szavak is, amelvek gondolkodóba ejtik az embert és amelvek bizonyítják azt, hogv a siker és a tervteljesítés mögött még hiányokat is találhatunk Olvan hiánvokat. amelyeknek kiküszöbölésével még jobban lehetne a tervet teljesíteni. A 198 százalékos tervteljesítés mellett szembeötlik. hogv a munka termelékenységének szintje mélven a tervezetten alul áll és így feltétlenül fel kell vetnünk a kérdést, mi ennek az oka? Fe kell vetnünk azért, mert amint azt Táncos elvtárs, a Montostav versenyelőadója helyesen felhozta, a szocializmus győzelmét a munka termelékenységének emelkedése biztosítja. Es ezen az építkezésen is láthatjuk azt az egészségtelen jelenséget, hogy a bérek rohamosabban emelkednek, mint a termelékenység. Hol a hiba? A hiba ott van, — és ez vonatkozik majd minden építkezésünkre. — hogy nem történnek meg azok az intézkedések, amelyeknek segítségével felszökhetne a munka termelékenvsége. A hiba ott van, hogy építkezéseink üzemvezetősége, a mérnökök, műszakiak nem tanulmányozzák kellőkétiDen a szovjet munkamódszereket. nem igyekeznek ezeket kellőképpen felhasználni építkezéseiken és hogv ezt a célt nem támogatja megfelelően a szakszervezeti csoportok és az üzemi Dártszervezetek politikai munkája. Az üzem vezetőségének, az üzemi szervezetek funkcionáriusainak tehát tanulniok és újra csak tanulniok kell. De ez nem elég. Meg kell ismertetni a munkásokkal az ú' munkamódszereket és ez irányban hathatós külDolitikai előkészítő és agitációs munkát kell kifeiteni. A szovjet munkamódszerek alkalmazásával, az újítómozgalom és a szocialista verseny tömegalapokra helyezésével építkezéseinken elérjük azt. hogy a terveket teljesítjük és túlteljesítjük, hogy a munka termelékenvsége is rohamosan felszökik és ezzel együtt munkásaink bére is emelkedni fog A feladat tehát a Montostavnak ezen az építkezésén is abban áll. hogy a jó januári tervteljesítés után még jobban fokozzuk a meggyőző politikai munkát, hogy ígv eltávolítsuk a tervteljesítésben mutatkozó hiánvokat Szükséges, hogy a dolgozók a tervteljesítés százalékszámai mögött még világosabban lássák a munkájukkal a szocializmust, boldog jövőnket éoítik. * Az ünnepség után néhánv percig beszélgettünk az építkezés legjobb élmunkásával, azoknak egyikével, akik becsületes munkájukkal hozzájárultak az építkezés sikeréhez. Takács Gyula elvtárssal. Fiatal, nyilt és bátortekintetű munkás. Csak január eleién jött erre az építkezésre, azelőtt egv állami birtokon dolgozott mint . kertész. Januárban normáját 410 százalékra teljesítette. — Hogvan sikerült normádat ilyen magasan túlteljesíteni? — tesszük fel a kérdést. Szerényen, de biztosan mondja: — Dolgoztam Kihasználtam rendesen a munkaidőmet. Én a habarcskeverésnél és mészhordásnál dolgozom. Munkámat beosztottam, fölöslegesen nem álltam le. hanem a habarcskeverést, — amelv munkám könnyebb része — használtam fel pihenésre. — Gondolkodtál valamilyen újíáson, hogy munkádat megkönnvítsd? — A ménzhordásnál — mondja Takács elvtárs — megkönnyítettem munkámat azzal, hogv a habarcsosládákat kötél segítségével visszük. így Folytatás a 2. oldalon.) Féltő gonddal követünk minden hírt, amelyet Rozsnyóról kapunk. Féltő gonddal azért, mert a rozsnyói vasércbányák rendkívül fontos szerepet töltenek be a szocializmus ácélalapjának, a nehézipar üzemeinek kiépítésében és tervteljesítésében. Féltő gonddal követjük ezeket a híreket, mert a rozsnyói bányák dolgozói a csehszlovákiai munkásosztály haladó forradalmi csoportját képezték és ott voltak mindenütt, ahol az emberi szabadságjogokért, a kizsákmányolók, a burzsoázia uralma elleni harcról volt szó. Ezért nagyon lehangolt bennünket av a hír, hogy a rozsnyói bányák