Uj Szó, 1951. január (4. évfolyam, 1-26.szám)

1951-01-01 / 1. szám, hétfő

U.TÉV 1951 c/l béítéért ujsza liiirevliuifc erejéről tett tanúságot, azt követeli, hogy még harcosabban és elszántab­ban küzdjünk a nagy Szovjetunió ol­dalán azért, amit a nagy Sztálin és tanítványai a szocialista forradalom megindulása óta hirdetnek: hogy a békét kívánó dolgozó nép szabadon, győzelmesen építhesse szocialista éle­tét, amely Marx, Lenin és Sztálin eszméivel a kommunizmus megvaló­sulása felé vezet. Ha m| ma végigtekintünk az el­múlt esztendőn, nem hagyhatjuk említés nélkül az eredményekből fa­kadó gyümölcsöket és nem hagyhat­juk el, hogy vissza ne pillantsunk ar­ra a korra, amikor a kétkezi munkás egyik kezében a fegyverrel, másik kezében a kalapáccsal küzdött azért, ami ma megvalósulóban van. Akár bel-, akár külpolitikai évszemlét csi­nálunk, nem maradhat némán ajkunk azokról, akik egy életen át harcoltak a mánkért, nem hallgathatunk mai és tegnapi hőseinkről. Szabad-e meg­feledkeznünk ma, amikor szocialista életünknek szebbéformálódásáról be­szélünk, amikor újult erővel vesz­szük fel harcunkat az osztályellenség ellen és mindennapi életünkben foko­zott harcot folytatunk az imperia­listák és cinkosaik ellen, szabad-e megfeledkeznünk Gottwaldról, Širo­kýról, Durišról, Steiner Gáborról, Me­zőről és Sallairól? Gottwald, Široký, Duriš a harcos tegnap és az építő, alkotó ma, akik kéz a kézben har­coltak, küzdöttek a holnapért és jár­ták az utat Steiner Gáborral, Mező­vel és Sallai elvtárssal. Mind egyek voltak: elvtársak, akik a munkásosz­tály jobb és emelkedettebb holnap­jáért küzdöttek. Steiner Gábor, Me­ző és Sallai kiestek sorainkból, már­tírhalált haltak, elhagytak bennün­ket, de halálukkal még erőteljesebbé, harcosabbá tették a mánkat, még erőteljesebbé és harcosabbá tették Gottvvald, Široký és Ďuriš melletti kiállásunkat. Gottwald és Široký új életünk ha­talmas egyéniségei, győzedelmesen viszik tovább azokat a harci eszmé­nyeket, amelyek mellett munkásosz­tályunk Komáromban, Eperjesen, Kassán, Kosutiban és a munkásosz­tály minden harcos megnyilvánulá­sában hitet tett. Gottwald és Široký Viliam elvtársak harci lobogója, a vörös zászló nemcsak nálunk, hanem Európa nagy tömbjében, Rákosi Ma­gyarországában, a munkásosztály győzedelmes Romániájában, Bulgá­riában, Albániában, Pieck elvtárs Németországában győzedelmesen leng és küzdelemre buzdít a világ békéje érdekében. A dolgozó osztály megin­gathatatlanul áll sorompóba, harci egységbe, nagy hőseinek oldalán és élő nagy vezéreinek síkján, hogy megvívja döntő győzelmét azok el­len, akik véres háborúk lángralob­bantására spekulálnak, hogy kis ti­tánok gyilkos szándékai vájjanak va­lósággá, hogy a felszabadított népek életében az imperialista kizsákmá­nyolók lázas álmai valósuljanak meg újra. Nem, Kelet-Európa népe, mun­kássága, parasztsága és dolgozó ér­telmisége megingathatatlan frontba tömörülve sorakozott fel hősi elszánt harcára, hogy szövetséget alkotva a kizsákmányolt országok dolgozó né­pével, megdöntse azt, ami az élet megrontója, átka: a kizsákmányo­lást, a rabszolgaságot, a trumani doktrínát, a Sehumanok, Adenauerek, de Gasperik fejbólintó lakájpolitiká­ját, a Labour Party áruló magatar­aását s helyébe a nemzetközi prole­tariátus nagy jelszavát valósítsa meg: Világ proletárjai egyesüljetek a béke és a szocializmus jegyében! „Atomleckét" kaptak a%uszítók Scelba, a népgyilkos Január havának első napjaiban a világot meglepő hír járta be. Az ,,Union Frances d'Information" lap