Uj Szó, 1951. január (4. évfolyam, 1-26.szám)

1951-01-26 / 22. szám, péntek

ILET Emepk a tagság politikai és ideológiai színvonalát 1951 január 26 /Q béke dala Részlet Vitézslav Nezval költeményéből: Hogy többé nyomorult zsoldba nép vére fegyvergyárosért ne folyjél értük s háborús uszítókért, kiket szolgál szivarok lordja, zengem a béke dalát. Hogy a rémült rettegésben, mellyel szerény élettől fáznák, tanulják meg a Fehér Házban, mily gát van az emberiségben, zengem a béke dalát. Hogy aki hibásan becsül, vegyen most számba millió hangot, mely mérhetetlen tömeget alkot és melynek minden sikerül, zengem a béke dalát. Békedalt zengek! Hívlak, óh, hívlak hát békeharcra nép, melyben Pamírnak ormaként vezet a Szovjetúnió, zengem a béke dalát. Fordította P. 0. Az összes pártszervezetek legfontosabb és állandó feladata, hogy a tagok és a jelöltek politikai és ideológiai színvonalát emeljék Minél magasabb a kommunisták politikai és ideológiai színvonala, annál nagyobb és bonyolul.abb feladatokat tudunk megoldani. A pártnevelés rendszerének fontos és jelentős alkatrésze a marxi-lenini tanácsadó és tanulmányi körök. Ezek segítségére vannak a pártszervezetek bizottságainak a tagság oktatásában, a propagációs, az agitációs munkában és segítik a pártiskolák munkáját. A tanulmányi és tanácsadó körök kiépítése, a rendszeres gondoskodás, hogy munkájuk megjavuljon és elmélyüljön, — ezek azok a sürgető feladatok, amelyeket a kerületi és járási pártbizottságoknak a legrövidebb időn belül meg kell oldaniok. Eddig a tanácsadó és tanulmányi körök kiépítése kerületeinkben és járásainkban is lassan haladt. Széles feladatkör vár rájuk mind a propagáció, mind az agitáció szakaszán, ami megköveteli, hogy ezen a munkaszakaszon fizetett pártfunkcionáriusok dolgozzanak, akik teljes mértékben e munkának szentelhetik magukat. Igen sok járásban főleg ez a feladat okoz nehézséget. De minél előbb meg kell oldani, nemcsak a nevelési munka megjavítása, hanem az egész pártmunka érdekében. BIZTOSÍTANI KELL A MEGFELELŐ HELYISÉGEKET ÉS BERENDEZÉST Nem kevésbbé fontos feladat a marxi-lenini tanácsadó és tanulmányi körök anyagi felszerelése. Biztosítani kell számukra a megfelelő helyiségeket, ahol elhelyezhetik könyvtárukat, az újságokat és a többi szükséges propagandaanyagot, ahol az iskolák résztvevőivel megtanácskozhatják az egyes problémákat, mindenekelőtt a pártoktatás évének tanítóival. Ebben az irányban a kerületi és járási pártszervezeteknek sokkal nagyobb kezdeményezést kell kifejteni, mint eddig és gyorsabb ütemben kell megoldani a tanácsadó és tanulmányi körök anyagi biztosításának legsürgetőbb és elkerülhetetlenül fontos kérdéseit. E mellett természetesen ki kell emelni azt. hogy a tanácsadói és tanulmányi körök'anyagi biztosítása, ha igen fontos tényező is, ami tevékenységükre nézve, mégsem elsőrendű fontosságú. Egyes járásokban ugyanis az az egészségtelen irányzat érvényesült, hogy csak akkor lehet megindítani e szervek működését, ha megfelelő helyiséget és berendezést stb. biztosítanak számukra. A pártoktatás évéből eredő feladatok és a politikai agitáció feladatai is megkövetelik, hogy a tanácsadó és tanulmányi körök munkáját erélyesen, rendszeresen és megfontoltan akkor is kezdjék meg jó szervezéssel, ha nincs is még megfelelő helyiség és megfelelő berendezés. SZENTELJÜNK NAGYOBB FIGYELMET A MUNKATARSAK KIVALASZTASANAK A tanácsadó és tanulmányi körök nem működhetnek munkatársak testülete nélkül. Már maidnem minden kerületben és járásban kiválasztották ezeket a munkatársakat. De az egyes járási pártbizottságok formálisan és gépiesen jártak el e tekintetben. Nem