Uj Szó, 1951. január (4. évfolyam, 1-26.szám)

1951-01-06 / 5. szám, szombat

6 mm 1931 Január 6 Qlj &zá Ufiandlana él r(Kooáky hányálzainak. A ciklusos fejtési módszer minden bányában megvalósítható Vegyük át az élenjáró szovjet bányászok tapasztalatait Szénbányásza tank gépesítésével együtt kell járni a bánya­művelés forradalmi megváltoztatásának is. Ebben a nagy és nehéz munkában a legnagyobb segítség számunkra a Szov­jetunió élenjáró szénbányászatának gazdag tapasztalata. Az új munkamódszerek, a gépi berendezések meggyorsítják bá­nyászatunk elmaradottságának felszámolásáért vivott har­cunkat, lehetővé teszik szocialista bányaművelésünk mielőbbi megvalósítását. A Szovjetúnió szocialista bányászatától át­vett új munkamódszerek egyike a ciklusos bányaművelés. Az új munkamódszer mielőbbi megvalósításához elenged­hetetlenül szükséges a fizikai dolgozók és a műszaki vezetők kollektív összefogása. Az utóbblak feladata, hogy a ciklusos munkamódszer diagrammjainak üzemeikre való kidolgozásá­val, a műszaki szervezés új formáinak, a vezetés fejlettebb módszereinek vezetésével támogassák a fizikai dolgozók több­termelésért vívott harcát. De komoly követelményeket állít a fizikai dolgozók elé is az új munkamódszer bevezetése. A kollelctív munka megköveteli az öntudatos fegyelmet, a fel­adatok tervszerű végrehajtását. A ciklusos munkamódszernek, mint magasabbrendű bánya­művelési rendszernek a bevezetését törvényszerűen megköve­teli a bányászat fejlesztése, ötéves tervünk maradéktalan megvalósításáért, békénk megvédéséért vívott harcunk dttntfl területe a szénbányászat. A bányászat dolgozóinak feladata, hogy öntudatos, szocialista fegyelemmel, a munkanap 480 per­cének teljes kihasználásával, odaadó, lelkes munkával, mű­szaki tudásuk állandó fejlesztésével, szervezési és műszaki újításokkal, minden egyes bányásznak a munkaversenyben való részvételével, az új munkamódszerek elsajátításával és továbbadásával járuljanak hozzá szocialista építőmunkánk meggyorsításához, békénk megvédésének harcához, amelyet Pártunk vezetésével és a Szovjetúnió segítségével győzelme­sen vívunk meg. A szovjetúnió tapasztalatainak hasznosításával a munka új szervezetét, a vezetés új módszereit kell kialakítani Eddigi munkamódszereinkkel csak nehezen tudunk helytállni a felada­tok teljesítésében. Munkánknak új szervezetet, a vezetésnek új eszközö­ket kell adni. Szénbányászatunkban meg kell valósítani a munka szerve­zésének új alapokra fektetését, a ve­zetés operatív eszközeinek megte­remté s ét • Esetenként nagy és kimagasló eredményeket értünk el termelé­sünkben. De később a termelés min­den esetben visszazökkent a meg­szokott átlag színvonalára vagy az átlag alá. Ezek a tények azt bizo­nyítják, hogy csak rövid időre tud­tuk megteremteni a magasan szer­vezett munka és vezetés szükséges feltételeit. Ebből következik, hogy felül kell vizsgálnunk az eddigi mód­szereinket és meg kell valósítani a munkafolyamatoknak részfolyamato­kig menő helyes összehangolását, a lünk, Csehszlovákiában és Lengyel­országban is. A Szovjetúnió élenjáró bányaművelési módszereinek gazdag tapasztalatait rendelkezésünkre bo­csátotta. Mégadta a szükséges segít­séget ahhoz, hogy megvalósítsuk ter­melő munkánk szervezetének új mód­szerét, amit ciklusos munkának ne­vezünk és az operatív üzemvezetést, ami azonos a diszpécser szolgálat be­vezetésével. Feladatunk az, hogy a munka­helyeknek a ciklusos (lezárt, teljes munkafolyamat, amely meghatáro­zott idő alatt azonos módon ismétlő­dik) munkamenetét egymástól