Uj Szó, 1951. február (4. évfolyam, 27-50.szám)

1951-02-17 / 41. szám, szombat

I 1951 február 17 UJSZ0 ACsehszlovákiai Nőszövetség járási értekezlete Szencen A Csehszlovákiai Nőszövetség egyéves felállása alkalmából országszerte jáivási konferenciákat tartanak. A most lezajló járási konferenciáknak különös fontosságuk van. Mind külsőségekben, mind tartalomban a konferenciák kifejezik küldetésüket. A nőmozgalom, amely hazánkban a Csehszlovákiai Nőszövetség tevékenységében testesül meg, nagyfontosságú hazánk szocialista építésében, illetve a békeharcban A Csehszlovákiai Nőszövetség munkája bizonyítéka annak, hogy megértették az idő mozgósító parancsát és a rövid egy év alatt értékes és konkrét munkát végeztek országunk egész munkafrontján. Nehéz feladat volt ez. Asszonyainknak csak egy kis része érdeklődött és értette meg a haladó élettel járó kötelezettségeket. Különösen a falu asszonyai körében mutatkoznak örömteli és példaadó változások. A Nőszövetség állandó, kitartó, felvilágosító és meggyőző munkájának eredményeképpen a járási konferenciák nagy része meglepő pozítiv eredményekről számol be. A megváltozott gondolkodásmódról és a haladó asszonyok tömegének gyarapodásáról hü képet adott a Cseh. szlovákiai Nőszövetség, csütörtökön lezajlott szenei járási konferenciája. A konferenciát a békeharc jegyében tartották meg. „Építsd hazádat — erősíted a békét" jelszóval. A konferencia ünnepélyessége és hangulata széles távlatokat nyit a további munkának. A megjelent kiküldöttek őszinte. mély átérzésesl követték a konferencia napirendjének minden pontját és a vita visszatükrözte, hogy ezek az aszszonyok teljes mértékben tudatában vannak kötelességeiknek és e kötelességeket meggyőződéssel, szívükkel teljesítik s a konferencia eredményeit lelkiismeretes és fáradhatatlan munkával viszik tovább falvaikba. A konferencián résztvettek a párt vezetői, az MNV elnöke és a Nemzeti Front- képviselői, a Csehszlovákiai Nőszövetség járási titkárnője és még számos vendég. A konferenciát Kábová Daňa, a Csehszlovákiai Nőszövetség szenei csoportjának elnöknője nyitotta meg és vezette le, Kábová Daňa elnöknő, a konferencia vezetésével is bebizonyította, hogy rátermett, jó v^. zető. A konferenciát számos küldöttség üdvözölte, így a pionírok, a ČSM, a fedémesi Állami Birtok élmunkásnői, az Akčný výbor elnöke, a középiskolások, a Szovjetbarátok Egyesületének elnöke. A Nőszövetség munkájáról Tompuljáková titkárnő adott beszámolót, mely visszatükrözte hogy a Nőszövetség Szencen a brigádokban, valamint a felvilágosító előadások rendezésében és a kultúrmegmozdulásokban élen járt. Az élénk vita folyamán felszólalt Poorová elvtársnő, aki magyar nyelven a szlovák és magyar nőtestvérek együttműködéséről biztosította a konferenciát, Gajdošová a ROH nevében telkes és megkapó szavakkal tett fogadalmat arra, hogy minden akcióban és minden építő munkában szorosan együtt fognak dolgozni a Nőszövetséggel és felhívta a közgyűlés figyelmét az élmunkás-delegáció két tagjára, Vojčáková Stefániára, aki a fedémesi Állami Birtokon 25 tehenet fej egyedül és Pálčiková Filometiára, aki az Állami Birtok egész állatállományát egyedül eteti. Felszólalt még Szuszlová Margit népbíró, élénken ecsetelte bírói tevékenységét és ö

