Uj Szó, 1951. január (4. évfolyam, 1-26.szám)

1951-01-20 / 17. szám, szombat

UJSZ 0­1951 január 18 FARKASOK A POTOMAC PARTJÁN Az Amerika-majmoló „Figaró" cí­mű újság tudósítója minap Acheson úr legutóbbi rádióbeszédéről a követ­kezőket írta: „Az amerikai külügymi­nisztérium már jóelőre beharangozta, hogy a beszéd címe: ..A szabadság' stratégiája". Én is hallgattam ezt a beszédet • azokkal az amerikaiakkal együtt, akik nem tartoznak a kormány gépezetéhez s akikel mély aggodalom­mal tölt el a nemzetközi helvzet. Ezek abban reménykedtek, hogv Acheson úr majd valami biztatót mond, segít nekik tájékozódni a most lejátszódó eseményekben, meggyőzi őket arról, hogy az amerikai diplomácia és hadve­zetőség nem követett el hibát. Ache­son úr huszonnyolc percet beszélt; utána hírek következtek: az amerikai visszavonulás Koreában folytatódik... Az ellentét sokkal szembeötlőbb volt, semhogy ne éreztük volna a tragikus ellentmondást Acheson úrnak a keresz­tény erkölcsök nagyságát dicsőítő be­széde és a kegyetlen valóság között. Acheson úr ugyanis, miként ez vele gyakran elő szokott fordulni, szerfölött „magasztosan beszélt." Minél mélyebb kátvúba kerülnek ezek az emberek," annál magasztosab­ban beszélnek. De nemcsak Acheson úr jeleskedik ebben. Aligha emlékez­hetünk Trumannak akárcsak egy olyan beszdére is (kivéve egv zenei műbírá­lóhoz intézeti, nemrég közzétett leve­lét), amelvben az elnök ne hivakozott volna Istenre, erkölcsre és igazságra. Amikor Mac Arthur pilótái a koreai városokat bombáikkal egymásután fölperzselték, Truman úr keresztényi irgalomról beszélt. Amikor Mac Ar­thur katonái délfelé talpaltak. Truman úr sietve emlékezetűnkbe idézte, hogy van egy magasabb erkölcsi érv: az atombomba. Az elnök különös elősze­retettel hivatkozik az igazságra: az az igazság, hogy Amerika jótevője a világnak, az az igazság, hogy Ameri­ka virágzó kertté varázsolta Hirosimái és megoltalmazta a koreai csecsemőket a pusztulástól. Igazság nélkül Truman úr egy napig, sem tudna meglenni. De hasznos lesz megállapítani, mit értenek az amerikai kormányférfiak ezen az „igazságon" Átadom a szót Dávid Sarnow dandártábornoknak, a „Radio Corporation of America" elnö­kének. Ez a Sarnow nem afféle jött­ment; a lapok hasábjai húsz éve tele vannak a nevével. Már a „Young­terv" idején híressé vált: iól megszed­te magát akkoriban, amikor hét bőrt nyúztak le Németországról Egyébként ez nem akadályozta abban, hogy ugyanakkor a hangosfilm-vetítőgépe­ken, sőt még Bebe Daniels filmcsillag mosolyán is jól keressen. Az egyik ilyen film, amelv Sarnow úr gví'ában készüit,! ezt a címet kanta: „Szerelem a sivatagban". A szerelemre szükség volt, hogv a nézőközönséget becsal > g^ssák. Ami pedig a sivatagot " eti, hit az igazán kedves Sarnow ú' szi­vének. Manapság imetet csinál abból is. hogy Koreát sivataggá változta*­ják. És keres a v'lágsivatagról szőtt ábrándon is. — Táplálja ől a „hideg­háború". Egyre nagyobb összegeket irányoznak elő a rádióidások kibővíté­sére, „illegális rádió" felállítására. Sarnow úrnak nemrégiben lángeszű ö'lete támadt: a televíziót arra akarta Mtrsznální. hogv bemulassa az egy­szerű amerikai embereknek egv város bombázását, vagv a tankcsatát. Sar­no úr teliesen megbízható tanú. Nem emelhet ellene kifogást se Truman úr, se Acheson úr. Hallgassuk csak meg, mit mondott az igazságról egv inter­júban, amelyet az ..American Mercury" című folyóirat közölt: „Lindlev úr (Newsweek): Amennyi­re megértem, azt ákaria mondani, hogy n-künk főleg a tényekre és igaz­ságra kell támaszkodnunk? Sarnow úrr Feltétlenül amellett va­gyok, hogy ragaszkodjunk az igazság­hoz, de az igazságo úgv kell bemu­tani, hogy az emberek megértsék; hogy az igazság vonzó legyen számukra. A mezMen igazság hasonlít a meztelen testhez: nem nagvon vonzó ... Lindbv úr: Lehetőnek tartja-e Ön a psz'hológiai háború egv olvan gépe­zetének kihasználását, mint amilyen az illegális rádió, amelv talán nem mindig az igazat fogja mondani? Sarnow úr: Minden bizonnyal az a véleményem, hogy az illegáľs rádió ki­használására vannak lehetőségek. . . . A propaganda különböző táiékoztató anvagok és ténvek kiválogatását és közlésük megfelelő módozatait jelenti. Végeredményben nem élhetünk meg merő hazugságból. Másrészt viszont a nyers igazság sem kielégítő. Gross úr L.Dnlv News"): Hogyan tudia meggyőzni a vasfüggönyön túl lakó embereket arról, hogv mi nem egyszerűen ellenpropagandával foglal­kozunk. hanem szavainkban igazság is van? Sarnow úr: Szeretnék felolvasni ön­nek egy mondatot Marshall tábornok­nak nemrégiben tett nyilatkozatából. Öt is a propaganda és az igazság felől kérdez ék és így felelt:-! „A vezérelv az, hogy csak az igazsághoz kell ra­gaszkodnunk Ami pedig azt illetj, hogy miféle igazság ez az igazság, me!y!k pillanatban, milyen meghatározott ada­golásban és hogyan juttassuk el a hall­gatókhoz, ezek már teenhikai kérdé­sek s ezt a szakembereknek kell eldön­teniük." Valljuk be, hogy Sarnow tábornok és Marshall tábornok szavaiban van egy „szemernyi igazság". Elég világo­san megmagyarázták. hogy mit jelent az „igazság" az amerikai kor­mányférfiak szerint. A „Figaró" tudó­tója hiába tesz szemrehányást Ache­son úrnak: a külügyminiszter minden tőle telhetőt megtett, pontosan annyit mondott, amennyit mondania kel­lett: Mac Arl'iur gengsztereit úgy felsalhngozla, - hogv azokat jámbor hittérítőknek tartotta volna az ember; arról sem feledkezett meg. hogy ma­gát Trumanl is lepelbe burkolja, ne­hogy az elnök pőresége zavarba hozza az együgyűeket; s a rabszolgaság buz­gó hívei számára Acheson a rabságot költői elnevezéssel, a „szabadság stra­tégiájáénak nevezte. Azok az amerikaiak, akikről a „Fi­garó" tudósítója írt. hiába várták a választ arra, hogv kiért-miért pusztul­nak el a nyolcadik hadsereg katonái Koreában? Amerika határán túl az a sok-sok ember hiába reménykedett ab­ban, hogy Mac Arthur gyalázatos gyászhadjárata után észretérnek majd pártfogói és sugalmazói. 'Van egy régi orosz kömondás: Bár a farkas minden évben vedlik, de szokását nem hagyta el eddig. A washingtoni ordasok jó pár marék szőrt hullattak el Mandzsú­ria határán; néhány nap leforgása alatt nemcsak az álaluk megszállott terület­nek egy részét, nemcsak néhány ezre­det vesztettek el. hanem oda letl te­kintélyüknek a maradványa is. Még a tiszteletreméltó labouristák is kine­vették őket, hogy az angol iskolás gyermekekről ne is szóliunk. s. Kikelt magából Hoover úr is. a 76 éves, nyugalmazott elnök. Sarnow tá­bornoknak filtyethánvva. ország-világ élőt' kijelentette, hogv „az igazság förtelmes". És akkor mndenki látta, hogy a farkas már nemcsak vedlett, hanem, hogy a szőrzetét egészen el­vesztette. De szokásával mégsem ha­gyott fel. Mac Arthur katonái még me­nekítek, még föl sem ocsúdtak rémü­letükből. amikor Truman úr már arról elmélkedett, hogy talán ió volna