Uj Szó, 1951. február (4. évfolyam, 27-50.szám)

1951-02-17 / 41. szám, szombat

4 ^"Wďm 1^51 február 17 UJSOT J O MUNKÁT! Műkedvelőink kul túrmunkájáról írott multheti cikkünkben megjegyeztük, hogy a vitát szükségesnek tartjuk, mert hozzájárulhat ahhoz, hogy kultúréletünk egészséges irányt vegyen es lépést tartson politikai és gazdasági életünk fejlődésével. A cikknek már edaig is örvendetes visszhangja támadt és e visszhang pozitív részére hamar megfelelhetünk. Egyetértenek a felvetett problémák időszerűségével, általában az egész cikk szellemével, ugyanakkor felszólítanak, hogy a jövőben is foglalkozzunk ilyen értelemben a műkedvelők munkájával, hogy ezzel segítségére legyünk az oktatóknak, népnevelőinknek, akik falvainkon felvilágosító munkát végeznek és a műkedvelőkkel megismertetik a kulturális tevékenység igazi célját: a harcot az emberi boldogságért, a szocializmusért, a békéért Erre a visszhangra válaszunk csak az lehet, hogy a legnagyobb készséggel teszünk eleget a felhívásnak, annál is inkább, mert súlyosan érezzük eddigi mulasztásainkat és minden pozitív hozzászólást örömmel fogadunk. Van aztán olyan visszhang, amely arra késztet, hogy bővebben foglalkozzunk vele. Itt van mindjárt a fülekpüspöki kultúrgárda vezetőjének válasza. A válaszhoz mellékelt levélben felpanaszolja, hogy cikkünk nagyon elvette a fulekpýspôki ifjúság munkakedvét, maga a válasz pedig arról tanúskodik, hogy teljesen félreértették a cikk intencióit és erős lehangoltsággal tudtunkra adják, hogy a CsISz 20-tagú kultúrcsoportja bántva Srzi magát és igazságtalannak tartja a kritikát „Örömmel indult el az ifjúsági csapat, de bizonyos szorongó érzéssel: vájjon sikerülnek-e az előre bejelentett és felülvizsgált műsorszámaik" — írja Klug Erzsébet tanítónő, a kultúrgárda vezetője. „A gazdag müsorú kultúrest véget ért, a kis csapat éjszaka két órakor a frissen esett, puha hóban vidáman ballagott hazafelé a füleki állomásról. Éreztük, hogy jó munkát végeztünk. Valamennyi műsorszámunk: a magánénekszám, a malomtánc, a magyar kettős és végül az „özv. Varga Ábrisné" cimü népszínmű sikert aratott, legalább is a közönség viharos tapsából erre lehetett következtetni. Örültünk, hogy mi is nyujtottunk valamit ezen a szép kultúrestén és megmutattuk, hogy fiatal csoportunk nemcsak a munkapadoknál állja meg a helyét, hanem a színpadon is. Teljesítményünk azonban sajnos, nem aratott általános tetszést Egri Viktor kritikus cike után ítélve .. .*' Eddig- nagyjában rendben volna a dolog, bár a visszhangnak ez a része is elmaradt volna, lia a püspökiek figyelmesebben olvassák cikkünket. Mindenekelőtt: az írás teljesen általános jellegű és nem a püspökiek címére szóló volt. Teljesen általános jellegű tüneteket boncolgatott — köztük a püspökiek munkáját és félresiklását is —, ugyanakkor nyomatékkal hangoztatta, hogy a szereplők dicséretes ügybuzgaiommal fáradoztak, a püspökiek színészi játékát külön ki is emelve. A szereplőknek tehát semmiféle okuk sincsen lehangoltságra. Ellenkezőleg: a cikk szándéka az volt, hogy buzdítsa őket a megtörtént hibákat jó szocialista munkával, az igazi kultúra felismerésével és terjesztésével mihamarabb helyrehozni. A baj ott van, hogy