Uj Szó, 1951. január (4. évfolyam, 1-26.szám)

1951-01-25 / 21. szám, csütörtök

UJSZ O 1951 január 25 Használjuk ki jobban a technikát a mezőgazdaságban Gyors ütemben valósul meg a ter­mészetátalakítás sztálini terve. Folyik a munka a kommunizmus nagy épít­ményeinek megvalósításán, amelyeknek döntő jelentősegük lesz a szocialista mezőgazdaság további fejlődésére. Mindebben világosan megnyilvánul a szovjet gazdaság hatalmas volta, a Párt, a kormány és Sztálin elvtárs mindennapos gondoskodása hazánk vi­rágzásáról, a ^zovjet nép boldogságá­ról. „Az emberiség történelmében — mondja Sztálin elvtárs — először je­lent meg a világon egy olyan hatalom, a Szovjetek hatalma, amely bizonysá­got tett, hogy kész és képes a dolgo­zó paraszt tömegeknek rendszeres és állandó segítséget nyújtani a terme­lésben." A szovjet állam támogatása a ter­melés terén, amelyet a dolgozó pa­rasztságnak nyújt, világosan meg­nyilvánul a gép és traktorállomások növekedésében és megszilárdításában — a falu szocialista átépítésének e támaszpontjaiban. Ma már hazánkban sokkal több traktorállomás működik, mint a háború előtti időben. Traktor­gyártó üzemeink és mezőgazdasági gépeket gyártó üzemeink a háború alatt bombázás áldozatául estek. Most azonban mind újra épültek és az újon­nan felépített üzemekkel együtt a mult év folyamán a mezőgazdaságnak négy­szer több traktort, 3.8-szor több kom­bájnt, négyszer több traktorekét, majd­nem hatszor több traktor vetőgépet nyújtottak mint az 1940-es évben. A gép- és traktorállo-nások már a mult évben október vége felé a kolho­zokban, a mezőgazdasági munkát 18 százalékkal túllépték, összehasonlítva az 1949-es év ugyanezen időszakával. A kombájnok az elmúlt évben a kol­hozokban 23%-kai több gabonát arat­tak le, mint az 1949-es évben. Az elmúlt évben a kolhozok egyesí­tése még kedvezőbb előfeltételeket teremtett a gép- és traktorállomások munkájának további javítására. Isme­retes, hogy a kis kolhozok létezése korlátozta a technika termelési kihasz­nálásának lehetőségeit és a mezőgaz­dasági tudomány elért eredményeinek alkalmazását a termelésben A kis kol­hozok egyesítése nagyobb kolhozokba még szélesebb teret nyitott a mező­gazdaságban a traktorok és kombájnok és más összetett gépek kihasználására, a gabonatermelés és állattenyésztés kultúrájának emelése terén, a kolhozok általános gazdagságának növekedése terén. Hazánkban ezei és ezer gép- és traktorállomás működik, száz és száz­ezer traktorral, kombájnnál és más összetett mezőgazdasági gépekkel. A mezőgazdaság az új technika meste­reinek igen nagyszámú hadseregével rendelkezik Sok ezer traktorost és kombajnvezetőt tüntettek ki a Szovjet­unió érdemrendjeivel és kitüntetései­vel és a legjobbak legjobbjait a „Szo­cialista munka hőse" címével is. De az, amit elértünk, távolról sem elég. A gép- és traktorállomások tartalékai igen nagyok. Teljes mértékben ki­használni a rendelkezésünkre álló tar­talékokat, — most ez a főfeladat. A gép- és traktorállomások alapvető feladata az általuk szolgált kolhozok terméshozamának növelésében rejlik, továbbá a gép- és traktorpark további jobb kihasználásában, a traktorok munkája minőségének emelésében és abban, hogy ezt a munkát rövidebb idő alatt végezzék el. Ennek az alapvető feladatnak sike­res megoldása elsősorban a gépesítő káderek mesteri munkájától függ, a traktorok és kombájnok