Uj Szó, 1951. január (4. évfolyam, 1-26.szám)

1951-01-13 / 11. szám, szombat

Í931 jMitfSf "S9 UJS70 Rabszolgaszabályzat a káptalan „szolgái" számára A Vatikán titkos megbízási rendszere és a vádlott kémszerepe Vojtassák: Igen, kb. 1933 táján. Én tulajdonképpen a szolgák számá­ra szóló régi szabályzatot dolgoztam át. Elnök: Visszaemlékszik még egyes alapelvekre. Például, hogy az alkal­mazottjának tulajdonában lehetett valami? Vojtassák: Nem. Szolgai viszonyba lépett a birtokon egész családjaval. Elnök: Ez annyit jelent, hogy egész családjával rabszolgája lett magá­nak, mindenben függött magától, mint a feudális időkben. A vád indítványára a bíróság Is­merteti a Vojtassák püspök által ki­adott úgynevezett szabálykönyvet, amelyben ilyen megállapításokról van szó: „Az alkalmazott munkaképes hozzátartozója köteles a gazdasági igazgatás utasítására szükség sze­rint a szokásos bérért munkába állni. Minden kommenciósnak egy női mun­kaerővel kell rendelkeznie (asszony, leány vagy leánytestvér), aki szük­Népbíró: Mondja vádlott úr, mi­képpen vett maga személy szerint részt a püspöki vagyon kezelésében? Vojtassák: Én ezekben a munkák­ban nem vettem részt, nekem más természetű munkám volt. Elnök: És kl rendelkezett a 8— é milliót kitevő haszonnal?, Vojtassák; Azzal én rendelkeztem. A továbbiak során kitűnik az is, hogy a kegybe fogadott alkalmazot­taknak, az Intézőknek viszonylago­san magasabb fizetésük volt, mint azoknak, akik a földeken dolgoztak. Népbíró: És mikor szűntek meg ezek a szabályzatok? Vojtassák: Amikor a p f lg yöh oé fc elveszítette birtokát. Államügyész: Mondja, vádlott űr, mi volt a maga foglalkozása tulaj­donképpen. Lelkipásztorkodás vagy valami egészein más? Vojtassák: Lelkipásztorkodás. Államügyész: A bíróság elé hét le­velet terjesztek, amelyek 1921—1930 közti időben íródtak és azt igazolják, hogy Hlinka és Vojtassák gondja esak az volt, hogy miként szerezzenek hasznot, osztalékot, milliókat, nem törődtek a lelkipásztorkodás sal, sem a szlovák néppel. A bíróság elnöke Ismerteti a tanáén tagjainak e levelek tartalmát. Ere­deti levelekről van szó, amelyeket felolvasásuk után Vojtassák a kezé­hez kap, hogy meggyőződjék arról, hogy valóban Hlinkának Vojtassákhoz írt leveleiről van-e szó. Igazolja, hogy igen. A bíróság elnöke megállapítja, hogy a két pap levélváltásában egy­szer sem szerepel a keresztény papok szokásos üdvözlés®, annál több szó esik oly dolgokról, amelyek sokkal prózaiabbak: milliókról, jutalékok­ról, üzletekről. Hlinka 1921 november 8-án trt le­velében Vojtassáknak ezt írta: „Drá­ga Janko, bocsásd meg, hogy levele­met ceruzával írom, de vonatban va­gyok. Ma az iskolákról és a te mil­lióidról tárgyaltunk. Millióidat meg­mentettem. Polzár referens azt mon­dotta, hogy a fizetési íveket minden nehézség nélkül megkapjuk. Én 20 százalék províziót várok ezért. A gimnáziumokról a kérdés már nehe­zebb ... November végéig a szerző­dést köztetek és a kormány között alá kell írni, ellenkező esetben ellen­zékbe megyünk. Srobár azt mondot­ta, hogy a franciák szerint Károly a magyarok belső ügye. Románia és Olaszország ellenünk vannak. A leg­jobb saját erőnkre támaszkodni. Te­hát adtok vagy nem adtok? Ha no­vember végére nem lesz meg az A további levelekben Hlinka egy bank szanálásáról ír Vojtassáknak. Itt 5,400.000 köronát, 8 millió kamat­mentes hitelt emleget és gyufagyár, téglagyár, erdők árusításáról beszél. Hlinka 1927 december 19-én Voj­tassáknak így ír: „Köszönöm közbe­lépésedet Kmeťko püspök úrnál. Hisz a mi nagy vagyonúnkról van szó. 11,000.000 koronát kitevő tő­kénkről és ezt hagyjuk elveszni?