jelentése szerint a szovjet tudósok­nak sikerült az atomenergiából igen magasfeszültségű villanyáramot elő­állítaniok s ezenkívül olyan atom­energiával hajtott rakétákat gyárta­ni, amelyek lehetővé teszik a levegő legmagasabb rétegeinek tudományos kikutatását. A nyugati országok lap­jai e hírrel kapcsolatosan megálla­pítják, hogy a Szovjetuniónak az atomenergia ipari felhasználása te­rén már hatalmas előnye van az Egyesült Államokkal szemben. A né­pi demokrácia lapjai „atomleckéröl" írtak. Az a tény, hogy az atom tit­kát a szebb holnapért küzdő szovjet nép is ismeri, egyidöre torkára for­rasztotta Trumannak és a többi hisz­térikus amerikai politikai kalandor­nak a szót. A Kinai Népköztársaság győzedel­mes útja az imperialista államok po­litikusait újabb zavarba hozza. A kí­nai nép lerázta magáról Csankajse­kélc kizsákmányoló rémuralmát és diadalzászlókkal fogadta Mao Oe Tung elvtársat ée a népi demokrá­ciát. 1950 január első hetében Eu­rópát nem váratlan, de mégis meg­lepő hír jária be, amely az amerikai politika és Attleék és Bevinék újabb csődjét jelenti: Nagy-Britannia elis­meri a Kínai Népköztársaság , kor­mányát. Bizonyos, hogy amikor Be­vin erre a lépésre szánta magát, nem a kommunisták iránti szeretet­ből döntött így, hanem arra gondolt, hogy ezzel a lépésével megnyugtatja az angol munkáspárt politikájával elégedetlen tömegeket s ugyanakkor Angliának búsás anyagi javakat sze­rez ez a külpolitikai manőver. Alig ült el Nyugat-Európa egén a vihar, amelyet az angol külügymi­minisztériumnak nyilatkozata váltott ki a Kínai Népköztársaság elismeré­se ügyében, újabb felháborító politi­kai esemény zavarja meg Európa nyugalmát: MODENA. A Billek és Jimmek a feketeingesek örököseivel vérszövetséget kötve megindították sötét és aljas támadásukat az olasz munkásosztály ellen. Az orsi vasgyár ellen indított támadás megdöbbentő és kiáltó mementója lett az európai dolgozóknak, hogy mit jelent az amerikaiak „békés" segítsége. Tru­manék az olasz fasizmus bérenceivei, de Gasperival és Scelbával szövetkez­ve sortüzet adatnak a kenyérért és a jobb életért küzdő olasz munkásság­ra. A sortűz következtében elpusztul­tak a világbéke hívei nagy és legyőz­hetetlen táborának hőseivé válnak, Modena a béketábor imperialistaelle­nes blokkjának harci kiindulópontja 1<?KZ. A sortűz nemcsak az olasz dol­gozók újabb és újabb millióit, az olasz nép legegészségesebb erőit ál­lítja f.oio.npóLa, hanem a francia, német, holland, dán dolgozók mil­lióit is, hogy a Szovjetunió vezette nagy béketáborral együtt harcolja­nak a gyilkos erőszak uralmának megdöntéséért. Január 22-én a világ a nagy Lenin halála 26-ik évfordulója emlékének adózott. A dolgozók világtábora át­vette a proletariátus lángeszű böl­csének tanítását, merített új rendet építő, új utat.mutató hatalmas ta­pasztalataiból, hogy még nagyobb el­szántsággal az ő és Sztálin világot átformáló forradalmi tanításaihoz híven folytassa útját a végső nagy győzelmek felé. Még alig ültek el a Lenin-ünnepsé­gek, amikor a világot egy Bulgáriá­ból érkezett hír döbbentette meg: Kolárov elvtárs, 1950 január 23-án éjfél után 45 perckor hosszas beteg­ség után elhunyt. Vaszij Kolárov Georgij Dimitrovval és Vlko Cser­venkowal a bolgár élet nagyjaival harcolt a nagy Szovjetunió oldalán a bolgár nép felszabadulásárért, éle­Boldog újévet! — hangzik szerte a világon. Mi, akik boldogabb jövőnket épít­jük, megállunk néhány pillanatra a szocializmus felé vezető utunkban, hogy lemérjük mindazt, amit az öt­éves terv második tervévének befe­jeztével elvégeztünk. Lemérjük a po­zitívumokat és lemérjük a negatívu­mokat is. Nemcsalt belpolitikai vo­natkozásban, hanem a békefront tá­borának vonatkozásában is, mert hi­szen útunk, amelyen megindultunk, elsősorban a béke építése felé vezet és rajta keresztül minden dolgozó legőszintébb kívánsága a szocialista élet beteljesedése felé. A munkás, a paraszt és a dolgozó értelmiség nálunk egy megújhodott életet jár, amelyben a munka ma már becsület kérdése. A dolgozó nép őszinte lelkesedéssel és tennivágyás­sál teremti meg azokat a feltétele, ket, amelyeknek megvalósítása a szebb és eredményesebb életet hozza meg magának és környezetének. Ez volna a kérdésnek egyik oldala: miként dolgozunk házunk tájékán. Azonban nekünk nemcsak arra van szükségünk, hogy a magunk portáján helyesen, jól és eredményesen dol­gozzunk, hanem hogy portánkon túl megbirkózzunk mindazokkal a fel­adatokkal, amelyek ránk várnak. Et már a saját házunkon túl lévő élet, amelynek fejlődése azonban nagy be­folyással van ránk is. Az elmúlt világháború az emberi­séget két táborba osztotta. Az egyik oldalon áll a dolgozó nép tábora, amely a maga új életének kialakí­tása érdekében parancsolólag köve­teli a békét. A másik oldalon az em­beriességéből kivetkőzött tábor áll, a nagy tábornokok kis csoportja, amely harci riadóra hívja a kizsák­mányolók táborát, hogy megvédje gyűlölt igazát. Európában és Ázsiában, Afrikában és Amerikában a dolgozók milliói békét követelnek, oszthatatlan és tartós, az emberiség szempontjából nyugalmat, előrehaladást és jólétet jelentő békét. Ezzel szemben áll a tőkések, a hadseregnélküli táborno­kok, kalandor politikusok és az em­beriességükből kivetkőzött egyének kis csoportja, amely háborút toboroz a messze Távolkeleten, itt a közeli nyugaton és mindenütt, ahol úgy ér­zi, hogy a Béke Pártjának termékeny és nemes munkája elé akadályokat gördíthet. Boldog újévet kíván holnap a kis­fiam, boldog újévet kíván a felesé­gem és a világon mindenütt, ahol ezt a napot megülik, boldog újesztendőt kíván egyaránt férfi és nő. Boldog újévet, amivel a gyermekei szebb és békés életét, jobb holnapját, nyugodt álmát képzeli el anya és apa egy­aránt. S ml, akik ma az új életért a gyárakban, a földműves szövetke­zetekben vagy íróasztal mellett dol­gozunk, ezért a békéért harcolunk és áldozzuk érte akár az egészségünket is. Lehet-e szebb és nemesebb mun­ka, mint az, hogy a gyermekemnek szebb holnapot biztosítsak ? S lehet-e aljasabb és felháboritóbb támadás, mint az, amely gyermekem szebb és boldogabb holnapja kialakulásának akar gátat vetni? Ha végigtekintünk az elmúlt esz­tendő külpolitikáján, akkor határo­zott, erélyes és szenvedélyes hangon kell kikelnünk azok ellen, akik — mint ahogy az elmúlt esztendő poli­tikája megmutatta — éppen arra pá­lyáznak, hogy akár itt nálunk, a né­pi demokráciákban, akár a kizsák­mányoltság igáját még nyögő világ­ban a dolgozók Hozzátartozói szebb életének kialakulását meggátolják. Európát és a világot egy új Hitler árnya rémítgeti. Gyilkos fegyverek­kel, atombombákkal és egyéb ször­nyűséges fegyverekkel fenyegeti a békés életet építő emberiség jövőjét. Traman hallod a gyermek ajkáról, Truman — hallod fogcsikorgatva a munkásnép szavát, Truman hallod a gyermekeit féltő anyák sóhaját. Igen, ez a név ma lidércként megüli a világot. Fenyeget, rémséggel tölti el az emberiséget ott, ahol nem tu­datosították még kellően, ami Tru­mannal szemben 1 tatarozott akaratot, erőt és fegyvert jelent. Az egy tábor­ba tömörült emberiség nagy többsé­ge békét kíván és ez a tábor Párizs­tól Sheffielden át Varsóig határozott, megdönthetetlen harci egységet je­lent, amellyel szemben Trumannak és a többi akarnoknak liarci riasz­tója a pusztában elvesző hang. Egy hangosan dobverö, elenyésző kis csör­tető táborral szemben a tettek em­bereinek nagy tábora sorakozik fel, amely megdönthetetlen, acélos, erő­vel harcol minden dolgozó ember bé­békéjéért és boldogabb holnapjáért. Az egyik táborban győzedelmes csatákra hív a Béke Generalisszimu­szának boldog jövendőt hirdető neve. A másik oldalon a Trumanok, Mac Arthurok, Ademauerok, Li-Szin-Ma­nok, Sehumanok és a többiek nevei. Atombombával fenyegeti köztük az első az emberiséget, a másik ugyan­olyan hangon, mint partnere, eszeve­szett gyilkosságok sorozatába sodor­ta zsoldosait a békét áhító koreai nép ellen, a harmadik az emberiség legsötétebb korszakának véres figu­ráját másolja és a többiek is mind­megannyi kis csepűrágó, akik báb­ként mozognak a politikai élet szín­padán, hogy teljesítsék nagy uruk­nak, a Profit és az Arany urának pa­rancsait. Csehszlovákiában az ifjúság nagy és merész terveket valósít meg. Ma­gyarországon, Dunapentelén a nép apraja-nagyja építőmunkára gyűlt egybe, Romániában a Duna deltájá­nál szorgos kezek dolgoznak egy új élet kialakításán. És ugyanígy sorol­hatnánk fel a példákat Bulgária, a Népi Demokratikus Németország, Lengyelország és Kína életéből. S ott áll mindenekfelett a nagy Szovjet­únió, amelynek népe az atomtitkot az ország felemelkedése érdekében használja fel, kietlen síkságokat tesz termékennyé. Ugyanakkor tőlünk nyugatra lá­zas fegyverkezés folyik. Dollármillió­kat és milliárdokat költenek nem az emberiség jövőjének szebbétételére, hanem a gyilkos fegyverkezésre és rombolásra, ugyanakkor dollármil­liárdokat és milliárdokat áldoznak. De Gaulleék, Adenauerek, De Gasperik fasiszta álmainak megvalósulásáért, elvonva az anyáktól a tejet, az élel­met, elvonva a dolgozók millióitól a munkát és az emberi megélhetést csak azért, hogy párezernyi tőkésnek biztosítsák a profitot. Ha ma, az év végén és az 1951-es év elején visszapillantást kell adni arról, mi történt az elmúlt esztendő során, a kezünk ökölbe szorul. Teg­nap az ember még a háború dübör­gését hallotta, tegnap az anyák és gyermekek jajkiáltása tépett a fülé­be és akkor megfogadta, hogy min­den erejével harcolni fog azért, hogy megakadályozza egy új, borzalmas pusztítás fellángolását és ha ma szá­mot kell vetnie a mult év politikai eseményeiről, azt tapasztalja, hogy a háború elítélése, a gyújtogatok megátkozása nem használt, mert vannak még egyének, akik újból és újból az emberiség megrontására, gyilkos háborúk fellángolására spe­kulálnak, mert úgy érzik, hogy ez meghosszabbítja életüket. A szántóvető, amikor ekéje mellett ftj barázdát hasítva megindul, jobb életet akar teremteni. És mi ma, amikor megindulunk az újesztendő­nek, számba vesszük az ó-esztendő tanulságait és megvizsgáljuk, mit ta­nultunk, hogy megteremtsük azokat az előfeltételeket, amelyek a jobb holnapunkat biztosítják. Ez a szám­vetés mindennél parancsolóbban kö­veteli tőlünk, hogy megteremtsük a magunk és a többi dolgozók békés életét. Ugy teremthetjük meg ezt, ha még kritikaibb és még harcosabb szellemmel fogunk küzdeni a béke­tábor oldalán mindazért, amit tőlünk a varsói kongresszus határozatai pa­rancsolóan megkövetelnek. A varsói kongresszus, amely a bé­ketábor hatalmas, megdönthetetlen

Next

/
Thumbnails
Contents