Uj Szó, 1951. január (4. évfolyam, 1-26.szám)

1951-01-20 / 17. szám, szombat

1951 január 20 UJSZO 7 Építsd a hazát — a békét erősíted A békéért ma sokkal könnyebb harcolni mint valamikor egy darab száraz kenyérért Szécsényke parasztjai közt Major elvtárssal, az Ipolysági járás szervező párttitkárával látogattam meg Szécsénykét, azt a falut, amely Somsich gróf igája alatt nyögött. A gróf több, mint ezer holdas birtokán a falu apraja-nagyja dolgozott, csak azért, hogy minél nagyobb hasznot hajtson a méltóságos földbirtokosnak. E falu földművesei híresek voltak az egész környéken arról az elszánt harcról, amit szakadatlanul folytattak nemesi elnyomójuk ellen a mindennapi kenyérért. A kizsákmányolás oly méreteket öltött, hogy a falu kisés középgazdái egyöntetűen a Kommunista Pártba tömörültek és a községi választások során a község 12 képviselőjéből 9 kommunistát választottak. Tisztán ennek az egységes magatartásnak volt köszönhető, hogy a grófnak nem sikerült végrehajtania nyáron az aratásnál és télen a favágásnál azt a tervét, hogy csak azokkal a munkásokkal kössön szerződést, akik nem párttagok. A nemesi földbirtokos csak a megszállás idején tudta ezt kierőszakolni, amikor a Horthy-pribékekben kiváló cinkosokra talált. Am a megszállás ideje alatt is először ellentéteket akart szítani a falu dolgozói között. Azzal próbálkozott, hogy az agrárok földjeit a kommunistáknak ajánlotta fel, de ezt a párttagok egyszerűen visszautasították, ösztönösen megérezték, hogy a gróf szándékai mögött nem rejlik semmi jó és a grófnak az a terve, hogy viszályt szítson, ellentéteket támasszon közöttük. Es hogy végül ebből a civakodásból hasznot húzzon. Itt mutatkozott meg, hogy Szécsényke lakossága a Párt irányvonalát követte és nem hagyta magát félrevezetni még a föld felajánlásával sem. Szécsényke parasztjai hősiesen ellentálltak, mert a Párt megtanította őket öntudatosan gondolkodni, a Párt megtanította őket harcolni még az úri demokráciában. E súlyos, nehéz harcokról beszéljen most Takács Ferenc kisgazda, a szécsénykei EFSz 48 esztendős elnöke, aki 1926-tól tagja a Pártnak és a munkásmozgalomban mindenütt cselekvően résztvett. — Nekem már, mint serdülőkorú ifjúnak, meg kellett állnom a helyemet — mondja tűnődve. — 15 éves koromban marokszedő voltam, később kaszáló, majd arató és erdei munkás, segédkeztem az útépítésnél, egyszóval ott dolgoztam, ahol mim. kát kaptam, mert az ember akkoriban nem nagyon válogathatott, az ember örült, ha meg tudta szerezni a mindennapi betevő falatját. — Ilyen körülmények közt érthető", hogy már fiatal koromban felismertem a Párt szerepét, felismertem, hogy a Párt az egyedüli munkásszervezet, amely a munkásság érdekeiért megalkuvás nélkül harcol. Ahhoz, hogy a méltóságos Somsich gróf úrnál béremelést elérhessünk, szükséges volt, hogy egységesen megszer. vezve, a Párt irányítása mellett vegyük fel ellene a harcot. Másként nem tudtunk eredményt elérni. — Minden évben többször ismétlődtek a sztrájkok-, tavasszal, nyáron, ősszel és télen, amikor szerződéseket kellett kötnünk. 1925-től 1938-ig folytak szakadatlanul ezek a harcok. Bizony, nem volt ez könnyű dolog, senki se higyje, mert mi a sztrájkhoz csak akkor folyamodtunk, ha már nem találtunk más megoldást, hogy valamiként biztosítsuk minden, napi kenyerünket. Mert hangsúlyozom, kenyérről volt szó csupán — Ez a kenyérért folyó harc 1932 januárjában érte el csúcspontját, amikor az amerikai infláció hulláma bennünket is elborított. Abban az évben az üzemi munkássággal eg'yütt vonultunk fel és éhség-tüntetést rendeztünk Ipolyság utcáin. A főtéren