szenteltek kellő figyelmet annak, vájjon az elvtársak, akiket munkatársul kiválasztottak, tudják-e teljesíteni azokat a feladatokat, amelveket a tanácsadó és tanulmánvi körök rájuk rónak. A munkatársak között ott kell lenniök a legfejlettebb és legöntudatosabb pártmunkásoknak. Ha a munkatársakat csak a funkcionáriusok soraiból választjuk ki. akikre számos más teendő is hárul, ez azt jelenti, hogy a munkatársak testülete nem tud majd megfelelő figyelmet szentelni a tanulmánvi és tanácsadóhelyek munkájának, vagy pedig csak nagyon felületesen fogja végezni ezt a munkál. Ezért a munkatársak kiválasztásának kérdése nemcsak formális probléma és azt nem lehet mechanikusan megoldani. A járási pártbizottságoknak megfelelő figyelmet kell szentelmok e kérdésnek. A pártoktatás elmúlt évében igen sok fejlett és érett oktató tűnt fel és a páltiskolázás résztvevői közül is fejlett elvtársak emelkedtek ki. Ezeknek a sorából kell kiválasztani az új munkatársakat, mert a tanulmányi és tanácsadó körök munkatársi testületének jó munkája óriási jelentőséggel bír és igeit-nagy segítséget jelent a politikai pártmunka javításában a járásokban. -UJSZÖLEGFONTOSABB FELADATUNK: SEGÍTENI AZ OKTATOKNAK. A tanácsadó és tanulmánvi szervek legsajátosabb -és legfontosabb feladata előkészíteni az oktatókat a pártoktatás éve minden egyes témájára, segíteni nekik a kiegészítő előadások, szemináriumok megszervezésében és abban, hogy megismerjék az iskolai alakulatok nevelő munkája módszertanának kérdéseit. E feladatokat csak akkor lehet teljesíteni ha a tanácsadó és tanulmányi körök munkájukat jól megszervezik és tervszerűen végzik, ha a pártoktatás évét folytonosan ellenőrzik és az oktatók munkáját figyelemmel kísérik, feldolgozzák a nyert ismereteket és tapasztalatokat, ha kiértékelik azokat, általánosítják ami jó és kiküszöbölik a hiányokat. Mindenekelőtt javítani kell a pártoktatás éve tanítóinak instruálását, amit a tanácsadó és tanulmányi körök munkatársai végeznek. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a pártoktatás évének első témájával kapcsolatban az ismertetés néha igen felületes volt, hogy a munkatársak megelégedtek azzal, ha úgynevezett mintaelőadást „tartottak", amelyet az oktatók végighallgottak és aztán gépiesen megismételtek iskolacsoportjukban. Némely járásban a tanácsadó és tanulmányi szervekben. — mint pl. a dolnýkubini, kysucai járásban — nem értékelték ki az ismertetés lefolytatását nem kértek ki jelentéseket a munkatársakról ezzel kapcsolatban és nem tulajdonítottak fontosságot annak, hogy az ismertetésen nem vettek részt a pártoktatás évének összes tanítói és nem tettek semmiféle intézkedést arra vonatkozólag, hogy ezeket az oktatókat utólag hogyan tájékoztassák. Az ismertetés célja segíteni a pártoktatás éve tanítóinak munkájukban. A munkatársaknak meg kell az oktatóknak magyarázniok az átvett téma politikai- jelentőségét, fel kell hívni a figyelmet a felmerülő kérdésekre, rá kell mutatni arra, hogyan kell az oktatásnál ezeket a kérdéseket boncolgatni, milyen érvekkel kell alátámasztani, hogyan használják az oktatásnál a kiegészítő irodalmat és hogyan segítsenek az oktatók a pártiskolázás résztvevőinek a brosúra tanulmányozásában, hogyan készítsenek jegyzezeteket, stb. Mindezekre a kérdésekre részletesen és pontosan fel kell készülni a munkatársaknak, részleteiben meg kell ezt vitatni még az instruktálás előtt és ki kell értékelni az oktató munkájának tapasztalatait és ismereteit. Csak ilyen mélyrehatóan átgondolt és alaposan előkészített ismertetés jelent hathatós segítséget az oktatók felelősségteljes munkájában, amelyet a Párt rájuk