Uj Szó, 1950. december (3. évfolyam, 278-300.szám)

1950-12-14 / 289. szám, csütörtök

"reSO december Í4 A falusi tanítók nagy segítségükre lehetnek az EFSz-elcnek. Balázs M. tanítónő' a jászói EFSz könyvelési munkáit végzi. J. Ď U R I S: Hogyan segíthet a tanítóság EFSz-einknek Hogyan segíthet a tanító a községekben a kis- és középfőldmüveseknek, íöldmüvesasszonyoknak és az ifjúságnak az EFSz jelentőségének megértésében ? Először is elvtársak és elvtársnök, úgy segíthettek főldmüvességünkne, EFSz-eknek, ha megmagyarázzázátok a községekben, hogyan Lehet a föld termelékenységét és az állatállomány hasznosságát emelni az EFSz-ekben. Ezért a falusi tanítónak élen kell járnia a magas termés eléréséhez szükséges feltételek biztosításában az EFSz-ben. A tanítóknak mindenekelőtt a talaj hozamosságának emelésében kell segiteniök. Ezt úgy érhetik el, ha az új szovjet agrotechnika és agrobiológia vívmányainak hü terjesztőivé válnak. Mindenekelőtt azonban saját maguknak kell megismerkedniök a szovjet kolhoztagok értékes tapasztalataival, hogy tudjanak tanácsokat adni. Csakis így fogják bebizonyítani tudni a földműveseknek, hogy müyen jelentőséggel bír a megfelelő vetési eljárás és a füves vetésforgó bevezetése, a földek tagosítása, a mezsgyék felszántása, az őszi szántás, a tavaszi munkák idejében való elvégzése az állami gépállomásokkal kötött egész évi szerződés, a mezők és a legelők javítása, a talaj jóminőségü és idejében való megművelése és a termények ápolása. A falusi tanító jelentős mértékben hozzájárul a magasabb termés eléréséhez, ha meggyőzi a földműveseket arról, hogy kizárólag nemesített vetőmagot és ültetőmagot használjanak^" hogy az EFSz-ek saját maguk termeljenek jóminőségü vetőmagot, hogy a földművesek átvegyék a tervezett mütrágyamennyiséget, hogy a földek ne szenvedjenek hiányt a trágyázásban. Elvtársak és elvtársnök, nagyon sokat tehettek különösen most, amikor a községekben folyamatban van az 1951. évre szóló termelési és beszolgáltatási feladatok szétírása. Győzzétek meg a földműveseket, hogy kötelezettségeket kell vállalniok a talaj hozamosságának és az állatállomány hasznosságának emelésére. Minden métermázsa gabona vagy cukorrépa, amennyivei hektáronként több terem, mint a kapitalista államokban, a béke, a demokrácia és a szocializmus megszilárdítását jelenti. Ezért nagyra kell becsülni a tanítók részvételét a termelés eme tervezésében és e tervteljesítések biztosításában, falvainkban, EFSz-einkben és helyi nemzeti bizottságainkban. Hasonlóképpen sokat segíthettek, elvtársak, az állattenyésztési termelés fejlődésében is, ahol a két új törvény értelmében, amelyek éppen most kerülnek megtárgyalásra az országgyűlésen, biztosítani kell a jó takarmányalapot, a közös szövetkezeti istállókat és fel kell frissíteni az állatállományt. Bizonyára tudjátok azt is, hogy milyen sikeresen segíthettek a kártevők elleni harcban, mint pl. a kolorádóbogár kiirtásában. Tudjátok bizonyára, hogy milyen sikeresen figyelemmel kísérhetik diájaitok az orszályban kifüggesztett statisztikai tábla alapján, hogy a község födmüvesei miiyen mértékben teljesítik a termelési és a beszolgáltatási tervet. Rendezhettek kis iskolai kiállításokat minden évben az aratás után, ahol diákjaitok és szüleik saját szemükkel láthatják, milyen mértékben teljesítette a község és az EFSz a reá rótt feladatokat és hogy ki hogyan értelmezi polgári kötelességét. Igy hozzájárultok a falusi zsíros parasztok leleplezéséhez is, akik gyűlölik a falu gazdasági és kulturális fejlődését. Bizonyítsátok be az EFSz keretében való termelés előnyeit is és igyekezzetek a tagok számát növelni. Az ilyen módon elért magasabb hektáronkénti hozamok egyúttal a tanítók és az iskolák sikerét is fogják jelenteni, mert a2. új agrotechnika és agrobiológia győzelmei a tudomány