Uj Szó, 1951. január (4. évfolyam, 1-26.szám)

1951-01-01 / 1. szám, hétfő

tének jobbrafordulásáért. A bolgár megedzett hősi pártjukat, a KommuUJSZÖ tTJ®T 1991 nép alig egy év leforgása alatt legjobb fiait veszíti el, előbb Dimitrovot, majd Kolarovot. Dimitrov és Kolárov örökül hagyták a bolgár népnek harcban és építőmunkában nista Pártot és a dolgozó bolgár nép biztonságának legnagyobb zálogát, a Szovjetunióval kiépített őszinte barátságot. ííszáíl a győzelmi mámat IliaW csapás éü Jxumant — létcefön a szoulet-kínai egyezmény A nyugati imperializmus háborús céljainak európai fellegvárául az áruló jugoszláv kormányt szerezte meg. Tito és bandája mind nyíltabban fordul szembe a népi demokratikus blokkal, elárulja a jugoszláv dolgozó népet és az országot az amerikai trösztök, a monopólkapitalisták kizsákmányoló érdekeinek veti alá. A rabságba hajtott jugoszláv nép azonban folytatja földalatti harcát a Tito-banda ellen, akárcsak NyugatEurópa dolgozói a Trumant szolgáló lakájkormányok diktatórikus uralma ellen. Februárban robban ki az angolamerikai tőkések közötti ellentét: az olajcsata. Hatalmas hullámokat ver és a két imperialista kormány politikájára is kihatással van. Mialatt a nyugati világ tőkései egymás között torzsalkodnak, a Távolkeleten győzelmes sikert arat a Kínai Népi Köztársaság és február 15-én napvilágot lát az évtized egyik legjelentőségteljesebb államközti egyezménye, amely a szovjet és a kínai nép testvéri kapcsolatait szerződéssel biztosítja. A Monde című lap keserűen jegyzi meg a szerződéssel kapcsolatosan: „Sztálin épúgy, mint Mao Ce Tung elmondhatja, hogy jó munkát végzett." Igen, ez a két ország között létrejött egyezmény nemcsak a két nép szempontjából jelent új korszakot, hanem az emberiség fejlődése szempontjából is, mert még szorosabb és hatalmasabb tömbbe egyesítette az emberiség százmillióinak tömegét. Népi demokratikus szomszédunk, a Magyar Népköztársaság bírósága februárban tárgyalja az amerikai szolgálatban álló kémek és szabotőrök nagy perét, amely ismételten lerántja a leplet arról az aljas politikáról, . amelyet az amerikai tőkések folytatnak. Bizonyságot szolgáltatott ez a per arról is, hogy a népi demokratikus országok munkáskormányai éberen őrködnek s a nép súlyos ítélete mindenkivel leszámol, aki függetlensége, szabadsága ellen akar törni. Geiger és Radó, az amerikai imperialisták magyarországi kémei halállal bűnhődnek s a többi kártevő is elveszi igazságos büntetését. Az amexikai nagyoezéxkax á[abí icány&an pxábálkozik... Ä népi demokiäcia saitóia a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának ülésével foglalkozik, Gottwald és Slánskv. Frank és Kopriva elvtársak beszámolóit értékeli. A CsKPKB határozata nagv hatással volt a többi népi demokratikus országok tömegeire. A Szovfetűnióból érkező hírek, amelyek a hatalmas szovjet árleszállításokról adnak számot, a béke frontjának további lényeges megerősödését jelentik. A Szovjetúnió és a népi demokráciák dolgozóinak sikerei eredményesen támogatják a nvugati országok dolgozóinak békemozgalmát is. Az angol munkásosztály. — bár a parlamentben nincs kénviselőie. mert akik ma a munkásosztály nevében beszélnek Angl'ában. akárcsak Churchill, a tőkésosztályt képviselik. — erélyesen emeli fel szavát Angliában, akárcsak Franciaországban. ahol márciusban sztrájkmozgalom robban ki Az