Uj Szó, 1951. január (4. évfolyam, 1-26.szám)

1951-01-13 / 11. szám, szombat

WS1 JarraAr 13 u j sm katonákhoz. Ezért a bűnös ténykedéséért Buzalka magas kitüntetést kapott, az államvédelmi érdemkeresztet, amelyet ünnepélyes külsőségek között Tiso és német tanácsadói jelenlétében nyújtottak át neki. Ezt a fasiszta kitüntetést Buzalka papi ruháján hordta. A tanács ezután Buzalkánák, mint vatikáni ügynöknek kémtevékenységét tárgyalja, főleg azt a részét, amely a Szovjetúnió ellen irányult. Elnök: Maga résztvett a vatikáni kémtevékenységben ? Buzalka: Igen, beismerem. Elnök: A Szovjetúnió elleni munkára ki vette rá? Buzalka: Dr. Burzio, a Vatikán | bratislavai ügyvivője. i Elnök: Hogy is volt ae az ügy Kellnerrel ? Buzalka: Kellner János jezsuita, akit Rómában szenteltek fel. Elnök: Honnan jött? Buzalka: Ugyancsak Rómából. Elnök: És ezzel a jezsuitával dolgozott azután együtt kémtevékenységében ? Buzalka: Igen, Kellner János je. zsuitával. Elnök: Miről tárgyaltak? Buzalka: Az únióról beszéltünk, azaz a pravoszláv egyház teljes megszüntetéséről, valamint arról, hogy miképpen lehetne az úniót megvalósítani azzal, hogy az alávetné magát teljesen a Vatikánnak és a pápának. Egy titokzatos célzata pápai intézmény Elnök: Most Zelenkáról beszéljen. Hogy volt ez azzal a levéllel? Buzalka: Zelenka a Russicumból irt nekem. Elnök: Mi az a Russicum? Buzalka: A Russicum pápai intézmény, ahol a papokat a keleti szertartásokra nevelik. Elnök: Ez külső forma. Valóság, ban mi a Russicum? Buzalka: A Russicum tulajdankép. pen a vatikáni ügynököket képző intézmény. Elnök: Kémeket? Buzalka: Igen, kémeket. Elnök: Folytassa tovább. Buzalka: Kellner azt mondotta, visszatér Rómába befejezi tanulmányait, majd folytatni fogja munkáját úgy, ahogy azt felettesei parancsolják. Elnök: Kellner arról beszélt, hogy visszatér Rómába. De ök világosabban beszéltek, valami mást is mondtak, hogy miként fognak azután dol. gozni, miután tanulmányaikat befejezték. Buzalka: Dolgozni akként fognák, ahogy azt feletteseik megparancsolják. Ezek a felettesek természetesen a Vatikánban vannak. Elnök: Mi volt aztán 1940-ben? Buzalka: 1940 végén meglátogatott Kellner János. Azonnal közölte velem, hogy Ledochowszky jezsuita generális küldte Szlovákiába azzal, hogy itt várja be a további parancsokat. Államügyész: Hol hivataloskodott ez a Ledochowszky? Buzalka: Rómában, a jezsuiták rezidenciájában. Elnök: Kérem, folytassa. Buzalka: További beszélgetéseink során Kellner azt mondta, hogy a vatikáni körök, élükön a Szentatyával, nagy érdeklődést mutatnak a Szovjetúnió iránt és hogy Ledochowszky arról gondoskodik, hogy rendjéből papokat küldjön ki, akik ott az únió érdekében fejtsenek ki tevékenységet, egyházi szakba vágó ismereteket gyűjtsenek, főleg azonban politikai és gazdasági természetű kémjelentések beszerzése volna a feladatuk. Elnök: Kellner munkálkodása megindokolására mit mondott? Buzalka: Azt mondotta, hogy ez a Vatikán érdeke, a vatikáni körök érdeke és hogy ezt a kérdést Ledochowszky, a jezsuiták generálisa irányítja. Elnök: Ezenkfvtll azt ia, hogy rá különleges feladat lett bízva? Álruhás pápai kanonok a Szovjetunióban Buzalka: Feladata az volt, hogy átlépje a szovjet határt. Elnök: Milyen módon? Buzalka: Álruhában, illegálisan, saját szavai szerint vagy paraszt vagy