védelembe veszik a műsorszámokat és sajnálatosan abba a tévedésbe esnek — egyrészt az aratott tapsoktól is félrevezetve —, hogy népi kultúrának tartják azt, aminek semmi kóze nincs a néphez és szocialista kultúrának, ami polgári maradiság. Nem, kedves fülekpüspöki kultúrtársaK, ez az álláspont és ez a hang nem helyénvaló. Cikkünknek minden sora egyértelmű és világos volt: javítani a helyzeten és segíteni kultúrmunkásainknak. Rámutattunk a hibákra, ugyanakkor tanácsainkkal utaltunk a helyes útra, tehát a kritikát szocialista szellemben gyakoroltuk. Nyomatékkal ki kell jelentenünk, hogy a vitában nem lehet helye - a primadonnáskodásnak és egyéni sértődöttségnek. Ha mi itt mégis behatóbban foglalkozunk a püspökiek válaszával, arra az késztet bennünket, hogy olyan tévedéseket akarunk helyreigazítani, amelyek sajnálatosan nem csupán a püspökiek tévedései. A püspökiek és a többiek is roszszul teszik, ha az idézett dalt az édesanyáról műsorukba iktatják, azért, mert — ahogy írják — „annak a munkában megkérgesedett kezű dolgozónak szemébe is könnyeket csalnak". Vegyék végre észre, hogy nem kellenek ezek az érzelgős és olcsó hatású műdalok, lássák be végre, hogy népi kultúrát kötelesek terjeszteni és vannak bőven Bartóktól és Kodálytól feldolgozott népi balladáink, amelyekkel maradandóbb hatást tudnának elérni. A magyar népi táncoknál nem az volt a hiba, kedves püspöki kultúrtársak, hogy nem» kísérte őket cigányzene. A malomtáncot egyébként nem kritizáltuk, ez kedves volt és a jó utat mutatta, amelyen, ennek a fiatal és — nem kételkedünk benne — tehetséges tánccsoportnak járnia kell. De hiba védelembe venni a kettőst és felemlíteni, hogy az öltözet a táncoló kislány nagyanyja ládájából került elő. Ez a körülmény még nem bizonyítja népi mivoltát. Kár, hogy az a láda nem maradt csukva, mert nem hisszük, hogy a földet túró, esetleg cselédsorban a földesúr basáskodását nyögő nagyapák ilyen maskarában táncoltak volna kedveseikkel. Színházi kellék, maskara volt a nagyapák idején is ez a mozgást gátló, bőujjú, csipkézett ing és édeskevés köze van a népviselethez. Hogy mit öltsenek magukra táncosaink? Semmiesetre sem rádiósapkát és bő nadrágot, ahogy a válasz írója megbántva kérdi. De valódi népviseletet! Kéméndit, izsait, garammentit. Ha a fülekpüspökiek nem ismerik, segíteni fogunk nekik felkutatásában, ahogy általában az lesz a törekvésünk, hogy megtaláljuk magyarlakta vidékeinken a tánc népi formáit és ebben a keresésünkben éppen a püspökiek kultúrcsoportjának vezetője hathatósan siethet segítségünkre tagadhatatlan tehetségével. Azt a munkát, amit az ilyen álromantiBulgária 1950-es villanyenergiatermelése ötszöröse volt a háborúelőtti évek átlageredményeinek. Ez a Szovjetúnió nagyarányú és állandó segítségének volt köszönhető, ahonnan szüntelenül érkeznek az erőmüvek és gátak építéséhez szükséges berendezések, valamint a villamossági cikkeket gyártó üzemek modernizláliására alkalmas gépek. A Szovjetúnió egyedül 1950-ben három erőmű felállításához szükséges teljes berendezést küldött s ezzel egyidőben több szivattyúgépet és sok gépalakatrészt szállított, amelyek a Dunavölgyben jelentős területek öntözését segítik elő. * Nagyszabású városfcpíťkezéseket valósítanak meg Bulgláriában. Különös figyelmet fordítanak a lakásépítkezésre. Idén az ország 70 városibban több mint félmillió négyzetméter lakóteret adnak ét használatba. 