Uj Szó, 1951. február (4. évfolyam, 27-50.szám)

1951-02-16 / 40. szám, péntek

1951 február 327 -UJSZÖA szovjet dolgozók hatalmas munkafelajánlásokkal készülnek a nagy ünnepre: a szövetséges és autonóm köztársaságok Legfelső Tanácsainak választásaira 900 szäzalék - a választások tiszteletére A szovjet nép nagy ünnepére, a szövetséges és autonóm köztársaságok Legfelső Tanácsainak választásaira fokozódó lendületű munkaversenynyel, új vállalásokkal és új sikerekkel készülnek a szovjet üzemek dolgozói. A Donyec-medencében például ezer és ezer bányász áll munkaőrségen. Vaszilij Kucsera szénkombájnvezető a választások tiszteletére grafikont dolgozott ki a tárnák ciklusos munkájának észszerűbb lebonyolítására. Az új grafikon alapján dolgozva, brigádjának szénkombájnja például egy váltás alatt az egész 190 méter hosszú tárnában elvégzi a fejtést és napi 400 tonna szenet termel a 280 tonnás normával szemben. A karagandai szénbányában — Kazahsztán hatalmas szénmedencéjében — síztahánovisták százai egyéni „teljesítményszámlát" nyitottak a választások tiszteletére. A mozgalom kezdeményezője, Sein komszomolista kombájnvezető, kötelezte magát, hogy a választás napjáig, február 18-ig teljesítményszámláján 1000 tonna terven felüli szén lesz. A leninszki bányavidék egyik bányájában például egyedül február 4-én több mint egy vonatszerelvény fűtőanyagot termeltek terven felül. De nemcsak a bányák, minden üzem dolgozóit elragadta a lelkes versenyzés heve. A Kievi Gépgyár dolgozói ezzel a jelszóval versenyeznek: ..Tegyük az egész üzemet a kollektív sztahanovista munka gyárává." A moszkvai Frunze textilgyár kollektívája vállalta, hogy a választások napjáig terven feliil 40.000 méter kitűnő minőségű szövetet gyárt. Leonov, a leningrádi Kirov-gyár formázómfihelyének sztahánovistája napi normáját kilencszeresen teljesíti. í Jelentések érkeznek nap mint nap, Jerevánból és Tbilisziből, Tallinból és Rigából, a Szovjetúnió minden ipari vidékéről új vállalásokról és új sikerekről. Az élenjárók közül a legjobb versenyzőket, a legkiemelkedőbb dolgozókat választják ki a szovjet nép képviselőjelöltjeiül. Olyan emberek ezek, akiknek — mint az Izvesztija írja — „van egy közös vonásuk: a nemes alkotószellemű gondosság, hogy a rájuk bízott ügy sikert arasson, forró törekvés, hogy a legjobb sztahánovisták tapasztalatait közkinccsé tegyék, s még magasabbra emeljék a Szovjetúnió hatalmát. Lenin és Sztálin pártja fejlesztette ki munkásoszlályunkban e magasrendű tulajdonságokat, tanította meg a munkásokat és liunkásnőket, hogy mély és elválaszthatatlan kapcsolatot lássanak a termelés valamely szakaszán végzett konkrét munkájuk és a kommunizmus építésének magasztos ügye között." Anglia népének követelése: Attlee és kormánya összpontosítsa erőfeszítéseit az újjáépítésre, nem pedig a fegyverkezésre A londoni rádió jelentése szerint az angol alsóházban Attlee miniszterelnök megismételte a Szovjetúnió politikájáról szóló ostoba állításokat és igyekezett a Szovjetúnióra hárítani a felelősséget a nemzetközi helyzet feszültségéért. ' Attlee beszédének jelentős részét a koreai kérdésnek szentelte. A angol munkáspárti képviselők Attlee beszédére válaszképpen az angol kormány külpolitikáját bíráló újabb két határozatot nyújtottak be az alsóházban. A határozat felhívja a kormányt, „vesse latba erejét az általános béke biztosítására és különösen az ázsiai viszály kiszélesedésének megelőzésére". „A kormánynak meg. kell akadályoznia a totalitarizmus újjáéledését Nyugat-Németországban" — mondja a határozat. „Haladéktalanul ki kell jelentenie, hogy a nagyhatalmakkal való tanácskozás alapján a nemzetközi együttműködés politikájának útjára akar térni. Fejleszteni kell — mondja a továbbiakban a határozat — az elmaradott területeket, amelyeknek lakosai nyomortól, éhségtől és betegségektől szenvednek. A világ erőforrásait, amelyeket ma a fegyverkezésre használnak fel, az egész emberiség életszínvonalának emelésére kellene fordítani. A kormány