favágó öltözékében. Elnök: És milyen feladattal bízták őt meg, milyen hírekre kellett szert tennie ? Buzalka: Azt mondotta, hogy a politikai, gazdasági és egyházi életből kell neki híreket szereznie. Elnök: A továbbiak során mit inondott magának Kellner? Buzalka: Hogy a Vatikánban az a vélemény uralkodik, hogy álöltözetben, iilegáli módon még többen fogják a szovjet határokat átlépni. Elnök: Ledochowszky milyen nemzetiségű ? Buzalka: Ledochowszky nemesi sarj, a lengyel Ledochowszky grófok családjából származik. Elnök: Állandó lakhelye Rómában volt? Buzalka: Igen. Elnök: Innen irányította kémtevékenységét ? Buzalka: Igen. Kellner a továbbiak során azt is mondotta, hogy többen fogják $ határt átlépni és ha egynek nem sikerül feladatát teljesítenie, sikerül egy másodiknak vagy harmadiknak. Megmondotta, hogy ilyen irányú megbízatást mások is kaptak, megemlített egy Novikov nevű pátert, majd egy másik pátert: Moszkvát és azt is mondotta, hogy nem tudja, hogy vele fognak-e tudni menni, mert az a további parancsoktó függ. Elnök: Mit mondott Kellner arra vonatkozólag, hogy milyen utasítá. sai vannak, hol kell a határt átlépni ök. Buzalka: Kellnernek az volt az utasítása, hogy a határt Nyugatukrajnában kell átlépir.ie és aztán mint polgári alkalmazottnak álruhában kell városról városfa jámia. Kellnernek és a többi vatikáni j émnek a Szovjetúnió elleni gyaláz ,os bűncselekményeket hamis név alptt kellett végrehajtaniok. A hamis okiratokat jezsuita kolostorokban és 'görögkatolikus papoknál gyártották. A Rómából érkszett utasítások szehint Kellnert követni kellett a Szovjetunióban való kémkedés céljából Novikov jezsuitának, a fehérgárdista emigránsnak, aki a vatikáni Russicum kémiskoláját végezte. Ezek 3 vatikáni kémek utasítást kaptak, hogy biztonsági okokból mindamvnyian önállóan végezzék munkájukat a Szovietúnióban. A Szovjetúnió határainak átlépése az 1940/41-es fevekle volt tervezve, tehét a hitleri Németország utolsó lázas előkészületeinek idejére, a Szovjetúnió megtámadása előtt. Ezzel a célzattal akart a Vatikán kémeivel együtt, akiket a Russicumban neveltek, támogatni a Szovjetúnió elleni bűnös támadást. Buzalka vádlott beismeri, hogy később tudomást szerzett arról, hogy a Vatikán egyik ügynöke, Moszkva páter Odessza körül átlépte a határt. Az állambíróság ezután Buzalka Mihálynak a vatikáni ügyvivővel való kapcsolatait tárgyalta, akivel Buzalka havonta kétszer-háromszor tárgyalt. Elnök: Burzionak is volt valami kapcsolata a kémkedéssel? Buzalka: Körülbelül 1941 július közepén meglátogatott és közölte velem, hogy azzal a komoly feladatta! van megbízva, állapítsa meg, mi történik ma Nyugatukrajnában. Közölte velem, hogy ezt a Vatikán államtitkársága kéri tőle. Megbízatása arra is kiterjedt, hogy állapítsa meg az ottani politikai és gazdasági helyzetet, valamint azt, hogy a lakosság, nak mi a véleménye Rómáról és az únióról. A bíróság a déelőtti tárgyalását befejezte, majd délután 14 órakor folytatta Buzalka vádlott kihallgatását. Elnök: Tárgyalt ön Burzio pápai nunciussal a Szovjetúnió elleni kémtevékenységről? Beszéljen erről. Buzalka: Burzio 1941 július 15-én közölte velem, hogy a vatikáni államtitkárságtól kérdőíveket kapott amelyekben Nyugatukrajná viszonyairól kellet válaszolnia. Burzio bizalommal viseltetett irányomban. Ismerte