römmel tudatta, a konferencia résztvevőivel, hogy a közeljövőben Prágába megy, az ott meginduló népbírókat képző iskolára. A közgyűlés munkáját Jedinák elvtárs, a szenei SzKP elnöke értékelte és bolsevik lendülettel jelölt ki további irányvonalat a Nőszövetség munkájához. Külön ki kell emelnünk a konferencia legszebb perceit, amikor a_ helybeli diákok és pionírok: a nemzeti- és középiskola szlovák és magyar növendékei kultúrműsorai s zórakoztatták a küldötteket. A műsorszámokat meglepően jól választották ki, átérzéssel adták elő, őket és a megjelentekben azt az érzést keltették, hogy a szenei iskolások jó kezekben vannak. Az új vezetőséget egyöntetűen, lelkes hangulatban választották meg, s a konferencia a munka dalának eléneklésével ért véget Ismételten kívánunk a Csehszlovákiai Nőszövetség szenei csoportjának sok sikert és szép eredményeket az építés és a békefrontján reá váró munkára. Turi Mária. Prágai levél egy tíznapos politikai iskola hallgatójától Amit a muzslai nőegylet elnöknője Köztársaságunk fővárosában tapasztalt Kedves elvtársak és elvtársnőkf Ebben a levelemben be akarok számolni prágai tartózkodásomról. Prágában egy tíznapos politikai iskolán vettem részt, amelyet a szövetkezeti asszonyok részére szerveztek. Megérkezésemkor az elvtársak és elvtársnők igen szívélyesen fogadtak és elhelyeztek a Flóra szállodában. Gyönyörűen berendezett szobában laktam és a szálloda vezetője, valamint személyzete figyelmes és előzékeny volt hozzám. Az előadásokkal kapcsolatban volt egy nehézségem. A szlovák nyelvet nem birom és így csak hiányosan értettem meg az iskola tananyagát. Az volt a szerencsém, hogy Jányi Mária olcsai elvtársnönk segített nekem és igyekezett mindent lefordítani. Az vigasztalt, hogy amit ö nekem lefordított én már részben tudtam. Csak itt jöttem rá, milyen sok hasznát vettem annak, hogy minden gyűlésen, minden összejövetelen részt vettem, ahol a női munkások kérdéséről tárgyaltak. Minden napunk gazdagon ki volt töltve. Előadások, mozi, szinház, autobuszkörutazás Prágában, ismertető előadások a Földmüvelésügyi Minisztériumban, kultúrelőadások sorakoztak egymáshoz. Megtekintettük az állatkertet, megnéztünk az Operában egy szép balettet, láttunk szovjet filmeket. Előadóink voltak: Dufková, Durčovičová, Čončičová, Martošová, Dunart, Urban és Dobová elvtársnök. Megtekintettük a prágai gyermekotthonokat. Mindezekből rengeteget tanultunk. Én a legtöbbet tanultam a szovjet szakfilmekből, amelyek megmutatták, hogyan kell bánni a földdel, hogy megadja azt a hozamot, amelyre képes. A búcsúest. nagyon szép, de nagyon fájdalmas volt. Megköszöntem mindnyájunk nevében önzetlen fáradozásukat, ahogyan tanítottak minket, azt a sok szeretetet, amelyben részesültünk. Én, aki nem értettem, hogy mit mondanak, minden mozdulatukat, minden intésüket figyeltem éa már ebből is sokat tanultam. Az asszonyok között sokan voltak olyanok, akik beszéltek magyarul, de én voltam az egyetlen, aki csak magyarul tudott. Beszédemet Jányi Mária lefordította szlovákra. Buzdítottam őket, ne elégedjünk meg azzal, hogy itt ilyen szép napokat töltöttünk, hanem otthon, a fakultban is át kell adnunk ezeket a dolgokat a többi asszonyoknak és az ifjúságnak. Mikor búcsúzásra került a sor, mindnyájunknak nehéz lett a szíve, öleltük, csókoltuk egymást és mikor az elvtársnök könynyezni láttak, simogatva mondották: „Neplač súdružka". Nekem ezek a napok felejthetetlenek maradnak és itt valóban éreztem, hogy a cseh, szlovák, morva és magyar dolgozó asszonyoknak szilárd a barátsága. Elvtársak és elvtársnök, sajnos, én már 50. életévemen túl vagyok és nekem ebből a szép életből már nem sok jut ki majd, keveset dolgozhatok «aár érte. Egy a vigaszom, hogy felneveltem a fiamat és beleöntöttem -mindazt, äfní bennem felhalmozódott a kapitalista időkben és ő még sokáig, dolgozhat a szocializmus építésén. És ha mi, szülök, korunknál fogva már le is maradunk a szocialista építés "munkájában, a gyermekeinkben újra élünk és ékii fogunk és ők dolgoznak a bo'do

