Uj Szó, 1951. január (4. évfolyam, 1-26.szám)

1951-01-11 / 9. szám, csütörtök

1951 január 11 -ÖJS

Z

Ö - 3 Felforgató tevékenység népi demokratikus rendszerünk ellen A már emiitett bűnös kapcsolatokon kivül, amelyeket a külföldön levő árulókkal fenntartottak, az illegális mozgalom támogatásán, a belső fordulatra való kísérleten, a burzsoá pártoknak reakciós elemekkel való kapcsolatán kívül a főpapság kísérleteket tett, hogy egyházi vonalon különféle felforgató eszközökkel szétbomlassza a belpolitikai és gazdasági életet, hogy a kormány és a népi demokratikus rendszer iránti bizalmatlanság légkörét teremtse meg és végső célja az volt, hogy Csehszlovákiában a nép kezéből kiüssék a hatalmat. Vojtassák és Csárszky püspökök a felszabadulás után a kormány által felajánlott együttmunkálkodást elutasitják. 1945 augusztus 22-én a püspökök Bratislavában tartott konferenciáján a szlovákiai püspöki kar elhatározza, hogy megszervezi a katolikus hívők uszítását a népi demokratikus rendszer ellen. Ennek alapján a vádlottak a többi püspök segítségével a vallási szertartások, missziók, Mária egyesületek, eucharisztikus csoportok, szentbeszédek, rekollekciók, a templomokban folytatott aláírási akciók, a kórházakban apácák útján végzett agitációk közvetítésével a kormány és a népi demokratikus rendszer ellen uszítanak, hogy megszervezzék felforgató, államellenes kémkedésük oéljaira a szükséges alapokat. Fölforgató ténykedésük irányításával és koordinálásával a központi katolikus hivatalt bízták meg Bratislavában, amely széles szervezési hálózatot épített ki, amelybe bevontak minden plébániát. A püspöki konferencia felforgató döntése a papi gyűlések közvetítésével elkerült az egyházmegyék minden lelkészéhez, akik a püspökök kényszere alatt 1 kénytelenek voltak e szerint eljárni. A püspökök felhasználták körleveleiket, sőt pásztorleveleiket is arra, hogy aljas módon támadást intézzenek Szlovákia iparosítása ellen, amely az egyetlen út a szlovák nép boldog jövöjéhez és Szlovákia gazdasági életének új, hatalmas fejlődését biztosítja. Uszítás minden ellen, ami a dolgozó nép javát szolgálja Tudatosan uszítottak az új törvények, az államosítás ellen, az iskolák államosítása ellen, a tömegszervezetek ellen, az ifjúság vasútvonalán dolgozó brigádok ellen. Ezenkívül a hívők kőzött még más felforgató akciókat is szerveztek. Az Ifjúság Vasútvonalára papi ruhába öltözött ügynököket küldtek. akik a pasztorálás örve alatt az ifjúság rnunkaerkölcsét voltak hivatva aláásni és arra igyekeztek, hogy az itt dolgozó ifjúságot államellenes ténykedésre nyerjék meg. . 1947 nyarán a természeti katasztrófát is. amely országunkat sújtotta, arra használták fel, hogy nyugtalanságot és ellenállást keltsenek népi demokratikus államunk ellen. Ugyanebben az időben Tvrdomesticén és másutt • csodákat szerveztek, ahol a félrevezetett hívőknek a püspököktől odairányított személyek azt magyarázták, hogy Isten nem helyesli a szocializmusnak j köztársaságunkban való felépítését. Az i úgynevezett keresztes akciók során ] államellenes ténykedéssel a hívőktől , pénzt gyűjtöttek. Ezeket a felforgató akcióikat, amelyeket a Vatikán utasításai szerint hajtották végre, összeegyeztették Keletszlovákiában a henderisták terrorakcióival, Zsingor árulónak a partizánegység felbontására irányuló kísérletére, valamint összeegyeztették avval az összeesküvéssel, amelyet a köztársaság elilen 1947 nyara óta Urszinyí és más demokrata, párti vezetők Ďurčánszký árulóval • karöltve szőttek. Gojdics szövetsége a benderístákkal Gojdics vádlott az úgynevezett Szlovák állam vége felé segítséget szervezett a lengyelországi és szovietukrajnai árulók és kémek támogatására, akiknek a szovjet hadsereg előrenyomulása során éppen a nácikkal való együttmunkálkodásuk miatt kellett menekülniök. Azonnal a felszabadulás után, mint a görög katolikus egyháznak köztársaságunkban legmagasabb képviselője az egyház szervezetét arra használta fe!. hogy felfogó központokat létesítsen, átcsoportosító központokat a görög katolikus plébániákon és kolostorokban a Lengyelországból és Ukrajnából menekülő megvert szovjet-ellene* erők számára. Ezzel egyidejűleg illegális hálózatot létesített, amely elősegítette a benderistáknak a nyugati imperialisták szolgálatába való átmenetelét köztársaságunk területén. Ebben az államellenes ténykedésében a főpapság támogatást kapott a Vatikántól, amely 1945-ben nem tett eleget a csehszlovák kormány azon kérejmének, hogy rendeljen vissza három püspököt, akik a nácikkal való kollaborációval vannak vádolva. A födreform és a mezőgazdasági törvény ellen a főpapság a legélesebb fölforgató akcióba kezdett, amelyet a püspöki konferencián határoztak el. Megparancsolta a papoknak, hogy egyházi büntetésekkel fenyegessék meg a szószékekről azokat, akik az egyházi földre igényt tartanának. Vojtassák vádlott vallomásában, amelyet a földreformmal kapcsolatosan tett, ezeket mondotta: Anyagi és hatalmi érdekek irányították a bűnös főpapokat „... En nem azonosítottam magamat ebben az esetben hívőim akaratával... Az egyházi birtokok államosításával a főpapságot megfosztanák hatalmi helyzetétől, amelyet még a XI. és XII. században szerzett. Ezért a püspökök úgy döntöttek, hogy ez ellen az állami rendszer ellen mind legálisan, mind illegálíisan harcolni fognak. Ez a vallomás bizonyítja, hogy a főpapság anyagi érdekei voltak azok a motívumok, amelyek összeesküvő ténykedésre bírták. A dolgozó nép februári győzelme keresztülhúzta a reakció e reményét, hogy saját erejéből felújítja a kapitalizmust. Az újjászületett Nemzeti Front a gazdasági és politikai pozíciókból félretette a káros és fölforgató elemeket és így lehetetlenné tette, hogy politikai pártok törvényes pozíciókból felforgassák a köztársaságot. 1948 februárja után a főpapság fokozta államellenes ténykedését, szorosan együtthaladva a Vatikánnal és a nyugati imperialistákkal, akiknek győzelmére egy új világháború esetén számított. Vojtassák 1948 október I6-án a Vatikánba küldött jelentésében ezeket állapítja meg: „Csehszlovákiában a mai rendszer olyan szilárd, hogy belső erőkkel való föl forgatására számítani nem lehet." A főpapság és a vádlottak, mint ezen összeesküvés legaktívabb részesei, 1949 elején a Vatikán parancsára a kormánnyal való egyességre irányuló tárgyalásaikat megszakították. Gojdics vallomásában előadja, hogy 1949 június végén Verolino, a Vatikán ügynöke, kifejezetten ezeket mondotta: „A jelenben a kormány elleni ellenállás kifejtésére a politikai helyzet előnyös, de nem valószínű, hogy soká tart, és éppen ezért ki kell használni." A Zel püspök és társai elleni per iratai leleplezték Ve'olino felforgató ténykedését és rámutattak arra, hogy a főpapság Csehszlovákiában az imperialista hatalmak, a Vatikán és a fasiszta Tito-banda. a népi demokrácia ellen indított nagy összeesküvés! tervének részese volt és hogy a főpapság csak színleg folytatott tárgyalásokat a kormánnyal, hogy így kendőzze felforgatás előkészítésére irányuló mesterkedéseit. Az