a Szovjetúnió val szembeni ellenséges magatartásomat és tudta, hogy teljesen odaadó híve vagyok a Szentatyának. Mint katonai vikáriusnak módom volt arra, hogy a fronton levő katonai lelkészeknek parancsokat küldhessek és így sok mindenben segítségére lehettem. Burzio parancsai Ledochowszky ügyeire vonatkoztak és Nyugatukrajna gazdaságpolitikai viszonyairól érdeklődött. | Elnök: Tehát kémjelentéseket kért. Azonkívül már megemlítette, hogy oda különféle személyeket küldtek, akik törvénytelenül lépték át a Szoví jetúnió határát. Buzalka: Ezzel kapcsolatban Bur2Í0 azt mondotta, hogy azokkal az emberekkel kell fölvenni a kapcsolatot 'kik a Szovjetúniőba átmentek. K tettem a nunciusnpk, hogy k: esen állok segítségére és feljeg bői összeállítottam magam' nak a?, utasításokat. Ezt követőleg i levelet írtam Ukrajnába AndrejkoI vics a! zredesnek. A püspök és a nuncius közös kémtevékenysége Buzalka vallomásának további részében megvilágítja a Vatikánnak a Szovejtúnió elleni kémtevékenységét. Buzalka megjegyzi, hogy Andrejkovicsnak küldött levelére egy megjegyzést írt, amelyben figyelmeztette őt, hogy olyan titokról van szó, mint a gyónás titka. Felszólította a címzettet, hogy a levélről senkinek se tegyen említést és elolvasás után égesse el. Elnök: Nyilvánvalóan kémmódszer elolvasni, észben tartani és a levelet megsemmisíteni. Buzalka: A Vatikánra való tekintettel történt ez, nehogy valaki tudomást szerezzen arról, hogy a Vatikán ilyen dolgokba bele van kapcsolva. Elnök: Andrejkovics miképpen viselkedett ? Buzalka: Körülbelül 12 nap múlva választ kaptam a keleti frontról és egyszersmind levelet kaptam Poplatkától, tiki Nyugat-Ukrajna jezsuita provinciálisa volt. Egy levél is volt mellékelve, amely Ledochowszkynak volt címezve Rómába. Amint Andrejkovics válasza megérkezett, Burzio újból meglátogatott, bejelentve, hogy újabb kérdéseket kapott Rómából. A kérdések alapján új levelet fogalmaztam Andrejkovicsnak, a választ a nunciusnak a lakásán adtam át. Andrejkovics jelentése szlovák volt és azt én fordítottam latin nyelvre a Vatikán számára. Második levelemre Andrejkovics ismét 12 nap múlva válaszolt. Burzionak azonnal átadtam a választ. Burziő a jelentéssel elégedett volt, mert minden kérdésére választ kapott. Mindez a Vatikánnak lett továbbítva. Burzioval 1945-ig havonta kétszer-háromszor találkoztam. Közben folyó ügyekről, politikai és gazdasági kérdésekről és mindazokról a világeseményekről beszéltünk, amelyek összefüggtek a háborúval. Mindketten Szovjetúnió ellenes állásfoglalásúak voltunk. Burzionak az úgynevezett Szlovák Állam iránt pozitív volt a magatartása. Államügyész: A kémkedést egyházi személyek végezték, így van ez? Buzalka: Igen. Buzalka vallomása bizonyítékokkal van alátámasztva: két instrukció fekszik a bíróság előtt, amelyeket Buzalka küldött a keleti frontra és amelyben Andrejkovicsot megbízta, hogy a Vatikán érdekében kémtevékenységet fejtsen ki. A vádlott beismeri a kérdéses okiratok hitelességét. Buzalka levele Andrejkovicshoz így hangzik: Főtisztelendő alezredes úr! Krisztusban kedves barátom! Jelentését olvastam. Nagyon örülök, hogy az ön igyekezetét és az enyémet siker koronázza. Adja Isten, hogy a dolgok így menjenek tovább, ra is. Elnök: Isten nevét tehát kémcélokra használta ki. A másik levélben