egy úi háborút indítani. Koreában az ame­PKai katonák eldobálták a fegyvert, de ugyanakkor a washingtoni szenáto­'ok fegyverüket csörtették. Knowland szenátor azt ájánlotta,. hogv dobjanak bombát Kína területére. Ferguson és H- ewster szenátorok az atombomba hiludéktalan alkalmazását követelték. Sta?sén úr, a Köztársasági Párt egyik vezetője támogatta őket. Pepper sze­nátor kijelentette: „Ostobaság tapin­la cskodn ." Dewev úr. New York ál­ia:r kormányzóia ezt rikácsolta: „Mi elkeseredett harcot folytatunk és én azt ajánlom, hogy tegvünk félre minden kényeskedést" Végül Morse szenátor is megmondta a véleményét és derűs . hangulatban kijelentette, hogy minér előbb atombombát kell dobni a Szovjetunióra Mi lehet ez? — teszi föl a kérdést mindenki, aki még nem felejtett el gondolkozni. Mi az oka annak, hogy Amerika urai, amikor elvesztenek egv kis háborút, nyomban nagy háborút akarnak indítani? Erre a kérdésre ne­héz válaszolni. Ebben nincs logika, itt jelen vannak az elmebaj összes tüne­tei Ezek számára nincs már meg­állás, egvik a telhetetlenségébe őrül bele. a más ;k a pöffeszkedésébe. a har­m'dik az iiedtségébe. A megváltást a háborúban látják Persze tud iák. hogy a meztelen igazság nem vonzó és a hi­székenyek számára akad száz meg száz érv is. Acheson úr például váltig b'zonyg-tia. hogv az „amerikaiak" „keresztényi kötelességüket" teliesí­tik, amikor háborúra készülnek. Tru­man úr pedig egyre azt állítja, hogy az ő politikája — ez a katasztrófa­pH'fika — „Lincoln útmutatásaira épül". Hoover úr azt javasolja, hogy necsak hadihajókat építsenek, hanem fohászkodjanak az Üristenhez is. Fer­guson szenátor meg azt állítja, hogy ,.az atombomba megváltja majd a ke­resztény világot az istentelen kommu­nizmustól." Dewev úr feszülettel a kezében kö­vetel'. hogy tüstént fegyverezzenek fel száz hadosztályt az „igazság védelmé­ben " A szószátvár Sarnow tábornok jól megmagyarázta, hogv miért béget­nek a farkasok. Aligha akad valaki, aki az atombombát összetéveszti a béke­galambbal. Mac Arthur tábornokot pedig egy tolsztoiánussal. Ezek hiába bújnak tömjénfelhő, vagv a szabadság­Irta: ILJA ERENBURG. szobor mögé: a világ már tudja, hogy ők háborúskodni akarnak. Mindenük megvan nekik a háború­hoz: tizenegy csatlósuk aláírása az At­lanti Egyezményen, a levitézlett Mac Arthur, akinek az a hő vágya, hogy kiköszörülje a tekintélvén esett csor­bát. Van továbbá atombomba juk, pes­tis bolhájuk, száz betegséget terjesztő mikrobájuk. Sőt: ott van nekik Eisen­hower tábornok főparancsnok is, aki főhadiszállása számára most össz­komfortos várkastélyt keres Vannak aztán nekik kész katonai-politikai, stra­tégiai és gazdasági terveik. Immár rendelkezésükre áll a'..kivételes állapot" is. Van egy pár tucat — ha nem is hadköteleskorú, de nagymellényű és egyfittérző szívű — szurkolójuk: Moch, De Gašpari. Van Zeeland és egyéb urak. Ezek már mindent tarta­lékoltak: támaszpontokat. , uránt, az Egyesült Nemzetek zászlaját, a „gya­núsak" kihallgatásához szükségtes uta­sításokat, amelyeket sikerrel alkalmaz­nak Koreában, továbbá háromezer haditudósítói és ötezer filmriportert, húskonzervet az angol labouristáknak és gyüitőtábort az öt világrésznek. Végezetül Sarnow úr kilátásba helyez­te, hogv a közelgő háborúban televí­ziós adásokat rendez: így aztán az európai városok elpusztítását úgy tá­Hják imid az amerikaiak ele, mint a reggeli kávét és grapefruitot. Minde­nük