Uj Szó, 1951. február (4. évfolyam, 27-50.szám)

1951-02-16 / 40. szám, péntek

1951 február 327 -UJSZÖ­A szovjet dolgozók hatalmas munkafelajánlásokkal készülnek a nagy ünnepre: a szövetséges és autonóm köztársaságok Legfelső Tanácsainak választásaira 900 szäzalék - a választások tiszteletére A szovjet nép nagy ünnepére, a szövetséges és autonóm köztársasá­gok Legfelső Tanácsainak választásai­ra fokozódó lendületű munkaverseny­nyel, új vállalásokkal és új sikerekkel készülnek a szovjet üzemek dolgozói. A Donyec-medencében például ezer és ezer bányász áll munkaőrségen. Vaszilij Kucsera szénkombájnvezető a választások tiszteletére grafikont dol­gozott ki a tárnák ciklusos munkájá­nak észszerűbb lebonyolítására. Az új grafikon alapján dolgozva, brigádjá­nak szénkombájnja például egy váltás alatt az egész 190 méter hosszú tár­nában elvégzi a fejtést és napi 400 tonna szenet termel a 280 tonnás nor­mával szemben. A karagandai szénbányában — Ka­zahsztán hatalmas szénmedencéjében — síztahánovisták százai egyéni „tel­jesítményszámlát" nyitottak a válasz­tások tiszteletére. A mozgalom kezde­ményezője, Sein komszomolista kom­bájnvezető, kötelezte magát, hogy a választás napjáig, február 18-ig tel­jesítményszámláján 1000 tonna terven felüli szén lesz. A leninszki bányavi­dék egyik bányájában például egye­dül február 4-én több mint egy vo­natszerelvény fűtőanyagot termeltek terven felül. De nemcsak a bányák, minden üzem dolgozóit elragadta a lelkes verseny­zés heve. A Kievi Gépgyár dolgozói ezzel a jelszóval versenyeznek: ..Te­gyük az egész üzemet a kollektív sztahanovista munka gyárává." A moszkvai Frunze textilgyár kollek­tívája vállalta, hogy a választások napjáig terven feliil 40.000 méter ki­tűnő minőségű szövetet gyárt. Leonov, a leningrádi Kirov-gyár formázómfi­helyének sztahánovistája napi normá­ját kilencszeresen teljesíti. í Jelentések érkeznek nap mint nap, Jerevánból és Tbilisziből, Tallinból és Rigából, a Szovjetúnió minden ipari vidékéről új vállalásokról és új sike­rekről. Az élenjárók közül a legjobb versenyzőket, a legkiemelkedőbb dol­gozókat választják ki a szovjet nép képviselőjelöltjeiül. Olyan emberek ezek, akiknek — mint az Izvesztija írja — „van egy közös vonásuk: a nemes alkotószellemű gondosság, hogy a rájuk bízott ügy sikert arasson, forró törekvés, hogy a legjobb szta­hánovisták tapasztalatait közkinccsé tegyék, s még magasabbra emeljék a Szovjetúnió hatalmát. Lenin és Sztá­lin pártja fejlesztette ki munkásosz­lályunkban e magasrendű tulajdonsá­gokat, tanította meg a munkásokat és liunkásnőket, hogy mély és elválaszt­hatatlan kapcsolatot lássanak a ter­melés valamely szakaszán végzett konkrét munkájuk és a kommunizmus építésének magasztos ügye között." Anglia népének követelése: Attlee és kormánya összpontosítsa erőfeszítéseit az újjáépítésre, nem pedig a fegyverkezésre A londoni rádió jelentése szerint az angol alsóházban Attlee miniszterel­nök megismételte a Szovjetúnió politikájáról szóló ostoba állításokat és igyekezett a Szovjetúnióra hárítani a felelősséget a nemzetközi helyzet fe­szültségéért. ' Attlee beszédének jelentős részét a koreai kérdésnek szentelte. A angol munkáspárti képviselők Attlee beszédére válaszképpen az