felszólította Andrejkovicsot, hogy adjon jelentést a volt görögkatolikus papokról, akik annak idején a Szovjetúnió határait álruhában lépték át. Kellner, Moszkva és Csizsek, a római Russicumintézet papi tagjai voltak ezek. A levelet a következő szavakkal zárta: Komoly idők járnak, tudnunk kell egymásról, mindent idejében kell megszervezni, hogy az aratásra készen legyünk. Államügyész: Mit értett az aratás alatt? Buzalka azt magyarázza, hogy ez abban az időben volt, amikor a nácik megtámadták a Szovjetúniót. Remélte, hogy a nácik győzni fognak és hogy akkor a Vatikán egyenes be. folyását Ukrajna többi részeire is kiterjeszthetik. Államügyész: És ebbe az „aratásba" természetesen beletartoznak a halottak milliói is. Hogyan volt ez összeegyeztethető papi lelkiismeretével ? Buzalka: Ezt isteni gondviselésnek, isteni rendelkezésnek tartottam. Államügyész: Ha ezt isteni gondviselésnek tartotta, miért nem tartotta az 1945-ös eseményeket is annak, Csehszlovák Köztársaságunk felszabadulását? Miért foglalt állást a gondviseléssel szemben kémtevé. kenységgel ? Buzalka, aki magas egyházi funkciójában tudatosan minden munkáját a nép elleni harcra, hazaárulásra. fölforgató ténykedésre fordította, erre a kérdésre világos választ adni nem tud, mindenképpen csűr és csavar. A kihallgatás további során az úgynevezett Szlovák Állam alatti püspöki tanácskozásokról volt szó és arról, hogy milyen része volt azokban Buzalkának. 1944 augusztus 27 én Besztercebányán nagyon komoly tanácskozás folyt, amelyen Kmetyko dr. érsek elnökölt és Jantausch, Vojtassák, Nécsey, Csárszky és Buzalka püspökök voltak jelen. Buzalka vádlott erről a tanácsko. zásról megállapítja, hogy itt terjesztette elő dr. Kolakovics pap javaslatát. a „nehéz időkre szóló pasztorálásról". Azonkívül a Szlovák Nemzeti Felkelésről is tárgyaltak. Csárszky püspöknek az volt a kérdése, hogy miként viselkedjenek a papok, ha Szlovákiába bejönnek a Szovjet Hadsereg tagjai. Vájjon evakuáljanak vagy maradjanak-e helyükön? A döntés úgy szólt, ne evakuáljanak, várják ki az új viszonyokat. Elnök: Kolakovicsot említette, ki volt az? Buzalka: Annyit tudtam róla, hogy Kolakovics valami horvát pap, aki Szlovákiába került és hogy Bratislavában van. 1944 májusában meglátogatott, hogy előadásokat és lelkigyakorlatokat tart a bratislavai főiskolásoknak. Azt mondta, hogy a hívők számára lelkipásztori ténykedést úgy kell kifejteni, hogy előkészítsük őket azokra az időkre, ha Szlovákiába a Szovjet Hadsereg be. jön. Kolakovics azt ajánlotta, hogy a szemináriumokban a nevelőmunka intenzívebb legyen. Megemlítette azt is, hogy a Szentszéktől igen komoly feladatot kapott, amelyet teljesítenie kell. Majd azután Amerikába távozik. Hogy mi volt ez a feladat, azt nem mondta meg nekem. Elnök: Miként vélekedett a nehéz időkre vonatkozó pasetorálásról ? Államügyész: Tudja ön, milyen a viszony a Vatikán és az imperialista Amerika között ma? Buzalka: Kedvező. A Szentatya és a Vatikán segíti háborús törekvéseiket. Az államügyész bemutatja a nehéz időkre vonatkozó pasztorálásról szóló javaslatot, amelyet Vojtassák vádlottnál találtak meg. Az okiratban arról van szó, hogy azokban az időkben, amelyek bekövetkeznek, titkos papi igazgatást kell szervezni a hivatalos papi igazgatás mellett. A papoknak, akik ebbe bekapcsolódnak, munkásruhákba