felfegyverkezett csendőrökkel találtuk magunkat szemben. Mi azonban nem riadtunk vissza, mert nekünk már mindegy volt, nem volt mit veszítenénk, oly keserves helyzetben voltunk, hogy éheztünk. Dulakodásra került a sor, a csendörök kardlapoztak bennünket és bizony, sokan ko. moly sérüléseket szenvedtek. így dolgozott az úri demokrácia, ígérgetett, szédített bennünket, de komoly helyzetekben mindig a földbirtokos, a munkaadó mellett szállt síkra. Mindig melléjük szegődött fegyverrel, kardlappal, velünk, a mi jogos m követeléseinkkel szemben. Csakis a Kommunista Párt volt az, amely mindvégig hűségesen harcolt érettünk és kitartóan irányított bennünket. Ma, amikor elnökké választottak a harmadik típusú szövetkezetünkbe, arra törekszem, hogy Pártunk irányelveit kövessük. — Egységes Földműves Szövetkezetünk 1950 januárjában alakult meg, de az egész szövetkezet mintha csak papíron lett volna meg, semilyen eredményt nem tudott felmutatni és éppen ezért súrlódások voltak. Most, hogy áttértünk a harmadik típusra, az ellentétek teljesen megszűntek, mert a közös munka mind a szlovák, mind a magyar földművesek érdekeit egyaránt szolgálja. A harmadik típusú szövetkezet már komoly fejlődést jelent községünk életében és ezt a fejlődést a Párt felvilágosító munkájának köszönhetjük. — Szövetkezetünk 220 hektár földön gazdálkodik 52 taggal. Ezenkívül közel 50 hektár réttel és legelővel rendelkezik. A közös őszi munkálatokat a tagositott földeken sikeresen és idejekorán elvégeztük. 32 hektáron búzát, 14 hektáron rozsot, 7 hektáron mustárt és 2 hektáron őszi bükkönyt vetettünk el. A tavaszi vetési tervet a következőképpen hajtjuk végre: 42 hektár len, 22 hektár kukorica, 14 hektár hüvelyes, 5 hektár késői krumpli, 7 hektár takarmányrépa, 6 hektár olajosmag, 2 hektár hüvelyes takarmány, továbbá tervbe van véve, hogy megkezdjük a zöldségtermelést és a kertészetet. Szécsénke habozó gazdái Tekintettel arra, hogy Szécsénykének komoly munkásmozgalmi múltja van, elhatároztuk, hogy a legnagyobb súlyt arra fektetjük, hogy azokkal a gazdákkal beszélgessünk, akik még nem tagjai az EFSz-nek. Válogathattunk volna Szécsényke legjobb dolgozói között, akik habozás nélkül csatlakoztak a szövetkezet közös gazdálkodásához, mi mégis a munka nehezebb részét vállaltuk és azokkal folytattunk eszmecserét, akik még nem tagjai az EFSznek, akik a várakozás álláspontjára helyezkedtek. Itt van például Benko János négyhektáros kisgazda, 41 esztendős, gyermek apja, hat elemit végzett, tovább nem tanihatott, mert a gróf kényelme csorbát szenvedett volna. Szüleivel együtt a grófi birtokon dolgozott. Benko elismeri, hogy ősszehasonlíthatatlanul jobban él ma. mint bármikor élete során. A grófnak hajnaltól késő estig álhnHóan dolgozott és gyakran nem trilett többre, mint krumplira és babra. Ma szabad ember, keze munkájából megél, anélkül, hogv grófot, vagv bárm'lyen urat szolgálna. AUior elvtárs, a Párt járási titkára, Benkohoz, mint párttwrhoz seól. E®eket mondia neki: £ — Nézd, Benko elvtárs, te jól tudod, hogy ezt a javulást a Pártnak köszönheted Sok százezer szovjet hős meg partizán áldozta ezért az életét, és ezért neked követned kell a Párt irányvonalát és haladéktalanul be kell lépned az EFSz-be. Egyetlen p llanatig sem szabad késned, mert minden percért kár. Gondold meg ezt jól. Eddig cseléd voltál, másnak szolgáltál, ma azonban a közös munkával a békét erősíted, » világ dolgozóinak békéjét. De Benko erre csak bólint arra hivatkozik, hogv vannak a faluban olyanok, akik nagy kölcsönöket vettek fel az államtól és ő attól tart. hogy ezeket a kölcsönöket a szövetkezetnek