angol kormány külpolitikáját bíráló újabb két határozatot nyújtottak be az alsó­házban. A határozat felhívja a kormányt, „vesse latba erejét az általános béke biztosítására és különösen az ázsiai viszály kiszélesedésének megelőzé­sére". „A kormánynak meg. kell akadályoz­nia a totalitarizmus újjáéledését Nyugat-Németországban" — mondja a határozat. „Haladéktalanul ki kell jelentenie, hogy a nagyhatalmakkal való tanácskozás alapján a nemzet­közi együttműködés politikájának út­jára akar térni. Fejleszteni kell — mondja a továbbiakban a határozat — az elmaradott területeket, amelyek­nek lakosai nyomortól, éhségtől és betegségektől szenvednek. A világ erőforrásait, amelyeket ma a fegyver­kezésre használnak fel, az egész em­beriség életszínvonalának emelésére kellene fordítani. A kormány külpolitikáját bíráló há­rom javaslatot huszonkilenc munkás­párti képviselő írta alá. — Mint ismeretes, néhány héttel ezelőtt az Országos Béketanács nevü pacifista szervezet által összehívott gyűlésen „Békét Kínával" központi tanács alakult. Azóta a mozgalom egész Angliára kiterjedt. Eddig hu­szonöt városban alakultak „Békét Kí­návaľ'-tanácsok, köztük Oxfordban, Cambridgeben, Birminghamban, Man­chesterben és Edinburghban, — jelenti a Daily Worker. A birminghami „Békét Kínával"­tanácsnak hat munkáspárti képviselő is tagja. A Hastingsban a helyi „Békét Ki­návaľ'-tanács nagygyűlést tartott. A gyűlés részvevői határozatot hoztak, amelyben figyelmeztették az angol kormányt, hogy a nép nem helyesli az ellenséges politikát Kínával szemben. Lawtonban (Essex) a békegyűlés rész­vevői azzal a követeléssel fordultak Attleehez, hogy őrizze meg a békét Kínával,* gátolja meg Nyugat-Német­ország újrafelíegyverzését és „az or­szág erőfeszítéseit összpontosítsa az újjáépítésre, nem pedig a felfegyver­zésre". Albánia tiltakozása a fasiszta görög kormány újabb provokációi miatt Mihail Prifti, az Albán Népköztársaság helyettes külügyminisztere leve­let intézett az ENSz titkárságához, amelyben bejelentette, hogy a görög monarchofaslszta kormány fegyveres erői 1951 január l-től 28-ig 16 ízben ismét durván megsértették Albánia légiterét és területi épségét. Levelében erélyesen tiltakozik a görög monarchofasiszta kormány provo­kációs és agressziós eljárása ellen, amely világosan megmutatja, hogy az athéni kormány folytatja ellenséges és háborús uszító poUtikáját az Albán Népköztársasággal szemben. Trieszt Kemmunista Pártjának III. kongresszusa Vittorio Vidali elvtárs, Trieszt Sza­bad Terület Kommunista Pártjának főtitkára a Párt most tolyó III. kon­gresszusán beszámolót tartott. A többi között ismertette Trieszt súlyos gazdasági helyzetét Rámutatott, hogy ez az állapot az angol-amerikai kato­nai hatóságok politikájának következ­ménye, amelyek elfojtják a város gazdasági fejlődését. A kongresszus vitája során a küldöttek viharos lel­kesedése közepette felolvasták a Szov­jetunió Kommunista (bolsevik) Pártja Központi Bizottságának táviratat, amely üdvözli a küldötteket és sikert kíván Trieszt kommunistáinak a béke, a demokrácia ügyéért, valamint a dolgozók létérdekeiért vívott harcuk­ban. A kongresszushoz üdvözlő távirat érkezett a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságától is, amelynek felolvasását a küldöttek hosszantartó tapssal fogadták. A koreai néphadsereg főparancsnokságának hadijelentése A Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság néphadseregének főparancs­noksága jelenti: A néphadsereg egységei a kínai ön­kéntesekkel együtt Vonzsutól (Gen­sziu) nyugatra fekvő körzetben ellen­támadásokat intéztek az amerikai és liszinmanista csapatok ellen. Az ellenség nagy veszteségeket szenvedett. Az amerikai 7, hadosztály ötszáz katonáját és tisztjét bekerítet­ek. A harcok során foglyul ejtették az amerikai 2. hadosztály több mint száz katonáját és tisztjét, valamint Li Szin Man 8. hadosztályának több mint ezer katonáját és tisztjét. Zsákmányul ejtettek kétszáz gépkocsit, több mint húsz tábori löveget és sok egyéb fel­szerelést, valamint lőszert. Walter Lippman az amerikai tőkések indiai zsaroló politikájáról Ismeretes, hogy az USA kormánya hatalmas diplomáciai, politikai és gazdasági nyomást fejtett lti a csat­lós állomokra, hogy szavazzák meg az ENSz-ben a Kínai Népköztársasá­got „agresszornak" nyilvánító hatá­rozatot. Az USA egyik vezető reakciós új­ságírója, Walter LLppmann, most részletesen foglalkozik a kérdéssel. Lippman beszámol arról, hogy az in­diai kormány már hónapokkal ezelőtt kétmillió tonna gabonát kért az USA-tól. A mult évben ugyanis sú­lyos gabonhiány volt Indiában. Mint­egy százmillió indiai élemiszeradagja a legutóbbi hetekben már napi 25.S deka rizsre vagy búzára csökkent. Az indiai kormány azonban még ezt a fejadagot sem tuöná huzamosabb időn keresztül biztosítani, hacsak kétmillió tonna kenyérmagvat nem kap hitelbe. „Indiát komoly éhínség sújtja. Amennyiben ennek ismeretében — írja Lippman — visszautasítják az él emiszer kiutalását, akkor ez csu­pán eszköz arra, hogy diplomáciai nyomást gyakoroljanak arra a kor­mányra, amely jelenleg nem ért ve­lünk egyet." „Ne adjuk kiáltó bizonyítékát an­nak, hogy éhenhalni engedünk né­peket, mert kormányuk nem úgy szavazott, ahogyan mi .szerettük vol­na!" — hangoztatja cikkében. Tito és gyilkos bandájának szövetsége a jobboldali szociáldemokratákkal Az áruló Tito nemrégiben szoro­sabb együttműködésre hívta fel a világ jobboldali szocialistáit — írja a Ľ Humanité. Mint ez természetes is, a jobb­oldali szocialistáx szívesen fogadták a felhívást. Ismeretessé vált, hogy a Titóval való kapcsolatok kérdése sze­repe! majd a COMISCO legközelebbi, Londonban tartandó konferenciáján. Ez a hír éppen akkor került nap­világra, amikor Gyilasz, Tito banda­vezéreinek egyike, Londonban tartóz­kodott, ahol a „munkáspárti" vezetők nagy pompával fogadták. Olaszországban a szakadár jobb­oldali szocialisták vezetője, Saragat, nemrégiben kijelentette, hogy „mindig támogatta a megbékélés politikáját Jugoszláviával" — pontosabban Titó­val. Ezeknek az eseményeknek ismere­tében nem lehet kétséges, hogy mi volt a célja az angol munkáspárti kép­viselők mult év őszi jugoszláviai út­jának, A képviselők küldöttségét — mint ismeretes — Morgan Phillips, az angol munkáspárt főtitkára, a Wall Street legalázatosabb utazó­iigynökeinek egyike vezette. A németországi Kommunista Párt kongresszusi tézisei A Németországi Kommunista Párt elnöksége Düsseldorfban február 9-én tartott ülésén Max