* Károly azt írta tegnapelőtt, hogy ő 250.000 koronával támogat. Remé­lem most már, hogy a bársonyszék­ben ülünk, csak kiadják ezeket a bir­tokokat ..." 1927 február 23-án Hlinka így ír: „A levél átvétele után azonnal elsza­ladtam Bravenchez és Teszárhoz. A járadék érdekében felvettem a kap­csolatot Müllerrel és Hevdricchel. A ,,Lev"-et illetően a 2 millió koronára vonatkozóan a kérvényt beadtam...'' És így megy ez tovább. Csupa millió, csupa üzlet, részesedés, juta­lék. eladás, vásárlás és egy szó nincs vallásról, lelkipásztori ténykedésről: ség esetén köteles az urasághoz mun­kába menni és ott munkáját lelkiis­meretesen végezni... Ha a majorban munka van, nem lehet a falusi gaz­dákhoz munkába menni. Ha az asz­szonynak gyermeke van és nem tud­ja odahaza kire hagyni, köteles pesz­tonkát találni, ő maga meg munkába járni. A szentszék által kinevezett és hivatalába bevezetett püspök min­den alkalmazottjának legfelsőbb és utolsó bírája, az ő ítéletei ellen nin­csen fellebbezésnek helye. Elnök: Amint látszik, ez a szabály­zat, amely még a feudalizmus idejé­ből szármasák, nem lett különösen át­dolgozva. Az uraság az élet és halál ura volt nemcsak alkalmazottai, ha­nem egész családjuk felett és ez el­len fellebbezésnek helye nem volt. Vojtassák nem tud felelni. Még csak arra sem képes, hogy Itt most rádöbbenjen arra, milyen embertele­nül és keresztényietlenül viselkedett a dolgozó néppel seemben. egyesség, megmutatjuk erőnket. Tegnap Amerikából 100.000 koronás csekket kaptam. Elnök: P elismeri ezt a taraiét T Megérti ? Vojtassák: Kgyes részelt igen. Elnök: A levélből az következik, hogy abban az Időben, amikor a Habsburg-restauráció veszélye fe­nyegetett, maguk azzal fenyegettek, hogy vagy megkapják a földeket, vagy ellenzékbe mennek. Államügyész: Zsarolt. Külsőleg ha­zafiaknak adták ki magukat a köz­ben csak a milliókra és a jutalékra gondoltak. Vojtassák iámét konokul hallgat. Az elébetárt bizonyítékok súlya alatt szóhoz sem tud jutni. A bizonyítékokból kitűnt, hogy Hlinka és Vojtassák a szlovákság­hoz és a köztársasághoz való állás­foglalásukat attól tették függővé, hogy mily magasak lesznek a juta­lékok és a törvényellenesen megha­gyott milliók. Hlinka 1922 október M-l levelében Vojtassáknak ezeked irta: „Most is­mét erdeid eladása érdekében írok. Pártunk számára valamilyen támo­gatást akarok elérni." 1923 szeptember 22-1 levelében Hlinka panaszkodik Vojtassáknak: Vikartovcén vasárnap hallatlanul kel­lemetlen tapasztalatokat szereztem... Mindenki azt kiabálta felém, hogy a püspökök pártján vagyok, hogy az er­dészek nyúzzák a népet. Teplicskán az állami erdőkben a hulladékra két korona, a te erdőidben húsz korona. A füvet az uraknak állítólag 3 ko­ronával adtátok el, a néptől húsz koronát kértek. Hlinka ezután mentegeti magát, hogy tudja, hogy azok az emberek, akik ezt követelik, „korhelyek", tol­vajok. Azonban mégis esak tenni kel­lene valamit. Elnök: Amint ebből la Mtttaflc, vád­lott úr, ön nemcsak a legalacsonyabC béreket fizette, hanem még a fa árát Is, amikor azt a szegény emberek akarták megvenni, megdrágította. Vojtassák: Nem én adtam el a fát. Elnök: De hisz maga volt, mint azt már többször kijelentette, a gazdaság legfőbb ura. Vojtassák: Én nem törődtem rész­letkérdésekkel. Az nem az én dolgom volt. Természetes, a püspök úr nem tö­rődött az ilyen „csekélységekkel ,\ hogy az erdészek durva módon ki­zsákmányolják és megrabolják a szegény népet. Az ő feladata csak az volt, hogy milliókat harácsoljon és azok felett rendelkezzen. Államügyész: Tehát nem ügy, ahogy ön mondta, lelkipásztori tény­kedésről volt itt szó, hanem inkább 1 a milliók körüli táncról, úgy-e? Vojtassák ismét inkább hallgat. Elnök: Még egy pár levél van it­ten, amelyekből kitűnik, hogy a Hlinka-féle szlovák néppárt mindig a Vatikán utasításaihoz tartotta ma­gát, Vojtassákhoz írott levelében Hlinka 1926 január 26-án ezeket ír­ja: „Ma felkerestem Hodzsát, vele po­litikai dolgokról tárgyaltam. 5-én a nunciatúrára megyek referálni, hogy kikérjem véleményüket." IC29 március 13-án Hlinka ezeket írja: „A nuncius várakozó álláspont­ra helyezkedett. .. Nem fogja meg­akadályozni, hogy a papok, a politi­kai életben aktíve résztvegyenek«. Tehát nemcsak most, a felszabadu­lás után, de már az első köztársaság idején is, a Vatikán határozta meg a főpapság felforgató tevékenysé­gét. Ezután az állambíróság rátér arra a kérdésre, milyen módon vett részt Vojtassák vádlott annak az állam­ellenes felforgató munkának meg­szervezésében, a kémhálózat kiépíté­sében, amelyet a Vatikán államunk ellen az úgynevezett titkos megbízá­sok rendszeresítésével szervezett. Vojtassák: 1950 áprilisában vagy májusában jelentették be nekem a titkos megbízást. Rendkívüli megbí­zások voltak ezek, amelyeket a Szentszék a legszigorúbb pápai titok­tartás mellett adott ki. Államügyész: Vádlott úr, miért voltak ezek a legszigorúbb pápai ti­toktartás mellett kiadva? Vojtassák nem akar egyenes fele­letet adni. Elnök: Mit jelent az, hogy ezeket a meghatalmazásokat a legszigorúbb pápai titoktartás alatt kell tartani ? Vojtassák: Ez annyit jelent, hogy eirröl a közvélemény semmit sem tudhat meg és róla csak az sze­rezhet tudomást, akit az illet. Államügyész: Vádlott űr, rendes körülmények kőzött a püspököket nyilvánosan vagy titokban szentel­ték fel? Vojtassák: Nyilvánosan. Államügyész: És e megbízások szerint ? Elnök: Milyen módon kapják a meghatalmazást, nyilvánosan vagy titokban ? Vojtassák: Titokban. Az elnök megállapítja, hogy Voj­tassák vádlott ezt a megbízást külön titkos futár útján kapta, aki a prá­ga intM-nunciatúráról érkezett és pá­pai titoktartás alatt nyújtotta át ne­ki. Elnök: Mit csinált vele? Vojtassák: Teljesítettem, amit tO­A vfifllott Vojtassák püspök kihall­gatásának befejezése az egyik leg­drámaibb pillanatot hozza. E TISO­féle fasiszta gonosztevőnek; aki papi talárban bújt meg, új gyaláza­tos cselekménye leleződik le, amelyből Vojtaššlk nemzetáruló jel­leme még Inkább kitűnik. Még in­kább megmutatkozik benne a német fasizmus hü kiszolgálójának a szlo­vák nép elleni gonosz és konok indu­lata. Abban az időben, amikor milliók és milliók