1951-ben nagy munkálatokat végeznek a vízvezetékvonalak kiterjesztése és új vonalak építése terén. Az orszlág 350 helységében építenek vízvezetéket. Különös figyelmet fordítanak a nagy ipari központok vízellátásának javítására. ¥ Terka: Szervusz. Rózsi. Jani: Megtanultad a szerepedet? Rózsi (nevet): Nem én! Micsoda szerepet küldtetek ti nekem? Dani: Csak ne hánvkolédi! Hallottak már olyat?! Ha én elénekelem azt a zsuppfedelet, te ne húzgáld az orrodat a szereptől, mert szólok Ferinek, aztán ő majd ráncba szed! Rózsi: Ebben a szerepben az áll, hogy én a tiszttartó menyasszonya vagyok. Sanyi: Vagyis az envém! Talán valami kifogásod van ellenem?! Rózsi: Ellened nincs, de a szerep ellen van. Es a darab szerint nem is leszek a tiéd. hanem. (Olvas.) „Lopotnokié, a betyáré, akinek mokánv bajusza van, és szalonnát lop a tiszttartótól." (Nevet.) Jani: Tudod ki lesz LoDotnoki? Rózsi: Ki lesz? Jani: Feri A jövendőbelid. Rózsi (szünet után. ámulva): Feri? Elvállalta? Jani: Hogv elvállalta-é?! Micsoda beszéd az! Feri elment a evárba, de nem az az ember, aki ilven fontos esetben cserben hagyja a falu iát! Elküldtem neki a szerepet az autóbuszszal, és biztos, el is vállal ia. Mindjárt itt lesz... Öt óra... öt huszonötkor jön a busz, és Feri minden szombaton lejön. Rózsi: Nohát, ha Feri elvállalja — én is elvállalom Jani: Szóval még nem tudod a szerepedet. Rózsi: Nem én. Nem érek rá ilyen hülyeségeket tanulnil Jani: Hülyeség?!... Hát hiszen ... csakugyan hülyeség ... Dehát mit csináljak, ha egyszer ígv van a szerepben? Rózsi: Itt az öthuszonötös busz! Jani: Na, mindiárt itt lesz Feri! Rózsi (kinéz az ablakon): Oit jön, ni! (Kiált.) Ferii Feri! Feri (fiatal munkás, besiet): Erőt, egészséget! Szerbusz Rózsi. Látom, mind itt vagytok már. Jani: De itt ám! Meg akarjuk nyerni azt a kultúrversenvt! Feri: Hm... Fejjel, vagy Hübele Balázs-módjára? kájú kettős betanítására fordít, sokkal jobban hasznosíthatná a tánc itteni népi elemeinek felkutatásánál. Dicséretes feladat volna ez, hozzásegítene bennünket ahhoz, hogy formájában nemzeti és tartalmában szocialista kultúrát teremtsünk. Ami pedig az „özv. Varga Ábrisnét" illeti, hát ezt is kár'védelembe venni. Ismételjük, hogy nem a produkció ellen volt kifogásunk, hanem a helytelen választást hibáztattuk. Dicséretes az a cél, hogy kultúrmunkánkkal ellenszenvet keltsünk a háború iránt és növeljük a béketábort. De ezzel a darabbal egy lépéssel sem közelíthetjük meg ezt a nagy és nemes célt. Ellenkezőleg: félrevezetjük a jóra hajlamos nézőt, megtévesztjük, hamis nézeteket plántálunk belé és ezzel többet ártunk, mint használunk. Minden hosszú és kényszerű távollét az otthontól sok keserűséggel és olykor szenvedéssel jár, de a Szovjetúnióból hazatért hadifoglyaink édeskeveset hasonlítottak Varga Abrisra. Nem egyet ismerünk és nem egyről tudunk, aki ott nyitott szemmel figyelhette a nagy szocialista építést, aki maga A román ötéve