munkája meg­szervezésétől és kihasználásától. A leg­kiválóbb gépvezető munkások példát mutatnak, hogyan kell az új technikát a legjobban kihasználni a magas ter­melékenység elérésére. Az ország is­meri a traktorbrigádok brigádvezetöi­nek nevét: Vaszilij Szergejev, Iván Sackij, Pasa Angelina, Feodoszia Pé­rová, Iván Szicsenko és számos más kiváló brigádvezető nevét, akik kima­gasló sikereket értek el a gépvezető munkások szocialista versenyében. Minden egyes járásban, minden egyes körzetben iónéhány olyan kiváló traktoros van, akiknek tapasztalataiból tanulniok kell a traktorosok fiatal ká­dereinek. Sajnos, egész sor kerüle,ben még nem fordítanak kellő gondot a káderek előkészítésére, és arra, hogy megtanítsák őket a kiváló traktorosok munkamódszereire. A legkiválóbb trak­torosok termelési tapasztalatainak szé­leskörű tanulmányozása elválaszthatat­lanul összefügg a fiatal gépvezető és gépkezelő munkáskáderek előkészíté­sével. A traktorosok és traktorosnök, a kombájn vezetők és kombájnvezető­nők fiatal kádereinek biztosítása a gép­és traktorállomások létszámának ki­egészítésére — a sike-es munka alap­feltétele. Sajnos, erről néhány helyi vezető megfeledkezik. A szarátovi ke­rületben az elmúlt évben a traktorok jelentős része egyhuzamban dolgozott annak következtében, hogy itt kevés gondot fordítottak a traktorosok ki­képzésére. Azt sem lehet állítani, hogy a kerületi szervezetek megtették vol­na az ehhez szükséges intézkedéseket A tanulók gépesítési iskolába való mozgósításának terve nem volt telje­sítve. Az 1950-es év vége felé félig már pótolták ezt a ,hiányt. Egynéhány iskolában a tanfolyam megszervezése helytelen, az előadásokat a kolhozi gya­korlati munkától elválasztva tartják meg, elválasztva a kiváló mezőgazda­sági gépekkel dolgozók tapasztalatai­tól. A technika kihasználásánál komo­lyabb jelentőséggel bír a munkaterme­lékenység fokozására az, hogy a trak­torokat és a más mezőgazdasági gépe­ket idejében és minőségileg a legkivá­lóbban kell megjavítani. A gyakorlat azt mutatja, hogy teljes mértékben, rendszerint azok a gep- és traktor­állomások használják ki a traktorokat, amelyek idejében és jól végzik el a gépek javítását. A gép- és traktorál­lomások százai teljesítették idejében a mult év negyedik negyedévében a traktorok és kombájnok javításának tervét. Az egész országban a gép- és traktorállomásokon 1951 január 5-ig jónéhány ezmel több traktor javítá­sát hajtottak végre, mint az előző esztendőkben. Az ukrán és fehérorosz köztársaságokban a voronyezsi, kur­szki és néhány más kerületben a me­zőgazdasági gépék javítása sokkal gyorsabb ütemben folyik, mint a mult évben. A gépszerelők ezrei versenyez­nek, hogy az összes traktorok és kom­bajnok megjavítását befejezzék a szö­vetséges és autonom köztársaságok Legfelsőbb Tanácsainak megválasztása napjáig. Ezekben a napokban különösen fele­lős feladat hárul a .gép- és traktorállo­mások igazgatóhelyetteseire a gép- és traktorállomások munkájának politikai és pártszervezeti része tekintetében. Az igazgatóhelyettes a politikai mun­ka terén a gép- és traktorállomások kollektívájának politikai munkavezetője és a pártszervezet törekvését a belső tartalékok mozgósításáért folyó harc­ra, a technika teljes kihasználására kell irányítania. A traktorosok és a gépek javításával foglalkozó munkások előtt egyéni jó példával járni és