januári tervüket nem teljesítették és hogy a február első két hetében sem hozták be az elmulasztottakat. Minden tonna vasérc, amellyel kevesebbet adnak a rozsnyói bányák, hátráltatja a szocializmus felépítését hazánkban, hátráltatja a nehézipar fejlesztését és így közvetve dolgozó népünk életszínvonalának emelését. Ezért kérdéssel fordultunk a rozsnyói bányák új munkásigazgatójához, Jaklovský elvtárshoz, aki az alsósajói bányaüzem kifejlesztésében kimagasló sikereket ért el, hogy magyarázza meg nekünk a rozsnyói bányaüzem terv nemteljesítésének okát és így a hibák feltárása után mi is segítséget nyújthassunk abban, hogy ezeket a hibákat Rozsnyó haladó munkássága helyre is hozhassa. Jaklovský elvtárs válaszában többek között a következőket írja: A terv nemteljesitésének egyik oka a munkaerők hiányában keresendő. A föld mélyén dolgozó bányamunkásság össz-számának 9 százaléka hiányzik. Januárban ehhez még hoziáfjárult egy elég nagyméretű távolmaradás, amelyet influenzajárvány okozott. Ez százalékarányban bizonyos időközökben néha 18%-ot is kitett. Ehhez hozzájárul az is, hogy a rozs. nyói bányaüzemek tárnáinak nagy részében utófejtések vannak és ezekben az ércerek vastagsága és minősége gyengébb. Ugyanitt meg lehet jegyezni azt is, — írja levelében Jaklov- ský elvtárs —, hogy bányáink műszaki szempontból nincsenek kellően felszerelve. Mind a mai napig régi mód szerint dolgoznak, ami bizonyítéka annak, hogy műszaki embereink eddig nem fordítottak figyelmet a gépesítésre és nem gondoskodtak eléggé arról, hogy a munkásosztály munkafeltételeit javítsák. A műszakiaknak többet kellene törődniök a bányászattal magával, mint más dolgokkal, amelyek nem hoznak semmi javítást a mi munkánkban. Ezen most elkezdtünk segíteni. Műszaki szempontból most kezdjük bevezetni a munka jobb megszervezését és pedig a harmonogramm szerinti ütemes ciklusos fejtést az összes rozsnyói üzemekben. A műszakiaknak többet kellene foglalkozniok a munka szervezésével egyenesen a munkahelyeken, gondoskodniok kellene a munka gépesítése előfeltételeinek megteremtéséről, meg kellene barát kozniok a munkásosztállyal és megvilágítani nekik a fejtés és a tervteljesítés jelentőségét úgy. hogy ez a munkásságot segítse munkájában. Ez eddig nem történt meg, sőt ellenkezőleg, sok műszaki, akinek naponta kellene kapcsolatban lennie a fejtéssel s a dolgozó néppel, nem törekedett arra, hogy ezt a küldetését teljesítse. Szükséges az is, hogy propagáljuk a hűségpótlék kifizetésének feltételeit is, mert hiszen ha távol maradnak huzamosabb ideig a munkától s a tervet nem teljesítik, akkor a hííségpótlék összege is jelentősen csökken, vagy pedig egészen elmarad. További fájdalmas pont az is, hogy a munkaidőt nem használják ki teljesen és itten sok ízben 20%-os rejtett tartalék is mutatkozik. A munkásságot, igaz, eddig még kellően nem is figyelmeztették arra, hogy a munkaidő 8 óra és ezt teljesen ki kell használni. Levele végeztével Jaklovský elvtárs megjegyzi, hogy az István-tárna bányászai nincsenek megértéssel a rozsnyói bányák iránt, mert az itt hiányzó munkaerőket az István-tárna fedezni tudná. Ha ők például kisegítenének a Bernát és Sadlovský tárnákban, sokkérdésünk megoldódna. A kérdés különben így áll. Az István-tárna új bányaüzem, amelyet a bányásztanoncoknak osztottak ki. Ez Gottwald elvtárs utasítása értelmében történt, aki emlékezetes beszédében azt mondotta, hogy a bányásztanoncoknak külön tárnát kell rendelkezésükre bocsátani, ahol bevezetnék és megtanulnák a munka gépesítésének és megszervezésének új formáit. Az István-tárna munkásai ehhez nem akarnak hozzájárulni és így nem járultak hozzá ahhoz sem, hogy a tervteljesítését