g és békés jövőért, amely az eglész világon meghozza a szocializmus diadalát. Kedves elvtársak és elvtársnök búcsúzom tőletek és kívánom, hogy valahányan dolgoztok a nép javára, egészségesek legyetek és hogy a fehér békegalamb röptét a föld körül rossz emberek sehol ne legyenek képesek megzavarni. Pathó Rozália, a muzslai nőegylet elnöknője. Üigyázz Qutya eltűnt Senki sem vette észre a családból, hogy a Vigyázz kutya elmaradt a mezőn Csak este nézett utána hiába a gazdasszony. Enni akart neki adni, de seholsem látta a kutvát. Máskor, ha ennivalót vitt neki a tálacskájában, már ott ugrándozott körülötte. Csoda, hogy mindent ki nem ütött a kezéből. Most aztán senki sem köszönti vidáman haff, haffl — kiáltással. — Hol van a kutva? — kérdi a gazdasszony az apróságoktól. — Nem láttátok valahol? — Nem kell búsulni érte. nem vész el. — Hol kóborolhat? — haragudott a gazdasszony. — Egész nap ott csetlett-botlott körülöttünk a mezőn, ahol nem volt rá szüksée. Most meg, amikor közeledik az éitszaka. és őrizni kellene a házat, nincs sehol Már sötétedett, de Vigvázz még mindig nem került elő Másnap reggel sem mutatkozott. Már aggódni kezdtek miatta. t — Bizonyára agyonlőtte a mezőőr. — Vagy megfogta valami csavargó és eladta a szomszéd faluban. — Lehet, hogv csapdába került... Persze, legjobban a gverekek sajnálták Vigyázz kutvát. Mennyit játszottak, szórakozgattak vele, amíg kicsi volt. Mennyit nevettek rajta, amikor összegömbölyödött, s úgy szerette volna megfogni a saiát farkát. Emlegették, hogy még estefelé is milyen vidáman szaladgált odakint a szántóföldön. Hogyan ugatott a vakondokra, amikor az kis dombocskát túrt maga fölé. Ezen a napon a gyerekek is kedvetlenül mentek a mezőre. Be akarták mára fejezni a burgonvaszedést. A tegnap kiásott burgonya egy részét már haza is szállították a szövetkezetbe. Ami este nem fért föl a teherautóra, azt verembe szórták Ügy gondolták, hogv ma hazaszállítják. A gödröt aztán lombos galvakkal födték be. Amikor az édesapa leveszi a gallyakat, hát kit lát ott? Vigyázz liheg a gödörben Csak a füle látszik ki a burgonyából. — Itt van a Vigvázz! Mindnyájan odaszaladtak. Vigyázz kiugrott a gödörből és örvendezve csóválta a farkát. Tekintetével mintha mondta volna: — Hol voltatok ilven sokáig? Az édesapa igv szólt: — Jól van, Vigvázz, örülünk, hogy őrizted a burgonyát! — Haff, haff! — ugatott Vigyázz a válasz helyett. Pihen még a traktor Pihen még a traktor. De még olajozzák. Mire jön a tavasz. Azt is rendbehozzák. Találós kérdések Melyik tó van a szobában? (oife) Mikor van a molnár feietlenül a malomban? (uo>|B|qe ze zaui)) eq) Sokszor száz a szeme, de sohasem lát vele. Mi az? (DUBi) Mindig utazik, de sohasem mozdul ki a házból. Mi az? (eS[S3) Elesett a lúd a jégen Népköltés. Elesett a lúd a jégen. Majd fölkel a iövő héten. Összeveri a bokáját. Sárgasarkantvús csizmáját. Kiment a tyúk búcsút iárni. Nem kell hamar visszavárni. Majd visszajön sülve-főve, Nem ül többet az ülőre, A. CIURUNKA: oCászlaiyikra ez\ írfuk (el: 1(3

é ke Élünk, küzdünk s alkotunk ismét végre. S zászlainkra ezt írjuk fel: Béke. Zászlónkat a galambbal hímeztük színarannyal, tollakkal, szeretettel, énekkel, dicsérettel. , Szép fénye, mint a csóva, magasba, mélybe szórva, túl hegyen-vízen sugarát, áttörve a börtönök falát s azok felé, kik láncot szakítva, vérük sáncot öntöz, a kunyhók felett nyugat, észak, dél és kelet népéhez száll: kik várják zászlainknak pirosló lobogását. Ti gyilkos szemekkél léptünk követitek s zászlótokon e szó ég: gyűlölet. Nyüzsgő viperák, ti mérget hordozó, sziszegő férgek, könnyet, keserűséget okoztok, száz ösvények során. — Így surransz az éj útján koromfekete mély parton, hogy orvul megöld a hajnalt, melytől megújul a