Uj Szó, 1950. december (3. évfolyam, 278-300.szám)

1950-12-14 / 289. szám, csütörtök

UJSZÖ Ipolyvisk is jelentkezett 1950 december 14 A földműves szövetkezetek évi elszámolása elé (b. 1.) Alig két hét múlva befejezzük az idei esztendőt és a földműves szövetkezetekben megkezdődik a számvetés. Tulajdonkeppen csak most, az év végi elszámolásnál derül ki inajd, hogyan gazdálkodott a szövekezet. Nemcsak azért lesz fontos ez az évvégi számvetés, hogy a tagok között az évközben kifizetett előlegeken felül fennmaradt jövedelmet szétosszák, hanem azért is, mert majd most derül ki az is, hogyan gazdálkodott a szövetkezet, milyen munkát végeztek a tagok s minden egyes tag mennyire viselte szívén a szövetkezet munkáját. Éppen az évvégi elszámolásnál fennmaradt jövedelem bizonyítja be minden tagnál, hogy hogyan dolgozott. Vonatkozik ez különösen a magasabb, a harmadik és a negyedik típusú szövetkezetekre, ahol a jövedelemből való részesedés már a végzett munka, a munkaegységek szerint történik. Már az egész évben fontos volt az előlegek kifizetésénél is az érdem szerinti jutalmazás, de sokkalta fontosabb, hogy most, az évvégi elszámolásnál a fennmaradt jövedelem elosztása, különösen az említett harmadik és negyedik tipusú szövetkezetekben, kimondottan az elvégzett inunka szerint történjék. Állandóiul szem előtt kell tartani, hogy szövetkezeti mozgalmunk sikeres továbbfejlődése nemcsak a szövetkezeti gazdálkodással elért magasabb terméseredményektől, hanem a munka igazságos jutalmazásától és a jövedelemnek helyes szétosztásától Is függ. Ez természetes is, mert a legelemibb követelmény, hogy az iparkodó szövetkezeti tag, aki többet és jobban dolgozik, tehát több hasznot is hajt a szövetkezetnek, több jövedelemben is részesüljön, mint az, aki egész nap csak téblábol és állandóan az eget lesi, hogy a nap mikor mutat már delet. Számtalan esetben meggyőződhettünk arról, hogy az egyénileg gazdálkodó födműves, látva a különbséget a maga és a szövetkezet terméseredményei között, engedett a megdönthetetlen bizonyítéknak, hogy a szövetkezeti gazdálkodás mégis csak nagyobb eredményekkel jár és belépett a szövetkezetbe. Ugyancsak meggyőzően hatott az ilyen földművesre az is, hogy látta, mennyi előleget fizettek ki évközben a tagoknak. Kénytelen volt azt is beismerni, hogy bár ezek az előlegek is jóval többet tesznek ki, mint az ö egész évi jövedelme és ráadásul még mennyivel könnyebben és' gondtalanabbal élnek a szövetkezet tagjai, mint ő. Mindezek a dolgok, amelyek kézzelfogható bizonyítékok voltak és egy ember életében számottevő anyagi előnyöket jelentenek, meggyőzték az egyénileg gazdálkodó földművest a szövetkezeti gazdálkodás előnyeiről és tagja lett a szövetkezetnek. Látta, hogy ott R munkáját rendesen megfizetik, dolgozott is odaadással és becsülettel, de nem tekintette a szövetkezetet magáénak. Egyáltalában nem hitt abban, hogy a szövetkezet és a tulajdonában lévő földek. A nagygazdák távolmaradása valahogy úgy tűnik fel. mintha ezzel is sorainkat akarnák megbontani és a az állatok és a gépek az ő tulajdonát is képezik. Még kevésbbé hitt abban, hogy a termés is az övé és hogy az évközben kifizetett előlegek tényleg csak előlegek s az, hogy az évvégi elszámolásnál a jövedelem jelentékeny része még szétosztásra kerül, — azt sem hitte el. Ügy tekintett az ilyen szövetkezeti tag a szövetkezetre, mint egy állami birtokra, amelynek csak a neve más, de azért a tiszta jövedelem ott is csak az állam kasszájába folyik. Közreműködött itt a reakció hírverése is, amely roppant nagy szeretettel terjeszti azt, hogy a szövetkezet nem más, mint állami birtok és az amúgyis ingadozó, felvilágosulatlan szövetkezeti tagban jó talajra talált az ilyen reakciós hírverés. Hogy aztán az ilyen tag