kell majd megfizetnie. Természetesen nem ez az igazi ok. Mert hiszen mindannyian bizonyítjuk neki, hogy ellenkezőleg, államunk minden anyagi támogatást megad a szövetkezeteknek, hogy megerősödjenek és zavartalanul végezhessék a nagyüzemi gaz^álko- J dást. Tehát Benko aggálva teljesen indokolatlan, ő maga is érzi, hogy í légüres térben mozog. A másik ilyen kisgazdát Jámbor Istvánnak hívják. Rendkívül szívélyes és barátságos. Fia traktoros és tagja a szövetkezetnek. Jámbor azt állítja, hogy ezidén házat akar magának építeni, és mihely! felépül a háza, azonnal belép a szövetkezetbe Amikor bebizonyít iuk neki, hogy mint tag sokkal könnyebben épíheti fel a házát, csak „jámboran" mosolyog. Jámbor elfelejti azt, hogy ae, aki nem támogatja az EFSz-et. nem részesül támogatásban a község részéről sem. És meg kell mondanunk őszintén, nem vagyunk bizonvosak, vájjon Jámbor megkapja-e az engedélyt háza építésére. mert hiszen be kell látnia, hogy elsősorban a közös munka részesül előnyben. De íme, itt van mindiárt a harmadik kisgazda, akii Csákv Istvánnak hívnak. A feíszadulás eflött a grófi birtokon dolgozott, ismeri mindazt az elnyomatást, amiben egv munkásnak része volt a kaoitalisla rendben. A sztrájkokban, a tüntető felvonulásokon a múltban mindig résztvett Azzal indokolja meg távolmaradását az EFSz-től, hogy gyomorba ia van és nem tud nehezebb munkát vállalni. De mindjárt kiderül, hogy ez az indokolás csupán kifogás. Az elnök ugyanis kijelenti, hogy hajlandó neki könnyebb munkát adni. Tehát nem fér kétség hozzá, hogy ez az érvelés is csak kibúvó. Mind a három kisgazda érvelése pozdorjává zúzódott, akár Benőc Pál kisgazdáé is, aki hangsúlyozza, hogy ő ugyan híve a közös szövetkezeti munkának, híve a népi demokráciának, amit az is bizonyít, hogv piindent lead, amit adni kell. de ... Ez a kifejezés, hogv ad, rendkívül meglepett, mind járt tudtam, hogy a beszolgáltatásra érti és helvreigazításkép felhívtam a figyelmét arra. hogy ő semmit sem ad. mert hiszen a beszolgáltatást az utolsó fillérig megfizetik neki. Hozzátettem még, hogv nem is olyan régen egy kisparaszt egy tojást nem mert megenni, mert a városba vitte eladni, hogy a gyerekeknek inget vagy harisnyát vásárolhasson. Akkor persze eszébe se iutott azt mondani, hogv ő ád valamit. — Bizony, ígv volt ez. — vallják egyöntetűen az egybegyűlt kisgazdák — és Celeng Ferenc egvholdas kisgazda, aki tagja az EFSz-nek, villámgyorsasággal .választ ad erre, pattogó, meggyőző hangon: —Micsoda? ... Hogv tojást ettünk volna, egy fenét ettünk! Nekem öt gyermekem van, hisz én csak tudom. Valamikor hat kiló cukorra! meg kellett elégednünk évente. Ma pedig 14 kló cukor havonta is kevés Enynyire változott a mi életünk. Alig volt tt közöttünk valakinek ünnepi öltözete, de ma sokaknál már három-négv is található. Igenis, csak valljuk be nviltan, valamikor a hátizsák, amellyel munkát mentünk keresni, volt a vagyonunk. .Ma ez megszűnt. Itt az EFSz. amely biztosítja egész évre a megélhetésünket és ezér ott a helvünk. Bárki bármit is mond, az merő kifogás. Az ezüstszáiú Kovács József Itt á!l előttünk Kovács József teljes nagyságában, kidüllesztett mellkassal, min'ha meiíénve alatt hordaná azt a nyolc hektár földet, amit nagy büszkén magáénak vall. Kovács nagy-" lelkűen mosolyog és ezt a mosolyt egy teljes ezüstfogsor csillogása kíséri. Megjegyzem, mindez fel sem tűnt volna, ha eleinte fel nem fedezem, hogy ennek a középgazdának, aki valamikor az agrároknál vezető szerepet játszott, olyan aranyköpései vannak, mint egy kuláknak. A vele való eszmecsere nyilvánvalóvá tette előttem azt, hogy miért