Uj Szó, 1951. január (4. évfolyam, 1-26.szám)

1951-01-23 / 19. szám, kedd

1951 január 20 UJSZO 7 A Magyar Népköztársaság küldöttének üdvözlete A Magyar Népköztársaság küldöt­tének, Benke Máriának szavait viha­ros tapssal és éljenzéssel fogadták a kongresszus küldöttoi: —• Kedves barátaim! A Béke Hivei csehszlovákiai kon­gresszusa összes résztvevőinek és a csehszlovák népnek forró baráti üd­vözletet hoztam. — Igen boldog vagyok, hogy részt­vehetek kongresszusotokon, mint né­pem békemozgalmának kiküldötte. — Béke Velőink bizottsága és egész népünk nagy érdeklődéssel kö­veti azoknak az országoknak az éle­tét és munkájának eredményét, ame­lyek a béketáborba tartóznak. Őszin­tén örülünk a baráti Csehszlovákia győzelmes harcának és épitö sikerei­nek, mert tudjuk, hogy az ő sikerei és győzelmei a mi sikereink is. A csehszlovákiai és a magyaror­szági reakció igyekezett a két nem­zet közötti barátságot a történelem hosszú időszakán át lehetetlenné ten­ni és zavarni. Nemzeteink barátsága, testvéri szövetsége azonban megvaló­sult, mert & Sz 0vjetúnió rabbilin­cseinktőlmegszabp dított. Nem teteink szabadon cselekedhettek és így a csehszlovákiai és a magyaroszági dolgozók végül megismerhették igazi ellenségeiket és a szabad nemzetek testvéri szövetségében megtalálták igazi barátaikat, — Közös ellenségeink, az amerikai imperialisták és mindenféle zsoldo­saik, köztük Tito bandája — igye­keznek minden módon megfosztani bennünket a mi drága szabadságunk­tól, békénktől és szép jövőnktől. — Kemény harc vár ránk, amely­ben győzelmet kell aratnunk az im­perialista uszítók fölött, az emberi­ség megátalkodott ellenségei fölött. Ebben a harcban velünk vannak az összes földrészek kiváló és legbecsü­letesebb emberei. Végső győzelmünk biztos. A mi ügyünk igazságos, erőink legyőzhetetlenek, mert le­győzhetetlen az, aki az emberiség boldogságáért és békéjéért harcol. Éljen a béke támasza, — a cseh­szlovák nép és nagy vezére, Klement Gottwald elvtárs! — Éljen a világbéke leghatalma­sabb védelmezője — a Szovjetúnió és az összes dolgozók és becsületes em­berek bólcs és szeretett atyja — Sztálin elvtárs. A békének nemcsak barátai, hanem elszánt harcosai vannak Ezután nagy taps közepette Dout­náč Károly élmunkás emelkedett szó­lásra. Beszédét a következő szavakkal kezdte: — A békének mindig sok barátja volt. Ma azonban a békének nemcsak barátjai, hanem elszánt harcosai is vannak. Ma egységb" fogjuk a mil­liók béke utáni vágyát és hatalmas mozgalmat építünk ki belőle, amilyent nemzeteink a múltban nem ismertek. Dautnáč Károly élmunkás a továb­biakban azzal foglalkozott, hogy ho­gyan válaszol a CsKD Szokolovo­üzem, valamint a prágai kerület és az egésiz köztársaság üzemei a külföldi sajtó rosszakaratú híreire és a nyugati imperialisták háborús uszításaira. — A CsKD Szokolovo-üzem mun­kássága — mondotta — békekötele­zettségvállalásokkal felel a háborús uszítóknak. Központjaik elvállalták, hogy az év első negyedében elkészíte­nek nyolc mozdonyt, 10 traktort, _ 2 nagy kotrógépmotort és még több más gépet, körülbelül 26,800.000 Kčs értékben. A munkaerő és anyagmeg­takarítással, valamint a munka jobb megszervezésével és az új munka­módszerek bevezetésével sikerül meg­takarítani 1,473.670 Kčs-t. Doutnáč Károly, aki a prágai kerület dolgozó népe nevében szólott, hangsú­lyozta, hogy ezek az egész kerület munkásainak felajánlásai, akik január 18-ig 72.138 egyéni és 1805 munka­csoport felajánlást tettek 172,741.726 Kčs értékben. A Béke Hívei első cseh­szlovákiai kongresszusának tiszteleté­re 128 EFSz és a