a felfogás ellenére is munkáját a szövetkezetben mégis becsülettel és odaadással végezte el, erre a magyarázat csak az, hogy munkaját az előlegekkel is tisztességesen megfizetettnek látta. Holmi évvégi elszámolás és az ebből származó évvégi osztalékokra nem is gondolt ez a szövetkezeti tag. A munkanormát és a munkaegységet pedig, amely a jövedelemben való részesedésének az alapját képezte, úgy tekintette csak, mint az akkordmunkát. Ki mennyit dolgozik, annyit fizetnek neki — ez volt az álláspontja. Ezeket a kételkedőket kell majd meggyőzni ennek a sok ostobaságnak az ellenkezőjéről, a helyes évvégi elszámolásról és a jövedelem érdem szerinti szétosztásáról. Hogy az évvégi elszámolás, az osztalék kifizetése milyen meggyőző hatással van a szövetkezet tagjaira és ezzel r. szövetkezet további fejlődésére, ennek az év elején ragyogó példáját láttam Tőrén a mult évi osztalék kifizetésekor. Nem beszélve az ellenséges reakcióról, amely váltig azt híresztelte, hogy a szövetkezetben sohasem lesz elszámolás és osztalékfizetés, mert hiszen ott minden az államé és a tagok csak fizetett alkalmazottak — még a legjobb szövetkezeti tagok is beismerték, hogy mindaddig nem hittek az évvégi osztalékban, míg csak a közgyűlésen — amelyen magam is résztvettem — a nekikjáró pénzt mindenki meg nem kapta. Ekkor vált csak teljesen világossá a szövetkezet tagjai előtt, hogy a szövetkezetben minden a miénk, a szövetkezetben magunknak dolgozunk és hogy az államnak anynyi köze van a szövetkezetünkhöz és annak jövedelméhez, hogy az állam is a miénk, a dolgozó népé, mi vagyunk az állam és ez az állam eddig mindig csak segítőkézzel nyúlt felénk. Nagy feladat előtt állnak tehát szövetkezeteink most az évvégi elszámolásnál. Ennek az elszámolásnak. a jövedelem ieazságos és érdemszerinti szétosztásának mindenki előtt be kell bizonyítania: a szövetkezet minden tulaidonávul együtt a tagjaié és a szövetkezetben minden ember annyit ér, ahogyan és amenynyit dolgozik. tervünk sikeres végrehajtását és népünk életszínvonalának emelkedését segítjük elő. A dolog úgy történt, hogy december 3-án a helyi pártszervezet rendes taggyűlését tartotta, amelyen mint járási politikai oktató Ipolyságról Lukács elvtárs is megjelent. Igaz, hogy ötödik hónapia először iött hozzánk Lukács elvtárs, de most ígéretet tett, hogy ezentúl gyakrabban felkeresi pártszervezetünket. A pártgyülésen Lukács elvtárs sokat beszélt Ipoivvisk harcos múltjáról és azt is megállapította, hogy a község a járásban a szocializmus építésében most is az élen jár K'fogásolta viszont — s be kell ismernünk, hogy igaza volt, — hogy EFSz-ünkről és egyébként is községünk munkájáról az Üj Szóban eddig még egy sor sem Ipolyvisk dolgozó parasztságának régi vágya vált valóra, amikor a Párt megvalósította a jelszót: ..A föld azé, aki megdolgozza." Nálunk is megvalósult ez, amikor ez év júniusában megalakítottuk a harmadik típusú EFSz-t. A szövetkezet tagjai már a kezdettől fogva megmutatták a földhöz való hűségüket, odaadóan és minden tudásukkal élve fogtak hozzá az őszi munkákhoz. Hogy szövetkezetünk menynyire jól dolgozott, bizonyítja az is, hogy az összes ősziek vetését, még pedig 50 hektár búza. 8 hektár rozs, Ipolyvisk mellett van egy major, amelynek „Kisváros" a neve. Ez a major az első világháború előtt egy grófé volt, aztán pedig az oroszkai cukorgyáré lett. Az első világháború után egy Horvát János nevű kulák kapia meg. Ennél a Horvátnál sokat dolgoztak a viski munkások csekély bérért. En magam is, mert az élet rákényszerített, már 13 éves koromban odajártam napszámba és később is ott dolgoztam. Nagyon is jól visszaemlékezem még, hogy 1936-ban Kisvároson 6 koronát kaptam egy napra. Ugyanakkor, ha Ipolyságra akartam utazni vonaton, az útiköltség