föld a gyermekek mosolyában, Ti háborút, vért, kínt remélve készülődtök. Nálunk a béke, ime ott az első tervben, kalászban, búzakeresztben, a barázdákban, hová a traktorok parasztja veti el az új magot. Békénk lebeg a kerteken, a termésben, a réteken, a normában, mit túlhaladva lendülünk az újáb iramba. Kazán lángjában ez lobog, ezt dübörgik a motorok. A térképre vérrel, könnyéi írtok háborút. Mi könyvvel, — könyveinkben a békét hirdetjük s dicsőségét a világosság szavában a gyermekek mosolyában, az anyák hű szívében, fegyverünk erejében. Ekként élünk és harcolunk érte Zászlainkra ezt írtuk fél: Béke. Fordította: VIHAR BÉLA. Szabad országok asszonyai Lengyel nők az országépítésben Van Varsó belvárosában egy utca, amelyet Widok-nak (látványnak) neveznek, noha eddig semmiféle különös vagy szép látványossággal nem szolgáit a járókelőknek. Néhány hét óta azonban a Látvény-utciaban is akad látnivaló. A Widok-on házat épitenek. Meszsziről semmi különös nem látszik ezeken az építkezéseken. A falak gyorsan emelkednek, de ez nem különös, hiszen egész Varsóban nagyszerű tempóban folyik az épitkezés. Amint azonban közelebb lépünk, észrevesszük, hogy egy-egy kőművessapka alól hullámos, hosszú ha] buggyan elő. A dolgozók mozdulata is kerekebb, lágyabb, mint ahogy a többi kőműveseknél megszoktuk. Az épületen nők dolgoznak- Ők állnak az állványokon, rakják a téglát, keverik a maltert, melyet azután a legújabb kőműves munkamódszerek szerint lapáttal hánynak a falakra. Nő tervezte a házat, mérnöknő ügye] a munkára, kőművesnő rakja a falakat. Megkérdeztük a szőke Howalczyk Marikát, hogy mi késztette őt arra, hogy ilyen nehéz mesterséget válasszon magának: — Egyáltalán nem olyan nehéz mesterség ez — válaszolja. — Az építkezés gépesítésével megszűnt a téglahordás és az építkezésen csak ez volt a nehéz Az építés érzékeny kezet követel, mintha csak egyenesen női foglalkozás lenne. Kőműves akartam lenni, mert miért csak a férfiaknak iusson a dicsőség, hogy résztvehetnek Varsó felépítésében? — mosolyog Marika * — Az elsőt ürítjük! — A tőlem oldalt álló olvasztár adta meg ezt a felvilágosítást vezetőnk kérdésére. A munkás hangja szokatlan és felkelti érdeklődésemet Keresem az arcát. Az olvasztár — nő, fiatal, nincs talán, még 30 esztendős sem. — A megszállás idején kezdtem dolgoznj a kohóban. Természetesen csak úgynevezett női munkát csináltam- A háború után azonban, amikor mindenütt azt beszélték, hogy nőket is alkalmaznak mindenhova, a nagy olvasztókemencék mellé kértem magam. Nem igaz. hogy a férfiak jobban bírják a forróságot. Mi nók sokkal szívósabbak vagyunk A Párt hozzásegített, hogy Kattowicében elvégezzek egy különleges kohászati tanfolyamot és most már én vagyok az első lengyel kohómesternő. * A népi Lengyelországban nincsen olyan állás vagy munka, melyet ne tölthetne be nő Az ipari termelésben foglalkoztatott nők száma két éa félszer akkora, mint a háború előtt. Vannak szövőnők kőművesnők. traktorvezetőnők, mozdonwezetőnők. Lengyelországben azelőtt a dolgozó nök 46 százaléka háztartási alkalmazottként működött ma csupán öt százalékuk végez lyenfajta munkát. A középiskolákban a leányok sziáma két és félszeresére emelkedett. Tizenkétezer nőt emeltek ki az iparban, igazgatói és más vezetőállásokra. A helyi Nemzeti Tanácsok tagjai között hatezer nő van. Közel 45-000 parasztasszony dogozik a termelőszövetkezeti csoportok vezetőségeiben. Vannak női bíráí. női ügyészek, női államtitbérok. női miniszterek. Mindezekben az állásokben természetesen az „egyenlő munkáért egyenlő bér" elve éfvénvesül míg a tőkés országokban a nő egyenlő műnkéért kevesebb fizetést kap. (A lengyel sajtó cikkei nyomán.) í