községek valamint egyének hosszú sora tett 51.883.455 korona értékű kötelezettség felaján­lást. A polgárok pedig 1,102.136 bri­gádórát dolgoznak le a kongresszus tiszteletére. Á Nemzeti Arcvonalnak minden alkotó része is bekapcsolódott a kongresszus előtti kötelezettségvál­lalásokba. „A gyűlésezés ideje alatt egyre további békekötelezettségvállalá­sok érkeznek néhány millió korona ér­tékben" — mondotta Doutnáč Károly. Munkánkhoz tartós békére van szükségünk Dr. Heyrovský Jaroslav egyetemi tanár lépett aztán a szónoki emelvény­re. A tudományos dolgozók nevében többek között ezeket mondotta: — Mi tudományos kutatók azon igyekszünk, hogy kutatásunk eredmé­nyeit dolgozó népünk jólétére használ­juk fel és ezért képességeinket teljes mértékben a béke védelmének szolgá­latába állítjuk. Az üzemek és falvak dolgozói a kongresszus küldöttei feszült figye­lemmel hallgatták Heyrovský szavait és világosan tudatosították, hogy a tudósok szilárdan és megingathatatla­nul állnak a békeharcosok soraiban. Ügy ahogy ezt Heyrovský tanár mon­dotta: munkánkhoz elsősorban tartós békére van szükségünk, hogy így mielőbb jó eredményeket mutathassunk az egész világnak és minden nemzetet megnyerjünk a szocializmusnak és a háború megakadályozása gondolatának. A szlovákiai kultúrmunkások nevé­ben a vitában felszólalt Bielík film­rendező is. Hangsúlyozta, hogy Cseh­szlovákia minden dolgozója alkotó munkával védi a békét. Hogy fokozzuk országunk lakossá­gának életszínvonalát, — mondotta Bielík — mi élmunkások is állandóan magasabb eszmei és művészi színvo­nalra akarjuk emelni munkánkat, mind értékesebb alkotó tárgyú filmeket aka­runk kidolgozni, amelyek segítségéi e lesznek egész dolgozó társadalmunk­nak, amelyek segíteni fogják a falu új arculatának kialakulását, tanítani és ugyanakkor szórakoztatni fogják dol­gozóinkat. Az öröm és szeretet megnyilvánu­lásával fogadta a kongresszus Plachta Jindŕichet. aki a színészek és a szín­házi dolgozók szolidaritását fejezte ki a békeharccal Rámutatott arra, hogy a színművészek Julius Fucsik nemzeti hősünk hagyatékának teljesítését lát­ják munkájukban. Megemlítette a szovjet dolgozó ember példáját és kul­túráját, a hai cos hősi koreai nemzet igyekezetét és tiszteletét fejezte ki azok előtt, akik országunk szabadsá­gáért a nép hatalmáért küzdenek. Hangsúlyozta, hogy a művészetnek harcolnia kell az emberek szebb éle­téért, úgy kel! harcolnia, mint Picasso békegalambjának, amely előtt a véres Mac Arthur is félelmében fekete szem­üveget tesz fel, hogy szemeit ki _ ne marja. Ezután megígérte a színművé­szek nevében, hogy segíteni fognak a város és a falu közti mezsgye felszán­tásában, hogy eltávolítják az esetle­ges félreértést a fizikai és értelmiségi dolgozók között. A küldöttek asztalaiknál figyelik az ülésezés lefolyását és az egyes aszta­loktól, különösen az ifjúság csoportjai állandóan hordják az elnöki emelvény­hez az egyes kerületek békekötelezett­ségeit, az üdvözlő rezoluciókat és leve­leket. A tárgyalás egész délelőtt meg­szakítás nélkül folyt, valamint délután is és Csehszlovákia népének küldöttei nagy figyelemmel kísérnek minden szót, jegyzeteket készítenek és a te­remben már kialakuló félben van bé­keigyekezetünk konkrét útja. Az elnöki emelvényre Oliva Eduárd, az usteci kerület küldötte, a litomefi­cei egyházmegye generális vikáriusa lép. Ezeket mondja: Mi, hazafias papok szeretjük nemzetünket, szeretjük né­pünket, amelyből eredtünk, amelyért dolgozni akarunk Tudjuk, hogy nem bizonyíthatjuk be jobban szeretetün­ket és nem dolgozhatunk jobban né­pünkért, mint azzal, ha minden erőnk­ből támogatjuk építő igyekezetét a világbékéért folyó harcban. A papok helye a békeharcosok sorában van Az egész kongresszus nagy figye­lemmel kísérte msgr Olíva Eduard beszédét. Viharos helyeslésben tört ki, amikor Oliva Eduard elítélte azokat a papokat, akik a békeharc idején nem látják be, hogy helyük a békeharcosok sorában van Jirkala Rozália a pardubicei kerü­let dolgozói nevében beszámolt azok­ról a békekötelezettségvállalásokról, amelyeket kerületének dolgozói fel­ajánlottak. 