oda-vissza 5 korona volt. Majdnem egv napi napszám. Most a vonat Ipolyságra oda-vissza 14 korona és a napi átlagkeresetem 180 korona. Akkor a búza 150 korona volt, nekem tehát egy mázsa búzáért 25 napig kellett dolgoznom. Most 1 mázsa búza árát három nap alatt megkeresem. Ez pedig 22 napi keresetkülönbséget jelent. Hová lett azelőtt ez a 22 napi keresetem? Ez is, mint ahogyan még sok más, Horvát János feneketlen zsebében tűnt el. 1938-ban a „Kisváros" magyar A királyhelmeci járás falvainak szocialista fejlettsége és valódi arculata abban mutatkozik meg, hogy hogyan és milyen munkát végeztek határaikban, vagy milyen az érdeklődés a közügyek iránt, és a község vezetősége hogyan kezeli a közvagyont. Megpróbálom összehasonlítani járásunk néhány községét. Összehasonlítom az EFSz-ekkel bíró és az EFSz által vezetett falvakat azokkal a községekkel, ahol még mindig a kulákság befolyása hátráltatja a falu fejlődését. Az EFSz-től irányított Lelesz község végeláthatatlan búzatábláján ma már nem bukdácsolunk a mezőgazdasági élet régi átkán, a sűrű gyomot termő barázdákon. Zöldelö dús búzavetések bizonyítják a szövetkezeti gazdálkodás korszerűségét. És szövetkezeti istállókban áll már az EFSz tagjainak közös állatállománya is. A királyhelmeci EFSz a gazdátlan és perjét termő homokon olyan jó és példás munkát végzett és olyan szép gabona zöldéi a közös munka nyomán, hógy azt minden kulák sárga irigységgel nézheti. És azután így tovább Szentes, Nagygéres, Zemplén, valamint a többi EFSz is mind-mind jó példái az újjászületett mezőgazdaságnak. Járásunk EFSz-eiben az összeszántott barázdák a falusi gazdagok és a maradi gondolkozásuak alkonyuló napját jelentik. Járásunk fejlődő falvaival szemben rossz példának állíthatjuk Bacska és Pólyán községeket, ahol a falusi gazdagok befolyása rossz irányt ad a mezőgazdaság fejlődésének. Az úrbéresség vezetősége mind a két községben bebizonyította, hogy milyen szépen szabotálja a szocialista fejlődést. Például az apaállatok olyan rossz bőrben vannak, hogy az egyenesen szégyelni való. Az úrbéresség vezetősége összetévesztette ugyanis I jelent meg. Példaként állította elénk ! Ipolynyéket, amelyről az elmúlt na1 pókban úgyszólván mindennap valami írás jelent meg. Igaza volt Lukács elvtársnak, hogy nálunk a mai napig senki sem törődött azzal, hogy munkánkról, sikere'nkről vagy akár nehézségeinkről néhány sorban beszámoljunk az Üi Szónak Nem mentség az, hogv mindenki csak panaszkodik, hogy sok a munkája és nem ér rá írni, mert az a félórácska, amennyi időt az az írás igénybe vesz, még mindig kerül az ember idejéből. Vannak jó elvtársak a faluban, akik tudják, milyen fontossággal bír, hogy munkánkról az Üj Szón keresztül tájékoztassuk egész dolgozó népünket. 10 hektár ősziárpa és 7 hektár őszibükköny vetését idejében elvégeztük. Öszi vetéseink már gyönyörűen zöldelnek és bizakodással tölti el a szövetkezet dolgozóit, hogv ezentúl már nem a kulákoknak, vagy pedig az adóhivatalnak és a banknak dolgozunk, hanem magunknak. Ugyancsak befeieztük már az őszi mélyszántást is. Most javítjuk az istállónkat, a munkával már a közeli napokban elkészülünk, úgyhogy már a hónap 22-én 40 tehenet. 12 borjút és 8 lovat el is helyezhetünk benne. Az megszállás alá került. A földek ugyan szét lettek darabolva, de annak nagyrészét nem a kisparasztok és munkások kapták meg, hanem egy kulák. Aztán jött a második világháború. Mikor ennek is vége lett, megint csak visszajött Horvát János Nemcsak egyedül jött, hanem magával hozta vejét, Gazsics Jeftát is Ez a Gazsics mindenhová, még a Pártba is befurakodott és így mindaddig védeni tudta Horvát János érdekeit, mig csak az igazságra rá nem jöttünk és az apósával együtt végleg ki nem söpörtük Ipolvviskről. Elhiszem, hogy