Uj Szó, 1950. december (3. évfolyam, 278-300.szám)

1950-12-13 / 288. szám, szerda

IIIS70 e iLiE ír immm-im 1950 december 13 HIREK Az utolsó néhány kilométer volt a legnehezebb. Az út Hodzseili-kikötőtől Tahia-Tas felé vezetett. A kikötőtelep Cakóinak arca szinte ragyogott az örömből, amikor megkérdeztük őket, hogyan jutunk el a TahiaTasba. Válaszaikból ki lehetett érezni, hogy rendkívül boldogoknak érzik magukat, büszkék arra, hogy hol lakraak, hogy szemlélői, sőt részesei lesznek annak a hatalmas ügynek, ami ezen a vidéken fog végbemenni. A legbarátságosabb fogadtatás ellenére sem tudták azonban megmutatni az utat Tahia-Tas felé, egyszerűen azért, mert Hodzseiliből Tahia-Tas felé nincs és soha nem is volt autóút .Szerencsénkre rábukkantunk egy vadászra. Kiválóan ismerte a partmenti tájat és vállalkozott arra, hogy vezetőnk legyen. Az Amu-Darja mélyenfekvő partjait védő gáton indultunk el hajnalban, ' az utat pislákoló lámpafény mutatta és csakhamar kiértünk a dombszerü földnyelvre. Lent, mindkét oldalon zúgott a víz. Az erös vízár egyre szorosabban fogta össze a földnyelvet és végül közvetlen előttiünk felcsillant egy villanylámpa fénye. Meglehetősen széles betonozott tér tárult elénk. A kazáh őr megállítot tbennünket. Magas szőrmekucsmát és gumicsizmát viselt. Hegyes szakálla és keskeny bajusza fölött szigorúan tekintett ránk. — Maguk kicsodák? Honnan jönnek? — kérdezte. Megmondtuk, hogy mi járatban vagyunk, mire a szigor széles mosolynak adott helyet. — Tényleg Moszkvából? — kérdezte örömmel. — Üdvözlünk benneteket, moszkvaiak. Tahiában most mindenki örül, mindennap újabb és újabb vendégek érkeznek. Gyerünk a főnökhöz! Ö is biztosan örülni fog. A kazáh ör keresztülvezetett bennünket a Lenin-csatorna főépítményének mintegy százméteres magaslatán és megmutatta az exkavátorosok telepét. A hold élesen megvilágította a kerek jurtákat (börsátrakat) és hosszú, emeletes épületeket. Néhány jurta mellett tevék pihentek. A telepen majdnem mindenki aludt,' csak egy épületben volt világosság. Ebben a házban lakott a „főnök" — Alekszandr Filipovics Cserkaszin, a kara-kalpaki gép- és exkavátor-állomás hodzseilí szakaszának műszaki vezetője. Míg a gazdaasszony megmelegítette az ezen a vidéken elmaradhatatlan zöld teát, mi pedig megmosakodtunk és letisztítottuk magunkról az út porát, vendéglátó gazdánk beszélt nekünk. Az eljövendő idők csodálatos eseményei Az élet Tahia-Tasban — fiatal szovjet élet, hiszen más élet nem is volt itt — a háború előtt kezdődött, amikor befejezték a Lenin-csatorna építését. Ez a csatorna Tahia-Tasnál kezdődik és keresztülhalad a KaraKalpak földön. A Lenin-csatorna vízzel látja el a hodzseili, sumani és kungrádi területek földművelő lakosságát. A csatorna vízforgalmának megindulásától kezdve a kolhozok termése rendkívül megnövekedett. A gyapottermelés az utóbbi években szinte négyszeresére nőtt. A kolhozok jelentős mértékben kibővítették a gyapot vetésterületeit. A vetésterületek bővülése különösen ugrásszerűen növekedett a kolhozok egyesülése után. így például az egyesült „Molotov" és „Szocializm"-kolhozok ma már nem 300 hektáron, hanem másfélezer hektárnyi területen termelik a gyapotot. — Meg tudják érteni, milyen