Uj Szó, 1951. január (4. évfolyam, 1-26.szám)

1951-01-01 / 1. szám, hétfő

17 TľJŤTT 1R91 G. PÓCZ OLGAt c/l Itavntaflík en ötéves tervünk harmadik évébe lépünk, élvtársak, két év letelt. Két munkás, gazdag év szállt el félettünk. Népünk dúsan szüretelt. És látjuk most a győzök "büszke menetét. Elvtársak, de szép menet. Szemükben öntudat és munkahit, válluk feszül, arcuk nevet. Elől halad élmunkásaink sora s mögöttük lép a tömeg. A jövő sok-sok ifjú élmunkása új tervévét kezdi meg. Nem keU pezsgő és pénzért váltott mámor, nem olcsó szilveszteri dal. Nekik szebben szól a kohó zúgása és kedvesebb a gépi zaj. ők befejezték a második évet és lábuk már az újba lép. Félcseng az üllő, gyársziréna búg: ma új csatára indul és győzni fog a nép! KIS FERENC: HÁROM KÉP A NÉP Csodára várt tegnap még a nép itt, ma már csodát művel őmaga: szocialista országot épít, szemében a Kommün Csillaga — vérszopókat hizlalt régen, most már hősöket nevel a munkásosztály! A NÉP HŐSE Vasmunkás volt azelőtt, most őrnagy; tekintete komoly, nem sötét; tudja, mennyit érsz, aki költő vagy, szereti a lélek mérnökét — közlegény korában ilyen hősi őrnagyokról álmodott Petőfi! A NÉP KÖLTŐJE Munka után lelkesen, meg bölcsen verselgetek itthon egy kicsit, sose azért, hogy az időt töltsem, mert a Múzsa fülembe visít — azért írok, hogy az ének frissen, munkára meg harcra lelkesítsen! N. VAPCÄROV:*) /Q kölló utolsó verse Irgalmatlan, kegyetlen, ádáz Harc a mi harcunk, — azt mondják: eposz. Lebuktam s helyemre más áll... Egy emberélet — nem oszt, nem szoroz! Sortűz után pondrókkal vár az árok. Ez a logika odalenn. De új viharban újra harcba szállok, Népem, szerelmem, mindenem! N. VAPCÄROV: Szütőföldem Szülőhazámra ráderül naponta És tisztakéken sugárzik a menny. Csillagot gyújt az este és kioltja az új nap lángja minden reggelen. Ha esténkint a reszkető homályban, Fáradtan ballagok hazafele, Érzem, ellenség lesi szülőházam, S pisztolyt szorongat átkozott keze. Citáltad, jó anyám, az égi leckét, Rogy mindenlát szeressünk, aki él — Szeretnék én is, jó anyám, szeretnék ... De nékünk — szabadság kell és kenyér! Kardos László fordításai. • ) N. Vapcárov, a modern bolgár irodalom egyik legkiválóbb forradalmár költője mint a Bolgár Kommunista Párt Központi Vezetőségének tagja küzdött a német megszállók ellen. Elfogták és 1942-ben kivégezték. - UJSZO A „Titkos küldetés" című szovjet film elindult diadalútjára A szovjet filmüvészet mesteri alkotása, a »Berlin eleste* már hónapok óta folytatja diadalútját zsúfolt filmszínházainkban. Eddig közel két. millió ember nézte meg ezt a ragyogó filmalkotást és kisebb városaink ban és falvainkban dolgozóink alig várják, hogy a film vetítésére sor kerüljön. Ennek a páratlan diadalútnak nyomában megindult egy újabb szovjet remekmű, amelynek címe »Titkos küldetés*. Mindazok, akik élvezték a »Berlin eleste* művészi hatását, nem fogják elmulasztani az alkalmat, hogy megnézzék ezt az elragadó, mindvégig izgalmas és meggyőző erejű újabb szovjet filmalkotást. A két film találkozása nem véletlen, cselekményük, amely egy és ugyanzaon időben történik, szervesen és elválaszthatatlanul kiegészíti egy. mást. Mig a »Berlin eleste« maradék, talanul feltárta előttünk a szovjet népek hősies honvédelmi és felszabadító harcát, addig a i-Titkos küldetési a nézőt a háborús uszítók bo. szorkánykonyhájába vezeti és meg. mutatja, mily elszántsággal készülődnek az imperialisták a harmadik háború kirobbantására, holott a második világháború még be sem fejező, dött és ezekre rúg azoknak a száma akik naponta hősi halált halnak a világ szabadságáért. Az előkészítés munkája pontos és bevált receptek szerint megy végbe, a néző pontos képet kap arról, hogy az imperialisták, akik a profit kedvéért nem riadnak vissza a legaljasabb árulástól sem, milyen eszközökkel dolgoznak A háborút előkészítő módszereket dokumentumok igazolják Soha még ilyen szemléltető módon nem dombo. rodott ki, a béke tábora és a háborús uszítók közöt

%t heves és ellentétes harc, mint éppen ebben a szovjet filmben, a »Titkos küldetés«-ben. A film meséje 1945 januárjában kezdődik, amikor Churchill Sztálin segítségét kéri, hogy könnyítsen a nyugati hatalmak keserves küzdelmén az atlanti partokon. Churchill, aki két hosszú esztendőn keresztül késleltette a nyugati inváziót, hiven az ősrégi angol hagyományhoz, amely mindig más népek vérével vívta ki győzelmeit, most szemérmetlenül Sztálinhoz fordul segítségért. Sztálin pedig habozás nélkül választ ír neki hü szövetségeshez illően, hogy napok múlva megindítja az offenzívát. Ám ugyankakkor, amikor e sürgős levélváltások folynak, egy amerikai repülőgép száll le a német Ge. stapo főhadiszállásán, benne egy amehikai szenátor előkelő kísérőjével. Portugál útlevéllel felszerelve, titkos küldetéssed, a háborús uszitók megbízásából érkeznek az ^előkelő* vendégek, hogy Himlerrel és gyUkos cin. kosaival tárgyaljanak. Az amerikai szenátornak nincs egyéb kívánsága, mint az, hogy a német hadsereg szüntesse meg ellenállását a nyugati frontokon és összpontosítsa erejét a keleti fronton a felszabadító hadsereg ellen. A Gestapo-gyilkosok az ame. rikai szenátorral gyorsan megegyezésre jutnak, mert a szenátor a Gestapohoz való baráti és hűséges magatartását azzal juttatja kifejezésre, hogy elárulja a készülő szovjet offen. zivát. Az árulás alapos, pontosan bemondja, hogy hol és mikor indul meg a nagy szovjet offenzíva. Ez a szörnyű, gaz árulás pecsételi meg az imperialsták és fasiszták közti meg. egyezést. Tehát az amerikai és az angol imperialisták jóvoltából az a helyzet áll elő, hogy míg a nyugati fronton örömmel és dallal várják a szövetségesek hadseregét, addig a szovjet hadseregnek kegyetlenül és irgalmatlanul kell harcolnia a világ béké. jéért és a világ népeinek szabadságáért. A oéző szívét irtózat tölti el az imperialisták aljas árulása láttán és tisztán az enyhíti ezt a borzalmat, hogy híven él emlékezetünkben Sztá. lin parancsa, amely szárnyakat kapott a szovjet katona szívében és minden akadályt elsöprő bátorsággal és hősiességgel vívta ki a végső gvő zelmet a fasiszta gyilkosok felett. A győzelem persze csakis Sztálinnak, a szovjet hadvezetés előrelátásának köszönhető. A szovjet hadvezetés pontosan ösmerte a szövetséges imperialisták magatartását és ehhez mér. ten indította meg a világtörténelem egyik legnagyobb offenzíváját. A marxi-lenini dialektika fényes győzd, me és diadala voit ennek az offenr zivának az előkészítése és megiadítá. sa. A szovjet diplomácia pontosan tud. ta, hogy kivel van dolga. Ott a Gestapo boszorkonyhájában helyezte el két emberét, akik pontos értesüléseket küldenek az amerikai szenátor titkos küldetéséről. Masa, a Gestapo megbízható kocsivezetője gondoskcy dik arról, hogy az imperialisták mes. terkedései és intrikaáiról a hírek megfelelő helyre jussanak. Senki se higyje azt, hogy Masa valami elegáns, ragyogó nőszemély, aki Mata Hari módján fényes hajtincseiben hordja a »titkokat«. Nem, Masa öntudatos harcos, a szovjet Párt nevelte, aki meggyőződésből végzi feladatát. Masa alakja acélból van gyúrva. Egyetlen ballépés és halállal lakóidé a veszélyes helyzet egyetlen pillanatra sem ingatja meg hazafias feladatának teljesítésében. Ott van mindenütt, ahol a szovjet haza érdeke megkívánja. Ragyogó alakítás ez, a valóság tökéletes ábrázolása a szocia. lista realizmus művészi eszközeivel. Masa ott van akkor is, amikor ez amerikai szenátor megindítja a tárgyalást Kruppal és a német iparbárók »előkelő« társaságával. Ott van, mindent lát és hall. Semmi sem kerüli el a figyelmét, mert mindenről pan. tosan számot kell adnia. Az amerikai szenátor tudtára adja Kruppnak és társainak, hogy a német ipar találmányaira szükségé van az amerikai imperialistáknak. Ez a tárgyalás a film (Folytatás a 14. oJdalon.) LOUIS A RAGON: ^{(ánáí 19^3-ban Későn fog hazajön™, tisztelendő úr? Csak a csollán miatt kérdezem. — Nem Marié, ma este éppen csak, hogy eszem valamit... Ebben a melegben! | Nem maradok sokáig, rögtön a gyónás után hazajövök. Leroy üsztalendő úr nagyon lerogyott A házvezetőnő morgott, hogy egy jótányéir csollán azért mégsflm voina felesleges, de ő éppen ezt akarta elikerülni. Mindig bosszantotta, hogy Marié csollánt mondott. Mint az egész környék. Ö csalánnak nevezte, ahogy illik. És nem túlságosan szerette. A paplaktól a templomig a kerten lehetne keresztülmenni Az akácok virágban álltak és csodálatos illatot terjesztet. tek. De a plébános inkább kiment és ýgy kis kerülőt csinált, mielőtt bezárkózott volna a gyóntatószékébe A tér kis fái roskadoztak a virágok terhe alatt. Leroy tisztelendő úr felsóhajtott: templomát nézte és nem nagy örömmel gondolt a gyónásokra, amelyeket végig kellett hallgatnia. Mindig ugyanazok a dolgok! Oh, itt az ő nyájában nem akadnak nagy bűnösök! Legalább is azok között, akik eljárnak ... Lassan baktatott a templom felé. Körülötte gyermekek játszadoztak. Léptei még jobban meglassultak. Aztán felvillant benne: kis bűnösök, de várják — őt várják. Alapjában vévr ra emberek oíyanok •oltak, mint a templom, Leroy úr rosszalólag nézte őket. 0 soha nem szokta meg ftt ezt a templomot. Mi volt rajta valatni rendkívüli? Ha pontosan vesszük, nem volt rajta semmi rendkívüli. Egyike volt azoknak- az 1910 körüli gótikus épületeknek, amelyek kezdetben olyanok voltak, mintha játékkockából ép'tatfék volna, addig, amíg a kö fehér maradt és az eresztékek világosan kivehetők voltak. Később kissé beszennyeződött, patinás tett. V . .. füstje, amelyet a szél idevert .. . Kívülről elég magasnak látszott. De a belépő csalódott, a kórus nem volt elég mély, a szárnyak nem voltak eflég szélesek. Nem volt a legkisebb tárgy sem, amely ne utalt volna arra a köznapi tucatáru-áhítatra, ami meglehetősen kiábrándító, ha valakinek művészi hajlamai vannak, mmt Leroy tisztelendő úrnak, aki fiatal korában tanult e^yet és mást, múzeumokba járkált. Oh, ő kevéssel is megelégedett voln a ÉS aztán, Isten házában a szándék a legfontosabb: ha mindez nem is nagyon szép, azért megteszi úgye bár, ha azok," akik itt térdre borulnak, magukban hordjék azt a szellemi lendületet, ami pótolja az építkezés hiányosságait. Ügy ám, de ezt bizony kevesen hordják magukban. Leroy úr ahhoz sem ragaszkodott volna Es aztán, Isten házában a szánpapja legyen, vagy egy remek gótikus hajójú templomé. Nagyon meg lett volna elégedve egy afféle kicsit torz paraszt-templommal, amelyekből annyi van Franciaország vidékein és amelyek valamely kedvesen ügyefogyott buzgalomról tesznek tani^ágot Az Isten és a püspök másképpen határoztak. Ez •olt Leroy úr keresztje. Misézni ebben a léíeknélküM épületben, szokványos razettájával, cirádás fából készült ohtárfalával, a szentség titka nélküli szentségtartójával, fürdőszobába -vábó kövezetével, cukorkaszeröen színes gipszszobraival. De voltak napok, amikor ezzel is úgy vott, mint a csalánfőzelékkell: szívesen megszökött volna előle. És hozzá, ez a negyed reménytelenül unalmas volt Ha nem lett volna ez az á'landó berregés, közvetlenül a fefük felett, amelyre már a'íg figy• Itek, itt a repülőtér közvetlen közelében, nem h hitték volna el, hogy háború van. Különösen minthogy erreW felé kevés került el azokból a falragaszokból, amelyek mindig felzaklatták Leroy tisztelendő urat. Csak az oszlopon díszelegtek, ahonnan kiszorították a mozik és a hangversenyek hirdetéseit, reklámot csinálva a sorozásnak, a vasgyüjtésnek, vagy a miíiciának. A megszállók zöld egyenruháit is ritkán lehetett látni errefelé. A szomszéd utcákban a tejesember fütyülését lehetett hallani, ahogy a ler fölözött tejet kihordta. Nahát, gondolta a pap. határozzuk magunkat, s belépett a templom előterébe. Maga elé képzelte, akik várni fogják őt, a klienseit, ahogy tréfásan nevezte. Talán Mme Guiileibonton ... Buzevtn nagyanyó... a derék Boudart, a kőtörő ... egy-két fiatalember, a Szt. Eulália intézetből, Milyen türelem kell ehhez! Leroy úr rászánta magát Isten előtt az unalomra, amely már jóelőre elfogta. Annál is inkább, mert aligha lehetett bármi is a világon, aminek kedvéért elmulasztotta volna a rádiót, az északafrikai híreket... De ezt is felajánlotta Istennek, egy kissé szíve ellenére*. Zsebében megérintette rózsafüzérét. Heten vártak rá. Mégpedig hat aszszony köztük és Leroy plébános úr a Szeplőtlen Fogantatás képe alatt pislákoló gyertyák- fénye derengő fényében az első pillantásra ráismert a legrettenetesebb fecsegőkre. Egy pillanatra felötlött benne, nem volt-e kiss*5 túlzott az előbb. Tudta személy széfrint, mit fognak neki mondani ezek a I könyörtelen, áhítatos lelkek, milyen ' kicsiny pletykák világába ke® neki bezárkóznia, legalább egy óra hosszat. „Urarri, legyen meg a Te akaratod!" A pap a sekrestyébe ment felöltözni. Oh, ez a vászonnemű-hiány mostanában! Amikor a miseingek egykori szépségére gondolt, a hajdani gyolcs finomságára, kétségek szállták meig a Tisztelendő urat; hogy nem fordui-e