jó világ volt ez az uraknak. Fényesen élhettek a munkások elrabolt keresetétől. Mi dolgoztunk, ők meg henvéltek. Ha mi koplaltunk, ők teli hassal iártak. Ha mi rongyos ruhákban dolgoztunk náluk, ők kiöltözve sétáltak közöttünk és még jobban hajtottak a munkára. Dehát ez az idő eltűnt és vele együtt tűntek el ezek a patkányok is. Az elhanyagolt majort pedig átvette a viski EFSz. A szövetkezet tagjai hozzáfogtak rendbeliozásához. Most éppen az istálló megjavításán dolgozunk. Nemsokára be is fejezzük. Szép, nagy istálló lesz. 50 méter hosza karácsonyt húsvéttal, az állatot az emberrel és így egész őszön át nagyheti böjtöt tartottak az apaállatöKnak. Ha nem tudná az ember, hogy az angóranyúl fehér és hogy legalább százszor kisebb a bikánál, akkor könnyen összetéveszthetné, olyan hoszú szőr nőtt a bikákon a nyomorúságtól. A polyánai parasztok beismerik, hogy csak minden második tehén hoz borjút. Jó lenne, ha az illetékes hatóságok kivizsgálnák ezt a szabotázs-szagú gondatlanságot. Ha már sikerült a falvak dolgozóinak kiszabadulniok a falusi gazdagok kizsákmányolása alól, akkor ideje volna kiszabadítani tőlük a tehetetlen állatokat is. Most azzal mentegetik magukat a felelőtlen felelősek, hogy nincs elég abraktakarmányuk. Ügy látszik, ahhoz nem volt elég eszük,, hogy áz úrbéri legelőn és a gazdátlan földeken elegendő abrak-takarmányt termelhetnek, Várkonyon is megkezdtük a termelési és a beszolgáltatási terv szétírását. Ezt megelőzően vasárnap a község földműveseinak részvéteiével gyűlést tartottunk, ahol alaposan megbeszéltük a terv szétírását Ennek a megbeszélésnek meg is lett az eredménye, mert községünk kis- és középföldművesei meggyőződtek, hogy a szétírás igazságosan történik, úgyhogy ezzel meg is vannak elégedve. Nem így azonban a kulákok, akik abban reménykedtek hogy a terv szétírását végző bizottság nem lát majd át a szitán és a kulákok a beszolgáltatási kötelezettségüket továbbra is elspekulálhatják a kis- és a köÉppen ezért elhatároztuk, hogy ezt a hiányosságot sürgősen kiküszöböljük és idős Báli János, ifiú Baľ János, Bartal Gyula, Csaba István. Jakus Lajos és én kötelezettséget vállaltunk, hogy a községünkben történtekről állandóan értesítjük az Üi Szót. Ha azelőtt a kapitalizmus idején, amikor fekete kenyér is csak szűkösen került asztalunkra és erről állandóan tájékoztatni tudtuk újságjainkat, most, amikor mindenkinek bőven van az asztalán fehér kenyér, éppen olyan fontos, hogy erről is hírt adjunk. Nemcsak a nyomorúságot kellett megírni, hanem számot kell adni emelkedő jólétünkről is. Bartal Károly. állatok gondozására már a munkacsoportokat is megalakítottuk. Jövő évi tervünk egy 250 sertés számára alkalmas hizlalda építésa és egy baromfitelep 320 tvúk részére. Ezenkívül pedig több öreg gazdasági épület átalakítását és megjavítását is tervezzük. Mindez azt bizonyítja, hogy Ipolyvisk dolgozó népe megértette a IX. kongresszus határozatait, hogy legsürgősebb feladatunk falunkat a szocializmus felé vezetni. Bali János. szú és 8 méter széles. Az istálló végében van a pácoló, benne kiépített pácológödör. Kint a pácoló mellett van két silógödör, mind a ketlő 100 köbméter űrtartalmú. Az istállót belülről is alaposan rendbe hozzuk. Az állások téglával vannak kirakva, a közép betonozott és a beton két szélén pedig csatorna van a trágyalének. Az istállón 25 ablak és hat ajtó van. A pácolón három ajtó. Egy az udvar felől, egy az istállóba és egy a silógödrökhöz. A trágya kihordására háromkerekű gumiráfos kocsink van. Az állatok itatására pedig önitató. Szövetkezetünknek 77 tagja van. Kötelezettséget vállaltunk, hogy minden tag egy napot brigádmunkával ledolgozik az istálló rendbehozásánál. Ezzel nemcsak a munkát gyorsítjuk meg, hanem a 77 nap munkabérét