Uj Szó, 1951. február (4. évfolyam, 27-50.szám)
1951-02-17 / 41. szám, szombat
1951 február 17 UJSZ0 A munka helyes megszervezése és igazságos jutalmazása az EFSz-ben Megjavult az életünk, amióta közösen gazdálkodunk II. A normák fsiüvizsgálása A taggyűléseken megtárgyalt és elfogadott normák nem maradnak egyszersmindenkorra érvényben. EFSzeink eddigi tapasztalatai világosan mutatják, hogy a normákat többször felül kell vizsgálni. A normák felülvizsgálása nagyon felelősségteljes munka. Normaszilárdításról csak akkor lehet szó, ha az eddigi norma nagyon laza volt és ha a norma emelése összefügg a munka jobb megszervezésével. Ha a termelési folyamatból kitűnik, hogy az eddigi norma túlmagas, akkor ebben az esetben szintén szükséges a felülvizsgálás. A munkacsoportveztők kötelessége, hogy egész év folyamán figyelemmel kísérjék, hogy teljesítik-e a normákat. Ha ezen a téren hiány mutatkozik, akkor a munkacsoportvezetőnek meg kell állapítania, hogy az illető szövetkezeti tag lelkiismeretesen dolgozott-e, hogy a munkát jól megszervezték-e, milyenek voltak a munkafeltételek, mi a helyzet a fogatok, a talaj, stb. körűi. E megfigyelés alapján a munkacsoportvezető kar ve a könyvelővel jelentést készít a szövetkezet vezetősége számára a normák teljesítéséről és javaslatairól, amelyek szeiint az érvényben tévő normákat megváltoztatni javasolja. « Különösen azokat a munkákat kell figyelemmel kísérni, amelyeket a közelmúltban normalizáltak, vagyis amelyeknél fennáll az a lehetőség, hogy túl lazák, vagy ellenkező esetben, túl magasak, A munkacsoportvezetőnek az a kötelessége, hogy a munkát jól megszervezze és hogy gondoskodjék arról, hogy a szövetkezeti tagok tényleg teljesítsék normájukat. Ha minden egyes szövetkezeti tag teljesíti normáját, akkor biztosítva van a terv teljesítése is. A munka ilyen módon való megszervezése és jutalmazása iehetővé teszi a szövetkezet vezetőségének azt, hogy bevezesse a socialista versenyt a munkacsoportok és azok keretein belül a szövetkezeti tagok között. A versenyzéssel ugyanis meggyorsítjuk a terv teljesítését, emeljük a termelékenységet és csökkentjük a termelési költségeket, úgyhogy a szövetkezet az így szerzett nyereségből meg tudja jutalmazni a munkában élenjáró dolgozókat. Fontos, hogy a munkanormákat helyes mértékegységekben állapítsuk meg. A normák felülvizsgálását nem szabad úgy érteni, hogy általa emelkedik a munka mennyisége és az egyes szövetkezeti tagok teljesítménye, hanem meg kell érteni azt, hogy a normák felülvizsgálását gyakran egyenesen a termelési eszközök tökéletesítése és a szövetkezeti vagyon növekvése kívánja. Mert különbség az, ha a szövetkezet eleinte csak kézi szecskavágókkal rendelkezik és aztán idővel üzembehelyez traktor vagy villanyáram által hajtott szecskavágót. Vagy más ilyen példát találunk az aratási munkálatoknál. Nézzük csak a szovjet kolhozokban az aratást, ahol a termelési eszközök tökéletesítésének következtében az aratás a kombájnok segítségével lényegesen leegyszerűsödött. A munka normák szerinti ériékelése és jutalmazása Megállapítottuk azt p munkamennyiséget, amelyet egy átlagosan dolgozó szövetkezeti tag egy munkanap alatt elvégezhet. A szövetkezet további feladata az, hogy megállapítsa a ledolgozott normák után járó jutalmat. Az első és második típusú szövetkezetekben a normák utáni jutalmat koronákban állapítják meg. E mellett figyelembe veszik az elvégzett munka fajtáját, a fontosság, nehézség és a dolgozók szakképzettségének szempontjából. A norma értékét az összes tagok jelenlétében a