s terv beindítása alkalmából Temesvár főbb üzemednek dolgozói mérleget készítettek arról, hogyan teljesítették 1950-eg takaré1 kossági vállalásaikat. A dolgozók vállalásaikat több mint 33 millió lejjel haladtiák túl. * Az Albán Népköztársaság mezőgazdasága a mult évben nagy sikereket ért el. Az 1949—-19'50-es vetési tervet 106 százalékra teljesítették, az őzsi vetési térvet 136 százalékra. A mult évben 31 új mezőgazdasági szövetkezet alakult, ezzel együtt a mezőgazdasági szövetkezetek sziá.ma jelenleg 90. A mezőgazdaságot tovább gépesítették. 1950-ben a vetőgépek száma, 1948-hoz képest, 106 százalékkal, az aratógépeké 365 százalékkal emelkedett. * Bulgáriában, Tolbuchin Városában befejeződött az első hetvenötnapos kombájnavezető tanfolyam. A tanfolyam résztvevői elméleti és gyakorlati kiképzést kaptak. 129 hallgató kielégítő eredménnyel végezte el a tanfolyamot. Rövidesen megnyílik a második tanfolyam is, 200 új hallgatóval. Jani: Megtanultad a szerepedet, Feri? Feri: Nem én. Rózsi: Elolvastad? Feri: El. Rózsi: Hogy tetszett? Feri: Hát... nagyon érdekes darab. „Elvira titka". Zenés népszínmű, három felvonásban. Ezerkilencszázharminckettőben adták ki... szomorú darab. Terka: Ugye, lelkem, ugve? Szép, tanulságos darab ez. Megkönnyeztem, hogy elolvastam. „Ha a nóta könnvet sajtol szemembe, attól mindig bánatom jut eszembe ..." Feri: Aztán miféle bánata van magának, Terka néni? Terka: Nincsen énnékem semmi bánatom, édes fiam, már hogv lennel Az uram a szövetkezetben van. szépen kapunk, hízónk is van. most kaptam cipőt, kabátot. Hát hogv lenne nekem bánatom?! Feri: Aztán mégis olvan darabot íátsaina, amitől könnv iön a szemébe? Hát nem jobb nevetni? Terka: Dehogynem! Feri: Hát akkor magának másféle szerep kellene. Terka néni. Dani: Játssza az én szerenemet — énekelhet kedvire. (Énekel.) A házunk tétjén zsuppfedél van, zsuppfedél van, zsuppfedél vanl... (Abbahaevja.) ördög vigye, mindig összezavarom, hányszor van rajta zsuppfedél, pedig az uu iámon számolom Feri: Cserép van a ti házatokon, Dani Dani: Az igaz! Mondom, hogy nem nekem való ez a nóta! Feri: Ellenben a Rózsi szerepe, azaz „Elvira" csakugyan nagyon szép szerep. Háromszor ájul el. mindegyik felvonásban egyszer. Jajgat, sikoltozik, a szívéhez kapkod és azt mondja „mindig sírok, ha fel iön a holdvilág". Olyanféle leánv lehet ez az Elvira, mint a Jani mátkáia ... Jani (felpattan): Micsoda?! A Zsuzsi?! Haliod-e. a Zsuzsi rendes, dolgos leány! Ne merd gyalázni! Feri: Ne haragudj. Jani. Tévedtem. Talán inkább olyan ez az Elvira, miat is részt vett ebben a munkában, szerencsés hónapokat vagy éveket töltött egy kolhozban és hazatérve a nagy példa nyomán próbálta életét eligazítani és teljessé tenni. A hazatérő Varga Ábrisnak erről az új életről, az új rendről egy szava sincs, ellenkezőleg, amikor a „jegyző úr" szalonnát és kenyeret rakat eléje, megjegyzi, hogy öt éve nem evett ilyen jót. És a püspöki rendezés — bár a színész játéka nem kifogásolható — olyan ágrólszakadtnak mutatta be, mintha öt évig kolduskenyéren élt volna. Nem részletezzük ezt tovább, csak egy emlékünket idézzük 1947-ből. A vonatban találkoztam egy kisebb „hadifogoly" csoporttal. Jó húsban volt valamennyi, egészséges, pirospozsgás és derűs. Amikor a „fogoly" szót kimondtam, az