máshová fordíthatjuk. Egyébként az istálló javításon állandóan húszan dolgozunk. Kőművesek, ácsok és kisegítő munkások. Ha az istállót rendbehoztuk, egy takarmánypajtát javítunk meg. Később még más épületek is sorra kerülnek, úgyhogy a „Kisvárost" nagyon szépen kiépítjük. Bartal Gyula. — csak hát nem akartak. Ahhoz viszont már volt eszük és akarták is, hogy az ugyancsak úrbéri Tibavár-aljai erdőről megkérvényezzék a fakitermelést és a fát idehaza köbméterenként 1000—1100 koronáért árulják. Ezen jól lehet keresni és ehhez volt is sütnivalójuk. Amilyen jól tudnak kapitalista módszerekkel a saját zsebükre gazdálkodni, éppen olyan rosszul és lelkiismeretlen felelősséggel kezelik a közvagyont. Ez a különbség az EFSz-ek által vezetett községek, amelyekben a szocializmust építő és a békét akaró becsületesen dolgozó földművesek vannak, és a kulákok által irányított és a falusi gazdagok befolyása alatt álló, maradi gondolkodású, rosszakaratú vezetés alatt álló községek között. PALÄGYI JÁNOS szövetkezeti előadó, Lelesz. zépföldművesek rovására. A kulákok eddig ugyanis azt tették, hogy földjeiket az egész család között szétosztották, hogy így kulák mivoltukat eltakarják és a beszolgáltatási kötelezattség alól kibújjanak. Persze, ez a földszétosztás csak látszat volt és valóságban a kulák, továbbra is kulák maradt s most a vasárnapi gyűlésen ugyancsak lógott az orruk, amikor látták, hogy csalafintaságukra rájöttünk. A terv szétírásáná

1 az osztályszempontokat állandóan szem előtt tartjuk, mert tudjuk, hogy azt igazságosan csak így hajthatjuk végre. Kucsera Lajos, Várkony. M éri nem vesznek részi a termelési és isegyli tési terv szét!rásában a búcsí nagygazdák Most, hogy a termelési és begyűjtési feladatok szétírása a községekben megkezdődött, a bizottságok mindent elkövetnek, hogy a szétírás igazságosan történjék. Ezt tartva szem előtt kezdték meg a szétírást Búcson is, azonban a helyi nemzeti bizottság részéről hiába van meg a jószándék, hogy a termelési és a begyűjtési feladatokat a földmüvesekkel történő megbeszélés alapján állapítsák meg, a földművesek közül sokan, főleg a nagygazdák, még csak meg sem jelennek ezeken a megbeszéléseken. Viszont állandóan jajgatn. k, hogy a begyűjtés mindig igazságtalanul van szétírva és most, hogy ezeket a panaszokat orvosolni és kiküszöbölni lehetne, akkor egyszerűen hátat forditanak. Pedig a gyűlést még idejében tudomására hozták mindenkinek, úgyhogy az sem lehet kifogás, hogy a gyűlés megtartásáról nem volt tudomásuk. A megbeszélésen megjelentek a kisés középföldmüvesek, a, néhány holdasok, akik ezzel is újólag bebizonyították ragaszkodásukat a népi demokratikus rendszerhez. szocializmus építését gátolni. Kibúvót is keresnek a megbeszélésről való távolmaradással, mert úgy gondolják, hogy a reájuk háruló feladatokat azzal hárítják majd el, hogy a gyűlésen, amikor erről szó volt, ők éppen nem voltak ott és az ott történt határozatok nem az ő beleegyezésükkel történtek. Le kell viszont szögezni, ha nem is jelentek meg a termelési és a begyűjtési terv szétírásánál, azért annak szétírása nélkülük is meg fog történni. Távolmaradásuknak pedig igyák meg majd a levét. Azt sem szabad ezeknek a távolmaradottaknak elfelejteniük, hogy nálunk minden ember annyit ér, amennyit munkájával a társadalomnak használ. Elmúlt már az a világ, amikor az ember értékét a holdak száma határozta meg. Nálunk nem a holdak, hanem a két munkáskéz jelenti az értéket. Ez mindenkire vonatkozik, a búcsi reakciósokra is, mert azzal, hogy a termelési és a begyűjtési terv igazságos szétírását a dolgozó parasztsággal egyetértésben végezzük, -ötéves Hogyan dolgozunk Akik háttal mennek a fejlődésnek Hová lett 22 napi keresetem Várkonyon is megkezdték a terv szétírását