megvan a háborúhoz — csak ka­tonájuk nincsen. Az bizonyos, hogy A'merikában ép­pen elég feigyverföró ember van. Itt azonban álljunk meg, me rt ennek a szónak, hogy „háború" az 0- és az Újvilágban más-más ' jelentősége van. Az európaiak véleménye szerint a há­ború — borzalmas csapás; a háborús állapotban lévő országok férfiait a frontra küldik, sokat megölnek közü­lük; a hadműveletek gyakran saját területükön folynak. Az Üjvilág em­berei nem így képzelik el a háborút: az amerikaiak fegyvert és élelmiszert küldenek Európába; az európaiak har­colnak és elhullanak; ami pedig az amerikai katonákat illeti, azok közvet­lenül a végső kibontakozás előtt je­lennek meg a fronton és persze min­denki őket tartja győztesnek; és mind­ez hetedhét mérföldre játszzódik le az Egyesült Államoktól. A háborúnak ilyesfajta értelmezése erősen gyöke­rte vert az amerikaiak tudatában és Amerika vezetői, ezzel számolva, ilyen szavakkal fordulnak az európaiakhoz: a mi pénzünk, a ti katonáitok. De itt aztán folyton üzemzavar áll elő: úgy­látszik sokkal könnyebb megpuhítani Attlee urat, vagy megkapni az ENSz zászlaját, minit olyan katonákat talál­ni, akik hajlandók elpatkolni Truman úr felcicomázott és- kiöltöztetett igaz­ságáért. A „Reporter" című amerikai folyó­irat nemrég Max Ascoünak a követ­kező, sokatmondó című cikkét közöl­te: „Fog-é harcolni Európa?" A szer­ző bevallja, fiogy* a kérdés, amelyet fölvetett, italán kissé veszélyes és nem elég tapintatos ahhoz, hogy min­denki fülehallatára föltehető legyen«. Max Ascoli a továbbiak során azt mondja, hogy az Egyesült Államokban ma már megszokott jelenség az euró­pai szövetségesek iránt érzett bizal­matlanság. William Hard és André Visson a „Reiaders Digcst" című folyó­iratban megmagyarázzák, hogy mi az oka ennek a bizalmatlanságnak: „Az Egyesült Államokon kívül ötvem or­szág jelentette be, hogy támogatni fogja a katonai akciót Koreában. A szóbanlévő országok lakosainak szá­ma meghaladja a 800 milliót. A Koreá­ba küldendő csapatokat Mletőetn a leg. messzebbmenő ígéret: 41 ezer em­ber. .. Teljesen vi'ágos. hogy a kom­munistaellenes országok nem hajlan­dók azonnal lépéseket tenni a kom munista agresszió ellein Ázsiában. Nem szándékoznak ezt megcseíekedni Euró­pában sem". Malone szenátor kijelen tette, hogy az angoloknak csak a sa­ját gyarmataikon jár az eszük és hogy Atťee úr „a Koreába küldött ameri­kai hadsereg rovására szeretne ki­mászni a bajból." A »Washington Star« című lap azt bizonygatja, hogy ,.az angolok és a franciák megszep­pentek". Az újság így folytatja: „Nyíltan ki kell jelentenünk, hogy sem Nagy-Britanniának, sem valamely más országnak nincs joga vétót emelni az amerikai fegyverzet, különösen az atombomba ellen". Walter Winchell azt mondja, hogy „amikor a franciák és angolok megbékélésről álmodoznak, úgy viselkednek, mint a behódolok". »Adtunk nekik dollárt, nem fukarkod­tunk. De mit kaptunk cserébe?