külpolitikáját bíráló három javaslatot huszonkilenc munkáspárti képviselő írta alá. — Mint ismeretes, néhány héttel ezelőtt az Országos Béketanács nevü pacifista szervezet által összehívott gyűlésen „Békét Kínával" központi tanács alakult. Azóta a mozgalom egész Angliára kiterjedt. Eddig huszonöt városban alakultak „Békét Kínávaľ'-tanácsok, köztük Oxfordban, Cambridgeben, Birminghamban, Manchesterben és Edinburghban, — jelenti a Daily Worker. A birminghami „Békét Kínával"tanácsnak hat munkáspárti képviselő is tagja. A Hastingsban a helyi „Békét Kinávaľ'-tanács nagygyűlést tartott. A gyűlés részvevői határozatot hoztak, amelyben figyelmeztették az angol kormányt, hogy a nép nem helyesli az ellenséges politikát Kínával szemben. Lawtonban (Essex) a békegyűlés részvevői azzal a követeléssel fordultak Attleehez, hogy őrizze meg a békét Kínával,* gátolja meg Nyugat-Németország újrafelíegyverzését és „az ország erőfeszítéseit összpontosítsa az újjáépítésre, nem pedig a felfegyverzésre". Albánia tiltakozása a fasiszta görög kormány újabb provokációi miatt Mihail Prifti, az Albán Népköztársaság helyettes külügyminisztere levelet intézett az ENSz titkárságához, amelyben bejelentette, hogy a görög monarchofaslszta kormány fegyveres erői 1951 január l-től 28-ig 16 ízben ismét durván megsértették Albánia légiterét és területi épségét. Levelében erélyesen tiltakozik a görög monarchofasiszta kormány provokációs és agressziós eljárása ellen, amely világosan megmutatja, hogy az athéni kormány folytatja ellenséges és háborús uszító poUtikáját az Albán Népköztársasággal szemben. Trieszt Kemmunista Pártjának III. kongresszusa Vittorio Vidali elvtárs, Trieszt Szabad Terület Kommunista Pártjának főtitkára a Párt most tolyó III. kongresszusán beszámolót tartott. A többi között ismertette Trieszt súlyos gazdasági helyzetét Rámutatott, hogy ez az állapot az angol-amerikai katonai hatóságok politikájának következménye, amelyek elfojtják a város gazdasági fejlődését. A kongresszus vitája során a küldöttek viharos lelkesedése közepette felolvasták a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja Központi Bizottságának táviratat, amely üdvözli a küldötteket és sikert kíván Trieszt kommunistáinak a béke, a demokrácia ügyéért, valamint a dolgozók létérdekeiért vívott harcukban. A kongresszushoz üdvözlő távirat érkezett a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságától is, amelynek felolvasását a küldöttek hosszantartó tapssal fogadták. A koreai néphadsereg főparancsnokságának hadijelentése A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság néphadseregének főparancsnoksága jelenti: A néphadsereg egységei a kínai önkéntesekkel együtt Vonzsutól (Gensziu) nyugatra fekvő körzetben ellentámadásokat intéztek az amerikai és liszinmanista csapatok ellen. Az ellenség nagy veszteségeket szenvedett. Az amerikai 7, hadosztály ötszáz katonáját és tisztjét bekerítetek. A harcok során foglyul ejtették az amerikai 2. hadosztály több mint száz katonáját és tisztjét, valamint Li Szin Man 8. hadosztályának több mint ezer katonáját és tisztjét. Zsákmányul ejtettek kétszáz gépkocsit, több mint húsz tábori löveget és sok egyéb felszerelést, valamint lőszert. Walter Lippman az amerikai tőkések indiai zsaroló politikájáról Ismeretes, hogy az USA kormánya hatalmas diplomáciai, politikai és gazdasági nyomást fejtett lti a csatlós állomokra, hogy szavazzák meg az ENSz-ben a Kínai Népköztársaságot „agresszornak" nyilvánító határozatot. Az USA egyik vezető reakciós újságírója, Walter LLppmann, most részletesen foglalkozik a kérdéssel. Lippman beszámol arról, hogy az indiai kormány már hónapokkal ezelőtt kétmillió tonna gabonát kért az USA-tól. A mult évben ugyanis súlyos gabonhiány volt Indiában. Mintegy százmillió indiai élemiszeradagja a legutóbbi hetekben már napi 25.S deka rizsre vagy búzára csökkent. Az indiai kormány azonban még ezt a fejadagot sem tuöná huzamosabb időn keresztül biztosítani, hacsak kétmillió