harcoltak és adták oda életüket az egész világon a fasizmus, a nácizmus elleni hősi harcban, Voj­tassák egyházmegyéjébe tartozó alantas papjait fölszólítja arra, hogy a hős partizámharcosokat, a szlovák nemzet e legjobb fialt, szolgáltassák lei és árulják si. Az államügyész az áltembíróság elé terjeszti Vojtassák 1944 decemberi levelét, amelyben Bukna plébánosnak, a matusovai plé­bánia vezetőjének válaszol arra a le­velére, amelyben Bukna bejelenti, hogy a falut, melyben működik, par­tizánok foglalták el. Vojtassák erre a levélre saját fo­galmazványú és sajátkezüleg írt le­Szünet után az államblróság meg­kezdte dr. tfa. Buzalka Mihály má­sodrendű vádlott kihallgatását. Bu­zalka először életéről beszél, személyi adatait mondja el. Politikai tényke­dését 1920-ban kezdi meg, mint a Hlinka-féle szlovák néppárt dühödt agitátora. A párt hivatalos lapjának, a Slováknak lesz aktív szerkesztőségi tagja. 1925-ben választási kortes­úton vesz részt. Elnök: 1940-ben a Vatikán a vád­lottat kinevezte katoni lelkésszé, a hadsereg vikáriusává. Buzalka: Az úgynevezett szlovák hadsereg vikáriusává. Elnök: Ez az úgynevezett Szlovák állam alatt volt. Időközben Rómában is volt. Buzalka: Kttkteíésben 1949 szep­temberében. Elnök: Mint Tiso futárja? Mit kel­lett oda kézbesíteni? Buzalka: Tiso levelét, amelyet a pápához intézett, amelyben Tiso a pá­pától pápai áldást kér a Szlovák ál­lamra és Bratislavába egy nuneiatú­ra felállítását. Elnök: Ennek * taUMeteéeérntk sike­resen tett eleget? Buralka: Igen. Elnök: És meddig végezte azt a legmagasabb funkcióját? Meddig töl­tötte be a katonai vikárius! tisztsé­get? Buzalka: Addig, amig a szlovák hadsereg szét nem hullott. A bíróság ezután Buzalka vádlott­nak a köztársaság megdöntésében va­ló részvételét tárgyalja. Buzalka: 1924-ben Hlinka András felszólított, hogy támogassam agitá­ciókkal a néppártot. Igyekeztem meggyőzni a katolikus hívőket lem megkövetelt. Helyetteseket dele­gáltam az én helyemre, ha én ma­gam hivatalomban munkakörömet nem tudnám ellátni. Államügyész: Vádlott űr, Itt nem volt szó hivatali kötelességekről. Mondja meg, hány helyettest neve­zett ki? Vojtassák: Kettőt. Államügyész: Nem lett volna egy is elegendő? Vojtassák: Elég lett volna. Äm a bíróság előtt kitűnik, hogy a titkos illegális megbízás szerint két helyettesre volt szüksége, hogy azok folytathassák a megkezdett államellenes ténykedést. Elnök: Mondja, püspök ár, ná­lunk miséket bemutatni lehet szaba­don? Pap keresztelhet szabadon? Vojtassák: Igen. Elnök: A pap összeadhat szaba­don? Vojtassák: Igen. Az elnök kérdésére, hogy miért volt tehát szükség két titkos illegá­lis püspök kinevezésére, Vojtassák vádlott kitérő választ próbál adni. Az elnök megállapítja, hogy nem azért tartóztatták le, mert miséket szolgáltatott, vagy keresztelt, nem vallásosa ténykedések miatt, hanem azért, mert államellenes gonosztevő. Az állambírőság tanácsa ezután megállapítja, hogy a titkos megbí­zásokban egy földalatti felforgató kémhálozatról van szó. Elnök: A megbízatást mindkét he­lyettese egyszerre használja? Vojtassák: Nem, csak egymás­után. Elnök: Egymás után? Hogy ha a/z egyiket mint gonosztevőt leleplezik, akkor a másik léphessen helyébe. vélben válaszolt, amelyben a parti­zánokat