15.160 kötelezettségválla­lást nyújtott be és 5.000 levelet, ame­lyet gyerekek írtak a kongresszus­hoz. követelve a béke megtartását. Dr. Trávnicsek. a Maszaryk-egye­tem rektora hozzászólásában rá­mutatott • csehszlovákiai tudomány legnagyobb feladatára: harcolni a békéért, fáradhatatlanul és lelkesen hozzájárulni a szocializmus építésé­hez köztársaságunkban. Hangsú­lyozta, hogy tudománvunk jelentős hivatását kutatásokkal akaria teljesí­teni,, amelyből anyagi és szellemi kultúránk sokat nyerne és hogy mun­káját egybe akarja kapcsolni a gya­korlati élettel A českébudeiovicei kerület dolgo­zóinak kötelezettségvállalásait Boubal József élmunkás adta elő. aki mun­kahelyén egy év alatt az ötéves terv három évének feladatait telies: Ugyankkor a békekongresszus tisz­teletére felajánlotta, hogy ötéves ter­vét 1951 december 20-ig befejezi. A českébudejovicei kerület diolgozói több, mint tízezer kötelezettség­felajánlást tettek. 12.000.000.— koro­nát meghaladó értékben. Ott akarunk állni, ahoi a béke a jelszó A cseh testvéri evangélikus egy­ház minden hívőié nevében J. L. Hromádka, a Komenský-egyetem dé­kánja, a hittudománvok doktora szó­lalt fel. A protestáns család muider. tagja, szlovákiai, csehországi és morva testvérei, Kelet-Szilézia len­gyel testvérei és a magvar reformál­tak lelentkeznek a békéért folyó munkába. J. L. Hromádka ezeket mondja: „Jézus Krisztus szolgálatában állunk és éppen azért, mivel a ő szolgálatá­ban állunk, a béke mellett foglalunk állást. Az emberszeretet nálunk a ré­gi társadalmi formáktól való megsza­badulást is jelenti. Hánvan voltak éppen nálunk, a mi reformációnkban. Krisztus hazai hirdetői, akik eltudták vetni az egyház régi formáit, a régi társadalmi és politikai formákat, ami­kor a szeretet és az igazság építésé­nek útjára léptek. És mi ma rákapcso­lódunk hazai reformációnk nagy pél­dájára. Feladatunk nemcsak együtt­munkálkodni ezen a nagv békeművön nálunk. Feladatunk sorainkba hívni a határainkon tú! élő barátainkat és testvéreinket. És különösen ebben a pillanatban kezet nvuitunk munkatár­sainknak, az ázsiai és afrikai hitvallók­nak, akik figyelik, hogvan folytatjuk munkánkat Csehszlovákiában. Azok­ból a levelekből, amelyeket az orszá­gokból kapunk, látjuk, hogv tekintetü­ket ránk szegzik, figyelve, vájjon Krisztus tanát szabadon lehet-e hir­detni és érvényesíteni az ú i társadal­mi keretben. Tudatosítjuk, hogy min­den kijelentésünk, minden lépésünk, minden szó, amelv itt elhangzik és amelyet a határokon túl is hallani fog­nak, • világbéke megerősítését je­lenti. A nyugati tradiciósan protestáns országok, a nyugat-európai és ame­rikai országok felé fordít iuk tekinte­tünket, ahonnan szintén kapunk leve­leket, amelyekben elváriák tőlünk az irányadó szót az úi társadalom építé­sére. Tudatosítjuk, hogy a régi világ romjain, a régi társadalom romjain és a z új építés küszöbén állunk és most, amikor épül az új társadalom, az új politikai és gazdasági struktúra, mi a protestáns egyházak tagjai békésen, de szilárdan és határozottan