hatalmas növekedés ez? — teszi fel a kérdést Alekszandr Filipovics. — Ez annyit jelent, hogy nekünk sokkal több vízzel kell ellátnunk a földeket. A feladatot végre is hajtjuk. Hogyan? Először is az állam nyolc hatalmas, nagyteljesítményű földkotrógépet küldött nekünk a két régi heyett. Másodszor mi is kezdünk jobban dolgozni, munkánk sokkal termelékenyebb lett... Cserkasin elvtárs húszéves tapasztalattal rendelkező mérnök, a müI szaki öntözés szakembere. Tahia-Tasban mindössze három éve dolgozik. Ezt a mukát, amely vizet és ezzel életet ad a homokos sivatagnak, rendkívül megszerette. Cserkasin elvtárs, aki igazi optimizmussal teli szovjet ember, aki bízik önmagában és a vele együtt dolgozó emberek alkotó erejében, a műszaki öntözés sok kiváló szakemberét nevelte ki az elmúlt három év során. Ezek az emberek a csatorna építéséhez a környékbeli aulokból (falukból) gyűltek itt össze. Eleinte — mint ahogy ez szokásos a szovjet építkezéseknél — vándor segédmunkásokként dolgozgoztak, azután, szinte észrevétlenül, egyre nagyobb számban, családjukkal együtt megtelepedtek a csatorna mentén, tanultak, tapasztalatokat gyűjtöttek, elsajátították a bonyolult gépek kezelését és szakemberekké váltak... Tadzsibaj Dosanov, az egykori üzbég földmunkás brigádvezető lett, Dzsake Ametov, az egykori kazáh' kolhozparaszt ma a hatalmas, nagyteljesítményű kotrógépeket kezelin. Gépkezelő társa, a kazáh Kutei Kudabajev már októberben befejezte I országos rekordot ért el az LK—5. az ezévi terv reá eső részét. A fiatal exkavátorral. Egy hónap alatt 52.000 orosz munkás, Timofejev elvtárs ve- | köbméter földet emeltek ki a csatorzetése alatt álló exkavátoros brigád na medréből. Munkáskollektívánkban többféle nemzetiségű munkás dolgozik — folytatta Cserkasin elvtárs. — Vannak itt karakalpakok, turkmének, de vannak ukránok is. Ismerkedjenek meg a mi legidősebb dolgozónkkal, Luka Nikiforovics Tkacscsal. Luka Nikiforovics most 65 éves. A Lenin-csatorna építésének kezdetétől él ezen a vidéken. Valamikor így beszélt: „Beeresztjük a vizet a csatornába, én pedig hazamegyek Poltavába ..." Rábíztuk az anyagraktár vezetését. Egyre fenyegetőzött: „Megyek! ... Most már nemsokára hazamegyek!" Most, amikor megtudta, hogy Tahia-Tasból fog kiindulni az a nagy csatorna, amely sokszorosa nnagyobb lesz a miénknél, a mostaninál, Luka Nikiforovics így beszél: „Azért lehet, hogy én is itt maradok ..." Cserkasin elvtárs elmosolyodik: — Tulajdonképpen mi itt mindannyian türelmetlenül várjuk annak az új, hatalmas építkezésnek a megkezdését, amihez fogható még nem volt azóta, hogy itt folyik az AmuDarja. Mindannyian így vagyunk. Lehet, hogy mi magunk, is, szerény tapasztalatainkkal hasznosak lehetünk az ügynek. Addig is a mi exkavátorosaink elhatározták, hogy a kotrómunkálatok kifogástalan elvégzése mellett is legjobb exkavátoraink közül négy-öt gépet megóvnak az új építkezés számára.. . Turkménia és Kara-Kum új életének előhírnöke Az illatos, zöld tea mellett hajnalig folytatódik a beszélgetés. Azután kimegyünk az Amu-Darja partjára. Felkél a nap. Hatalmas, tüzvörös korong, olyan, mintha egyenesen az Amu-darja vizéből bukkanna fel. Rózsaszín fénybe borítja a hatalmas folyót, a