Uj Szó, 1951. január (4. évfolyam, 1-26.szám)

1951-01-05 / 4. szám, péntek

Hogyan él a német ifjúság Fritz Weisshuhn, az FDJ Köz­ponti Vezetőségének tagja, nyi­latkozik a Szabad ifjúságnak. Fritz Weisshuhn, a Szabad Német Ifjúság (FDJ) Központi Vezetőségének tagja. Fiatal em­ber, tevékenyen küzdött a fa­sizmus ellen. Mikor a Szovjet­unió felszabadította Németor­szágot a demokratikus német itjúság egyik vezetője lett. Az imperialisták mesterkedéseiről, a német fiatalok békeharcáról be­szél: Kétmillió munkanélküli Nyugat-Németországtan — Az imperialisták, hazánk mesterséges kettészakitása után azt tűzték ki célul, hogy Nyu­gat-Németországot háborús híd­fővé építik ki. Naponta érkez­nek hadianyagszállítmányok az ország különböző részeibe, Ham­burgba. Münchenbe. A Ruhr-vidék összes gyárai, akárcsak Hitler idejében — hadianyagot gyártanak.. Az imperialista megszállók bon­ni lakájaik segítségével légiókat szerveznek volt SS terroristák­bóJ, akiknek vezetői szabadon­bocsátott náci háborús bűnö­sök. A bonni bábkormány min­dent a iegyve. kezésre költ, így Nyugat-Németországban óriási a munkanélküliség, a nyomor, az éhség. A munkanélküliek száma több mint kétmillió, ezek közöl 800.000 fiatal. Ma a nyugatnémet munkás ke­resete ötször kisebb, mint a Német Demokratikus Köztársa­ság dolgozójáé A német ifjúság óriási több­sége harcbaszátl a háborús gyujtogatókkal. Ezek a fiatalok békét, egységes demokratikus Németországot akarnak. Nincs olyan nap, hogy fel ne lángolna a küzdelem, az újrafelfegyver­zés ellen. Egy hónap alatt 800 új békebizottság Nyugat-Németországban az el­múlt másfél hónap alatt számos tüntetést, békegyűlést szerve­zett az FDJ. Ez a harc elmélyült a varsói Békevilágkongresszus óta. Az FDJ nyugatnémet szervezetei alig egy hónap alatt 800 új bé­kebizottságot szerveztek. — A legnagyobb segítséget természetesen azt jelenti a nyu­gatnémet fiataloknak, hogy a „Ami jó van bennem, a könyveknek köszönhetem..." A sastini politikai iskola egyik faliújságján olvastam ezt a mon­datot. Gondolkozom, azután eszembe jut, ilyen egyszerűen és őszintén csak Gorkij fejez­hettte ki magát. — Maxim Gorkij, — mondom hangosan. Kísérőim, a Jilemnický tan­folyam néhány résztvevője, jó­kedvűen bólintanak: — Igen, Gorkij. És mi is úgy akarjuk szeretni a köny­veket, mint ő... Olvasómozgalmunk kerületi és járási vezetőink képzése folyt itt. A vizsgabizottságok elnö­kei levizsgáztak, este ünnepé­lyes kereteik közt az újértékű Jileinnický-jelvényt is megkap­ják, de a központ kiküldöttei­vel folyó beszélgetésünknek csak nem akai vége szakadni. Hiszen a vizsga sem volt más, minit száz és száz, munkánkat érintő kérdés tárgyalása, de oly sok még a megvitatni való! Néhány szlovák elvtárs lép hozzám. — Mi a heilyzet? Bevonhatjuk olvasómozgalmunkba a magyar ifjúságot is? És már fel is jegyezték a címet, amelyen megrendelhetik a verseny feltételekliez kötött magyarnyelvű könyveket: Ma­gyar Könyvesbolt, Bratislava, Michalská ul. Különösen Ond­rusz Erzsébet és Hudák János, akiket a galántai és a szenei járás küldött Sastínba. viselik szívükön magyarajkú elvtársaik ügyét. Szvitek Zsuzsával, aki a zsol­nai gimnáziumba jár, a vizs­gáztatás módjáról beszélgetek. Bátor kislány és ami a legfonto­sabb, elvtársiasan javítva kriti­zál. Hol tanulta? Nyilván „Az acélt megedzik" c. regényből és a többi könyvekbői, amelyek megmutatják, hogyan kell meg­birkóznunk a nehézségekkel, hogyan kell építenünk Szövet­ségünket. Valóban, nem forrott még ki a vizsgáztatások módja. Egy tény: a vizsgáknak élvezetes beszélgetéseknek kell lenniök, amelyeknek fő célja nem az el­olvasottak ellenőrzése, hanem az, hogy a könyvek alapján rá­vezessék az ifjúságot az igaz emberek útjára. Autószerelő műhelyben ta­nonckodlk Jancsus elvtárs. Ar­ról beszél, hogy nemrég még alig különbözött nálunk az inas élete Pavka Kocsagin életétől. A mai tanonc helyzete ezzel össze sem hasonlítható. Otthont, ösztöndijat, továbbtanulási le­hetőséget nyújt az állam min­den ifjúnak, aki az iparban szak­emberként akarja építeni a szocializmust. Sok mindent ád nekünk a népidemokrácia, ami­ről azelőtt álmodni sem mertünk volna, de amiért apáink oly ke­ményen harcoltak a tőkések el­len. Ugy-e te is arra gondolsz, Hadvig Éva, amikor valamelyik regény alakjaiban édesapádra és galgóci vagy nyitrai