amerikai nagy vezérkar űj vonalon próbálkozik. LlDÓtot akarja becsempészni Belgiumba, azonban itt nem pusztán a királvkérdésről van szó, hanem ennél sokkal jelentősebbről: az amerikaiak minden áron egyik legveszedelmesebb kémüket akarják aktív munkatevékenységre fogni: Lipótot. A belga dolgozó nép azonban megmutatja erejét, határozottságát. Acheson amerikai külügyminiszter március 16-án újabb" háborús úszítóbeszédet tart. Truman „nagy társa" meghirdeti az USA támadó külpolitikai irányzatának folytatását, sö't nemcsak folytatását, hanem annak fokozását is. A béke közellenségei megérezték a béketábor hatalmának megnövekedését s hogy. fejlődését megakadályozzák, újabb brutalitásokhoz folyamodnak. Acheson totális diplomáciát meghirdető csaholása de Gasnerit is felbátorítja Olaszországban. Milánóban, Bolognában, Torinoban és Firenzében azonban a dolgozók Scelba bestiálitására és de Gasperi alias politikájára hatalmas sztrájkkal válaszolnak Olaszország munkássága ismét hősiesen kiáll. A dolgozó nép telies egységben lép fel a rendőrterror ellen. Franciaországban ugyanekkor a dolgozók lankadatlan erővel folytatják béke- és bérharcukat. Belgiumban milliós tömegek tüntettek az áruló LiDót viszszatérése ellen és Montgomery angol tábornok dolgavégeztével járt Norvégiában, mert nem talált ágyútölteléket a norvég nép kőzött. Nvugat-Németország lakossága is egvre erőteljesebben folytatja az amerikai gvarmatosító politika elleni harcát. A Német Demokratikus Köztársaság ragyogó példáján felbuzdulva, a nvugatnémetországi dolgozók hazájuk egységéért küzdenek, felsorakoznak a béketábor oldalán és undorral utasít iák vissza Adenauerék lakájpolitikáiát. Csu En Lai elvtárs, a szabad Kínai Népköztársaság központi kormányának külügyminisztere többízben figyelmezteti a nyugati zsarolókat, hogy a kínai nép nem hajlandó szemet hunyva tűrni a szomszédos népi köztársaság ellen indított imperialista támadást. Az amerikaiak győzelmi mámora, Mac Arthur önhitt szószátyárkodása egyszerre csak keserű, megdöbbent fintorrá torzult. November 26-án a koreai néphadsereg és a kínai önkéntesek általános ellentámadásba lendülnek az imperialisták gyilkos hordái ellen. Mac Arthur már bánja könnyelmű kijelentését, amelyet rövid hetekkel ezelőtt tett: a koreai háború december 31-re befejeződik, be akarom tölteni igéretemet, hogy a katonák karácsonyi vacsorájukat otthon fogják elkölteni. Mac Arthur kétségbeesve tapasztalja Trumannal és a többi háborús . főuszítókkal, hogy a kis koreai nép a kínai önkéntesektől támogatva éket ver az ellenség haderejébe, megzavarja teljes mértékben az amerikai hadvezetést és hatalmas ütemben, lépésről lépésre visszahódítja mindazt, aminek elfoglalásáról olyan dicsekedve írtak még néhány nappal ezelőtt az amerikai és velük egyhúron pendülő nyugateurópai sajtóorgánumok. Ezzel szemben a Krasznája Zviezda örömmel szögezi le: „A néphadsereg egységeinek és a kínai önkénteseknek a front egész vonalán intézett hatal mais csapása semmivé tette mindazokat az eredményeket, amelyeket az amerikai csapatoknak eddisr sikerült elérniök. Azonban pillantsunk vissza egy kicsit, mert a koreai háborúval kapcsolatos események mellett vissza kell tekintenünk még az Egyesült Nemzetek Szervezete idei 5 közgyűlésére, amelyen a béketábor által javasolt és a Szovjetúnió által előterjesztett határozati javaslatokat