Uj Szó, 1951. január (4. évfolyam, 1-26.szám)

1951-01-13 / 11. szám, szombat

1951 jantrftr 13 UJSZO a Vojtassák a bizonyítékok súlya alatt beismeri és a dolgozó nép ellen elkövetett bűncselekményeit Az előtárt bizonyítékok súlya és terhe alatt, a keresztkérdések tüzében Vojtassák, ez a körmöyifont gonosztevő kénytelen súlyos bűncselekményeit beismerni. Az egész dolgozó nép előtt áll ott álarc nélkül az az ember, aki egyházi, főpapi tisztjét arra használta fel, hogy Köztársaságunk népi demokratikus rendszere ellen uszítson, aki népi demokratikus rendszerünk és kormányunk ellen összeesküvést szőtt az emigrációba menekült áruló fasiszta bitangokkal, a nyugati imperialista háborús uszítók ügynökeivel szövetkezett, hogy visszaállítsa a kapitalista fasiszta rendszert, mert csak ez biztosíthatta volna számára hatalmi és vagyoni pozícióját. Ma már a dolgozó néip tisztán látja, ki volt Vojtassák János, ki bújt meg a szepesi püspök főpapi talárja mögött: egy hatalmi tébolytól uralt kegyetlen despota, aki rosszabbul bánt alkalmazottaival, a kisemberekkel, mint egy középkori kényúr. Vagyonharácsolás volt élete egyik főcélja és attól sem riadt vissza, hogy zsidó gyermekeket, asszonyokat, öregeket haláltáborokba küldessen, hogy aztán hátrahagyott vagyonkájukat megkaparinthassa. Az alárendelt alsó papságot középkori fenyegetésekkel kényszerítette rá, hogy ők is magukévá tegyék népellenes politikáját. Népi demokratikus Köztársaságunknak ez az esküdt ellensége aljas népellenes munkájában nem válogatott az eszközökben és most, hogy a bíróság előtt áll, gyáván meghunyászkodva, hazugságokkal próbálja mentem szennyes múltját. A bizonyítékok azonban minden kétséget kizáróan igazolják, hogy Vojtassák a terhére rótt bűncselekményeket elkövette. S a vádlott e bizonyítékok elébetár ása után kénytelen felhagyni tagadásával és elismerni, hogy e felháborító bűncselekményeket sorra elkövette. Tegnapi számunkban részletesen beszámoltunk Vojtassák kihallgatásának első napjáról, mai lapunkban a csütörtöki kihallgatásról adunk számot, amelyben tiszta képet kapunk Vojtassák igazi lelkületéről, a főpapról, aki a biblia helyett náci irodalommal foglalkozik, a kényúrról, aki a hitleri fasiszta háború után embertelen módon bánik a dolgozó néppel, aki kémhálózatot épít ki és ártatlan embereket küld internálótáborba. Csütörtökön folytatódott Vojtassák János vádlott kihallgatása. A tanács elnöke felszólítja a vádlottat, hogy az állambíróságnak adjon közelebbi felvilágosítást arról, miképpen sokszorosították a szepesi püspöki hivatalban az illegális pásztorleveleket vagy egyéb törvényellenes nyomtatványokat, továbbá miként szervezte meg azok terjesztését az egyes plébániákra. A vádlott beismeri, hogy ezeket az illegális nyomtatványokat a püspöki hivatalban sokszorosította sokszorosító gép igénybevételével és külön kiválasztott személyek útján továbbította őket rendeltetési helyükre. A további kérdésre, vájjon a titkos futárokkal járó költségeket a vádlott viselte-e, Vojtassák igennel válaszol. Államügyész; És miből fedezte ezeket a költségeket? Saját pénzéből vagy pedig egyházi pénzből? Vojtassák: A püspöki hivatal Hyen célokra rendelkezett pénzzel. Államügyész: Ezt a pénzt a hívőktől gyűjtötték vallási célokra. Vojtassák megpróbálkozik a kérdés elöl