kijelent­jük, hogy ott akarunk állni, ahol a béke a jelszó, ahol tényleges munka folyik a szociális és politikai igazság­ért, a nemzetközi testvériségért. J. L. Hromádka után a libereci kerü­let küldötte, Dedecius János élmunkás lép az emelvényre. A cvikoví Nisan­üzem szövője, aki ötéves tervét már 1950 november 30-án teliesítette, be­számol kerülete dolgozóinak kötele­zettségvállalásairól. A warnsdorfi TOS példája szerint kerületünkben sok üzem bejelentette az ötéves terv harmadik évének idő előtti tel jesítését, az ú i munkamódsze­rek bevezetését — mondotta. — A mun­kaversenyben résztvesznek az állami gépállomások és az EFSz-ek is. A li­bereci kerület békekötelezettségválla­lásainak értéke elérte a 40O.000.000 — koronát, de ebbe nincsenek beleszá­mítva az EFSz-ek és a községek kö­telezettségvállalásai. Dedecius János felszólalását ezekkel a szavakkal fejezte be: — Kerületünk harcos békemozgalma szilárdítja • béke világarcvonalát. Nejedlý miniszter szól a kongresszushoz A kongresszus hosszantartó lelkes tapssal fogadja ezután az emelvényre lépő dr. zdenek Nejedlý tanár, iskola-, tudomány- és művészetügyi minisztert, aki beszéde bevezető részében az első és második világháború hátterével fog­lalkozik. Többek között ezeket mon­dotta: — És milyen háború fenveget most minket? Ma már nincs két imperialista arcvonal. Ma már csak egv imperia­lista a'cvona! van. amelv összeszed mindenkit, akiről azt gondolja, hogy segítségére lehet. A másik oldalon ott van a béke arcvonala: a Szovjetúnió, b népi K na, a népi demokráciák és az egész világ dolgozó népe. Ma nem vagyunk a háborús előké­születek nézői, — folytatta Nejedlý miniszter. — Nem vagyunk pacifisták sem abban az értelemben, minf az va­lamikor volt, amikor azt gondolták, hogy ha szépen fogunk beszélni a bé­kéről, az elégséges lesz. Nekünk nem az a célunk, hogv a béke szépségéről beszéljünk, hanem arról van szó, hogy megacélozzuk a béke egész arcvona­lát és elérjük, hogy mindnyájan együtt álljunk ebben az arcvonalban. Befejezésül Nejedlý miniszter eze­ket mondotta: — És ezért a békeharcra nemcsak az egész világ békeszerető nemzetei­nek nagy anyagi erejével kell felfegy­verkeznünk, hanem azzal a nag.y igaz­sággal is, hogy ma a nép hataroz az emberiség jövőjéről. Minél erősebb lesz arcvonalunk, annál nagyobb annak biztonsága, hogy a békét megvédjük. Hétezernél több üdvözlő távírat a kongresszushoz A kongresszus a két tárgyalási nap folyamán több mint 7100 táviratot ka­kott a köztársaság minden részéből és a külföldről. Közöttük ott van a Béke Hívei kínai bizottságának üdvözlő távirata is, amelyet a világ béketaná­csának alelnöke, Kuo-Mo-Zso küldött, a hamburgi fiatal békeharcosok táv­irata és mások. A vita további során a zsilinai kerü­let küldötte, Majtan András élmunkás szólalt fel. összehasonlította a szlová­kiai dolgozók életét az első köztársa­ság burzsoá rendszere idején és ma. - A zsilinai kerület — mondotta — volt a köztársaság egyik legszegé­nyebb kerülete. Ebből a kerületből vándoroltak el a legtöbben munkát keresni. Ma már a helyzet más. Min­den munkás számára van elég munka. Gyárakat, vízierőműveket és munkás­lakásokat építünk Mi, a zsilinai kerü­let munkásai tudjuk a legjobban meg­becsülni mindazokat a vívmányokat, amelyeket a népi demokratikus rend­szerben elértünk. Nem engedjük sen­kinek, hogy ezeket elvegye tőlünk, megvédjük őket a háborús uszítók el­len, akik újra nyomorba, munkanélkü­liségbe és megalázásba akarnák ta­szítani a dolgozó embert. • Élmunkások a béke megvédésének útjáról Majtan után Szvoboda