bízott. AZ OKTATÓK MUNKÁJÁT RENDSZERESEN KELL ELLENŐRIZNI. Az oktatók számára tartott ismertetés csak egy része annak a feladatnak, amelyet a tanácsadó és tanulmányi köröknek teljesíteniük kell. Az oktatóknak hathatós segítséget csak akkor lehet nyújtani, hogy pontos áttekintésünk van munkájukról. Az SzKP Központi Bizottságának kultúrpropagációs osztálya törzslapokat adott ki az oktatók számára, amelveket a tanácsadó és tanulmányi szerveknek nemcsak ki kell tölteniök, hanem gondosan vezetniük is kell, ami azt ielenti, hogy ide bejegyzik az oktató munkájával kapcsolatos tapasztalatokat és megjegyzéseket. Egyes járásokban még nincs is megfelelő áttekintésük az oktatók testületéről. Nem vezetik rendesen a törzslapokat, nem szervezték meg az iskolák látogatását' és így nem tudják, hogy a pártoktatás éve hogyan folyik és miiven a színvonala. Egyes járásokban megpróbálták már, hogy ellenőrizzék az egyes iskolatanfolyamokat. De az eddig még nem hozott eredményeket. A munkatársak közül többen nem látogatták meg a számukra kijelölt tanfolyamokat, vagy pedig ha meglátogatták, még szóbelileg sem tettek jelentést látogatásukról és tapaszalataikról. így pl. a púchovi járásban a tanácsadó és tanulmányi körök 18 munkatársa közül csak hatan vettek részt ebben az ellenőrző munkában és az eredetileg tervezet 21 tanfolyam közül azt is csak hét tanfolyamban végezték el. A folytonos és céltudatos ellenőrzés, a tapasztalatok kiértékelése — ez a főfeladat. Csak így lehet kiküszöbölni a hibákat és megakadályozni a sikertelenséget, idejében helyrehozni a hiányokat és javítani a pártoktatás évének lefolyását, színvonalát és ezzel együtt az összes kommunisták munkájának színvonalát. AZ AGITACIÓS MUNKA A PARTÉLET SZERVES ALKATRÉSZÉ. Jelentős feladatok hárulnál? á marxilenini tanácsadó és tanulmánvi körökre az agitációs munka szakaszán is. Fel kell dolgozniok az agitációs bizalmiak munkájának tapasztalatait, össze kell gyűjteniök az érveléseket és ezzel felfegyverezni a pártagitátorokat. Ezt a feladató a tanácsadó és tanulmányi köreink eddig még egyáltalán nem teljesítették, habár igen fontos, és a pártbizottságoknak gondoskodniok keli arról, hogy az agitációs munka az üzemekben, a városokban, a falvakon és az összes munkahelyekben egyre inkább fejlődjön, javuljon és elmélyüljön. Jasso I. STANISLAW WYGODZKI: AZ II m E E U 1949 december 19-én jegyeztem fel egy bizonyos Miszczyk nevű egyén felszólalását, akit a taggyűlés azon a napon zárt ki a pártból. Feljegyzésem természetesen nem teljes, hiszen az ilyen sebtében odavetett feljegyzések nem is terjedhetnek ki minden részletré. A taggyűlés határozata, mely Miszczyket a pártból kizárta, mutatja a legpontosabban, hogy a következő felszólalását miként fogadták. ... Az elvtársak felvetették a kérdést, hogy miért lépten be a pártba, tehát elmondom. Azért léptem be, mert a munkáskormánnyal együtt akartam haladni a munkásság útján, ig.nis, elvtársak, a munkáskormánnyal, a munkásság útján. Az apám munkás voil, magam is mindig munkás voltam ... Ezért léptem be a pártba. Mindig együtt voltam, mindig együtt éreztem a munkássággal, elvtársak. Hl azt vetették a szememre, hogy házat építek, hogy telkem van és most házat építek. Hát van abban, valami rossz? ... Megöltem valakit-? ... Hát akkor miért vetik a szememre, hogy építkezem? Felhánytorgatják, hogy 600.000 zlotyt fizettem a telekért és a falak felhúzásáért. Hát persze, hogy fizettem,

h iszen ingyen senki sem ad semmit. Az elvtársak tudni akarják, hogy honnan szereztem a pénzt és igazuk is van, mert ha valaki huszonötezer zlotyt keres havonta, annak honnan lehet pénze telekre és építkezésre? Igazuk van az elvtársaknak, hogy erre kíváncsiak s én mindent pontosan el is mondok. A háború előtt házmester voltam a Krucza-útcában, abból éltem. De a feleségem is dolgozott, ott a házban, a lakóknak. Ebből összeszedtünk egy kis pénzt. Akkor aztán vettem egy taxit és soffőrt fogadtam, az járt a taxival, mert hát nekem a nehéz házmesteri munkát kellett végeznem. A sofför kezelte a taxit s a jövedelmen igazságosan megosztoztunk fele-fele arányban. Nehéz munkával megkeresett pénz volt az, elvtársaim, mert hiszen a taxit a saját kezem nehéz munkájával kerestem s a jövedelem felét odaadtam annak a soffőrnek. De aztán eladtuk azt az autót és a sofför adósom maradt kétezer zlotyval, de nem tudta megadni, elvtársaim és én, elvtársaim, türelmesen vártam az egész háború alatt, egész hat évig türelmesen vártam és a soffőr a háború után a kétezer zloty helyett megadott nekem 200.000 zlotyt. Mikor ez a pénzem megvolt, már gondolhattam telekre és építkezésre. Ez az egyik. Elvtársak, tudjuk, hogy egyik ember a lóversenyt szereti, a másik a pálinkát és mindenét erre költi, de én, elvtársaim, — soha. Én soha egy garast el nem lóversenyeztem és el nem ittam, hanem szorgalmasan rakosgattam minden zlotyt az élére, szorgalmasan gyűjtögettem, hogy öreg koromra legyen valamim. Én már csak azt szeretem, ha van valamim, de az a kétszázezer zloty még nagyonis kevés volt, mert azért sem telket nem vehettem, sem a falakat fel nem húzathattam. A másik kétszázezer zlotyt a sógoromtól kaptam, akinek a háború előtt kétezer zlotyt adtam kölcsön, ezért fizetett a háború után kétszázezret. Ekkor már négyszázezer zlotým volt Azért vettem azt a telket, amin most építkezem. Aztán, elvtársak, eladtam egy bundát és azért is kaptam 180 ezret. Azt a bundát a megszállás alatt vettem, hogy legyen valamim mert tudják az elvtársak, az élet milyen bizonytalan és nyugtalan volt. En hát kereskedni kezdtem. Megint ugyanazzal a soffőrrel együtt béreltünk egy taxit és vidékre jártunk batyuzni. Folyton jártuk a falvakat azzal a | taxival, elvtársak s én folyton az életemet kockáztattam, mert minden oldalról leselkedtek rám a veszedelmek. Itt a német csendőrök, amott a kék rendőrök, aztán az a sok nehézség és veszély a benzinney. De azért csak csináltam, mert mindig az járt az eszemben, hogy tél után a tavasz s egyszer majd csak szaladsz és így értük meg végre azt a drága szép tavaszt. Egyszer a gettó terítéséhez álltunk a kenyérrel. Ott volt csak nagy a nyomorúság és a baj, azok a szegények ott álltak a nyílások mellett a fal tövében és könyörögtek kenyérért. Adogattam is szegényeknek egyik keveszély a benzinnel. De azért csak előugrik ám egy kék rendőr s rám ordít: Mit csinálsz itt te? — azzal belém rúgott s még rám ordított: Pusztulj innen! Hát akkor vettem azt a bundát, de már eladtam, mert kellett az építkezéshez, hogy öregségemre legyen valamim, mert nekem, elvtársaim, sosem kellett sem a lóverseny, sem a pálinka, az ilyesmi sosem csábított engem. Vasárnaponként csak nézem, az emberek hogy tolonganak, rohannak a pályákra, akár futball-, akár egyéb mérkőzésre, ilyenkor mindig csak azt gondolom: Lám, hogy szórják a pénzt mindenféle haszontalan meccsekre. Amint vége volt a háborúnak, elvtársak, én azonnal, már 1945-ben munkába álltam. Nem iártam én romos házakat fosztogatni, sem feketézni, az ilyesmi eszembe sem jutott, mint munkásember fia és magam is ió munkás, amint csak lehetett, azonnal munkába álltam itt, ebben a gyárban. Itt a teremben vannak elvtársak, akik bizonyítják, hogy minden szent igaz, amit mondok. De az elvtársak azt vetik a szememre, hogy a feleségemnek