egyik rám nézett és csendesen mondta: — „Fogoly" itthon voltam, ott tudtam csak meg, mi a szabadság, mi a szabad élet. Végezetül: dicséretes, hogy a püspöki CsISz tervszerűen akar dolgozni és mindenképpen reméljük, hogy ebbe a tervbe nem csúsznak többé az említett hibák. Tapogatódzás és hibák nélkül nincsen fejlődés. Ugyanúgy kell az egészséges kritika is, amelynek jő szándékát ne vonják kétségbe. Itt is idézhetjük nagy példánkat, a Szovjetúniót. — Nemrég Fagyejevet, az „Ifjú gárda" világhírű szerzőjét, a szovjet írás egyik legnagyobb mesterét érte éles bírálat. Uj regénye néhány tévedésére figyelmeztették. Fagyejev maga írja, hogy a kritika néhány napig szörnyen leverte, aztán utána nézett a dolgoknak és rájött arra, hogy a megbírált részekben csakugyan lényeges hibákat követett el. A jószándékú és útmutató igazi bolsevik kritika nyomán hozzálátott alkotása átdolgozásához és sikerült olyan müvet kiadnia kezéből, amely méltó volt az Ifjú gárda írójához és gazdagította a szovjet haza irodalmát. Vájjon nem valamennyiünk legfőbb kötelessége-e, hogy kulturális munkánkban sé életünk minden ténykedésében ezt a nagy példát kövessük? Nem kételkedünk abban, hogy a fülekpiispökiek rövidesen jó szocialista kultúrmunkát fognak végezni. Túl vannak a kezdet kezdetén, amit sajnálatosan még csak kevés magyarlakta faluról mondhatimk. Bízunk a fiatalok lendületében és építő szándekában. A rájuk váró feladatok teljesítésében tartsák mindig szem előtt kitűzött céljaikat: a falu szocializálását és a szocialista kultúra terjesztésével a boldog és békés élet megteremtését. Jó munkát! Egri Viktor. Veron ... Törékeny, szepegős ... Sanyi: Ejnye, Feri! Ilvet mondasz Veronkáról?! Mult héten megdicsérted, hogy senki se dekorál olyan szépen, mint ő, és hogy még a négyméteres létra tetejére is fel mer menni. Feri: Igazad van, Sanvi... Dehát akkor kihez hasonlít ez az Elvira itt, a faluban? Jani: Kihez? Hát senkihez. Ilyen lányok ma már nincsenek ... Feri: Hát olvan legénvek vannak, mint „Lopotnoki". akinek a szerepét nekem szántátok?! (Olvassa.) „Garázda, sírvavigadó, mulatós, kártvás fenegyerek, ezért minden asszony bolondul utána." Terka: A fészkes fene bolondul az ilyen után! Jani: Hát persze, hogv a valóságban nincsenek ilvenek. csak a darabokban. Feri: Nem mindegyik darabban. Jani. Csak az ilyen ásatag, régi buta fércrn (ívekben Jani: Hát... éppen kéznél volt... A volt jegyző könyvtárából van Meg ének is van benne ... Feri: Látjátok, hirtelendiek — elhirtelenkedtétek a dolgot. Először kultúrgárdát kell szervezni. A kultúrgárdát össze kell tartani, tanítani kell. Aztán olvan darabokat kel! 'átszani, amik rólunk szólnak. A mi munkánkról, a mi életünkről. Magunkra ismerünk a szereplőkben Jani: Hát... a nemjóját! Melléfogtunk. legénvek! Rózsi: Mellé ám! De én tudtam, hogv Feri majd helyrebillenti az eszeteket! Sanyi: Nekem mindjárt gvanús volt az a hálóing, meg az az ászokfa! Terka: Akkor én mégis jól tettem, hogy begyújtottam a szerepem felivel. Nem volt más papiros hamarjában, hát, ami nem tetszett, azzal begyújtottam! Feri: Hát akkor az ..Elvira titkát" adjuk oda Terka néninek. Terka: Hát aztán az minek nekem, fiam? Feri: Holnap begyújthat a másik