Václav köz­társaságunk egyik legjobb élmunkása szólalt fel. Biztosítja a kongresszus küldötteit, hogy ifjúságunk, de külö­nösen a CsISz tagjai teljes mértékben tudatosítják felelősségüket és annak szükségességét, hogy ne becsüljék le a jelenlegi nemzetközi helyzet komoly­ságát. Szövetségi tagjaink természe­tesen tudatosítják azt is, hogy a vilá­eon léteznek olyan erők, amelyek ké­pesek elhárítani a háborút. — Tudjuk, hogy mi a béke meg­védésének az útja, — mondotta Szvo­boda Václav élmunkás. A gépek gyor­sabb munkája, a normák túlteljesítése, a nagyobb munkatermelékenység, ez az az erő, amely megváltoztatja a társadalmi rendet és amely képes meg­akadályozni a háborút. Václav Szvoboda élmunkás és újító kötelezte magát, hogy esztergapadjá­nak fordulatsebességét 1100-rol 2000­re fokožza. Szvoboda felajánlását a kongresszus lelkes tapssal üdvözölte és épp ilyen viharosan fogadják a küldöttek a kassai kerület küldöttének, Szakács István élmunkásnak beszédét is, aki többek között ezeket mondotta: — Soktagú bányászcsaládból szár­mazom. Apámat még a kapitalisták ki­zsákmányolták, de ma én és hét test­vérem, akik szintén bányászok és él­munkások vagyunk, tudjuk, hogy ma­gunknak dolgozunk Üzemünk dolgozói munkaversenyre hívták ki a rozsnyói bányászokat és meg vagyunk győződve, hogy ezek felhívásunkat elfogadják. Barátaimmal, munkatársaimmal együtt még több vasércet termelünk ki, mi­vel a mi békeharcunk a munka. Ez a legjobb felelet a háborús uszítóknak. A vita további résztvevője az Olo­mouci kerület küldötte Horká Kvieta EFSz-tag volt. ö is átadta az elnök­ségnek ai építő, az olomouci kerület dolgozóinak békekötelezettségvállalá­sait. Besaédét a következő szavakkal fejezte be: — Kerületem minden dolgozójának nevében kijelentem nektek: fenyeget­hetnek minket a háborús uszítók, ahogy akarnak, mi nem félünk. Jogász a háború és béke kérdéséről A vita során ezután felszólalt a prá­gai Károly-egyetem jogi karának ta­nára, dr. Wenig Arnošt, aki néhány őszinte szót mondott mint jogász a háború és béke kérdéséről. Többek között ezeket mondotta: — Ha visszatekintünk a jogtudo­mány múltjára, sajnos, be kell látnunk, hogy a jogtudomány gyakran nem szolgálta a béke propagálásának ügyét. Sokszor, sajnos a háború szolgálatá­ban állt A béke propagálásában nem szereztek érdemeket azok a tudós munkások, akik a háborúban és a bé­kében csak elvont jogi meghatározá­sokat láttak és nem vették tekintetbe a háború és a béke szociális, gazda­sági és erkölcsi alapjait. Ügy tettek, mint egy sebész, aki komplikált élet­veszélyes operációt hajt végre és közben a páciensre, mint bonctani anyagra néz és nem, mint szenvedő emberre. A háború szolgálatába álltak például teljes mértékben a náci jogá­szok. A jog nekik csak hatalom volt. Láttam az elpusztított Varsót, amelyet ördögi rafináltsággal tettek tönkre. Láttam a Szovjetúnió nyugati részei­ben elpusztított városok képeit. Es németországi fogságom ideje alatt több mint 30 nehez bombatámadást éltem át és élénken el tudom képzelni a borzalmat és a szenvedést. És ezért akarom azt, hogy minden jóakaratú ember részesüljön a békében és ezért kívánok békét minden nemzetnek. A mi szovjet jogász-kollégáink műveikben mindig hangsúlyozták és hangsúlyozzák, hogy a jognak a békét kell szolgálnia. Nincs formális megbízásom, hogy a csehszlovákiai jogászok nevében be­széljek, de én, mint jogi főiskolánk egyik legöregebb tanítója tiszta lelki­ismerettel kijelentem, hogy mi, cseh­szlovákiai jogászok mindig úgy akar­juk értelmezni, építeni és magyarázni a jogot, hogy