elvtársaid­ra ismersz ... A sastini iskola épülete el­csöndesedet. Elvtársaink elutaz­tak, hogy a kerületekre, járá­sokra és minden csoportba átvi­gyék az olvasás szeretetét és a versenyszellemet. Százával ala­kulnak meg az új Jilemnícký­körök, hogy azokon belül min­den olvasmányunkat megbeszél­jük s a tanulságokat napi éle­tünkre, munkánkra vonatkoz­tassuk. (gy.) Német Demokratikus Köztársa­ság ifjúsága aktívan kiveszi a részét a béke védelméből. Ifjú­ságunk kitűnő termelési és ta­nulási eredményeket tudott s tud felmutatni. Az ifjúmunkás termelési brigádok a bányászat­ban átlagosan 120 százalékot, a könnyűiparban 200 százalékot értek el. Az egységes Németországért A külügyminiszterek prágai értekezletéről kérdezünk. — A külügyminiszterek prá­gai értekezlete után újult erő­ved lángolt fel a küzdelem az egységes Németországért. Tíz­ezres tömegek tüntettek kele­ten és nyugaton egyaránt az egységért. Uj lendületet adott ebbe a küzdelembe Grotewohl elvtárs levele Adenauerhez. A bonni bábkormány vezetőjétől egysé­gesen követelik a német dolgo­zók. hogy kezdjen tárgyaláso­kat a prágai határozatok alapján a Német Demokratikus Köztár­saság kormányával. határozatok szellemében küzd a békéért. Az FDJ agitációs bri­gádok száma egyedül Berlinben meghaladja a kétezret. Hatalmasra duzzadt az FDJ taglétszáma is. Az utolsó há­rom hónapban 500.000 új tag lépett be. Főfeladatként továbbra is so­raink kiszélesítése áll. Ujabb százezor fiatalt akarunk szerve­zeteinkbe bevonni Berlinben és Nyugat-Németországban. így készülünk méltóan a III. Világ­ifjúsági Találkozóra. Az én forradalmi iskolám (Részlet Sztálin elvtársnak a tifliszi vasutasok értekezle­tén mondott beszédéből.) „Emlékszem az 1898-as évre — mondotta Sztálin, — amikor először bíztak rám egy tanuló­kört. amelyen a vasúti műhelyek munkásai vettek részt. Itt, ezeknek az elvtársaknak köré­ben es'em át akkor az első for­radalmi tűzkeresztségemen ... első tanítóim a tifliszi munká­sok voltak." „Emlékszem továbbá az 1905 —1907-es esztendőkre, amikor a Párt megbízásából Bakuba küld­tek dolgozni. Kétéves forradal­mi tevékenységem a petróleum­ipari dolgozók között megedzett a gyakorlati harcra és a gya­korlati veizetésre. Az, hogy Ba­ku haladó munkásaival, Vácek­kel, Szárátoveccel és másokkal érintkezhettem és hogy a mun­kásoknak a petróleummágnások ellen vívott sok nagy küzdel­mében résztvehettem, tanított meg arra, mit jelent nagy mun­kástömegeket vezetni. így hát ott, Bakuban kaptam mog a második forradalmi tűzkereszt­séget. Ott szabadultam fel a forradalmi inaskodásból..." „Végül pedig emlékezem az 1917-es évre, amikor — a bör­tönök és számkivetések közötti hosszú hányódás után — a Párt akaratából Lejningrádba kerül­tem. Ott, az orosz munkások közt, a világproletariátus nagy tanítójának, Lenin elvtársnak közvetlen közelében, a proleta­riátus és a burzsoázia ní'gy osztályliarcainak viharában, az imperialista háború körülményei között tanultam meg először, mit jelent a munkásosztály nagy Pártjának egyik vezető­jévé lenni. Ott, az orosz mun­kások, az elnyomott népek fel­szabadítói között, minden or­szág és minden nép proletár­harcának élcsapatában éltem át harmadik forradalmi tűzkereszt­ségemet. Ott, Oroszországban, Lenin vezetése alatt váltam a forradalom mesterévé. Engedjé­tek meg, hogy őszinte bajtársi köszönetet mondjak orosz taní­tóimnak és meghajtsam fejem tanítóm, Lenin emléke előtt. Inasból (Tiflisz) segéd lettem (Baku), segédből mester (Lenin­grád): ez volt .elvtársak, az én forradalmi iskolám" Ifjú béketiős a francia hadbíróság előtt A bordeauxi katonai bíróság nyolchónapi börtönre ítélte Mi­chell Bottin fiatal ejtőernyős ka­tonát, aki békeröpiratokat ter­jesztett. Bottin a bíróság előtt hangoztatta, hogy szülővárosá­ban, Le Havre-ban ötezer em­ber osett a mult háború áldoza­tául. Nem akarja, hogy ezek a szörnyűségek megismétlődjenek. A tanúk mind kedvező vallomást Az FDJ is a prágai és varsói > tettek. Az eigyik tanú, egy Viet _ namban elesett francia katona anyja ezt kiáltotta a bíróságnak: — Azt kívánom, hogy ezer és ezer ilyen Bottin küzdjön Fran­ciaországérti A bíróság csak négy szava­zattal három eílemében hozta meg marasztaló íté!e fét Az íté­let alkalmával Bordeaux több üzemében figyelmeztető sztráj­kokat tartottat

Next

/
Thumbnails
Contents