bolsevik szóval lelkesíteni őket a munkatelje­sítményekre: ez a gép- és traktorállo­mások minden egyes kommunislájá­nak és a gépeket javító mestereknek elsőrendű kötelessége. * A gép- és traktorállomások mező­gazdaságunk felvirágoztatásának fő­ható erői. Szerepük megnövekedett fő­leg a mai körülmények között, amikor megvalósult a kolhozok egyesítése, amikor teljes nagyságában áll előttünk a feladat, hogy a tudomány, a techni­ka és a legkiválóbb munkások tapasz­talatait belevigyük a termelésbe. Min­den gép- és traktorállomásnak a me­zőgazdasági kultúra további emeléséért folyó harc igazi központjává kell vál­nia, a szocialista mezőgazdaság újabb fejlődéséért folyó harc igazi központ­jává. A gép- és traktorállomások a mostani mezőgazdasági munkák el­végzésével egyidőben felelősek az or­szág előtt a természet átalakítása ter­vének megvalósításáért, az állatte­nyésztésben. a gépesítésért, a kolho­zoknak nyújtott mindennemű segítsé­gért az öntözés megszervezése terén. (A moszkvai Pravda vezércikke nyomán.) I Szov etún'óban túlteües telték az 1950 es ér gyapotterme!é;j tervet A szovjet lapok közölték Juszopov­nak, a Szovjetúnió gyapottermesztési miniszterének Sztálin elvtárshoz inté­zett levelét. Jus/opov gyapottermesz­tési miniszter közli, hogv a kolhozok 1950-ben magas gvapottermést értek el és 650.000 tonnával túltejesítették az ötéves újjáépítési és néogazdaság fejlesztési tervben az 1950. évre meg­állapított nyers gyapottermelési elő­irányzatot. Mit hozott a kolhoztagok számára az 1950. év A kolhoz klubhelyiségében kará­csonyfát díszítettek. A meleg helyi­séget betöltötte a fenyöillat. Nikoláj Melnyikov, a kolhoz festője ,és egy­ben könyvelője és barátai, valamint az iskola magasabb osztályának ta­nulói a karácsonyfa díszítésével fog­lalkoztak. A legnagyobb meglepetés a csillagban rejlik, amely a kará­csonyfa tetején helyezkedik el. Az újév beköszöntésének pillanatában a csillag kigyúl és látni lehet majd egy számot: 1,150.000. Ez a szám a „J. V. Sztá­lin-kolhoz" 1950-es évi jövedelmét mutatja. — Kolhozunk jövedelme az 1950­es évben az 1949-es évvel szemben csaknem megkétszereződött. Millio­mosok lettünk — mondotta Jakov Anochim, a kolhoz elnöke. Hogy megértsük, mit jelent ez a tény, ismernünk kell legalább nagy vonalakban a kolhoz életét. A „J. V. Sztálin-kolhoz" kb. 80 km távolság­ban fekszik Odesszától, a fekete-ten­germelléki sztyeppéken. Ezen a területen szinte mindenna­posak a száraz szelek. A földmű­vesek, akik a Kommunista Párt felhívására földműves szövetkeze­tet alakítottak, megkezdték a kö­zös gazdálkodást a haladó tudo­mány vívmányai alapján. Erdő­övezeteket ültettek, amelyek meg­védik a gabonát a száraz szelek­től és bevezették a füves vetésfor­gót, amely biztosítja a talaj ter­melékenységét. Az állami traktorállomás segítségé­vel alaposan megművelték a földeket. A gabonát kombájnokkal aratták le. A kolhoztagok olyan faita gabonát termelnek, amely ellenáll a száraz­ság kártékony hatásainak. Ez az úgynevezett „odesszai 13-as" búza. A kolhozföldek évről évre jobban fizetnek. Az 1950-es évben minden hektárról 100 pud (16.38 métermá­zsa) gabonát takarítottak be. Ez a termés a leggyengébb földekről volt. De volt 17 olyan hektár is, ahonnét hektáronként 200 pud (33.76 méter­mázsa) gabonát lehetett betakarítani. Ez a mennyiség kb. ötszöröse a forradalomeJStti idő­szakban betakarított gabonának. A mezőgazdasági munkálatok gé­pesítésével a kolhoztagok lényegesen fellendítették a megőgazdasági kul­túrát. Az 1950-es évben például a tejgyüjtökben köpülögépeket vettek használatba. Ezenkívül két halasta­vat is létesítettek és a védő erdöőve­zetek területét is 23 hektárról 45 hektárra emelték. Az 1950-es évben a „Sztálin-kol­hoz" egy évvel előbb teljesítette a hároméves állattenyésztési tervet. Je­lenleg 1250 darab szarvasmarhával rendelkezik. Ezenkívül új méhésze­teket, baromfifarmokat stb. létesítet­tek. A baromfifarm keretében pél­dául 3000 darab baromfit tenyészte­nek. A kolhoztagok fajlovak tenyész­tésével is foglalkoznak. Meg kell em­lítenünk itt a doni fajtájú lovakat. Nagyon jól beváltak a melgorodi anyadisznók és a finomgyapjas ka­rakulli juhok. A farmokon az összes munkákat gépesítették. Géppel vég­zik a fejést is, a juhnyirást is, a ta­karmányvágást is a silókba, stb. Ebben a kolhozban több, kiváló ta­pasztalatokkal rendelkező szakká­dert neveltek. Ma például 28 olyan foglalkozási ág ,van a kolhozban amilyent azelőtt egyáltalán nem is­mertek. Jól büködik például a me­chanikus. a rádiótechinkus, a villany­szerelő, a soffőr, a bortermelő, a magosztályozó stb. csoport. A közös gazdálkodás fellendülésé­vel egyarányban lényegesen javult a kolhoztagok anyagi helyzete is. Az 1950-es évben a ledolgozott mun­kaegységek után borból 8000 litert osztottak szét a tagok között. Több I tag tervének túlteljesítéséért még kü­lön jutalomban is részesült. Iván Pochilenko és felesége Nagyezsda, Gyümölcs érik a Tjan San égbenyúló hegyein A Dzseta Oguszkii erdőgazdaság lakói, akiknek lakótelepe a középázsiai Tjan San hegység fenvőerdői között terül el, a tenger színe felett majdnem 2000 méter magason fekvő micsurini kertben gyümölcsöt szüreteltek. Itt a hideg idő miatt azelőtt még gondolni sem lehetett gyümölcstermesztésre. Sokévi munka eredményeképpen az er­dészkolleklívum a kísérletezőkkel együttesen több almafajtát hozzá­szoktatott a hideg éghajlathoz. A mi­csurinislák létrehoztak egv olyan ba­rackfa itát is, amelv az örökzöld fe­nyők világában a keménv időjárás el­lenére is jól tenyészik munkájukért 44 tonna gabonát, 3.2 métermázsa napraforgómagot, 315 liter bort és 4625 rubelt kapott. Lidia Pochilenko fejő, aki munká­ja közben a leghaladottabb módsze­reket használja, csaknem 9000 liter tejet fej ki a terven felül. Ezért 1350 liter tejjutalékban részesült. Nagyon jól keresett Lidia Pochilenko édes­anyja, nővére és fiútestvére is. Lidia Pochilenko a következőket mondotta: „Egy öröm az életünk. Mindenünk van elég. Nővérem pél­dául nemrég ment férjhez. Esküvő­jére több, mint 60 vendéget hívtunk meg". A jólét és az örömteli élet minden egyes kolhoztag házába beköszön­tött. A kolhoztagok évente nagy­mennyiségű dísztárgyat vásárolnak. Szomov traktoros és Anochim kol­hozelnök nemrégen autót vett ma­gának. Szergej Kodopridora 6000 rúbelt adott ki csupán újévi ajándékokra, fiának, Vaszilijnek esküvője alkal­mával egész lakásberendezést vett. A kolhoztagok az anyagi javakon kívül ingyen orvosi segítségben ré­szesülnek. Gyermekeik részére gyer­mekotthonokat és bölcsődéket léte­sítettek, az iskolaköteles gyermekek ingyenes iskolákban tanulhatnak. Az építészeti szövetkezet üj kolhozépü­letek építésénél nagy előnyökben ré­szesíti a kolhozt. Az 1950-es évben az építészeti brigád 32 három-négy­szobás lakást épített a kolhoztagok számára. A kolhoz nagy jövedelme lehetővé teszi, hogy új gazdasági és kultúr­épületeket létesítsenek. A közös alap­ból és az állam segítségével a kolhoz a mult évben egy villanytelepet, egy rádióállomást, mozihelyiséget és gyermekbölcsödét épített. Az összkolhozgyülésen elfogadták a kolhoz fejlődéséről szóló ötéves tervet. E terv értelmében a búza a z 1956-os évben hektáronként már 40 métermázsát fog fizetni. A kol­hoz bevétele 6 millió rúbel lesz a fentemiitett évben. Az elhanyagolt kis falu helyén ma már gyönyörű szocialista kis város épül. „Szocialista hazánk hatalma egy­re növekszik, növekszik tehát kolho­zunk gazdasági ereje is." „Boldog, békés életet építünk" — ' mondja Anochim kolhozelnök. Szergej Danilin. Hektáronként 1892 mázsa cukorrépa A szovjet nép állandóan új és új termelési sikerekkel lepi meg a vilá­got, amelyekkel bizonyítja a szocialista termelés hatalmas erejét. A Szov­jetunióban ma már egészen magától értetődő dolog, hogy a kolhoztagok Irányítani tudják a növények életét. A kolhozföldek terméseredményei minden évben emelkednek, függetlenül attól, hogy milyen az időjárás. Az új tudomány új munkamódszereket és új találmányokat teremt. Ezt a haladást világosan láthatjuk az aratások után. A szovjet mezőgazdaság hatalmas eredményeit látják a kapitalisták is, akik bizony eleget mérge­lödnek e miatt. A Szovjetúnióban elért hatalmas termések nemcsak azért fontosak, hogy a s/ovjet nép számára magasabb életszínvonalat biz­tosítanak, hanem azért is, mert a szocializmus országának, mint a béke első harcosának erkölcsi fölényét is biztosítják. Több mint egymillió hektárt (ásítottak be a Szovjetúnió sztyeppes vidékein A Leninről elnevezett Mezőgazdasá­gi Tudományos Akadémia össz-szövet­ségi értekezletén a sztyeppe vidék fá­sításának kérdéseivel foglalkoztak. Az értekezleten beszámoltak arról, hogy az utóbbi két évben a Szovjet­únió sztyppe vidékén 1.300.000 hek­tár területet fásítottak be és ezen belül százezer hektáron a fásítást már Trofim Liszenkó akadémikus „fészkes ültetési" módszerével történt. Az, hogy Daricha Dzsantochova kolhozasszony hektáronkénti 1892 métermázsa cukorrépatermést ért el, nemcsak a mezőgazdasági technika hatalmas eseménye, hanem az egész világ földműveseinek figyelmét ma­gára vonja. Daricha Dzsantochovü eredménye világosan mondja: Győz­tünk a természet felett, győzünk a haladás ellenségei fölött is". Az 1947-es évben a „Vörös Csil­lag"-koIho7,b«in hektáronként 1047 métermázsás cukorrépatermést ér­tek el. Ez azonban az 1950-es év­ben már 1892 métermázsára emel­kedett hektáronként. Amint már fent is említettük, ez Da­richa Dzsantochová és csoportjának az érdeme. Hogyan volt lehetséges ez ? Dzsantochová felhasználta a szovjet agrobiológia leghaladóbb módszereit — ez az első magyarázó ok. A második pedig az, hogy Dzsan­tochová szereti hazáját és tettekkel harcol a békéért. Dzsantochová már tíz éve foglal­kozik cukorrépatermeléssel, figyelte fejlődését és fejlődésének törvényeit. Már öt éve áll csoportjának élén, amely bizony kiváló tagokból tevő­dik össze. Mindannyian tisztában vannak a kolhozföldek anyagi össze­tételével, a vidék időjárási viszonyai­val és a cukorrépa agrotechnikáját részletesen ismerik. A csoport tagjai nem dolgoznak bekötött szemmel és tompa gépi­ességgel, hanem