Reimann elvtárs elnöklete alatt jóváhagyta a német­országi Kommunista Párt kongresz­szusi téziseinek sorozatát. Max Kei­maun elvtárs hangsúlyozta, hogy e tézisek nemcsalt a párt irányvona­lait szabják meg, hanem irányelvül szolgálnak széles néptömegeknek is, a tézisekből tisztb képet nyerhetnek a nyugatnémetországi helyzetről, a béke megőrzésére mutatkozó nagy lehetőségekről és arról, hogy miként valósítható meg az egységes, demo­kratikus és békeszerető Németor­szág. Nyugat-Németország remilitarizá­Iásával foglalkozva a tézisek leszö­gezik: Nyugat-Németország és nagy mér­tékben a nemzetközi helyzetet Nyu­gat-Németország remilitarizálásának kérdése határozza meg-, amely egy új háború előkészítését célozza, hogy ennek segítségével az amerikai mo­nopoltöke magához kaparinthassa a világhatalmat. Azt a veszedelmet, hogy Nyugat-Németországot egy új európai háború tűzfészkévé tegyék, el kell hárítani és éppen e végett a német népnek a többi békeszerető nemzettel összefogva kell küzdenie és ki kell harcolnia a szilárd és tar­tós békét. Ez feltétlenül megkívánja a német mukásosztály és az egész német nép egységes állásfoglalását a remilitarizálással szemben és a német kérdésnek még 1951-ben való békés elintézése mellett síkra kell szállnia az egységes, demokratikus alapokon nyugvó Németország meg­valósításáért. A nyugatnémetországi újrafelfegyverzés tényei Nyugat-Németország remilitarizá­lásának poUtikája a következő té­nyekben mutatkozik: az USA, Ang­lia, Franciaország külügyminiszte­reinek newyorki konferenciája, va­lamint az 1950. év decemberében megtartott brüsszeli konferencián — ezen az A-paktum külügyminiszte­rei és hadügyminiszterei vettek részt — döntést hoztak, amelynek alapján a német hadsereg megújításáról és e hadseregnek az A-páktiun támadó hadseregébe való bekapcsolásáról tárgyalnak most. Brüsszel óta, vilá­gosan leszögezik azt, amit idáig ti­tokban végeztek: a felfegyverkezést. Már ma léteznek Nyugat-Németor­szágban a legkülönbözőbb elnevezé­sekkel álcázott katonai alakulatok és a sajtó hírei szerint legénységük száma már meghaladja a félmilliót. Ezen alakulatok részben nehéz fegy­'verzettel, tankokai és tüzérséggé.' vannak felszerelve. Állandóan isko­lázzák őket és hadgyakorlatokon is résztvesznek. A jelek arra mutatnak, hogy a bonni kormáry az általános hadkö­telezettséget akarja bevezetni, ugyanakkor hatályon kívül készül helyezni a bonni alkotmány 4. cik­kelyét, amely módot nvujt a szö­vetséges köztársaság polgárainak, hogy megtagadják a ka'nraí szol­gálatot, Nyugat-Németországot harctérré alakítják. Sztratégiai szempontból fontos útvonalakat építenek. A hi­dak teherbíróképességét növelik, a szántóföldek helyébe repülőterek, ka­tonai gyakorlóterek és katonai bá­zisok épülnek. A katonai kikötök az Északi-tenger partvidékén kibővül­nek. A vízigátakat, sziklákat aláak­názák, hogy egy esetleges vereség bekövetkeztekor az egész környéket eláraszthassák. A megszálló nyugati hatalmak hadserege állandó erősíté­seket kap, ami azt eredményezi, hogy a békeszerető polgárok tízez­rei lakhely nélkül maradnak. A nyugatnémetországi békegaz­dálkodás háborús gazdálkodássá vál­tozik, až amerikai imperialisták szö­vetségesei a német iparmágnások, akik