* — kérdi megbotránkozva a „Chicago Tribúne". Hoover úr, amikor arról a pénzről, azokról a hitelekről beszél, amelyeket az európai országok föl­fegyverzése céljából folyósítottak — azt mondja, hogy „olyan áldozatot hoztunk, amelyhez fogható még nem vőlt az emberiség történetében"; Hoover azzal fenyegeti az angolokat és a franciákat, hogy „ha nem javulnak meg és nem szállítanak katonát, az amerikaiak ezentúl egy dollárt sem ... BENJÁMIN LÁSZLÓ: NYOLCSZÁZMILLIÓ Minden embert és minden népet Sanghajtól Hegyeshalomig egybeköt a harc és a munka, mint folyó partjait a híd. A fölkelt nép nem nézi többé tétlenül és testvértelen, hogy milyen medret tör magának a hömpölygő történelem. Szabályozza a történelmet, tereli nyolcszázmillió, hogy szolgáljon akaratának, mint a szabályozott folyó, melyre hajót bocsát, amelynek öntözni küldi bő vizét, hogy növelje és szertehordja a nép rozsát, a nép rizsét. S míg Sangháj és Hegyeshalom közt fejsze csattog, csákány kopog, szűkölve kotródik az inség, talpraállnak új városok, a földet új formába öntik a hősök nemzedékei — kalandorok hada tűnődik: a hősöket hogy irtsa ki? Nyolcszázmillió férfi és nő! — súlyos és félelmes tömeg, ha a természet vad erőit magának szelídíti meg, — ha megmutatja a világnak, hogy a mezők, hegyek, folyók kincse a népé mindenütt, hol nincsenek kizsákmányolók. Ezért retteg a burzsoá és ezért emel öles falat határain; de az igazság felhők felett és föld alatt áttör, és ahogyan az égről nem téphetik le a napot, földünkről sem törölhetik le az égő vörös csillagot. Mint a tengerek, óceánok a roppant szárazföldeket, szabad népek, szabad hazáját csapkodja úgy a gyűlölet, — de vízen, gyűlöleten által lerombolhatatlan hidat, a szívtől szívig ívelőt, emel az osztályöntudat. Vietnamtól francia földig sok marcona országhatár őrködik feltűzött szuronnyal s csapdáival a tenger áll a népek között. De tanúm rá minden francia kikötő: ahol a munkások erősek, a tenger nem lesz sztrájktörő. Mint a vadász, ki oroszlánra készül, de hogyha egy veréb rebben fölötte, már ijedten vállához kapja fegyverét: az elnyomó — kl szabadságunk ellen új háborúra tör — félelmének foglyául esvén veszélyt les minden zúg felől. S mert a jövő hideglelése rázza a rabló trösztöket: a francia rendőrminiszter a bányászok közé lövet, munkások és parasztok vére gőzllk Olaszország egén, szent hajszára szövetkezik bankár, pap és rendőrlegény. Hadra készül a szentszövetség összeszedi még híveit, a lázongó népek nyakába ereszti detektívjeit. De Sangháj és Hegyeshalom közt világ szemébe villogó szerszámot és fegyvert kovácsol a szabad nyolcszázmillió. Traktort a mezőgazdaságnak, az iparnak jó gépeket, a munkásnak erőt kováesol, hogy szabadságát védje meg. Az áldott földet, hol felépül a népek boldogabb hona nyolcszázmillió ember őrzi, nyolcszázmillió katona. adnak nekik«. Taíán ezek a szemre* hányások kissé könnyítenek .najd a levitézlett hódítók és a felbőszített uzsorások szívén; de a beszédek és cikkek aligha szülnek katonákat. Az amerikai kormányférfiak, akik nincsenek egészen beszámítható álla­potban. elfelejtették, hogy sok minden megváltozott a világon azóta, mióta a királyok zsoldosokat toboroztak. Ab­ban az időben sikerült néhány ezer gyászvitézt öszeszedni; dehát a hábo­rúk is másfélék voltak akkoriban: zsoldosok, zsoldosok ellen hadakoztak; most pedig zsoldos katonáknak nagy népek ellen kei majd hadat viselniök. Nem ártana, ha a Fehér Ház urai em­lékeznének a közelmúltra! Hitlernek is voltak szövetségesei, de mit mű­velitek azok a háborúban? Nem harcol­tak. megadták magukat. Kik voltak azok, akiket Hitler Nyugat-Európa országaiban összetoborzok? Egy ra­kás bérgyilkos, a francia „légió", had­osztályokra menő hulterabló: »viking« vagy „vallon". Ezek derekasan fosz­togattak, de harcolni nem harcoltak. Vájjon lehet-e ilyen söpredékkel meg­rohamozni • földkerekség egyharma-i dát? Mit csináljunk hát? — kérdik