egyre újabb kez­deményezéseket valósítanak meg a gyakorlatban. Ennek köszönhető, hogy ez a csoport tavaly olyan hatalmas cukorrépatermést tudott egy hektáron elérni, amelyet mi csak legkevesebb 4 hektáron tud­nánk kitermelni. Dzsantachová és csoportjának tag­jai ismerik a cukorrépa fejlődésének törvényeit. Tudják, hogy magas ter­mést csakis alaposan megművelt ta­lajon és bő csapadékú időjárás mel­lett lehet elérni. Dzsantochová cso­portja ezért igen nagy gondot fordított a talaj megművelésére, a trágyázásra, a víz helyes elosztására és állandóan figyelemmel kísérte a cukorrépa fejlődését. A cukorrépaföldet az előtermény betakarítása után vízzel úgy el­árasztották, hogy a talaj kb. 90 centiméter mélységben megtartotta nedvességét. Egy héttel ezután az egész területet felszántották és megtrágyázták. Ehhez 45 méter­mázsa istállótrágyát, 9.5 métermá­zsa szuperfoszfátot, 0.5 métermá­zsa nátriumos trágyát és 5 méter­mázsa baromfitrágyát használtak fel. Januárban a földeket ismét el­árasztották. Ezek után március elején megboronázták. A répa el­vetése előtt ismételten megtrágyáz­ták. Eközben még március 11-e körül a cukorrépaföldet kb. 25 cm mélységben megkultivátorozták. A répát március 16-án vetették el, még pedig 50 centiméteres sortá­volságban és 5 centiméter mélyen. Egy hektárra 35 kg vetőmagot használtak el. A vetőgépet vonó traktor után még könnyű boronát is ka; vsnltak, hogy a traktor és a vetőgép kerekeinek nyomait el­tüntesse. A vetó'magot először átrostálták és aztán vízbe mártották, majd pe­dig kiszárították. Amikor a répa kikelt, kezdődött a növény ápolása. Itt az első és a második ritkításra gondolunk, ame­lyet speciális szerszámokkal végez­tek, az úgynevezett forgókapákkal, turkesztáni kapákkal, stb. Ha a föld valamelyik részén a répa nem kelt ki, akkor ezt még egyszer gondosan beültették. Amikor a fiatal répá­nak már két levele volt, akkor az időjárás hőfoka —11 Celsius fokra csökkent. Ekkor a répának csaknem 30 százaléka kifagyott. A termelő­csoport azonban ezen a káron is azonnal segített. A megkárosodott részeket még egyszer megtrágyázta és beültette. Ez a munka nagysze­rűen sikerült. Június közepén már pontosan százezer növény fejlődött a cukorrépaföldön. Dzsantochová és csoportja nem kis mértékben annak is köszönheti szép terméseredményét, hogy külö­nös gondot fordított a növények táp­lálására. A fentiekben már felsorol­tuk, milyen és mennyi műtrágyát használtak fel. Ugyancsak jelentős mértékben elősegítette a magas ter­mést a rendszeres öntözés is. Össze­sen 21-szer árasztották el a cukor­répaföldet. A cukor répasz e d é st október 21-én kezdték meg ós két nap alatt befe­jezték. Ezt az egész kísérletet Dzsanto­chová és csoportja egy hektáron hajtotta végre. Amint már fent i* láttuk, több agrotechnikai újdonsá­got alkalmaztak, amit a mi répa­termelőinknek is nagyon ajánlatos volna figyelemmel kísérnie. Dzsantochová csoportjának kísér­lete nemcsak egyszerű kísérlet, hanem iskolát jelent a mi kutatóink szá­mára is amely a hatalmas micsurini-liszen­kói elmélet nagyszerű sikereihez ve­zet. Dzsantochová kísérlete nagyon jól bevált. Ezért az 1951-es évben már a kolhozok ezreiben fogják al­kalmazni, ami ismételten tanúságot tesz a szocialista nagyüzemi mező­gazdaság győzelméről. Tanuljunk mi is Daricha Dzsantochová tapaszta­lataiból.

Next

/
Thumbnails
Contents