eltol­juk. Amikor az első munkahely pél­dául a készletet szállítja ,a második munkahelyen az ácsolási munkát, majd az utána kővetkező munkahe­lyen a repesztési munkálatokat vég­zik. » MiMHíiyir. © m«M CSJUÍS 5 IUMI CSlllíS IISO MABMAD FELI 6-T © 7-6 ® ® @ ® ® w 8-9 ® ® 9-10 2í ® FUZAS WMS m BIZTOSÍTÁS J ]-c« tttsrt ábra. rugalmas és operatív vezetést. Eze­ket a módszereket a Szovjetúnió szo­cialista bányászatában már megva­lósították és előnyösen alkalmazzák egyes népi demokráciákban, mint ná-. Ezt a ciklusos munkamódszert meg lehet szervezni elővájási, feltá­rási, fejtési és aknamélyítési munka­helyeken is, épúgy, mint a bánya­munka egyéb területein. Egyenletes gépkihasználás A ciklusos munka előnye elsősor­ban az, hogy lehetővé teszi a szál­lítóberendezések egyenletes, lökés­mentes terhelését. Hasonlókép bizto­sítja az emberi munkaerő egyenletes felhasználását. Ebből következik a teljesítményének növekedése. További előny, hogy rendszeressé tehető az anyagellátás, mert az igények, mint például a bányafaszükséglet, nem lö­késszerűen jelentkeznek. Ezzel meg­szűnnek azok az ütközések és zava­rok, amelyek a ma még fennálló rendszertelenségből származnak. A ciklusos munka megvalósítása meg­könnyíti a műszaki középkáderek, a felügyeleti személyzet munkáját is. Lehetővé teszi a terv szerinti munka­helyellenörzést. Ha például alapul veszünk két elő­vájási szintes munkahelyet (1. ábra), akkor a ciklusos munkamódszer dia­grammja a következő képet mutat­ja: Az l-es munkahelyen az első har­mad kezdetén, tehát reggel 6—7 óra között megtörténik a fúrás és re­pesztés. 7—9 óráig végzik a szállí­tást — jelen esetben csilleszállítás­ról van szó. — 9—10 óra között meg­történik az ácsolás, a munkahely biz­tosítása. A munkafolyamat a műszak második felében ismétlődik. Ebben az esetben a ciklus időtartama 4 óra. Ugyanékor a 2-es munkahely az első harmad kezdetén, tehát 6—7 óra kö­zött befejezi az előző ciklusban meg­kezdett szállítást. Utána elvégzi a biztosítási munkálatokat, majd 8—9 óra között fúr és repeszt. A 2-es munkahelyen 9 .órakor kezdődik a szállítás és 11 " óráig tart. A dia­grammról világosan leolvasható az egyes munkafázisok eltolása és a szállítóberendezések — amelyek pil­lanatnyilag a legnagyobb problémát okozzák — egyenletes kihasználása. A munkahelyek két csoporttal tele­píthetők. Az egyik csoport — egy vájár és egy csillés — a rakodási és szállítási munkát, a másik csoport — egy vájár és egy segédvájár — a fúrást és rc"Dbantást, valamint a biz­tosítást és egyéb n.unkákat végzi. Azonos elven épülnek fel a ciklu­sos munkadiagrammok egyéb fejté­si munkák esetében is. Részben sza­kosított ciklusos munkamódszer dia­grammját tünteti fel a 2. számú áb­ra. Kézi jövesztő gépekkel felszerelt kétszárnyú frontfejtésről van szó. A szárnyak hosszúsága 60 méter, a fej­tési magasság 2 méter. A fejtésben és a szállító vágatban kaparószalag dolgozik. A fejtés „hazafelé" halad. Az I. számú frontszárny az első har­mad 6—10 óra közötti időszakában egyenget és rakodik, 10—12 óráig ácsol, 12—14 óráig a fúrást és rob­bantást végzi. A második harmad elején 14—18 óra között ismét egyen­get és rakodik, majd 18—20 óra kö­zött ácsol. 20—23 óra között törté­nik a kaparószalag áthelyezése. Ez a munka már átnyúlik a harmadik harmad munkaidejébe, ennek megfe­lelően változik a munkaerőbeosztás is. 23 óra és éjjel 1 óra között hajt­ják végre a pilléráthelyezést, majd 1— i óra között az omlasztást, 4—6 óráig megtörténik a fúrás, tehát a ciklus lezáródik és kezdődik az újabb. A II. számú frontszárny az első harmad 6—8 óra közötti idősza­kában befejezi az omlasztást, majd 8—10 1 óra között végzi a fúrást és robbantást. 