Uj Szó, 1951. január (4. évfolyam, 1-26.szám)

1951-01-11 / 9. szám, csütörtök

ÖJSZCJ 1951 január 11 kadásának fontosságit. 1938 decem­berében a szlovák parlamentben való választások során a hívőket arra buz­dította, hogy a Hlinka-féle néppárt egységes jelölő listáiára szavazzanak. A főpapság Vojtassák vádlottal az élen Hitler odaadó szolgája lett. A hí­vők felett gyakorolt minden befo­lyását a fasisztarendszer és a hitleri megszállók népellenes szolgálatába állította. A katolikus püspökök 1939 október 24-én pásztorlevelet olvas­tattak fel valamennyi templomban, amelyben a Tiso-féle fasiszta rend­szert megáldották. A szlovákiai püs­pöki kar az alsó papságot a rendszer­rel való aktív együttmunkálkodásra kényszerítette. így törént, hogy a szlovák parlament képviselőinek egy­negyede katolikus papokból állt, a Hlinka-párt 6 megyei elnökéből kettő volt katolikus pap, a katolikus pa­pok túlnyomó része a Hlinka-párt, a Hlinka-gárda, a Hlinka-ifjúság és a szlovák állam különféle intézményei­nek titkára, elnöke, funkcionáriusa vagy tagja volt. Maga Tiso bűnös, népellenes politikájában a főpapság­gal való szoros együttmunkálkodás­ra támaszkodott. Ez a katolikus egy­háznak a Tiso-rendszerrel való kap­csolata volt Tiso személyében meg­testesülve. Vojtassák, mint a püspöki testület­nek exponense az államtanácsban, minden faji törvényt és hallatlan faji üldözést jóváhagy, ugyancsak jóvá­hagyja a Lengyelország és a Szov­jetunió elleni liáború megüzenését és vezetését, Szlovákiának a nácisták által való kizsákmányolását, vala­mint a haladó erők elleni terrorrend­szert. Buzalka vádlott az ú. n. Szlovák Államnak megszerzi a pápai áldást és Vojtassák vádlottal együtt meg­áldja Tiso katonaságát és háborúba küldi a katolikus Lengyelország és a testvéri Szovjetúnió ellen. Mint a szlovák hadsereg generálvikáriusa, a keleti fronton végzett gyakori láto­gatásai során a vallással gyalázatos módon visszaél, hogy fokozza a test­vérgyilkos harcot. Ezenkívül Buzal­ka vádlott a Vatikán utasítására az ideiglenesen megszállt Szovjet-Ukraj­nában híreket gyűjt a Vatikánnak egy aljas és felforgató szovjetellenes kampány oéljára, amely nagy jelen­tőséggel bírt a német megszálló ha­tóság számára. Kémhálózatába be­kapcsolta a neki alárendelt tábori lel­készeket, Andrejkovics alezredest és másokat. A Vatikán utasítására már 1941-ben Andrejkovics alezredes köz­vetítésével felvette a kapcsolatokat a Vatikán kémjével, Poplatka provin­ciálissal. Buzalka együttműködik a Vatikán kémeivel Később ugyancsak együttműkö­dött a Vatikán veszedelmes kémei­vel, Novikov, Moszkva, Kellner és Csizsek páterekkel, akik álruhában, hamis okiratokkal még a háború előtt lépték át a szovjet határokat. Ezek mindnyájan a Vatikán közismert kémközpontjának, a Russicának ne­veltjei voltak, amelynek működése a Szovjetúnió és a népi demokratikus országok ellen irányult. Ebben az in­tézetben nevelték és iskolázták a volt fehérgárdisták és árulók soraiból regrutálódó kémeket, akiket a Szov­jetúnió ellen felhasználtak és akik az ítélet elől elmenekültek a szláv orszá­gokból. A legutolsó világháború be­fejezése óta ebben az intézetben há­borús bűnösök, SS-tisztek műkődnek, akiknek hivatásuk, hogy kém- és fel­forgató tevékenységet szervezzenek a szláv államokban. Gojdics püspök is mindenkor elárulta a dolgozó nép érdekeit A dolgozó néppel szembeni gyűlölet, a vagyon és a hatalom utáni vágya­kozás közö salapul szolgál arra, hogy Gojdics vádlott, a köztársaság góró. katolikus egyházának legmagasaL„ elöljárója együtt dolgozzék a római katolikus főpapsággal és Tiso rend­szerével. A múltban mindenkor el­árulta a nép érdekeit és odaadóan szolgálta a grófok és nagybirtokosok uralkodó osztályát. Készségesen ál­lította a Tiso-rendszer szolgálatába minden befolyását, amelyet a hivők felett gyakorolt, mert ebben látta a kapitalista rendszer fenntartásának, a magas egyházi klérus úri élete megőrzésének biztosítékát. A pász­torlevelek egész sorát adta ki, amely­ben felhívta hívőit, hogy támogassák ezt a rendszert. Ezenkívül a Vatikán és a Hitler közötti egyezmény ér­telmében, amely a katolikus misszió­nak a megszállt területekre való ki­küldéséről szólt. Gojdics visszaélt a szlovákiai görögkatolikus egyházzal és a nácisták egyenes támogatására használta ki a Szovjetúnió elleni rab­lótámadás során, még pedig úgy, hogy a náci katonai parancsnokság­gal folytatott tárgyalásai után egy­házmegyéjének papjait felhívta, hogy minél nagyobb számban jelentkezze­nek Ukrajna plébániáinak elfoglalá­sára. A görögkatolikus egyház, amelyet főpapsága a hívők akarata ellen az Októberi Szocialista Porra­dalom után Oroszországban szovjet­ellenes frontba állított, igy a hitleri imperializmus eszközévé vált és a Vatikáné is, mint segítőtársáé, bűnös tevékenységükben, amelyet az első szocialista állam megsemmisítésére folytattak. A vádlott Gojdics, mint a szocia­lizmus és haladás megrögzött ellensé­ge, a Vatikán utasítására már az ú. n. Szlovák Állam idején kémkedést folytatott a Szovjetúnió ellen. Kém­híreit nácista kollaboránsoktól sze­rezte, akik a szovjet hadsereg elől menekültek és ezeket a híreket Burzi bratislavai internunciusnak továbbí­totta. Ezért a vádlott Vojtassák, Bu­zalka, Gojdics püspökök és az egy­házi hierarchia többi tagjai, akik az ú. n. Szlovák Állam alatt való. jában uralkodtak, felelősséggel tar­toznak mindazokért az áldozato­kért, amelyet Szlovákia népe ho­zott életben, gazdasági vonatko­zásban és felelősek mindazokért a károkért, amelyeket Szlovákiának Hitler gonosztevő lAborújának tá­mogatásával okoztak. Társfelelff. sek a fasiszták minden büntevé­kenységéért, amelyeket Szlovákiá. hun elkövettek, főleg azért, hogy a szlovák katonaságot bűnös mó­don harcba hajtották a katolikus Lengyelország és a testvéri Szov­jetúnió ellen. Továbbá azért, mert a Tiso-féle illavai koncentrációs táborban és másutt több, mint 3000 személyt tartottak fogva, közöttük papokat, akiket a vádlott Voj­tassák űzött ld a szepességi káptalanból. A bírósági fogházak­ban politikai cselekményekért 3595 személy szenvedett. A németorszá. gi náci koncentrációs táborokban 30.000 ember vesztette Szlovákiá­ból életét A bratislavai Vléková­utcában és Szlovákia más részé­ben a gárdisták embertelen módon az antifasiszta harcosok ezreit kí­nozták. Szlovákiából faji okokból a lengyelországi és a náci német, országi haláltáborokba 68.000 pol. gárt hurcoltak el, akik közül csak nagyon kis százalék jött vissza. A nácista, megszállók felégették Kla. kot, Tokajikot, Telgártot, Balážet, Kalištet és a szlovák falvait egész sorát. A felkelés elnyomása után a nácisták és a gárdisták 4316 ál­dozatot kínoztak halálra. A tömeg­sírokban asszonyokat, férfiakat és gyermekeket is találtak. A nácik 1939. év tavaszán Dubnicáról és Po. važská Bystricáról 2 millánl szlo­vák korona értékű katonai anyagot szállftotak el, amely elegendő lett volna 24 hadosztály felszerelésére és a Tiso-kormány lemondott a kár. pótlásról. A gazdasági együttmunkálkodásról szóló egyezmény által a náciknak le­hetőségük nyílott arra, hogy kiszi­polyozzák Szlovákia nemzetgazdasá­gát, aminek következtében 1944 jú. niusában az ú. n. Szlovák Állam tar­tozása a Nemzeti Banknál 8.6 mil­liárd szlovák koronát tett ki. A náci Németországba 120.000 szlovák mun­kást küldtek, akiket rabszolgamunkád ra köteleztek és akik oly munkahe­lyeken dolgoztak, amelyek veszélyez­tették életüket és egészségüket. A szlovákiai üzemek hadicélokra való kihasználásáról szóló szerződés lehe­tővé tette, hogy a nácik birtokukba vegyék Szlovákia üzemeinek egész sorát, mint olyan nagy gyárakat, mint a podbrezovai vagy a pováž­skábystrieai. E mellett a Tiso-kor­mány kötelezte magát, hogy nyers­anyagot, készárut szállít a náciknak 1940—1944-ben. Ezeknek értéke 3.788.3 millió Ks volt, amelyet a ná­cik nem fizettek meg. A Szlovák Nemzeti Felkelés elnyomására Tiso által hívott nácihadsereg ellátásáról szóló titkos egyezmény az ú. n. Szlo­vák Állam számláját terhelte és a szlovák nemzetgazdálkodást 7 mil­liárd Ks-szel megkárosította. A vádlottak segítették elnyomni Szlovákia népeinek {elszabadító harcát Amikor Szlovákia népe a Kom­munista Párt vezetésével és a Szov­jetúnió önfeláldozó segítségével hősi küzdelembe fogott szabadságáért és becsületéért a fasiszta megszállók és gárdista lakályaik ellen, az áruló püspökök a felkelést segítettek el­nyomni. Már 1944 augusztus végén a besztercebányai püspöki konferen­cián kiadták a bűnös „Visszhang" tí. mű pásztorlevelek, amelyben elítélték a felkelést. Kmeťko és Nécsei püspö­kök Nyitrán kétszer is tárgyaltak Höffle és Berger nácitábornokokkal, miként lehetne legyőzni a felkelők csapatait. Vojtassák áruló és vádlott a felkelőket és a partizánokat ban­ditáknak nevezte és egyházmegyéjé­nek hívőit felszólította, hogy vasár­nap és ünnepnap is dolgozzanak a nácik ügyéért. Skrábik püspök hála­adó istentiszteleteket tartott a fel­kelés elnyomásáért és Besztercebá. nyának a nácik által történt elfogla­lásakor. Amikpr a náci hordák szlo­vákiai falvakat gyújtottak fel és Kremničkán tömeggyilkosságokat követtek el. amikor a felsőgarami mészégető kemencékben élve égették el az ártatlan emberek ezreit, akkor Skrábik püspök Höfflének és Tiso­nak, valamint a többi gyilkosnak ün­nepélyes bankettet adott. A püspö­kök folytatták áruló és büntevő együttmunkálkodásukat a fasiszta gyilkosokkal ezekben a najwkban, amikor a szlovák nép legnehezebb perceit élte. Mindezt önző okokból csinálták, hogy a Vatikán érdekeit szolgálják, amely érdekek Hitlerrel és Tisoval voltak egybekapcsolva. A Vatikán, amely a múltban min­dig a reakciós kizsákmányoló rend. szereket támogatta, így a második világháború idején Hitlert és Musso­linit, a nemzetek e véres gyilkosait, mert bennük látta a szocializmus és a haladás ellen lecsapó öklöt, támo­gatta erkölcsileg és politikailag Tiso gonosztevő rezsimét is annak egész tartama alatt. Megszűnése után me nedékjogot biztosított Sidornak, a fa­siszta árulónak és kollaboránsnak, valamint másoknak és minden befo­lyását latba vette, hogy Tiso hábo­rús bűnöst, valamint társait kiszaba­dítsa. Ezalatt az alsópapsig sok tagja a felkelés során a néppel tar­tott. A partizánoknak, a felkelő ka­tonaságnak segített, a fajilag üldö­zött polgárokat mentette. Sokan küzdöttek közülük az erdőkben. A néphez hü alsópapság a felkelők mellé állt A felszabadulás után a dolgozó nép és a katolikus hívők tömege, a Hlin­ka-párt volt tagjai önfeláldozó mó­don dolgoztak a Köztársaság újjá­épitésén. A szlovák nép látta a kor. mány midennapi munkájából, hogy a papságot nem gátolják egyházi ténykedéseikben és egyetlen templom sem volt, amelynek kapuit bezárták volna. Ellenkezőleg, a templomok százait építették fel vagy renovál­ták, a hívők szabadon járnak a temp­lomokba és a papok szabadon végzik (vallási szertartásaikat. Szlovákia népe sikeresen befejezte a gazdasági megújulását elősegítő kétéves tervét a kártevők és a szabotörök ellenére, akik a burzsoázia reakciós köreiből eredtek. Szlovákia népe lelkesen és önfeláldozóan veszi ki részét az öt­éves terv teljesítéséből és ezúton Szlovákia iparosításából. Ezalatt az egyházi főpapság a kor­mány szociális, politikai és - gazdásági intézkedéseiben, amelyek a kassai kor­mányprogrammból erednek, saját gaz­dasági és politikai hatalmának veszé­lyeztetését látja és megteszi az elő­készüleiteket egy kiterjedt, álameäle­nes, felforgató kémtevékenység megin­dítására, azzal a célzattal, hogy meig­döntse a szocializmus felé vezető utun­kon a népi demokratikus rendszert és helyébe újból a kapitalista rendszert állítsa. Az egyházi főpapság keizdet óta a hazai áruló burzsoáziára, a Va­tikánra és a nyugati imperialistákra támaszkodik. Amint az az egyházi fő­papság kilenc tagja elleni prágai per során kitűnt, XII. Pius pápa már 1945­ben ígéretet tett Opasek apátnak, an­nak római látogatása során, hogy a szocializmus megvalósítása elleni har­cában a főpapság a Csehszlovák Köz­társaság területén sem lasz magára hagyva. Erre az államellenes tevékenységre az előkészületeket még a Tiso-rend­szer idején megtették. Ezetk az elő­' készületek abból állottak, hogy a ke­vésbbé kompromitátlt néppárti expo­nenseket a politikai élettből még a fel­kelés idejében visszavonták. Továbbá t nagy pénzösszegeket diszponállak kül­földre a vatikáni nagykövetségen ke­resztül Svájcba és Svédországba Ďurčanský 1945 márciusában megálla­pított irányelvei szerint egyeseknek ideihaza Ülegálisan,' visszaélve a demo­kratikus szabadságjogukkal, másoknak külföldön kellett harcolniok a köztár. saság megdöntésére: E mellett kezdet óta számoltak a nyugati imperialisták és a Szovjetunió közötti háborús kon­fliktussal. Ilyeténképpem megteremtet­ték a politikai és pénzügyi előfeltéte. leket a népi demokratikus köztársaság megbontására. Vojtassák titkos levéltára Vojtassák és Buzalka vádlottak 1944 augusztus 27-én Besztercebányán a püspöki konferencián a többi püspök­kel Kolatovič vatikáni ügynök me­moranduma alapján felforgató tényke­dést szerveztek arra az időre, ha Szlovákiát a szovjet hadsereg felsza­badítja. Azt, hogy már akkor tárgyal­tak egy összeesküvő ténykedés lehető­ségéről, bizonyítja a „nehéz időkre szóló pásztorlás", amelyet Vojtassák vádlott titkos levéltárában találtak. Ebben a következők vannak: „A hiva­talos és nyilvános egyházi igazgatás mellett egy titkos egyházi igazgatást kel! létesíteni... A papoknak, akik ebbe a szervezetbe bekapcsolódnak, munkásokká kell átöltözniök, esetleg nevüket is megváltoztatniok ... Azon­nal, ahogy a változás bekövetkezik, a pásztorálásnak e módjára a kiválasz­tott papok átöltözve munkahelyükön munkába lépnek ... Ezek a papok az első zavaros időkben eltűnnek .. . Már most kell szerezni régebbi keletű sze­mélyazonossági igazolványokat... Mindazok, akik e*zt az iratot olvassák, eskü alatt kötelezik magukat, hogy belőle semmit el nem árulnak ..." Buzalka vádlott a Katolícke noviny 1945-ös újévi vezércikkében, amikor a náci hadsereg veresége már uinden­ki előtt ismeretes volt, felszólította a hívőket, hogy az u. n. szlovák áfliamet, a fasiszta államot támogassák, így akarván meggátolni a szlovák nép­ne;k a megszállók elleni harcát. Az egyházi főpapság ezen irányvonalak alapján négy irányban fejtett ki fel­forgató és kémtevékenységet. 