kitérni, csür-csavar, végül is beismeri, hogy mégis csak egyházi illetékekből fedezték ezeket a kiadásokat. Államügyész: Tehát egyházi pénzről volt szó, amelyeket államellenes ténykedésre egyszerűen elsikkasztottak. Vojtassák hallgat. A vád ellen, hogy a vallást államellenes bűncselekményre használta ki, nem tud védekezni. Elnök: Maga fogalmazta személyesen ezeket a körleveleket, amelyeit a kormány elleni engedetlenségre tüzelnek ? Vojtassák: Igen. A vádlott ezután ae elnök felszólítására részletesen beszámol 1949 nyara óta folytatott ténykedéséről, arról, milyen lázas tevékenységgel küldözte szét a kiközösítési végzéseket, amelyeket a Szent Officium kongregációja adott ki, valamint, hogyan uszított a Katolikus Akció ellen. Püspöki körlevelek és végzések köztársaságunk rendje ellen Elnök: Kiadott egy olyan körlevelet is, amelyben a papokat, valamint a hívőket egyházi büntetésekkel fenyegeti meg? Vojtassák: Igen. Ezek mellé bő magyarázatot is mellékeltem. A körleveleket a püspöki hivatalban sokszorosítottuk és futárok kézbesítették óket a hívőknek és a lelkészeknek, túlnyomó többségben azonban a lelkészeknek. A továbbiakban a vádlott arról tesz vallomást, hogy ezekben a köriévelekben utasította a lelkészeket, hogy a végzéseket, valamint a körleveleket a templomokban fel kell olvasni, a templom kapuira ki kell szegezni, hogy így minél több ember tudjon a Csehszlovák Köztársaság és kormánya ellen lázítani. Elnök: Abban a hitben volt, hogy ezek a maga körlevelei és felhívásai a köztársaság megerősítéséhez, a nép megnyugvásához fognak vezetni, vagy pedig a népet nyugtalanítani , fogják ezek az akciók? | Vojtassák: No hát a lakosságot bizonyára nem nyugtatták meg. Igen, Vojtassák püspök nagyon jól tudta, hogy a népet lázítja, hogy a köztársaság ellen követ el bűncselekményt, természetesen nem volt tekintettel a nép érdekeire, ahogy az a tárgyalás további folyamán be is bizonyosodott. 1949 augusztusában Vojtassák püspököt egy munkásdelegáció Alsó Rubinból azzal a kéréssel keresi fel, hogy magyarázatot kapjon a Katolikus Akció visszhangjáról, továbbá arról, hogy a magas főpapság miért nem akar egyességet kötni a kormánnyal. Vájjon Vojtassák püspök úr mit is válaszolt híveinek, mi volt a felelete? Egyszerűen kidobta híveit. Természetesen tegnap a bíróság előtt ezt semmiképpen sem akarta beismerni. Itt is csürt-csavart. Próbált kibújni a felelősség alól. P zt mondotta, hogy amikor a beszélgetés véget ért, akkor ő azt „ajánlotta" az embereknek, hogy már mehetnének. „Oemínencíája" kidobja a munkások küldöttségét Az államügyész azonban újabb bizonyítékra hivatkozik, amely kétségtelenül igazolja, hogy Vojtassák ' „püspök úr", mint a per folyamán annyiszor megtette, ismét nem mond igazat, hazudik. Hogy miként viselkedett ezzel a munkásküldöttséggel, arra bizonyítékul szolgál Vojtassák püspök saját kezével írt levele, amelyet, miután ezt a munkásküldöttséget kidobta a szepességi püspöki kúriából, az alsókubini katechetának, adminisztrátornak küldött. Az alsókubini papnak írott levelében Vojtassák szó szerint ezeket írja: „Tegnap Alsó Kubinból egy négytagú küldöttség járt nálam... Állítólag abból a célból jöttek, hogy magyarázatot kapjanak, mint állunk a Katolikus Akció visszhangjával, az exkommunikációval és hogy az egyház miért nem tart a