partokat, a magas gátat, a telep házait és a távoli síkságot, i Előttünk terül el a tahiatasi sivatag J ősi komorságában. Bennünket azonban most jobban érdekel a Turkmén Főcsatorna kőépítménye, amely ott emelkedi ka folyó fölött, közel a balparthoz és két részre osztja a hömpölygő vízáradatot. Ez a kis kösziget, a felkelő nap sugaraibán tatársapkára hasonlít. Ez a kősziget a KaraKalpak-föld, Turkménia és Kara-Kum új életéne kelőhírnöke. Visszaemléksziink annak az öreg kazáhnak a szavaira, aki — mint mondotta — feltétlenül részt akar venni a nagy építkezésben: — Szilárdan áll ez a kőből készült kis tatársapka. A felséges AmuDarja fejére azonban még ennél is szebb disz illik. Mi fel is díszítjük a villanyfények ragyogó gyémántjaival és ezek a tüzek a pusztaságban fénybe borítják életünket! ... így is lesz. Itt, a Tahia-Tas sziklaszigetén keresztül, az Amu-Darja ősrégi medrének egész szélességében hatalmas gát épül ki, itt építik fel a Turkmén Főcsatorna három vízi villanyerőmüvének egyikét és a nagy folyó vizei lefolynak a Szarikamis felé, majd még tovább, a Kara-Kum irányában, a kaspitengermenti síkságra, termővé tesznek egymillió- [ háromszázezer hektár földet és hétmillió hektár legelöt fognak öntözni. Ennek a nemsokára bekövetkező időnek első fecskéi azok a tudósok és mérnökök, kutatók, akik egyre gyakrabban és gyakrabban keresik fel Tahia-Tast. Az építkezés vezetői már szemügyre veszik az építkezők lakótelepeinek és a segédüzemeknek kiszemelt területeket. Az Amu-Darján már elindultak az első szállítmányok, amelyeknek rendeltetési helye: „Tahia-Tas". A „Moszkva" és „Sztálingrád"-kolhozok dolgozói között Visszafelé az út öntözött gyapotföldeken keresztül vezetett. Itt a kolhozföldek az Amu-Darja vizét abból a „Szovbed" nevű csatornából kapják, amelyet a kolhozparasztok építettek. A csatornánál kollektív csatornatisztítási munkálatok folytak. Az emberek százai lapátokkal, csákányokkal a kézben mélyítgették a csatorna medrét, tisztogatták a csatorna földből döngölt belső falait. A partokon tevecsordák pihentek, lovak legelésztek, a partok mentén felütött sátrakban gőzölgött az illatos tea. A sátrak között kolhozénekesek, tánccsoportok készülődtek az esti előadásra. Beszélgetünk a „Moszkva"- és „Sztálingrád"-kolhozok dolgozóival. A kolhozparasztok méltóságteljesen feleltek kérdéseinkre. Egy narancssárga köpenyt viselő, feketeszakállas turkmén lépett hozzánk: — Arról írjanak az elvtársak, ' hogy kik közöttünk az elsők! — mondotta. — írják meg, hogy a „Molotov"-kolhoz halad az élen. A többiek udvariasan hallgatták. , A „Molotov"-kolhoz képviselője el- i mosolyodott és hozzátette: — Ha ezt megírják, akkor a többiek is egyre jobban fognak dolgoz- , ni... Hiszen munkavérsenyben ál-? lünk... így élnek és gondolkodnak a Kara-Kum északi szélén lakó emberek. Követelik és szentül betartják a szovjet haza törvényeit és szokásait. (Az Izvesztijából) HOGY NE LEGYEN TÖBBÉ... Irta: Dumitru Mlrcea román író. Ha az uram nem betegedett volna meg, lassacskán minden rendbejött volna. Már régóta betegeskedik a gyomrával. „Megették az egészségemet a háborúban, fordulnának meg a sírjukban!" — mondogatta sokszor sóhajtozva. Igaza volt Hogy érezze magát