boltja van. Mindenki megnézheti az iparengedélyt, hogy az Stanislaw Pvzik nevére szól, mert ő a bolt tulajdonosa, nem pedig a feleségem. A feleségem mint elárusítónő dolgozik abban a boltban s a nehéz munkájáért ellátást és havi 12.000 zloty fizetést kap. De az egész haszon azé a Pyziké. Az a Pvzik nem itt lakik varsóban. hanem valahol valami kórházban fekszik, mert Dachau után még mindig beteg és a feleségem a bolt egész hasznát elküldi neki. Az árut a feleségem vásárolja és ő adja el, de a hasznot mind elküldi annak a Pyziknek, én meg még azt sem tudom, hogy az a Pvzik hol van, ebből is látszik, hogy ehhez a bolthoz nekem semmi közöm. Én nem is vásárolok ott, sőt itt van a teremben Nowara elvtárs, ő is megmondhatja, hogy egy este, hogv nagyon megszomjaztam, tőle kérdeztem, hol lehetne itt egy kis szódavizet kapni, pedig tudom, hogy abban a boltban, amelvben a feleségem dolgozik, sok elvtársunk jár innen szódavizet inni. Na mondja meg Nowara elvtárs, nem szent igaz, amit mondok? Csak mondia meg, Nowara elvtárs, mert az elvtársak engem gyanúsítanak. Es itt van még egy bizonyíték! Az elvtársak azt kifogásolják, hogy a feleségemet abban a boltban nem jelentették be a társadalombiztosítóba. Hát igenis, nem jelentették be, mert a feleségem még a társadalombiztosítási költségeket is meg akarja spórolni annak a szegény Pyziknek, hadd legyen minél több pénze a gyógyítási költségekre. Csak egv hibámat kell beismernem, elvtársak, hogy itt a gvárban felszedtem a feleségem után a családi pótlékot és nem jelentettem be. hogy a feleségem is dolgozó. Beismerem, hogy ezt nem lett volna szabad megtennem, de hiszen itt mindössze néhányszáz zlotyról van szó. elvtársak, hát érdemes azCrt szót vesztegetni? Mit jelent az a néhányszáz zloty? Meggyilkoltam vele valakit? Más elvtársaim azt vetik- a szememre, hogy nem szoktam olvasni. Hát ez igaz, elvtársak. Mondják meg maguk, elvtársak, hogv olvassak, mikor munka után mindiárt rohanok a telkemre, ahol építkezem s azt rendezgetem. Hogy nem olvasok, azt senld se hánytorgassa a szememre, mert ez nem bűn, az a fő, hogy a sajtóra havonként lefizetem a száz zlotyt, munka után meg azonnal rohanok romtalanítani. Még csak egyet mondok, elvtársaim, mert látom, hogy az elvtársak türelmetlenkednek és kinevetnek. A párttitkár elvtárs azt kérdezte tőlem, hogy ki ajánlott a Pártba, na hát megmondom, hogy az egyikre emlékezem, az Nowara elvtárs volt. de hogy ki volt a másik, azt már nem tudom, mert ha az embernek annvi gondja, baja van, mint nekem, akkor nem lehet tőle azt kívánni, hogy még az elvtársak nevét is az eszében tartsa. Mert azt csak elismerik az elvtársak, hogy nekem aztán igazán sok gondom, bajom volt. Először a soffőrrel kellett huzokdnom, hogy az adósságát megfizesse, aztán a sógoromat kellett elővennem és vele egyezkednem, hogy a pénzemet viszontlássam, aztán azzal a bundával egészen kikészítettek, mert ki látott már olyat, hogy egy hődgalléros bundáért csak száznvolcvanezret adjanak? Hiszen elmondtam, hogy azt a bundát én életem kockáztatásával, a megszálló ellenség ellen harcova kerestem meg. Mikor egyszer a taxival mentünk és tele voltunk áruval, egyszerre csak ott teremtek a csendőrök, akkor mondtam Felusnek: no, Felus, most nyugalom!... De hiszen ezt már elmondtam, felesleges sokat ismételgetni. Az az elvem, hogv csak röviden és velősen beszéljünk, mert csak így haladhatunk minél gyorsabb lépésekkel a munkáskormánvunkka! a n.unkássáp útján. Ami pedig a feleségem után felszedett családi pótlékot illeti, hát az csakugvan az én hibám, azt le is vonhatják a legközelebbi béremből. De hát megöltem én valakit?