tonna kenyérmagvat nem kap hitelbe. „Indiát komoly éhínség sújtja. Amennyiben ennek ismeretében — írja Lippman — visszautasítják az él emiszer kiutalását, akkor ez csupán eszköz arra, hogy diplomáciai nyomást gyakoroljanak arra a kormányra, amely jelenleg nem ért velünk egyet." „Ne adjuk kiáltó bizonyítékát annak, hogy éhenhalni engedünk népeket, mert kormányuk nem úgy szavazott, ahogyan mi .szerettük volna!" — hangoztatja cikkében. Tito és gyilkos bandájának szövetsége a jobboldali szociáldemokratákkal Az áruló Tito nemrégiben szorosabb együttműködésre hívta fel a világ jobboldali szocialistáit — írja a Ľ Humanité. Mint ez természetes is, a jobboldali szocialistáx szívesen fogadták a felhívást. Ismeretessé vált, hogy a Titóval való kapcsolatok kérdése szerepe! majd a COMISCO legközelebbi, Londonban tartandó konferenciáján. Ez a hír éppen akkor került napvilágra, amikor Gyilasz, Tito bandavezéreinek egyike, Londonban tartózkodott, ahol a „munkáspárti" vezetők nagy pompával fogadták. Olaszországban a szakadár jobboldali szocialisták vezetője, Saragat, nemrégiben kijelentette, hogy „mindig támogatta a megbékélés politikáját Jugoszláviával" — pontosabban Titóval. Ezeknek az eseményeknek ismeretében nem lehet kétséges, hogy mi volt a célja az angol munkáspárti képviselők mult év őszi jugoszláviai útjának, A képviselők küldöttségét — mint ismeretes — Morgan Phillips, az angol munkáspárt főtitkára, a Wall Street legalázatosabb utazóiigynökeinek egyike vezette. A németországi Kommunista Párt kongresszusi tézisei A Németországi Kommunista Párt elnöksége Düsseldorfban február 9-én tartott ülésén Max Reimann elvtárs elnöklete alatt jóváhagyta a németországi Kommunista Párt kongreszszusi téziseinek sorozatát. Max Keimaun elvtárs hangsúlyozta, hogy e tézisek nemcsalt a párt irányvonalait szabják meg, hanem irányelvül szolgálnak széles néptömegeknek is, a tézisekből tisztb képet nyerhetnek a nyugatnémetországi helyzetről, a béke megőrzésére mutatkozó nagy lehetőségekről és arról, hogy miként valósítható meg az egységes, demokratikus és békeszerető Németország. Nyugat-Németország remilitarizáIásával foglalkozva a tézisek leszögezik: Nyugat-Németország és nagy mértékben a nemzetközi helyzetet Nyugat-Németország remilitarizálásának kérdése határozza meg-, amely egy új háború előkészítését célozza, hogy ennek segítségével az amerikai monopoltöke magához kaparinthassa a világhatalmat. Azt a veszedelmet, hogy Nyugat-Németországot egy új európai háború tűzfészkévé tegyék, el kell hárítani és éppen e végett a német népnek a többi békeszerető nemzettel összefogva kell küzdenie és ki kell harcolnia a szilárd és tartós békét. Ez feltétlenül megkívánja a német mukásosztály és az egész német nép egységes állásfoglalását a remilitarizálással szemben és a német kérdésnek még 1951-ben való békés elintézése mellett síkra kell szállnia az egységes, demokratikus alapokon nyugvó Németország megvalósításáért. A nyugatnémetországi újrafelfegyverzés tényei Nyugat-Németország remilitarizálásának poUtikája a következő tényekben mutatkozik: az USA, Anglia, Franciaország külügyminisztereinek newyorki konferenciája, valamint az 1950. év decemberében megtartott brüsszeli konferencián — ezen az A-paktum külügyminiszterei és hadügyminiszterei vettek részt — döntést hoztak, amelynek alapján a német hadsereg megújításáról és e hadseregnek az A-páktiun támadó hadseregébe való bekapcsolásáról tárgyalnak most. Brüsszel óta, világosan leszögezik azt, amit idáig titokban végeztek: a felfegyverkezést. Már ma léteznek Nyugat-Németországban a legkülönbözőbb elnevezésekkel álcázott katonai alakulatok és a sajtó hírei szerint legénységük száma már meghaladja a félmilliót. Ezen alakulatok részben nehéz fegy'verzettel, tankokai és tüzérséggé.' vannak felszerelve. Állandóan iskolázzák őket és hadgyakorlatokon is résztvesznek. A jelek arra mutatnak, hogy a bonni kormáry az általános hadkötelezettséget akarja bevezetni, ugyanakkor hatályon