Uj Szó, 1951. január (4. évfolyam, 1-26.szám)

1951-01-13 / 11. szám, szombat

tif srn 1951 január 13 egy harmadik világháború veszedelme fenyegeti. De abban a mértékben, ahogyan növekedett az amerikai imperializmusnak és segítőinek támadó készsége, megnövekedett az ellenük irányuló harc is. Ha egyfelől a háborús előkészületek és a háború az imperializmusnak feltétlenül szükséges segédeszközei, amelyekre olyan szüksége van létezésében, mint a levegőre, másfelől a legutóbbi hónapok fejleményei nagyszerűen megerősítik azt, hogy a békét meg lehet védeni, hogy az imperialista támadást vissza lehet verni E tekintetben nagy nemzetközi jelentősége van annak a ténynek, hogy az amerikai imperialisták már első nagyobb fegyveres próbálkozásukban szívós ellenállásba ütköztek és megkapták az őket megillető leckét. Ez a lecke, amit az amerikai imperialistáknak a koreai nép és a kínai önkéntesek olvasnak fejükre, nagyjelentőségű lesz a nemzetközi események további fejlődésére. A szovjet békepoliüka győzelme Tanúi vagyunk annak, hogy mily növekvő erővel harcol az imperialista támadó politika ellen a sztálini békepolitika. Újra nyilvánvalóvá vált és talán még kifejezőbben/ mint bármikor, hogy miben rejlik a szovjet békepolitika nagy, legyőzhetetlen ereje. Abban rejlik, hogy becsületes és igaz, hogy kifejezi az egész földkerekség száz- és százmlió emberének óhaját és akaratát, az összes földrészeken a legkülönbfélébb pol". tikai és vallási meggyőződésű emberekét, az összes társadalmi rétegek embereinek óhaját és akaratát. Ezért semmiféle szavazógépezet nem tudta túlharsogni a szovjet békepolltika hangját és meg kell mondanunk, hogy a sztálini zseniális békepolitikának az Egyesült Nemzetek Szervezetében nagyszerű tolmácsolói voltak, mind Visinszkij elvtárs, külügyminiszter személyében, mind pétiig a szovjet kormány állandó küldöttének, Malik elvtársnak személyében. Erveik ereje döntő hatású veit, a hazugságok, rágalmazások, pletykák és gyalázatos provokációk egész szövedékét, amellyel az imperialisták az Egyesült Nemzetek Szervezetében piszkos szándékaikat kelresztül vftték, pozdorjává verték. A szovjet békepolltika oszlopa - a nemzetek békés együttélése A szovjet békepolitika ereje továbbá vaskövetkeizetességében rejlik. E politika oszlopa volt mindig és továbbra is az marad a béke megvédésére a nemzetek békés együttélésének biztosítására irányuló törekvés, tekintet nélkül a nemzetek állami berendezésére és tekintet nélkül az uralkodó ideológiára. A nagy Sztálin már a második világháború alkonyán megállapította, hogy nemcsak abban áll a feladat, hogy győzelmet arassunk a háborúban, hanem abban is, hogy lehetetlenné tegyük az új támadást, az új háborút." „A szovjet állam és külpolitikája történelméből számos tény és dokumentum bzonyítja — mondotta Visinszkij elvtárs, — hogy a szovjet kormány rendíthetetlenül és határozottan folytatja a békeharcot, a harcot _ a nemzetközi együttműködés megszilárdításáért. Ezek a tények bizonyítják azt a törhetetlen törekvést és kimeríthetetlen kezdeményezést, amelyet a szovjet kormány fennállásának egész ideje alatt a Nagy Októberi Forradalom első napjaitól kezdve kifejt békeszerető céljainak megvalósítására és a szocialista társadalom, a munkások és parasztok szocialista állama kiépítése előfeltételeinek megteremtésére. „A Szovjetúnió a békéért folyó haTC és a nemzetközi biztonságért folyó küzdelem e sztálini programmja megvalósításában abból indult ki és indul ki, hogy a különféle társadalmi rendszerek közti együttműködés nemcsak lehetséges, hanem szükséges is. Ezért a Szov. jetúnió még a háború folyamán aktíve résztvett egész sor nemzetközi megegyezés kidolgozásában. Ezért vett részt olyan tevékenyen a Szovjetunió az új nemzetközi szervezet, az EgyeL sült Nemzetek Szervezete megteremtésében, amelynek mindig nagy jelentőséget tulajdonított a tartós béke biztosítására és a nemzetek közti békés együttélesre való törekvésben. Sztálin elvtárs már 1946-ban az Egyesült Nemzetek Szervezete . működésének kezdetén így értékelte annak jetentőségét: „E nemzetközi szervezet ereje abban van, hogv az ENSz az államok egyenlőségének alapelvén épült fel és nem egyesek mások feletti uralmának alapelvén. Ha az Egyesült Nemzetek szervezetében a jövőben is sikerül megőrizni az egyenjogúság elvét, határozottan igen nagy pozitív szerepet játszik maid az általános béke és biztonság biztosításában." Ismeretes, hogy Sztálin elvtárs még a háború idején foglalkozott az új nemzetközi szervezet megteremtésének kérdésével, melynek feladata lenne védni a békét és lehetetlenné tenni az új támadást. Történeflmi beszédében 1941 november 6-án kijelentette, hogy a nemzetközi szervezet alapja a nagyhatalmak egyhangúsága és megegyezése. Ez a gondolat az Egyesült Nemzetek Szervezete szabályzatának előkészítésénél egyik alapvető ponttá vált. Ez az alapvető gondolat legkiemelkedőbben a vétójogban jutott kifejezésre. Az Egyesült Nemzetek Szervezete Chartájában biztosított vétó volt a főakadályozója annak, hogy az Egyesült Államok visszaélhessenek támadó céljaikra, az Egyesült Nemzetek Szervezetével. Ezért hoztak az amerikai imperialisták szavazógépezetük segítségével egész sor. törvénytelen határozatot, durván megsértve a Charta szabályait és alapelveit, hogy így átalakíthassák az Egyeült Nemzetek Szervezetét a béke eszközéből a háború eszközévé. Az új javaslatok elfogadása, főleg az úgynevezett Acheson-terv javaslatának elfogadása, megteremti azt a lehetőséget, hogy az Egyesült Államok felhasználják az Egyesült Nemzeteik Szervezetét az államok bármilyen belpolitikai ügyeibe való beavatkozásra és háború kiprovokálására. A Szovjetúnió tevékenysége az Egyesült Nemzetekben bizonyítja a Szovjetúnió óriási érdemeit a békéért és a nemzetek biztonságáért folytatott harcban, bizonyságot tesz a Szovjetúnió építőtörekvéséről, amely arra irányul, hogy megteremtse világvi. szonylatban a nemzetek közti együttműködésre az alapot. A szocialista nagyhatalom elutasítja a politikai terjeszkedést a külföld felé, ameily ellenkezk a szocialista rendszer jellegével és értelmével. A szocializmus biztosítja a tömegek eigyre növekvő jólétét, a hazai piac folytonos kibővítését és megteremti a cikkek eladására a növekvő lehetőségeket. A szocialista társadalom ezért neim ismer gazdasági válságokat. A szovjet államnak nincs szüksége sem gyarmatra, sem külföldi piacokra, hogy mentesítse magát a válságtól. A neiüiefek közti együtiműköiés példái Az egyenjogúságon és békés együttműködésen alapuló nemzetközi kapcso. latokra példa azok a kapcsolatok, amelyek létrejöttek a Szovjetúnió. mint a békeíábor vezető hatalma és a népi demokratikus államok között. Ezek olyan kapcsolatok, amelyek kapitalista államok között egyáltalán el nem gondolhatok és e' nem képzelhetők Ezek a testvéri és önzetlen segítség kapcsolatai. Hála a Szov-túnió önzetlen segítségének, a népi demokratikus államok gyorsan haladnak előre a szocializmus építésében és hallatlan ütemben fejlesztik termelő erőiket és növelik lakosságuk jólétét. Az amerikai imperialistát; és lakájaik gyakran ordítoznak szovjet imperializmusról. szovjet terjeszkedésről. A tények azonban az ellenkezőiéről beszélnek. Tudjuk azt. hogy amerikai katonaság van Koreában, a Fülöp szigeteken, stb Hogy haditámaszpontokat építenek ki ezer és ezer mérföldnyire az Amerikai Egyesült Államok határaitól. de semmiféle bizonyíték nincs és nem is lehel a Szovjetúnió agreszszív tetteiről. Az amerkai imperialisták sokat lármázn-k " 1, hogy a S7-^ 'etűnió beleavatkozik más államok ügyeibe és i ezek közt felsorolják a Csehszlovák Köztársaságot is. De nekünk, a Csehszlovák Köztársaságban igen sok bizonyítékunk van arra, milv durván és szemtelenül, milyen gengszter módszerekkel avatkoztak be az amerikai imperialisták belügyeinkbe, amikor nálunk 1948 februáriában reakciós államcsínyt akartak szervezni. Nem ismerünk azonban egyetlen egy olyan tényt sem, hogy a Szovjet kormány beavatkozott volna ügyeinkbe. Megértjük, hogy az az angol-amerikai imperialistáknak fáj, hogy Csehszlovákia népe ügyeit a maga akarata szerint rendezhette és csírájában meghiúsíthatta a reakciós államcsínyre irányuló kísérletet és a Szovietúnióval való szövetségre támaszkodva. megindulhatott előre a szocializmus felé vezető úton. A szovjet kormánv abban a törekvésben, hogy megőrizze a békét, nagy türelemmel nvuitott be egyik javaslatot a másik után. amelyek a béke biztosítására a tárgyalások alapját képezhették vclna. A szovjet kormány követelte a n-gvhatalmak fegyveres erőinek csökkentését, az atomfegyver betiltását, követelte. hogy állítsanak fel hathatós nemzetközi ellenőrzést az atomfegyver gyártása és felhasználása betiltásának ellenőrzésére. Ebben a törekvésében szívósan és következetesen haladt tovább az ötödik közgyűlésen is anélkül, hogy egyetlen lehetőséget kihagyott volna, hogy legalább kis részlegsikert is elérjen a lefegyverzés ügyében, a fegyverkezés korlátozásában és főleg a ousztító és romboló fegyverek, mindenekelőtt az atombomba betiltása ügyében.A szov jet kormány javaslatot tett öt nagyhatalom új paktumának megkötésére a béke megszilárdítása és a

z öszszes vitás kérdések békés megoldása érdekében. A szovjet javaslatok a mai problémák megoldásához vezető út A szovjet kormánv nyilatkozata az új háború fenyegető veszedelme kiküszöböléséről és a béke. a nemzetek biztonsága megerősítéséről a szovjet békepolitika nagyjelentőségű dokumentumává vált. Ez az írat az egész világ közvéleménye előtt felvetette azokat az alapvető kérdéseket, amelyek megoldásától függ a béke és a háború kérdése. Az ebben az iratban leisorolt javaslatok világosan és egyöntetűen fejezik ki az egész békeszerető emberiség óhajait. Ezért jelentős fegyverek a békeharcban. megmutatják azt az útat, hogvan kell megoldani a mai problémákat, hogyan kell egyesíteni az összes ióakaratú embereket politikai meggyőződésükre, <vallásukra, vagy faji hovátartozandóságukra való tekintet nélkül. A Szovjetúnió nyilatkozata leleplezi a nemzetközi kapcsolatok legfájóbb helyeit, a nemzetközi feszültség legveszedelmesebb gyújtópontjait. Első helyen a háborús propaganda kérdése áll. Az amerikai monopolisták egyre fokozzák a háborús propagandát, arra törekedve, hogy terjesszék a háborús hisztériát és a oánik és feszültség légkörét idézzék elő. Az a követelmény, hogy ezt a propagandát el kell ítélni, be kell tiltani és felelősségre kell vonni a háborús uszítókat, alapvető feltétele a nemzetközi bizalom felújításának. Éppen ez a követelmény talált óriási visszhangra az egész világon. Jól ismert dolog, hogy az imperialisták háborús propagandája, mindenekelőtt az imperialisták országaiban és főleg az Amerikai Egyesült Államokban váltott ki hisztériát és feszültséget és hogy az imperialistáknak nem sikerült és nem sikerül a szocializmust építő országokban megzavarni békés építőmunkájukban a dolgozó népeket. A háborús propaganda betiltásának követelményét a Béke Híve II. varsói világkongresszusa is elfogadta és a népi demokratikus .államokban törvényt fogadtak el, hogv a háborús propagandát minden formájában büntetik. A mi nemzetgyűlésünk is nemrég fogadolt el ilyen törvényt, amely egyöntetűen kifejezésre juttatja egész népünk akaratát. Kétségtelen, hogy a kapitalista országokban is a nép túlnyomó része szeretne ilven törvényt, kívánná a háborús propaganda betiltását, a háborús uszítóknak, az emberiség e söpredékének megbüntetését és ezt az akaratát a Béke Hívei egyre növekvő mozgalmával fejezi ki. A szovjet nyilatkozat továbbá új ból kiemeli az atomfegyver feltétlen betiltásának követelménvét. az atomfegyver szigorú nemzetközi ellenőrzé sének bevezetését, e tilalom megtartá' sát és minden olvan kormánynak, amely az atomfegyvert elsőnek használja, háborús bűnössé való nyilvánítását az emberiesség ellen elkövetett bűnéért. A stockholmi határozat száz és százmilliós aláírása és a Béke Védői II. világkongresszusának lefolyása megerősíti azt, hogv ez a követelmény az emberiség nagy részének kö' vetelménye, sőt azon nemzetek nagyrészének is, amelyeknek kénviselői az Egyesült Nemzetek Szövetségében mint az amerikai imperializmus engedelmes lakájai ennek elfogadása ellen szavaztak. De ennek ellenére az atomfegyver betiltásának követelése oly erős volt, hogy az imperialisták ezt a követelést nem ignorálhatták. Joggal állapítható meg, hogy e nagy világmozgalom érdeme, hogv az amerikai imperialisták nem merték az atom fegyvert felhasználni. Még iól emlékszünk arra, miiven rémületet keltett Truman nyilatkozata az atomfegyver felhasználásának lehetőségéről Koreában, milyen rémületet keltett mindenekelőtt az Amerikai Egyesült Államokban és a marshallizált országokban. Attlee angol miniszterelnöknek azonnal repülőre kellett ülnie, mert az angol közvéleményt nyugtalanította az az elképzelés, hogy miiven katasztrófába dönti őket az amerikai kalandorpolitika. Az egész világ haladé erői a Szovjetuniónak a fegyveres erők csökkentésére vonatkozó javaslata mellett állnak A nemzetközi politikában a bizalom felújításának alapvető feltétele azon nagyhatalmak együttműködésének felújítása, amelyek a fő és döntő anyagi és háborús eszközökkel rendelkeznek és amelyektől tehát mindenekelőtt függ a béke megőrzése. Ezért a szovjet nyilatkozat követeli, hogy a nagyhatalmak béketörekvéseiket egyesítsék és kössenek szerződést egymásközt a béke megszilárdítására, csökkentsék fegyveres erőiket egyharmaddal még az 1950—51-es esztendőben. Nem vitás az, ' hogv a Szovjetúnió követelménye, hogy a fegyveres erőket egyharmaddal csökkentsék, mindenekelőtt a kapitalista országok dolgozó népében keltett hatalmas visszhangot. Az Északatlanti Paktum államaiban a fegyverkezési verseny hallatlan terheket ró a dolgozó népre. Eddig nem ismert mértékben csökkentik a bérért dolgozó emberek életszínvonalát és ezért a fegyverkezés csökkentése és a fegyveres erők egyharmaddal való csökkentése ielentős mértékben levenné az elviselhetetlen adók és szociális terhek súlvát ez államok békeszerető dolgozó népe válláról. A Szovjetúnió ígv úiból bebizonyította, hogy kész együttműködni a kapitalista államokkal a béke megszilárdításában és pedig a pontos egyenjogúság és az államok szuverenitásának kölcsönös tiszteletben tartása alapján. A Szovjet kormánv e iavaslat benyújtásánál azt az ismert sztálini alapelvet tartotta szem előtt, hogv ha két különböző rendszer együttműködhetett a háború idején, bizonyára együttműködhetnek békében is. természetesen, csak ha komolvan akar iák. A csehszlovák küldöttség az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlésén a legnagyobb örömmel fogadta a Szovjetúnió kormányának nyilatkoza'át és teljes határozottsággal és fellépésének minden sűlvával melléje állt. Megtehette ezt abban a tudatban, hogy ezzel kifejezésre iuttatia a csehszlovák nép egyhangú akaratát, mert a nyilatkozat teljesen egyezik a Csehszlovák Köztársaság érdekeivel, amely kész a világbéke ügyéért köztársasági elnökünk Klement Gottwald bölcs irányelve — „Építsd a hazát — megszilárdítod a békét!" szellemében harcolni. Korea - az USA támadó politikájának kulcskérdése Távol-Keleten Az Egyesült Nemzetek Szervezetében a tárgyalás középpont iát a koreai események képezték. A szovjet küldöttség egészen leleplezte az amerikai imperialisták képmutatását, akik mesterségesen akarták felépíteni ÉszakKorea támadásáról szóló elméletüket. Az Egyesült Nemzetek Szervezetében a tárgyalások Mac Arthur beavatkozó hadseregének Incson melletti nagy partraszállási hadművelete után kezdődtek. A szovjet küldöttség és vele együtt az ukrán és fehérorosz köztársaság, Lengyelország és Csehszlovákia küldöttségei javaslatot nvuitottak be a harcok azonnali beszüntetésére a beavatkozó katonaság kivonására és két egyenlőszámú bizottság megalakítására az összkoreai parlamentbe való szabad választások megszervezésére, továbbá az ország közigazgatására az összkoreai kormánv kinevezéséig. Az amerikai imperializmus elbizakodott képviselői abban a hiszemben, hogy katonai győzelmük biztosítva van, elutasították a javaslatot. De jókedvük és öntudatuk észrvehetően nagyott csökkent a „sikeres visszavonulás" — jobban mondva Mac Arthur beavatkozó katonaságának megfutamodása óta. Átlátszó kísérlete tettek arra, hogy megmentsék katonaságukat, időt nyerjenek az átcsoportosításra, a támadó műveletek új megszervezésére és 13 arab és ázsiai álhmmal határozati javaslatot nyújtottak be a fegyvertűz beszüntetésére. A szoviet küldöttség természetesen kitartott a mellet, hogy az amerikai beavatkozó .katonaságot Koreából haladék nélkül voniák ki, és hogy a koreai kérdés megoldását hagyják a koreai népre és ebben az értelemben is tett javaslatot. A koreai kérdésben határozottan figyelemmel lehet kísérni egyrészről a Szovjetunió elvszerű, következetes békepolitikáját, amely Szovjetúnió a kis I és nagy nemzetek szabadságának véI dőpajzsa, másrészt az Amerikai Egye| sült Alamok támadó, elnyomó, rabló politikáját. Az USA mindig ellenséges álláspontra helyezkedik a koreai néppel és a független koreai állammal szemben. Ebben az összetíüggésben nagyon tanulságos megemlíteni azt, hogy az Egyesült Államok a kairói konferencián is Korea függetlenségének biztosítása ellen foglaltak állást. A Szovjetúnió mindig és mindenütt következetesen pártolta a nemzetele önrendelkezési jogát és a gyarmati nemzeteik és önkormányzattal nem rendelkező országterületek lakosainak jogát a szabadságra és függgetknségre. Állásfoglalása mindezekben az esetekben világos bizonyítéka volt külpolitikájának, amely a nemzetek szabadsága és függetlensége iránti tiszteleten alapszik A koreai népnek is meghozta szabadságát a hős szovjet hadsereg, amikor vereséget mért a koreai nemzet volt ádáz ellenségére a japán miiitarizmusra. A szovjet nép a koreai népnek segítségére volt az ország északi részében állama építésében. Észak-Korea lakossága hála a szovjet nép támogatásának, megváló, síthatta azokat az óriási átalakításokat, amelyek megteremtették a népi demokrácia gazdasági alapjait. Ugyanez idő alatt azonban Dél-Koreában az amerikai megszálló szervek, amelyek a hazai reakcióra támaszkodtak, tervszerűen hatalmuk alá hajtották Korea földjét és népét és ott az elnyomás rendszerét juttatták uralomra és kiépítették katonai támaszpontjaikat. Ez megnyilvánul egy olyan politikai és gazdasági rendszer hatalomra juttatásának előkészítésében, amely képes tenne biztosítani az amerikai kormány gyarmatosító terveit, valamint az amerikai kormány hadi intézkedéseit, amelyek arra irányultak, hogy Dél-Koreát az ázsiai nemzeteik ellen irányuló további terjeszekedő, intervenciós terveihez sztralégiai, katonai támaszponttá alakítsa át. És éppen Koreának, mint haditá. maszpontnak kérdése volt az amerikai hódító támadó politika kulcskérdése a Távol-Keleten. Dél-Korea jelentősége sokszorosan megnövekedett az USA számára a népi forradalom győzelme után Kínában. Az amerikai támadó politika azonban nem elégedett meg délkoreai pozícióival, hanem elhatározta, hogy az egész országot hatalma alá hajtja, hogy így hozzáférhessen Kína és a Szovjetúnió határaihoz. Az amerikai beavatkozók neim számoltak azonban a koreai néppel, annak erős nemzeti öntudatával és a beavatkozók elleni harcban szerzett gazdag tapasztalataival. A koreai nép hősiesen szembeszáll az amerikaiak szándékával és tervévei és igazságos felszabadító háborújában egyik csapást a másik után méri az imperialistákra. Az amerikai imperialisták nem számoltak a koreai és a kínai nép testvéri szövetségével sem, ameily oly nagyszerűen jut kifejezésre abban, hogy a kínai önkéntesek a koreai népnek az amerikai imperialisták elten folytatott nemzetfelszabadító háborújában résztvesznek. Az egyszerű emberek további milliói sorakoztak fel a béke zászlaja alá. Az Egyesült Államokat leleplezte a szovjet békepolitika és megmutatta vlágosan, hogy ők az igazi támadók Koreában. Annak a tételnek következetes és alapvető érvényrejuttatása, hogy a koreai népnek elvitathatatlan joga van önállóan és szuverén módon határozni saját életéről és az egész amerikai támadás brutalitása a béketábor zászlaja alá a világ egyszerű embereinek további millióit vezette. Az amerikai imperialisták katonai balsikereikért, amelyek fronton érték őket, bosszút állnak baibár bombázásokkal a lakónegyedeken és kórházakon, fegyvertelen emberek, nők és gyermekek tömeges gyilkolásával és állati brutalitásban gyakran még a német nácikat is felülmúlják. Az egész világ közvéleménye előtt pellengérre kell állítani az amerikai imperialista beavatkozókat, akik a náci elvetemültek nyomdokain járva, nem rettennek vissza semmiféle eszköztől, piszkos céljaik követésében. Csodáljuk a koreai nép és a kínai önkéntesek hősi harcát, akiket semmi sem riaszthat vissza az igazságos harctól, amely a mi harcunk is, az egész békeszerető emberiség harca, harc a világbékéért. Velük van, a mi őszinte rokonszenvünk és száz- és százmillió ember bensőséges részvéttel kiséri figyelemmel ezt a nagy küzdelmet, amelynek feltétlenül az amerikai beavatkozók teljes kiűzésével a Korea országterületéről kell befejeződnie. Az amerikaiak brutális imperialista politikája Távol-Keleten még- más, az amerikai imperializmusra és általában az imperializmusra igen kedvezőtlen következményekkel jár. Ázsia nejnzei. tei egyre erélyesebben, egyre szerve, zettebben lépnek nemzetfelszabadító harcba a kínai nép nagy példájától lelkesítve. Ázsia nemzetei harcra kelnek a gyarmati elnyomás ellen és nemcsak Koreában, a Fülöp-szigeten, Vietnamban, Burmában, Malájában és Indonéziában, hanem más ázsiai államokban is ég a talaj az imperialista rablók lába alatt. (Folytatás a 6. oldalon.)