rablóbandának minősíti. Vojtassák így ír: „Ügy hallatszik, hogy a biztonsági katonai járőrök­nek sikerült a Rohácsban megsem­misíteni e rablóbandák föfészkét." Vojtaäšák e levelében a továbbiak során ezt írja: „Helyes volna ha főtisztelendőséged ezt az esetet a legközelebbi német biztonsági járőr­nek Jelentené, rámutatna arra a ve­szélyre, amelyet Matusovcét fenye­geti és figyelmeztetné őket, hogy a biztonsági járőr figyelje Matusov­cét és környékét." Elnök: A vádlott űr tehát arra késztette ezt a papot, hogy jelentse fel a partizánokat a német járőrnek, bár tudta, hogy ez a partizánok ha­lálát és a község felégetését Jelenti. Falvainkat tucatjával égették föl az úgynevezett Szlovák állam államta­nácsa alelnökének Vojtassák püspök­nek följelentése és utasításai alapján. Csütörtök délelőtt féltizenegy óra­kor a bratislavai állámbírőság ta­nácselnöke befejezte Vojtassák vád­lott kihallgatását. Ezek után Buzalka azt fejtegeti, hogy mint a fasizmus hírverője, mi­lyen ténykedést fejtett ki főleg „pub­licisztikai" vonatkozásban a Slovák­b^n, ahol is cikkeiben nyíltan agitált Csehszlovákia feldarabolása mellett, a fasizmus céljainak megvalósulásá­ért, továbbá amellett, hogy a Hlinka­párt a hitleri Németország felé orien­tálódjék. Buzalka vádlott fasiszta agitációjában nacionalista jelszava­kat használt, a Henlein—Esterházy fasisztákkal közös blokkot teremtet­tek, hogy végül eladják a szlovák népet Hitlernek. Buzalka a továbbiak során elmondja, miként vette kl ré­szét a szeparatisztikus és soviniszta törekvéselvei abból a munkából, amely Csehszlovákia fektoraboiását célozta. Buzalka: Azért tettem ezt főleg, mert a Hlinka-féle szlovák néppárt vezető tagjai leginkább a katolikus lelkészi karból regrutálódtak, továb­bá azért, mert a katolikus lelkészi kar élén a főpapság állott, amely készségesen áBt Hlinkáék és Tiso szolgálatába. Kínok: Az ön véleménye bhM ntt várt a főpapság az úgyn e ve t t 8Mo­vák államtól? Buoatka: Véleményem mertet a főpapság gazdaságpolitikai hatalmá­nak megerősödését vftrte. Államügyész: Mit matatott Né­metországban a nácistjk praxisa? A Németország felé való orientálódást értem. Mit értettt alatta? Elnök: Az 1938—39. évekről van szó. Buzalka: Gyakorlatban a dolog úgy állt, hogy minden szocialista ér­deket elnyomtak, keresztényeket, katolikus papokat bezártak és az is igaz, hogy lioneentrációs táborok Ié« teztek. Államügyész: A rasszizmus léte­zett már akkor Németországban ? Buzalka: Létezett. Államügyész: Tudott ön arról, hogy a Hlinka-párt a náci Németország felé orientálódott? Buzalka: Igen, tudtam róla. Államügyész: Vádlott úr, akkor tudtak arról is, hogy a nácik miként vélekednek a szláv népekről. Buzalka: Igen, tudtam, alaoso­nyabbrendü fajnak minősítették. Elnök: És maga mégis a nácik kártyájára tett. Államügyész: Tud ön valaimit az 1936-i pőstyéni kongresszusról? Mi­lyen álláspontot foglalt ei akkor a Hlinka-párt vezetősége? Buzalka: Szeparatista irányzatot. Államügyész: Annál is többet. Fa. siszfca irányzatot. Miben látták a mintaképet ? Buzalka: A minta Németország, Hitler és Mussolini volt. Buzalka vádlott a továbbiak során az úgynevezett Szlovák Állam első idejében való ténykedéséről beszél. Mint a Tiso-féle fasiszta rendszer je. lentös