taggyűlésen állapítják meg. E mellett azonban figyelembe kell venni a fogatok és a gépek munkáját is, amelyeket a közös munkákra a tagoktól kölcsönöztek ki. Ezekre a munkákra külön meg kell állapítani a normákat és a normák teljesítéséért a pénzbeli jutalmat. A ledolgozott normák értékének meghatározásánál gondoskodni kell arról, hogy az emberi munka magasabban legyen értékelve, mint a fogatok vagy a gépek munkája. Ha az EFSz az egyénileg gazdálkodóknak dolgozik, a normák értékéhez a megművelt talaj mennyisége szerint még 30%-ig terjedő díjat lehet számítani. Ha kulákokról van szó, akkor 60%-os díjat kell számítani. Ez a módszer az EFSz-ekben azért megfelelő, mert a Szövetkezeti tagok a saját földjeikről maguk takarítják be a termést, (első típus). Egészen másmódon kell értékelni a munkát a harmadik és a negyedik típusú EFSz-ekben, amelyekben közös gazdálkodás folyik és ahol a szövetkezeti jövedelmet az elvégzett munka szerint osztják szét a tagok között. Tudjuk, hogy a szövetkeztekben a munkát a nehézség, a fontosság és a munkaerő szakképzettsége szerint oszt. juk fel. Hét ilyen osztályt vezettünk be. A könnyű munkát, mint például udvartakarítás, zsákfoltozás, ponyvajavítás, pince, pajta takarítása, a növények megvédése a fagy ellen, az utak felszíni javítása, a gépek tisztítása, az istállómeszelés, kosarak fonása, stb. az első osztályba tartoznak, mert ezek a munkák nem igényelnek szaktudást és egyáltalán nem nehezek és nem fontosak. A második osztályba szintén a könynyű munkák tartoznak, amelyek azonban már bizonyos gyakorlatot igényelnek, mint például: gabonatisztitás, vetőmag-tisztítás, a dohánymunkák, a levelek tördelése, faoltás, stb. A harmadik osztályba a közepes nehézségű munkák tartoznak, amelyek különösebb szaktudást nem igényelnek, mint például: műtrágyakeverés, vetőmag-csávázás, a hereföldek boronálása, legelők és mezők javítása, a szénaforgatás és gereblyézés, talajegyenlítés, trágyaszétszórás, gabonarakás a szekérre, len-nyüvés, stb.. Ebbe a csoportba tehát az egyszerűbb és túlságos fontossággal nem rendelkező munkák tartoznak. A negyedik osztályba a következő munkákat soroztuk be: fogattal vaió kullivátorozás, a talaj vetés alá való előkészítése, a burgonya és más növények megművelése^ egyelés, kapálás, a here és füves keverékek kézzel való vetése, trágyahordás, stb. A negyedik osztályba azok a középnehézségű munkák tartoznak, amelyek fontosak a szövetkezet számára. Az ötödik osztályba azok a földmunkák tartoznak, amelyek elég magas szakképzettséget igényelnek. Itt a nehéz és fontos munkákra gondolunk, amelyek elvégzése határidőhöz van kötve. Ilyen munkák például: fogattal való szántás, (a mélyszántást kivéve) a vetőgép ellátása, a zöldségültető gépek ellátása, fűkaszálóval való kaszálás, aratógéppel való kaszálás, gabonakötözés, kévehányás, lengyűjtés, dohány, paprika és komló szárítása a szárítókban, répa egyelése és kapálás, a burgonya géppel való osztályozása, stb. A hatodik osztályba az ilyen munkák tartoznak: fogatokkal való mélyszántás, marokszedőgéppel való kaszálás, kézi kaszálás, a burgonya ekével való szedése, a here géppel való kaszálása, a műtrágya traktorral vontatott szórógéppel való szórása, traktorral való talajegyenlítés, a könyvelők munkája, stb. A hetedik osztályba azok a munkák tartoznak, amelyek speciális szakképzettséget igényelnek, például: a burgonya traktorral való kiszántása, a here vagy mező traktorral vontatott kaszállógéppel való kaszálása, burgonyaültetés traktorra] vontatott ültetőgéppel, ipari munkák (kovács, bognár, gépész) a