felivel! ÍZeoti j^lAelendi legények Irta: VAJKO. (Szín: falusi kultúrház színpada.) Dani (fiatal parasztfiú énekel): A házunk tetején zsuppfedél van, zsuppfedél van, zsuppfedél van ... (abbahagyja). Az ördög vitte volna el ezt a nyavalyás zsuppiedelet, meg azt is, aki ezt a nótát kitalálta! Jani (rendező szigorúan): Ne okoskod'. Dani! Benne van a szerepedben, hát énekeld! Dani: Azért, mert szerepemben van?... Jani: Azért! Én vagyok a rendező, — hát rendezek! Ti meg megcsináljátok ami benne van a szerepetekben! Sanyi: Lassan a testtel, komám! Az én szerepemben az van, hogv (gépeit lapon olvassa) „A tiszt-tartó há-ló-ingben kimászik az á-szok-fára." Hát. . egy az, minálunk nincsen ászokfa! Fens tudja mi az az ászokfa! Kettő: én nem mászok rá hálóingben, mert ilyet rendes férfiember nem csinál! Dani: Ászokfa, — az olvan falusias szó. Sanyi: Nohát és falusi vagyok, oszt még nem tudom, mi az! De ha tudnám, akkor se ülnék rá hálóingben, mert nem akarom, hogv húsvétig rajtam nevessen a falu! (Terka néni hátul belén.) Dani: Na, csakhogy itt van Terka néni is! Sanyi: Tán Terka néni is szerepel? Jani: Pe sze, hogy szerepel. Sanyi: 0 is hálóingben? Terka: Ne beszéli már ilven isteleoséget, te! Még rékliben is fázok. Jani: Megtanulta a szerepét, Terka nôr,i? Ttrka: Már hogy tanultam volna meg?! Hiszen csak tegnap este küldted .. Itt van, ni. (Mutatia a kéziratot.) Nagyon szép szerep ... Meg is könnyeztem, bizonv isten ... Dani: Tán maga lesz a zsuppfedél?! ... (Énekel.) A házunk tetején zsuppfedél van, zsuppfedél van ... Jani (közbevág): Elég a tréfálkozásból! Kezdjük el a próbát! Sanyi: Hogy kezdhetnénk?! Rózsi n ég nincs itt, pedig ő a menyassíonyom. Jani: Maj^ jön. Addig próbáljátok az elejét (Nézi a kéziratot.) Terka ?iéní. maga az Elvira anvia... Itt vin, ni.. (Olvas.) „Eltörődött, bánatos ö-egasszony, mindig sír-rí. sápítozik ..." lerka (kacéran): Nono! „Ránc ahtt is lehet szépség ... El nem mossa azt a vénség ..." Jani (kopog): Kezdjük! Sar.yi (deklamál): „Elvira, szívem • ?

hér démonai... Engem az átok sújt, mert hiába kárhozok érted!. ." (Más hang.) De ha Rózsi lesz az Elvira, hát te is tudod, hogv Rózsi nem fehér, hanem piros, és nem démon, mert nagyon is szép lánv. Jani: Mindegy! Szerep — hát szerep! Te csak mondjad! (Csend.) Mért nem mondod? Sanyi: Mert most Terka néni jön. Terka: En-e? Hát akkor ... gyerünk ... (Játszik.) Ö, jajjajj nem engedem, hogy elvegye! Dehogy ehgedem! ... Sámson, Sámson, mért teszed ezt?! Jani: Sanyi, te jössz! Mért nem beszélsz? Rajtad a sor! Sanyi (játszik): „Asszonyanyám, kend a lila viola. — de Elvira a lila muskátli! ... Es én a muskátlit szeretem!..." (Más hangon.) Megjegyzem, én még nem láttam lila muskátlit. Jani: Mindegy! Terka néni iön. Terka (közben olvas): „Bálint, Bálint, mért a jányomat. mért nem engem szeretel? ..." (Más hangon.) Ez nagyon ocsmány szöveg, te Jani. De ez ami itt jön, ez már nagyon szép! (Pityereg. Olvas.) „Edes sugaram, sudár ... emberem, mikor látlak tégedet valaha az ablakomnál?... Ö. mennyi bánata van alkonyuló napjaira a hervadt asszonynak ..." (Sir.) Rózsi (fiatal csinos lánv besiet): Szabadság elvtársak! Jló estét Terka néni. HÍREK A NÉPI DEMOKRÁCIÁKBÓL