10—14 óra között egyen­get és rakodik. A második harmad első két órájában, tehát 14—16 óra között ácsol, 16—18 óra között — amikor az I. számú frontszárny egyenget és rakodik — fúr és rob­bant. 18—22* óra között végzi a szál­lítást, majd 22—24 óra között az ácsolást, 24 óra és éjjel 3 óra között történik a kaparószalag áthelyezése. 3—5 óra között a pilléráthelyezést hajtják végre, majd 5 órakor kezdő­dik az omlasztás, tehát ismét 24 órá­val zárul a ciklus. Az eltérő fázisidök miatt nincs lehetőség teljes szakosításra. A dia­gramm szerint azonban szakosítható az egyengetés és rakodás munkája. Ehhez szükséges létszám 20 fő. Eb­ből 10 vájár és 10 gyakorlottabb csil­lés. A ciklusos frontlejtés egyszárnyú mezőben Szakosított ciklusos munkamód­szer egyszárnyú mezőnyben haladó, kombájnnal gépesített frontfejtésnek diagrammját ismerteti a 3. számú ábra. A kombájn teljesítménye 1.7 méteres résmélység mellett 36 méter óránként. A front hossza 160 méter. A három műszak szükséges létszá­ma 44 fő. Az első két harmad alatt a kom­bájn végigpásztázza a frontot. Ugyanekkor történik meg a kombájn mögötti biztosítás, ácsolás és a biz­tosításhoz szükséges faanyagnak frontra szállítása. Az első éa máso­dik harmadban egy-egy egyengető vájár végzi fejtökalapáccsal a kom­bájn mögött maradó felső pad jö­vesztését. (A diagrammon mindezen munkák haladását az 1. számú vonal jelzi.) A ciklus teljes időtaitama 24 óra. Ebből az első két harmad a cik­lus terhelő szakasza. Az első har­madban történik az elővájási mun­kahely (2-es vonal) mezőbe hajtása. A harmadik műszak elején, tehát este 10—11 óra között végzik a kom­bájn visszahúzását és a kombájn előtti támfarablást. (3. számú vo­nal.) 11 órakor kezdődik a kaparó­szalag átszerelése, a kalitkaátrakás és az omlasztás (4. számú vonal). Ugyanekkor végzik a kombájn sze­relését és ellenőrző vizsgálatát, vala­mint az egyéb villanyszerelő munká­kat. (5. számú vonal.) Ez a munka reggel hat óráig, tehát az újabb cik­lus kezdetéig tart. A munkadia­grammról a nap minden szakában leolvasható a front állása, valamint a munkaerők megoszlása. A műszaki vezetés feladata Természetes követelmény a ciklu­sos diagrammok felállításánál az úgynevezett biztonsági idő beszámí­tása. Aránylag sok munkafázisról van szó és a bánya munkaviszonyai­ból adódó nehézségek miatt párper­ces eltolódások bekövetkezhetnek. A műszaki vezetők feladata, hogy az ismertetett elv alapján kialakítsák az üzemeikben alkalmazható legjobb ciklusos módszert és megszerkesz­szék annak grafikonját. Komoly fel­készültséget kíván az új munkamód­szer megvalósítása a műszaki kö­zépkáderektöl is. Az aknászoknak és frontmestereknek minden szükséges intézkedést meg kell tenniök, hogy a ciklus betartását biztosítsák és az ö feladatuk, hogy megfigyeléseik alapján értesítsék a műszaki veze­tést arról, ha a grafikon valamelyik összetevője rosszul van meghatároz­va, akadályozza a termelés zavarta­zök és műszaki berendezések igény­bevételével egy központi helyről át lehet tekinteni az aknaüzemben fo­lyó munkákat, azok állapotát és hely­zetét egy központi helyről lehet vé­gezni az irányítást is. A diszpécser az aknaüzem napi tervgrafikonja alapján irányítja a munkát. Állandó összeköttetésben van az aknaüzem legfontosabb szállítási gócpontjaival, munkahelyeivel, a fejtési és elsősor­ban a frontfejtési munkahelyek va­lamennyijével. Ezenkívül összekötte­tést tart fenn a külszíni szállítási gócpontokkal, az akna alsó és felső rakodójával. Elsőrendű feladata az aknaüzem üres csille, fa- és üzem­anyag ellátásának biztosítása, a kü­lönböző helyeken jelentkező üzemza­varok gyors, operatív kiküszöbölései, a megfelelő javító személyzetnek a zavar színhelyére történő irányításá­val. A munkát a tervgrafikonok nnannnntrarrrra 1 ° "I lo d P ai l« SI 16 °l I. F RONT-, SZARNV <ro m I * 1 6 16 íl t* d I ° * l E H.FRONT- ^.löíHfcivr/A III.HAIIWAO 2-es számú ábra. lan menetét. Ez egyben annyit jelent, hogy a termelő munkának megfele­lően kell kialakítani és legalábbis kezdetben a szükséghez mért változ­tatások eszközlésével lehet megvaló­sítani az üzem viszonyainak megfe­lelő diagrammot. A ciklusos módszer mind a fizikai dolgozóktól, mind a műszaki veze­tőktől fokozott munkafegyelmet és öntudatot kíván. Csak így lehet biz­tosítani, hogy a munkafolyamatok a diagrammon ütemezett idő- és sor­rendben zökkenőmentesen menjenek végbe. Bár az új módszer keretek közé szorítja a munkát, nem jelenti az egyéni teljesítmények kibontako­zásának akadályát. Ellenkezően: az egyéni kezdeményezések tág terét biztosítja, de mindenkor megköveteli a fizikai dolgozók és a műszaki ve­zetők kollektív, összehangolt mun­káját. Az új munkamódszer gyakorlati megvalósításánál az üzemvezetés új eszköze az úgynevezett diszpécser­szolgálat rendszeresítése. A munka központi távirányításával, vagyis a diszpécser-szolgálattal a tervek alap­ján bizonyos technikai segédeszkö­8-as számú ábra, alapján nemcsak irányítja, hanem ellenőrzi, azonkívül állandóan tudo­mása van arról, hogy a bányához tartozó felügyeleti személyzet, a műszaki középkáderek és a bányá­ban, vagy külszínen tartózkodó ipa­ros személyzet, mint például a gép­mesterek, lakatosok, villanyszerelők hol tartózkodnak. Ez előfeltétele an­nak, hogy üzemzavar esetén a meg­felelő embereknek színhelyre való irá­nyításával a lehető leggyorsabban megszüntesse a termelést gátló oko­kat. Egy gyakorlati példával mutatunk rá a diszpécser munkájának fontos­ságára. Az aknaüzem egyik siklójának száUítókötele megsérült. A diszpécser az üzemzavarról megkapta az érte­sítést, de ugyanakkor azt az infor­mációt is, hogy a kötél sérülése az üres csillék továbbítását nem akadá­lyozza. A grafikon, a terv és az elő­irányzat adataiból a diszpécser látta, hogy a következő három órában az illető üzemrésznek mennyi üres csil­lére van szüksége. Ennek megfelelő­en odairányította az üres csilléket és az iparos személyzetet. Az üres csil­lék beadása után a hibát rövid idő alatt kijavították; a termelés nem állt meg üresrevárás miatt. A bá­nyában mindössze 3—l ember tudott a zavarróL A fizikai és szellemi dolgozók kol­lektív munkájára van szükség ah­hoz, hogy az élenjáró szovjet tech­nika munkamódszereit átültethessük a mi bányászatunkba. A műszaki ve­zetők feladata, hogy a kiváló képes­ségű munkások figyelmét felhívják a különböző problémákra, amelyek­nek megoldását elősegíthetik kezde­ményezéseikkel, újításaikkal. Ami­kor a ciklusos munkamódszer beve­zetéséről beszélünk, beszélnünk kell azokról a nagy műszaki szervezési változtatásokról, amelyeknek végre­hajtásánál a legapróbb részletekre kiterjedő figyelemmel kell végezni munkánkat. Ahhoz, hogy sztahano­vistáinktól, élenjáró dolgozóinktól megkaphassuk a segítséget, amely elengedhetetlen feltétele munkánk eredményességének, a mérnököknek, technikusoknak, a műszaki vezetők­nek kell az élmunkások mellé állni. -i

Next

/
Thumbnails
Contents