segítsék. Jaklovský elvtárs ebben a levelében jó néhány érdekes kérdést vetett fel. Mi a többi bányákból szerzett tapasztalatok alapján szeretnénk ezekhez a kérdésekhez hozzászólni. Itt van pl. a munkaerőhiány kérdése. Kérdezze c.sak meg Jaklovský elvtárs a régi munkásokat és meglátja, hogy ez a kérdés ma elsősorban politikai kérdés és hogy a gondos politikai munka a rozsnyói bányavidéken megoldaná a munkaerőhiányt. Bizonyára egyöntetű választ kapna a bányaüzem régi bányászaitól. Azelőtt a rozsnyói bányászok még a legnagyobb kapitalista üldözés idején is talállak maguknak módot és lehetőséget, hogy összejöjjenek, beszélgessenek a politikai eseményekről és szervezetük heiyiségeiben mindig élénk vita folyt. Nem tudjuk, hogyan áll a helyzet ma ezen a téren, de értesüléseink szerint nem szabad titkolni azt, hogy a rozsnyói bányavidéken igen is elhanyagolják a jó politikai meggyőző munkát és ezért van az is, hogy a bányaüzem és a munkásság között a kapcsolat nem olyan, mint amilyennek lennie kellene. A rossz politikai munka eredménye az is, hogy a munkaerők toborzása nem jár olyan sikerrel, mint mondjuk Osztrava vidékén, vagy Kladnóban, vagy éppen Handlován. Feltehetnők nyugodtan azt a kérdést is, hogy milyen volt a múltban és milyen ma a szociális gondoskodás az olyan fiatal vagy más vidékről ide érkező bányászokról, akik szeretnének letelepedni a rozsnyói bányák közvetlen közelében. De boncoljuk csak tovább ezeket a kérdéseket. Jaklovský elvtárs a munka régi módszereiről beszél. Igen, ez is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a rozsnyói vidéken még nem tudott kifejlődni a szocialista munka új formáinak elterjedése. Az alsósajói bányaüzem példát mutatott a harmonogramm szerinti ciklusos fejtés bevezetésére, felvetette a meleg- csá<kányváltás gondolatát is, de a rozsnyói üzemek nem mozdultak, nem, fejtettek ki kezdeményező törekvéseket az irányban, hogy a rozsnyói bányaüzemekben is meghonosodjanak az élenjáró szovjet bányászok új módszerei. Jaklovský elvtárs elevenére tapint a hibáknak, azzal a megállapításával is, hogy a műszakiakban van a hiba. Itt most érdemes visszaemlékezni az t

Tj Szó hasábjain még az állami bérkatalógus be vezetése után írt jónéhány kritikai szellemű cikkre, amelyekre a rozsnyói bányák műszaki, vezető, és középkáderei rosszul és helytelenül reagáltak, a helyett, hogy megfelelő önkritikát gyakoroltak volna és megkezdték volna a legszorosabb együttműködést e harcos hagyományú vidék derék bányászaival. Nem tudjuk, mit jelentenek azok a szavak, amelyeket Jaklovský elvtárs írt arról, hogy a műszakiak más dolgokkal foglalkoznak, mint a bányászat kérdése. De rövid működése alatt is feltétlenül sok keserű tapasztalat húzódhatik meg e mögött. Ugy hisszük, nyugodtan levonhatjuk azt a következtetést, 'hogy a rozsnyói bányák januári és februári sikertelenségének oka főleg a rossz politikai meggyőző munkában keresendő; abban, hogy a műszaki, vezető és középkáderek nem dolgoznak szorosan együtt az élmunkásokkal és az újítókkal, abban, hogy a dolgozókat nem világosították fel eléggé a munka új módszereiről, nem beszéltek nekik a szovjet bányászok tapasztalatairól. Jaklovský elvtárs egészen bizonyosan felhasználja a rozsnyói bányákban is az Alsó-sajón szerzett jó tapasztalatokat és ha ezek átvitelében erős politikai segítséget nyújt az üzemi pártszervezet, a szakszervezeti csoport, de az egész járás is, amely kell, hogy saját ügyének tekintse a rozsnyói tervteljesítés ügyét, akkor hisszük, hogy a rozsnyói bányák csakhamar a tervteljesítésben elfoglalják méltó helyüket és a májusi munkaversenyben is e harcos vidék hagyományaihoz méltóan fognak szerepein^