győzelmei lesznek. A magasabb hektáronkénti földhozamok alátámasztják a micsurini tanítás igazságát, hogy „emberi beavatkozással minden egyes növényt vagy állatot kényszeríteni lehet arra, hogy olyan irányban fejlődjék, amelyre az embernek szüksége van." A másik fontos feladat az EFSzben, amelynek teljesítéséhez a tanító is jelentős mértékben hozzájárulhat, a munka megszervezése. Többen közületek már saját tapasztalatukból tudják, hogy a normák szerinti és a munkacsoportokban való munka megszervezése az EFSz-ben, valamint a ledolgozott munkaegységek utáni jutalmazás a legnehezebb feladatok közé tartozik. Szervezési tapasztalataitokkal jelentős segítséget nyújthattok a munka megszervezésében. a munkatervek kidolgozásában, a félreértések kiküszöbölésében, valamint az elvégzett munkáról szóló kimutatások helyes vezetésében és az igazságos jutalmazásban. A munka szocialista megszervezése hatalmas változásokat jelent minden faluban. Ezeket a változásokat az iskola is megérzi. A diákok iskola helyett már nem fognak a szüleikkel a földekre járni dolgozni, az anyáknak és a szülőknek több idejük lesz, amit gyermekeik gondozására fordíthatnak. Az iskolai I nevelés a szocializmus magas jutalmazási erkölcsén alapszik: mindenki tehetsége szerint és mindenkinek munkája után. Ez az elv a legbiztosabb alapot adja meg a^szülők és a tanulók építöerői fejlődésének. Ennek az elvnek érvényesítése a falu életében az egyedüli helyes út a falusi ifjúság számára, mert a munka, az alkotó lelkesedés, a hősiesség és az emberiesség értékelésének mértéke lesz. A vak fegyelem helyébe öntudatos felelősségérzet lép a feladatok rendes teljesítéséért és a nehézségek kiküszöböléséért. Az ilyen faluban és az ilyen iskolában biztosítva van a szocialista ember fejlődése. Ezért, elvtársak és elvtársnök, az EFSz harmadik legfontosabb feladatánál, az új káderek iskolázásánál az EFSz számára emlékezzünk mindig arra, hogy az EFSz építése az iskola céljait is szolgálja, mert. új embereket nevel, a szocialista korszak embereit. Még inkább kell a tanítóknak, kedves barátaim, elösegíteniök az új káderek, agronómusok, zootechnikusok, szövetkezeti elnökök, könyvelők, traktoristák stb nevelését. Az EFSz gyorsabban fejlődik, ha van elég agrotechnikai és vezető kádere. Itt megint nagyszerű lehetőség nyílik az iskoláknak és a tanítóknak. A falusi tanítónak tanfolyamokat, tanulmányi kirándulásokat. Micsurin-köröket, kiállításokat stb kell rendeznie, mert mindez biztosítja, hogy az iskola, a tanítók és a diákság nám szigetelődik el a mindennapi gyakorlattól, hanem éppen ellenkezőleg a falu és az EFSz mindennapi élete és problémája az ő szívügyükké is válik. A tanító helye az iskolában van. de az iskolának, a tanítónak és a diáknak be kell kapcsolódnia a község, az EFSz-ek és a szülök mindennapi munkájába. Csak az ilyen kollektív nevelés szolgálja UJSZO -MIT OLVASSUNK?. i n d u L „Még 1947-ben történt" — kezdi Asztalos István kis regényét, amelyben egy román falunak a fogyasztási szövetkezetért folyó párnapos döntő harcát ábrázolja. A román király akkor már l^itja, hogy semmi keresnivalója nincs az országban s különvonaton készül elhagyni „szeretett népét". A „szeretett nép" pedig egyetlen pillanatig sem búsul a király után, futni hagyja, sőt mindent elkövet, hogy szabaddá tegye útját. A felszabadulás utáni évek ezek, a Párt első dolga, hogy megvalósítja a földosztást és a szegényparasztság tulajdonába juttatja a hatalmas kiterjedésű nagybirtokokat. A fölszabadulás szele végigszáguld az országon és bekopog a legnyomorúságosabb viskók ablakán is. A Párt irányítása mellett a munkásság most vívja meg hatalmas csatáját, hogy két vállra fektesse a bel- és külföldi kapitalista érdekeltségeket és a falvakban ugyancsak a Párt irányítása mellett összefog a kis- és középparasztság, hogy magához ragadja a kulákoktól a szövetkezetek vezetését. A dolgozó nép, mind a városban, mind a faluban roppantul el van foglalva. A szocializmus küszöbéhez érkezett és tudjuk, hogy a szocializmus nem ismer megalkuvást. Az érés ideje ez és amint lapozzuk Asztalos könyvét, szinte a szemünk' előtt bontakozik ki teljes méreteiben az öntudatosítás folyamata. Asztalos Istvánnak az az érdeme, hogy a fogyasztási szövetkezetért folyó harcot a maga teljes meztelenségében tárja elénk, nem szépít, nem leplez, hanem a valósághoz híven szemlélteti egy olyan falu párbaját, ahol román és magyar földművesek élnek együtt és a kulákság cinkosai segítségével a nacionalizmus szeleit fogja vitorláiba, hogy elhomályosítsa az osztályharc lényegét. A kulákságnak talán sikerülne is félrevezetnie a falu dolgozóit, de ott a Párt, ott vannak az elvtársak, akik harc közben válnak öntudatossá és éberen ügyelnek arra, hogy a falu dolgozói le ne térjenek az osztályharc útjáról. Asztalos müve, amely lerántja a leplet a burzsoá-nacionalizmusról, rendkívül hasznára válna a mi falvainknak, ahol szlovák és magyar dolgozók élnek együtt. E könyv révén pontos képet kaphatnak arról, milyen káros hatással van a burzsoá nacionalizmus az építőmunka és a szocializmus megvalósítására. A regény meséje. A történet az esős öszi napokban kezdődik. A harc hevében egyetlen esemény sem játszódik le a faluban, amely szerves összefüggésben ne állna a szövetkezetért folyó mozgalmas és szenvedélyes harccal. Ebben az osztályharcban még a falu térdig érő sara is fortyóg. A legcsekélyebb esemény is felszínre hozza a mult évtizedek sarát és piszkát. A helyi párttitkárnak pedig gondja van arra, hogy minden napvilágra jusson, hadd lássa a kis- és középparasztság a kulákok és szekértolóik igazi ábrázatát. A könyv első oldalain már nagy a feszültség, a kulákság érzi a vesztét, hogy el akarják tőle venni a szövetkezetet, azt a fejőstehenet, amely eddig adta a tejet a nélkül, hogy táplálni kellett volna. Persze, a magyar és román kulákság azonnal összefogg. és munkába lép. Egész jelentéktelen esemény történik a faluban. Kocsis Kicsi magyar középgazda, párttag.-felrakja szekerére hat veder szilvacefréjét és 1 elmegy a román Nyáguj Vaszihcz egy kis pálinkát főzni. Azért megy hozzá, mert Nyáguj Vaszi ugyancsak elvtárs és szívességből megengedi neki, hogy az ö üstjében főzze meg a kis házipálinkáját. Nyáguj Vaszi azonban a szomszédnál tartózkodik, de az üst körül már ott van egy egész társaság, többek között az öreg Muresánkulák két fia. akik mindjárt az első percben belekötnek Kocsis Kicsibe. Ám ez a kötekedő játék komollyá válik, amikor, megérkezik a falu ASZTALOS ISTVÁN regénye jegyzője és egy pár odavetett ártatlannak látszó megjegyzéssel alaposan felpiszkálja a tüzet. Csupán félmondatokkal utal a Pártra, arra, hogy a szövetkezetet veszély fenyegeti és ezzel, mint aki jól végezte a dolgát, már távozik is. Nos, ki veszélyezteti a szövetkezetet? Persze a kommunisták. Ez éppen elegendő, hogy a két kulákfióka alaposan elverje Kocsis Kicsit, mert hiszen ő párttag és valószínűleg még alaposabban elverték volna, ha a román Nyáguj Vaszi nem siet segítségére. Másnap természetesen az összetűzés híre futótűzként terjed szét a faluban és bizonyos, hogy aki jelen volt a verekedésnél, a pletykákban nem ismerne rá a tegnapi eseményekre. A hír különös, tarka színt és tendenciát kap. A faluban szájrólszájra adják, hogy a románok ütlegelik a magyarokat. Sőt Boldizsárné, egy kulák alaposan meghízott felesége, biztos forrásból tudja, hogy Nyáguj Vaszi baltával ment neki Kocsis Kicsinek, holott mindketten kommunisták. — És ilyenek akarják elvenni tőlünk a szövetkezetet, — fejezi be felháborodottan. Mint egy felbolygatott méhkas, olyan az egész falu. Ekkor Könyves, a párttitkár, aki Kocsistól