agitátora résztvett a szlovák nemzetgyűlés ülésein, különféle ün­nepségeken, résztvett Tiso „elnökké választásán" is. Tiso kérésére a pá­pához levelet fogalmazott, amelyben kérte, hogy a pápa adja áldását Tiso államára, valamint, hogy rendszere­sítsen nunciatúrát Bratislavában. Ti. sónak ezt a levelét mint a püspöki testület külön futára vitte el a Va, tikánba. ^ A Vatikán a nád Németország mellett Rómáiban Buzalka vádlott infor. málta a pápát Szlovákia gazdasági és politikai helyzetéről, előadva, hogy az úgynevezett Szlovák Állam a főpapságnak előnyöket nyújt, tor formálta öt egyben arról i», hogy aa úgynevezett Szlovák Állam katonai egységei sikeresen veszik kl részü­ket a hitleri hadsereg oldalán a len­gyelországi. háborúból. Államügyész: Vádlott ťhr, a főpap­ság nemcsak támogatta a Tiso-rend. szert, amely a náci Németország fe­lé orientálódott, hanem főtámasza volt. Igy van ez? Buzalka: Igen, így. Államügyész: A hierarchiának a Tiso-féle rendszerbe való bekapcso­lódását a Vatikán jóváhagyta? Buzalka: Igen. Államügyész: Abban az időben a Vatikán kinek az oldalán állt, a ná­ci Németországot támogatta, vagy pedig az ellen foglalt állást? Buzalka: A náci Németország mel­lett. Pásztorlevelek uszítanak a Vörös Hadsereg ellen Buzalka vádlott eautáji arról bei szél, milyen „publicisztikai" tevé. kenységet fejtett ki a Katolidké Na. vinyban és a Slovákban. Cikked je­lentek meg a Tiso-féle zsoldos had­sereg lapjában is, amelyben a Szov­jetúnió elleni könyörtelen harcra bua. dította a katonákat, bár tudatában volt a fasiszták bestialitásainak, amelyeket az okkupált szovjet terü­leteken elkövettek. Ezt a „publicisz. tikai" ténykedését a vádlott Buzalka még pásztorlevelekkel is alátámasz­totta, amelyekben a Vörös Hadsereg ellem harcra uszította a katonákat. Buzalka vádlott beismeri, hogy ezek­ben a „pásztorlevelekben" visszaélt a nép vallásos érzelmével, hogy tá­mogassa a hitleri fasiszta érdekeket az ukrán lakosság lemészárlására. Elnök: Miért nem írta meg a kato­naságnak az igazságot, hogy a fa­sisztákért ée a nácikért mennek a halálba és nem az Istenért? Az iga­zat írta? Buzalka: Nem; Államügyész: A selovák nép érde­ke volt ez? Buzalka: Beismerem, hogy iram volt. Államügyész: Vádlott úr, ön, mint a Tiso-féle zsoldos hadsereg volt ge­nerálvikáriusa, tud arról, miként vi­selkedtek a keleti fronton a kato­nák, tehát másként, mint ahogy ön erre őket utasította. Buzalka: Tudok arról, hogy átmen­tek a Szovjet Hadsereg oldalára, hogy készakarva fogságba estek, hogy nem harcoltak, majd későbben osoportokiat alakítottak, légiókat és önálló csapatokat, amelyek aztán Németország ellen harcoltak. Államügyész: Vádlott úr, natt J» lentett ez? Beleegyezést vagy tilte. kozást az ellen, amit ön nyilatkoza­taiban mondott? Buzalka: Ez tiltakozást jelentett az ellen. Államügyész: Milyen álláspontra helyezkedett 1945-ben a felszabadí­tott Köztársasággal szemben? 3uzalka: Ellenséges álláspontra. A továbbiakból kitűnik, hogy Bu­zalka rádióbeszédeket is intézett a Lelkipásztorkodás helyett milliók harácsolása Üzlet, részesedés, jutalék és járadék hajszolása lelkipásztorkodás helyett A partizánok felfelentője Buzalka pfispök kihallgatása

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents