Uj Szó, 1951. január (4. évfolyam, 1-26.szám)

1951-01-06 / 5. szám, szombat

1951 Január 6 UJSZ0 yHinden tiszteletem a kenyéré Gottwald elvtárs, köztársasági elnökünk újévi Üdvözletében a sok szép eredményünk mellett, amelye, ket elértünk a szocialista építés vonalán, kiemeli, mint egészségtelen Jelenséget a kenyérrel és a lisztnemüekkel való pazarlást. Ez különösen a falvakra vonatkozik, ahol állatokkal etetik a lisztet és gabonát. Köztársasági elnökünknek ez a kri. tlkája feleleveníti bennem azokat a kitörülhetetlen emlékeket és azokat az érzéseket, amelyek a honvédelmi háború alatt lettek tudatossá bennem: & legmélyebb tiszteletem és respektusom a kenyér és a kenyér termelői iránt. Nincs fontosabb és jelentékenyebb élelmiszer, mint a kenyér, ezt akkor érezzük csak, amikor nincs vagy amikor kevés van belőle. Nem lényeges a hús, nem lényeges a sütemény, csak kenyér legyen ha az ember nehéz időket vészel át. Nekünk ma, amikor ilyen jólétben élünk, amikor minden dolgozó aszta. Ián niemcsak a nagyobb darab kenyér van biztosítva, hanem a hozzávaló minden jó, sőt kalács is, — (a statisztika kimutatja, hogy még soha országunkban ennyi fehér finom sütemény nem fogyott el, mint ebben az évben) — emlékeznünk kell azokra az évekre, amikor ez nem volt, amikor a vágyálmokat képezte egy cipó kenyér és most kell taka. rékoskodni a kenyérrel és megadni neki azt a tiszteletet, amit megérdemel. Ez nem azt jelenti, hogy bárki is kevesebbet egyék, mint amennyit kíván vagy meg tud enni, de amikor kenyeret szelünk vagy törünk, próbáljuk kiszámítani, mennyit bírunk megenni, hogy ne dobjuk el vagy ne hagyjuk heverni a száraz kenyeret. Ez különösen a háziasszonyok feladata, hisz ők a család gazdasági szakemberei és ahol a háziasszony jó gazda, ott a családi élet egyensúlyban van. Visszaemlékszem egy életünkben, a Honvédelmi háború alatt történt epizódra. A kis fiam születésnapja volt küszöbön és sze. rettem volna neki a körülményekhez képest örömet szerezni. Megkérdeztem tőle mit kívánna magának a születésnapjára? »Egy egész,kenye. ret és azt, hogy ne mondd Anyám, hogy ebből a darab kenyérből holnapra is kell hagyni*. A kenyér volt az a nehéz háborús években, amiért minden más értékét odaadta' az ember és hiába volt más élelmiszer, ha kenyér nem volt, nagy hiányérzetet éreztünk. • A dicső Honvédelmi Háború idején a legközpontibb kérdés volt a termés biztosítása, a búza betakarítása, a kenyér biztosítása a fsontnak és a front mögöttieknek. Olyan jóízűen talán azóta sem ettem semmit, mint kenyeret sóval és hozzá teát. Ez a nagy tisztelet a kenyér iránt meg. maradt bennem és éppen ezért egészen mélyen hatottak rám köztársasági elnökünk szavai. A kenyér rnegmüvelője is a szememben a legértékesebb munkások egyike, annál is inkább mert nem ért ehhez a munká. hoz mindenki. A Honvédelmi Háború alatt ezt is megpróbáltuk, segíteni a gabonaföldeken és keserűséggel tapasztaltuk, hogy ebben a munkában nem álltuk meg a helyünket. Lemaradtunk, kidőltünk, míg munka, társaink, a falu dolgozói dalolva, tréfálva aratták le a mindnyájunk legértékesebb táplálékát a búzát Mindezt iól gondolva, magától adódik a következtetés, hogy az a falusi gazda, aki kenyérrel és liszttel eteti állatait: az ellenség, az romboló és nem építő elem hazánkban. Minden vonalon és minden irányban lehet segíteni és rombolni. Aki közel, látásunkat ilyen módon veszélyezteti, mindenkinek ellensége, mert veszélyezteti mindennapi kenyerünket. Minden felvetődött problémánál beleütközünk a politikai nevelés, a tanulás szükségességébe. Azelőtt a dolgo. zó előtt, aki kihasználja a népi demokráciánk adta lehetőségeket és tanul, az előtt tisztán fog állni a kenyér fontossága, a kenyér megbecsülése, Ügyszintén tisztán fogja látni az ellenség mesterkedését. Aki kenyérrel és liszttel eteti az állatait az nem. csak veszélyezteti a mindennapi kenyerünket, hanem kormányunkat, nagyobb gabona behozatalra kénysze. ríti. Pedig azért az értékért, amit gabonáért adnia kell, fontos nyersanyagokat tudna importálni, amelyek fejlődő nehéziparunkban olyan fontosak. Tehát jól értsük meg a takarékos, ságon nem azt értjük, hogy ne együnk annyit, amennyit kívánunk, amennyi a szükségletünk, hanem ne hagyjunk megszáradni nagyobb mennyiségű kenyeret ne dobjuk el azt, legyen észszerű beosztás a kenyérvásárlás vonalán. A másik kötelességünk, hogy legyünk éberek és kisérjük figyelemmel azokat, akik tudatosan ártani akarnak és a helyett, hogy gondoskodnának állataiknak megfelelő táplálékról, ezt a lehetősé, get is kihasználják, hogy megnehezítsék tervszerű munkánkat a szocialista építés terén. Legvégül mindnyá. junknak kötelessége felvilágosító munkát végezni és meggyőzni az embereket Gottwald köztársasági elnök szavainak lényegéről, mert az ellen, ség, a reakció rémhírek terjesztésére használja fel vezetőnk figyelmeztető, hasznos kritikáját is. T. M. B iszíell J^zerkeszfőség! Az alábbi sorokban beszámolunk a Csehszlovákiai Nőszövetség ragyolci helyicsoportjának példás munkájáról. Decemberben közhírré tették községünkben, hogy a csehszlovák hadsereg részére karácsonyi ajándékcsomagokat fogunk küldeni és kérték a nőszövetség tagjait, hogy e célra rendezzenek gyűjtést. Ez a gyűjtés 7400 koronát eredményezett, ebböi bevásároltunk különféle szükségleti cikkeket és 105 darab kis csomagot készítettünk, amelyek egyenkénti értéke 70—75 korona volt. Ezt átadtuk a losonci járás végrehajtó bizottságának a ragyolci nőszövetségi csoport nevében. Ezúton küldünk még egyszer meleg üdvözleteket katonáinknak, akik védői a szocializmusnak és a békének s felkérjük nőtársainkat, hogy hasonló alkalomkor ők se feledkezzenek meg katonáinkról. Elvtársi üdvözlettel a Csehszlovákiai Nőszövetség ragyolci csoportja nevében Pokovai Júlia elnöknő, Gorász Terézia titkárnő SMorzsácsQa Vannak a világon jó emberek is, rosszak is, vannak olyanok is, akiket a saját testvéreik is szégyeinek. Ilyen emberekhez került a Mor. zsácska. Árván maradt, magukhoz vették őt ezek az emberek, enni adtak neki, de nehéz munkára kényszerítették: szőtt, font, takarított, mindenért ő felelt. A gazdasszonynak három lánya volt. A legidősebbet Egyszemünek hívták, a középsőt Kétszemünek, a legkisebbet Háromszemünek. A lányok mást se csináltak, csak a kapu előtt ültek, az utcát nézegették. Morzsácska rájuk dolgozott: varrt is, font is, szőtt is, de soha egy jó szót nem kapott tőlük. Néha kiment Morzsácska a rétre, átölelte tarka tehénkéjét, a nyakára hajtotta a fejét és elmondta neki, milyen nehéz az élete. — Tehénkém, anyácskám! Engem vernek, szidnak, kenyeret nem ad. nak, sírnom se szabad. Holnapra meghagyták, hogy öt pud fonalat fonjak, szöjjek, fehérítsek és össze is csavarjam. A tehénke válaszolt neki: — Mássz be, szép kislány, az egyik fülembe, a másikon gyere ki, addig, ra minden készen lesz. így is történt. Morzsácska bemászot a tehénke egyik fülébe, a má. sikon kijött és minden készen volt: szőve, fehérítve és összecsavarva. Elvitte a vásznat a gazdasszonyának Az megnézte, morgott, elrakta egy ládába és még több munkát adott Morzsácskának. Morzsácska megint odament a tehénkéhez, átölelte, megsimogatta, az egyik fülén bement, a másikon ki. jött és vitte a gazdasszonyának a kész vásznat! A gazdasszony odahívta magához az egyik lányát, az Egyszemüt és mondta neki: — Édes jó lányom, te szépségem, menj ki, lesd meg, ki segít az árvának: sző is, fon is és össze is csavarja a vásznat. Egyszemű kiment Morzsácskával az erdőbe, kiment vele a rétre, de az anyja parancsát elfelejtette: kime. legedett a napon, lefeküdt a fűbe. Morzsácska dúdolgatott: — Aludj, kis szem, aludj! Egyszemünek becsukódott a szeme és elauldt. Amíg Egyszemű aludt, a tehénke, minden munkát elvégzett. így a gazdasszony semmit sem tudott meg és másnap elküldte a má. sodik lányát, Kétszemüt: — Menj ki, édes lányom, te szépségem, lesd meg, ki segít az árvának. Kétszemü kiment Morzsácskával, elfelejtette az anyja parancsát, a na. pon kimelegedett, lefeküdt a fűbe. Morzsácska dúdolgatott: — Aludj, egyik szem, aludj másik szem! Kétszemünek becsukódtak a szemei. A tehénke elvégezte a munkát, Kétszemü még mindig aludt. Az öregasszony megharagudott és harmadnap a harmadik lányát küldte ki, Hároszemüt és az árvának még több munkát adott. Háromsaemü ugrándozott, ugrán. dozott, a napon kimelegedett, leesett a fűre. Morzsácska énekelgetett: — Aludj egyik szem, aludj másik szem! De a harmadik szemről elfeledkezett. Háromszemünek két szeme elaludt, de a harmadik nézegetett és mindent látott; ahogy Morzsácska a tehénkének az egyik fülébe bemászott, a má. sikon kijött és a kész vásznakat összeszedte. Háromszemü hazament és mindent elmesélt az anyjának. Az öregaszszony megörült, másnap oda ment a férjéhez és mondta neki: — Öld le a tarka tehenet! Az öregember mérgelődött.morgolódott: — Eszednél vagy, anyjuk? Hisz a tehén erős is, fiatal is! — Öld le és punktum! Nem volt mit tenni. Az öreg kezdte a kést élesíteni. Morzsácska megtudta, mi készül, kiszaladt a rétre, át ölelte a tarka tehénkéjét és mondta: — Tehénkém, anyácskám! Le akar. nak téged ölni! A tehénke válaszolt neki: — De te, szép kislány, a húsomból ne egyél, a csontokat rakd össze, kösd be egy kendőbe, ásd el a kertben és soha el ne felejtsd: minden reggel öntözd meg a csontjaimat. Az öreg leölte a tehenet. Morzsácska megtette mindazt, amit neki a tehénke meghagyott: éhezett, egy falatot nem vett a húsból a szájába, a csontokat elásta és mindennap megöntözte. Kinőtt a csontokból egy almafa, de még milyen! Az almák rajta átlátszók, a levelek aranyból, az ágak ezüstből voltak. Aki csak elment a fa mellett, megállt, gyönyörködött benne. Sok idő mult-e el vagy kevés, ki tudja, egyszer Egyszemű, Kétszemü és Háromszemü sétáltak a kertben. Ebben az időben kocsizott arra egy fürtöshajú gazdag fiatalember. Meg. látta a kertben az átlátszó almákat, elkezdett tréfálkozni a lányokkal: — Ti, szép lányok, amelyikötök megkínál engem egy almával, azt én feleségül veszem. A három nővér egymást előzve futott a fához. Az almák alacsonyan lógtak, kezük ügyében, de ahogy a nővérek odaértek, magasra emelkedtek, nem tudták őket elérni. A nővérek le akarták verni az almákat, a levélek szemükbe hullottak; le akarták tépni, az ágak hajukba csimpaszkodtak. Bárhogy erőlködtek, próbálkoztak kezeiket összekarcolták, de nem sikerült elérniök egyet se. Odament Morzsácska, az ágak le. ereszkedtek és az almák hozzáhajoltak. ö megkínálta a fiatalembert almával és az elvette őt feleségül. Az. óta boldogan, gazdagon él és a roszszat nem ismeri. Elindultak a traktorok Büszkén mondogatja Pista: „Az én apám traktorista, Ma indult el a szántásra, Három traktor ment utána/' Vígan pöfög a négy traktor, Kora reggel, alkonyatkor. Majd meglátjátok a nyárban, Ml minden lesz a határban! ""~Sző László (Üj divatlap jelent meg Ked oes /Qsszoyiyíesfoérek! Én szintén azon szerencsések közé tartozom, akik résztyeliettek a Harmónián az első magyarnyelvű női politikai iskolán. Az Uj Szó naponta jár nekem és mindig azt böngészem, hogy vájjon melyiktek ír benne valamit az élményeiről. Most én magam jelentkezerfi. A szombati szám nagy örömet szerzett nekem, mert két tanulótársamtól találtam benne cikket. Ettől bátorodtan fel én is és kezembe veittem a tollat. Hogy mit jelent ez nekünk, ez a rövid tanulás, azt mindnyájan érezzük tni magyar asszonyok. Erre olyan szükségünk volt, mint egy vaknak a látásra. Engedjétek meg, hogy egy példát említsek sajátmagam tanulásából. Amikor Fábry elvtárs megkérdezte tőlem, hogy mi az a néptanács, vörös lettem, mint a főtt rák, mert nem tudtam rá felelni. Hogyan is tudtam volna, amikor öt éven keresztül nem tanulhattam és nem olvashattam. Fábry elvtárs szépem elmagyarázta nekünk, hogy a néptanács az, ami nálunk a národný výbor. ígérem Neked Fábry elvtárs, hogy eizt most már soha el nem felejtem, még ha nagymama leszek, akkor sem. Külön köszönetet akarok mondani a szovjeit nőkről tartott előadásért, amelyben a szovjet asszonyokról és a szovjet gyermekotthonokról hallottunk. Az előadó azt mondta, kövessük a szovjet asszonyok példáját és akármilyen kemény harc következne az életben, úgy álljunk ki mi is, mint ahogy a szovjet asszonyok megharcdták a forradalom utáni polgárháborút és leküzdték a Honvédelmi Háború idején a nehézségeket. Én a bernolákovoi gyermekotthonban takarítok és a központi fűtést látom el. Azt szeretném, hogy mikor a tüzet rakom, a szénlapáttal bedobhatnék a kemencébe minden háborús uszítót, még mielőtt az emberiséget nyomorba és pusztulásba döntenék. Kedves elvtársnő, sok szépet beszéltél nekünk a szovjet gyermekotthonokról, ezért arra kérlek, ha erre visz az utad, gyere nézd meg a mi gyermekotthanunkat, ha még neim is oy.lan tökéletes, mint a Szpvjetúnióban lévők. Érdemes megryízni azt a 21 édes kis gyereket 3—6 évig, akik itt töltik napjaikat. Meg van minden kényelmük, jó efllátásuk és a legmesszebbmenően gondoskodunk róluk. Én a legboldogabb akkor vagyok, ha közöttük lehetek. A kapitalista rendszerben csak cseléd lehettem, akit a grófok és vagyonos urak kihasználtak a maguk javára. Reggel 4 órától dolgoztattak este 10—11 óráig. Ma csak reggel 7-től dolgozom d. u. 3-ig és havi 2700 koronát kapok, míg a múltban 80 koronát kaptam. Érzem ezt a nagy különbséget a mult és jelen között és azt is érzem, hogy ha becsületesen dolgozom, én is egy kis csavarja vagyok az ötéves terv kerekének, amely a szocializmus útján vezet Munkám végeztével otthon vár a férjem s 9 éves kisfiam. Boldog családi életet élünk és semmi nehézséget nem okoz, az hogy én is dolgozom. Ez alkalommal még szeretnék visz-' szaemlékezni két karácsonyra: az 1938. évire és a mult 1950-esre. 1938-ban, mint jól tudjátok, a mozgósítás hulláma futott végig az országon és minden egészséges ember, így az én férjem is katonáskodott, még hozzá tényleges katonaidejét szolgálta. Karácsonyra kapott szabadságot és eljött hozzám. Én akkor gróf Pongrácz Pálnál, mint szakácsnő dolgoztam. Eljött a szent este, bevonultunk a hallba, itt volt a karácsonyfa felállítva, alatta a sok szép drá^a ajándék a grófi gyerekeknek. S amikor ezek már mind megkapták a szebbnél szebb ajándékokat következett a személyzet megajándékozása. Az első volt a Rudi szolga, kapott egy doboz szivart és valami italt, azután jött a férjem, akit egy zöld nyakkendővel ajándékoztak meg és én egy rövidujjas vászonruhát kaptam, aminek az ára 29 cseh korona volt de mivel sokáig volt a kirakatban és a nap kiszívta a színét, a grófnő 25 koronáért megkapta. Még egy pár szem cukorkát és süteményt kaptunk, ezzel véget ért a szent este. Természetesen alázatos arccal és kézcsókkal, mosolyogva kellett elhagyni » szobát. És 1950 évben karácsonyra csillogó szemekkel olvastuk férjemmel a karácsonyi pénzt, az asztalon rádió állott, s még fiam is kapott a betegsególyzéből 560 koronát, amelyet mint tudvalévő minden '/< évben megkap. Ezt el sem használjuk, hanem mindig betesszük fiam részére a bankba. Nem kellett érte senkinek kezetcsókolni, csak a saját kezemet kei megbecsülnöm, ha jól dolgozik és azt vehettem a pénzből, ami nekünk tetszett és amire legjobban szükségünk volt. Tudom, hogy kinek köszönhetem ezt a szebb karácsonyt, Gottwald elvtársnak és a Kommunista Pártnak, akik egyformán osztják az ajándékot minden dolgozónak. Ö velünk érez, az ereiben piros munkásvér folyik és nem az arisztokraták kék vére, s nem a kilencágú bárói korona büszkélkedik a holmiján, hanem az ötágú vörös csillag lebeg a szeme előtt. Éljen a Csehszlovákiai Kommunista Párt és annak nagy vezére Gottwald elvtárs^ Helena Pipišková, Bernolákovo. A munkaerők új kádere nő gyermekotthonaink részére A gyermekotthonok képesített személyzetének létszáma alaposan javul. Népigazgatásunk is igyekszik ezen a téren a mutatkozó hiányokat a lehető leggyorsabban eltávolítani. 1950 október végével véget ért egy 4 hónapos szak- és politikai tanfolyam gyermekotthonok gondozónői számára, melyet a bratislavai KNB rendezett. A tanfolyamok 45 hallgatója elhelyeződött a bratislavai kerületben és működési helyükön nagyon jól beváltak. A gyermekotthonokban, ahol csak egész rövid ideje dolgoznak, már több újítást vezettek be. Ä tanfolyam záró vizsgái alkalmával tett Ígéreteiket, hogy a gyermekek lelki és testi fejlődéséről gondoskodni kívánnak, teljesítik. Igyunk Szántói, Szalvátor, Tátraés Lenka természetes asztali ásványvizet. Gyomor- és bélmegbetegedéseket gyógyít a Cigelka és Baldovszká ásványvíz. A gyomor-, bél-, vese- és epebajokra kitűnő orvosság a Fátra gyógyásványvíz. Bélmegbetegedéseket és a hólyagvezetékek megbetegedését a brusznói és baldovi ásványvíz gyógyítja.