szo­rongva az amerikai háborús műked­velők. Ascoli a ,.Reporter"-ben azt ajánlja, hogy pusztítsák el a nyugat­európai kommunista pártokat. Azt mondja, hogy az amerikai segítség ..haladjon párhuzamosan az országok belügyeibe való állandó beavatkozás­sal. Ha nem áltatjuk magunkat a nemzetközi jogra való banális hivat­kozással, be kell vallanunk, hogy a beavatkozás más országok belügyei­be, ma már állandó jelenség... Nem szabad, hogy a legcsekélyebb lelkifur­dalásunk is legyen" Ahhoz igazán semmi kétgég sem fér, hogy a wash­ingtoni ordasoknak nincs és nem is lehet lelkiismeretük, már csak azérfi sem, mert a lelkiismeret általában nem adatott meg nekik. Nagyon szívesen elfogadnák ők Max Ascoíi indítványát de nincs katonájuk, hogy elindítsák a világháborút, nincs katonájuk, hogy elpusztítsák a kommunistákat Francia, országban és Olaszországban. A „Readers Digest" újságírói azt ajánlják, hogy toborozzanak katoná­kat mihdenütt, ahol csak lehetséges — Németországban, Japánban. Török­országban, Spanyolországban. Ezek különösen nagy bizalommal vannak a falangisták iránt. „A spanyol csapatok hangulata élesen kommunistaellenes, ezek nagyon megbízhatók- lennének a német fronton Oroszország ellei»". A »Readers Digest«-nél szorgoskodó urak véleménye szerint a falangistá­kon kívül „a nácik is harcolni fognak Amerikáért". sNyugat-Németország sok, erősen kommunistaellenes érzel­mű katonákból álló hadosztályt állít­hatna ki«. Martin szenátor a követke­zőket mondja: „Ne akadékoskodjunk annyira a szövetségesek megválasztá­sában". Mac Carran szenátor Franco tábornokba helyezi reménységét. Smith szenátor a törökökben bízik A leg­erélyesebb Dewey. Jövendőmondó má-i gus módjára hirdeti: „Hagyjuk az il­lúziókat, a béke ma már lehetetlen ... Törökországnak van Európában a leg­nagyobb hadserege s Törökország ha­dat fog viselni .. . Titónak van 30 hadosztálya s az a véleményem, hogy a mi oldalunkon fog harcolni. Francó­nak 22 hadosztálya van és én tudom, hogy Franco harcolni fog... A néme­tek és japánok is hadbaszállnak, ha megegyeznek vdliik . .. Sorozzuk be őket, részt fognak venni a harcban régi ellenségük ellen" ... Dewey úr vígan csattogtatja számológépét, ami­kor az idegen hadosztályokat számba­veszi; jómaga azonban távolról sincs meggyőződve arról, hogy Tito kato­nái, Franco katonái, vagy Adenauer katonái valóban harcolni fognak. De_ wey úr a spanyolországi légvárakból visszatér a „förtelmes igazsághoz" és azt javasolja, hogy minden 17-ik évét betötltött amerikai férfit és nőt fegy­verbe kell állítani. Az amerikai kormánykörök igazán nem kényeskednek és egyáltalán nem válogatósak. Nincs olyan menyasszony, akit az amerikai uralkodó körök le­néznének. Nekik mindegyik jó: ha Tito, hát Tito. ha janicsár, legyen ja­nicsár, ha náci, kérem méltóztaissék. Csak katonát adjanak nekik. De kato­na nincs a láthatáron Adenauer ugyan beleegyezett, Hitler ábornokai is be­leegyeztek, az egyszerű n é met fik azonban így felelnek: „Próbálják meg az urak maguk, mi már megpróbál­tuk". A német hadsereg megalakítása egyelőre csak egyet eredményezett. Még az amerikaiaskodó franciák is megértették, hogy mit tartogatnak nekik jótevőik. Nem állítom, hogy az amerikaiak eddig is számíthattak vol­na a francia katonákra. De ma már mindenesetre jobb. ha nem is kerülnek a francia katonák közelébe. Az ameri­(Folytatás ac 5. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents