Uj Szó, 1951. január (4. évfolyam, 1-26.szám)

1951-01-19 / 16. szám, péntek

FJIMGI 1931 január 20. * Ül. évfolyam, 4. szára. Lenin kulturális örökségére építsük fel új, szocialista kultúránkat Január 21-én emlékeznek meg a világ dolgozói Lenin halálának 27-ik évfordulójáról. Országunk dolgozói is forró kegyeletüket rójják le ezen a napon nagy tanítónk emlékének. Lenin nem halt meg, Lenin él! Él dolgozó népünk, ifjúságunk szivében, mert az ő általa vezetett harcban született meg a Szovjetúnió, amely meghozta nekünk is a szabadságot. A legnagyobb hála jele nagy tanítómesterünk iránt az, hogy élni tudtunk szabadságunkkai, hogy népünk soha nem látott lelkesedéssel építi hazájában is a szocializmust, hogy ifjúságunk nyomdokába lépett nagy példaképének és tanítójának, Leninnek. Köszönjük neked, Lenin elvtárs, hogy utat mutattál és lehetővé tetted ifjúi alkotóerőnk kibontakozását. Köszönjük neked szabadságunkat és azt, hogy útmutatásod alapján a legmerészebb álmainkat is valóraválthatjuk. A szocializmus felépítése hatalmas erőfeszítést követel népünktől, Pártunktól és tőlünk fiataloktól. A hatalmas nagy célok megkövetelik tőlünk, hogy népünket, ifjúságunkat feladataink magaslatára emeljük. Ezt csak úgy tudjuk elérni, ha fokozottabb mértékben vesszük igénybe mindazokat az eszközöket, amelyek népünk, ifjúságunk politikai éa kulturális színvonalának emelését, alkotóerőinek mozgósítását és kibontakozását szolgáliák. Ezen eszközök közt igen fontos szerepet tölt be irodalmunknak, művészetünknek és általában kulturális életünknek fejlesztése. Népünk alkotóereje, ifjúságunk tettvágya, lelkesedése nem tud kibontakozni és felszínre törni, ha nem segítjük, tápláljuk állandóan kulturális életünk alkotásaival. A Szovjetúnió példája mutatja legvilágosabban, hogy milyen fontos szerepe van a szocialista kultúra állandó fejlesztésének a szocializmus és kommunizmus építésében. Segíti a Pártot a tömegek és az ifjúság kommunista nevelésében. Tudjuk, hogy ez a kultúra hosszú és nehéz harcok árán született meg, amelyet a Lenin elvtárs által vezetett bolsevik párt vívott. Nálunk is a szocialista kultúra kialakításáért Pártunk vezeti a harcot a különféle elhajlásokkai és téves felfogásokkal szemben. Szocialista kultúránk kialakításának legfőbb feltétele az irodalom és művészet pártszerűségéről szóló lenini tanítás diadalrajuttatása. Amíg irodalmunkban, művészetünkben és kulturális életünk minden területén nem érvényesül a pártszerűség elve, addig kulturális életünk nem lehet a szocializmus építésének lenditőkereke. Ezen a területen azonban még alig tettünk valamit. Kultúrpolitikai frontunk hátramaradottságára legélesebb fényt az veti, hogy még alig állunk a pártszerűség érvényesítéséért folytatott liaro kezdetén. Addig, míg itt teljes győzelmet nem aratunk, nem beszélhetünk új, szocialista kultúránk megteremtéséről. Népünk, ifjúságunk nevelésének hatalmas feladatát | nem szolgálhatja akármilyen irodalom, akármilyen kulturális élet, hanem csak szocialista irodalom, szocialista kultúra. A legnagyobb félreértések, a legnagyobb zavarok mindig a pártszerűség kérdése körül vannak kulturális életünkben. Lenin elvtárs világosan megmondja, hogy mit kell a pártszerűség elve alatt érteni: „Miben áll ez az elv, a pártirodalom elve. Nemcsak abban — mond ja Lenin —, hogy a szocialista proletariátus számára a/, irodalom müvelése egyáltalán nem lehet a proletariátus ügyétől független magánügy. Le a pártatlan írókkal! Le az Irodalmi Übermenschekkel! Az irodalmi munkának az egyetemes proTyiHONOV: Csernyiről Mintha villám fénye lobogott volna a hatalmas Oroszországon át, mikor Lenin felállt és azt harsogta; „— Van ilyen párt!" így vágott ő az ellenség szemébe, mely gonoszul azt üvöltözte szét, hogy: „Nincs olyan párt, amelyik megragadná az ország törött kormiiny kerekét." — Eljön a nap... és a lenini zászló diadallal lobog a Föld felett s a milliók végtelen sora indul felkeresni a márvány-nyughelyet... . . . megköszönik Lenin hatalmas tettét, az útat és a szabad életet — s ott, a végén a boldog kommunizmust, hová a nagy Sztálinunk elvezet... Huszár Rezső fordítása letármunka részévé kell lennie, „kerekévé és csavarjává" annak az egyetlen egysége® nagy szociáldemokrata gépezetnek, amelyet az egész munkásosztály öntudatos élcsapata mozgat. Az irodalmi munkának a szervezett, tervszerű, egységes szociáldemokrata pártmunka alkotórészévé kell lennie.'' A továbbiakban Lenin elvtárs kifejti, hogy csak a pártirodialom megteremtésével szabadul meg az irodalom éa a művészet a burzsoázia rabságából és csak így tehető a nép kincsévé, valóban szabaddá. „Ez szabad irodalom lesz, mert nem a haszon és a karrier, Iianem a szocializmus eszméje és a dolgozókkai való együttérzés verbuvál új, meg új erőket sorainkba. Szabad irodalom lesz, mert nem valamely életunt hősnőt fog szolgálni, nem az unatkozó és elhízástól szenvedő felső tízezret, .hanem a dolgozók millióit és tízmillióit, akik az ország virága, ereje, jövendője. Szabad irodalom lesz, amely az emberiség forradalmi gondolkodásának legújabb eredményeit megtermékenyíti a szocialista proletariátus tapasztalatával és eleven munkájával Előre válaszol azoknak a polgári származású értelmiségieknek a felhördülésére, akik követelni fogják anarchista módon a „függetlenség" elvének fenntartását, amely egyenlő a burzsoáziától való legteljesebb függésükkel. „Az ilyen sirámok — mondja Lenin — csak a polgári intelektuelleknek egyéni megnyilatkozásai volnának. Nem vitás, hogy az irodalmi munka tűri legkévésbbé a gépies egyformásítást, nivellálást, a többségnek a kisebbségen való uralmát. Nem vitás, hogy ebben a munkában feltétlenül nagyobb teret keli biztosítani az egyéni kezdeményezésnek, az individuális hajlamoknak, a gondolat és a fantázia, a forma és tartalom szabadságának. Ez mind vitathatatlan, de mindez csak azt bizonyítja, hogy a proletariátus pártmunkájának irodalmi részét nem lehet sablónszerűen azonosítani a proletariátus pártmunkájának más részeivel. Mindez éppenséggel nem dönti meir azt a burzsoázia és a (Folytatás a 2. oldalon.)