nem lépnek be az említett kisgazdák az EFSz-be. Arra kérdésre, hogy miért nem tagja az EFSz-nek, fölényesen és mosolyogva válaszolta, hogy hát az EFSz egy új eszmét képvisel és így nem várhatom el tőle, hogy ezt az eszmét mindjárt frissiben magáévá tegye. Először be akarja várni, hogy milyen sikerrel dolgozik az EFSz, aztán van ideje dönteni. Bizonyos fajta gúnnyal a hangjában folytatta tovább. — Hogy hát egyébként is egy jó üzletnek nem kell reklám, amit a legjobban a Batya-cipök is bizonyítanak. Mindenki oda talál, akinek cipő kell. E cinikus hangon kissé megdöbbentem és felhívtam a figyelmét arra, hogy a reklámhistória nem felel meg a valóságnak, metr tudomásom szerint Batya milliókat költött reklámra, mielőtt bevezette volna az üzletét. Folytatni akartam, de ő ingerülten közbevágott. — Hogy hát csak nem képzelem el, hogy ő — már mint Kovács József 8 hektáros gazda — le fog ülni egy asztalhoz veszekedni és vitatkozni, ahogy ezt az EFSz tagjai művelik a gyűléseken. — Nem, — válaszoltam. — Te nem fogsz velük leülni vitatkozni, hanem megvárod, míg azok kikaparjak neked a sült gesztenyét. Te nem fogsz velük vitatkozni, mert úgylátszik, hogy neked a szövetkezethez semmi közöd sincs. Te a szövetkezetet egy üzlethez mered hasonlítani. Hát kijelentem neked ünnepélyesen, hogy a szövetkezet nem üzlet. A szövetkezeti eszme a szocializmus és azt a célt szolgálju, hogy mindenkinek, aki dolgozik, a kenyerét, a megélhetését biztosítsa. Az üzlet pedig azt célt szolgálja, hogy az üzletember megtömje a zsebét másnak a munkájából, verejtékéből. Látod, éppen ezért, mert te még mindig az agrárhagyományokhoz híven godolkozol és nem látsz ebből az új életből egyebet, mint üzletet, ezért nem fogsz te leülni az EFSztagokkal egy asztalhoz, mert azok szenvedélyesen vitatkoznak és szenvedélyesen hárítják el az akadályokat a szövetkezet útjából, mert csak ilymódon tudják az ellentéteket kiküszöbölni, csakis ilymódon tudják felépíteni a falun a szocializmust. És tanácsolom neked, hogy mindaddig, amíg a szövetkezetben nem látsz egyebet, mint üzletet, ne is jelentkezz tagnak. Mindezt csak azért hoztuk fel oly részletesen, hogy felfedjük ennek a falusi bölcsnek észjárását aki bizonyára sok kisgazdának csavarta már el a fejét ezzel az okoskodással, amely rtemcsak káros, hanem pontosan a reakció célkitűzéseit szolgálja. A kisgazdák habozásának és várakozó álláspontjának gyökerei ennek a középgazdának hitetlen bölcselkedésében ágaznak széjjel. Egyetlen pillanatig sem kételkedem abban, hogy ennek a középgazd^nak sohasem volt köze Szécsényke gazdag és öntudatos munkásmoagalmához. Akik megértették az idők szavát Állításunkat misem bizonyítja jobban, mint az, hogy Kovács József üzletről beszél akkor, amikor a falu szocializálásáról van szó. Ez a gondolkodási mód pontosan megfelel az imperialista cinkosok magatartásának, akik cinikusan egy új háború kirobbantásán fáradoznak, mert a háború, a rombolás, a dolgozók kiirtása és nyomorba döntése számukra kitűnő üzletet jelent. Hangsúlyozzuk, hogy csak „számukra", de Kovács József számára, a dolgozó munkásság és parasztság számára csak éhséget, nyomorúságot és halált hozhat. Ezt nyíltan meg kellett naoodai nunk, kertelés nélkül, hogy a habo' zók és várakozók megértsék végre egyseer és mindenkorra harcos béketörekvéseink céjait. A békét csakis az új élet, a szocializmus biztosíthatja, a fokozott munkateljesítmény üzemeinkben éjt az Egységes Földműves Szövetkelet fejlődése falvainkban. Minél több kis- és középgazda tömöríti a szövetkezetbe, annál inkább kifejezésre jut földműveseinknek a tartós béke iránti