1. Együtt munkálkodva a néppárti emigrációval, , 2. együtt munkálkodva a néppárti burzsoá szárnyával a földalatti moz­galomban, 3. együttmunkálkodva a Lettrich— Urszinyí-féle nagybirtokos kapitalista rekacióval, amelv az ismert áprilisi vá­lasztási egyezménvben a reakciós de­mokratikus pártba torkolt. 4. a Vatikán utasításai szerint együttmunkálkodva a csehországi egyházi főpapsággal. A vádlottak összeköttetése a nyugati imperialista ügynökökkel Vojtassák és Buzalka hazaáruló vád­lottak összeköttetést tartottak fenn a nyugati imperialista ügvnökökkel, Dur­csánszký és Sidor árulókkal. A ma­gas egyházi méltóságok Rómába tett látogatásaik során ezt a hazaáruló összeköttetést közvetítették a bűnös emigráció és a hazai földalatti mozga­lom között. A szlovákiai püspökök az amerikai saitóba a köztársaság ellen uszító cikkeket írtak. A bizonyítékok alapján megállapítást nvert. hogy az 1947 március 20-án Trnavában tar­tott püspöki konferencián úgy hatá­roztak, hogv az amerikai katolikusok által a szlovák hívők számára gyűjtött 10.000 dollárt Durcsanszkv és társai­nak támogatására kell felhasználni. E határozat értelmében Voitassák vád­lott ilyértelmű levelet írt Kraszula plébánosnak az Egyesült Államokba. Vojtassák vádlott a továbbiak során felhasználta befolyásit Durcsánszký és Sidor közötti ellentétek elsimításá­ra, hogy egy nevezőre hozza őket a köztársaság elleni harcra. Dubosch és Plátek amerikai papok szlovákiai lá­togatásuk során Voitassák vádlottól uszító és hazuk híreket kantak a z itte­ni helyzetről. Amerikába való vissza­érkezésük után ezeket fethasznállták a köztársaság elleni intrikákra. Vojtassák vádlott Szlovákia felsza­badítása után, ahogy az. a vizsgálat során beigazolódott, számos alkalom­mal dicsőítette Tiso bűnös rendszerét, hogy erkölcsileg támogassa a földalatti mozgalom gonosztevő elemeit. Vojtas­sák vádlott és a többi főpap államelle­nes ténykedésének kővtkezménye az volt, hogy több illegális államellenes csoportban az egvházi ténvezők mint segítőtársak léptek fel. A külföldre való szökéseket támogatták, támo­gatták anyagilag a földalatti csoporto­kat, az illegális röpiratok megszövege­zésében, sokszorosításában és terjesz­tésében vettek részt, a kémeknek és külföldi ügynököknek a plébániákon, a kolostorokban és a szerzetesházakban menedéket nvultottak. Ezeknek a fasiszta földalatti csopor­toknak a főpapság támogatásával kel­lett volna Szlovákiában alaoul szolgál­niok a hazaáruló Tiso-kollaboráns me­nekültek és a főpapság céljainak meg­valósítására és a nvugat és kelet kö­kötti háborús konfliktus segítségével a köztársaság megdöntésének előké­szítésére. A hazai felforgató tényke­déssel, Durcsánszký külföldi áruló pro­pagandájával Szlovákiában a talajt elő kellett volna készíteni egv ötödik had­oszlop kialakítására egv háborús kon­flik'us esetére. A külföldön élő szlová­kiai árulók, akik valamikor Hitlernek adták el a szlovák népet, ma Szlová­kia népét az angol.amerikai imperialis­táknak akarnák eladni. Hasonlókép­pen a cseh burzsoázia képviselői az emigrációban, Ripka és Zenkl, vala­mint követőik, a köztársaság önállósá­ga ellen törtek, mert ez felel meg az USA imperialista érdekeinek. Az USA zsoldosai, szolgálatában állnak, elárul, ják a hazát, csak azért, hogv vissza­kaphassák államosított gváraikat és nagybirtokaikat. Miután a szlovákiai püspökök kísér­lete hogy önálló politikai pártot alakít­sanak, sikertelen volt. a szlovák fő­papság a szlovákiai reakciós „demo­krata párt" felé orientálódik, amely, mint ahogy azt a fejlődés később mu­tatta, felforgató tevékenységet fejtett ki. A vádlottak szerepe az áprilisi egyezményben 1946-ban a választások előtt Cvin­csek kanonok a szlovákiai püspöki kar nevében e párt vezetőivel a köz­ismert áprilisi egyezményt hozta létre. A legális demokrata párt köpenyege alatt a főpapság a kassai kormányprogrammal szemben fel akarta újítani a betiltott fasiszta Hlinka néppártot, hatalmába keríteni a megbizottak testületét, valamint a népi igazgatás szerveit és ezekből a pozíciókból Szlovákia politikai és gazdasági életét felforgatni s az adott pillanatban a cseh burzsoáziával együttesen a népi demokratikus rend­szer erőszakos megdöntését kicsikar­ni. . . ' A későbbi fejlődés teljes mérték­ben igazolta az áprilisi egyezmény hazáruló céljait. E megyegyezés ér­telmében a központi katolikus iroda kiadta a szlovák püspöki kar irány­elveit, amelyekben a püspökök a hí­vőknek megtiltották, hogy fehér sza­vazócédulákkal szavazzanak és uta­sították őket, hogy szavazataikat a „demokrata pártra" adják le. A ki­adott irányelvek a következő sza­vakkal végződnek: „ .. .ha valakiben kétség merülne fel, kérjen tanácsot a paptól..." A hívők megfélemlíté­sével, a győnástitokkal való vissza­éléssel, a Szovjetúnióról kitalált hí­rek terjesztésével, a kommunisták el­leni gyűlölet terjesztésével több he­lyen Szlovákiában élet és vagyon el­leni támadásokat provokáltak ki, két esetben a Kommunista Párt tagjai elleni szervezett gyilkosságot. A „de­mokrata párt" győzelmét a főpapság terrorjával érte el. És hogy valójában mik voltak a céljai a főpapságnak, az Vojtassák vádlott vallomásából világosodik meg, aki ezeket mondotta: „ .. .A magas főpapság sokat remélt a „demokrata párttól" az 1946 áprilisi egyezmény alapján..." A magas egyházi hierar­chia gazdasági hatalma Szlovákiában a „demokrata párt" politikai hatal­mától függött. A főpapság elsőrendű feladata volt, hogy vagyonát meg­mentse, annak esetleges felosztását a kisföldmüvesek és a földtelenek között megakadályozza. Gojdics vádlott a beígért jutalom­ért, egy személyautóért és 250.000 ko­ronáért, (amit a választások után meg is kapott), e hazaáruló célok tá­mogatására harcba állította az egész görögkatolikus egyházat. Az ö utasí­tására alárendelt papjai Kelet-Szlo­vákiában együttműködtek az agitá­cióban a Bender-gyilkosokkol, akiket a választások befolyásolására a nyu­gati imperialisták küldtek hazánk területére. A választások után a fő­papság a demokrata párt sajtójában, a Katolické Novinyban való meg­nyilatkozásaiban, suttogó propagan­dájában, szószékekről és személyes agitációkban a hívők között nyíltan és burkoltan a kormány bel- és kül­politikája ellen úszított, attól a céltól vezettetve, hogy a lakosságot kor­mányellenes állásfoglalásra ösztönöz­ze. A „demokrata párt" útján a szlo­vákiai püspökök kísérletet tettek, hogy megakadályozzák Jozef Tiso hazaáruló Igazságos megbüntetését s nyíltan helyeselték gaztetteit. El akarták érni, hogy kegyelemben ré­szesüljön, hogy majd későbben sza­badlábra kerülve, végül ismét vissza­térhessen a politikai életbe.

Next

/
Thumbnails
Contents