az ember öt évi harc után? Elég lett volna csak a romlott, büdös étel is, meg a savanyú korpaleves s az az undorító puliszka.. vagy a megbüdösödött lóhús. Igy mesélgetett János, a férje; lóhúst evett. sDe hányszor? Az ördög tudja! Elég, hogy most megkeseredett a lelke a sok fájdalomtól , Hat hete, hogy megoperálva fekszik a kolozsvári klinikán ... Otthon a felesége küszködik. „ ... Csak tarts ki Juliska" és ő küszködik, ahogy csak tud. Ügy csüngnek a rokolyáján az apróságok, mint a gyöngyök a cérnán. Négyen. Jancsira hiába támaszkodik. Hajnalban álmos szemekkel költi fel, hogy hajtsa ki a tehenet a csordába és csak délfelé jön haza. Most megverje? Hát támaszkodhatik egy 7 éves gyerekre? Ugy várja haza, mintha parázson lépkedne. Gyermekeit a szomszédok gondjaira bízta és elment dolgozni. A termést összehordta a szérűre, a gabonát hazahozta. Befogott az ekébe tarlóhántani János csak nem jön ... a kukorica már érik. ma-holnap megérett. Már hat hét tett el és, János még mindig nem jött. — Hát az orvosok mint mondanak? _ kérdezte a szomszédasszony. — Mit tudom én! Hogy mit mondanak az orvosok? Hogy helyre jön .... de... Erőlködve nyeli le könnyeit. De elfogytak már a könyei is. — Te Juliska. .. csak hallgass! Azért vannak a doktorok, hogy lábraáMítsák. Kértél papírost a Néptanácstói? — János meghalt.., — Melyik? A Juliska ura? Trifu? — Eltemették Kolozsváron. Meghalt ... s négy gyerek szakadt a felesége nyakára! Juliska egy hétig vergődött. Senkit nem tűrt meg maga mellett. Mennyenek, hagyjanak neki békét! Számára már semmi értelme az életnek, már csak az van hátra, hogy magára s gyermekeire gyújtsa a világot. Egy hét múlva a Néptanácshoz hivatták . . . Pénzt adtak neki. Megrendülve nézett a pénzre s az emberekre. Az asztal mögött Máthé titkár elvtárs mosolygott rá . .. — Hagyd a bánkódást, Juliska! Segít az állam. Ez csak egy része a családi segélynek, majd jön a többi. Juliska nem igen bírta megérteni, igen, tudta, hogy sem a temetés, sem az orvos nem került semmibe . .. hogy senki sem kért tőle semmit. Csak bizonyítványt a Néptanácstól. Átvette a pénzt... alig hallhatóan megköszönte. De hát mit ér ez a pénz, ha nincs ura? Vasárnap van. Nagy a tömeg az iskola udvarán. Gyűlés van. Beszédeket fognak tartani a kollektív gazdaság megalakulásával kapcsolatban. Miért ne csinálnának? SokheSyen csináltak és bevált. Ha máshelyen bevált, miért ne válna be nálunk is? ... Egy öreg olyan szépen beszélt a békéről... Juliska itta a szavait. Egészen a hatása alá került. Az ura jutott szébe és sírni kezdett. Könnyei az ölében alvó gyermek arcára hulltak. „Hogy ne legyen többé háború, hogy ne öldököljék többé egymást az embered soha! Hogy megsemmisíthessük azokat akik háborút és az emberek szenvedését akarják. Még be sem gyógyult minden seb, s ime, akik háborúra készülnek, uszítanak, fel akarják gyújtani a szénakazlakat!" Juiliska már jót tudja, kik azok! Estefelé a szomszédasszonnyal beszélgetett a kapu előtt. A gyermekek elaludtak. A csillagok aprón szenderegtek. dúsan szétterülve az égen. — En beiratkozom kománé ... Beiratkozom! Régebben is jöttek, beszéltek 'a faluban. Sokszor beszélt az a nagyhasú ... vagy a tanító az ünnepélyeken. De amióta