kell öltözniök, szükség esetén meg kell változtatniok nevüket abban a pillanatban, ahogy a változás bekövetkezik. Az álruhás papok a meghatározott helyen munkába lépnek és régebbi keletű hamis személyazonossági igazolványokkal fognak rendelkezni. A „pasztorálásról" szóló okirat szigorúan bizalmasnak volt megjelölve, egyébként egy mondat is állt benne, amely megállapította, hogy mindenki, aki ezt a levelet olvassa, eskü "alatt kötelezi magát, hogy nem árul el semmit. Államügyész: Kolakovics valóban pap volt, vagy tulajdonképpen más foglalkozása volt? . Buzalka: Igen, tulajdonképpeni fog| lalkozása kémkedés volt. Hazaáruló kapcsolatok a német fasiszták képviselőivel Elnök: Az úgynevezett Szlovák állam idején a vádlott fenntartott-e Burzion kívül más idegen hatalom megbízottjával is kapcsolatot? Buzalka; Igen, például Ludinnal, a német követtel. Buzalka vádlott ezután részletesen leírja kapcsolatát Ludinnal és más közismert nácikkal. Beszél kölcsönös látogatásaikról, amelyeken mindig a politikai helyzetről tárgyaltak. Ezen a látogatások igen gyakoriak voltak, főleg röviddel a Szovjetúniót ért hitlerista támadás idejében és azt követőleg. Elnök: A felszabadulás után Ludint letartóztatták. Milyen kapcsolatai voltak abban az időben vele? Buzalka: 1947 decemberében a védője hivatott és az államügyészségtől is levelet kaptam, hogy engedelyezik Ludin meglátogatását a fogházban. Ezt megtettem és egyidejűleg azzal, hogy erre az államügyészség engedélyt adott, meglátogattam a fegyházban Höffle SS tábornokot is. Ö ugyancsak ezt kívánta tőlem. Elnök: Más náci szervezetekkel voltak kapcsolatai még? A Gestapoval nem állt kapcsolatban? Üldözötteket szolgáltat ki a Gestapónak Buzalka: Azzal is volt kapcsolatom. 1944 októberében a Gestapo tagjai meglátogattak és többek között tudomásomra Uozták, értesüléseik vannak arról, hogy házamban a házmesternénél egy Peipich nevű aszszony, egy bratislavai orvos özvegye tartózkodik és azt kérték tőlem, hogy házkutatást tarthassanak. Tudtam, hogy az illető itt bujdosik, mégis megengedtem az egész házban a kutatást, ameiynek során Peipich aszszonyt megtalálták. Későbben hallottam, hogy elhurcolták a koncentrációs táborba, ahoi elpusztult. (Nagy felháborodás a bírósági teremben.) Elnök: Csöndet kérek. Buzalka ezután további kapcsolalatairól, kémmunkájáról és jelentéseinek tartalmáról beszél. Mint említi, ezek a jelentések a nép hangularől szóltak, gazdasági és politikai természetűek voltak, majd oevallja, hogy a Gestapoval való kapcsolatain kívül más náci intézményekkel is összeköttetésben állt. Buzalka: 1940 februárjában a náci tábori csendőrség tagjai keresték fel. Azt mondották, hogy egy német katona papnak adja ki magát és misét is mond. Megmondtam, hogy tudom, kiről van szó és hogy az illető az Orsolyáknál misézik. Elnök: Készségesen adott tehát információt egy katonaszökevényről. Buzalka: Igen, valószínű volt, hogy nem volt pap. Elnök: De katonaszökevény, aki nem akart Hitlernek szolgálni. Az elnök ezután Buzalkától megkérdezi, hogy milyen álláspontra helyezkedett a Szlovák Nemzeti Fölkeléssel szemben. Buzalka: Álláspontom negatív volt, láttam azt, hogy a Nemzeti Felkelés veszélyezteti a fasiszta szlovák állam létezését, ezzel a magas klérust és annak hatalmi pozícióját is. Buzalka ezután arról beszél, hogy milyen volt a viszonya a népi demokratikus köztársaságunkhoz. Buzalka: A csehszlovák népi demokratikus állammal szemben ellenséges magatartást tanúsítottam, mert benne hatalmi, gazdasági és politikai pozícióm halálos veszélyét láttam. Szlovákia iparosításának programja világosan állt előttem és tudtam azt, hogy mily veszedelmet jelent az a magas klérus szempontjából, ha a nép politikailag egyre öntudatosabb lesz. Elveszítjük tekintélyünket és a nép irántunk tanúsított bizalmát. Nem kis szerepet játszott e mellett az, hogy mint a magas klérus tagja egyezményre léptem a szlovák burzsoáziával a tekintetben, hogy munkámat a népi demokratikus rendszer megdöntésére, a kapitalista rendszer feltámasztására fogom irányítani. Jelentős szerepet töltött be mind e kérdésekben az a tény is, hogy tudtam, a Vatikánnak is nagy érdeke fűződik ahhoz, hogy Szlovákiában a magas klérus megtartsa hatalmi pozícióját. Elnök: Tudott ön arról, hogy Illaván papokat tartottak fogva és hogy azok ott miért voltak? Buzalka: Politikai meggyőződésükért. Elnök: Igfen. mert szembehelyezkedtek a rendszerrel, amelynek maga a legtöbbet segített. Felforgató tevékenység 1948 februárja után A kihallgatás további részében Buzalka arról beszél, milyen fejforgató ténykedést fejtett ki 1948 februárja után. Buzalka: 1945 augusztusában Bratislavába összehívták a püspöki konferenciát, amelyen kiértékeltük a politikai helyzetet. A konferencia döntést hozott, hogy azonnal hozzá kell látni a hívők aktivizálásához és befolyásolásához a jövő népi demokratikus rendszer ellen. Elnök: Miként kellett ezt végrehajtani? Buzalka: A katolikus sajtó segítségével, amelyet abban az 'dobén az illetékes tényezők irányítottak és a konferencia úgy döntött, hogy ezt a munkát a vallási szertartások, missziók, Mária-társaságok, ifjúsági egyesület segítségével fogják megoldani. Elnök: Egyszóval a vallást államrBenes ténykedésre kihasználni. Milyeti feladata volt a központi katolikus hivatalnak Bratisíavában? Buzalka: A lehető legfontosabb. A hivatal kötelessége volt, hogy egész Szlovákiában széles szervezetet építsen ki a katolikus sajtó terjesztésére és egyesületi és ifjúsági munkára. Elnök: Mindez a népi demokrácia elleni rendszert volt hivatva szolgálni? Buzalka: Magam gyakori hivatali útjaim során és a búcsúkon a nép tudomására hoztam, hogy a népi demokratikus rendszerrel szemben elutasító magatartást tanúsítok, ezenkívül közvetve is a nép tudomására hoztam, hogy neki is erre az álláspontra kellene helyezkednie. Buzalka vallomásában a továbbiak során elmondotta, hogy a magas klérus utasítása alapján széles kampány indult meg, amelynek célja az volt, hogy az 1946-os választások során meg gátolják, illetőleg lokalizálják a hívők haládószedlemü öntudatának megerősö. dését. Elnök: Mire törekedett a főpapság? Buzalka: Hogy a jobboldali pártok túlnyomó többséget biztosítsanak maguknak a megbízottak testületében és a központi kormányban. Ez praktikusan annyit jelentett volna, hogy a gazdasági hatalom Szlovákiában a jobboldali pártok kezébe kerülne, azaz a főpapság kezébe. A cseh burzsoáziával szövetkezve pedig később a népi demokratikus rendszer megbuktatását akarták keresztülvinni. A vádlott részletesein kifejti, miként törekedett erre különösképpen dr. La(Végét lásd a 6. oldalon.),