kívül készül helyezni a bonni alkotmány 4. cikkelyét, amely módot nvujt a szövetséges köztársaság polgárainak, hogy megtagadják a ka'nraí szolgálatot, Nyugat-Németországot harctérré alakítják. Sztratégiai szempontból fontos útvonalakat építenek. A hidak teherbíróképességét növelik, a szántóföldek helyébe repülőterek, katonai gyakorlóterek és katonai bázisok épülnek. A katonai kikötök az Északi-tenger partvidékén kibővülnek. A vízigátakat, sziklákat aláaknázák, hogy egy esetleges vereség bekövetkeztekor az egész környéket eláraszthassák. A megszálló nyugati hatalmak hadserege állandó erősítéseket kap, ami azt eredményezi, hogy a békeszerető polgárok tízezrei lakhely nélkül maradnak. A nyugatnémetországi békegazdálkodás háborús gazdálkodássá változik, až amerikai imperialisták szövetségesei a német iparmágnások, akik fötámaszaik háborús politikájuk megvalósításában. Az ipari termelés növekedését, amely valamivel túlhaladja az 1936-os színvonalat, a fokozott haditermelés idézte elő. A hadászati szempontból fontos nyersanyagokat, félgyártmányokat, amelyek szükségesek fegyvergyártáshoz, Nyugat-Németországból a legalacsonyabb áron az USA-ba, Angliába és a többi A-paktumhoz tartozó államokba szállítják ki. A newyorki és a brüsszeli konferencia határozata értelmé! >en a, nyugatnémetországi ipart av. Atlanti paktum államainak haditermelésébe kai»csolják be és Nyugat-Németország külkereskedelmét a legszigorúbb ellenőrzés alá vették. Nyugat-Németországnak a Német Demokratikus Köztársasággal, valamint a keleti országokkai való külkereskedelmét, amely pedig békés célokat szolgál, megakadályozzák és lehetetlenné teszik. Az állandóan emelkedő pénzforgalom — 1948-ban 5.2 milliárd márka volt forgalomban, míg ma 8.2 milliárd —, a közszükségleti cikkek hiánya, a növekvő államadósság az infláció veszélyét fokozza. A lakásépítkezést majdnem teljesen leállították. A már amúgy is magas adókat tovább fokozzák, ugyanakkor hatályon kívül helyezték azt a törvényt, amely korlátozta az osztalékok kifizetését. A megszálló katonaság eltartásának hallatlan költségén kívül, melyet a német népnek kell viselnie és amely csak ebijén az évben az eredetileg tervbevett 4.5 milliárd márkán kívül még további 1414 millió márkát tesz kí. fokozódnak a kiadások a német katonai alakulatok kiépítéséi'*' és eltartására. Kzen alakulatokat a remilitarizálás kapcsán valósággal futószalagon szaporítják. A demokratikus szabadságot felszámolják, üldözik és büntetik az aktív békeharcosokat, a munkássajtót elkobozzák, betiltják, a hazafias palgárl sajtót megrémítik. A munkásság jogai annyira veszélyeztetve vannak, hogy egyes helyeken a sztrájkra való felhívást már hazaárulásnak minősítik. A lton ni munkaügyi minisztérium már egy sztrájkéllenes törvényen dolgozik. Lehr, a bonni bábkormány belügyminisztere nyiltan bejelentette célját, hogy leszámol a sztrájkokat szervező szakszervezetekkel. A képviselőket, akik aktíve szállnak síkra a béke mellett, megfosztják immunitásuktól és a bíróság elé állítják őket. Nyugat-Németországban minden vonalon csak egyetlen egy dolog jogos. éspedig a háborús uszítás. Az egész kormány és vele együtt a Schnmacher-féle áruló munkássajtó, a rádióval egviitt a remilitarizálás mellett folytatják hírverésüket, új háború mellett szállnak síkra, rágalmazzák a béke, a demokrácia és a szocializmus táborát, a Szovjetúniónnk azt a törekvését, amely a nemzetek közötti liékés megértést szorgalmazza. A tegnapi háborús bűnösöket az egekig magasztalják. A náci tábornokokról és náci hóhérokról bűnösségüket. „igazságszolgáltatási eljárással'' próbálják levakarni (a Manstein elleni perben, stb.). Nyiltan támogatják a tömeg-gyilkolás eszközeinek felhasználását, Nyugat-Németországban a kormán.vkörök a filmet, irodalmat és a színházat, a kéozó'művészeteket csak abban az esetben támogatják, ha pesszimizmust, nihilizmust. nyerseséget é<a prostitúciót hirdetnek és így a népet erkölcsileg lefegyverzik. (Folytatás a« 5. oldalon)