tudom, egyik sem beszélt a békéről... Össze-vissza beszéltek mindent az ősi földről, a hazáról s az ördög tudja miről! Ugyanezt tanultam az iskolában is!... — Hej Juliska, de el.vesztegeited, amit megszereztél?... A házadat, a tehénkédet? ... — De hát a házamat s .a tehénkémeit nem veszi el senki, csak a holdakat tesszük össze s a munkát. Aztán . . . fognak csinálni napközi otthont a faluban, nem fognak a gyermekek a kapu előtt várni rám, míg jövök. És János szegény, már mióta emlegette a kollektív gazdaságot' .. .• És ti? Miért nem engeded, hogy belépjen az urad? Másnap hajnalban Juliska nem költötte feli Jancsiit. Felkelt, ennivalót hagyott nekik s elment szántani... A nap még nem látszott. Csak egy sárgás-pirosas fénysáv, jelezte, hogy a hegygerinc mögött van ... Mire egészen feljött. Juliska már elfáradt a szántásban. Padig alig egy órája szántott. „Mennyit kínlódik a szegény ember — gondolta Juliska — az ember is, a marha is. Összerogyik a fáradságtól. Ha gépek lennének, ahogy 1 írják az újságok, s úgy, ahogy láttuk a hegyen túl, az állami gazdaságban! Milyen jó volna!" Ebédkor arra járt a gazdasági elöljáró, párttag. — Kínlódsz, Juliska? . — Még igen, Costan ... Beiratkozom a kollektív gazdaságba. A traktor húzza majd a barázdákat s nem a tehén. A tehenet a gyermeikeknek hagyom. — S miért iratkozol be? Mert egyedül maradtál, segítségre van szükséged? Juliska mélyen felsóhajtott: — Haj, nem... Ha élt volna János, már régen beiratkoztunk volna. Buta voltam, hogy nem iratkoztam be eddig is. Ki tudja? Lehet, hogy másképpen gondolkoztam, a vesződésre gondoltam .. . Amikor egyedül rrjaradtarn, mintha másképpen láttam volna a dolgokat. A többiek, bár keserűség nélkül" is rájönnéneik ... Ha kinyiSna a szemük ... Hiszen a békéért csinálják! Juliskát mindjobban áthatotta efe a gondolat. Kik gondolnak a háborúra, ha nem az amerikai és angol gazdagok? Érezte, hogy a fáradság a hatalmába kerítette, a tehenek is nehezen 1 szuszogtak, de azért csak biztatta őket: — Gyerünk tehernek, gyerünk, hogy ne öljenek meg több embert, hogy ne legyenek árva gyerekeik, özvegyek, és csonkák, gyerünk!... A naplemente még a barázdában g találta, amint tehénkéit biztatgatta ... | Később aztán, miután lefektete a r gyermekeket, megkérte Jancsit, hogy szavalja el azt a verset, arról az apáról, aki harcol a békéért. És homlokon csókolta kétszer, s a szefmei megteltek könnyel. « i I — Kőművesbői tudós. A moszkvai kutatóintézet tudományos munkatársává választotta Ivan Sirokovot, aki a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előtt pásztor volt és a húszas években kőműves lett. A kőművesiparban csakhamar kiváló eredményeket ért el, több nagyszerű újítást alkalmazott. Ma már a moszkvai Tudományos Kutatóintézetben dolgozik és előadásait igen nagy érdeklődéssel hallgatják. — Gépesített lenfeldolgozás. A Szov jetúnióban növekszik azoknak a gépeknek a száma, amelyeket a len feldolgozásának gépesítésére gyártanak. A legutóbbi évek folvamán a szovjet ipar e téren hatalmas sikereket ért el: olyan gépeket bocsátott a kolhozok rendelkezésére, amelyek a len elsőfokú feldolgozását telies egészében elvégzik. • — Dráma Csocsivon városban. Az amerikaiak koreai gaztetteiről Kornytlov és Vasziljev írt megrázó cikket az egyik szovjet lapban. Megírták többek között Csocsivon város tragédiáját Amikor az amerikai katonák berontottak ebbe a Dél-Csuncson tartománybeii városkába, letartóztatták a kerület vezetőit, sőt az egyszerű hivatalnokokat is és valamennyit bírói tárgyalás nélkü! a nép szemeláttára agyonlőtték. A hóhérok lerombolták a házakat, mindent elraboltak. Félig agyonverték azokat is. akiknek házában a néphadsereg harcosai akár egy éjszakán át is pihentek. — Üj fimszínházak Moszkvában. Moszkvában egész sor ú i filmszínház nyílik meg a közel iövőben. Az izmailovi park közelében ötszáz férőhelyes filmszínház épül, az össz-szövetségi mezőgazdasági kiállítás területén pedig 500, illetve 700 férőhelves filmszínház. A külvárosi utcákban három új nagy filmszínház építését kezdték meg. Most készül 9 filmszínház *erve, amelyek a főváros különböző kerületeiben, nagy lakóházak első emeletein lesznek elhelyezve, — A Szovjetúnió legnagyobb „nemzeti parkja". Ritka nővén viajták és értékes vadállatok népesítik be a Szovjetúnió legnagyobb védett területét. Húsz évvel ezelőtt 'étesítették a keletszibériai szihote-alini 2.5 millió hektár kiterjedésű védett területet. A Szovjetúniónak ez a legnagvobb „nemzeti parkja" a Távolkelet egvik legérdekesebb vidékén fekszik: az északi és déli növényövezet találkozásánál. Vannak itt keletszibériai lombos fák és ajani fenyők, koreai cédrusok és amuri jegenyefenyők. mandzsúriai jávorfák és sárga nyirfák. tiszafák, parafák, stb. Ebben az őserdőben igen értékes vadállatok élnek, mint például bölények, hiúzok, jávorszarvasok, himalájai- és barnamedvék, stb Az erdő sÖrűjében nem ritkaság az asszúri tigris sem és ugyancsak sok a cnboly. E védett terület tudós-kollektívája munkájának eredményeképpen ma már ezerszámra találhatók az olvan kicusztulófélben lévő vadállatok, mint például a bölény. Megnövekedeti a vaddisznók és a zergék száma is. Az 1937-ben ideszállított amerikai nyest nagyszerűen akklimatizálódott. A szihote-alini védett terület a Távolkelet ipari-vadászati gazdasága állatállományának kiegészítő tartaléka. — Gyümölcstermelés vlllinyfénynél. Moskov, a „Lenin" Mezőgazdasági Akadémia fizika-agronómiai intézetének tudományos munkatársa beszámolt a gyümölcs- és zöldségfélék .nesterséges világítás mellett történő termelése körül szerzett érdekes iapaszlalatairól. Az intézetben a naradiesom mesterséges világítás mellett ké» nőnap alatt piros termést hoz. a citromcserjék félév alatt csaknem egyméteree növekedét értek el. Bebizonyosodott, hogy csekély villanvenergla-fogyasztással az év bármelv szakában, bármely helven lehetséges friss gyümölcs termesztése. Természetes világítás nélkül lehet érlelni kaiszinbararkot, őszibarackot, földiepret, szőlőt és más gyümölcsöket. Ilvmódon akár a sarkvidéken is lehetővé válik friss gyümölcs termesztése. Igyunk Szántói, SZalvátor, Tátraés Lenka természetes asztali ásványvizet. Gyomor- és bélmegbetegedéseket gyógyít a Cigelka és Baldovszká ásványvíz. A gyomor-, bél-, vese- és epebajokra kitűnő orvosság a Fátra gyógy ásványvíz. Bélmegbetegedéseket és a hólyagvezetékek megbetegedését a brusznói és baldovi ásványvíz gyógyítja.