kormánnyal... Hát tartsa szemmel ezeket az embereket ... Nem tudni, nem sértődtek-e meg, mert megszakítottuk a felesleges és haszontalan beszédek további fonalát és távozásra szólítottuk fel őket." így ír szó szerint Vojtassák püspök. Elnök: A levélből, amelynek valódiságát a vádlott igazolja, világosan megállapítható, hogy a delegációt kidobta. így figyelmeztetett talán távozásra másokat is, mondiuk Szidor vagy Ďurčansky ügynökeit? Vojtassák: Nem kérem, azokat nem. A tárgyalás további részében Vojtassák vádlott arról beszél, hogy milyen álláspontra helyezkedett az egyházról szóló törvényekkel szemben, amely szerint az állam az egyház biztosításáról gondoskodik. A vádlott beismerte, hogy nem tisztelte államunk törvényeit, sőt másokat is arra buzdított, hogy ne engedelmeskedjenek a törvényeknek. Részletesen erről így beszél: — A kerületi Nemzeti Bizottság a püspöki hivatalhoz egy átiratot küldött, hogy költségvetést mutassak be. Én mint püspök semilyen fizetést nem fogadtam el és ezért azt mondottam, hogy a rezidenciám részére semilyen költségvetést nem állítok össze. Elnök: Közölté ezt a kerületi Nemzeti Bizottsággal? Vojtassák: Én ebben az ügyben semmit sem írtam. Lehet, hogy a hivatalom. Nekem csak annyit jelentettek, hogy felhívás érkezett a Nemzeti Bizottságtól, hogy készítsünk költségvetést. Én akkor megmondottam, hogy a püspöki rezidenciának semmiféle költségvetést nem csinálok. Elnök: Azért, mert úgy döntött, hogy az államtól fizetést nem fogad el? De a püspöki konferenciákon arról nem volt szó. hogy költségvetéseket nem fognak csinálni. Maga ezt azért tette, hogy a többi püspöknek Déldát mutasson. Tett ennek érdekében valami lépéseit? Vojtassák: Levelet irtam minden ordináriusnak. Elnök: Hogy példát vegyenek magától ? Vojtassák: Igen, hogy egységes álláspontot foglaljunk el, hogy a többi püspöki hivatalok is így járjanak el. Elnök: Tehát, hogy ők is vegyék semmibe az állam törvényeit. Ezután az államügyész benyújtja a bíróságnak Vojtassák vádlott levelét, amelyben Matocha olomouci érseknek bejelenti, hogy nem készít költségvetést és nem is terjeszti az állami felettes hatóság elé. Ez egyike azoknak a bizonyítékoknak, amely leginkább rámutat arra, hogy a vádlott miképpen száll szembe a köztársaság törvényeivel és rendeleteivel és hogyan buzdított másokat is a köztársaság törvényeivel szembeni állásfoglalásra. A kérdéses bizonyíték bemutatása után a bíróság elnöke folytatja a vádlott kihallgatását. A szovjet Komszomol ellen lázító náci-brosúra lelkes fordítója •. t Elnök: Vádlott űr, a különböző államellenes irományok között találtunk a lakásán egy kézzel írott röpiratot, amely durván támadja á szovjet komszomolt. Vojtassák: Egy német brosúrát olvastam, amelyben a komszomolról szóló cikk volt és abból fordítottam ezt a kérdéses dolgot. Elnök: Nem volt az náci-brusúra? Vojtassák: Bizonyára, hisz abban az időben más irodalmi nyomtatvány nem volt. Elnök: Bizonyára, és mikor olvasta a brosúrát és írta a fordítást ? Vojtassák: Már nem emléksaem, hogy melyik évben. Ügyész: Én segítek magának. 1949-ben volt. Vojtassák nem ráíaszrf. Elnök: 1949-ben osak náci irodalom volt ? Vojtassák: A kezem ügyébe akadt. Elnök: Maga kérem itt azt mondta, hogy sajtót nem olvasott és most egyszerre csak kitűnik, hogy 194Bben különös előszeretettel náci brosúrákat olvasott. Vojtassák: A cikk tetseett és ezért lefordítottam szlovákra. Államügyész: Vádlott Htr, ebből látható, hogy ön 1945-ben nem végzett a nácizmussal, hanem belőle meritett még későbben is, 194?9-ben is. Elnök: Mondja, és mit aúcart azzal a röpirattal? Vojtassák: Nem volt saándékomban semmi. Elnök: Maga jől tud németül? Vojtassák: Igen. Elnök: Hát akkor minek kellett azt a cikket lefordítania? Vojtassák: Hát ott kérem tlz olyan pont volt, amely ügy festett, mint az isteni tízparancsolat. Elnök: Vádlott úr, nem jellemző ez önre? Tudja azt, hogy a keresztény hit alapja a szentírás, de maga arra vetemedett, hogy 1949-ben még náci brosúrákat alkalmaz. Az elnök azután a vádlott kéziratát megmutatja Vojtassáknak, amely ben az felismeri saját fogalmazványát. Államügyész': Vallomásából világossá vált, hogy a Komszomol ellen volt. Mondja, ellene volt maga a fasiszta feketeingeseknek is? Vojtassák: Én a feketekingesek ellen nem voltam. Nem volt okom rá, hogy ellenük legyek. Az ügyész most a bíróság ®lé terjeszti a Gardista című lap egyik számát, amelyben a vádlott a következőket írta: „Olaszország kegyelettel fog emlékezni Mussolini fasiszta korára, mert a fegyelmezett fasiszta feketegárdisták nemcsak megvédték az olasz nemzetet a bolsevizmustól, de megerősítik, és p rettegett nagyhatalmak sorába állítják." íme Vojtassák, mint a fasiszta nagyhatalmak és a fasiszta nagyhatalmakat kiszolgáló gárdák, gyilkosok nagy tisztelője. Ma bizony nem akarja vállami e cikk szerzőségét, bár a cikk alatt ott áll teljes neve, papi méltósága, ezzel a kiegészítéssel „a Hlinka-gárda tagja". Államügyész: Vádlott úr, volt ön Olaszországban ? Vojtassák: Voltam. Államügyész: Látja ebben a cikkében is kifejezetten hivatkozik arra, hogy volt Olaszországban, sőt arra. is, hogy hol volt. Hiszen ilyen részleteket senki sem szophatott az újjából. Vojtassák vádlott dadogni kezd. A bíróság ezután ismerteti a vádlott 1941 október 1-vel keltezett levelét, amelyet Borzsenszky lubical paphoz írt. Ebben a levélben szószerint a következőket írja: „A nemzeti szocializmus a krisztusi alapelvekkel megkeresztelve csak hasznára válhatik népünknek és dolgozó papságunknak." Aki a tízparancsolatot összekeveri a náci-eszmékkel Államügyész: Ön tehát a tízparancsolatot így összekeverte a nácizmussal. És tudja-e, mit csináltak a maga náci szövetségesei Lengyelországban? Miként gyilkolták a népet és a papságot? Vojtassák cinikusan válaszol, hogy nem tudja, mert hiszen „nem tudhat mindent". Bizonyára megfeledkezett arról, hogy az előző napi vallomásában már beismerte, hogy ismeretesek voltak előtte mindazok a borzalmak, amelyeket a nácik Lengyelországban elkövettek. Az állambíróság ezután részlete, sen foglalkozik a vádlott Vojtassák püspök vagyoni helyzetével. A kihallgatásnak ez a része pontos rajzot ad Vojtassákról, milyen korlátlanul feudális úr volt, milyen sokmilliós értékű vagyon felett rendelkezett s ugyanakkor alkalmazottaihoz való viszonyában — a maga alkalmazottairól mint „szolgákról" be. szél -— a legkegyetlenebb középkori elnyomást alkalmazta. Elnök: Még egy pár szót azzal a kérdéssel kapcsolatosan, hogyan pénzelte az államellenes ténykedést. Milyen vagyona volt a szepesi püspökségnek 1920 óta. Vojtassák: Körülbelül 13.000 hektár szántóföld, erdő, legelő és rét. azonkívül fürésztelep és gazdasági berendezés. Az első földreform után il.000 hektár földje maradt a szepesi püspökségnek. Elnök: A püspökség számára későbben nem vásárolt további ingatlan vagyont? Vojtassák: 70 katasztrális hold földet szereztem arizálás révén Te. koveén. Elnök: Azt megelőzőleg 1936-ban. Vojtassák: 1936-ban Kárpát-Ukrajnában szőlőt szereztem. Elnök: Volt ott erdő, kert és épület is. Vojtassák: Ehhez a szőlőhöz tartozott még hiás egyéb is, de az egész ingatlan szőlő név alatt szerepelt. Elnök: 1940-ben ez kb. 9500 hektárt tett ki. Vojtassák: Legutoljára a parcellázás után 9000 hektárt tett ki. Elnök: Elmondotta már, hogy az úgynevezett Szlovák Állam alatt arizálás útján is szerzett vagyont. Vojtassák: Arizáció útján 200 kataszteri hold földet szereztem, a gazdálkodást alkalmazottaim végezték. Kommenciósok voltak ezek, csőszök és erdészek. Elnök: Milyen volt a viszonya az alkalmazott munkásokhoz, a földjein dolgozó dolgozókhoz ? Vojtassák: Engedelmességet, alá* rendelődést és hűséget követeltem tőlük. Elnök: Hálául azért, hogy néhány koronát adott nekik. Vojtassák: Megkapták a munkájukért a járandóságukat. Elnök: Azon a véleményen volt, hogy a munkás felszólalhat és egykét koronával nagyobb bért kíván, hat? Vojtassák: Ha egyesek követelései túlméretezettek voltak, akkor megmondtam nekik, hogy ez vagy az elégedett, akkor ők is elégedettek lehetnek. Elnök: Mit értett a túlméretezett követelések alatt? Vojtassák hiába igyekszik embertelen kizsákmányoló szokásait leplezni és az igazságot kiforgatni. Elnök: Milyen évi jövedelme volt a káptalani birtokokból? Vojtassák: Ez nem volt egyforma. Az utóbbi esztendőben 3—4 millió koronát tett ki. Államügyész: És mennyi fizetése volt azoknak az alkalmazottaknak, akik magától béremelést kértek? Vojtassák nem válaszol. Harmíncegyéví koldusbér után az utcára kerül a püspök munkása Hogy milyen viszonyok uralkodtak az egyházi birtokon és hogyan viselkedett Vojtassák alkalmazottai, val szemben, erre bizonyítékul az állambíróság Cradus fütő 1944 szeptember 18-i levelét idézi, amelyet ez a dolgozó a püspöki hivatalnak küldött. Gadus levelében ezt Írja: „1913 óta, tehát 31 éve állok a püspökség szolgálatában. A természetbeli járandóságokon kívül a háború előtt 3 koronát, a háború után 1921-ig 50 koronát, 1921-től 100 koronát, 1939-től 150 koronát és 1942től 200 koronát kaptam havonta. Ez a havi összeg azonban semmiképpen sem elegendő a mindennapi életszükségletek fedezésére. Hiszen a napi szükségletek ára a hatszorosára ugrott. Egy ing, amely azelőtt 30 koronába került, ma 180 koronába kerül. Ma úgy állok, hogy nincs arra vagy se pénzem, hogy vasárnapra ünnepnapra húst vehessek ..." Elnök: Vádlott úr, mit válaszolt maga erre a kérvényre? Vojtassák azonban nem válaszol, hallgat, mélyen hallgat s ekkor az elnök megszólal: még ugyanazon a napon ez az alkalmazott felmondást kapott, 31 évi koldusbér után kidobta az utcára. Vojtassák nem válaszol. Államügyész: Tehát az ilyen „rendért" harcolt ön, vádlott úr. Az egyik oldalon harc a gazdagságért, milliókért, a másik oldalon nyomor, szolgák — ahogy ezt ön mondja —. 200 korona havi illetménnyel, amiből semmit sem tudtak maguknak vásárolni. Elnök: Bizonyos szobályzatokat is kiadott az alkalmazottak részere. Emlékszik erre?