Trumanék szavazógépe minden egyes esetben elutasította. Nézzük meg, mi is történt Laké Succesben, az Egyesült Nemzetek 5 közgyűlésén. Azt hiszem, nem kell külön hangsúlyoznom, hogy milyen célból is létesült az Egyesült Nemzetek Szervezete, hogy alapokmányának, Chartájának egyik leglényegesebb pontja ez: Az ENSz a béke legfőbb őre a nemzetek közötti egvüttmunkálkodás elősegítője. a baráti kapcsolatok kialakulásának meggyorsító ja, tehát olyan szervezet, amelv az emberi társadalom békés jövő életét valóban tudná biztosítani. Igen. ennek kellett volna lennie az Egyesült Nemzetek Szervezetének és ez is lett volna, ha minden egyes tagja olvan becsülettel és őszintén dolgozott volna az ENSz keretében, mint a Szovietúnió és a melléje felsorakozott államok. Nem volt ez azonban érdeke az Amerikai Egyesült Államok „bölcs vezérkarának", mert hisz az nem hozna gazdag, búsás jövedelmet a trösztök urainak, ha lemondanának háborús spekulációikról és az emberek hozzálátnának magasabb színvonalú élet kialakításához. Ha a csillagászati számokat eg.ymás alá rakjuk, amelyeket Truman harci riadójának elhangzása óta a népek millióinak véres verejtéke és nyomora árán a hadfelszerelés fokozására fordítanak Angliában, Franciaországban, Belgiumban, Olaszországban és a többi nyugati és marshallizált országokban s ha ezeket az összegeket a lakosság számával elosztanók. ezek a csillagászati számok azt mutatnák, hogy rengeteg családi házat, szebbnél-szebb kórházakat, szociális intézményeket lehetne ez összegből építeni. De hát Trumannak, Churchillnek. Plevennek, de Gasperinek nem érdeke, hogy a dolgozók életét elősegítő szociális intézmények létrehozására fordítsák a nemzet jövedelmét, a keserves adófilléreket — hisz azon keresni nem lehet. Hisz az csak a dolgozók javát szolgálja, nem a Rockefellerek, néma Morganok, nem a Wall Street és kényurai érdekét. Az tft&z szaoazógépezete impeüalista écdekeket szolgái Amerika megcoPianfa JCoxeát Trumanék az amerikai monopóltőke felső tízezreivel hozzálátnak az őrületig fokozott háborús pszihózis terjesztéséhez. A fegyverkezés Amerikában és a marshallizált országokban a dolgozó nép utolsó fillérjeire nyújtja ki éhes csápjait. Az amerikai politikusok érzik, hogy a két tábor küzdelmébe egy űj, hatalmas erő szólt bele, amelynek terebélyesedő ereje meg fogja fojtani az imperialisták kizsákmányoló törekvéseit. A Béke Híveinek nagy tábora napról napra, hétről hétre milliókkal, tízmilliókkal, százmilliókkal növekedik, Vladivosztoktól messze a nyugatamerikai partvidékekig, az Északi sarktól a Fokföldig, feketék, sárgák, fehérek, munkások, értelmiségiek, parasztok együttes erővel, egy táborba tömörülve követelik hangos szóval az atombomba betiltását és a többi gonosztevő imperialista háborús kísérletek megakadályozását. A nagy trösztök szolgálatában álló amerikai politikusok végső lépésre szánják el magukat. 1950 június 25-én Li Szín Man Koreában a Wall Street urainak támogatásával amerikai fegyverekkel, katonai tanácsadókkal, amerikai utasításra a kora hajnali órákban támadást indít a Koreai Népi Köztársaság területe ellen a 38-ik szélességi fok teljes hoszszlban. E támadásnak célja az volt, hogy váratlan rajtaütéssel megakadályozza a koreai népi demokratikus hadsereg teljes kibontakozását, hogy Észak-Koreát megszállva, Korea gazdasági kincseit és nem utolsósorban Kínával és a Szovjetúnióval való közvetlen közeli kapcsolatát egy Imperialista amerikai támadás kiinduló hadibázisává alakíthassák át. Lá Szin Man csak báb volt abban a politikai koncepcióban, amelyet a háttérből Truman, Acheson, Marshall és Mac Arthur irányított. Amikor a nyugati imperialisták rádöbbentek, hogy Koreában elszámították magukat, aljas diplomáciai machinációkkal, természetesen elsősorban az amerikai Marshall-terv segítségével rákényszerítették az ENSz-t arra. hogy szankcionálja az amerikai blokknak a megtámadott ország elleni közös katonai hadműveleteit. A szabadságát védő, függetlenségéért hősiesen síkra szálló koreai nép ellen a kultúra és a szabadság jelszavának lábbal tiprásával indulnak meg az amerikai hadihajók Koreába zúdítva az Északamerikai Egyesült Államok alvilágának egész söpredékét. A szerencsétlen kis né£ ellen felsorakoztatják Nyugat-Európa minden fasiszta bábkormányának elit-csapatait, hogy az ENSz zászlójának leple alatt megindíthassák gyilkos, véres hajszájukat asszonyok, gyermekek és aggok ellen. A koreai nép fogcsikorgatva, harci elszántsággal és soha nem látott hősiességgel állt ellent a hömpölygő áradatnak. Az amerikai imperialistáknak Koreába bevetett egységeinek, főleg légierejének támadásai kezdettől fogva igazolták azokat a megállapításokat, amelyek azt hirdették, hogy Korea pusztán lényegtelen kérdés az amerikaiak háborús politikájában, mert tulajdonképpeni céljuk Koreán keresztül Kína és a Szovjetúnió megtámadása. Az ENSz 5. közgyűlésén a Charta !ábbaftiprás4t

J

1 tűzték nam'rendre az angol-amerikai tömb kéoviselői. Olyan kérdéseket bocsátottak szavazás alá, amelyek kézzelfoghatóan bizonyították. hogy tudatosan az alapokmány határozatainak szelemével ellentétes állasfoglalást akarnak kicsikarni az ENSz tagjaitól. Kicsikarni? Hisz az USA alapokmányellenes törvénytelen politikájának végrehajtója egv „szavazógép", amelv Acheson ujjának intésére úgy lendül szavazásra, ahogy Truman kormánva kivánia. Olvan országok képviselői ezek. amelvek gazdaságilag, politikailag és katonailag teljesen alárendelték magukat az amerikai imperialisták kénve-kedvének, akik nem saját* népüknek érdekeit nézik és parancsai teljesítik az ENSz szervezetében, hanem azon vannak, hogy az aranyakért, amelyeket Trumanéktól kapnak, a lehető legjobban kiszolgálják a Wall Street urait és egyszersmind elárulják népük érdekeit. Az imperialista tömb az 5. közgyűlésen megmutatta, hogy célja: az Egyesült Nemzetek Szervezetét az USA agreszszív törekvéseinek eszközévé tenni. Angľa és a többi úgynevezett szavazóországok delegáltjai azonban kénytelenek voltak rádöbbenni arra. hogy bár szavazógépükkel EZ ENSz-ben a népek igazi követeléseit elutasíthatták, a népek hangja mindenütt egyre erőteljesebben követeli a béketábor stockholmi határozatának valóraváltását, hallani akarta Visinszkiit. Malíkot, Širokýt. és a többi népi demokratikus országok ENSz-beli követeit. Kénytelenek hallgatagon tudomásul venni, hogy az Igazságért becsületesen, őszintén az a blokk dolgozik az ENSzben, amely ellen a monoooltőkések. éppen Truman parancsára, a Wall Street és a City urainak intésére az ENSz 5. közgyűlésén megindul a szavazómasinéria. A nyugati imperialisták az Egyesült Nemzetek Szervezetét igazi mivoltából kiforgatták, hivatását megcsúfolták. Nem csoda tehát, hogy az emberiség