vezetőgazda munkája, stb. Az első osztályban felsorolt munkáknál 1 ledolgozott normáért 0.5 munkaegységet, a második osztályba tartozó munkák normájáért 0.75 munkaegységet, a harmadik osztályban 1 munkaegységet, a negyedik osztályban 1.25 munkaegységet, az ötödik osztályban 1.50, a hatodik osztályban 1.75, a hetedik osztályban ped'.g 2 munkaegységet kell számítani a ledolgozott normáért. A munka egyes osztályokra való felosztásával és ez osztályokba tartozó munkák elvégzése után járó munkaegységek megállapításával elértük azt, hogy minden egyes teljesített norma számára megállapítottuk az elvégzett munka értékét. Dudás József, a tőrei szövetkezet tagja 124 sertés etetését és ápolását látja el. Dudás elvtárs ez első mezőgazdasági élmunkás. Jövedelme havonként 8—8000 korona és ezenfelül a szövetkezetben dolgozó családjának tagjai külön jövedelemben részesülnek. A szocializmust falvainkban csak akkor valósíthatjuk meg, ha kis. és középföldmüveseink megértik azt, hogy az EFSz-ek' kiépítése milyen jelentőséggel bír dolgozó népünk boldogabb jövőjének biztosítására. Ezért mi az alsógyúri második típusú EFSz tagjai is elhatároztuk, hogy áttérünk a harmadik típusra, amely sokkal előnyösebb, mint a második típus. Első feladatunk a földek tagosítása volt. Ezután a szövetkezeti állatállomány összpontosításáról kellett gondoskodnunk. Az istálló javítási munkálatokat már rövid időn belül befejezzük, úgyhogy aztán megkezdhessük további tervünk teljesítését, a sertéshizlalda és a baromfifarm építését. A szövetkezeti istállóban elhelyezett állatok ápolásával Kozár István és Mihálik Kálmán elvtársakat bíztuk meg, akik feladataiknak eleget tesznek. Kitűnik ez abból is, hogy az állatok súlygyarapodása és tejhozama egyre növekszik. Az állatetetök munkájukért havi 4200 korona jutalmat kapnak, sőt ezenkívül a többtermelésért még külön jutalomban is részesülnek. Mind az etetők, mind a többi szövetkezeti tagok is nem egyszer kifejezésre juttatják véleményüket, hogy most a közös gazdálkodás sokkal jobb életviszonyokat biztosít számukra, mint az egyéni gazdálkodás, melynek évi jövedelme sok esetben még 30.000 Kčs-t sem tett ki. Az éwégi mérleg megmutatta, hogy szövetkezetünkben jól gazdálkodtunk. Ezekben a napokban kidolgoztuk egész évi tervünket. A taggyűlésen elhatároztuk, hogy az összes munkát a ledolgozott munkaegységek, vagyis a teljesítmény után fogjuk jutalmazni. Hogy a munka célszerűen folyjon, megalakítottuk az állandó munkacsoportokat. Az állami gépállomással szintén szorosan együttműködünk. Egyedüli bajunk az, hogy a védnökséget vállalt üzem elvtársai nem nagyon törődnek velünk. RECZKY MIHÄLY, Alsógyúr. A vilkei EFSz áttért a harmadik típusra Dolgozó népünk békeakarata nyilvánul meg mindenfelé az iparban és a mezőgazdaságban is. Hazánk kiépítése egyre jobban való megerősödése mind nagyobb mértékben halad ezzel a jelszóval: Békét akarunk! A reakció aknamunkája megtörik a munkások és a kis- és középparasztok békeakaratán. így van ez Vilkén is. A reakció ebben a községben sem válogatta meg az eszközöket, hogyan rombolhatná szét a dolgozó nép egységét. Akadályozták az EFSz fejlődését. Hiába választott a szövetkezet többször új vezetőséget, a fejlődés csak nem bírt megindulni. Ötéves tervünk harmadik évébe lépve a vilkei EFSz tagjai megértve a többtermelés fontosságát a békeharcban, legyűrték a reakciót és elhatározták, hogy áttérnek a szövetkezeti gazdálkodás harmadik típusára. Tudják a vilkei szövetkezet tagjai, hogy a magasabb típusú szövetkezeti gazdálkodással emelik a föld hozamát, több lesz a termék s így természetesen több lesz a jövedelmük is. Ezenfelül pedig a harmadik típusban már meg tudják valósítani, hogy mindenki a munkája után részesüljön a jövedelemből. így tört meg Vilkén a reakció hatalma. Az EFSz-nek van rá lehetősége, hogy helyrepótolja, amit eddig elmulasztott. A vilkei EFSz-nek magasabb típusra való áttérése már csak azért is fontos, mert ez az első harmadik típusú szövetkezet a losonci járásban. Példát vehetnek róla azok a szövetkezetek, melyek már régen kezdtek és még mindig csak egyhelyben topognak. KONCZ JÁNOS. Milyen munkát végeztek a bratislavai postások az alsószeli EFSz-ben Az alsószeli EFSz felett a bratislavai postások vállaltak védnökséget, akik az elmúlt vasárnap is Alsószelin jártak és kultúrműsorral szerepeltek, valamint elbeszélgettek a falu dolgozó parasztjaival a szövetkezeti kérdésekről. A kultúrműsor keretében a védnökséget vállalt postások ismertették, hogy milyen munkát vállaltak és mit teljesítettek a mult évben. Hét és fél kilométer hosszúságban bevezették a telefont, zászlókat és képeket ajándékoztak a .szövetkezetnek, bemutattak három mezőgazdasági szakfilmet, politikai előadást és kultúrműsort tartottak, ingyenes orvosi vizsgalatban részesítették az EFSz tagjait s akiknek szükségük volt rá, ingyenes gyógykezelést is kaptak, ezenfelül pedig állandó segítséget nyújtottak a szövetkezeti könyvelési munkáiban, most pedig segítenek az évi elszámolás' elkészítésében. A bratislavai postások munkáikkal bebizonyították, hogy a szövetkezet fölött vállalt védnökségükkel hathatós segítségére vannak az alsószell EFSz-nek. CSANDAL ISTVÁN, Alsószeli. ©üszőén vallom, fiogy közülük való vagyok Napról napra tapasztaljuk, hogy a szövetkezeti gazdalkodiás hatalmas léptekkel viszi előre a falu fejlődését. Jómagámnak is kellemes megleletésben volt részeim, amikor nemrégiben hosszabb idő után hazamentem falumba néhány nap szabadságra. Már a losonci állomáson az ott dolgozó elvtársak így fogadtak: — Most jössz csak haza, amikor minden munkát elvégeztünk? — No igen, mert éppen tegnap fejeztük be a beszolgáltatás szétírását- Az összes tervek és elszámolások már készen vannak. — Nem mondom — szólt közbe a másik —, ha mi n«m segítünk, akkor az otthoniak még mindig dolgozhatnának, de kötelességünknek tartottuk, hogy segítségükre legyünk. Otthon értesültem arról, hogy a faluból három elvtársat a járáshoz osztottak be. hárman pedig iskolán vannak. —• Csak az „öregek" maradtak itthon — siránkoztak a többiek. De hát az ilyen siránkozás nein komoly. Az „öregek" még mindig megálltak a helyüket s szép eredményeket értek el. Míg odahaza voltam, meglátogattam a környék többi szövetkezetét is. Mindenütt haladást lát az ember. Biznak és dolgoznak. — A csüggedést mi már nem ismerjük — mondja a tőrincsi EFSz egyik tagja A tőrincsiek az ősszel egy kis bajban voltak, mert kevés a munkaerő az EFSz-ben. de azért csak sikerült a munkákat elvégezni. Vilke Jelsőccel akar egyesülni ami nagyon is okos dolog volna Erről már komolvan tárgyal a két EFSz vezetősége Panyidarócon is jól mennek a dolgok, annyira hogy még a kulákok is lemondtak „gerincességükről" — ezután a szövetkezet még nagvobb lendülettel folytathatja munkáját. Utolsó estén az EFSz gyűlésén voltam, ahol éppen az idei legelőtagosításról volt szó. Az elvtársak vitatkoztak — mindnyájan azért szóltak hozzá a kérdéshez, men tisztázni kívánták, hogyan lehetne a szövetkezet munkáját még eredményesebbé tenni. Büszke az ember arra, hogy a dolgozó néphez tartozik. KELEMEN JÁNOS