fötámaszaik háborús politiká­juk megvalósításában. Az ipari ter­melés növekedését, amely valamivel túlhaladja az 1936-os színvonalat, a fokozott haditermelés idézte elő. A hadászati szempontból fontos nyers­anyagokat, félgyártmányokat, ame­lyek szükségesek fegyvergyártáshoz, Nyugat-Németországból a legalacso­nyabb áron az USA-ba, Angliába és a többi A-paktumhoz tartozó álla­mokba szállítják ki. A newyorki és a brüsszeli konferencia határozata értelmé! >en a, nyugatnémetországi ipart av. Atlanti paktum államainak haditermelésébe kai»csolják be és Nyugat-Németország külkereskedel­mét a legszigorúbb ellenőrzés alá vették. Nyugat-Németországnak a Német Demokratikus Köztársaság­gal, valamint a keleti országokkai való külkereskedelmét, amely pedig békés célokat szolgál, megakadá­lyozzák és lehetetlenné teszik. Az állandóan emelkedő pénzforgalom — 1948-ban 5.2 milliárd márka volt forgalomban, míg ma 8.2 milliárd —, a közszükségleti cikkek hiánya, a növekvő államadósság az infláció veszélyét fokozza. A lakásépítkezést majdnem telje­sen leállították. A már amúgy is magas adókat tovább fokozzák, ugyanakkor hatályon kívül helyezték azt a törvényt, amely korlátozta az osztalékok kifizetését. A megszálló katonaság eltartásának hallatlan költségén kívül, melyet a német nép­nek kell viselnie és amely csak eb­ijén az évben az eredetileg tervbe­vett 4.5 milliárd márkán kívül még további 1414 millió márkát tesz kí. fokozódnak a kiadások a német ka­tonai alakulatok kiépítéséi'*' és eltar­tására. Kzen alakulatokat a remili­tarizálás kapcsán valósággal futó­szalagon szaporítják. A demokratikus szabadságot fel­számolják, üldözik és büntetik az aktív békeharcosokat, a munkássaj­tót elkobozzák, betiltják, a hazafias palgárl sajtót megrémítik. A mun­kásság jogai annyira veszélyeztetve vannak, hogy egyes helyeken a sztrájkra való felhívást már haza­árulásnak minősítik. A lton ni mun­kaügyi minisztérium már egy sztrájkéllenes törvényen dolgozik. Lehr, a bonni bábkormány belügy­minisztere nyiltan bejelentette cél­ját, hogy leszámol a sztrájkokat szervező szakszervezetekkel. A kép­viselőket, akik aktíve szállnak síkra a béke mellett, megfosztják immu­nitásuktól és a bíróság elé állítják őket. Nyugat-Németországban minden vonalon csak egyetlen egy dolog jo­gos. éspedig a háborús uszítás. Az egész kormány és vele együtt a Schnmacher-féle áruló munkássajtó, a rádióval egviitt a remilitarizálás mellett folytatják hírverésüket, új háború mellett szállnak síkra, rágal­mazzák a béke, a demokrácia és a szocializmus táborát, a Szovjetúnió­nnk azt a törekvését, amely a nem­zetek közötti liékés megértést szor­galmazza. A tegnapi háborús bűnösöket az egekig magasztalják. A náci tábor­nokokról és náci hóhérokról bűnös­ségüket. „igazságszolgáltatási eljá­rással'' próbálják levakarni (a Man­stein elleni perben, stb.). Nyiltan tá­mogatják a tömeg-gyilkolás eszközei­nek felhasználását, Nyugat-Német­országban a kormán.vkörök a filmet, irodalmat és a színházat, a kéozó'­művészeteket csak abban az esetben támogatják, ha pesszimizmust, nihi­lizmust. nyerseséget é<a prostitúciót hirdetnek és így a népet erkölcsileg lefegyverzik. (Folytatás a« 5. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents