Uj Szó, 1951. január (4. évfolyam, 1-26.szám)

1951-01-13 / 11. szám, szombat

Világ proletárjai egyesüljetek! t», .... •Hl • v Ä EK • pv 111111 •j H • ijjfiM mhmw H A C S E H S Z LO V A KIAI M A G ¥ A P DOLGOZÓ K L API A Bratislava, 1951 január 13, szombat 3 Kčs A HAZMRULO ÜZLETEMBER IV. évfolyam, 11. szám V. Široký elvtárs nagyjelentőségű beszéde a tseftsztovžkiai Szovieftafátok tunkrionáriusainafc aktíváján Prágában Ä sztálini politika ereje vezeti a nemzeteket a békeharcban flz angol-amerikai Imperialisták háboris szándéka szégyenletese: összeomlott az ENSz-ben A prágai Lucerna ünnepélyesen feldíszített nagytermében szerdán este tartotta meg a Szovjetbarátok Szö. vétségének kerületi bizottsága funkcionáriusainak aktíváját. Az elnökségben helyet foglalt Oldrich John, a Nemzetgyűlés elnöke, Viliam Široký kormányelnökhelyettes és külügyminiszter, L. Svoboda tábornok és dr. J. Šefčik kormányelnökhelyettes, dr. Zd. Nejedlý, dr. S. Rais és V. Kopecký miniszterek, V. Dávid, a Nemzetgyűlés alelnöke, J. Krosnár képviselő, a CsKP kerületi bizottságának elnöke, dr. Vacek, Prága főpolgármestere és a Nemzeti Arcvonal minden szervének kép. viselője. Az aktíván jelen voltak még dr. Dolanský, A. Ziak, a Nemzetgyűlés elnökei, valamint V. Nősek, L. Kopŕiva, F. Krajéí, L. Jankovcová miniszterek. Az ünnepélyes aktíván ezenkívül mint vendég résztvett M. A. Szilin, a Szovjetunió nagykövete, valamint a népi demokráciák nagykövetei. Az aktívát Kleňhová képviselőnő, a Szovjetbarátok kerületi bizottságának elnöknője nyitotta meg. Ezek után Viliam široký kormányelnökhelyettes és külügyminiszter tartotta meg nagy jelentőségű beszédét. Ttiáqa baxátaim, ehiát&nők és eívtáisak! I Az az igen megtisztelő feladat jutott nekem osztályrészül, hogy a csehszlovákiai küldöttség élén a szovjet küldöttség oldalán az Egyesült Nemzetek Szervezetében az emberiség békéjének és szabadságának ügyét védlemezzem. Az Egyesült Nemzetek Szervezetében lefolyt nagy küzdelem a Szovjtúnió vezette békeerők és az imperializmus támadó erői között jelentős szerepet játszott a nemzetközi fejlődésben. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlése abban az időben jött össze, amikor az amerikai imperializmus a háború előkészületeiről, a háborús propagandáról áttért a közvetlen támadásra A közgyűlés előtt három hónappal az Amerikai Egysült Államok beavatkozó háborút indítottak a koreai nép szabadsága és függetlensége ellen. Egyidejűleg megszánják Taivan kínai szigetét, a Kínai Népköztársaság területének elválaszt, hatatlan alkatrészét, bombáztak kínai felségterületet, katonai egységeket küldtek a Fülöp-szigetek nemzetfelszabadító mozgalma ellen és aktíve ellenségesen beavatkoztak a demokratikus Vietnam szabadságharcába. Az amerikai monopolisták és militaristák a Wall Street messzemenő terveinek láncolata arra irányul, hogy a Kínai Népköztársaságot körülzárják és az Amerikai Egyesült Államok világuralmi céljai érdekében meggyorsítsák a harmadik világháború előkészítését. Mire törekedte! az amerikai imperialisták az V. közgyűlésen? Arra, hogy visszaéljenek az Egyesült Nemzetek Szervezetével, ezt a szervezetet a háborús beavatkozás eszközévé alakítsák át, az Amerikai Egyesült Államok elnyomó politikájának eszközévé, arra, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete segítségévei lepleizzék támadó tetteiket, zavart keltsenek a világ közvéleményében és végül megteremt, sék az összes kapitalista államok széles egységét, hogy feltétlenül támogassák az amerikalak Távol Keleten kezdett háborús kalandját és az amerikai imperializmus további támadó céljait. Az amerikai imperialistáknak sikerült híres szavazógépezetük segítségével elfogadtatni a koreai beavatkozásról szóló törvénytelen és érvénytelen határozatot. Az angol-amerikai imperialistáknak sikerült híres szavazógépezetük segítségével éles ellentétben a>z Egyesült Nemzetek Chartája alapszabályzataival keresztülvinni olyan határozatokat, amelyek alapvetően meggyengítheitik az Egyesült Nemzetek Szervezetének jelentőségét a békeharcban. A valóságban azonban nem érték ď iga® szándékaikat. Ellenkezőleg, ceúfos kudarcot vallottak. Az Egye&ük Nemzetek Seervezetéban folytatott tárgyalások nem sziiárdítot. ták meg az amerikai imperialisták pozíció iát hanem a szovjet sztálini békepolitika pozícióját srhirdítötták meg. Az V közgyűlésen a* Amerikai Egye. sült Államok szégyentelen támadása által kiváltott rendkívül feszült Jogkörben újra megnyilatkozott a szovjet békepolitika nagv átütő ereje, aaé a pofet&áé, ameéy kereiszti»>úAi ée ker resztülhúzza az imperialisták terveit. Az amerikai imperialisták terveit csúffá tették és csúffá teszik a koreai néphadsereg hős harcosai és a kínai önkéntesek, akik törhetetlen erővel folytatják nagy szent harcukat a szabadságért, a békéért, az imperialista támadás ellen. Az Amerikai Egyesült Államok imperialista támadó politikája hosszú láncolaton keresztül vezet a német fasizmus felett aratott győzelemtől ahhoz a helyzethez, melyről az V. közgyűlésen tárgyaltak. Az amerikai imperialisták az amerikai monopóltőke világuralmának megteremtésére áhítozva, megkezdték hírhedt atomdiplomációjukat. Meg akarák félemlíteni a békeszerető emberiséget az atombombával való fenyegetőzéssel. Ebben a törekvésükben az egész földgömböt rendszeresen körülövezik haditámaszpontokka! és lázasan szervezik az egyre fokozódó fegyverkezést, rákényszerítve a többi kam'talista or. szágokra stadardizált fegyverzetüket. Ebben a törekvésükben különféle háborús terveket és paktumokat foltozgatnak össze, mint amilven a Nyugati Ünió és az Eszakatlanti Paktum. E mellett ezeknek a paktumoknak nemcsak a Szovjetúnió és a néni demokrácia államai ellen irányuló amerikai támadó politika eszközéül kell szolgálniok. Meg kell teremteniök a legalitás látszatát az amerikai irrmerialisták durva és arcátlan beavatkozására más államok belügyeibe, amit a második világháború befejezte óta egyre növekvő mértékben cselekszenek. Az Eszakatlanti Paktum előre gondoskodik az amerikai fegyveres beavatkozás lehetőségéről a paktum tagállamainak belügyi kérdéseibe az úgynevezett belföldi „agresszió" esetén, vagy pedig abban az esetben, ha az illető áMam „politikai függetlenségét" úgy neve. zett „veszély" fenyegeti. Az amwk-ai imperialisták nem elégedtek meg at Északatlanti Paktummal és durva imperialista önkényük eme alaoeivét az Egyesült Nemzetek Szervezete V. közgyűlésén az angol-amerikai blokk szavazógépezetével is szentesítették. Az Amerikai Egyesült Államok támadó Mšt&éfÉtó gyökerei és háttere Az amerikai imperialisták abban a törekvésükben, hogy ú i háborút indítsanak és elérjék az amerikai monopóltőke világuralomra jutását. NyugatNémetországot sztratégiai és haditámasztponttá alakítják át támadó céljaiknak megfelelően és megkezdték Nyugat-Németországban a náci hadsereg felújítását. Az amerikai támadó oolitika fontos eszköz; volt a Marshall.terv, amely: nek egííségével az amerikai tőke alárendeltjévé lette a marshallizáit országok gazdaságát, egyre erösebb nyomást gyakorolva rá. Az amerikai monopolisták ellenőrzik a marshallizált országok bel- és külkereskedelmét, pénzgazdálkodását és mindezt az amerikai monopolisták nyereségének értlekében. Jól tudjuk, hogv az Amerikai Egyesült Államok támadó oofitiká jának alapia az amerikai kaoitalizmus egyre mélyebb, megoldhatatlan nehézségeiben rejlik. Az amerikai oolitikából láthatjuk V. Lenin elméletének helyes voltát, aki a következőkei mondotta: „Elválasztani a külpolitikát a politikától általában, vagy pedig azt a belpolitikával ellentétbe állítani, alapvetően helytelen, nem marxista és nem tudományos gondolat." E tétel helyes voltát maguk ac. amerikai imperialisták is megerősíftk. így egy bizonyos Butler tábornok kijelentette: „Amerika szerencsétlensége a*, hogyha a dollárnak nyeresége az Amerikai Egyesül Államokban csak 6 százalék, akkor elégedetlen. Elmegy tengerentúlra, hogv ott száz százalék nyereséget szerezzen. A zászló a pémt után megy és a katonák a zászló után." Az Amerikai Egyesült Államok gazdaságában mindenekelőtt seembeötlő a tőke kivttetéoek nagy növekedése. Ac amerikai befektetések külföldem 1948ban elérték a 28.8 míHiárd dollárt. Az amerikai tőke ma a "világ nyersanyagforrásain ül, milliárdos nvereséget és nyereségtöbbletet facsar ki a gyarmati rabszolgák millióinak munkájából és nemcsak a gyarmati rabszolgákból, hanem az európai áHamok dolgozóinak millióiból is. De az amerikai tőke terjeszkedése magával bozza a dolgozó nép elszegényedését éspedig nemcsak a marshallizált országokban és a gyarmatokon, hanem magukban az Egyesült AHamokban is. Jót tudjuk, hogy tavaly jelentkeztek az új még a második világháború előtteinél is pusztítóbb gazdasági válság jelei, tudjuk, hogv a munkanélküliség szédületesen megnövekedeti és nem segített a munkanélküliség úgynevezett Marshall-segítség formájában történt exportálása sem és az amerikai monopolisták arra a konklúzióra jutottak, hogv az egyetlen kiút az ú i 9riilt fegyverkezés, a haditermelés növelése, új háború előkészítése. Ennek a kapitalista imperialista rendszernek. amely a történelem által pusztulásra ven ítélve és amely a termelő erők további fejlődését akadályozza, egyre kiéleisedő ellentéteiben keW keresni a<z amerikai imperia+iFta támadó Dolitika gyökereit. „Az imperialisták követeléseinek" hangsúlyozta Molotov ölvtár-s „nincsen határa és sz-ökíceMS céljaik érdekében készen áHnak arra, hogy szöges csizmával tiporják saját nemzetük demokrata jogait épúgy, mint más államok jogait és 9»Mveréfii••ását." Ilyen az amerikai politika háttere, amely a mai feszütt nemzetközi helyzetet oécorta, amelynek rővejt-kezméfrvye. hogy ma a béfce&zere^B smbenséget (iToiytatáa a t otfaion.) Ha az ember Vojtassák vallomá. j sát hallgatja, megütközik a megrögzött bűnös egykedvüségén és a dolgozó nép iránti konok gyűlöletén, ahogy hazaáruló és népáruló élete során a Csehszlovák Köztársaság államügyeibe beavatkozott és Szlovákia dolgozóinak jogait semmibe vette. Nála sohasem volt arról szó, hogy mint pap teljesítse kötelességét a nép iránt, ő egész életében csak azzal törődött: miként szolgálhatná a kapitalista társadalom bűnös érdekeit, miként tudná mind jobban ki. zsarolni, kiszipolyozni a dolgozó népet és miképpen tudna magának még nagyobb vagyont szerezni és zsebét népárulás útján is csengő aranyakkal megtölteni. A két „nagy szlovák néptribun" lényét is megvilágítja ez a tárgyalás. Az államügyész bemutatta Vojtassák és Hlinka levelezését. Vájjon mit tartalmaztnk ezek a levelek? Talán a katolikus egyházat érintő, a vallásra vonatkozó fontos kérdésekről, vagy a szlovák nép életének javításáról tárgyaltak bennük, miképpen lehetne enyhíteni a szlovák nép nyomorát és orvosolni bajait? Vagy talán arról levelezgettek és tárgyaltak egymással, hogy miképpen lehetne a szlovák dolgozó népen iparosítás útján, a parasztokon esetleg a hatalmas latifundiumok felosztásával segíteni? Nem, ők ilyen dologról soha. sem tárgyaltak, sohasem leveleztek, tőlük távol állt a nép, távol állt az egyház. A papi talárt is csak azért hordták, hogy leple alatt könnyebben ámíthassák a népet és nagyobb nyereségekre tehessenek szert. Az államügyész a tegnapi tárgyalás során leveleket mutatott be, amelyeket Vojtassák püspökhöz az ő alázatos fia, Hlinka András írt, a rózsahegyi plébános. De ezekben a le. vetekben, mint már említettük, nem vallási, egyházi kérdésekről volt szó, hanem milliókról, nyereségekről, osztalékokról, arról, hogy Hlinka András hogyan osztozik Vojtassákkal a milliós nyereségeken. Az egész per folyamán mindenki előtt egyre világosabbá válik ennek a kényúrnak kegyetlen, vérszopó jelleme. Amikor az ügyész arról faggatja, hogy mennyi volt az évi jövedelme és mennyi volt ugyanakkor egy alkalmazottjának keresete, cinikusan, nyugodtan válaszolja: az én jövedelmem 3—4 millió korona volt évente s hogy egy alkalmazottamnak havi fizetése mennyi volt, azt nem tudom, azzal én nem törődtem. Pedig Vojtassák ezzel igen is törő. dött, mert ez a harácsoló tőkés, amint a bíróság előtt kiderült, az egyik „szolgát", ahogy ő az alkalmazottait a bíróság előtt is emiege. ti, SÍ évi munka után kegyetlenül, kíméletlenül kidobja az utcára családjával együtt azért, mert fizetésemelést kért tőle. Míg ő milliókkal rendelkezett évente, dúskálkodott ételban, italban, azalatt kommenció.sal elkeseredett leveleket írnak, amelyekben felpanaszolják, hogy messzi vidéken a római katolikus püspök szipolyozza ki legkegyetlenebbül és legdurvábban a dolgozó népet. — Egy ing ára 180.— korona, lekopott már rólam, darabokra sza. kadt, havi fizetésem pedig 200.— korona. Ha Inget veszek, mi marad a családomnak ételre, tüzelőre — írja az egyik alkalmazottja a „püs. pök úrhoz" címzett levelében, de Vojtassák az ilyen dolgok felett átsiklik, arcizma sem rándul meg és kegyetleníil, gondolkozás nélkül az utcára dobja alkalmazottját és ezt megteheti, mert mint még a legutóbbi időben is érvényben lévő káptalani szabályzat megállapítja, a szepesi káptalan alkalmazottainak legfőbb és egyetlen földi ítélöbírája Vojtassák „püspök úr", akinek döntései ellen nincs fellebbezés, aki ítéleteit „isteni kinyiIatkoztatás".iiak tartja. Az ember keze ökölbe szorul, ha hallja ennek az emberiességéből kivetkőzött papnak utálatos cselekedeteiről szóló beszámolókat. Az ember keze ökölbe szorul, ha hallja ennek a püspöknek gyáva hangját, amint igyekszik kimászni a gonosztettek vádjai alól, amelyeket, mint az úgynevezett Szlovák Állam államtanácsának alelnöke, mint a szlovák hadsereg legfőbb tábori papja, mint a Szlovák Nemzeti Felkelés kárhoztatója elkövetett a népek szabadsága, ártatlan emberek ezrei, szovjet, lengyel és szlovák dolgozók nagy tömegei ellen. Ilyenkor elnémul vagy fáradt hangon kísérli elhitetni a bírósági tárgyaláson, hogy ártatlan, hogy ő katolikus püspök, höz méltó éfetet élt, hogy amikor embertekm cselekedeteit elkövette, ő szegény azt kitté, hogy emberhez méltóan viselkedik. De itt már nem számít az áte7>ente«kedés, a farizeuskodivs s a hSbávásrak pffltanatában az tiÉtnmngyész Miava mér csattan is és szemébe vágja Vojtassáiknak: Voj. tassák püspök vádlott úr haaudik. E s ismételte* hallani az ügyész vagy az elnök soavát: Vojtassák vádlott úr hazudik. Hazudik, hazudik, hazudik. S előkerülnek a bizonyítékok, az okiratok, amelyek napnál világosabban igazolják mindazt a gyalázatosságot, felháborító és undorító cselekedetet, amelyet ez a pöspöld ruhába bújt •goooszfcevó' népe, országa és az emberek száz- és SBáeezMi eUeo elkövetett. Szlovákia dolgozói mély felháborodással kísérik figyelemmel Vojtassák püspök és társainak bűnperét. A szlovákiai dolgozó nép és köztük a hívő katolikusok gyűléseken, üzemi összejöveteleken fejezik U felháborodásukat e gyilkos banda mesterke. déseín. Táviratok százaiban követelik a bíróságtól, hogy a dolgozó nép nevében sújtson le ítélő keze kérlelhetetlen szigorral a három püspökre, akik az egyházi ténykedések helyett gyilkolásra, háborúra, kémkedésre, hazaárulásra szövetkeztek. Az érsekújvári állami gépállomás alkalmazottai táviratukban ezeket írják: „Mi, az érsekújvári gépállomás alkalmazottai a főpapság tagjai feletti bírósági tágyaJással kapcsolatban felháborodott tiltakozásunkat küldjük. Ezek a püspökök a szlovák nemzet legnehezebb időiben elárulták a nemzetet, sőt hozzájárultak ahhoz, hogy a nemzet egy nagy részét, köztük katolikus lelkészeket is koncentrációs táborokba, a biztos halálba hurcolják. Mi ezeket a püspököket, az egyháznak azon tagjait, akik Krisztus tanításának követése helyett arra törekedtek, hogy ártatlan embereket a lialáiba vigyenek, szivünk mélyéből megvetjük. A legszigorúbb ítéletei követeljük. Az érsekújvári állami gépállomás dolgozói." A ribárpolei textilgyárból Papp Jusztin, Vincsik Ferenc és Pálovlcs Károly ezeket írják: „Ahogy a pert hallgatjuk, sok dolog vált előttünk világossá. Már régebben láttuk, hogy a rózsahegyi volt káplán miképpen igyekszik nálunk minden lehetőséget felhasználva a szakszervezeti mozgalmat megfúrni. Piszkos munkáját úgy csinálta, hogy megvesztegetett egyes embereket, lisztet, bakancsot, anyagokat s más egyebet adva nekik. Körülbelül egy évvel ezelőtt magában a ribárpolei templomban felfedezték Galan káplán titkos raktárát. Villanyégők, autókellékek és egyéb dolgok voltak benne. Arut halmoztak fel, főleg azért, hogy mesterséges úton áruhiányt okozzanak és erre a célra a templomot használták fel. Most e bírósági tárgyalás során tudomást szereztünk arról, hogy e mögött mind Vojtassák bújik meg. A bíróság előtt írásbeli bizonyítékot olvastak fel, hogy Vojtassák erre már a köztársaság felszabadítása előtt készült... A bíróságon beigazolódott, hogy Vojtassák a háború mellett készségesen emelte fel szavát, készségesen megengedte, hogy a fasiszta hadsereg lövészárkait vasárnap is építsék. De amikor a háború után megkezdtük a munkát, hogy biztosítsuk jobb életünket, akkor megtiltotta a hívőknek, hogy vasárnap dolgozzanak." így írnak a ribárpolei dolgozók és ehhez a levélhez mi még hozzáfüzzük, hogy Vojtassák püspök úr 1945 után megtiltotta a vasárnapi munkát, amely a kétéves, majd az ötéves terv munkafeladatait volt hivatva elősegíteni. Ugyanakkor Vojtassák úr alkalmazottaitól és hozzátartozóiktól megkövetelte, hogy a földjén látástól vakulásig s ha kell vasárnap is dolgozzanak. Fellebbezés Vojtassák ítélete ellen nem volt. Egymásután idézhetnénk a leveleket és a táviratokat. Három szepességi asszony levele fekszik előttünk. Fidler Erzsébet, Zsigó Anna, Jusztin Mária kézsmárki, illetőleg lomnicl lakosok levelei. Ezeket írják: „Mi a Szepességben nagyon jól ismertük Vojtassákot. A néppel nem érintkezett, lenézte a népet s kapcsolatot csak akkor keresett vele, havaiamit ki akart belőle szipolyozni végrehajtásokkal és perekkel... Milyen püspök az, aki mindig csak azzal törődött, hogy ebből vagy abból menynyi lesz a haszna. Mennyi rosszat tett és mennyi rosszat tehetett egy ilyen Vojtassák-féle ember. Boldogok vagyunk, hogy felforgató tervei végrehajtását lehetetlenné tették... Mi még emlékszünk azokra az időkre, amikor a kapitalizmus idején a dolgozó embernek nem volt mit a lábára felhúznia, még télvíz idején a hóban sem. Nem volt miben a gyermekek iskolába járjanak, nem volt mit a szájukba vegyenek. Vájjon látjuk ezt rea? Bizony nem." A levél írói ezután megállapítják, hogy Vojtassák ezt az időt kívánta vissaa, amikor a dolgozó embernek sem cipője, sem ruhája, sem élelme nem volt. Hogy vagyonát megmentse, a háborús uszítók oldalára állt és egy új világháború kirobbantását segítette elő. A levél ezekkel a sorokkal végződik: „Amíg ari a béke megs*UŔr«lítÄ8Ôn dolgoztunk, ő a mi munkánkat aláásta. Ez pedig nem tartozik egy püspök munkakörébe/' Sorba idézhetnek a csallóközi földművesek, a füleki, vágbesztercel, zsolnai gyári munkások, a hazafias papok, a közalkalmazottak leveleit és táviratalt, amelyek egytől-egyig mind sürgetően kérik, hosy kérlelhetetlen szigorral csapjon lé a népbíróság ítéletében ezekre a megáltalhodott gonosztevőkre.