a jó és az igazság töké­letes eszköze legyen, hogy népünk jólétének és békéjének szilárd alapja legyen. Ezután Arnošt Horák szólalt fel, aki a gottwaldi kerület küldöttsége nevé­ben bejelentette a kerület dolgozóinak békekötelezettségvállalásait. Ezeknek a felajánlásoknak értéke meghaladja a tízmillió koronát, fi kerület 16 üzeme kötelezte magát a második és harma­dik munkaváltás bevezetésére. A ke­rület üzemeinek dolgozói ezenkívül kötelezték magukat, hogy átlagban normáikat 17%-ban lépik túl. A kerü­letben 410 új EFSz-tagot szereztek. Utána a szlovákiai római katolikus egyházmegyék küldöttei nevében De­chet János, a besztercebányai egyház­megye adminisztrátora tolmácsolta a szlovákiai egyházmegyék küldötteinek közös nyilatkozatát, amely többek kö­zött a következőket tartalmazza: Volt-e valaha is nagyobb felelőssége az egyháznak, a világ sorsáért, mint ma, amikor az emberek millióinak sze­mében, mint legfontosabb kérdés a háború vagy béke, az élet, vagy halál kérdése tükröződik Mélyen meg va­gyunk győződve, hogy békeharcunk nemcsak az emberiesség szempontjá­ból, hanem keresztényiesség, a katoli­kus egyház, annak hittudománya és erkölcs-tudománya szempontjából is szent dolog. Nincs joguk a keresz­ténységre hivatkozniok azoknak, akik­nek tettei ellentétben állnak a keresz­tényi tanítás legalapvetőbb parancso­lataival. Vájjon a nyugatnémetországi újrafelfegyverzés nincs-e megbélye­gezve a Kain által kiöntött testvér­gyilkos vér bélyegével. Nem, a háború nem lehet az Isten akarata, mert a mi Istenünk az örömteli élet istene és nem a halál és pusztítás istene. A mi részünkről nemcsak a néphez hű lelki vezetők egész erkölcsi támo­gatását ígérjük, hanem papságunkkal és hívőinkkel együtt soraitokba jelent­kezünk, mint békevédők, mert meg vagyunk győződve, hogy ha a békét megvédik, akkor minden meg lesz védve. Ezt tudatosítania kellene azok­nak is, akik magukat a keresztényi jogok szószólóinak és őrzőinek neve­zik a földön. Ezért mély sajnálkozásunkat fejez­zük ki afölött, hogy még eddig nem hallottunk szájukból az atombomba, a tömeges pusztítás e fegyverének és a háborús propagandának elítéléséről szóló szavakat. A csehszlovák frók üdvözlete A csehszlovák írók szövetsége ne­vében Majer Mária írónő üdvözölte a kongresszust. Felhozta, hogy a béke védelmére már 1938 szeptemberében felhívást közöltek a cseh és szlovák írók. De a fasiszta őrület közepette hangjuk igen gyenge volt. Ma már azonban hangjuk nem gyenge, nem magára hagyatott és nem zengi őket túl a nyugati fegyvercsörtetés sem. Mert ma már nem tíz, vagy 20 cseh és szlovák író harcol a békéért, hanem a békeszerető százmilliós nemzetek köl­tőinek és íróinak tízezrei. A délelőtti kongresszusi ülés befe­jezése előtt üdvözlő beszédet tartott a kladnoi üzemek dolgozóinak nevében Procházka Károly élmunkás, aki be­jelentette az Egye'sfilt Acélművek dol­gozóinak békefelajánlásait. A kladnoi fémmunkások az 1951-es évben a nyersvasban 2.5-el, a nyersacélban 7.5-el, és a nemes acélokban 5%-kaI emelik tervüket A kladnoi dolgozók kötelezettségvállalásai a januári ter­melés 2%-os fokozását jelentik a nyersvasban, 1.5%-os fokozását a nyersacélban és 2%-os emelését a ne­mes acélban. A Gottwald, Zápotocký és Fierlinger bányák bányászai köte­lezték magukat, hogy ez évben 5% terven felüli szénmennyiséget termel­nek Az egyesült acélművekben nagy mértékben nőtt az anyagtakarékossági mozgalom Lidia Korabelnyikova mód­szere alapján, úgy, hogy havonta négy olvasztást, megtakarított anyagból haj­tanak végre. »

Next

/
Thumbnails
Contents