odaadó ragaszkodása. Minél többet és jobban termelünk, annál erösebb és szilárdabb a béke tábora és annál biztosabb a béke, a szocializmus győzelme. Vannak Szécsénykén gazdáik, akik ezt tökéSetesen megértették és nem kételkedünk berme, hogy most, amikor Prágában megtartják az országos békekonferenciát, számuk egyre növekedni fog. Erről tanúskodnak Bodzsár Istvánnak a heáyí pártszervezet alelnökének szavai is. Bodzsár elvtárs, apjával a grófi birtokon végigszenved, te a szolgaság minden nyomorúságát. Igazi öntudatos osztályharcosként beszél. Hangsúlyozza, hogy az úri demokráciában becsületesen kivette a részét a sztrájkokban, tehát érthető, hogy ma, amikor a béke megvédéséről, mindannyiunk jótétéről van szó, még erőteljesebben akar harcolni a falu szocializálásáért. A békéért, a szocializmusért ura sokkal könnyebb harcolni, mint valamikor egy száraz darab kenyérért Még híven az emlékezetébe^ él az d sztrájk, amelyben résztvett és zsaro^ Sással akarta rákényszeríteni a gróf úr, hogy sztrájktörő legyen. Az volt a helyzet, hogy apja hosszú évtizedeken keresztül gulyás volt az uradalomban és az intéző azzal fenyegette meg, hogy azonnal kitéteti az állásából^ ha nem intézkedik sürgősen, hogjr fia hagyja abba a sztrájkot. István pontosan tudta, hogy milyen veszfiyes helyzetbe hozta a szüleit, de elhatározásából nem engedett. Sem szülőért, sem testvérért nem volt hajlandó sztrájktörő lenni, nem volt hajlandó a közösség árulója lenni, nem volt hajlandó a dolgozd parasztság szégyenfoltja lenni. Minden zsarolás és fenyegetés ellenére kitartott hűségesen a Párt, a munkásmozgalom harca mellett. Ma is hűségesen kitart a Párt irányvonala mellett, a »sztrájktörők« pedig ma azok, akik távoltartják magukat a szövetkezeti eszmétől, a közös munkától, amely a békét, a jobb és szebb jövőt szolgálja. És tessék, ftt a másik kisgazda, aki tökéletesen megértette az idők sza* vát. Jámbor Imrének hívják, 66 eszű tndős és Szécsényke mozgalmi harcának hiteles tanúja Jámbor ezeket mondja: — Megírhatod ehíárs, szívem mélyéből sajnálom, hogy nem vagyok ma húsz esztendős és nem dolgozhattam erőteljesebben szocializmusunk felépítésén. Az én fiatal erőmet a gróf ú» szipolyozta ki. Itt dolgoz tariS ezen a nagykiterjedésű grófi birtokon, arait, tam és vetettem, fát vágtam szorgal* masan és becsületesen, de alig tudtam munkámmal megkeresni a mindennapi kenyeret. A tiszta igazat vallom itt a falu parasztjai előtt, aWk igazolhatják minden szavamat. És itt előttük vallom azt Is, hogy most, amikor erőmtől megfosztattan megöregedtem, van elegendő kenyerem, ruházatom és hozzá pénzem is. Sohasem hittem volna, hogy ilyen áldott, öregségem lesz. Havonta 800 koronát kapok az állatatói és mint tag miiident elvégzek aa EFSz-ben, amit tudok, amit rámbíznak. Szeretnék, nagyon szeretnék még hasznos tagja lenni ennek a mai szocialista társadalomnak, ameíy megirf gathatattanul harcol a dolgozó emberért. Én szívből vagyok hálás a Pártnak. amely évtizedeken át vezetett keserves bérharcokon keresztül, amig ide jutottunk. Az én vejem ma Osrtravában megkeresi havonta a 10 eier koronát. Nincs ma nagyobb úr az egész országban, mint a dolgozó munkás és a paraszt. Ezért nagyon kértek, írd mef azt i«, hofjy innen Szécsényke községházából köszöntöm Gottwali és široký elvtársakat, akik Pártunk /éten Wí*»s kézzel vezetnek bennünket előre a szocializmus útján. Ird meg azt is, hogy innen, Seé« csényke v«iamenny>' kis. és közép* gazdája jelentkezni fog az EFSz-be, mert Pártunk erős és mindannyian belátják, hogy ez az egyedült út, amely a jólét és a tartós béke felé vezet. Szabó Béla.