pontosan értesült az eseményekről, erélyesen közbelép. Egyetlen pillanatig sem habozik, mert pontosan tudja, milyen veszélyt jelent ez a hír az osztályharcra. Tudja, hogy a kulák-csoport továbbra is hatalmában akarja tartani a falut és mindent elkövet, hogy a falu kis- és középparasztságát egymás ellen uszítsa, a nacionalizmus elve alapján és a mesterségesen felszított marakodás révén a szövetkezetről elterelje a figyelmet. Tehát innen fúj a szél. Éppen ezért Könyves párttitkár elöször a falu bírájához megy, aki ugyan kisgazda, de már bedőlt a kulák-bandának és nyakig benne van a szennyben. A bírónak nyíltan megmondja, hogy aki sok nyúl után fut, egyet sem ér el, és nem lehet a nagygazdákhoz is, a kommunistákhoz is húzni. A biró hápogva kapkodja a levegőt, látja, hogy Könyves a veséjébe lát és nem lehet félrevezetni. A párttitkár otthagyja a hápogó birót és elmegy a jegyző úrhoz. A jegyző úrnak is megmondja a magáét. Nyíltan beszél, nem kertel. Megmondja neki, hogy Kocsis Kicsit mért verték meg, egyetlen pillanatig sem titkolja előtte, hogy ismeri befejezetlen mondatainak és reakciós munkájának súlyos hatását. A jegyző próbál kisiklani a felelősségrevonás alól, de nem lehet. Könyves felkészülten jött ide s tényekkel mutat rá a jegyző úr működésére, hónapok óta folyó szabotáló munkájára. A jegyző lába alatt ég a talaj, ö az elnöke a szövetkezetnek, a felesége az alelnöknő, a pap pedig az elnökségben foglal helyet a kulákok közt és mind nagyon jól tudják, hogy a szövetkezet átadása elkerülhetetlen és így napfényre kerül az is, hogy a szövetkezet raktárában mennyi a hiány, mennyit lopkodtak össze a vezetők, a kulákok cinkosaikkal együtt. A társaság titokban gyűlésezik. A jegyző összehívja az előkelő társaságot, a kövérre hízott kulákokat. Pontos kimutatást készít arról, hogy ki mit lopott, mennyi ráfot, bádogot, vásznat és mennyi szappant zsákmányoltak. A pap a jegyzővel azt indítványozza a „tisztelt társaságnak", hogy a jövő hétig vagy pénzben vagy anyagban térítsék vissza a hiányt. Ám a kulákok erről hallani sem akarnak. Izzad a jegyző és izzad a pap. De a kulákok makacsul ellentállnak és bizony ragaszkodnak ahhoz, hogy nekik egy vasuk sincs és amit kaptak, azt bizony nem adják vissza. Hogyne, nem elég, hogy elviszik a szövetkezetet, még vissza is adjanak ?! Az író mesteri ábrázolása Ez a gyűlés mesteri jelenete a könyvnek A kulákok fösvénysége oly reális módon kidomborodik, hogy az ember szinte maga előtt látja a kulákokat, amint ott sorban ülnek azokban az ingekben, amelyeknek vásznát a szövetkezetből lopták. Magatartásuk egy elszánt tolvajbanda benyomását kelti. Tolvajokhoz illően a veszély pillanatában nemhogy öszszetartanának, hanem ellenkezőleg összevesznek a zsákmányon. A gyűlés eredménytelenül végződik és természetes, hogy az ellentétek méginkább kimélyülnek köztük. Később, amikor eltávoznak és a falu két leggazdagabb kulákja egymás mellett cuppog hazafelé a térdig érő sárban, azt fundálják ki, hogy az egyik vad legényt leitatják, hadd végezzen Könyvessel, a párttitkárral, aki anynyi bajt hozott a fejükre. A terv „zseniális, méltó befejezése a banda eddigi működésének." Ám nem kell félni. A helyi pártszervezet éberen ügyel, az elvtársak is megtartják a maguk gyűlését s ott már pontos terv szerint beszélik meg a szövetkezet dolgát. Könyves már hangsúlyozza, hogy nem elég csak átvenni a szövetkezetet, hanem át kell tényleg alakítani, hogy a falu egész munkássága hasznát lássa s teljesíthesse feladatát. Ez a pártgyülés a könyvnek legszebb része. Ezen az összejövetelen nem hangzanak el frázisok, hanem a dolgozók szabadságvágya szólal meg és feltör a mélyből dadogó, forró mondatokban. Oly hiteles és meggyőző mindaz, amit ezen a gyűlésen a parasztok mondanak, vagy az olvasó gyakran közbe szeretne szólni, hogy segítségükre legyen egy szóval, jelzővel a mondatok megszületésénél, vajúdásánál. Asztalos István látszólag csak kéthárom odavetett mondattal jellemzi parasztjait, mintha nem volna ideje rá, hogy bővebb rajzot adjon róluk. Ám az igazság az, hogy az emberek jelleme ilyen összejöveteleken a párbeszédek alatt domborodik ki eleven erővel. Nem kell több, mint az, hogy Könyves, a becsületes párttitkár rést nyisson a homályban és a kis- és középgazdák mindegyike a maga észjárása szerint követi és egészíti ki a jövő, a közösség munkatervét. Mindegyik máskép beszél, máskép fejezi ki magát és Könyves mint egy lencse gyújtópontja, összegyűjti a sugarakat és közös nevezőre hozza a kis- és középparasztság érdekeit. Ami új Asztalos könyvében, az a Párt szerepének művészi ábrázolása. Az olvasó itt pontos képet kap arról, milyen nevelő hatással van a Párt a dolgozókra és ízekre szedve — boncolva mutatja meg azt is, hogy az elvtársaknak ébereknek kell lenniők és nem szabad, hogy a, legcsekélyebb esemény elkerülje a Párt figyelmét. Asztalos István apró mozaikokból építi fel történetét. Mint a kémikus, aki egy molekulából, egy atomból tudja megmagyarázni az egész világ képét, úgy mutatja meg ő a falu életében naponta lezajló legcsekélyebb eseményekben a munkásmozgalom osztályharcát. Egyszerű stílusa mindenre világosságot áraszt. Itt ebben a könyvben minden leegyszerűsödik, tisztázódik és az út nyitva marad a fejlődés felé. Aki megérti Asztalos könyvét, az mindenre talál magyarázatot és nem téved a burzsoá-nacionalizmus mellékösvényére, hanem hűséggel és odaadással követi a Párt útját, irányvonalát. Ezt a könyvet örömmel ajánljuk falvaink földműveseinek. Olvassák el, hogy a felmerülő problémákra pontos feleletet kapjanak. Az egyszerű és zamatos nyelvezet élvezetessé teszi mindenkinek a könyv olvasását. Különösen nagyon ajánljuk a garamszentgyörgyi földműveseknek, mert ebben á kis regényben egy olyan jelenetre akadnak, amely pontos mása annak az előre megfontolt verekedésnek, amely nemrégiben zajlott le náluk. Nem hisszük, hogy a kulákok ebből a regényből vették volna a példát, /mert ha elolvasták volna, biztosan elmegy a kedvük a verekedéstől. A könyv pár hónappal ezelőtt megjelent cseh fordításban is. Szabó Béla a kollektívum érdekeit, csak az egyéni érdek alárendelése a közösségi érdeknek teszi lehetővé új káderek nevelését, akik legyőzik az EFSz-ben a magasabb típusú munkamódszerekre való áttérésénél előforduló nehézségeket. Ezért segítsük elő az új káderek nevelését a becsületesség, kitartás, a nehézségek, kezdeményezések által való leküzdése, a rugalmas határozottság, felelősségteljes kritika és önkritika, optimizmus és öntudatos erkölcs példáinak kiemelésével. Segítsetek saját példátokkal, kapcsolódjatok be a CsISz-be és a pionírmozgalomba. Tegyetek meg mindent, hogy az új szocialista ember tulajdonságai egész falusi ifjúságunk tulajdonságaivá váljanak. Tartsátok állandóan szemetek előtt, hogy az EFSz építésének első évei gyakran nehézségekkel és hibákkal fognak járni. Ettől nem szabad megijednetek, sőt éppen ellenkezőleg, ekkor kell csak' igazán az EFSz megbízható támaszává válnotok, mint ahogy azt jelenleg több, mint 2600 falusi tanító teszi. E mellett azonban helyet kell adni a, kisés középföldmüvesek, valamint a földmüvesasszonyok és az ifjúság kezdeményezése érvényesítésének. Segítsetek a szövetkezeti tagoknak, hogy jól meg tudják állni a helyüket és nyújtsatok lehetőséget számukra, hogy kiszélesíthessék tudásukat. Pedagógusainknak úgy kell dolgozniok, hogy úgy mint a Szovjetúnióban, nálunk is a békének, a demokráciának és a szocializmusnak egyre több hőse, építője és harcosa legyen, hogy Klement Gottwald köztársasági elnök, nagy tanítónk vezetése alatt köztársaságunk a falu és város: dologzó népének boldog hazájává váljon.