azóta, hogv az ENSz-ben az amerikai trösztök narancsa érvényesül, elfordul etlől a szervezettől és szemét Varsó felé fordítja, ahol az emberiség közös érdekeinek megvédése érdekében embermilliók és százmilliók követei üléseztek, és ülésezésükkel önkénytelenül is olvan tömböt, szervezetet hoztak létre, amelyre a világ népei felszabadult érzéssel tekintenek: ez a m' parlamentünk, ez a mi világszervezetünk, amelvnek hatalmas és egy tömbbe kovácsolódott ereje, nagysága, elhomályosítja és elnémítja az ENSz kis akarnokainak és urainak vérre spekuláló politikáját. áldozati bárányul szemelték ki őket, becstelenül. Saját maguk hasznának látszólagos biztosítására a német népet akarják feláldozni. Október 20-án a Szovjet Szocialista Szövetségek kormányának kezdeményezésére Prágában a Szovjetunió, Albánia, Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Románia, Magyarország és a Német Demokratikus Köztársaság külügyminiszterei összeültek közös tárgyalásra. A nyolc állam külügyminisztereinek prágai értekezlete a® újra felfegyverzésről hozott imperialista határozatról közös nyilatkozatot adottk i, amelyben követelte Németország remilitarizálásának vagy bármely agresszív tervbe való bevonásának elutasítását, a potsdami egyezmény következetes betartását A prágai értekezlet a leghatározottabban megbélyegezte az imperialista hatalmak politikáját, amely Nyugat-Németország gazdasági fejlődését az új háború útjára akarja terelni és amely azokat a támadó német erőket akarja felitámasztani, amelyek a második világháborút kirobbantották. Október havának utolsó napjaiban Visinszkij elvtárs deklarációt terjesztett a politikai bizottság elé az új háború veszélyének elhárítására, a békét és a népek biztonságát szolgálva. A szovjet nép a nagy Sztálin vezetésa alatt cáfolhatatlan bizonyítékát adta, hogy minden erejükből a legőszintébb és legbecsületesebb feltételek mellétt a világbéke biztosítását é® megőrzését tartja szem előtt, hogy következetea békepolitikáját még akkor is követi, amikor a Trumanok, Dullesek, Churchillek és a többi imperialista ügynökök eszeveszett őrjöngésig fokozzák háborús mesterkedéseiket. A Szovjetúnió megmutatta a világnak, hogy az emberiség legszentebb óhajáért, törekvéséért küzd, bebizonyította, hogy a Béke Hívei nagy világtáborának vezető szerepét a nagy Sztálinnal az élen jogosan tölti be. Míg az ENSz-ben és a nyugati világ fővárosaiban folyik az acsarkodás,, a béke városában, Varsóban több mint 1500 delegátus részvételével a világ minden tája, népe képviselőjének jelenlétében megkezdődnek a varsói II. Béke Világkongresszus nagy napjai. A világ dolgozói érzik és tudják, hogy a Béke Híveinek nagy összefogása, korunk legyőzhetetlen mozgalma, ma már az emberiség legjelentősebb és legdöntőbb megnyilatkozási fóruma. A tcumanl politika a német népet ágyútMteléhneJk szánta Mielőtt azonban a varsói kongreszszus értékeléséről beszélnénk, szükséges, hogy az évforduló alkalmából egy igen lényeges külpolitikai eseményről is megemlékezzünk. A nyugati imperializmus mindent elkövet, hogy a békét és a fejlődést megakadályozza, hogy háborút szítson és provokáljon ki, amely mögött mindig egy cél lebeg: ártani a Szovjetúniónak és a népidemokratikus országok lakosságának. Trumanék a mi pusztulásunkat, a mi háborús vergődésünket, a mi éhezésünket, nincstelenségünket óhajtanák, Trumanék nem bírják látni, hogy a Szovjetúnió példáján fellelkesült országok dolgozói a szabadságtól, felszabadulástól megittasultan soha nem látott lelkesedéssel és akarással építik hazájukat. Ugyanezt akarta tenni a német nép is, a német dolgozó nép. De Truman hűséges társat talált, aljas népárulót, H