illegális pásztorlevelek romboló szerepe A kormánnyal folyó tárgyalások megszakadása után a főpapság nyilt ellenállás szervezéséhez látott, hogy a hívőket a kormány ellen ingerelje. A püspökök a. plébániákra illegális körleveleket, pásztorleveleket küldöttek, amelyeket a püspöki hivatalokban sokszorosítottak. A kézbesítést különösen megbízható futárok végezték. A költségeket oly pénzekből fedezték, amelyeknek vallási célokat kellett volna szolgálniok. A pásztorlevelekben nyilt támadásokat intéztek az állam ellen és a lelkészeket felszólították, hogy a hívők előtt ismertessék őket. A nyugati kapitalista és vatikáni sajtó és rádió a püspököknek ezeket a támadásait Csehszlovákia elleni durva uszításokkal kísérték. Az alsó papságot terrorral kényszerítették, hogy a templomokban államellenes körleveleket, pásztorleveleket olvassanak fel és így bünteténdö cselekményeket kövessenek el. Verolino, a Vatikán ügynöke azonkívül, hogy utasításokat adott, ebben az időben az egyházmegyéket járta, hogy ellenőrizze az államellenes akció szervezését, amelyet a főpapság végzett a Vatikán utasítására. Trnaván 1949 augusztus 14-én a püspöki konferencián elhatározták, hogy harcot szerveznek a szlovák földmüvesség szövetkezeti mozgalma ellen. A püspökök kényszerítették a papokat, hogy híveiket mind a szószékről, mind személyes beszélgetéseik során lebeszéljék az Egységes Földműves Szövetkezetekbe való belépésről. A Vatikán és a főpapság ez összpontosított támadásainak betetőzése az 1949. évből származó kiátkozási dekrétumok voltak. Kizárják az egyházból a hívő katolikusokat csak azért, ha bármily módon is résztvesz. nek a szocializmus építésében államunkban. A főpapság, főleg Vojtassák, Buzalka és Gojdics vádlottak egyes egyházmegyékben utasításokat adtak ki, illegálisan terjesztették őket, hogy miképpen kell a kiközösítést végrehajtani, e mellett szem előtt tartották azt a célt is, miképpen lehetne felforgatni belső politikai és gazdasági életünket és így a népi demokratikus Köztársaság társadalmi és gazdasági rendszerét megsemmisíteni. Miután a kísérletek arra, hogy a hívő tömegeket államellenes céljaiknak megnyerjék, sikerteleneknek bizonyultak, a főpapság 1949 őszén kísérletet tett, hogy fenyegetéssel kényszerítse az alsópapságot, mint egészet, államellenes ténykedésre. Amikor a Csehszlovák Köztársaság Nemzetgyűlése elfogadta a törvényeket, amelyek minden tekintetben biztosítják a szabad egyházi és vallási életet, a püspökök ismét kimutatták, hogy náluk szó sincs az egyház és a vallás védelméről, hanem kizárólag reakciós, államellenes célokat követnek. A lelkészek között ellenállást igyekeztek szervezni, hogy azok ne fogadják el a törvényt, hogy az elfogadott törvényeket ne lehessen keresztülvinni, amelyek oly rendkívül nagyjelentöségüek a vallási élet és a lelkészi kar szempontjából. Az alsó papság azonban épp úgy, mint a hívők, e felforgató célokra nem hagyta magát felhasználni. A Vatikán illegális kémhálózata Köztársaságunkban és a főpapok gyászos hazaáruló szerepe 1949 végével a Vatikán nálunk az úgynevezett meghatalmazásos rend. szerhez folyamodott, amely illegális felforgató és kémhálózat kiépítését szolgálja. A meghatalmazások szigorú pápai titoktartások mellett voltak kiadva, a püspökök joghatalmát az egyházmegyékben egy titkos főpapságra ruházták át, amelyet a Vatikán legmegbízhatóbb szolgáiból és kémeiből választottak ki. E tekintetben Gojdics Szlovákiában a Vatikánt is megelőzte. Helyetteseit még azelőtt nevezte ki, mielőtt a vatikáni meghatalmazást megkapta volna. Amikor illegális hálózata, amelyet a benderisták támogatására létesített, lelepleződött és számolt azzal, hogy államellenes ténykedése miatt letartóztatják, eszébe jutott „a nehéz időkre szóló pasztorálás", amelyet Polakovics vatikáni ügynök szerzett. Ebben utasítás volt arra vonakozólag is, miként kell a titkos lelkészi igazgatást létrehozni, öt helyettest nevezett ki, akiknek fokozatosan kellett átvenniök az illegális hálózat igazgatását. A főpapság kémtevékenységének központja a prágai pápai internun. ciatúra volt. Ez gyűjtötte, osztályozta a híreket, amelyeket a vádlottak, tói és más püspököktől, valamint a központi katolikus hivataltól kapott Szlovákiából. A kémhíreket és a ha zug rágalmazó híreket a Vatikán számára a vádlottak szolgáltatták. Gojdics vádlott a Vatikán számára ezenkívül Lengyelország és a Szovjetúnió gazdaságpolitikai helyzetéről adott kémjelentéseket. Ezeket a kémjelentéseket a Vatikán, mint ahogy ez a Zel püspök és társai elleni per folyamán a tanúk és a vádlottak vallomásaiból bizonyítást nyert, mint a Wall Street engedelmes ügynöke vagy az Északamerikai Egyesült Államokba küldte, vagy pedig felhasználta Köztársaságunk elleni uszító és felforgató kampányra. A külföldre a vádlottak azonban nemcsak a prágai internunciatura segítségével küld'tetk kémhíreket, hanem a különféle külképviseleti hivatalok és a

z amerikai misszió út ián. Ilyen közvetítő szerepet töltött be többek közöt Karol Rajnoch. a bratislavai osztrák konzulátus hivatalnoka, továbbá Sulivan amerikai újságíró, az amerikai ka. tolikus Charita vezetője, aki Tronghton név alatt lépett fel. Robertson, valamint az amerikai CARE misszió vezetője. A hírek köztársaságunk helyzetéről szóló jelentéseket tartalmaztak, a nemzeti bizottságok, politikai pártok működéséről, a közellátás helvzetéről, az államvédelmi intézkedésekről, csupa olyasmiről. amit az államvédelem szempontjából titokban kellett volna tartani. Már e hírek minősége igazolja, hogy a köztársaság elleni imperialista háború előkészületeit voltak hivatva szolgálni, valamint a többi népi demokratikus ország és a Szovjetunió ellen iránvultak. A vádlottak bűnös tevékenységükkel elősegítették a Csehszlovák Köztársaság megdöntését a hitleri agresz. szió idején. Résztvevői voltak és minden módon elősegítői a bűnös Tisorendszernek a német uralom idején, hogy végül 3 szocializmus elleni gyűlöletükben s ezzel népeink boldog jövőjét meggátolva, a legaktívabb részesei legyenek a köztársaságunk elleni nemzetközi bűnös összeesküvésnek. A vádlottak, akiknél a fontos a vagyon és a hatalom volt. ismét eladták Szlovákia népeinek szabadságát most az egyszer az amerikai imperialista érdekekért és aljasságukban céljaikat keresztül akarták vinni egy új véres világháború kirobbantása árán is, amit minden erejükből elősegítettek és amibe minden reménvüket helyezték. Az egyes vádlottakkal kapcsolatéVojtassák János, a- szepességi káptalan püspöke, a szlovákiai főpapság vezetőié, mindig konok ellensége volt a dolgozó népnek és a Csehszlovák Köztársaságnak. Árulója volt az alsópapság érdekeinek és saját népét is elárulta. Mint a 23.055 katasztrális holdat kitevő püspöki latifundium birtokosa, a hranovicei fűrésztelep, a stiavniki malom és téglagyár birtokosa, háromnégy miliió csehszlovák korona évi jödelemmel rendelkezett. Ügv viselkedett mint egy feudális herceg, alkalmazottait, deputációsait. akik az árvái és szepességi szegény népből regrutálódlak, kegyetlenül kizsákmányolta. Mindjárt a münchenelőtti köztársaság megalakulása után tekintélyének egész súlyával a reakciós politikai pártok blokkjához csatlakozott, amelvek megfosztották népünket az első világháború utáni forradalmi mozgalom eredményeitől. Az 1925-ös választások idején lázasan támogatta Hlinka szlovák néppártját és így elősegítette a köztársaság meggyöngíté?ének\ valamint Szlovákia fasizálásáriak előfeltételeit kialakítani. Magas püspöki jövedelméből a Hlinka-féle szlovák néppárt vezetőségének reakciós politikáját támogatta. A szószékről és a néppárti sajtón, valamint más publikációkon keresztül állandóan uszított a haladó erők ellen, uszított a Csehsszlovák Köztársaság elleni gyűlöletre, ócsárolta a Szovietúniót. amelybe a kizsákmányolt szlovákiai néptömegek reményüket helyezték. 1933-ban a káptalan alkalmazottai számáré „szolgálati szabályzatot" adott ki. amely olyan rabszolgai megállapításokat tartalmazott, amelyek ellen Magvarország rabszolgasorba döntött parasztsága már Dózsa Gyötgv ideién fellázadt. E szabályzat 209. paragrafusa értelmében: az alkalmazottak munkaképes hozzátartozói kötelesek a gazdaság igazgatóságának felhívására szükség szerint munkába állni a megszokott bérért. A népet kiszipolyozó főpap igazi arca 210. paragrafus: Minden de$>ufcációsnak egy női munkaerővel kell rendelkeznie (asszony, lány vagy lánytestvér), aki szükség szériát köteles az urasághoz munkába menni és munkáját lelkiismeretesen teljesíteni. Ha a majorban munka van, tilos a községi gazdákhoz munkába állni. Ha az asszonynak gyermeke van és azt más felügyeletére lehet bízni, akkor azt gondozásra kell adni és az asszonynak munkába kell járnia. Végül a 101. paragrafus megállapítja: ,,A Szentszék által kinevezett püspök valamennyi alkalmazott számára a legfőbb és legmagasabb biró és ezért az ő döntése ellen fellebbezéssel élni nem lehet." A seepességi káptalan bankja semmivel sem szedett alacsonyabb kamatokat a kisföldmüvesektéi, mint bármely más szlovák, cseh, magyar vagy zsidó tőkés. Egyes esetekben két nemzedéken át fizették a kamatokat s végül a vagyon dobra került. A lelketlen végrehajtások, a számtalan polgári per, amelyeket Vojtassák püspök legelők miatt, halászatért folytatott, vaigy a büntető feljelentések, amelyeket a káptalan erdejéből elvitt darabka fa miatt t-ett, binyítják, hogy Vojtassák miként hajszolta és zsákmányolta ki az egyházmegyéjéhez tartozó kisembereket. Mint a néppárt egyik vezető és egyben legaktívabb tagja, a reakciós erők szolgálatában állott, amelyek a köztársaság megdöntését készítették elő és amelyek München idejében azt el is árulták. Haladóellenes és népellenes állásfoglalása mint vörös fonalként húzódik végig egész köz- és papi szereplésének idején. Elsőként csatlakozott a Tiso-íéle kollaboráns fasiszta rendszer felépítésének és megszilárdításának munkájához, mert ebben látta biztosítékát annak, hogy a főpapság hatalmi érdekei, óriási vagyona és nagy jövedelmei érintetlenek maradnak. Mint az államtanács alelnöke, minden, a Tiso-lcormány által kiadott intézkedés aktív részese volt. A zsidó eredetű polgárok elleni intézkedésekben kezdeményező szerepet játszott. 1940-ben a központi államvédelem szolgálatában Mach. Sanyo háborús bűnössel való egyesség alapján egyházmegyéje lengyel nemzetiségű papjainak elrendelte, hogy azonnal távozzanak Lengyelországba és hogy minden vagyonukat minden elenszolgáltatás nélkül hagyják Szlovákiában. A faji törvényeket arra használta fel, hogy az arizálás útján még jobban meggazdagodjék, hogy így Betlanovceben és Baldovcé* ban zsidó vagyonokat harácsoljon. 1939-től 1942-ig mint legmagasabb* rangú katonai lelkész lázasan vett részt a Tiso-féle zsoldos hadsereg fa* siszta nevelésében és szervezésében, lázította annak tagjait testvérgyilkos háborúra a német fasiszták oldalán a szovjet nép ellen. Egyházmegyéjében lelkészi tanácsadókat létesített a Hlinka-féle ifjúság és a Hlinka-gárda fasiszta szervezetei számára. E té« ren szerzett érdemeiért 1943 eszten* dejében a nemzetvédelem miniszterétől köszönő okiratot kapott és TisO a Szlovák Keresztrend nagykeresztjével tüntette ki. 1944 októberében azzal a szándékkal, hogy a náci katonai gépezetet támogassa, a szepességi egyházmegyé ben alantas papjainak, valamint hívőinek elrendelte, hogy készségesen teljesítsék a német katonai parancsnokság utasításait, egyidejűleg beleegyezését adta, hogy a katolikus hívők vasárnap és ünnepnapokon i3 résztvegyenek a náci védelmi vonalalt megerősítésének munkájában. Pozitív magatartását a nácik iránt e szavakkal jutatta kifejezésre: „A nemzeti szocializmus kérdése, amely Krisztus elveivel van megkeresztelve, csak hasznára lehet népünknek és a nép soraiban dolgozó papságunknak." Vojtassák becsmérlí a Nemzeti Felkelést Mint a Tiso-rendszer hü csatlósa a szlovák nép minden olyan törekvésé ellenezte, amely arra irányult, hogy a náci jármot lerázza. 1944 augusztus 27-én Besztercebányán a szlovákiai főpapság többi tagjaival egyetemben a püspöki konferencián ki>adja a hívők számára „Visszhang*

4 című nyilatkozatát, amelyben elítéli a szlovák Nemzeti Fölkelést. A fölkelés után annak résztvevőit ,,rabló partizán-bandának" nevezi. Amikor 1944 őszén látta, hogy a nácik veresége elkerülhetetlen és hogy a köztársaság területén a hatalmat a népi veszi a kezébe, Galan Péter rózsahegyi káplánnak utasítást adott, hogy a volt keresztény szakszervezeti mozgalom tagjainak segítségével a muri* kásosztály egységét bontsa meg. A felszabadulás után elutasítottál a Csehszlovák Köztársasággal való együttmunkálkodást, hozzálátott «( felforgató és kémtevékenységhez, amint az egyes hazaáruló elemek el* leni tárgyalások eredményéből főleg dr. Murin Iván és társai, vala* mint Maxon Péter és társai elleni perekből — megállapítást nyert. Voj* tassák vádlott kapcsolatokat tartott fenn részint a volt néppárt földalatti hazai munkatársaival, egyszersmind Szidor és Durcsánszky áruló emigrációjával. Ezeket az árulókat erkölcsileg és anyagilag támogatta. Hogy Szidor és Durcsánszky felforgató te* vékenységét ne akadályozzák ezek kölcsönös ellentétei, felszólította Szidor ügynökét, a newyorki Dubosch papot, hogy nevében kövessen el mindent ezeknek az ellentéteknek kiegyenlítésére. Durcsánszky kívánságára és a szlovákiai püspökök meg* bízásából Newyorkba levelet írí Kraszula szlovák papnak,' hogy támogassa az áruló szlovák emigrációt azzal a 10.000 dollárral, melyet az amerikai szlovákok a szlovákiai hivők javára gyűjtöttek. Az 1948. évi februári győzelem utárf meg lázasabban vesz részt a főpapság által a csehszlovák népi demokratikus rendszer ellen intézett állandó és szervezett támadásban. A legszigorúbban lepett fel azok ellen a papok ellen egy» házmegyéjében, akik nem voltak ha> landók az államellenes tevékenység útjára lépni, sőt támogatták köztársaságunk építőmunkáját. 1948 május 8-án fejmentette Doranszký András káplánt az árvái Rakcsa községberf azért, mivel a nemzetgyűlési választá, sok soráé jelöltként szerepelt. J94á