:tler nagyszerű utánzóját: Adenauer urat, aki a tőkés érdekek szolgálatát fontosabbnak tartotta, mint saját népe boldogságát. Németország népe kettéhasadtan ä, az egyik oldalon szabad, boldog nép, amely győzelmes léptekkel halad előre a béke frontján a szocialista élet kifejlődése felé, a másik oldalon kizsarolt nép, a nyugati adenaueri bábország. Es ez amerikai tőkések politikusaikkal együtt éppen ezt a kisemmizett és általuk kizsarolt, nyomorba döntött népet akarják mos felhasználni a maguk alantas tarveinek szolgálatára. A világháború befejeztével NyugatNémetország demokratizálása, demilitarizálása és denacifikálása volt a legfőbb cél. Ma már tudjuk, hogy Amerika Nyugat-Németország demokratizálását és denacifikálását miként hajtotta végre. Sehogyan. Sőt ellenkezőleg. Eá most erőteljesen hozzá akar fogni Németország felfegyverzéséhez. Es ha a világsajtót figyelemmé kísérjük, tiszta képet kapunk arról is, kik támogatják Németország remilitarizálását. A dolgozó nép semmieseltre sem. Nyugat-Németország dolgozó népe együtt tiltakozik a felfegyverzés ellen, a francia, a belga, a lengyel és a keletnémetországi néppel együtt. Nyugat-Németország felfegyverzés* mellett foglal azonban állást a francia kormány, Pleven úr. A nép nem, a nép elutasítja, határozottan ellene van, érzi azt, hogy e felfegyverzést újabb gyilkos háború kirobbantására készítik elő a gengszterek, akik a háttérben vannak meghúzódva. Legerőteljesebben a német nép tiltakozik ellene, mert tudatában van annak, hogy az amerikalak Qgóziemce visszük haccunkatl A népeik százmilliós tömegei békét akarnak és Truman minden bestiális csaholása, undorító és felháborító atomfenyegetőzése eílenére fe a békét meg fogják őrizni, meg fogják erősíteni, meg fogják teremteni. Mac Arthur ugyanúgy el fog tűnni a történelem színpadáról, mint Truman és a többi háborús uszítók. A népek egyszersmindenkorra leszámolnak azokkal, akik csak háborúra, aa emberiség romlására spekulálnak, önző érdekekből. E napokban kaptam a Jegpregnán* sabb feleletet, egyik ismerősömtől a háború kérdésében és a háborús uszítók felelősségének kérdésében. IsmeJ rősöm így fogalmazta meg mondanivalóját: Ha valaki bicskával akarja igazát Igazolna, vájjon nem vonjuk-e felelősségre, törvényeink nem állítják-e bíróság elé? Büntető jogszabá-* Iyaink nem a legsúlyosabb ítéletet mondják-e ki a duhaíkodókra? Menynyivel inkább áll hát a tétel, hogy az olyan őrült, gonosztevő embereket, akik egy háború árán akar iák igazukat bizonygatni, sőt nem átalják ai emberiség legszörnyűbb teevverét, as atombombát embertömegek gyilkolására felhasználni, hogv az Öven egyéneket oda kell állítani a néoek ítélőszéke elé, kivetni az emberi társadalomból, megátkozva őket hetediziglen* A népek milliói nem a Trumanok* Churchillek véres ábrándiai után fut-" nak, hanem azt az életet akarják élni, amelyben a munka, a becsület, amelyben a szovjet minta szerinti hatalmas perspektívák nyílhak meg minden dolgozó embernek, fajra, nemre, politikai^ nemzetiségi hovatartozásra való tekintet nélküi | i